Hajdú-Bihari Napló, 1973. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-28 / 302. szám

Hunyadi László Erkel operájának felújítása a Csokonai Színházban Nem bemutató, hanem felújítás volt a Hunyadi László december 9-én történt előadása. Előfordul, hogy az egyszerű híradáson túl nem térünk ki az ilyen, lényegé­ben kevés változást jelentő opera­eseményekre. Több ok is késztet arra, hogy ezúttal néhány sort szenteljek a felújításnak. Az első, hogy végeredményben minden felújított operabemutató megérdemli a megemlékezést. A rádió is elég fontosnak tartotta ah­hoz, hogy élő adásban megszólal­tassa a Petőfi-adón, tíz vagy száz­ezrek számára hallhatóvá téve színházunk produkcióját. A második, hogy nem lehet ele­get tenni vagy írni azért, hogy nemzeti művészetünk értékes ha­gyományt jelentő alkotásai állan­dóan reflektorfényben legyenek. Erkel operája a maga, azóta sze­rencsésen korszerűsített formájá­ban és szinte eltüntetett hiányos­ságaival együtt a magyar zeneiro­dalom remekműve, a reformkor izzó légkörével való teljes azono­sulásával, tettekre sarkalló történe­lemébresztésével csakúgy, mint ze­nei szépségével. A színház- és a ze­neművészet szakemberei boncolgat­hatják dramaturgiai problémáit, a magyar elemeknek a korabeli olasz operákba való sikeres vagy kevés­bé sikeres beleilleszkedését, az énekszólamok nehézségét, a Hu­nyadi László megdobogtatja szí­vünket, a történet és a zene hatá­sa alól nemigen tudjuk kivonni magunkat, de nem is akarjuk. He­lyes volt felújítani az operát, és én különösen azt kívánom, hogy minél több fiatal lássa és hallgassa meg. El is érkeztem a harmadik okhoz, amiért a felújításról szóló megem­lékezést szükségesnek tartom: az előadás jó, érdemes róla írni. Már a megjelenítés, a színpadi tér jó kihasználása is elősegíti a kellő hatást. Alapjában véve egyszerű eszköz a két oldalról a színpad hátterébe fölvezető lépcsőzet alkal­mazása: rég­ bevált „trükkje” a ha­tásos finálék beállításának. Itt azonban sok más funkciót is ellát. Elég talán a magasban elhelyezett trónon magányosan kesergő László királyra­ utalni, aki élete társának megtalálása reményében jön le „a magasból” a közemberek cseleke­deteinek színteréül szolgáló alsó színpadi részre. Hunyadi Lászlót ugyancsak a színpad legmasabb pontján végzik ki, ami a lent ke­gyelemért könyörgő tömeggel együtt egyben azt is jelképezi, hogy tragikus vége ellenére ő áll felette mindazoknak, akiknek méltán le­hetett volna vezére egy igazságo­sabb világban. Más jó megoldások is segítik a zene és a dráma egysé­ges mondanivalójának megvalósu­lását, hasonlóan az egyes jelenetek jellegének megfelelő színek alkal­mazásához a díszletekben és a jel­mezekben. A tragikus történethez jobban illő sötétebb színek domi­nálnak ez utóbbiakban. László és Mária feltűnően világosabb kosz­tümjei ennél a két romantikusan idealizált alaknál indokoltak, ön­magukban is szépek. Kertész Gyu­la rendezése Csányi Árpád díszle­teivel és Greguss Ildikó jelmezeivel a kellő összhangban állt. Az előadás elsősorban énekesi teljesítményei miatt dicsérendő. A néhány évvel ezelőtt bemutatott opera régi szereplőinek jól kiérlelt alakításairól kell először szólni. A címszereplő Csongor József debre­ceni pályafutása legjobb szerepé­nek tartom a Hunyadit: magas hangjai fényesen szólnak, kerek dallamívei vannak, ritmusban, in­tonációban a helyén van, és a ne­mes lelkű, fiatal hőst színészileg is elhihetően tudja életre kelteni. Sze­relmes áriája a bel canto éneklés­nek szép példáját adta. Méltó társa a Gara Mária szerepét játszó Mar­­say Magda — a felújítást követő előadáson lépett be, erről szól e beszámoló is —, aki e rokonszen­ves, szerelmes és szenvedő lány­alakot kitűnően formálja meg, és szerepét finoman lírai hangon, biztos technikával énekli. Ez a szerep pedig nem kis énekesi fel­adat, akárcsak Erkel szerepei álta­lában, közöttük sem utolsósorban a másik női főalak, Szilágyi Erzsé­bet szólama. Czakó Mária színészi­leg talán a legtöbbet nyújtja az elő­adásban: operáról lévén szó, ez úgy értendő, hogy éneklését, hangjának színárnyalatait is az adott szituá­cióhoz alkalmazza, amelyben ugyanakkor a szem számára is szuggesztív tud lenni. Ez a szerep hangszínben olykor kisebb ke­ménységeket is megenged, viszont módot ad a hang hajlékonyságának, a koloratúrkészségnek bizonyítá­sára is. Ez meg is történt a nehéz­ségéről híres La Grande-áriában. A régebbi szereplők közül Gazsó János markáns, kegyetlen Gara ná­dorát ezúttal külön ki kell emel­ni, mint nemcsak színészileg jól megjátszott, hanem igen jól ki­egyensúlyozott hangon énekelt sze­repet. Tréfás György Cilici rövid szerepében is légkört tudott te­remteni. Kisebb szerepük megfor­málásáért elismerés illeti Tóth Jó­zsefet és Farkas Tibort. Az „újak”: Korcsmáros Péter és Zsadon Andrea jól beilleszkedtek az együttesbe, és ismét bebizonyí­tották, hogy tehetségesek, muziká­lisak az operatársulat biztatóan fej­lődő tagjai. Kettőjük közül Korcs­máros Péteré a nagyobb szerep — V. Lászlóé — és elismerést érdem­lő, szépen megoldott énekszerepe mellett figyelemre méltó az a szí­nészi készség, amellyel ezt az inga­tag, gyenge jellemű alakot életre kelti. Szerepről szerepre örvendete­sen fejlődik ez a fiatal művész, éneklésének nyersebb színei fokról fokra halványodnak, nem él visz­­sza jó hangadottságával. Zsadon Andrea kedves, ’ szeretetre méltó Hunyadi Mátyás, kamaszos bájjal, és kis szerepének ízléses éneklé­sével. Mint minden opera esetében, itt is a karnagy érdeme elsősorban az előadás sikere. Tarnay György stí­lusosan dirigálta a bemutatót, a mű hangvételének megfelelően. Mégis, mintha ezúttal némi indisz­pozícióval küzdött volna. Elég gyakran voltak eltolódások a szín­pad és a zenekar közt a ritmus te­kintetében, pontatlan belépések és egyes szólamok bántó kidolgozat­lanságai zavarták az élvezetet. Ugyanez a zenekar különben egyes részletekben kitűnő volt, a gyász­induló a hozzá rendezett színpadi vonulással együtt például meg­döbbentő hatású volt. Fölvetődik a kérdés, a fiatal zenekari muzsiku­sok kapnak-e elég lehetőséget (el­sősorban időt) a művet jól ismerő, régebbi zenekari tagokhoz való fel­zárkózásra, és ha igen, élnek-e ve­le? Mert az nyilván erősen megoszthatja a felelősséget karnagy és zenekar között. A legihletettebb pillanatokat elronthatja az enyhén szólva hamiskásnak ható, pontatla­nul együtt játszott rész a hegedű­­stimmben. A Csokonai Színház és a Jármű­javító Vállalat énekkara erejéhez mérten kivette részét a sikerből és szépen táncoltak Brada Rezső (tud­tommal nem Dezső) koreográfiájá­ra a színház balettművészei. Végül még egy kiigazítást enged­jenek meg nekem: a műsorfüzet betétlapján feltüntetett, a régebbi átdolgozást elvégzett kiváló mű­vész nem „Náadja”, hanem Nádas­­dy Kálmán. Straky Tibor Egy nap a TV-ben a Délibáb együttessel Nagy a nyüzsgés a székesfehér­vári Vörösmarty Színház környé­kén, követítőkocsik, emberek, tár­gyak kavargó tömege. Most foly­nak az „Arany Páva” nemzetközi népzenei verseny középdöntői. Az épületből zene és énekszó szűrődik ki s állítja meg az utcai járókelő­ket. Átverekedjük magunkat a szám­talan sürgölődő tévésen, átbukdá­csolunk a kábelek kígyószerűen te­­keredő kötegein. Végigmegyünk egy folyosón, ahol minden egyes ajtó mögül más hang szűrődik ki — itt Bársony Mihály tekerőlantja recs­­esen feszesen, ott a hollókőiek kó­rusa szárnyal — végül egy ajtóra szegezett kis tábla mutatja: itt pró­bál a debreceni Délibáb együttes. Az öltözőben hangszerhegyek tor­nyosulnak elénk, egy vadonatúj do­bozban a tekerőlant, odébb a hege­dűk, citerák, bőrduda, s egy gardon. A társaság tagjai hangolják a hang­szereket. Dologh Sarolta behúzódik a fürdőszobába s a kád szélén pró­bálgatja a tekerőlantot engedelmes­ségre szoktatni. Szabó Viola a prí­más, és Kiss Tamás a kontrái ösz­­szedugják a fejüket, úgy húzzák. Dévai János furulyáját próbálgatja, szokatlan zümmögő hangot fújva belőle, Herczegh Mária az üt­őgar­­dont, Erdei Mária egy citerát vizs­gál. Tamás félrerakja a brácsát és előveszi a kobzot — ezen a hang­szeren sem játszik már magyar pa­rasztzenész — s furcsa futamokat penget rajta. Joób Árpádot, az egész társaság vezetőjét a mély basszus hangot kiadó bika mellől hívjuk el egy pillanatra. — Rengeteg munka fekszik eb­ben a fellépésben — kezdi a beszél­getést. Csak tisztelni lehet a gyere­keket, hiszen majdnem mind zene­tanárok, hogy ennyi iskolai munka és ennyi utazgatás mellett ilyen szívvel és erővel készültek a mai estére. Sokszor csak este tízkor kezdtünk el próbálni. Nem számí­tottunk arra, hogy bekerülünk a középdöntőbe, ami most ezután kö­vetkezik, az ráadás számunkra, és egyben bizonyítási alkalom. Meg­mutathatjuk, hogy van jövője a pa­raszti hangszeres zene életre kelté­sének. Mi nemcsak pódiumszinten akarjuk ezt csinálni, hanem ze­nénkkel a fiatalokat aktivizálni sze­retnénk. Hiszen ez a zene tánczene. Az egyre szaporodó táncházak is ebbe az irányba mutatnak. Magunk is kísérletezünk hasonlóval otthon, a „Hajdú” táncegyüttes néptáncosai segítenének. Bízunk abban, hogy néhány zenekedvelő fiatal kedvet kap majd a hegedűhöz és a többi hangszerhez. Közben megszólal a fali hang­szóró és kamerapróbára hívja az együttes tagjait. Izgatottan botorkálnak lefelé, hó­nuk alatt a hangszerrel, keresztül a reflektorok, ügyelők, lődörgők sere­gén. A színpadon vakító fény, buz­gón rendezgető emberek. A stáb tagjai tévés­ zsargonban beszélget­nek egymással, kívülállók számára idegen nyelv. Egy idő után minden elrendeződik, s felhangozhat beve­zetőnek Viola és Mara gyimesi csángó zenéje. A zenei blokk végén látszólag mindenki elégedett. — Csak így tovább gyerekek az esti felvételen is — biztatják őket néhányan. Gyorsan visszamennek az öltöző­be, látszik, hogy most jön ki rajtuk a fáradtság. Megbeszélik az egyes részleteket, egy hangos szó, egy fe­lesleges mozdulat nélkül. Csodála­tosan egységesnek és tudatosnak látszanak. — Gyerekek, most csináljuk meg még egyszer az egészet — hangzik Árpád szava, s a kézbekapott hang­szereken levezetődik minden még meglevő feszültség, a felszabadult zene és ének hangjai becsalogat­ják az őgyelgőket a folyosóról. Mindenki megbabonázva hallgatja a rögtönzött előadást. Majd elpró­­bálják a számot annyiszor, ahány­szor csak bírják, amennyi kell a tökéletesebb hangzáshoz. Hamar elfut a nap, s estére meg­telik a színház. A délelőtti zűrza­var renddé alakul. A kamerák és az emberek a helyükön. Kezdődik a műsor, a felvétel. Kudlik Júlia és Antal Imre bevezető konferálása után felgördül a függöny, a holló­házi együttes színre lép, s a kicsit kopottas és hevenyészett színfalak előtt felhangzik az első műsorszám. Ezt követi a többi, köztük a debre­ceni Délibáb fellépése is. Erősen, messzehangzóan szólal meg a gyimesi és moldvai csángó muzsika a fiatal zenészek játéka nyomán. A zsűritől 152 pontot kap­tak s így holtversenyben a harma­dik-negyedik helyen végeztek a magyar együttesek között. Akár továbbjutnak innen, akár nem — joggal mutatott rá Ortutay Gyula a végső értékelésnél, hogy ezek a fiatalok nagy lehetőség hor­dozói, mert maguk utaznak le ze­néjük lelőhelyeire, nem halott mú­zeumi anyag számukra a népzene, s muzsikájuk eszközeivel akarnak közelebb kerülni ehhez a világhoz, s feledőbe merülő értékeket közve­títenek nekünk, a nagyközönség­nek. " A Megyei Művelődési Központ értő segítsége további biztosíték a szó szoros értelmében vett áldoza­tos munkájukhoz. Bodor Ferenc Beszéljünk a szexről (III. rész) Pszichológus szemmel Cikksorozatunk e heti írásában dr. Kleininger Ottó, az Idegklinika pszichológusa mondja el a szexuá­lis élet pszichés kihatásait.­­ — Mi a véleménye a korai (18 év alatti) szexuális életről? — A pubertáskor legfontosabb pszichés történése a szülőktől való leválás,­­illetve új személy (barát, ideál, partner stb.) keresés, amiben már a szexualitás is szerepet ját­szik. Ez az elszakadás problémákat vet fel: a hovatartozást, az én-kitá­gítást (nagynak, szépnek, okosnak érzem magam), az én-szűkítést (ki­sebbségi érzés), illetve a milyen­ is­­vagyok? kihez­ hasonlítsák, milyen legyen „ő”? stb. kérdéseit. Sokan ebből a zűrzavarból a szexuális élet megkezdésétől várnak csodás eredményt. Való igaz, hogy a bio­pszichikai kibontakozás ide torkol­lik, de nem mindegy, hogy mikor! A már teljesen érett test és psziché alkalmas a szexuális életre, de a még fejlődésben levő személyiség­re — amely még nem is képes kü­lönféle külső és belső okok miatt vállalni a szexuális élet esetleges következményeit —, káros hatással lehet. — Milyen hatással van a korai szexuális élet az egyéniség kiala­­kulására? — Az akarat, az érzelem (indu­lat-hangulat), az intelligencia, az ösztön­élet harmonikus­­ fejlődésére káros hatást gyakorolhat az idő előtt megkezdett szexuális élet. A fiatalt koravénné teheti, infantilis fokon rögzítheti, pesszimistává, ci­nikussá, ingerlékennyé változtat­hatja, sőt elidegenítheti önmagától, társaitól. A túl korai szexuális élet okozhat pszichés zavarokat,­­ mint felnőtt korban a szexualitást elfoj­tása. Egyik sem tekinthető egészsé­gesnek ! — Milyen szerepe van a szemé­lyiség kialakulásában a koeduká­ciónak? — A koedukáció egészséges élet­­szemléletet, megfelelő viselkedést, a másik nem jobb, őszintébb meg­ismerését (kudarcok, sikerek köz­ben látják egymást) eredményezi és így közvetve biztosan pozitíven hat mind a fiúk, mind a lányok személyiségére. — Milyennek tartja a szakembe­rek által tartott felvilágosítást? — Ez függ a szakemberek világ­nézetétől, szakmai felkészültségé­től, gondolkozásától. Így lehet a felvilágosítás eredményes, de lehet eredménytelen is. — Milyen hatással van egy abortus a fiatal lelkivilágára? — Biztosan negatív hatással van. Egy természetes állapot mestersé­ges megszakítása ugyanúgy okoz pszichés zavarokat, tramumát, mint fizikait. Gondolok a procedúrára magára és a neurotizáló tényezők tömkelegére. Az eredményes felvi­lágosítás feladata lenne többek kö­zött a megszakítás kiküszöbölése, feleslegessé tétele. A szakorvosi vélemények egyér­telműen mutatják, hogy még 15-18 év között a fiatalok szellemi, s ál­talában biológiai téren is fejletle­nek a szexuális életre. Hogy ennek ellenére mégis igénylik az emberi kapcsolatnak ezt a formáját, az a felfokozott életritmusnak, s a korai szexuális érésnek a következmé­nye. Vannak, akik csak a pillanat­nyi élvezetnek élnek, de vannak megfontoltabb, a cselekedeteikkel számot vető fiatalok is. Különösen idegenforgalmunk fel­lendülése óta nemcsak a szakembe­rek által említett­­ következményei lehetnek az együttlétnek, hanem a nemi betegségek különböző fajtái is. A szexuális felvilágosítás jelen­legi helyzetét sem a diákok, sem a nőgyógyász, sem a pszichológus nem tartja megfelelőnek. A régen várt intézkedés azonban jövőre megvalósul, mert a következő évi tantervben szerepel (az általános is­kola első osztályától a középiskola végéig) a családi életre nevelés, s ezen belül a szexuális felvilágosí­tás is. Téglás—Cson­tos (Vége) Még sokan igénytelenek Hogyan töltik szabadidejüket az Apafi utcai kollégisták Az Apafi utcán épült új középis­kolai kollégium egy éve kezdte meg működését. Az épület rendkívül szép és modern, 368 tanuló kap itt elhelyezést és lehetőséget a tanu­láshoz. Ezenkívül megvan annak a lehetősége is, hogy a diákok sza­bad idejüket hasznosan és kelleme­sen tölthessék el. A kollégiumi nevelőtanárok fo­tó-, barkács- és magyarszakkört vezetnek, és könyvtár is működik. Ezzel a nevelők és a diáktanács azt szeretné elérni, hogy a diákok minél hasznosabban töltsék el a szabad idejüket. Hogyan használják ki ezeket a lehetőségeket a kollégisták? A barkácsszakör iránti érdeklő­dés megfelelő, de nem veszik igénybe a tanulók a magyar- és a fotószakkör adta lehetőségeket. A magyar szak­kör tagjainak nagyobb részét az elsősök és a negyedikesek adják. A negyedikesek főleg azért járnak, hogy majd hasznát vegyék az érettségin az itt elhangzottak­nak. A szakközépiskolások érdek­lődése igen alacsony szintű. Többen azt hangoztatják, hogy sok az iskolai program, sok a ta­­nulnivaló, ezért nem jut idő más tevékenységre. Ha valaki be tudja osztani az idejét, annak az iskolai elfoglaltságon kívül másra is jut ideje! „Nem elég öntevékeny a diák­ság. Több kezdeményezést várnánk tőlük, és az adott lehetőségek szé­lesebb körű kihasználását” — mondotta a magyar szakkör vezető­je. A szakkörön kívül más lehetősé­gek is vannak. Rendszeresen van színház- és tárlatlátogatás. Nagy az érdeklődés az egyetemi hangverse­nyek iránt. A Csokonai-évforduló alkalmából Csokonai-sétát, szavaló­versenyt, emlékműsort rendeztek. Kamarakórusa és rádiója is van a kollégiumnak. Hamarosan indul a komolyzenei klub, a bábszínház és a citerazenekar. Ezerhatszáz könyv számlálható a kollégium könyvtárában, amely a művelődést és szórakozást egyaránt szolgálja. A könyvtár dr. Domokos Gyuláné tanárnő kezdeményezésé­ből jött létre, vezetését társadalmi munkában végzi. A könyvek értéke meghaladja az 52 ezer forintot. Fő­leg kötelező irodalom, kézikönyvek, lexikonok, összefoglaló művek, szó­­tárak vannak, valamint több mint 40-féle folyóirat áll rendelkezésre, s ezek szinte nélkülözhetetlenek a jó tanulmányi felkészülésben. A könyvtárnak 280-290 tagja van. A kötelező irodalmakon kívül, termé­szetesen más műveket is olvasnak, de még többet kellene olvasni. A könyvtár bővítése állandóan folyik. Mennyi lehetőség, amelyet nem használnak ki kellőképpen, és amely nemigen van meg Debrecen többi középiskolai kollégiumában! Még sokan igénytelenek saját­­magukkkal szemben. Vannak, akik­nek a szabad délutánjait az tölti ki, hogy céltalanul bolyongnak a város utcáin, tétlenül ülnek, nem­hogy a kezükbe vennének egy könyvet és olvasnának, vagy eljár­nának egy szakkörre. Ezer lehető­ség áll rendelkezésükre a művelő­désre, a szabad idő értelmes eltöl­tésére. Még szomorúbb az, hogy so­kan nem látják be, hogy csak a beat nem elég a művelődéshez. Él­ni kellene az adott lehetőségekkel! Nem lenne szabad „ellógni” a diákéveket, hanem meg kellene töl­teni olyan értelmes tevékenységgel, amely szórakoztat, de a szórakozás mellett — ami a legfontosabb —, művel is. Nagy Mihály HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ ­9 71 DECEMBER 1.

Next