Hajdú-Bihari Napló, 1974. április (31. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-02 / 77. szám

Csökken a magánkereskedők száma BESZÉLGETÉS BENKE ISTVÁNNAL, A KISOSZ MEGYEI TITKÁRÁVAL Tizenkét évvel ezelőtt jelent meg az a törvényerejű rendelet, amely a magánkereskedelem tevékenysé­gét szabályozza. Hajdú-Bihar megye területén — és így Debrecen város­ban is — működnek különböző szakmákban magánkereskedők. Ez­zel kapcsolatban a következő kér­déseket tettük fel Benke Istvánnak, a KISOSZ Hajdú-Bihar megyei Szervezete titkárának: — Nemrégiben zajlott le a KISOSZ Hajdú Bihar megyei Szervezetének évi rendes köz­gyűlése, összegezve a tapasz­talatokat, mi az ön véleménye a kiskereskedők helyzetéről a megyében? — Hajdú-Bihar megyében 511 kereskedő rendelkezik iparigazol­vánnyal. Debrecen városban 340,­­a megye városaiban 75, valamint 32 községben 96 kereskedő működik. A magánkereskedők nagy többsége becsületes és lelkiismeretes munkát végez. Változatlanul kiegészítő és hézagpótló szerepet tölt be. Külö­nösen jelentős azoknak a tevékeny­sége, akik az állami és szövetkezeti kereskedelem kiegészítéseképpen a lakosságot közvetlenül érintő szakmákban tevékenykednek, mint például a fűszer-vegyes, a zöldség­gyümölcs, a dohányáru- és virágke­reskedésekben. Sajnos az említett szakmákban a magánkereskedők száma különösen a megye területén és még Debre­cen város peremkerületeiben sem kielégítő. A kereskedők társadalmi közérzete és biztonsága tovább szi­lárdult, érzékelik és jól látják a gazdasági, társadalmi életünkben végbement fejlődést, és kedvezően értékelik azt a légkört, amelyben közérdekű, hasznos tevékenységü­ket végzik. Akik a magánkereske­dők tevékenységét ismerik, láthat­ják, hogy fáradságot nem ismerő, az időjárás viszontagságait figyel­men kívül hagyó módon végzik munkájukat. Az üzlettel rendelke­zők kora reggeltől késő estig a vá­sárlók rendelkezésére állnak. A piaci kereskedők a piacokon min­dennaposak, és a körülményekhez képest, a nehéz árubeszerzési vi­szonyokat is tekintve, választékos és szép árut hoznak forgalomba. A kereskedők anyagi helyzete vi­szonylag kielégítő. Azért kívántam ezt megemlíteni, mert a közvéle­mény­ az, hogy a kereskedők anya­gilag tehetős, jó körülmények kö­zött élő emberek. Kétségtelen, hogy egyes szakmákban az átlagosnál nagyobb jövedelemmel rendelkez­nek. Csakhogy ugyanezekben a szakmákban a szó szoros értelmé­ben a munkaidő hajnaltól késő es­tig tart. Ezt viszont a lakosság igényli, és el is várja a kereskedők­től. Viszont a jövedelem arányá­ban az adót meg is kell és meg is fizetik, különösen napjainkban. A kereskedők áruellátása ma már megfelelőnek mondható. A nagykereskedelmi vállalatok a ma­gánkereskedőkben üzleti partnert látnak, az üzletkötések kielégítők. Különösen szeretném kiemelni az élelmiszer szakmákban műkö­dők ellátását, mert itt biztosított minden vonatkozásban az áruellá­tás. — A közgyűlésen felvetődött, hogy a tagság körében jelentős az elöregedési folyamat. Mi er­ről a tapasztalat és milyen le­hetőség van az utánpótlás biz­tosítására? — A KISOSZ tagjainak átlag életkora egy közelmúltban tett fel­mérés szerint 59 év. Az elmúlt két év alatt 42 fővel csökkent a keres­kedők száma. Sajnos éppen azokban a szak­mákban, amelyek napjainkban is problémát jelentenek az ellátás vonatkozásában. Mint ismeretes, magas szinten foglalkoznak a zöld­ség-gyümölcs ellátási­ problémák­kal. Ebben a szakmában különösen jelentős az elöregedés, de ugyanez a helyzet a fűszer-vegyes kereske­delemben is. Utánpótlás érdeklődés hiányában nincsen. Pedig a taná­csok szakigazgatási szerveinek meg­ítélése szerint különösen a zöldség­gyümölcs szakmákban, éppen a jobb ellátás érdekében rendkívül nagy szükség lenne működőképes, fiata­labb kereskedőkre. Egyes területe­ken fűszer-vegyes kereskedőkre is. Egyes szakmákban azonban a je­lenlegi létszám elegendő, mint pél­dául a bazár­játék, a divatáru- és a használtcikk-kereskedésekben.­­ Felvetődik tehát a kérdés, hogy a következő években mit kell tenni a megoldás érdeké­ben? — A közelmúltban a Belkereske­delmi Minisztérium állásfoglalása kapcsán a tanácsok szakigazgatási szervei, s így mi is útbaigazítást kaptunk az ellátatlan területek fel­mérésére. Ezt a tanácsok szakigaz­gatási szerveinek a KISOSZ-szal egyeztetniük kell. Erre azért van szükség, hogy egyfelől egyes szak­mai ágazatokban az ellátatlan te­rületekre irányítsuk az iparigazol­ványért jelentkezőket, másfelől természetszerűen a hézagpótló, ki­egészítő tevékenységet a lakosság ellátása érdekében a szükséges szakmai területen biztosítsuk. Ez tehát a következő évek tennivalója. Szeretném hangsúlyozni, hogy a létszámot nem kívánjuk minden­áron növelni, mert megbízható, szakmai jártassággal bíró, olyan személyekre van szükség, akik a kereskedést hivatásnak érzik, mun­kájukat tisztességesen, a fogyasztók érdekében és a társadalmi elvárás­nak megfelelően kívánják végez­ni. — A következő esztendőkben hogyan ítéli meg a magánkeres­kedők helyét és szerepét a me­gyében és Debrecen városban? — A magánkereskedő biztonság­ban és nyugodtan végezheti mun­káját Aki tehát a lakosság érdeké­ben működik, a törvényes rendel­kezéseket maradéktalanul betartja, ennek szellemében nyugodtan foly­tathatja munkáját. De mint­ az előzőekben is említettem, konjunk­túra lovagokra nincs szükség. Mint minden társadalmi rétegben, e szervezeti tagság körében is talál­kozhatunk nem kívánatos harácsoló tendenciával, de ez tagságunk több­ségére nem jellemző. A különböző társadalmi szerveze­tek és a tanácsok szakigazgatási szerveivel fennálló jó kapcsolataink révén igyekszünk az egészséges te­vékenység biztosítására törekedni, de azt hangsúlyozom, hogy az ed­digi téves felfogásoktól eltérően a magánkereskedő nem lehet ver­senytársa a szocialista szektornak, minthogy rendeletszerűen is csak kiegészítő tevékenységére van szük­ség. Ezt minden kereskedőnek szem előtt kell tartania. Mint említettem, Debrecen város területén jelenleg 340 kereskedő működik. Többségében zöldség-gyü­mölcs, dohány, használtcikk és egyéb szakmákban. Megítélésem szerint a feltételek működésükhöz biztosítva vannak. Különösebb ész­revétel néhány kisebb szabálysér­téstől eltekintve nem érkezett, s a lakosság is szívesen veszi igénybe munkájukat. A piacon árusítók helyzete je­lenleg változó körülmények között van. A központi piac rövidesen megkezdődő kialakítási munkálatai miatt a városi tanács a rendező szervekkel együtt ideiglenes piacot hoz létre, de ezt a kereskedők meg­értéssel fogadják, mert bíznak ab­ban, hogy az új központi piacon a kor igényének megfelelő körül­mények között végezhetik későbbi munkájukat.­­ Hogyan tesznek eleget a kereskedők állampolgári köte­lezettségeiknek és a kereskedés gyakorlásával összefüggő adó­zásaiknak? — Ami az adózást illeti, igen ko­moly feladatot bízott a kormányzat 1972-ben a KISOSZ-ra, a társadal­mi adóztatást. Ennek kapcsán létre­hívták az adóközösséget, amelyben különböző szakmákban és bizott­ságokban kereskedők működnek. Tevékenységük során a hatósági feladat végzése következtében, ha­tósági személyeknek is minősülnek. Nem volt könnyű a munka beindí­tása. A nagy felelősségérzet nem kisebb feladatot rótt ránk, mint az aránytalanságok megszüntetése, a társadalmi feszültségek feloldása, és a nagy jövedelmek elvonása. Megítélésünk szerint, minthogy ezt a pénzügyi kormányzati szervek is elismerik, az akadályokat jól vet­tük. Nagy részben a feszültségeket feloldottuk, az aránytalanságokat fokozatosan és többségében már megszüntettük. Annak a társadalmi elvárásnak, amely megyénk viszony­latában jelentkezett, igyekeztünk eleget tenni, és további feladat a reális és jövedelmek arányában tör­ténő adókivetés. A kereskedők az eddigi tapaszta­latok szerint adófizetési kötelezett­ségeiknek nagy többségükben ha­táridőn belül eleget tettek. Jelen­téktelen azoknak a száma, akiket erre kényszeríteni kellett. Sajnos a múlt évben mégis 3 iparigazol­vány visszavonására került sor, adó nem fizetése miatt. Mint az ez évi közgyűlésen is megállapítottam, a kereskedők szor­galmas munkával töltött évet hagy­tak maguk mögött. A múlt év is megbecsült eredményeket hozott, amelynek megtartására minden ke­reskedőknek törekedni kell, és meg­győződésem szerint tagjaink ennek tudatában végzik az elkövetkezen­dő időben is társadalmilag megbe­csült, kiegészítő tevékenységüket — fejezte be nyilatkozatát Benke Ist­ván. Rácz Béla Hazánk legnagyobb cement- és mészműve épül Miskolcon. A 4,5 milliárd forintra tervezett nagy beruházás fő építési munkálatai már befejeződtek, jelenleg a II. szakcsőkemencét és különféle techno­lógiai berendezéseket szerelik. A gyár a tervek sze­rint évi 1,6 millió tonna cementet állít majd elő. A Hejőcsabai Cementgyár. A Láng Gépgyár turbinaszerelő csarnokában be­fejezéséhez közeledik a Százhalombattára kerülő 220 megawattos turbina szerelése. Az üzemi próbák után, a hatalmas gépóriás szállítása április végén fejeződik be. Üzembe helyezés után, négy darab, egyenként 220 megawattos teljesítményű turbina működik majd a Duna menti Hőerőmű Vállalatnál. * SZÖVETSÉGI POLITIKA, OSZTÁLYPOLITIKA A szocializmus az egész emberiségnek a jövője, százmillióknak pedig már ma mindennapos élete, tevékenysége. Így van ez nálunk is, ahol tulajdonképpen az egész nemzet: munkások, parasztok, ér­telmiségiek, önálló kistermelők élete és sorsa, osztályos és egyéni boldogulása a legszorosabban összekapcsolódik a szocializmussal. A Magyar Szocialista Munkáspárt szövetségi politikája híven fejezi társadalmunknak ezt a közös érdekeltségét. S minél tudatosabb a kölcsönös érdekeltség felismerése, annál erőteljesebb lesz népünk szocialista nemzeti egysége, a társadalmi haladásnak és felemelke­désnek ez az alapvető forrása. Igaz, az egyes osztályok és a főbb társadalmi rétegek helyzete ma még sok mindenben különböző és eltérő. Ebből következően el­választó, esetenként szembeállító érdekkülönbségeik is lehetnek. Ezek azonban egészen más természetűek, mint azok, amelyek a ki­zsákmányoló társadalmakat feszítik. Nálunk éppen a legfőbb dolog a szocialista tulajdon és a hatalom vonatkozásában alapvető az egy­ség. Az elsődleges tehát az, ami összeköt, és ehhez képest mindaz, ami szétválaszt, elkülönít — legyen bármilyen jelentős is — csupán másodlagos. A párt a szövetségi politika fejlesztése során számol a szövet­ségen belüli ellentmondásokkal, eltérő érdekekkel, nézetkülönbsé­gekkel. E politika lényeges vonása, hogy idejében felismeri ezeket az ellentmondásokat, megelőzve kiéleződésüket és a súlyosabb konf­liktusokat. A párt olyan megoldásokat dolgoz ki, amelyek az egység erősítésére, és egyre magasabb színvonalon való megszilárdítására irányulnak. A társadalmi haladás szocialista célkitűzéséből és az összefogás­ban részt vevők helyzetének különbözőségéből fakad, hogy az egyes társadalmi osztályok és rétegek nem azonos politikai súllyal és fele­lősséggel szerepelnek a szövetségben. Ebből az eltérésből következik, hogy ezt a szövetséget a munkásosztály vezeti, ő ennek az összefo­gásnak a vezető ereje. A munkásosztálynak, mint a társadalmi haladás élenjáró osztá­lyának ez a különleges szerepe történelmileg alakult ki és ma is döntő jelentőségű. Ez az osztály érdekelt legjobban a szocialista vi­szonyok fejlesztésében, erősítésében, védelmében. Tevékenysége alapvető és meghatározó a társadalmi gyakorlatban, nem utolsósor­ban azért, mert a szocialista nagyipar döntő szerepet játszik az egész népgazdaság korszerű fejlesztésében, az anyagi javak termelésének minden szférájában, ezen keresztül pedig a társadalom jólétének, szellemi kultúrájának növelésében. A munkásosztály vezető szerepének érvényesülése egyáltalán nem hátrányos a többi dolgozó osztály számára. Éppen ellenkezőleg, előfeltétele annak, hogy alapvető érdekek, sajátos törekvéseik meg­valósuljanak. Ez a közös érdekeltség magyarázza, hogy a munkás­­osztály vezető szerepe ma nálunk társadalmilag elfogadott. Ez min­denekelőtt abban nyilvánul is meg, hogy a többi dolgozó osztály és réteg szilárd híve a szocializmusnak, tevékenységükkel a munkás­­osztály politikai céljait szolgálják, egyre inkább azonosulnak esz­méivel és mind jobban magukénak vallják a szocialista életformát. Manapság gyakran esik szó a munkásosztály vezető szerepével és a szövetségi politikával összefüggésben az osztálypolitikáról, il­­­­letve annak következetes érvényesítéséről. Ezen nem mindenki ugyanazt érti. Nemegyszer leszűkítik a problémát a munkások lét­feltételeinek javítására, anyagi szociális, társadalmi, kulturális kö­rülményeik, életszínvonaluk emelésére. Ezek természetesen nélkü­lözhetetlen elemei az osztálypolitikának, amelynek központi célki­­­­tűzése, hogy folyamatosan javítsuk azokat a feltételeket, amelyek közvetlenül és kedvezően befolyásolják a munkások helyzetét, erő­sítik öntudatukat, növelik a társadalmi aktivitásukat. Ám bármilyen fontos összetevője is ez az osztálypolitikának, az mégsem merül ki csak ebben. Ide tartozónak kell tekinteni mind­azt, ami az egész szocialista fejlődést, a társadalmi haladás ügyét szolgálja, tehát a szocialista külpolitikát, belpolitikát, gazdaság- és kultúrpolitikát is. Hiszen végső fokon a munkások közvetlen élet- és munkafeltételeit is azok az általános feltételek határozzák meg, amelyek a társadalom szol­cialista fejlődésében jutnak kifejezésre. Az utóbbi évtizedben végbement társadalmi, gazdasági fejlődés kedvező feltételeket teremtett a szövetségi politika sikeréhez. A mun­kásosztály, mindenekelőtt a szocialista iparra támaszkodva, olyan társadalmi, gazdasági, műszaki, technikai bázist hozott létre, amely megfelelő alapot biztosít mind a mezőgazdaság, mind pedig a szel­lemi élet fejlődéséhez.­­ Ezen az alapon bontakozik ki nálunk a mezőgazdaságnak a zárt rendszerű, ipari jellegű termelési rendszerekre való áttérése. Ezek alkalmasak arra, hogy maximálisan kiaknázzák a tudományos, tech­nikai forradalom eredményeit, és csökkentve a két dolgozó osztály közti lényeges különbségeket, magasabb színvonalra emeljék a mun­kás-paraszt szövetséget. E folyamat további kibontakoztatása és erő­sítése nagy társadalmi összefogást igényel, részben a szocialista ál­lam sokoldalú közreműködését, az ipari háttér zavartalan működé­sét, másrészt a mezőgazdasági dolgozók anyagi hozzájárulását, kész­ségüket a fejlett technológiák alkalmazására. A párt általános politikája kedvező feltételét jelenti a munkás­­osztály és az értelmiség szövetségének is. Ennek a szövetségnek nagy történelmi múltja van. Mióta a szocializmus tudománnyá lett, és iránytűként szolgál a munkások mozgalmának, azóta a szövetség élő valóság. Ma is e kölcsönhatásban fejlődik: a munkások szocia­lista mozgalma teremt a tudomány, a civilizáció, a humanista gon­dolat számára olyan természetes közeget, amelyben az szabadon és korlátlanul fejlődhet. Napjainkban ez a szövetség különös jelentőségű. Egyrészt az ér­telmiség szám szerint is egyre népesebb, egyre nagyobb részét al­kotja a társadalomnak. Másrészt tevékenységének funkciói is széle­sednek és egyre jelentősebbé válnak, szinte az egész társadalmat átfogják. A gazdasági és politikai tevékenység minden szférában egyre inkább magas fokú hozzáértést, tudományosan megalapozott szakmai ismeretet követel, ami növeli az értelmiség szerepét. Az en­nek megfelelő társadalmi gyakorlat kialakítását megkönnyíti az a körülmény, hogy egyre, több az értelmiség műveltségi színvonalán álló munkás, illetve a munkásból lett értelmiségi, akik számára a politikum és­ a szakszerűség ilyen fajta kapcsolata természetes és­­ magától értetődő. A szocialista építés magasabb szintjén sem csökken tehát a munkásosztály szövetségi politikájának jelentősége. A változó viszo­nyok közepette változatlanul szolgálja valamennyi dolgozó osztály és réteg együttes boldogulását. Rákos Imre HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1974. ÁPRILIS 2.

Next