Hajdú-Bihari Napló, 1975. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-04 / 103. szám

Járt-e Petőfi Sándor Hajdúbagoson? O HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ , 1975. MÁJUS 4. Irodalmi délutánok emlékeiből A korábbi falukutatóknak, a népi élet és művészet szerelmeseinek nyomdokaiba lépő szociográfusok, néprajzosok és helytörténetírók sok szellemi kincset gyűjtöttek össze. Az elmúlt három évtizedben országos mozgalommá szélesedett a honismeret, amelyet a korszerű hazaszeretet egyik formájának tekinthetünk. Hajdúbagos fiataljai is bekapcsolódtak az említett honismereti munkába. Az úttörőcsapat, az egész ifjúsággal együtt, Pallás Imréné tanárnő vezetésével adatgyűjtéseken, szavalóversenyeken és irodalmi délutánokon vett részt. A közelmúltban megrendezett irodalmi délutánok anyagát az elmúlt kétszázötven esztendő emlékeiből állítottam össze, amelyek közül néhányat a következőkben mutatok be, s ezekkel a címben feltett kérdésre is feleletet adok: azok Debrecentől Székelyhídig jár­ták a vidéket..(Hajdúbagos tör­ténete, 1973.). A felvetett kérdéssel kapcsolato­san megemlítem, hogy most került elő a Petőfi korában készült főbírói szék, amelynek háttámláján ez áll: HB 1839. Fazekas Gyuláné, aki Sza­­káts József hajdúbagosi főbíró le­származottja, elmondta, hogy fő­bíró elődjét a pandúrok azért ver­ték félholtra, mert védte Petőfi em­lékét, és nem adta ki a szabadság­harcban résztvetteket. Csokonai Vitéz Mihály kapcsolata a régi mezővárossal bizonyos. Vargha Balázs műveinek bemutatása a felvilágosodás kora legnagyobb magyar költőjének kap­csolatát még tovább mélyítette. Kü­lönösen is ezt tette Csanádi Imre szerkesztésében megjelent Domby Márton: Csokonai élete című kötet. A helybeli Csokonai-emlékek szá­mát gyarapította Nagy József deb­receni művész-lelkipásztor ajándé­ka, egy lírai ihletésű, a költő arc­képét ábrázoló bronzplakett, ame­lyet a műemlékjellegű templom kertjében, a Csokonai-pad háttám­lájára helyeztünk el. A kör alakú domborművön ez a felírás olvasha­tó: Itt járt Csokonai! Kölcsey Ferenc egyik elődjének Hajdúbagoson is volt birtoka. Álmosdnak — ahol a Himnusz költője élt —, s Hajdúba­­gosnak évszázadokon át szoros volt a kapcsolata. Kölcsey családjának és irodalmi munkásságának több emlékét őrizzük. (Korabeli kötetek, későbbi levél és cikkek.) Egyik ezek közül Basa Bálint irodalmi naplója. A 326 lapos kézírásos munka első oldalán ez a szám áll: 1840. Ebben a kötetben többek között huszon­nyolc Kölcsey-verset olvashatunk. Az irodalmi délután résztvevői meghatódottan lapozták és olvasták a szabadságharc korából való iro­dalmi naplót. Petőfi Sándor emléke elevenen él Hajdúbago­son. Az általános iskola úttörőcsa­pata a költő nevét vette fel, a köz­ség vezetősége az egyik szép utcát nevezte el a forradalmárról. Ezek a tények is erősítik a hagyományt, hogy a költő járt itt. Petőfinek van egy levele, amelyet az 1843 őszén tett bihari utazásáról írt Bajza Jó­zsefnek. E levélből kitűnik, hogy Petőfi Demjén Mihály színésztársu­latával Debrecenből Diószegre ment, az akkori útviszonyokat figyelembe véve ez az utazás Hajdúbagoson át vezethetett. A társaság összetételét is figyelembe véve bizonyosra ve­hető, hogy a bagosi csárdánál meg­álltak és oda betértek. Figyelemre méltó Hőgye István helytörténetíró megállapítása: „A hagyomány sze­rint 1843 telén Petőfi is járt a vá­rosban vándorszínészekkel, mikor­ ­ Csokonai-p­ifi plakettje Ady Endre emlékeit nemcsak az irodalmi délutánokon vettük számba, hanem a születésének kilencvenedik évfor­dulójára is. Basa Bálint, az adomá­nyozásairól híressé lett hajdúbagosi lelkipásztor a zilahi Polgári Fiú­is­kolával is kapcsolatba került a múlt század nyolcvanas éveiben. Ennek bizonysága, hogy az iskola az 1886— 87. tanévről kiadott értesítőjét meg­küldte az említett lelkésznek. A pa­­rókiális könyvtárban őrizzük a ki­adványt. Az iskolai értesítőben az Adi Endre névvel találkozunk. Ez azonban nem a költő neve, amint korábban az azonos név következ­tében gondoltam, hanem a költő unokatestvére. Ady Endre kapcso­latban volt viszont a szomszédos helység, Hosszúpályi lelkészével, Csighy Andorral, aki rokona és kol­légiumi diáktársa volt Debrecenben. #** Az előadott emlékek a magyar irodalomnak apró mozzanatai. Je­lentőségük azonban az emberi lel­kekben­ megsokszorozódik, amikor a honismeretnek, valamint az iro­dalom és haza szeretetének hordo­zójává válnak. Ötvös László A Csokonai-pad A főbírói szék KERTEK A VÁROSBAN • Adalékok a múltból A kertkultúráról sok szó esik mostanában a környezetvédelem­mel, a levegő tisztaságával kap­csolatban is. Érdemes ezért visz­­szatekinteni a letűnt évszázadokra, a régi Debrecenre, melyet huza­mosabb ideig az ország legnépe­sebb városának ismertek. A várost körülölelték a nagy kiterjedésű kertségek, melyekben pompázó gyümölcsösök, szőlők voltak. Deb­recen virágzó kertkultúrát terem­tett a város körül, nem kevés fá­radsággal. A régi feljegyzések és oklevelek bizonyítják, hogy Debrecen hatá­rában már ötszáz évvel ezelőtt kertek sorakoztak a város kapuin kívüli területeken. Figyelemre méltó, hogy nemcsak a palánkon kívüli területeken települtek ezek a kertek, hanem még a város kel­lős közepén is a nagytelkű házak­hoz csatlakozva szőlőskertek, gyü­mölcsösök virultak. Dr. Zoltay Lajos, a város múltjának tudós kutatója írja egyik könyvében, hogy 1578-ban, amikor a váradi káptalan a városnak adta át a Csapó utcai kolostort, annak kert­je szőlővel volt beültetve. Tud­tunkra adják a régi írások, hogy a Hatvan utcán több ház cserélt gazdát a századok folyamán és ezek az adásvételi szerződések említik, hogy a házakhoz gyümöl­csös és szőlőskertek is tartoztak, így volt ez nemcsak a Hatvan ut­cai körzetben, hanem a város más belső területein is, mivel a házas­telkek nagy területen feküdtek, így alakult ki az a helyzet, hogy a belvárosi területen is kertészke­dés folyt, de nemcsak gyümölcs- és szőlőtermeléssel foglalkoztak, hanem konyhakerti vetemények­­kel, sőt virágokkal is. Ezekben a nagy belső kertekben már termel­tek évszázadokkal ezelőtt vörös- és fehérrépát, petrezselymet, ká­posztát, uborkát, hagymát, salátát. A cívis udvarok belső kertjei­ben sok fajta gyümölcs termett. Baranyi József szenátornak a Csa­pó utca 16. szám alatti ház kert­jében például egy 1786-ból meg­maradt kimutatás szerint közel 50­ fajta gyümölcsfát és 26 gyü­mölcsfacsemetét számláltak meg. A szenátor kertjében — amely a régen volt várkastély helyén te­rült el — volt kajszibarack, kör­te, meggy, mandula, eperfa, birs­alma, szilva, többféle alma sőt őszibarack is, amit akkoriban szőrös baracknak neveztek. Bizo­nyos tehát, hogy a debreceniek sokféle ízes gyümölcsöt termeltek. A régi feljegyzésekből kitűnik, hogy a most annyira dicsért és külföldi példákra hivatkozva ter­jedő magas lugason való szőlőter­mesztést már évszázadokkal ez­előtt alkalmazták Debrecenben. A városi levéltárban őrzött feljegy­zés szerint Apafi, az erdélyi feje­delem többször vonult át annak idején Debrecenen hadaival és ilyenkor a város vezetői sok jóféle almával, barackkal, cseresznyével, meggyel, szilvával kedveskedtek neki. Az 1664-es esztendőben kelte­zett feljegyzés említi, hogy a Pé­­terfia utcán kívül szőlőskert te­rült el az utcához csatlakozóan. Dr. Zoltay Lajos kutatásai alap­ján úgy véli, hogy ez a szőlőskert volt az elődje az ott később ki­alakult Libakertnek, amelyben már nem annyira szőlőt, mint in­kább konyhakerti növényeket és gyümölcsöt termeltek. A Libakert már nincs meg, évekkel ezelőtt modern, nagy lakótelep épült a helyén. Most, hogy egymás után kerül­nek felszámolásra a Debrecent övező ősi kertségek, érdemes arra a kérdésre is választ adni, hogy mikor is kezdődött Debrecenben a kertségek felszámolása, mikor alakultak ki a főútvonalak menti mellékutcák és a főútvonalak vé­gén elterülő kertek. Ismeretes, hogy a jelenlegi Thaly Kálmán utcáig húzódó kert­­séget 1657-ben számolták fel. Va­lószínű, hogy ezen a területen történt meg legelőször a kertség felszámolása, mégpedig azzal az indoklással, hogy a hajléktala­noknak lakóhelyre van szükségük. Így kaptak területet házak építé­sére. Ez természetesen együtt járt a zöldövezet csökkentésével. A debreceniek, amint a régi his­tóriákból kitűnik, nagyon kedvel­ték a gyümölcsöket, termesztették is, nemesítették is, de még jobban kedvelték a szőlőt. Kitűnik ez ab­ból, hogy a debreceni tehetősebb polgároknak, cíviseknek, a város elöljáróinak az Érmelléken is volt szőlője. Jó hegyi borokat hoztak onnan a debreceni pincékbe. Ked­velték a jó bort a debreceni pa­pok is, hiszen a híres Méliusz Ju­hász Péternek, Gönczy Györgynek is jó nagy szőlője volt a hegyen. Az érmelléki községek kertjeiben nagy számban sorakoztak a deb­receni cívisek szőlői, présházai. Hogy ez mennyire így volt, azt bi­zonyítja a székelyhídi várkapi­tány Boldvai Mártonnak az a le­vele, amelyben jelentette Apafi erdélyi fejdelemnek, hogy az Ér­melléken a községek sorában a jobb hegyeket már a debreceniek birtokolják. Az Érmelléken rendezendő szü­retekre szinte a fél város kivonult echós szekereken. A hegyek lan­káin elterülő szőlők meglehetősen nagy területet foglaltak el, hiszen volt olyan debreceni cívis, akinek 30-40 emberre volt szüksége, hogy szőlőjét megműveltesse. Akkori­ban aszerint mérték fel a szőlők területét, hogy hány kapás kell annak megművelésére. Voltak négy-öt kapás szőlők, de 30-40 ka­pások is akadtak. A debreceni csapszékekben mérték abban az időben a debre­ceni kertekben termelt gyengébb minőségű homoki borokat, de az érmelléki tüzes borok is kimérés­re kerültek, mivel a cívisek a há­zi szükségleten felüli mennyiséget eladták. Alkalma volt tehát a deb­recenieknek összehasonlítani a homoki vinkót a tüzes, magas szeszfokú érmelléki borokkal. Bencze Mihály (Folytatjuk.) KIS DEBRECENI SAJTÓTÖRTÉNET Művészeti lapok SZÍNHÁZ­ ÉS FILMMŰVÉSZETI LAPOK V. Dtl»»« probléma igfÄÄSS |»« 1 SGRSasS MEGYÜNK AZ ÚJ KARÁCSONY ELE! I ** «­*. Mb« W. DDVtour * mmu­m Kozemccno: ^ *£**• ^ w . sz,LNMZSUJSÁG színháziFigaró. " 7...... "7"" gyysgSr.„ „.,¥ -mZTtL***** r* — -sssss- Kfllfes • ~£rz,ITLltl issssr--“ ri£rr.-ssií: fsssSSUS!. txsjijrtffts * r ajándékok, ÄiTafSrS“ » ■ SÄtsÄffe Icrr.tc" ■•WH­T.,«.. i-*. inait*iPjTZrt* ‚*— '»-aho Äsm***£»< "" ’"v ** ZTZ" ir • -r * ÖLAH GABOR i*g»whb ** itó «tcUpM, 77-'.“'C7'**«TTT*J»iw '“ X „ _ IvCt 1 cstvcr ulnrt a»«A» t*knt *•* » C«Miy F«mw> j SaEBl fc*y»kr*ió­««SsUMil« mir mott «««mmMMc Színházi Újság Színházi Figaró (1915-1917) (1916-1921) Kifejezetten szórakoztató és tájé­koztató céllal indult 1916. decem­ber 2-án a Színházi Figaró. Kiadója és szerkesztője mindvégig Szalai Ferenc volt. 1919 szeptemberétől 1920 áprilisáig szünetelt, egyébként minden héten megjelent. Eredeti al­címe: „Színházi és mozi hetilap, színlapokkal”. 1919. február 21-től: „Szatirikus színházi, mozi, sport és bélyeggyűjtő tartalommal”. 1920— 21-ben kétféle melléklapot is köz­readott: a „Figaró Bélyegújságjá”-t és a „Figaró Sportjá”-t. (Népszerű címváltozata „Figaró” volt.) Hétről hétre színészportrékat kö­zölt, a művészek önéletrajzával, vallomásaival. Riportokban számolt be a színház műsortervéről, szemé­lyi ügyeiről. Humoros, fecsegő leve­lek formájában a színészek diszkré­­tebb dolgait is elő-előhozta. Szóra­koztató verseket, novellákat közölt — többnyire a szerző neve nélkül. A színházi műsor és szereposztás mellett ismertette a moziműsort, sőt filmkritikákat is hozott. A bé­lyeges és sport rovat később mellék­lappá lett, de a rejtvény végig szer­ves része maradt az újságnak. Ol­vasóközönsége — egyben a színházi közönség — kedvére szavazólapokat rendszeresített annak eldöntésére, hogy ki a legbájosabb debreceni színésznő, s férfi színészek közül ki a hölgyek ideálja? Számtalan apró, szórakoztató öt­letével érte el a szerkesztő, hogy lapja 1921. április 30-ig életképes­nek bizonyult, a háborús és háborút követő nehéz időszakban. Dr. Korompay Gáborné (Fotó: Vasváry Endréné) Az I. világháború éveiben Debre­cenben több színházi lap indult, ezek közül elsőként 1915. szeptem­ber 18-án jelent meg Szalánczy Jó­zsef szerkesztésében a Színházi Új­ság. Alcíme: „Társadalmi, színházi, művészeti és mozi hetilap”. Tartal­mában és formájában a polgári íz­lésű fővárosi színházi magazinok­ra emlékeztet. Különösebb szerkesztői koncepció nélkül közölt verseket, rövidebb prózai alkotásokat Békeffy László­tól, Dutka Ákostól, Kosztolányi De­zsőtől, Krúdy Gyulától, Megyeri El­lától, Noszlopy Tivadartól, Szávay Gyulától és Vértessy Gyulától. Az időnként felcsillanó irodalmi érté­kektől élesen elüt a színházi króni­ka pletykaízű szószaporítása. A köz­lemények nagyobb részét a színház- és moziműsor, színlap, színdarabok tartalmi ismertetése, rövid színházi hírek, dalbetétek szövege, viccek, anekdoták, hirdetések, rajzok és színházi képek alkotják. Nagysága 1916 szeptemberéig 30 X24 cm, azután kisebb, terjedel­me eredetileg 8 lap, 1916. január 14-től szeptemberig 4 lap, majd is­mét 8 lap. Ára 10 fillér volt, Lieber­mann Mór nyomtatta. (Utolsó szá­mait Székely Imre nyomdájában állították elő.) Valószínűleg az 1917. február 2- án megjelent száma volt az utolsó.

Next