Hajdú-Bihari Napló, 1975. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-01 / 127. szám
HAJDÚ-BIHARI Világ proletárjai, egyesüljetek! | |§ évfolyam %!|| 127. SZÁM ÁRA: 1 20 FORINT ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------| A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Közülünk húszan A mai újságok hosszú névsorokat közölnek, a Hazafias Népfront képviselőjelöltjeinek névsorát. A háromszáznyolcvanhat név között húsz különösen ismerős nekünk Hajdú-Biharban. Az elmúlt két hét alatt sokat beszéltünk, írtunk róluk, sok ezer állampolgár próbálta magában elbírálni, másokkal, vagy éppen a nyilvánosság előtt megbeszélni, valóban ők alkalmasak-e arra, hogy megyénk lakosságát a választás után a parlamentben képviseljék. A kérdés még most is nyitott. Nemcsak abban a két választókerületben, amelyben kettős jelölés volt, s így a szavazás napján fog csak eldőlni, a két jelölt közül melyikből is lesz végül képviselő. A jelölés a választási előkészületek közé tartozik, mondhatjuk úgy: ez az első lépés, lényegében a feltétel megteremtése ahhoz, hogy június 15-én valóban szavazni tudjunk. Hiszen elképzelhetetlen, hogy az emberek milliói a szavazás napján úgy álljanak az urnák elé, hogy akkor gondolják ki, kit is szeretnének képviselőnek. Ebből csak káosz, zűrzavar keletkezne, de elfogadható, érvényes választás semmiképpen sem. Még egészen kis közösségben is csak úgy lehet választani vezetőket, ha van javaslat, amelyet megvitathatunk, s vagy elfogadunk vagy elvetünk. A képviselőválasztásnál pedig egy-egy választókerületben általában húszezernél több állampolgár — ha nem is teljesen, de többségében — egységes véleményének kell találkoznia ahhoz, hogy a jelöltből képviselő legyen. Hajdú-Bihar megye lakossága érti, tudja ennek a jelentőségét. Ezt bizonyítják a tények, adatok, amelyeket a jelölő gyűlések összegezése után ismerünk. A megyében megtartott nyolcvan jelölő gyűlésen huszonnétezernél többen vettek részt a választópolgárok közül. Általánosságban azt lehet mondani: mindenütt annyian voltak, ahányan a rendelkezésre illő legnagyobb terembe befértek. A jelölő gyűlések szervezésével minden község lakóinak lehetővé tették, hogy személyesen részt vegyenek a vitában, véleményformálásban, s az adatok tanúsága szerint az állampolgárok éltek is ezzel a lehetőséggel. A választási törvény úgy írja elő: ahhoz, hogy a javaslatba hozott személy képviselőjelölt legyen, a jelölő gyűlésen részt vevők több mint egyharmadának igenlő szavazata szükséges. A gyűléseken általában a száz százalékhoz jártak közel a szavazatok, volt olyan jelölő gyűlés is, ahol derültséget keltett, amikor a levezető elnök a szabálynak megfelelően úgy ismertette: „mivel a jelenlevők egyharmadánál többen értettek egyet a javaslattal... ”, hiszen az adott esetben nem is csak egyhangú, hanem lelkes is volt az egyetértés kifejezésre juttatása. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa a képviselőjelöltek névsorát — benne Hajdú-Bihar húsz jelöltjének nevét is — az országos választási elnökség elé terjesztette, az jóváhagyta, s így valamennyien hivatalos képviselőjelöltnek tekinthetők. A mi jelöltjeink közül kilencen először szerepelnek ilyen minőségben. Van köztük olyan személy, akit valószínűleg az egész megye ismer, van, akit a saját választókerülete állampolgárainak volt már módjukban munkája révén alaposan megismerni, s vannak olyanok, akiket inkább csak saját munkatársaik, községük lakói, a szűkebb környezetükhöz tartozók javasolhattak. A jelölő gyűlések után a választási gyűlések is szolgálják azt a célt, hogy a jelölteket saját választókerületükben minél jobban megismerhessék. A választásig még hátralevő két hét arra is módot nyújt, hogy a választók érdeklődjenek jelöltük személye felől, mérlegeljék, jó lesz-e, ha őrá adják szavazatukat, hiszen a kérdés a szavazás pillanatáig még nyitott. Még akkor is, ha úgy érezzük — s joggal érezzük — maga a jelölés is alapos megfontolás után történt. A kérdés, ami ilyenkor mindig felvetődik: vajon csak az a húsz személy — illetve majd közülük tizennyolc — alkalmas arra, hogy megyénk lakosságát képviselje a parlamentben? Valószínű, hogy nem. Vannak még sokan mások is, akik hasonlóképpen elfogadják és értik a pártnak a népfront programjává vált politikáját, akik szintén jól ismerik az egyes emberek, munkahelyek, községek, városok gondjait, problémáit — de hát választani kell. S a választás során az is szempont, olyan legyen a képviselőjelölt, amilyenek maguk a megbízói, a választópolgárok is. A munkásember gondját az érti leginkább, aki maga is a munkapad mellett tölti napjait, a falu fejlődésének apró mozzanatait az tudja értékelni, akinek másokhoz hasonlóan jelent örömöt, ha elkészül egy új járdaszakasz, vagy éppen víz folyik az új lakásokban felszerelt csapokból. A parlament akkor képes betölteni hivatását, ha a képviselők személyében jelen van társadalmunk minden rétege, a társadalom élete minden területének legjobb ismerői. A szakemberek, akiknek országos áttekintésük van, politikusok a maguk elméleti és gyakorlati ismereteivel, tapasztalt idősebbek, s a tapasztalatok helyett inkább lendülettel rendelkező fiatalok. Ott kell lennie a több gyermekes anyának is, hiszen a törvények a hozzá hasonló helyzetben levőkre is vonatkoznak, s nem lenne teljes a parlament munkája a KISZ-es fiatal nélkül, amikor a távolabbi jövő elképzeléseit rögzítik törvények formájában. Húsz képviselőjelölt van tizennyolc választókerületben. Közülük kettő nem foglal majd helyet a parlamentben. Mégis megtiszteltetés számukra, hogy jelöltként szerepelhettek, ez is a választók bizalmának egyik kiemelkedő megnyilvánulása. Munkájuk, közéleti tevékenységük elismerése. S még inkább így van ez azok esetében, akik egy vagy több cikluson keresztül képviselői voltak megyénk lakosságának. Az élet természetes rendje a változás, az évek múlása mindannyiunkat érint, másoknak lakhelyében, munkakörében bekövetkezett változás okozta, hogy nem láthatják el továbbra is a képviselői feladatokat. A jelölő gyűléseken, s most a választási gyűléseken sok szó elhangzott arról, mennyit fejlődött az utóbbi években Hajdú-Bihar megye. Ezekben az eredményekben valamennyi képviselő munkája is benne van. Köszönet jár érte, amit megtoldunk azzal a kéréssel, ne tekintsék befejezettnek a közösségért végzett munkát. A népfrontbizottságok, aktivisták, társadalmi szervek nagy munkát végeztek az elmúlt hetekben a jelölő gyűlések szervezése során. Sokan kapcsolódtak be a feladatok végzésébe olyanok is, akik máskor kevesebb társadalmi megbízatást vállalnak. Egy ilyen időszak a társadalmi szervek — elsősorban a Hazafias Népfront — számára az erők felmérését is jelenti. Ilyenkor lehet megtudni, kire számíthatunk, ki vállal készséggel aprónak tűnő, nem látványos feladatokat is. Ezek az emberek minden bizonnyal a jövőben máskor is hajlandók részt venni a társadalmi, mozgalmi munkában. Csak az kell, hogy ne feledkezzenek meg róluk sehol. Most van húsz képviselőjelöltünk, június 15-e után lesz tizennyolc képviselőnk. Van sok ezer közösségi munkát vállalni kész aktivistánk — maradjanak meg mindannyian a választás után is. Nagy Zsuzsa Az ünnepi közgyűlés résztvevői Mai számunkban: Képviselőjelöltek (3. oldal) Egy forradalmár életútja (1. oldal) A Napló vasárnapi melléklete (9—12. oldal) Emeljék a mércét még magasabbra az egész közösség javára Jubileumi közgyűlés a nádudvari Vörös Csillag Tsz-ben Kettős ünnepség volt szombaton Nádudvaron. Az ország legnagyobb közös gazdasága, a nádudvari Vörös Csillag Tsz ünnepelte megalakulásának negyedszázados évfordulóját, s ezen a közgyűlésen adták át az elmúlt esztendő munkája, gazdálkodása után a kiváló szövetkezetnek járó kitüntetést. Az ünnepség 11 órakor kezdődött. A résztvevőket Gonda Sándor, a termelőszövetkezet pártbizottságának titkára üdvözölte, köztük Huszár Istvánt, a Minisztertanács elnökhelyettesét, Sikula Györgyöt, a megyei pártbizottság első titkárát, dr. Ambrus Istvánt, a megyei tanács elnökét, Kincses Lajosnét, a püspökladányi járási Pártbizottság első titkárát, dr. Bujdosó Jánost, a megyei tanács püspökladányi járási hivatalának vezetőjét. Ezután Szabó István, a termelőszövetkezet elnöke mondott beszédet. Méltatta a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet tagjainak negyedszázados munkáját, erőfeszítéseit. 1950 januárjában 19 család összefogásával 182 holdon kezdte meg a munkát a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet. Az első esztendőről készített zárszámadás adatai szerint 12 forint 40 fillér volt egy munkaegység értéke. Az első évek a bizonytalanság, az útkeresés, a megmaradás és a megszökés gyötrelmes választási lehetőségei között teltek el. Az úttörők, akik bíztak magukban és a közösség erejében, akik hittek a falu átalakításának szövetkezeti útjában, maradtak. Maradtak annak ellenére, hogy vállalniuk kellett az úttörőmunkával együtt járó nehezebb feltételeket, a kedvezőtlenebb körülményeket, a kisebb jövedelmet és a munkájukkal szemben nemegyszer tapasztalt kishitűséget. Nem kevés elhivatottság és forradalmi elszántság kellett ahhoz, hogy az 50-es évek cikcakkos, a paraszti tömegeket a politikától elidegenítő gyakorlata ellenére vállaljuk és folytassuk a szocialista szövetkezés útját. — A szövetkezeti önállóság csíráinak megjelenése, a kollektíván bevezetett ösztönzési rendszer, a külső korlátozó hatások ellenére is eredményekre vezetett a munka — mondotta a későbbiekben. — Közös vagyonunk, álló- és forgóeszközünk dinamikusan gyarapodott, a tagság jövedelme növekedett. Az együttes erőfeszítésekben, a sorsforduló során összekovácsolódott termelőszövetkezetünk kollektívája mind nagyobb eredmények elérésére vált képessé. Ma már 18 ezer hektáron gazdálkodunk, termelőszövetkezetünknek 3100 tagja van és közel 900 millió forint a vagyon. A helyes és egységes cselekvés kialakítása nem ment simán, meg kellett küzdenünk mind a külső, mind a belső meg nem értéssel. Reggeltől estig tartó politikai meggyőzéssel és vitákkal tudtuk csak elérni, hogy megnyerjük elképzeléseinknek a tagság többségét. — Az elmúlt 25 évben termelőszövetkezetünk fejlődése úgy növénytermesztésben, mint állattenyésztésben töretlen volt — mondotta a későbbiekben. Minden év (Folytatás a 2. oldalon) Huszár István átadja a kitüntetéseket Szabó István tsz-elnöknek