Hajdú-Bihari Napló, 1975. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-01 / 127. szám

HAJDÚ-BIHARI Világ proletárjai, egyesüljetek! | |§ évfolyam %!|| 127. SZÁM ÁRA: 1 20 FORINT ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------| A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Közülünk húszan A mai újságok hosszú névsorokat közölnek, a Hazafias Népfront kép­viselőjelöltjeinek névsorát. A háromszáznyolcvanhat név között húsz kü­lönösen ismerős nekünk Hajdú-Biharban. Az elmúlt két hét alatt sokat beszéltünk, írtunk róluk, sok ezer állampolgár próbálta magában elbírálni, másokkal, vagy éppen a nyilvánosság előtt megbeszélni, valóban ők alkal­masak-e arra, hogy megyénk lakosságát a választás után a parlamentben képviseljék. A kérdés még most is nyitott. Nemcsak abban a két választókerület­ben, amelyben kettős jelölés volt, s így a szavazás napján fog csak eldőlni, a két jelölt közül melyikből is lesz végül képviselő. A jelölés a választási előkészületek közé tartozik, mondhatjuk úgy: ez az első lépés, lényegében a feltétel megteremtése ahhoz, hogy június 15-én valóban szavazni tud­junk. Hiszen elképzelhetetlen, hogy az emberek milliói a szavazás nap­ján úgy álljanak az urnák elé, hogy akkor gondolják ki, kit is szeretné­nek képviselőnek. Ebből csak káosz, zűrzavar keletkezne, de elfogadható, érvényes választás semmiképpen sem. Még egészen kis közösségben is csak úgy lehet választani vezetőket, ha van javaslat, amelyet megvitatha­­tunk, s vagy elfogadunk vagy elvetünk. A képviselőválasztásnál pedig egy-egy választókerületben általában húszezernél több állampolgár — ha nem is teljesen, de többségében — egységes véleményének kell találkoznia ahhoz, hogy a jelöltből képviselő legyen. Hajdú-Bihar megye lakossága érti, tudja ennek a jelentőségét. Ezt bizonyítják a tények, adatok, amelyeket a jelölő gyűlések összegezése után ismerünk. A megyében megtartott nyolcvan jelölő gyűlésen huszon­­nétezernél többen vettek részt a választópolgárok közül. Általánosságban azt lehet mondani: mindenütt annyian voltak, ahányan a rendelkezésre illő legnagyobb terembe befértek. A jelölő gyűlések szervezésével min­den község lakóinak lehetővé tették, hogy személyesen részt vegyenek a vitában, véleményformálásban, s az adatok tanúsága szerint az állampol­gárok éltek is ezzel a lehetőséggel. A választási törvény úgy írja elő: ahhoz, hogy a javaslatba hozott sze­mély képviselőjelölt legyen, a jelölő gyűlésen részt vevők több mint egy­­harmadának igenlő szavazata szükséges. A gyűléseken általában a száz százalékhoz jártak közel a szavazatok, volt olyan jelölő gyűlés is, ahol de­rültséget keltett, amikor a levezető elnök a szabálynak megfelelően úgy ismertette: „mivel a jelenlevők egyharmadánál többen értettek egyet a javaslattal... ”, hiszen az adott esetben nem is csak egyhangú, hanem lel­kes is volt az egyetértés kifejezésre juttatása. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa a képviselőjelöltek névsorát — benne Hajdú-Bihar húsz jelöltjének nevét is — az országos választási elnökség elé terjesztette, az jóváhagyta, s így valamennyien hivatalos képviselőjelöltnek tekinthetők. A mi jelöltjeink közül kilencen először szerepelnek ilyen minőségben. Van köztük olyan személy, akit valószí­nűleg az egész megye ismer, van, akit a saját választókerülete állampol­gárainak volt már módjukban munkája révén alaposan megismerni, s vannak olyanok, akiket inkább csak saját munkatársaik, községük lakói, a szűkebb környezetükhöz tartozók javasolhattak. A jelölő gyűlések után a választási gyűlések is szolgálják azt a célt, hogy a jelölteket sa­ját választókerületükben minél jobban megismerhessék. A választásig még hátralevő két hét arra is módot nyújt, hogy a választók érdeklődje­nek jelöltük személye felől, mérlegeljék, jó lesz-e, ha őrá adják szavaza­tukat, hiszen a kérdés a szavazás pillanatáig még nyitott. Még akkor is, ha úgy érezzük — s joggal érezzük — maga a jelölés is alapos megfontolás után történt. A kérdés, ami ilyenkor mindig felvetődik: vajon csak az a húsz sze­mély — illetve majd közülük tizennyolc — alkalmas arra, hogy megyénk lakosságát képviselje a parlamentben? Valószínű, hogy nem. Vannak még sokan mások is, akik hasonlóképpen elfogadják és értik a pártnak a népfront programjává vált politikáját, akik szintén jól ismerik az egyes emberek, munkahelyek, községek, városok gondjait, problémáit — de hát választani kell. S a választás során az is szempont, olyan legyen a képvi­selőjelölt, amilyenek maguk a megbízói, a választópolgárok is. A mun­kásember gondját az érti leginkább, aki maga is a munkapad mellett tölti napjait, a falu fejlődésének apró mozzanatait az tudja értékelni, akinek másokhoz hasonlóan jelent örömöt, ha elkészül egy új járdasza­kasz, vagy éppen víz folyik az új lakásokban felszerelt csapokból. A parlament akkor képes betölteni hivatását, ha a képviselők sze­mélyében jelen van társadalmunk minden rétege, a társadalom élete minden területének legjobb ismerői. A szakemberek, akiknek országos áttekintésük van, politikusok a maguk elméleti és gyakorlati ismereteivel, tapasztalt idősebbek, s a tapasztalatok helyett inkább lendülettel rendel­kező fiatalok. Ott kell lennie a több gyermekes anyának is, hiszen a tör­vények a hozzá hasonló helyzetben levőkre is vonatkoznak, s nem lenne teljes a parlament munkája a KISZ-es fiatal nélkül, amikor a távolabbi jövő elképzeléseit rögzítik törvények formájában. Húsz képviselőjelölt van tizennyolc választókerületben. Közülük kettő nem foglal majd helyet a parlamentben. Mégis megtiszteltetés számukra, hogy jelöltként szerepelhettek, ez is a választók bizalmának egyik kiemel­kedő megnyilvánulása. Munkájuk, közéleti tevékenységük elismerése. S még inkább így van ez azok esetében, akik egy vagy több ciklu­son keresztül képviselői volta­k megyénk lakosságának. Az élet természe­tes rendje a változás, az évek múlása mindannyiunkat érint, másoknak lakhelyében, munkakörében bekövetkezett változás okozta, hogy nem lát­hatják el továbbra is a képviselői feladatokat. A jelölő gyűléseken, s most a választási gyűléseken sok szó elhangzott arról, mennyit fejlődött az utóbbi években Hajdú-Bihar megye. Ezekben az eredményekben vala­mennyi képviselő munkája is benne van. Köszönet jár érte, amit megtol­­dunk azzal a kéréssel, ne tekintsék befejezettnek a közösségért végzett munkát. A népfrontbizottságok, aktivisták, társadalmi szervek nagy munkát végeztek az elmúlt hetekben a jelölő gyűlések szervezése során. Sokan kapcsolódtak be a feladatok végzésébe olyanok is, akik máskor kevesebb társadalmi megbízatást vállalnak. Egy ilyen időszak a társadalmi szer­vek — elsősorban a Hazafias Népfront — számára az erők felmérését is jelenti. Ilyenkor lehet megtudni, kire számíthatunk, ki vállal készség­gel aprónak tűnő, nem látványos feladatokat is. Ezek az emberek minden bizonnyal a jövőben máskor is hajlandók részt venni a társadalmi, moz­galmi munkában. Csak az kell, hogy ne feledkezzenek meg róluk sehol. Most van húsz képviselőjelöltünk, június 15-e után lesz tizennyolc képviselőnk. Van sok ezer közösségi munkát vállalni kész aktivistánk — maradjanak meg mindannyian a választás után is. Nagy Zsuzsa Az ünnepi közgyűlés résztvevői Mai számunkban: Képviselőjelöltek (3. oldal) Egy forradalmár életútja (1. oldal) A Napló vasárnapi melléklete (9—12. oldal) Emeljék a mércét még magasabbra az egész közösség javára Jubileumi közgyűlés a nádudvari Vörös Csillag Tsz-ben Kettős ünnepség volt szombaton Nádudvaron. Az ország legnagyobb közös gazdasága, a nád­udvari Vörös Csillag Tsz ünnepelte megalakulá­sának negyedszázados évfordulóját, s ezen a közgyűlésen adták át az elmúlt esztendő munká­ja, gazdálkodása után a kiváló szövetkezetnek járó kitüntetést. Az ünnepség 11 órakor kezdődött. A résztve­vőket Gonda Sándor, a termelőszövetkezet párt­­bizottságának titkára üdvözölte, köztük Huszár Istvánt, a Minisztertanács elnökhelyettesét, Si­­kula Györgyöt, a megyei pártbizottság első tit­kárát, dr. Ambrus Istvánt, a megyei tanács elnö­két, Kincses Lajosnét, a püspökladányi járási Pártbizottság első titkárát, dr. Bujdosó Jánost, a megyei tanács püspökladányi járási hivatalá­nak vezetőjét. Ezután Szabó István, a termelőszövetkezet elnöke mondott beszédet. Méltatta a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet tagjainak ne­gyedszázados munkáját, erőfeszítéseit.­­ 1950 januárjában 19 család összefogásával 182 holdon kezdte meg a munkát a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet. Az el­ső esztendőről készített zárszámadás adatai szerint 12 forint 40 fillér volt egy munkaegység értéke.­­ Az első évek a bizonytalan­ság, az útkeresés, a megmaradás és a megszökés gyötrelmes válasz­tási lehetőségei között teltek el. Az úttörők, akik bíztak magukban és a közösség erejében, akik hittek a falu átalakításának szövetkezeti út­jában, maradtak. Maradtak annak ellenére, hogy vállalniuk kellett az úttörőmunkával együtt járó nehe­zebb feltételeket, a kedvezőtlenebb körülményeket, a kisebb jövedel­met és a munkájukkal szemben nemegyszer tapasztalt kishitűséget. Nem kevés elhivatottság és forra­dalmi elszántság kellett ahhoz, hogy az 50-es évek cikcakkos, a pa­raszti tömegeket a politikától elide­genítő gyakorlata ellenére vállal­juk és folytassuk a szocialista szö­vetkezés útját. — A szövetkezeti önállóság csí­ráinak megjelenése, a kollektíván bevezetett ösztönzési rendszer, a külső korlátozó hatások ellenére is eredményekre vezetett a munka — mondotta a későbbiekben. — Közös vagyonunk, álló- és forgóeszközünk dinamikusan gyarapodott, a tagság jövedelme növekedett. Az együttes erőfeszítésekben, a sorsforduló so­rán összekovácsolódott termelőszö­vetkezetünk kollektívája mind na­gyobb eredmények elérésére vált képessé. Ma már 18 ezer hektáron gazdálkodunk, termelőszövetkeze­tünknek 3100 tagja van és közel 900 millió forint a vagyon.­­ A helyes és egységes cselek­vés kialakítása nem ment simán, meg kellett küzdenünk mind a kül­ső, mind a belső meg nem értéssel. Reggeltől estig tartó politikai meg­győzéssel és vitákkal tudtuk csak elérni, hogy megnyerjük elképzelé­seinknek a tagság többségét. — Az elmúlt 25 évben termelő­­szövetkezetünk fejlődése úgy nö­vénytermesztésben, mint állatte­nyésztésben töretlen volt — mon­dotta a későbbiekben. Minden év­ (Folytatás a 2. oldalon) Huszár István átadja a kitüntetéseket Szabó István tsz-elnöknek

Next