Hajdú-Bihari Napló, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-01 / 51. szám
Fontos mozzanat a gazdaság életében Lombtalan, meztelen ágak meredeznek az ég felé. De a fák már éles árnyékot vetnek a földre. Napfény ömlik a tájra, arra a tájra, amelyet az ember formált át. A fák szép sorokat alkotva húzódnak dombnak fel, dombnak le, vagy alkotnak szabályos rendet az egyenes, sima földön. A fasorok újra mozgalmasak. Emberek dolgoznak, metszik a fát Azt mondják, ez a legfontosabb a termesztés szempontjából. Ezzel lehet megalapozni — vagy esetleg elrontani — az idei termést. A jó metszés, az időben elvégzett munka tehát nagyon is lényeges. Ott meg különösen, ahol nagy területen, nagy méretekben foglalkoznak gyümölcstermesztéssel. A Debreceni Állami Gazdaságban 682 hektár területen kell elvégezni a metszést. Nagy terület ez, még akkor is, ha közel 150 ember végzi állandóan. 176 ezer fát kell kezelésbe venni, hogy hozzáértő kezek nyomán a legideálisabb koronaalak, de a legnagyobb termés lehetősége jöjjön létre. Ez a munka összesen mintegy 7537 munkanapot igényel. * * * Fehér falak, tisztaság, egyszerűség, kellemes környezet. A nagy terem közepén asztal, körülötte székek. Már körbe is ültek a gazdaság vezetői. Itt vannak az igazgató, a helyettese, a főkönyvelő, a munka- és a bérügy képviselői, a gépészeti üzemágvezető, a főépítésvezető, a növényvédő szakmérnök, a kerületek és az üzemegységek vezetői. Délután egy óra. Ekkorra hívták össze a kibővített vezetőségi ülést. Pontosan megjelent mindenki. Az idő nagy úr, tisztelni kell. Nyerges János igazgató áll fel, ahogy az óra mutatója átlépte a kitűzött időt jelző számot: — Üdvözöllek benneteket, kérem, hogy a napirendi pontoknak megfelelően röviden, a témával kapcsolatos véleményeiteket mondjátok el. Elöljáróban viszont én hadd tegyek néhány megjegyzést. Ezen az ülésen úgy kell megtárgyalnunk a napirendi pontokat, hogy intézkedések, határozatok szülessenek, amelyekre máskor nem lesz már alkalmunk. Fontos tehát minden megbeszélésre javasolt napirendi pont, s azt kérem, hogy ennek megfelelően mondjátok el véleményeteket ... — Az első napirendi pont — vette át a szót Pál Lajos igazgatóhelyettes — az 1975-ös terv végrehajtásának tavaszi feladatai. Ezen belül foglalkoznunk kell a gyümölcs- és szőlőmetszés kérdésével, a zöldségtermesztéssel, az illetményföld kiadásával, valamint a műszaki bázis bővítésével, a gépesítési feladatokkal. Tudjuk mindannyian, hogy a gyümölcsmetszés lényeges agrotechnikai feladat. Úgymond az első lépés a termesztés folyamatában, és teljes ütemmel folyik már jó ideje. Nyírábrányban, Nyírmártonfalván, Gúton, a debreceni kerületben és Tamási-pusztán. Ez utóbbi helyen van probléma a munkával. Ide átcsoportosítás kell, ez már meg is történt. Máshol az ütemnek megfelelően halad a munka, így összességében a télialmametszéssel nincs, nem lehet problémánk. A másik kultúra, melyet a metszés érint, a szőlő. A szőlőmetszés indításához az elvek kialakultak, az alapok, lehetőségek felmérése megtörtént. A múlt héten szakembereink határszemlét tartottak, megállapították, hogy a szőlőkben jók a rügyek, fagyás az idén nem volt. A tavalyi elfagyás azonban némiképpen csökkenti a kilátásokat... — Szólnunk kell a nyitásról is. A debreceni kerületben ezzel gondjaink vannak. Erre a munkára nincs elég kézierő. Már tavaly is egy gépi berendezéssel végeztük a nyitást. Most fagyott a föld, nem megy a géppel a munka. De alkatrészgondjaink is vannak a géppel. Újat vásárolni pedig nem lehet. — Egy megjegyzést szeretnék tenni — mondja Nyerges János. — A sokéves átlag szerint március 18-án már permetezni szoktunk. A metszés tehát nagyon fontos. Az időben történő befejezés rendkívül meghatározó. Az a kérésem, hogy március 10-ig mindenütt fejezzük be a metszés munkáit. Aztán újra Pál Lajos veszi át a szót: — Nem meghatározó tényező gazdaságunkban, de mégis figyelmet kell rá fordítanunk. Ez pedig a zöldségtermesztés. Tudjuk, népgazdasági érdekek fűződnek ehhez az ágazathoz. A városellátás számunkra is feladat. Az igazgató ismét szót kér. — Az a kérésem — folytatja az igazgató —, hogy egy fél fóliaházzal próbálkozzunk meg egy kimondottan a város ellátásában jól hasznosítható uborkafajtával. Ehhez gyorsnövésű fajta kell, amelyet korán piacra lehet dobni. Jól jön ez a lakosságnak, de nekünk is ... * * * — Gazdaságunkban most már körülbelül 1100 vagon körüli a téli alma mennyisége évente. Nem csökken, nem is csökkenhet ez a menynyiség. Meghatározó ez a műszaki fejlesztés szempontjából, mivel ez adja a legnagyobb munkát. Ide kell az erőket összpontosítani. Gazdaságunkban mindig törekedtünk az almatermesztés munkáit korszerűsíteni, amelyben nagy szerepet játszott a fizikai munka könnyítésének szándéka. Most tovább folytatván ezt a korszerűsítési folyamatot, az idén megkezdjük az úgynevezett tartályládás almaszedés bevezetését. Ez tovább korszerűsíti a munkát, sőt könnyíti is, ami lényeges szempont. Úgy tervezzük, hogy jövőre bővítjük ki a gazdaság egész területére ezt a módszert. E feladatok értelmében elkészítettük az idei házi műszaki fejlesztési programot. Mert a műszaki fejlesztést elsősorban saját kivitelezésben kívánjuk megoldani, hasonlóan a korábbiakhoz. Az újítási feladattervekben is ezt tűztük ki célul. Erre a megfelelő anyagi ösztönző rendszereket is elkészítettük — szögezte le Pál Lajos. Nyerges János ehhez a következő megjegyzést fűzte: — A műszaki fejlesztésben ez a második szakaszunk. Teljesen új rendszerrel takarítjuk be azután az almát. Ennek meg kell teremteni az anyagi és a szellemi fedezetét. A célunk továbbra is az, hogy kevesebb fizikai erővel többet teljesítsen a dolgozó, s többet keressen ... * * * Az ülésen még tovább folyt a tárgyalás a tennivalókról. Szóba került itt a gépjavítás fontossága és nehézsége, az illetményfölddel kapcsolatos problémák és feladatok, meg sok más egyéb megbeszélnivaló. Tartalmas, gyors, jól begyakorolt mozzanat volt ez a pár órás tanácskozás a gazdaság életében. Fontos, a gazdaság tevékenységét eldöntő tényezők kerültek napirendre, amelyek nemcsak időszerűségükkel, de a dolgozókat érzékenyen érintő mivoltukkal kerültek be a havonként megtartott vezetőségi ülés témái közé. Boda László Vezetőségi ülés a Debreceni Állami Gazdaságban A KONGRESSZUSI IRÁNYELVEK TÜKRÉBEN: HELYÜNK A DOBOGÓN A technika korszerűsítéséért folyó világméretű versenyben lehetőségeink meghatározottak, be kell érnünk a hosszú emelvény egyik — szerény — helyével, ami a műszakitudományos fejlődés rekordnak számító eredményeit, gyakorlati alkalmazásukat illeti. Amiből persze nem az következik, hogy kezünket ölbe téve sóhajtozzunk: bezzeg ott és amott... Növekvő arány Hazánk nemzeti jövedelmének több, mint három százalékát fordítja tudományos kutatásokra, ami nemzetközi összehasonlításban is megfelelő arány. (1960-ban a nemzeti jövedelem 1,54 százalékát, 2,3 milliárd forintot költöttek ilyen célokra, 1973-ban 3,04 százalékát, 10,9 milliárdot.) Más kérdés — s döntő elem gazdasági fejlődésünkben — miként kamatozik ez a pénz a gyakorlatban, például elég gyors-e a műszaki-tudományos eredmények termelésbeni hasznosítása ? Teendőink és lehetőségeink summázata így olvasható a párt Központi Bizottsága kongresszusi irányelveiben: „Társadalmunkban növelni kell a tudomány szerepét és gyorsítani termelőerővé válását, hatékonyabbá kell tenni a kutatási eredmények felhasználását.” Tekintélyes alapokra támaszkodhatunk: 1450 kutatóhelyen 77 ezer ember tevékenységére. 1980—1984-es időszakban négy, egyenként 440 magawattos, atomenergia táplálta áramtermelő blokkot helyeznek üzembe — jelképe a műszaki-tudományos haladásnak. Ám annak szintén, hogy egymagunkban képtelenek lennénk a számunkra szükséges módszereket, eszközöket előteremteni — megalkotni, megtermelni —, azaz itt, is növekszik a szerepe a nemzetközi munkamegosztásnak. Bevezetőben említettük: lehetőségeink meghatározottak. Fogalmazhatunk nyersebben: a műszaki-tudományos haladásban nincs erőnk minden területen lépést tartani. Ezért építenünk kell arra is, amit mások elértek, úgy, hogy ezeket a módszereket, eszközöket megvásároljuk. A kohó- és gépipar például 1950—1954 között mindössze egyetlen licencet vett meg. 1968—69-ben, tehát feleannyi idő alatt harminckettőt. Licenc alapján készülnek egyebek mellett a Rába-Man motorok, a Crossbar rendszerű telefonközpontok, a 200 lóerős vasúti Diesel motorcsalád tagjai, a színes televíziók ... Vajon nélkülözhetnénk ezeket? A haladás pénzbe kerül Minél bonyolultabb egy termék, annál költségesebb a megalkotásáig vezető kísérletek, kutatások tömege. A gyógyszeriparban egy új készítmény mögött átlagosan hatezer vegyület vizsgálata áll, időben pedig esztendők. A realitásokat tévesztik szem elől azok, akik úgy hiszik, minden műszaki-tudományos területen módunk van újat alkotni, adni. Sem anyagi, sem szellemi erőink nincsenek ehhez, s ez megszabja helyünket a dobogón. A társadalmi termelés hatékonyságának eddiginél erőteljesebb növelése megköveteli — amint a kongresszusi irányelvek kimondják — „ ... a műszaki-tudományos haladás gyorsítását, új technológiák bevezetését...”, de minden esetben szigorúan ragaszkodva az ésszerűséghez. Egy-egy maradandó eredmény elérése sokba kerül. Az, hogy a szénbányászatban ma a szállítás 93 százalékban gépesített, milliárdokat követelt. Nem csekély összeget emészt fel a mezőgazdasági termelési rendszerek meghonosítása sem — a tervek szerint 1980-ban már 800 ezer hektárt fognak át —, de szükségszerű út, mivel így elégíthetők ki biztonságosan, gazdaságosan a népgazdasági igények. Ám éppen a nagy költségek miatt az irányok, módszerek, eszközök kiválasztásának felelőssége sem mellékes; a haladást nem foghatjuk fel „kerül, amibe kerül” feladatként. A hagyományok köteleznek Lenin a szocializmus építésének elengedhetetlen alapelvei közé sorolta „az alkotómunka feltételeinek következetes kiterjesztését”. Ez azonban nem válhat el a társadalom szükségleteitől, még kevésbé kerülhet szembe a társadalom céljaival. A műszaki-tudományos haladás céljai azonosak a szocialista társadaloméval, az emberi élet erkölcsi, anyagi gazdagításával. Ehhez hozzájárulni éppúgy lehet az oktatásban az audiovizuális módszerek elterjesztésével, mint az iparban az évente kutatásra költött ötmilliárd forint egy-egy területre koncentrálódó felhasználásával. A tömegek szemében évszázadokon át misztikusan övezte az életüktől, munkájuktól távol eső tudományt. A ma emberének közvetlen ismerősévé válik, s holnapra méginkább így lesz. Terveink a már elért s a várható műszaki-tudományos eredményekre alapozódnak, akár a termelékenység növelésében, akár új növényfajták kitenyésztésében, meghonosításában, a szállítás korszerűsítésében, a hírközlés fejlesztésében. A hagyományok gazdagok, s ezért köteleznek. Arra, hogy a műszaki-tudományos haladás még célszerűbben szolgálja a szocialista társadalomban élő embert, általános és egyéni értelemben egyaránt. Mészáros Ottó Kézzelfogható kamatok Bábolnán egy mázsa szemes kukorica előállításához tizedannyi munkaórát vesznek igénybe, mint az állami gazdaságokban átlagosan. Tanúságtétel arról, miként ölthet testet a műszaki-tudományos eredmények gyakorlatbani alkalmazása. A decemberben rendezett országos erőművi konferencián arról hallhattunk, hogy az 1980—1990. között létrehozandó erőművi kapacitások 40—60 százaléka már az atomenergiára alapozódik. Paks — ahol az Küldötteink a kongresszuson Lány a csapágygyárból MGM, szerelde. Uralkodó szín: piros. A szorosan egymás mellett dolgozó asszonyok, lányok köpenye ilyen. Oldja a csapágyak fényes, fémhideg hatását. Nehezen találok Ildikóra, sok a piros köpeny. Társai mutatják: ott, a szalag szélén ő dolgozik. A kis sárga műszert hárman ülik körül. Axiális hézagmérő a pontos neve. Ezzel dolgozik Török Ildikó, a csapágyak utolsó próbáját végzi. Gyors mozdulatok, bemérés: azután a pontos munkadarabok a végtermék rangjára emelkednek és a csomagolóba kerülnek. Ildikó egy műszak alatt két-háromezer golyóscsapágyat ellenőriz. Munkatársait kérdem: — Tudják-e milyen megtiszteltetés érte Ildikót? Mosolyognak, hát persze, hogy tudják. Török Idikó, a Magyar Gördülőcsapágy Művek fiatal betanított munkása is küldött az MSZMP XI. kongresszusán. — Mi a véleményük Ildikóról, megérdemelte a bizalmat? — Ildi közülünk való. Ismeri a gyárat, ismer bennünket és mi is ismerjük őt. Megbízunk benne, biztosan jól fog bennünket képviselni. Ildikó 28 éves. Életének pont felét a gyárban töltötte. Fiatalkorú volt még, amikor idejött. Három évre rá, 1964-ben már tíz ember munkájáért felelt: szalagvezető lett. Amikor a csapágygyárba került, rögtön bekapcsolódott az ifjúsági szervezet munkájába. 64-től alapszervezeti titkár hét éven át. Közben beválasztották az üzemi és a megyei KISZ-bizottságba is. 1970- ben vették fel a pártba. Ezután kezdett el tanulni. Az öthónapos bentlakásos KISZ-vezetőképző után belevágott a Közgazdasági Szakközépiskolába. Munka mellett tanult természetesen. Most harmadéves. Érettségi után Marxista—Leninista Esti Egyetemre készül. Tagja az MGM KISZ végrehajtó bizottságának, a megyei bizottság mellett működő Ifjúmunkás Tanácsnak és januárban választották meg az üzemi párt-végrehajtó bizottság nőfelelősévé. 28 éves és két Kiváló Dolgozó kitüntetéssel, a KISZ KB dicsérő oklevelével és arany koszorús jelvénnyel dicsekedhet. Érthető a kollégák bizalma. Török Ildikó munkájával, magatartásával, mozgalmi tevékenységével szolgált rá. A megyei pártértekezlet döntése váratlanul érte: — Nem számítottam rá, hogy ilyen fiatalon részt vehetek a kongresszuson. Nagy-nagy megtiszteltetésnek érzem és az eddigi munkám elismerésének. Nagyon boldog voltam, amikor megtudtam. Török Ildikó két éve részt vehetett a berlini világifjúsági találkozón. Személyes felelőssége most talán még nagyobb. Többezer munkást képvisel az ország jövőjét meghatározó, nagy jelentőségű eseményen, pártunk kongresszusán. Ildikó nem tartozik azok közé, akik véka alá rejtik véleményüket. A városi pártértekezleten ő volt az első felszólaló. — Miről beszélne, ha szót kapna a kongresszuson ? — Eredményeinkről sok helyen beszéltem már, inkább a problémákról szólnék. A napi munka közben, itt az üzemrészben előforduló problémákról. Hangsúlyoznám a párttagok személyes felelősségét a termelésben és az élet más területein is. Felelősségérzet híján nem tudjuk megvalósítani célkitűzéseinket. Beszélnék arról, hogy az üzemi demokrácia további javulása függ a gazdaságvezetők és a dolgozók közötti kapcsolat fejlesztésétől. Személyes kapcsolat nélkül nem kerülhetnek felszínre a munkások gondjai, javaslatai. Nem tudjuk elérni, hogy fórumon kívül is bátran elmondják véleményüket. Úgy gondolom, hogy ezek nemcsak az MGM szereldéjének problémái, hanem jellemzők az ország bármely üzemére. — Mit vár a kongresszustól? — Rengeteg olyan új dolgot fogok hallani, amit a későbbi munkámban hasznosíthatok. Egyébként is ez a küldetés meghatározó életemben. Az, hogy érdemesnek tartottak rá, egyben azt is jelenti: számítanak a munkámra, még fokozottabban mint eddig. Ez kötelez. Határozott hangon, meggyőzően beszél. — Érzem a felelősséget. Társaimat képviselem, az ő véleményüket tolmácsolom, az ő nevükben szavazok. Felkészültem rá, hogy amikor visszajövök, részletesebben be kell számolnom az eseményekről. Ha úgy hozza: minden alapszervezetben. Tapasztalataim a többieké is. Ildikó családjában mindenki párttag, szülei régi pártmunkások. Együtt örültek a kitüntető feladatnak. A feladatnak, melyet Török Ildikó fiatalon kapott. És megérdemelten. Tóth Dénes HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1975. MÁRCIUS 1.