Hajdú-Bihari Napló, 1976. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-01 / 128. szám
“Tüszőit ások a füstszűrő tövében A DOHÁNYLEVÉLTŐL A TRAFIKIG A folyosó falát beborítják a dohánylevelek. Legalábbis az üveg alatt úgy látszik, mintha azok lennének, mert csupán nagyszerű nyomdai utánzatok. Hogy nem valódiak, az véletlen, de jelkép is lehetne. Egyre kevesebb van belőle, „összébb mentek” a termőterületek, a nagyüzemek gyenge talajokra száműzik a dohányültetvényeket, s ősszel levéltöréskor előbbre való, más betakarítási munkák is vannak. Pedig a cigaretta élvezeti cikk Magyarországon. Hiányos dohányipari műveltségemből csak ennyire futja, s azt meg végképp nem tudom, mivel is foglalkozik Debrecenben az Attila téri Dohánykutató Intézetben hetvenhét tudományos dolgozó. — A szántóföldtől a trafikig kutatási feladataink vannak. Igaz, hogy nincs több ilyen kutatóintézet az országban, egyedülálló a szervezetünk, bár az élelmiszergazdaság kutatóhálózatában intézetünk mégiscsak a kisebbek közé tartozik. De kezdjük onnan, hogy miért is van ránk szüksége az országnak. 24 milliárd cigarettát szív el a lakosság nálunk, majdnem 2 és fél kiló dohányt személyenként. Pipázásról, bár az utóbbi időben divat, szivarozásról alig beszélhetünk, a felhasznált dohány 2 százalékát füstölik így el. Kimutatták, az 1 százalékos népszaporodás 1 százalékos cigarettafogyasztás növekedésével jár. 1980-ra 30 milliárd cigarettát kell gyártani Magyarországon. A dohányt tehát továbbra is termeszteni fogja a népgazdaság, ehhez nyújtunk mi segítséget, hiszen így is minden harmadik kiló nyersanyag behozatalból származik —, mondja dr. Borsos János igazgatóhelyettes. — A kutatásoknak milyen eredményeiről lehetne beszámolni? — Négy kísérleti telepünk van Pallagon, Érden, Kápolnán, Nyíregyházán. Dohányfajtákat nemesítünk. 1975-ben a kállói és a szarvasi Burley-fajta igazolta várakozásainkat, fajtaelismerést kapott. Ugyanakkor vizsgáljuk a vegyszeres gyomirtás, a gépesítés, a csiráztatás, a palántanevelés módszereit és lehetőségeit. A gőzöléses talajfertőtlenítés kedvező eredményeket hozott. Megállapítottuk, milyen fajták alkalmasak mesterséges szárításra. A szárítóberendezésekkel végzett vizsgálatokból kiderült, melyik a legjobb típus, melyikben a legjobb minőségű a szárazdohány. A pécsi dohánygyárral együtt kísérleteztünk ki egy összetett füstszűrőt. Szaktanácsadói vagyunk a termelő gazdaságoknak. — Érthetetlen ellentétnek vélem, hogy az állam küzd is a dohányzás ellen — egészségügyi fronton, részleges reklámstoppal —, de támogatja a cigarettagyártást, hiszen az intézet léte bizonyítja ezt. Holott már kimutatták a dohányfüst mérgező alkotóelemeit: a nikotint és bomlástermékeit, a szénmonoxidot, a ciánhidrogént a torokizgató, krákogtató gázokat és gőzöket, az arzén, króm, nikkel vegyületeit. Ezek között rákkeltő anyagok is vannak. Rágyújtunk az intézet még új, forgalomba nem hozott cigarettájára. A füstszűrő tövében tűszúrások. (Újítás.) — Azt szokták mondani, hogy az ördögöt szolgáljuk, de mi nem is a nikotinmentes cigaretta előállításán fáradozunk. Alkohol nélküli szeszt sem láttunk még, de mégis célunk, hogy enyhébb legyen a fiziológiai hatás, az emberi szervezet károsodása. Vajdics Zoltán igazgatóhelyettes szól közbe: — Ebben az évben, pontosabban ettől az évtől ez is kutatási feladat. Füstszűrő-variációkkal pl. a műanyagbetétekkel készített füstszűrővel jobban megfogható a nikotin. — És ezek a szúrások a szűrőbetét fölött? — A füstszűrő hatékonyságát növeli, mivel hideg levegő keveredik a szívott füsttel. — És a kátrány? Igaz, hogy a cigarettapapírban van a kátrány? — Ez így nem igaz, mint ahogy a kátrány sem úgy van jelen a leszívott füstben, ahogy azt elképzelik. Ha dohánylevélbe volna sodorva a cigaretta, akkor is kátrányszármazék jutna a tüdőbe. Terveink közé tartozik a szűrők és az éghetőség tökéletesítésén kívül a füstjében nikotinszegény cigaretta. A Helikon egy száljának füstjében 1 milligrammnyi a nikotin. (Egy cigaretta átlag 20 milligramm nikotint tartalmaz.) Benézünk a laboratóriumokba. Fügediné Németh Margit tudományos kutatónak, vegyésznek a témája a füstben levő rákkeltő anyagok kimutatása. Hazai cigarettákat vizsgál. Közben „rágyújt” egy gép néhány szívásra. — Megvizsgálnak minden új cigarettát? — Igen. A dohányfajták különböző talajon nőnek fel, füstjük Az újszentmargitai Lenin Tsz éveken át tartó (és mélyülő) válságának belátható időn belüli végét sejttette az a személyi változás, amely során 1975-ben merőben új, a korábbinál összehasonlíthatatlanul jobb szellemű, alaposabb tudású vezetőség lépett a régi helyébe. Azért szükséges hangsúlyozni, hogy a válság megszűntéhez a gazdaság ezzel csupán „belátható időn belül”-re került, mert hiszen senki sem gondolhatta (nem is gondolta) komolyan, hogy a személyi feltételek megteremtése már önmagában üdvözítő. Másrészt maguk a személyi feltételek sem szűkíthetők a néhány fős vezetőségre, noha én is amondó vagyok, hogy amilyen a vezetőség, olyan a tsz. Nézzük kik is azok az új vezetők, akiket a megyei tanács mezőgazdasági és élelmiszergazdasági bizottságának tagjai is oly nagy megértéssel és pártolással emlegettek a veszteségrendezési munkaértekezleten. Az elnök, Molnár László gépészmérnök, a főagronómus, Bodnár István agrármérnök; a főállattenyésztő, Lakatos András most végzi a főiskolát; a műszaki részleg vezetője, Gazdag Károly ugyancsak gépészmérnök; a főkönyvelő, Szobkó Pál pedig a termelőszövetkezettől alapvetően különböző üzemekben is bizonyította felkészültségét. Valamennyien fiatalok, akik hosszú időre (ha nem véglegesen!) Újszentmargitához (az itteni termelőszövetkezet ügyéhez) kötötték sorsukat — a velük folytatott eszmecsere tanulságai legalábbis ezt mondatják velem. Fiatalok, akik viszont nem látják másnak a valóságot, mint ami. Ezért mondja a főkönyvelő, hogy „nincs még egy éve, amikor eladtam a nyugalmamat”. —■ Ugyanaz a főkönyvelő, aki szerint viszont „sokkal rosszabb adottságokkal gazdálkodó tsz-eket is rendbe lehet tenni, csak vaskövetkezetességgel kell ügyelni a költségekre, a felgyelemre ... A vezetők persze koránt sincsenek eltelve önmagukkal, hiszen a tsz-elnök még most is felső- vagy középfokon végzett szakemberek után talpal, mondván, „kellene még vagy négy-öt okleveles”. Azt is világosan látják, hogy a személyi változások óta eltelt egy esztendőnyi idő nem volt elegendő a tagság egyöntetű támogatásának elnyeréséhez. Sokan állnak a rendet, fegyelmet tartó (követelő), vezetőség pártján, de olyanok is akadnak, akiket a nyilvánvaló igazság sem bír jobb belátásra. Valószínűleg ők azok, akik — a főkönyvelő szavaival élve — „nagyon el voltak eresztve”, akik, miközben a tsz hajója egyre süllyedt, könnyűszerrel kerestek, gyarapodtak. Mert ha valahol, akkor Újszentmargitán igazán kemény helytállást, szívós munkát igényel a jó megélhetés. Még akkor is, ha a tsz nem tartozik a kedvezőtlen termőhelyi adottságú gazdaságok közé. Ez utóbbi kategóriába való besorolás ugyanis a földek aranykorona értékének a függvénye, amely itt Újszentmargitán egy hajszállal több a nagyon a kevésnél. Más kérdés, hogy ez a plusz a szuper belvizesség folytán szinte semmi jelentőséggel sem bír. Hiába teremhetne itt a föld többet a szomszédos tiszacsegeinél, nem terem, mert a művelhetetlenségig szeszélyes. A főagronómus nagy kanyart ír tenyerével a térképre, így érzékeltetvén, hogy a megművelt határ a Tisza hajdani medrét követi. A küszködve, de valahogyan mégiscsak megművelt morotva egyetlen kiemelkedő szigete is legelő. A termelőszövetkezet 3700 hektárnyi földterületének alig több, mint a fele (1872 hektár) szántó, míg 41 (!) százaléka — 1534 hektár — legelő. A rétet, az erdőt, a nádast, valamint a kezdetleges melléküzemágat nem számítva ebből kell megélni 160-170 tsz-tagnak, illetve családjaiknak. Hogyan? — vetődött, s vetődik fel a kérdés ma is a tsz-ben. Hogyan? — kérdezték a szanálási eljárás és az azt követő veszteségrendezési vita résztvevői is a tavalyi esztendő hétmillió 64 ezer forintos mérleg szerinti vesztesége és alaphiánya hallatán. (4 millió 977 ezer forint mérleg szerinti veszteség; egymillió 592 ezer forint fejlesztési alaphiány; 63 ezer forint szociális alaphiány; 432 ezer forint egyéb veszteségnövelő összeg.) A helyes válaszhoz látni kell a veszteség főbb okait. Ezek közül a rossz talajviszonyokat már említettem. Sajnos — mint a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága megyei Hivatalának szanálási jegyzéke is megállapítja — „a szövetkezet nem rendelkezik belvízrendelezési tervvel, jóllehet 1975-ben 510 hektár szántóterülete károsodott ..Nem túlzás azt állítani, amennyibe a meliorációs program végrehajtása kerülne, annyit a tsz évente elveszít a rendezés hiánya folytán. Veszteséget okozott a szarvasmarha-állomány felszámolása is — a főkönyvelő számításai szerint mintegy 2—2,5 millió forintot. Az állomány felszámolását persze nem saját jószántából, hanem megyei tanácsi vb-utasításra tette a tsz, ugyanazon szerv utasítására, amely korábban a szarvasmarha-ágazat fejlesztéséhez (szarvasmarhatelep építéshez) pénzbeni támogatást adott. „Fájt a szívünk, amikor vitték a teheneket” — mondják a tsz vezetői. El kellett adni az építkezésre adott pénzből vásárolt anyagokat, sőt a hidroglóbuszt is, amit akkorra már felállítottak. Mindöszsze a telep terveiért kifizetett öszszeget nem kellett visszafizetni. 128 olyan üszőtől kellett megválni, amelyek nagy része már vemhes volt, amelyek tehát az idén megellettek volna, visszatérítvén így a veszteség egy részét. Tény ugyanis, hogy a szarvasmarha-ágazat veszteséges volt, ennek a veszteségnek évről évre való növekedését akarta meggátolni a megyei tanácsi vb, amikor a felszámolás mellett döntött. Az eset azonban mindenképpen tanulságos és felvethető a kérdés, hogy vajon a támogatás adása vagy visszavétele volt-e megalapozott. „Is-is”-ről aligha lehet szó, hiszen a kettő közt eltelt rövid idő nem lehetett elegendő számottevő eredmény eléréséhez. Sajnálják tehát a tsz-tagok a szarvasmarhát (nem úgy a sertést!), ámbár az elnök józanságra int, s van is igaza, amikor azt mondja, így több energia jut a fejlesztés alatt álló ágazatra, a juhra. Ezzel el is érkeztünk a legégetőbb kérdéshez, a „hogyan tovább ?”-hoz. • (Folytatjuk) Gulyás Imre nem egyforma anyagokat tartalmaz, s nem egyforma mennyiségben. — Miért drága a jó cigaretta — kérdeztem az intézet igazgatóhelyettesétől, Vajdics Zoltántól. — A jó cigarettához jó anyag kell, de a Tabán bárhol felveszi a világon a luxuscigarettákkal a versenyt. — Le kell szoknom róla — jegyzem meg elmenőben, — egy szál a tízből 1 forint. Sz. Cs. Lesz-e felemelkedés Újszentmargitán? — Vezetőség, tiszta lappal Az elmúlt esztendőt Hajdú-Biharban hat mezőgazdasági termelőszövetkezet és két mezőgazdasági szakszövetkezet zárta veszteséggel, illetve alaphiánnyal. Tekintettel azonban arra, hogy (veszteségük, alaphiányuk kismérvűsége folytán) ezek közül egy termelőszövetkezet, valamint két szakszövetkezet hitelképességét a banki szervek elismerték, a Hajdú-Bihar megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága öt mezőgazdasági termelőszövetkezet esetében rendelte el a veszteségrendezési eljárást. Ezen gazdaságok egyike az újszentmargitai Lenin Termelőszövetkezet. Laboratóriumi mérések közben A szívatógép Nikotinvizsgálat Fejlesztési programokat hagyott jóvá a Hajdúsági Agráripari Egyesülés Tanácsa Szombaton délelőtt a földesi Rákóczi Termelőszövetkezetben tartotta ülését a Hajdúsági Agráripari Egyesülés Tanácsa. Nagy Lajosné, a Rákóczi Tsz elnöke köszöntötte a tanács tagjait és a meghívott vendégeket, majd több fejlesztési programot tárgyalt meg és hagyott jóvá a tanács. Gazdag Ferenc igazgató előterjesztése alapján hagyták jóvá a baromfiágazat fejlesztésének tervezetét. Kimondották: a következő esztendőkben elsősorban a broyler húscsirke fejlesztését, termelésének növelését tűzik ki célul. A termelőszövetkezetek baromfitermelése eddig is igen jelentős volt ebben a térségben. Az egyesülésben részt vevő tsz-ek 324 vagon broyler csirkét állítottak elő, a nádudvari Vörös Csillag Tsz pedig 138 000 HYBRO törzsállományt tartott. A baromfiprogramban 20 millió broyler naposcsirke előállítását tűzik ki célul úgy, hogy az ágazat komplex fejlesztése megvalósulhasson. A tervezett naposcsirke-előállításhoz 182 000 szülőpár tartása szükséges. A szülőpár-törzstelep a nádudvari Vörös Csillag Tsz-ben kerül elhelyezésre, a tenyészférce-nevelés szintén itt lesz. A tenyésztojás keltetése Derecskén történik. A keltető jelenlegi kapacitása 6 millió, de a rekonstrukció után 20—24 millió lesz. Az eddigi elemzések szerint ban 7,5 millió csirke előállítását , az egyesülés fejlesztési programjátelepen kívánják megvalósítani. Úgy döntöttek, hogy Földes, Balmazújváros és Ebes térségében építenek egy-egy telepet s ezek mindegyike 2,5 millió broyler csirkét állít elő évente. Az egyesülés tanácsa tanulmánytervet hagyott jóvá a hízómarhaágazat fejlesztésére. Ennél a fejlesztésnél messzemenően figyelembe veszik majd az épülő kábai cukorgyárat, amelynek a mellékterméke nagy mennyiségű takarmányt ad az olcsóbb hizlaláshoz. Kimondották, hogy a következő időszakban nagyobb figyelemmel tanulmányozzák a hasonló jellegű létesítményeket, különösen felhívták a szakbizottság figyelmét a moldáviai hasonló jellegű létesítményekre, ahol már az itteni tervezethez hasonlóan nagy számú állatot tartanak, hizlalnak. A tanulmány 10 ezer férőhelyes teleppel számol. A juhágazat fejlesztésénél elsősorban a Hortobágy peremén levő, nagy kiterjedésű legelőket kívánják hasznosítani. A legelők juheltartó képességének növelése céljából komplex meliorációt, műtrágyázást, öntözést célszerű végrehajtani. A tanács megbízta a kábai Vörös Csillag Termelőszövetkezet vezetőit, hogy a környékbeli — nagy hagyományokkal rendelkező szövetkezetekkel — együtt dolgozzon ki tervezetet a zöldségtermesztés fejlesztési programjára. Rábai, földesi, hajdúszováti közös gazdaságok kapnak ebben nagyobb szerepet olyan területeken, ahol az öntözés is biztosítva van. HAJDÚÚ-BIHARI NAPLÓ — 1976. JÚNIUS 1.