Hajdú-Bihari Napló, 1973. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-28 / 302. szám
Hunyadi László Erkel operájának felújítása a Csokonai Színházban Nem bemutató, hanem felújítás volt a Hunyadi László december 9-én történt előadása. Előfordul, hogy az egyszerű híradáson túl nem térünk ki az ilyen, lényegében kevés változást jelentő operaeseményekre. Több ok is késztet arra, hogy ezúttal néhány sort szenteljek a felújításnak. Az első, hogy végeredményben minden felújított operabemutató megérdemli a megemlékezést. A rádió is elég fontosnak tartotta ahhoz, hogy élő adásban megszólaltassa a Petőfi-adón, tíz vagy százezrek számára hallhatóvá téve színházunk produkcióját. A második, hogy nem lehet eleget tenni vagy írni azért, hogy nemzeti művészetünk értékes hagyományt jelentő alkotásai állandóan reflektorfényben legyenek. Erkel operája a maga, azóta szerencsésen korszerűsített formájában és szinte eltüntetett hiányosságaival együtt a magyar zeneirodalom remekműve, a reformkor izzó légkörével való teljes azonosulásával, tettekre sarkalló történelemébresztésével csakúgy, mint zenei szépségével. A színház- és a zeneművészet szakemberei boncolgathatják dramaturgiai problémáit, a magyar elemeknek a korabeli olasz operákba való sikeres vagy kevésbé sikeres beleilleszkedését, az énekszólamok nehézségét, a Hunyadi László megdobogtatja szívünket, a történet és a zene hatása alól nemigen tudjuk kivonni magunkat, de nem is akarjuk. Helyes volt felújítani az operát, és én különösen azt kívánom, hogy minél több fiatal lássa és hallgassa meg. El is érkeztem a harmadik okhoz, amiért a felújításról szóló megemlékezést szükségesnek tartom: az előadás jó, érdemes róla írni. Már a megjelenítés, a színpadi tér jó kihasználása is elősegíti a kellő hatást. Alapjában véve egyszerű eszköz a két oldalról a színpad hátterébe fölvezető lépcsőzet alkalmazása: rég bevált „trükkje” a hatásos finálék beállításának. Itt azonban sok más funkciót is ellát. Elég talán a magasban elhelyezett trónon magányosan kesergő László királyra utalni, aki élete társának megtalálása reményében jön le „a magasból” a közemberek cselekedeteinek színteréül szolgáló alsó színpadi részre. Hunyadi Lászlót ugyancsak a színpad legmasabb pontján végzik ki, ami a lent kegyelemért könyörgő tömeggel együtt egyben azt is jelképezi, hogy tragikus vége ellenére ő áll felette mindazoknak, akiknek méltán lehetett volna vezére egy igazságosabb világban. Más jó megoldások is segítik a zene és a dráma egységes mondanivalójának megvalósulását, hasonlóan az egyes jelenetek jellegének megfelelő színek alkalmazásához a díszletekben és a jelmezekben. A tragikus történethez jobban illő sötétebb színek dominálnak ez utóbbiakban. László és Mária feltűnően világosabb kosztümjei ennél a két romantikusan idealizált alaknál indokoltak, önmagukban is szépek. Kertész Gyula rendezése Csányi Árpád díszleteivel és Greguss Ildikó jelmezeivel a kellő összhangban állt. Az előadás elsősorban énekesi teljesítményei miatt dicsérendő. A néhány évvel ezelőtt bemutatott opera régi szereplőinek jól kiérlelt alakításairól kell először szólni. A címszereplő Csongor József debreceni pályafutása legjobb szerepének tartom a Hunyadit: magas hangjai fényesen szólnak, kerek dallamívei vannak, ritmusban, intonációban a helyén van, és a nemes lelkű, fiatal hőst színészileg is elhihetően tudja életre kelteni. Szerelmes áriája a bel canto éneklésnek szép példáját adta. Méltó társa a Gara Mária szerepét játszó Marsay Magda — a felújítást követő előadáson lépett be, erről szól e beszámoló is —, aki e rokonszenves, szerelmes és szenvedő lányalakot kitűnően formálja meg, és szerepét finoman lírai hangon, biztos technikával énekli. Ez a szerep pedig nem kis énekesi feladat, akárcsak Erkel szerepei általában, közöttük sem utolsósorban a másik női főalak, Szilágyi Erzsébet szólama. Czakó Mária színészileg talán a legtöbbet nyújtja az előadásban: operáról lévén szó, ez úgy értendő, hogy éneklését, hangjának színárnyalatait is az adott szituációhoz alkalmazza, amelyben ugyanakkor a szem számára is szuggesztív tud lenni. Ez a szerep hangszínben olykor kisebb keménységeket is megenged, viszont módot ad a hang hajlékonyságának, a koloratúrkészségnek bizonyítására is. Ez meg is történt a nehézségéről híres La Grande-áriában. A régebbi szereplők közül Gazsó János markáns, kegyetlen Gara nádorát ezúttal külön ki kell emelni, mint nemcsak színészileg jól megjátszott, hanem igen jól kiegyensúlyozott hangon énekelt szerepet. Tréfás György Cilici rövid szerepében is légkört tudott teremteni. Kisebb szerepük megformálásáért elismerés illeti Tóth Józsefet és Farkas Tibort. Az „újak”: Korcsmáros Péter és Zsadon Andrea jól beilleszkedtek az együttesbe, és ismét bebizonyították, hogy tehetségesek, muzikálisak az operatársulat biztatóan fejlődő tagjai. Kettőjük közül Korcsmáros Péteré a nagyobb szerep — V. Lászlóé — és elismerést érdemlő, szépen megoldott énekszerepe mellett figyelemre méltó az a színészi készség, amellyel ezt az ingatag, gyenge jellemű alakot életre kelti. Szerepről szerepre örvendetesen fejlődik ez a fiatal művész, éneklésének nyersebb színei fokról fokra halványodnak, nem él viszsza jó hangadottságával. Zsadon Andrea kedves, ’ szeretetre méltó Hunyadi Mátyás, kamaszos bájjal, és kis szerepének ízléses éneklésével. Mint minden opera esetében, itt is a karnagy érdeme elsősorban az előadás sikere. Tarnay György stílusosan dirigálta a bemutatót, a mű hangvételének megfelelően. Mégis, mintha ezúttal némi indiszpozícióval küzdött volna. Elég gyakran voltak eltolódások a színpad és a zenekar közt a ritmus tekintetében, pontatlan belépések és egyes szólamok bántó kidolgozatlanságai zavarták az élvezetet. Ugyanez a zenekar különben egyes részletekben kitűnő volt, a gyászinduló a hozzá rendezett színpadi vonulással együtt például megdöbbentő hatású volt. Fölvetődik a kérdés, a fiatal zenekari muzsikusok kapnak-e elég lehetőséget (elsősorban időt) a művet jól ismerő, régebbi zenekari tagokhoz való felzárkózásra, és ha igen, élnek-e vele? Mert az nyilván erősen megoszthatja a felelősséget karnagy és zenekar között. A legihletettebb pillanatokat elronthatja az enyhén szólva hamiskásnak ható, pontatlanul együtt játszott rész a hegedűstimmben. A Csokonai Színház és a Járműjavító Vállalat énekkara erejéhez mérten kivette részét a sikerből és szépen táncoltak Brada Rezső (tudtommal nem Dezső) koreográfiájára a színház balettművészei. Végül még egy kiigazítást engedjenek meg nekem: a műsorfüzet betétlapján feltüntetett, a régebbi átdolgozást elvégzett kiváló művész nem „Náadja”, hanem Nádasdy Kálmán. Straky Tibor Egy nap a TV-ben a Délibáb együttessel Nagy a nyüzsgés a székesfehérvári Vörösmarty Színház környékén, követítőkocsik, emberek, tárgyak kavargó tömege. Most folynak az „Arany Páva” nemzetközi népzenei verseny középdöntői. Az épületből zene és énekszó szűrődik ki s állítja meg az utcai járókelőket. Átverekedjük magunkat a számtalan sürgölődő tévésen, átbukdácsolunk a kábelek kígyószerűen tekeredő kötegein. Végigmegyünk egy folyosón, ahol minden egyes ajtó mögül más hang szűrődik ki — itt Bársony Mihály tekerőlantja recsesen feszesen, ott a hollókőiek kórusa szárnyal — végül egy ajtóra szegezett kis tábla mutatja: itt próbál a debreceni Délibáb együttes. Az öltözőben hangszerhegyek tornyosulnak elénk, egy vadonatúj dobozban a tekerőlant, odébb a hegedűk, citerák, bőrduda, s egy gardon. A társaság tagjai hangolják a hangszereket. Dologh Sarolta behúzódik a fürdőszobába s a kád szélén próbálgatja a tekerőlantot engedelmességre szoktatni. Szabó Viola a prímás, és Kiss Tamás a kontrái öszszedugják a fejüket, úgy húzzák. Dévai János furulyáját próbálgatja, szokatlan zümmögő hangot fújva belőle, Herczegh Mária az ütőgardont, Erdei Mária egy citerát vizsgál. Tamás félrerakja a brácsát és előveszi a kobzot — ezen a hangszeren sem játszik már magyar parasztzenész — s furcsa futamokat penget rajta. Joób Árpádot, az egész társaság vezetőjét a mély basszus hangot kiadó bika mellől hívjuk el egy pillanatra. — Rengeteg munka fekszik ebben a fellépésben — kezdi a beszélgetést. Csak tisztelni lehet a gyerekeket, hiszen majdnem mind zenetanárok, hogy ennyi iskolai munka és ennyi utazgatás mellett ilyen szívvel és erővel készültek a mai estére. Sokszor csak este tízkor kezdtünk el próbálni. Nem számítottunk arra, hogy bekerülünk a középdöntőbe, ami most ezután következik, az ráadás számunkra, és egyben bizonyítási alkalom. Megmutathatjuk, hogy van jövője a paraszti hangszeres zene életre keltésének. Mi nemcsak pódiumszinten akarjuk ezt csinálni, hanem zenénkkel a fiatalokat aktivizálni szeretnénk. Hiszen ez a zene tánczene. Az egyre szaporodó táncházak is ebbe az irányba mutatnak. Magunk is kísérletezünk hasonlóval otthon, a „Hajdú” táncegyüttes néptáncosai segítenének. Bízunk abban, hogy néhány zenekedvelő fiatal kedvet kap majd a hegedűhöz és a többi hangszerhez. Közben megszólal a fali hangszóró és kamerapróbára hívja az együttes tagjait. Izgatottan botorkálnak lefelé, hónuk alatt a hangszerrel, keresztül a reflektorok, ügyelők, lődörgők seregén. A színpadon vakító fény, buzgón rendezgető emberek. A stáb tagjai tévés zsargonban beszélgetnek egymással, kívülállók számára idegen nyelv. Egy idő után minden elrendeződik, s felhangozhat bevezetőnek Viola és Mara gyimesi csángó zenéje. A zenei blokk végén látszólag mindenki elégedett. — Csak így tovább gyerekek az esti felvételen is — biztatják őket néhányan. Gyorsan visszamennek az öltözőbe, látszik, hogy most jön ki rajtuk a fáradtság. Megbeszélik az egyes részleteket, egy hangos szó, egy felesleges mozdulat nélkül. Csodálatosan egységesnek és tudatosnak látszanak. — Gyerekek, most csináljuk meg még egyszer az egészet — hangzik Árpád szava, s a kézbekapott hangszereken levezetődik minden még meglevő feszültség, a felszabadult zene és ének hangjai becsalogatják az őgyelgőket a folyosóról. Mindenki megbabonázva hallgatja a rögtönzött előadást. Majd elpróbálják a számot annyiszor, ahányszor csak bírják, amennyi kell a tökéletesebb hangzáshoz. Hamar elfut a nap, s estére megtelik a színház. A délelőtti zűrzavar renddé alakul. A kamerák és az emberek a helyükön. Kezdődik a műsor, a felvétel. Kudlik Júlia és Antal Imre bevezető konferálása után felgördül a függöny, a hollóházi együttes színre lép, s a kicsit kopottas és hevenyészett színfalak előtt felhangzik az első műsorszám. Ezt követi a többi, köztük a debreceni Délibáb fellépése is. Erősen, messzehangzóan szólal meg a gyimesi és moldvai csángó muzsika a fiatal zenészek játéka nyomán. A zsűritől 152 pontot kaptak s így holtversenyben a harmadik-negyedik helyen végeztek a magyar együttesek között. Akár továbbjutnak innen, akár nem — joggal mutatott rá Ortutay Gyula a végső értékelésnél, hogy ezek a fiatalok nagy lehetőség hordozói, mert maguk utaznak le zenéjük lelőhelyeire, nem halott múzeumi anyag számukra a népzene, s muzsikájuk eszközeivel akarnak közelebb kerülni ehhez a világhoz, s feledőbe merülő értékeket közvetítenek nekünk, a nagyközönségnek. " A Megyei Művelődési Központ értő segítsége további biztosíték a szó szoros értelmében vett áldozatos munkájukhoz. Bodor Ferenc Beszéljünk a szexről (III. rész) Pszichológus szemmel Cikksorozatunk e heti írásában dr. Kleininger Ottó, az Idegklinika pszichológusa mondja el a szexuális élet pszichés kihatásait. — Mi a véleménye a korai (18 év alatti) szexuális életről? — A pubertáskor legfontosabb pszichés történése a szülőktől való leválás,illetve új személy (barát, ideál, partner stb.) keresés, amiben már a szexualitás is szerepet játszik. Ez az elszakadás problémákat vet fel: a hovatartozást, az én-kitágítást (nagynak, szépnek, okosnak érzem magam), az én-szűkítést (kisebbségi érzés), illetve a milyen isvagyok? kihez hasonlítsák, milyen legyen „ő”? stb. kérdéseit. Sokan ebből a zűrzavarból a szexuális élet megkezdésétől várnak csodás eredményt. Való igaz, hogy a biopszichikai kibontakozás ide torkollik, de nem mindegy, hogy mikor! A már teljesen érett test és psziché alkalmas a szexuális életre, de a még fejlődésben levő személyiségre — amely még nem is képes különféle külső és belső okok miatt vállalni a szexuális élet esetleges következményeit —, káros hatással lehet. — Milyen hatással van a korai szexuális élet az egyéniség kialakulására? — Az akarat, az érzelem (indulat-hangulat), az intelligencia, az ösztönélet harmonikus fejlődésére káros hatást gyakorolhat az idő előtt megkezdett szexuális élet. A fiatalt koravénné teheti, infantilis fokon rögzítheti, pesszimistává, cinikussá, ingerlékennyé változtathatja, sőt elidegenítheti önmagától, társaitól. A túl korai szexuális élet okozhat pszichés zavarokat, mint felnőtt korban a szexualitást elfojtása. Egyik sem tekinthető egészségesnek ! — Milyen szerepe van a személyiség kialakulásában a koedukációnak? — A koedukáció egészséges életszemléletet, megfelelő viselkedést, a másik nem jobb, őszintébb megismerését (kudarcok, sikerek közben látják egymást) eredményezi és így közvetve biztosan pozitíven hat mind a fiúk, mind a lányok személyiségére. — Milyennek tartja a szakemberek által tartott felvilágosítást? — Ez függ a szakemberek világnézetétől, szakmai felkészültségétől, gondolkozásától. Így lehet a felvilágosítás eredményes, de lehet eredménytelen is. — Milyen hatással van egy abortus a fiatal lelkivilágára? — Biztosan negatív hatással van. Egy természetes állapot mesterséges megszakítása ugyanúgy okoz pszichés zavarokat, tramumát, mint fizikait. Gondolok a procedúrára magára és a neurotizáló tényezők tömkelegére. Az eredményes felvilágosítás feladata lenne többek között a megszakítás kiküszöbölése, feleslegessé tétele. A szakorvosi vélemények egyértelműen mutatják, hogy még 15-18 év között a fiatalok szellemi, s általában biológiai téren is fejletlenek a szexuális életre. Hogy ennek ellenére mégis igénylik az emberi kapcsolatnak ezt a formáját, az a felfokozott életritmusnak, s a korai szexuális érésnek a következménye. Vannak, akik csak a pillanatnyi élvezetnek élnek, de vannak megfontoltabb, a cselekedeteikkel számot vető fiatalok is. Különösen idegenforgalmunk fellendülése óta nemcsak a szakemberek által említett következményei lehetnek az együttlétnek, hanem a nemi betegségek különböző fajtái is. A szexuális felvilágosítás jelenlegi helyzetét sem a diákok, sem a nőgyógyász, sem a pszichológus nem tartja megfelelőnek. A régen várt intézkedés azonban jövőre megvalósul, mert a következő évi tantervben szerepel (az általános iskola első osztályától a középiskola végéig) a családi életre nevelés, s ezen belül a szexuális felvilágosítás is. Téglás—Csontos (Vége) Még sokan igénytelenek Hogyan töltik szabadidejüket az Apafi utcai kollégisták Az Apafi utcán épült új középiskolai kollégium egy éve kezdte meg működését. Az épület rendkívül szép és modern, 368 tanuló kap itt elhelyezést és lehetőséget a tanuláshoz. Ezenkívül megvan annak a lehetősége is, hogy a diákok szabad idejüket hasznosan és kellemesen tölthessék el. A kollégiumi nevelőtanárok fotó-, barkács- és magyarszakkört vezetnek, és könyvtár is működik. Ezzel a nevelők és a diáktanács azt szeretné elérni, hogy a diákok minél hasznosabban töltsék el a szabad idejüket. Hogyan használják ki ezeket a lehetőségeket a kollégisták? A barkácsszakör iránti érdeklődés megfelelő, de nem veszik igénybe a tanulók a magyar- és a fotószakkör adta lehetőségeket. A magyar szakkör tagjainak nagyobb részét az elsősök és a negyedikesek adják. A negyedikesek főleg azért járnak, hogy majd hasznát vegyék az érettségin az itt elhangzottaknak. A szakközépiskolások érdeklődése igen alacsony szintű. Többen azt hangoztatják, hogy sok az iskolai program, sok a tanulnivaló, ezért nem jut idő más tevékenységre. Ha valaki be tudja osztani az idejét, annak az iskolai elfoglaltságon kívül másra is jut ideje! „Nem elég öntevékeny a diákság. Több kezdeményezést várnánk tőlük, és az adott lehetőségek szélesebb körű kihasználását” — mondotta a magyar szakkör vezetője. A szakkörön kívül más lehetőségek is vannak. Rendszeresen van színház- és tárlatlátogatás. Nagy az érdeklődés az egyetemi hangversenyek iránt. A Csokonai-évforduló alkalmából Csokonai-sétát, szavalóversenyt, emlékműsort rendeztek. Kamarakórusa és rádiója is van a kollégiumnak. Hamarosan indul a komolyzenei klub, a bábszínház és a citerazenekar. Ezerhatszáz könyv számlálható a kollégium könyvtárában, amely a művelődést és szórakozást egyaránt szolgálja. A könyvtár dr. Domokos Gyuláné tanárnő kezdeményezéséből jött létre, vezetését társadalmi munkában végzi. A könyvek értéke meghaladja az 52 ezer forintot. Főleg kötelező irodalom, kézikönyvek, lexikonok, összefoglaló művek, szótárak vannak, valamint több mint 40-féle folyóirat áll rendelkezésre, s ezek szinte nélkülözhetetlenek a jó tanulmányi felkészülésben. A könyvtárnak 280-290 tagja van. A kötelező irodalmakon kívül, természetesen más műveket is olvasnak, de még többet kellene olvasni. A könyvtár bővítése állandóan folyik. Mennyi lehetőség, amelyet nem használnak ki kellőképpen, és amely nemigen van meg Debrecen többi középiskolai kollégiumában! Még sokan igénytelenek sajátmagukkkal szemben. Vannak, akiknek a szabad délutánjait az tölti ki, hogy céltalanul bolyongnak a város utcáin, tétlenül ülnek, nemhogy a kezükbe vennének egy könyvet és olvasnának, vagy eljárnának egy szakkörre. Ezer lehetőség áll rendelkezésükre a művelődésre, a szabad idő értelmes eltöltésére. Még szomorúbb az, hogy sokan nem látják be, hogy csak a beat nem elég a művelődéshez. Élni kellene az adott lehetőségekkel! Nem lenne szabad „ellógni” a diákéveket, hanem meg kellene tölteni olyan értelmes tevékenységgel, amely szórakoztat, de a szórakozás mellett — ami a legfontosabb —, művel is. Nagy Mihály HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 9 71 DECEMBER 1.