Hajdú-Bihari Napló, 1975. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-01 / 101. szám

A sanigoni rezsim feltétel nélkül megadta magát Ford nyilatkozata • Kissinger „búcsúja” Vietnamtól SAIGON Szerdán a saigoni elnöki palotá­ra feltűzték a Dél-Vietnami Köz­társaság Ideiglenes Forradalmi Kormányának lobogóját. Két órával azt követően, hogy Duong Van Minh, a saigoni rend­szer elnöke a rádióban bejelentet­te a teljes és feltétel nélküli kapi­tulációt, a dél-vietnami fővárosba a népi fegyveres erők egységei vo­nultak be, amelyeket Saigon lako­sai melegen üdvözöltek. Hírügynökségi jelentések szerint a saigoni hadsereg egységei egymás után hagyják el állásaikat és lete­szik a fegyvert. Az elnöki palotát a népi fegyve­res erők fiatal harcosai foglalták el, akik készségesen álltak az UPI hírügynökség tudósítójának kame­rái elé. „Elérkezett az a pillanat, amelyre 30 éve vártunk” — mon­dotta a palotát elfoglaló harcosok egyike. Saigonban bejelentették, hogy hamarosan kormányközleményt adnak ki. Magyar idő szerint kedden 22.10 órakor a Fehér Ház közzétette Ford elnök nyilatkozatát, amely beje­lenti, hogy befejeződött a Saigon­ban maradt amerikaiak elszállítá­sa, amire a saigoni repülőtér kör­nyékén „gyorsan romló katonai helyzet” miatt hétfőre virradólag adott utasítást. „Ez az akció — hangsúlyozza Ford elnök — lezárja az amerikai tapasztalatok egy fejezetét. Arra kérek minden amerikait, hogy zár­juk sorainkat, kerüljük el a kölcsö­nös vádaskodásokat, tekintsünk előre közös céljaink felé és dolgoz­zunk együtt megvalósítandó nagy feladatainkon.” Miután Nelsen elnöki szóvivő felolvasta Ford nyilatkozatát, Kis­singer külügyminiszter rövid be­vezető után válaszolt az újságírók kérdéseire. Kissinger külügyminiszter ked­den este — 4 órás késéssel megkez­dett —■ sajtóértekezlete bevezető­jeként Ford elnök előzőleg felol­vasott nyilatkozatát visszhangozta, mondván, hogy azon a napon, ame­lyen „minden távozni kívánó ame­rikai elhagyta Vietnamot... nincs itt az ideje a vádaskodásnak, ha­nem a sebek begyógyításának ideje jött el.”.­­ A külügyminiszter tagadta azokat a vádakat, amelyek szerint a kor­mány „indokolatlanul késedelmes­­kedett” volna a kiürítéssel. „Sike­resnek” minősítette a kiürítés vég­rehajtását, s hangsúlyozta, hogy az „nagyobb veszteségek nélkül és pánikmentesen” ment végbe. A lehető legkedvezőbb színben feltüntetve az USA indokínai in­tervenciójának végkifejletét, utóla­gosan „három alapvető követel­ményben” jelölte meg az amerikai erőfeszítések célját: a Vietnamban maradt amerikaiak életének védel­me; a „lehető legnagyobb számú” olyan dél-vietnami „kimentése”, akik a legutóbbi 15 évben szorosan együttműködtek az USA-val; és „a körülmények által megengedett lehető leghumánusabb politikai megoldás” elérése. Kérdésekre válaszolva Kissinger nem volt hajlandó belemenni a do­minóelmélet megvitatásába, de nem hagyott kétséget aziránt, hogy meggyőződése szerint az USA indo­kínai politikájának végső kudarca elkerülhetetlenül „átgyűrűző ha­tást” gyakorol majd a világ más térségeire is. Az USA „potenciális ellenfelei­hez” címezve szavait Kissinger hangoztatta, hogy „kitartunk elkö­telezettségeink mellett... úgy gon­dolom — folytatta —, hogy a hábo­rú tapasztalatai érettebbé tettek bennünket elkötelezettségek válla­lása tekintetében, s egyúttal eltö­kéltebbé a meglevő kötelezettsége­ink betartásában ... Ami pedig más országokhoz fűződő kapcsolatainkat illeti — Izraelt is beleértve — nem lenne helyes, ha barátaink ellen­ségei téves következtetéseket von­nának le a vietnami tanulságok­ból”. Az USA indokínai intervenciójá­nak általános tanulságairól szólva Kissinger ezt mondotta: „hosszú időbe telik, amíg amerikaiak szen­vedélymentesen tudnak majd be­szélni vagy írni erről a háborúról. Világos, hogy a háború nem érte el azoknak a céljait, akik ebbe ere­detileg belevitték az USA-t, sem azoknak a célját, akik igyekeztek véget vetni az USA részvételének a már meghozott áldozatokkal össze­egyeztethető módon. Egy kérdésre válaszolva Kissin­ger határozottan kijelentette, hogy Thieu menedékjogot kaphat az USA-ban, amennyiben ezt kéri, de az amerikai kormány nem szándé­kozik elismerni egy dél-vietnami „emigráns kormányt”. „Ez a sajtóértekezlet — állapí­totta meg Marvin Kalb, a CBS dip­lomáciai főmunkatársa — Kissinger búcsúja volt Vietnamtól, amely kezdettől fogva egészen a keserű végkifejletig felborította a külügy­miniszter stratégiai számításait és alaposan megtépázta személyi te­kintélyét is.” Immár Saigonból sugározza mű­sorát a felszabadulás rádióadó Közép-európai idő szerint szerdán 7 óráig a dél-vietnami főváros rá­dióállomása a saigoni kormány közleményeit sugározta, majd két­órás szünet után, 9 órakor jelent­kezett ismét, ezúttal a Dél-vietna­mi Nemzeti Felszabadítási Front nevében. A rádióállomást felkeresték a la­kosság képviselői, hogy felolvassák a Dél-Vietnami Nemzeti Felszaba­dítási Frontot és a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormányt köszöntő nyilatkozataikat. A felszabadulás rádióadó közöl­te, hogy helyi idő szerint 12 órára teljesen felszabadul Saigon. Han­goztatta, hogy Duong Van Minh tábornok a megadás után közölte „valamennyi testvérrel, hogy a csata elveszett és a saigoni kor­mány hatáskörét a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány veszi át”. Saigon utcáin jelenleg a népi hadsereg egységei cirkálnak. A főváros lakossága lelkesen köszönti a felszabadítókat. A dél-vietnami felszabadulás rá­dió hivatalosan bejelentette, hogy Saigon neve ezentúl Ho Si Minh város. Saigont harminc évvel ez­előtt nevezték el először Ho Si Minh elnökről. Duong Van Minh dél-vietnami elnök rövid rádióbeszédben jelen­tette be, hogy a saigoni kormány­csapatok feltétel nélkül leteszik a fegyvert a hazafias erők előtt HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ , 1975. MÁJUS 1. Púja Frigyes az EN­K-ba látogat Púja Frigyes, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere Iszmail Fahmi, az Egyiptomi Arab Köztársaság külügyminisztere meghívására csü­törtökön hivatalos látogatásra az EAK-ba utazik. Névadó ünnepség a Debreceni Tanítóképzőben Maróthi György nevét viseli a kollégium A Himnusz hangjaival kezdődött április 30-án délután a Debreceni Tanítóképző Intézet diákotthoná­nak kollégiummá avató és névadó ünnepsége az intézet diákotthoná­nak tornatermében. Dr. Kurucz Albert, az intézet párttitkára kö­szöntötte a megjelenteket. Az el­nökségben helyet foglalt többek között dr. Bajnok Lászlóné, a megyei pártbizottság munkatársa, Oláh Tibor, a Debrecen városi Pártbizottság osztályvezetője, Bor­bély Miklós, a Debrecen városi Ta­nács elnökhelyettese, dr. Molnár Lajosné, a Pedagógusok Szakszerve­zete megyei bizottságának titkára, Deczky Béláné, a Pedagógusok Szakszervezete Debrecen városi Bizottságának titkára. Dr. Mikecz Ferenc igazgató mon­dott ünnepi beszédet, majd Baráz Miklósné, az Oktatási Minisztérium egyetemi és főiskolai osztályának munkatársa átadta a kollégiumi cím odaítéléséről szóló oklevelet, Várady Károly, a KISZ Központi Bizottságának nevében pedig a KISZ KB zászlaját adta át a kollé­giumi bizottság titkárának, Knódel Máriának. Ezután a Maróthi György Kollé­gium testvérkollégiumainak képvi­selői kötöttek szalagot a kollégium zászlajára, majd dr. Földesi Béla igazgatóhelyettes kiosztotta a forra­dalmi ifjúsági napok és hazánk fel­­szabadulásának 30. évfordulója tiszteletére rendezett versenyek díjait, valamint a meghirdetett pá­lyázatokon helyezést elért hallga­tók jutalmait. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival ért vé­get. Az ünnepély után a résztvevők átmentek a kollégiumba, ahol meg­koszorúzták Maróthi György port­réját. Az esti órákban kultúrmű­sorra került sor a kollégium irodal­mi színpadának és énekkarának­­közreműködésével. Átadták az 1975. évi SZOT-díjakat A Szakszervezetek Országos Ta­nácsának székházában szerda dél­előtt ünnepélyesen átadták az 1975. évi SZOT-díjakat. Az ünnepségen részt vett Aczél György, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára, a Politikai Bi­zottság tagjai, dr. Orbán László kulturális miniszter, Földvári Ala­dár, a SZOT elnöke és Dobozi Imre, az írószövetség főtitkára. Vinizlay Gyula, a SZOT titkára méltatta a kitüntetettek munkássá­gát. Ezután Gáspár Sándor átadta a SZOT-díjakat. SZOT-díjat kapott: Bakay Erzsé­bet textiltervező iparművész, Cso­mós Mari színművész, Dévényi Já­nos ötvösművész, Eck Imre koreog­ráfus, Fábri Zoltán filmrendező, Földes Imre zeneművész, Gedeon Pál, a Népszava főszerkesztő-he­lyettese, Gerencsér Miklós író, Gyarmati Kálmán, a Hajdú-Bihar megyei Művelődési Központ igaz­gatója és Nagy Benjámin, a Szak­­szervezetek Hajdú-Bihar megyei Tanácsa kulturális, agitációs és pro­paganda bizottságának vezetője (megosztva), Harsányi Gábor szín­művész, Hubay Győző, a tatabányai Bányász táncegyüttes vezetője, Kí­gyós Sándor, a Magyar Televízió vezető rendezője, Kollár Kálmán, a Szakszervezetek Veszprém megyei Tanácsa Liszt Ferenc Kórusának karnagya, Lőrincze Lajos nyelvész, Petress István, a Magyar Rádió fő­munkatársa, Ratkó József költő, Seregi László koreográfus, Törőcsik Mari színművész és Turgonyai Jú­lia, az MSZMP KB Társadalomtu­dományi Intézetének tudományos munkatársa. A díjak átadása után a SZOT el­nöksége fogadást adott a kitüntetet­tek tiszteletére. Magyar vezetők üdvözlő távirata a DVK vezetőinek Dr. Nguyen Huu Thónak, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottsága Elnök­sége elnökének, a Dél-vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kor­mánya mellett működő tanácsadó testület elnökének; Huynh Tan Phatnak, a Dél-vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kormánya elnökének. HO SI MINH-VÁROS A vietnami nép hosszú felszabadító küzdelmének nagy győzelme alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, országgyűlése, és Minisztertaná­csa, az egész magyar nép nevében forró, testvéri üdvözletünket és jókí­vánságainkat küldjük önöknek és önökön keresztül Dél-Vietnam hős népének. A magyar nép a legnagyobb tisztelettel és elismeréssel adózva, cse­lekvő szolidaritással támogatta azt a hősies küzdelmet, amelyet a dél-viet­­nami hazafiak a Dél-Vietnam Nemzeti Felszabadítási Front és a Dél-viet­nami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kormányának közvetlen irányí­tásával északi testvéreikkel összefogva az imperializmus és csatlósai ellen vívtak a párizsi megállapodás végrehajtásáért, hazájuk szabadságáért, függetlenségéért, egységéért, a társadalmi fölemelkedésért, népük világ­szerte elismert nagy vezetője — Ho Si Minh elnök — végakaratának meg­valósításáért. Az egész vietnami nép végső győzelmébe vetett szilárd meggyőződé­sünkkel önök mellett álltunk a közös célokért vívott harc legnehezebb perceiben is. A nagy áldozatok árán kivívott győzelem fölötti jogos öröm­ben osztozva biztosítjuk önöket, hogy a továbbiakban is számíthatnak né­pünk legmélyebb testvéri érzéseiből fakadó internacionalista együttműkö­désére. Kívánunk önöknek, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Köz­ponti Bizottsága, a Dél-vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kor­mánya mellett működő tanácskozó testület és a Dél-vietnami Köztársa­ság Ideiglenes Forradalmi Kormánya valamennyi tagjának, egész Dél- Vietnam hazaszerető, bátor és dolgos népének további kiemelkedő ered­ményeket azon az úton, amelyen északi testvéreikkel szorosan összefogva haladnak a független, virágzó és békés Vietnam megteremtéséért, a test­véri szocialista országokkal kialakult sokoldalú együttműködés további elmélyítéséért, az emberiség békésebb és boldogabb, jövőjének biztosítá­sáért. Budapest, 1975. április 30. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, Apró Antal, a Magyar Népköztársaság Országgyűlésének elnöke. Kádár János látogatása Angyalföldön Kádár János, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bizottsá­gának első titkára — Biszku Bélá­nak, az MSZMP Politikai Bizottsá­ga tagjának, a Központi Bizottság titkárának társaságában — szer­dán május 1-e előestéjén ellátoga­tott Angyalföldre. A Központi Bizottság első titká­ra fölkereste a 90 éves Kender-Jutagyárat, amely ismét elnyerte a Kiváló Vállalat címet. A vendé­gek megtekintették a­­ cérnázót, a gombolyítót, a szövödét és a varro­dát. Kádár János emléksorokat jegyzett be a szocialista brigádok naplójába, illetve a vállalat ven­dégkönyvébe. Kádár János nagy megelégedéssel szólt a látottakról. Huszonöt éves a nádudvari Vörös Csillag T­ermelőszövetkezet Ünnepségsorozat Nádudvaron Huszonöt évvel ezelőtt, 1950-ben alakult meg a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet. Akkor 19 család 182 hold földön kezdte el a közös munkát. Az évek során újabb tagok belépésével, a község­ben működő többi szövetkezetek egyesülésével az ország legnagyobb mezőgazdasági termelőszövetkezete lett Nádudvaron. Több mint 3000 szövetkezeti tag 30 ezer holdnál is nagyobb területen folytat eredmé­nyes és példamutató gazdálkodást. Az ország legnagyobb közös gaz­daságának negyedszázados fenn­állása alkalmából kedden délután Nádudvaron a szövetkezet műve­lődési házában ünnepségsorozat kezdődött, amelynek célja méltó­képpen emlékezni meg a 25 év munkájáról. Az ünnepségsorozat első részeként Gonda Sándor, a szövetkezet pártbizottságának tit­kára köszöntötte azokat a szövet­kezeti tagokat, akik 25, 20, illetve 15 éve dolgoznak a közös gazda­ságban, majd Szabó István elnök rövid beszédében méltatta a nagy­hírű gazdaság tevékenységét, mun­káját. — Nagy szeretettel és tisztelet­tel köszöntöm azokat a tagokat — mondotta bevezetőjében — akik 25—26 évvel ezelőtt vállalták Nád­udvaron a szövetkezeti mozgalom megalakítását, elindítását annak reményében, hogy majd jobb lesz az életük, mint azt megelőzően. Ezután kegyelettel emlékezett meg azokról az alapító tagokról, akik az első nagyon nehéz lépéseket megtették, de már nem érhették meg a negyedszázados évfordulót. A továbbiakban elmondotta Sza­bó István, hogy a negyedszázad alatt sok minden történt az ország­ban, a szövetkezetben. Voltak gaz­dasági és politikai törések is, de a szövetkezet fennmaradt, s mindig úrrá tudtak lenni a tagok a gon­dokon és nehézségeken. Hogy a közös gazdaság olyan eredményeket ért el a negyedszázad alatt, mint amilyet elért, az a tagok szorgal­mának, közös akaratának tulajdo­nítható. Ezt követően bejelentette az ün­nepség részvevőinek, hogy az el­múlt évi gazdálkodás után a Vö­rös Csillag Termelőszövetkezet új­ból megkapta a kiváló szövetkezeti gazdaság kitüntetést, amelynek ünnepségére májusban kerül sor. Ezt követően azoknak, akik 25, 20, illetve 15 éve dolgoznak eredmé­nyesen a Vörös Csillag Termelőszö­vetkezetben oklevelet, emlékpla­kettet és pénzjutalmat nyújtott át. Kedden és szerdán több ünnepsé­gen 670 szövetkezeti tag kapta meg az oklevelet, emlékplakettet és pénzjutalmat. Az ünnepség után a szövetkezet tagjai és vezetői a Vörös Csillag Termelőszövetkezet székháza elé vonultak, ahol leleplezték a So­mogyi Árpád Munkácsy-díjas szob­rászművész alkotta 220 centi magas kőszobrot, amely búzakévén ülő, kezében kenyeret tartó paraszt­lányt ábrázol. A szoboravatáson Gonda Sándor, a szövetkezet párt­­bizottságának titkára mondott ün­nepi beszédet.

Next