Hajdú-Bihari Napló, 1974. április (31. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-02 / 77. szám
Csökken a magánkereskedők száma BESZÉLGETÉS BENKE ISTVÁNNAL, A KISOSZ MEGYEI TITKÁRÁVAL Tizenkét évvel ezelőtt jelent meg az a törvényerejű rendelet, amely a magánkereskedelem tevékenységét szabályozza. Hajdú-Bihar megye területén — és így Debrecen városban is — működnek különböző szakmákban magánkereskedők. Ezzel kapcsolatban a következő kérdéseket tettük fel Benke Istvánnak, a KISOSZ Hajdú-Bihar megyei Szervezete titkárának: — Nemrégiben zajlott le a KISOSZ Hajdú Bihar megyei Szervezetének évi rendes közgyűlése, összegezve a tapasztalatokat, mi az ön véleménye a kiskereskedők helyzetéről a megyében? — Hajdú-Bihar megyében 511 kereskedő rendelkezik iparigazolvánnyal. Debrecen városban 340,a megye városaiban 75, valamint 32 községben 96 kereskedő működik. A magánkereskedők nagy többsége becsületes és lelkiismeretes munkát végez. Változatlanul kiegészítő és hézagpótló szerepet tölt be. Különösen jelentős azoknak a tevékenysége, akik az állami és szövetkezeti kereskedelem kiegészítéseképpen a lakosságot közvetlenül érintő szakmákban tevékenykednek, mint például a fűszer-vegyes, a zöldséggyümölcs, a dohányáru- és virágkereskedésekben. Sajnos az említett szakmákban a magánkereskedők száma különösen a megye területén és még Debrecen város peremkerületeiben sem kielégítő. A kereskedők társadalmi közérzete és biztonsága tovább szilárdult, érzékelik és jól látják a gazdasági, társadalmi életünkben végbement fejlődést, és kedvezően értékelik azt a légkört, amelyben közérdekű, hasznos tevékenységüket végzik. Akik a magánkereskedők tevékenységét ismerik, láthatják, hogy fáradságot nem ismerő, az időjárás viszontagságait figyelmen kívül hagyó módon végzik munkájukat. Az üzlettel rendelkezők kora reggeltől késő estig a vásárlók rendelkezésére állnak. A piaci kereskedők a piacokon mindennaposak, és a körülményekhez képest, a nehéz árubeszerzési viszonyokat is tekintve, választékos és szép árut hoznak forgalomba. A kereskedők anyagi helyzete viszonylag kielégítő. Azért kívántam ezt megemlíteni, mert a közvélemény az, hogy a kereskedők anyagilag tehetős, jó körülmények között élő emberek. Kétségtelen, hogy egyes szakmákban az átlagosnál nagyobb jövedelemmel rendelkeznek. Csakhogy ugyanezekben a szakmákban a szó szoros értelmében a munkaidő hajnaltól késő estig tart. Ezt viszont a lakosság igényli, és el is várja a kereskedőktől. Viszont a jövedelem arányában az adót meg is kell és meg is fizetik, különösen napjainkban. A kereskedők áruellátása ma már megfelelőnek mondható. A nagykereskedelmi vállalatok a magánkereskedőkben üzleti partnert látnak, az üzletkötések kielégítők. Különösen szeretném kiemelni az élelmiszer szakmákban működők ellátását, mert itt biztosított minden vonatkozásban az áruellátás. — A közgyűlésen felvetődött, hogy a tagság körében jelentős az elöregedési folyamat. Mi erről a tapasztalat és milyen lehetőség van az utánpótlás biztosítására? — A KISOSZ tagjainak átlag életkora egy közelmúltban tett felmérés szerint 59 év. Az elmúlt két év alatt 42 fővel csökkent a kereskedők száma. Sajnos éppen azokban a szakmákban, amelyek napjainkban is problémát jelentenek az ellátás vonatkozásában. Mint ismeretes, magas szinten foglalkoznak a zöldség-gyümölcs ellátási problémákkal. Ebben a szakmában különösen jelentős az elöregedés, de ugyanez a helyzet a fűszer-vegyes kereskedelemben is. Utánpótlás érdeklődés hiányában nincsen. Pedig a tanácsok szakigazgatási szerveinek megítélése szerint különösen a zöldséggyümölcs szakmákban, éppen a jobb ellátás érdekében rendkívül nagy szükség lenne működőképes, fiatalabb kereskedőkre. Egyes területeken fűszer-vegyes kereskedőkre is. Egyes szakmákban azonban a jelenlegi létszám elegendő, mint például a bazárjáték, a divatáru- és a használtcikk-kereskedésekben. Felvetődik tehát a kérdés, hogy a következő években mit kell tenni a megoldás érdekében? — A közelmúltban a Belkereskedelmi Minisztérium állásfoglalása kapcsán a tanácsok szakigazgatási szervei, s így mi is útbaigazítást kaptunk az ellátatlan területek felmérésére. Ezt a tanácsok szakigazgatási szerveinek a KISOSZ-szal egyeztetniük kell. Erre azért van szükség, hogy egyfelől egyes szakmai ágazatokban az ellátatlan területekre irányítsuk az iparigazolványért jelentkezőket, másfelől természetszerűen a hézagpótló, kiegészítő tevékenységet a lakosság ellátása érdekében a szükséges szakmai területen biztosítsuk. Ez tehát a következő évek tennivalója. Szeretném hangsúlyozni, hogy a létszámot nem kívánjuk mindenáron növelni, mert megbízható, szakmai jártassággal bíró, olyan személyekre van szükség, akik a kereskedést hivatásnak érzik, munkájukat tisztességesen, a fogyasztók érdekében és a társadalmi elvárásnak megfelelően kívánják végezni. — A következő esztendőkben hogyan ítéli meg a magánkereskedők helyét és szerepét a megyében és Debrecen városban? — A magánkereskedő biztonságban és nyugodtan végezheti munkáját Aki tehát a lakosság érdekében működik, a törvényes rendelkezéseket maradéktalanul betartja, ennek szellemében nyugodtan folytathatja munkáját. De mint az előzőekben is említettem, konjunktúra lovagokra nincs szükség. Mint minden társadalmi rétegben, e szervezeti tagság körében is találkozhatunk nem kívánatos harácsoló tendenciával, de ez tagságunk többségére nem jellemző. A különböző társadalmi szervezetek és a tanácsok szakigazgatási szerveivel fennálló jó kapcsolataink révén igyekszünk az egészséges tevékenység biztosítására törekedni, de azt hangsúlyozom, hogy az eddigi téves felfogásoktól eltérően a magánkereskedő nem lehet versenytársa a szocialista szektornak, minthogy rendeletszerűen is csak kiegészítő tevékenységére van szükség. Ezt minden kereskedőnek szem előtt kell tartania. Mint említettem, Debrecen város területén jelenleg 340 kereskedő működik. Többségében zöldség-gyümölcs, dohány, használtcikk és egyéb szakmákban. Megítélésem szerint a feltételek működésükhöz biztosítva vannak. Különösebb észrevétel néhány kisebb szabálysértéstől eltekintve nem érkezett, s a lakosság is szívesen veszi igénybe munkájukat. A piacon árusítók helyzete jelenleg változó körülmények között van. A központi piac rövidesen megkezdődő kialakítási munkálatai miatt a városi tanács a rendező szervekkel együtt ideiglenes piacot hoz létre, de ezt a kereskedők megértéssel fogadják, mert bíznak abban, hogy az új központi piacon a kor igényének megfelelő körülmények között végezhetik későbbi munkájukat. Hogyan tesznek eleget a kereskedők állampolgári kötelezettségeiknek és a kereskedés gyakorlásával összefüggő adózásaiknak? — Ami az adózást illeti, igen komoly feladatot bízott a kormányzat 1972-ben a KISOSZ-ra, a társadalmi adóztatást. Ennek kapcsán létrehívták az adóközösséget, amelyben különböző szakmákban és bizottságokban kereskedők működnek. Tevékenységük során a hatósági feladat végzése következtében, hatósági személyeknek is minősülnek. Nem volt könnyű a munka beindítása. A nagy felelősségérzet nem kisebb feladatot rótt ránk, mint az aránytalanságok megszüntetése, a társadalmi feszültségek feloldása, és a nagy jövedelmek elvonása. Megítélésünk szerint, minthogy ezt a pénzügyi kormányzati szervek is elismerik, az akadályokat jól vettük. Nagy részben a feszültségeket feloldottuk, az aránytalanságokat fokozatosan és többségében már megszüntettük. Annak a társadalmi elvárásnak, amely megyénk viszonylatában jelentkezett, igyekeztünk eleget tenni, és további feladat a reális és jövedelmek arányában történő adókivetés. A kereskedők az eddigi tapasztalatok szerint adófizetési kötelezettségeiknek nagy többségükben határidőn belül eleget tettek. Jelentéktelen azoknak a száma, akiket erre kényszeríteni kellett. Sajnos a múlt évben mégis 3 iparigazolvány visszavonására került sor, adó nem fizetése miatt. Mint az ez évi közgyűlésen is megállapítottam, a kereskedők szorgalmas munkával töltött évet hagytak maguk mögött. A múlt év is megbecsült eredményeket hozott, amelynek megtartására minden kereskedőknek törekedni kell, és meggyőződésem szerint tagjaink ennek tudatában végzik az elkövetkezendő időben is társadalmilag megbecsült, kiegészítő tevékenységüket — fejezte be nyilatkozatát Benke István. Rácz Béla Hazánk legnagyobb cement- és mészműve épül Miskolcon. A 4,5 milliárd forintra tervezett nagy beruházás fő építési munkálatai már befejeződtek, jelenleg a II. szakcsőkemencét és különféle technológiai berendezéseket szerelik. A gyár a tervek szerint évi 1,6 millió tonna cementet állít majd elő. A Hejőcsabai Cementgyár. A Láng Gépgyár turbinaszerelő csarnokában befejezéséhez közeledik a Százhalombattára kerülő 220 megawattos turbina szerelése. Az üzemi próbák után, a hatalmas gépóriás szállítása április végén fejeződik be. Üzembe helyezés után, négy darab, egyenként 220 megawattos teljesítményű turbina működik majd a Duna menti Hőerőmű Vállalatnál. * SZÖVETSÉGI POLITIKA, OSZTÁLYPOLITIKA A szocializmus az egész emberiségnek a jövője, százmillióknak pedig már ma mindennapos élete, tevékenysége. Így van ez nálunk is, ahol tulajdonképpen az egész nemzet: munkások, parasztok, értelmiségiek, önálló kistermelők élete és sorsa, osztályos és egyéni boldogulása a legszorosabban összekapcsolódik a szocializmussal. A Magyar Szocialista Munkáspárt szövetségi politikája híven fejezi társadalmunknak ezt a közös érdekeltségét. S minél tudatosabb a kölcsönös érdekeltség felismerése, annál erőteljesebb lesz népünk szocialista nemzeti egysége, a társadalmi haladásnak és felemelkedésnek ez az alapvető forrása. Igaz, az egyes osztályok és a főbb társadalmi rétegek helyzete ma még sok mindenben különböző és eltérő. Ebből következően elválasztó, esetenként szembeállító érdekkülönbségeik is lehetnek. Ezek azonban egészen más természetűek, mint azok, amelyek a kizsákmányoló társadalmakat feszítik. Nálunk éppen a legfőbb dolog a szocialista tulajdon és a hatalom vonatkozásában alapvető az egység. Az elsődleges tehát az, ami összeköt, és ehhez képest mindaz, ami szétválaszt, elkülönít — legyen bármilyen jelentős is — csupán másodlagos. A párt a szövetségi politika fejlesztése során számol a szövetségen belüli ellentmondásokkal, eltérő érdekekkel, nézetkülönbségekkel. E politika lényeges vonása, hogy idejében felismeri ezeket az ellentmondásokat, megelőzve kiéleződésüket és a súlyosabb konfliktusokat. A párt olyan megoldásokat dolgoz ki, amelyek az egység erősítésére, és egyre magasabb színvonalon való megszilárdítására irányulnak. A társadalmi haladás szocialista célkitűzéséből és az összefogásban részt vevők helyzetének különbözőségéből fakad, hogy az egyes társadalmi osztályok és rétegek nem azonos politikai súllyal és felelősséggel szerepelnek a szövetségben. Ebből az eltérésből következik, hogy ezt a szövetséget a munkásosztály vezeti, ő ennek az összefogásnak a vezető ereje. A munkásosztálynak, mint a társadalmi haladás élenjáró osztályának ez a különleges szerepe történelmileg alakult ki és ma is döntő jelentőségű. Ez az osztály érdekelt legjobban a szocialista viszonyok fejlesztésében, erősítésében, védelmében. Tevékenysége alapvető és meghatározó a társadalmi gyakorlatban, nem utolsósorban azért, mert a szocialista nagyipar döntő szerepet játszik az egész népgazdaság korszerű fejlesztésében, az anyagi javak termelésének minden szférájában, ezen keresztül pedig a társadalom jólétének, szellemi kultúrájának növelésében. A munkásosztály vezető szerepének érvényesülése egyáltalán nem hátrányos a többi dolgozó osztály számára. Éppen ellenkezőleg, előfeltétele annak, hogy alapvető érdekek, sajátos törekvéseik megvalósuljanak. Ez a közös érdekeltség magyarázza, hogy a munkásosztály vezető szerepe ma nálunk társadalmilag elfogadott. Ez mindenekelőtt abban nyilvánul is meg, hogy a többi dolgozó osztály és réteg szilárd híve a szocializmusnak, tevékenységükkel a munkásosztály politikai céljait szolgálják, egyre inkább azonosulnak eszméivel és mind jobban magukénak vallják a szocialista életformát. Manapság gyakran esik szó a munkásosztály vezető szerepével és a szövetségi politikával összefüggésben az osztálypolitikáról, illetve annak következetes érvényesítéséről. Ezen nem mindenki ugyanazt érti. Nemegyszer leszűkítik a problémát a munkások létfeltételeinek javítására, anyagi szociális, társadalmi, kulturális körülményeik, életszínvonaluk emelésére. Ezek természetesen nélkülözhetetlen elemei az osztálypolitikának, amelynek központi célkitűzése, hogy folyamatosan javítsuk azokat a feltételeket, amelyek közvetlenül és kedvezően befolyásolják a munkások helyzetét, erősítik öntudatukat, növelik a társadalmi aktivitásukat. Ám bármilyen fontos összetevője is ez az osztálypolitikának, az mégsem merül ki csak ebben. Ide tartozónak kell tekinteni mindazt, ami az egész szocialista fejlődést, a társadalmi haladás ügyét szolgálja, tehát a szocialista külpolitikát, belpolitikát, gazdaság- és kultúrpolitikát is. Hiszen végső fokon a munkások közvetlen élet- és munkafeltételeit is azok az általános feltételek határozzák meg, amelyek a társadalom szolcialista fejlődésében jutnak kifejezésre. Az utóbbi évtizedben végbement társadalmi, gazdasági fejlődés kedvező feltételeket teremtett a szövetségi politika sikeréhez. A munkásosztály, mindenekelőtt a szocialista iparra támaszkodva, olyan társadalmi, gazdasági, műszaki, technikai bázist hozott létre, amely megfelelő alapot biztosít mind a mezőgazdaság, mind pedig a szellemi élet fejlődéséhez. Ezen az alapon bontakozik ki nálunk a mezőgazdaságnak a zárt rendszerű, ipari jellegű termelési rendszerekre való áttérése. Ezek alkalmasak arra, hogy maximálisan kiaknázzák a tudományos, technikai forradalom eredményeit, és csökkentve a két dolgozó osztály közti lényeges különbségeket, magasabb színvonalra emeljék a munkás-paraszt szövetséget. E folyamat további kibontakoztatása és erősítése nagy társadalmi összefogást igényel, részben a szocialista állam sokoldalú közreműködését, az ipari háttér zavartalan működését, másrészt a mezőgazdasági dolgozók anyagi hozzájárulását, készségüket a fejlett technológiák alkalmazására. A párt általános politikája kedvező feltételét jelenti a munkásosztály és az értelmiség szövetségének is. Ennek a szövetségnek nagy történelmi múltja van. Mióta a szocializmus tudománnyá lett, és iránytűként szolgál a munkások mozgalmának, azóta a szövetség élő valóság. Ma is e kölcsönhatásban fejlődik: a munkások szocialista mozgalma teremt a tudomány, a civilizáció, a humanista gondolat számára olyan természetes közeget, amelyben az szabadon és korlátlanul fejlődhet. Napjainkban ez a szövetség különös jelentőségű. Egyrészt az értelmiség szám szerint is egyre népesebb, egyre nagyobb részét alkotja a társadalomnak. Másrészt tevékenységének funkciói is szélesednek és egyre jelentősebbé válnak, szinte az egész társadalmat átfogják. A gazdasági és politikai tevékenység minden szférában egyre inkább magas fokú hozzáértést, tudományosan megalapozott szakmai ismeretet követel, ami növeli az értelmiség szerepét. Az ennek megfelelő társadalmi gyakorlat kialakítását megkönnyíti az a körülmény, hogy egyre, több az értelmiség műveltségi színvonalán álló munkás, illetve a munkásból lett értelmiségi, akik számára a politikum és a szakszerűség ilyen fajta kapcsolata természetes és magától értetődő. A szocialista építés magasabb szintjén sem csökken tehát a munkásosztály szövetségi politikájának jelentősége. A változó viszonyok közepette változatlanul szolgálja valamennyi dolgozó osztály és réteg együttes boldogulását. Rákos Imre HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1974. ÁPRILIS 2.