Hajdú-Bihari Napló, 1976. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-01 / 128. szám

“Tüszőit ások a füstszűrő tövében A DOHÁNYLEVÉLTŐL A TRAFIKIG A folyosó falát beborítják a do­hánylevelek. Legalábbis az üveg alatt úgy látszik, mintha azok len­nének, mert csupán nagyszerű nyomdai utánzatok. Hogy nem va­lódiak, az véletlen, de jelkép is le­hetne. Egyre kevesebb van belőle, „összébb mentek” a termőterületek, a nagyüzemek gyenge talajokra száműzik a dohányültetvényeket, s ősszel levéltöréskor előbbre való, más betakarítási munkák is van­nak. Pedig a cigaretta élvezeti cikk Magyarországon. Hiányos dohány­ipari műveltségemből csak ennyire futja, s azt meg végképp nem tu­dom, mivel is foglalkozik Debre­cenben az Attila téri Dohánykutató Intézetben hetvenhét tudományos dolgozó. — A szántóföldtől a trafikig ku­tatási feladataink vannak. Igaz, hogy nincs több ilyen kutatóinté­zet az országban, egyedülálló a szervezetünk, bár az élelmiszergaz­daság kutatóhálózatában intézetünk mégiscsak a kisebbek közé tartozik. De kezdjük onnan, hogy miért is van ránk szüksége az országnak. 24 milliárd cigarettát szív el a la­kosság nálunk, majdnem 2 és fél kiló dohányt személyenként. Pipá­­zásról, bár az utóbbi időben divat, szivarozásról alig beszélhetünk, a felhasznált dohány 2 százalékát füstölik így el. Kimutatták, az 1 százalékos népszaporodás 1 százalé­kos cigarettafogyasztás növekedésé­vel jár. 1980-ra 30 milliárd cigaret­tát kell gyártani Magyarországon. A dohányt tehát továbbra is ter­meszteni fogja a népgazdaság, eh­hez nyújtunk mi segítséget, hiszen így is minden harmadik kiló nyers­anyag behozatalból származik —, mondja dr. Borsos János igazgató­­helyettes. — A kutatásoknak milyen ered­ményeiről lehetne beszámolni? — Négy kísérleti telepünk van Pallagon, Érden, Kápolnán, Nyír­egyházán. Dohányfajtákat nemesí­tünk. 1975-ben a kállói és a szarvasi Burley-fajta igazolta vá­rakozásainkat, fajtaelismerést ka­pott. Ugyanakkor vizsgáljuk a vegyszeres gyomirtás, a gépesítés, a csiráztatás, a palántanevelés mód­szereit és lehetőségeit. A gőzöléses talajfertőtlenítés kedvező eredmé­nyeket hozott. Megállapítottuk, mi­lyen fajták alkalmasak mesterséges szárításra. A szárítóberendezések­kel végzett vizsgálatokból kiderült, melyik a legjobb típus, melyikben a legjobb minőségű a szárazdohány. A pécsi dohánygyárral együtt kísér­leteztünk ki egy összetett füstszű­rőt. Szaktanácsadói vagyunk a ter­melő gazdaságoknak. — Érthetetlen ellentétnek vé­lem, hogy az állam küzd is a do­hányzás ellen — egészségügyi fron­ton, részleges reklámstoppal —, de támogatja a cigarettagyártást, hi­szen az intézet léte bizonyítja ezt. Holott már kimutatták a dohány­füst mérgező alkotóelemeit: a niko­tint és bomlástermékeit, a szénmo­­noxidot, a ciánhidrogént a torokiz­gató, krákogtató gázokat és gőzö­ket, az arzén, króm, nikkel vegyü­­leteit. Ezek között rákkeltő anya­gok is vannak. Rágyújtunk az intézet még új, forgalomba nem hozott cigarettájá­ra. A füstszűrő tövében tűszúrások. (Újítás.) — Azt szokták mondani, hogy az ördögöt szolgáljuk, de mi nem is a nikotinmentes cigaretta előállításán fáradozunk. Alkohol nélküli szeszt sem láttunk még, de mégis célunk, hogy enyhébb legyen a fiziológiai hatás, az emberi szervezet károso­dása. Vajdics Zoltán igazgatóhelyettes szól közbe: — Ebben az évben, pontosabban ettől az évtől ez is kutatási feladat. Füstszűrő-variációkkal pl. a mű­anyagbetétekkel készített füstszűrő­vel jobban megfogható a nikotin. — És ezek a szúrások a szűrőbe­tét fölött? — A füstszűrő hatékonyságát nö­veli, mivel hideg levegő keveredik a szívott füsttel. — És a kátrány? Igaz, hogy a ci­garettapapírban van a kátrány? — Ez így nem igaz, mint ahogy a kátrány sem úgy van jelen a leszí­vott füstben, ahogy azt elképzelik. Ha dohánylevélbe volna sodorva a cigaretta, akkor is kátrányszárma­zék jutna a tüdőbe. Terveink közé tartozik a szűrők és az éghetőség tökéletesítésén kí­vül a füstjében nikotinszegény ci­garetta. A Helikon egy száljának füstjében 1 milligrammnyi a niko­tin. (Egy cigaretta átlag 20 milli­gramm nikotint tartalmaz.) Benézünk a laboratóriumokba. Fügediné Németh Margit tudomá­nyos kutatónak, vegyésznek a té­mája a füstben levő rákkeltő anya­gok kimutatása. Hazai cigarettákat vizsgál. Közben „rágyújt” egy gép néhány szívásra. — Megvizsgálnak minden új ci­garettát? — Igen. A dohányfajták külön­böző talajon nőnek fel, füstjük Az újszentmargitai Lenin Tsz éveken át tartó (és mélyülő) válsá­gának belátható időn belüli végét sejttette az a személyi változás, amely során 1975-ben merőben új, a korábbinál összehasonlíthatatla­nul jobb szellemű, alaposabb tudá­sú vezetőség lépett a régi helyébe. Azért szükséges hangsúlyozni, hogy a válság megszűntéhez a gazdaság ezzel csupán „belátható időn be­­lül”-re került, mert hiszen senki sem gondolhatta (nem is gondolta) komolyan, hogy a személyi feltéte­lek megteremtése már önmagában üdvözítő. Másrészt maguk a szemé­lyi feltételek sem szűkíthetők a né­hány fős vezetőségre, noha én is amondó vagyok, hogy amilyen a vezetőség, olyan a tsz. Nézzük kik is azok az új vezetők, akiket a megyei tanács mezőgaz­dasági és élelmiszergazdasági bi­zottságának tagjai is oly nagy meg­értéssel és pártolással emlegettek a veszteségrendezési munkaértekezle­ten. Az elnök, Molnár László gé­pészmérnök, a főagronómus, Bod­nár István agrármérnök; a főállat­tenyésztő, Lakatos András most végzi a főiskolát; a műszaki részleg vezetője, Gazdag Károly ugyancsak gépészmérnök; a főkönyvelő, Szob­­kó Pál pedig a termelőszövetkezet­től alapvetően különböző üzemek­ben is bizonyította felkészültségét. Valamennyien fiatalok, akik hosszú időre (ha nem véglegesen!) Újszent­­margitához (az itteni termelőszö­vetkezet ügyéhez) kötötték sorsu­kat — a velük folytatott eszmecsere tanulságai legalábbis ezt mondat­ják velem. Fiatalok, akik viszont nem látják másnak a valóságot, mint ami. Ezért mondja a főköny­velő, hogy „nincs még egy éve, amikor eladtam a nyugalmamat”. —■ Ugyanaz a főkönyvelő, aki sze­rint viszont „sokkal rosszabb adottságokkal gazdálkodó tsz-eket is rendbe lehet tenni, csak vas­következetességgel kell ügyelni a költségekre, a felgyelemre ... A vezetők persze koránt sincse­nek eltelve önmagukkal, hiszen a tsz-elnök még most is felső- vagy középfokon végzett szakemberek után talpal, mondván, „kellene még vagy négy-öt okleveles”. Azt is vi­lágosan látják, hogy a személyi vál­tozások óta eltelt egy esztendőnyi idő nem volt elegendő a tagság egy­öntetű támogatásának elnyeréséhez. Sokan állnak a rendet, fegyelmet tartó (követelő), vezetőség pártján, de olyanok is akadnak, akiket a nyilvánvaló igazság sem bír jobb belátásra. Valószínűleg ők azok, akik — a főkönyvelő szavaival él­ve — „nagyon el voltak eresztve”, akik, miközben a tsz hajója egyre süllyedt, könnyűszerrel kerestek, gyarapodtak. Mert ha valahol, akkor Újszent­­margitán igazán kemény helytál­lást, szívós munkát igényel a jó megélhetés. Még akkor is, ha a tsz nem tartozik a kedvezőtlen termő­helyi adottságú gazdaságok közé. Ez utóbbi kategóriába való besoro­lás ugyanis a földek aranykorona értékének a függvénye, amely itt Újszentmargitán egy hajszállal több a nagyon a kevésnél. Más kérdés, hogy ez a plusz a szuper belvizes­­ség folytán szinte semmi jelentő­séggel sem bír. Hiába teremhetne itt a föld többet a szomszédos tisza­­csegeinél, nem terem, mert a mű­­velhetetlenségig szeszélyes. A főagronómus nagy kanyart ír tenyerével a térképre, így érzékel­tetvén, hogy a megművelt határ a Tisza hajdani medrét követi. A küszködve, de valahogyan mégis­csak megművelt morotva egyetlen kiemelkedő szigete is legelő. A termelőszövetkezet 3700 hek­tárnyi földterületének alig több, mint a fele (1872 hektár) szántó, míg 41 (!) százaléka — 1534 hektár — legelő. A rétet, az erdőt, a ná­dast, valamint a kezdetleges mel­léküzemágat nem számítva ebből kell megélni 160-170 tsz-tagnak, il­letve családjaiknak. Hogyan? — vetődött, s vetődik fel a kérdés ma is a tsz-ben. Ho­gyan? — kérdezték a szanálási el­járás és az azt követő veszteség­rendezési vita résztvevői is a tava­lyi esztendő hétmillió 64 ezer forin­tos mérleg szerinti vesztesége és alaphiánya hallatán. (4 millió 977 ezer forint mérleg szerinti veszte­ség; egymillió 592 ezer forint fej­lesztési alaphiány; 63 ezer forint szociális alaphiány; 432 ezer forint egyéb veszteségnövelő összeg.) A helyes válaszhoz látni kell a veszteség főbb okait. Ezek közül a rossz talajviszonyokat már említet­tem. Sajnos — mint a Pénzügymi­nisztérium Bevételi Főigazgatósága megyei Hivatalának szanálási jegy­zéke is megállapítja — „a szövet­kezet nem rendelkezik belvízrende­­lezési tervvel, jóllehet 1975-ben 510 hektár szántóterülete károso­dott ..Nem túlzás azt állítani, amennyibe a meliorációs program végrehajtása kerülne, annyit a tsz évente elveszít a rendezés hiánya folytán. Veszteséget okozott a szarvasmar­ha-állomány felszámolása is — a főkönyvelő számításai szerint mint­egy 2—2,5 millió forintot. Az állo­mány felszámolását persze nem sa­ját jószántából, hanem megyei ta­nácsi vb-utasításra tette a tsz, ugyanazon szerv utasítására, amely korábban a szarvasmarha-ágazat fejlesztéséhez (szarvasmarhatelep építéshez) pénzbeni támogatást adott. „Fájt a szívünk, amikor vit­ték a teheneket” — mondják a tsz vezetői. El kellett adni az építke­zésre adott pénzből vásárolt anya­gokat, sőt a hidroglóbuszt is, amit akkorra már felállítottak. Mindösz­­sze a telep terveiért kifizetett ösz­­szeget nem kellett visszafizetni. 128 olyan üszőtől kellett megválni, amelyek nagy része már vemhes volt, amelyek tehát az idén megel­lettek volna, visszatérítvén így a veszteség egy részét. Tény ugyanis, hogy a szarvasmarha-ágazat vesz­teséges volt, ennek a veszteségnek évről évre való növekedését akarta meggátolni a megyei tanácsi vb, amikor a felszámolás mellett dön­tött. Az eset azonban mindenkép­pen tanulságos és felvethető a kér­dés, hogy vajon a támogatás adása vagy visszavétele volt-e megalapo­zott. „Is-is”-ről aligha lehet szó, hi­szen a kettő közt eltelt rövid idő nem lehetett elegendő számottevő eredmény eléréséhez. Sajnálják tehát a tsz-tagok a szarvasmarhát (nem úgy a sertést!), ámbár az elnök józanságra int, s van is igaza, amikor azt mondja, így több energia jut a fejlesztés alatt álló ágazatra, a juhra. Ezzel el is érkeztünk a­­ legége­tőbb kérdéshez, a „hogyan to­vább ?”-hoz. • (Folytatjuk) Gulyás Imre nem egyforma anyagokat tartalmaz, s nem egyforma mennyiségben. — Miért drága a jó cigaretta — kérdeztem az intézet igazgatóhe­lyettesétől, Vajdics Zoltántól. — A jó cigarettához jó anyag kell, de a Tabán bárhol felveszi a világon a luxuscigarettákkal a ver­senyt. — Le kell szoknom róla — jegy­zem meg elmenőben, — egy szál a tízből 1 forint. Sz. Cs. Lesz-e felemelkedés Újszentmargitán? — Vezetőség, tiszta lappal Az elmúlt esztendőt Hajdú-Biharban hat mezőgazdasági termelőszö­vetkezet és két mezőgazdasági szakszövetkezet zárta veszteséggel, illetve alaphiánnyal. Tekintettel azonban arra, hogy (veszteségük, alaphiányuk kismérvűsége folytán) ezek közül egy termelőszövetkezet, valamint két szakszövetkezet hitelképességét a banki szervek elismerték, a Hajdú-Bi­­h­ar megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága öt mezőgazdasági termelőszö­vetkezet esetében rendelte el a veszteségrendezési eljárást. Ezen gazdasá­gok egyike az újszentmargitai Lenin Termelőszövetkezet. Laboratóriumi mérések közben A szívatógép Nikotinvizsgálat Fejlesztési programokat hagyott jóvá a Hajdúsági Agráripari Egyesülés Tanácsa Szombaton délelőtt a földesi Rá­kóczi Termelőszövetkezetben tar­totta ülését a Hajdúsági Agráripari Egyesülés Tanácsa. Nagy Lajosné, a Rákóczi Tsz el­nöke köszöntötte a tanács tagjait és a meghívott vendégeket, majd több fejlesztési programot tárgyalt meg és hagyott jóvá a tanács. Gazdag Ferenc igazgató előter­jesztése alapján hagyták jóvá a ba­romfiágazat fejlesztésének terveze­tét. Kimondották: a következő esz­tendőkben elsősorban a broyler húscsirke fejlesztését, termelésének növelését tűzik ki célul. A termelő­­szövetkezetek baromfitermelése ed­dig is igen jelentős volt ebben a térségben. Az egyesülésben részt vevő tsz-ek 324 vagon broyler csir­két állítottak elő, a nádudvari Vörös Csillag Tsz pedig 138 000 HYBRO törzsállományt tartott. A baromfiprogramban 20 millió broy­ler naposcsirke előállítását tűzik ki célul úgy, hogy az ágazat komplex fejlesztése megvalósulhasson. A tervezett naposcsirke-előállításhoz 182 000 szülőpár tartása szükséges. A szülőpár-törzstelep a nádudvari Vörös Csillag Tsz-ben kerül elhe­lyezésre, a tenyészférce-nevelés szintén itt lesz. A tenyésztojás kel­tetése Derecskén történik. A kel­tető jelenlegi kapacitása 6 millió, de a rekonstrukció után 20—24 mil­lió lesz. Az eddigi elemzések szerint ban 7,5 millió csirke előállítását , az egyesülés fejlesztési programjá­­telepen kívánják megvalósítani. Úgy döntöttek, hogy Földes, Bal­mazújváros és Ebes térségében épí­tenek egy-egy telepet s ezek mind­egyike 2,5 millió broyler csirkét ál­lít elő évente. Az egyesülés tanácsa tanulmány­­tervet hagyott jóvá a hízómarha­ágazat fejlesztésére. Ennél a fej­lesztésnél messzemenően figyelembe veszik majd az épülő kábai cukor­gyárat, amelynek a mellékterméke nagy mennyiségű takarmányt ad az olcsóbb hizlaláshoz. Kimondották, hogy a következő időszakban na­gyobb figyelemmel tanulmányoz­zák a hasonló jellegű létesítménye­ket, különösen felhívták a szakbi­zottság figyelmét a moldáviai ha­sonló jellegű létesítményekre, ahol már az itteni tervezethez hasonlóan nagy számú állatot tartanak, hiz­lalnak. A tanulmány 10 ezer férő­helyes teleppel számol. A juhágazat fejlesztésénél első­sorban a Hortobágy peremén levő, nagy kiterjedésű legelőket kívánják hasznosítani. A legelők juheltartó képességének növelése céljából komplex meliorációt, műtrágyázást, öntözést célszerű végrehajtani. A tanács megbízta a kábai Vörös Csillag Termelőszövetkezet vezetőit, hogy a környékbeli — nagy hagyo­mányokkal rendelkező szövetkeze­tekkel — együtt dolgozzon ki ter­vezetet a zöldségtermesztés fejlesz­tési programjára. Rábai, földesi, hajdúszováti közös gazdaságok kap­nak ebben nagyobb szerepet olyan területeken, ahol az öntözés is biz­tosítva van. HAJDÚÚ-BIHARI NAPLÓ — 1976. JÚNIUS 1.

Next