Hajdú-Bihari Napló, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-01 / 206. szám

--------------------------------------------------------------------------------------------­HARMINCHÉT ÉVE KEZDŐDÖTT Harminchét esztendeje történt. „Lengyel” katonák — a nürnbergi perben utóbb kiderült, hogy lengyel egyenruhába öltöztetett SS-ek — megtámadták a gleiwitzi német nyelvű rádióadót. Ez a provokáció ve­zette be a Hitler által már korábban aláírt, Fehér terv fedőnevű ha­diterv végrehajtását Lengyelország ellen. 1933. szeptember elsején hajnali 4 óra 45 perckor egy parányi és kopár földnyelvre, a Wester­­platte lengyel határőr állomásra a németek tüzérségi össztüzet zúdítot­tak. Így kezdődött el a világörténelem eddigi legpusztítóbb háborúja a második világháború. Huszonháromezer-hétszázegy férfi és nő, katona és civil, csecsemő és aggastyán pusztult el ennek a háborúnak minden napján, összesen ötvenkét millióan 2194 nap alatt. A történelem összes megelőző háborúi együttvéve sem követeltek ennyi áldozatot. Újabb és újabb nemzedékek születtek a második világháború óta, de az emberiség mindmáig nem térhetett napirendre e szörnyű pusztí­tás és vérontás felett. Újra és újra felteszi a kérdést: elkerülhetetlen volt-e mindez? Igaz, a történelemtudomány nem kedveli a „mi lett volna, ha” meditációt. De erre a kérdésre mégis lehet válaszolni. Ha sikerül a második világháború előtt hatékony kollektív biztonsági rendszert létrehozni, ha a nyugati diplomáciai elképzelések éle nem a Szovjetunió ellen irányul, akkor az események menete másképp ala­kult volna. Az emberiség szerencsétlenségére a nyugati hatalmak vál­takozó kormányai a realizmus rövidéletű felvillanásai ellenére csupán a szovjetellenességben voltak következetesek. Ebben az értelemben 1925-től, a locarnói egyezmény évétől szinte egyenes út vezetett a tra­gikus 1939-es esztendőig, amikor az angol és francia fél meghiúsította a moszkvai tárgyalásokat, amelyeket a szovjet kormány azért kezde­ményezett, hogy hatékony kölcsönös garanciákkal állják el Hitler útját. És ebből magától adódik a másik kérdés: mit tanult az emberiség abból a rettenetes 2194 napból? Milyen lett a béke, amely a vérözö­nt követte? A háború után más lett a világunk, mint előtte volt. Ha ma ezen az évfordulón optimisták lehetünk, azt a nemzetközi erőviszonyok megváltozásának köszönhetjük. Hi­ka lenne azt gondolni, hogy az erőviszonyok változása automa­tikusan vezet az enyhüléshez, kollektív biztonsághoz és tartós béké­hez. Éppen a háború utáni több mint három évtized bizonyítja, hogy szüntelen erőfeszítés, tömegek békeharca, szocialista országaink haj­lékony és előrelátó diplomáciája szükséges ehhez. Hosszú időt vett igénybe, amíg sikerült, legalábbis Európában, az összes érdekelt féllel elfogadtatni a fasizmus felett aratott győzelem eredményeként kiala­kult határokat és viszonyokat. A tárgyalások hosszú korszakát éltük át — és éljük ma is — meggyőződéssel vallva, hogy nincsenek a nem­zetközi porondon olyan vitás kérdések, amelyeket a fegyverek erejé­vel kellene megoldani. A Szovjetunió, Lengyelország és Csehszlovákia tárgyalásai a nyu­gatnémet féllel, majd a két Németország kapcsolatfelvétele, a Berlin kérdésében született megegyezés, és végül a helsinki értekezlet tette fel a koronát azokra az erőfeszítésekre, amelyek eredményeként el­mondhatjuk, hogy ma már egy sokkal biztonságosabb Európában élünk- mint a XX. században valaha is. Ez azonban még korántsem az út vége. A szerződések rendszerét, amelyek az enyhülést és a biztonsá­got politikai síkon szavatolják, ki kell egészíteni olyan katonai intéz­kedésekkel, amelyek Európát végérvényesen és visszavonhatatlanul a béke kontinensévé teszik. És itt korántsem csak Európáról van szó. Hadd emlékeztessünk rá: innen indult az első világháború, s innen az a második is, 37 éve, amelynek végnapjait már a távoli japán városok felett jelezte az atomfegyverek gombafelhője. Ahogy a béke egy és oszthatatlan, úgy a nemzetközi biztonság ügye is az. Ázsiai biztonsági szerződésre is szükség van, és fegyvermentes övezetekre világszerte, újabb és újabb SALT-egyezményekre, újabb eredményekre a fegyverzet- és csapat­csökkentési tárgyalásokon, hogy elinduljon, előrehaladjon az általános és teljes leszerelés ügye, amely az európai és a világbéke legfőbb ga­ranciája lehet. Ötvenkét millió halott emléke figyelmezteti az emberiséget, hogy ezt az utat végig kell járni. Sz. L. 1. ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------4 Augusztus 31-én, kedden délelőtt ünnepélyes keretek között adta át Halasi Imre, a Csokonai Színház gazdasági igazgatója a színház idei színházi évadjára szóló színházbér­letet a Csokonai Színház tízezredik bérlettulajdonosának. A színház tízezredik bérletese dr. Kubinyi Andrásné nyolcvannégy éves nyug­díjas. Dr. Kubinyi Andrásné iskolás korában látott először színházi elő­adást Debrecenben, s évtizedek óta rendszeres színházlátogató, tizen­négy éve vált évről évre bérletet. Minden bemutatót látott az elmúlt évadban is. Szereti az operetteket és a drámákat. Kedvenc színészei Varga Magda, Oláh György és Sá­­rosdy Rezső. Pár évvel ezelőtt egy hárfával ajándékozta meg a Cso­konai Színházat. HAJDÚ-BIHARI NAPL­Ó - 1976. SZEPTEMBER 1. ) Hatékony fegyverszünetre van kilátás Libanonban, az Arab Liga közreműködésével Eliasz Szárkisz megválasztott li­banoni elnök kedden egynapos lá­togatásra Damaszkuszba utazott, hogy Hafez Asszad köztársasági el­nökkel tanácskozzék. Napirendként az Arab Liga új béketervéről tár­gyalnak és azt a kérdést vitatják meg, hogy mennyi ideig maradjon Libanonban a 20 000 főre becsült szíriai katonai kontingens. Bejrútban úgy tudják, hogy a szí­riai vezetők lényegében megadták a zöld fényt Hasszán Szabri el- Kholi-nak, az Arab Liga libanoni különmegbízottjának béketervéhez. Ez a libanoni arcvonalakon levő csapatok fokozatos visszavonását irányozza elő. Hírügynökségek viszont arról számolnak be, hogy riadókészült­ségbe helyezték a Libanonban tar­tózkodó szíriai csapatokat. Taufik el-Szafadi, a palesztin el­lenállási mozgalom egyik vezető személyisége, hétfőn este Bejrútban tartott sajtóértekezletén közölte, hogy megkezdődött a 18 és 30 élet­év közötti, Libanonban tartózkodó palesztinok katonai mozgósítása. Pierre Gemajel falangista vezető hétfőn kilátásba helyezte, hogy a jobboldali keresztény erők szintén általános katonai mozgósítást ren­delnek el, sőt katonai szolgálatra kötelezik a külföldön élő libanoni keresztényeket is. * * * A szíriai fővárosban tartózkodó Szárkisz megválasztott libanoni el­nök kedden megbeszélést folytatott Asszad elnökkel, és ennek során mindketten kifejezték reményüket, hogy csaknem 60 eredménytelen tűzszüneti megállapodás után végre" sikerül az Arab Liga közreműködé­sével hatékony fegyverszünetet lét­rehozni. Szárkisz és Asszad tanácskozása után Damaszkuszban kijelentették: a libanonban levő szíriai csapatok mindaddig nem vonulnak vissza állásaikból, amíg a tervezett arab csúcskonferencia lehetséges ered­ményeképpen nem valósul meg a szembenálló libanoni felek szétvá­lasztása. A bejrúti rádió szerint a PFSZ bejelentette, hogy hajlandó lesz el­fogadni egy az Arab Liga közvetí­tésével kötendő tűzszüneti megálla­podást. * * * A DPA jelentése szerint kedden ismét heves harcok folytak az „ide­iglenes keresztény fővárosnak” ne­vezett Dzsum­eh, valamint Bejrút környékén. (UPI, DPA, AFP) KÖZÉLETÜNK HÍREI A Líbiai Arab Köztársaság nem­­zet ünnepe alkalmából a forrada­lom 7. évfordulója alkalmából Lo­soncai Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Moamer el- Kadhafit, a forradalmi parancsnok­ság tanácsa elnökét és Lázár György, a Minisztertanács elnöke Abdusszalam Dzsallád miniszterel­nököt. Az MSZMP Központi Bizottságá­nak képviseletében Frank Ferenc­nek, a KB tagjának, az MSZMP Békés megyei Pártbizottsága első titkárának vezetésével pártküldött­ség utazott a Líbiai Arab Köztársa­ságba. A küldöttség, amelynek tag­jai Szlávics Imre, a KB tagja, az Elzett Soproni Gyáregységének esz­tergályosa és dr. Nagy Gábor, a KB külügyi osztályának helyettes veze­tője, részt vesz az 1969. szeptember elsejei líbiai forradalom 7. évfor­dulójának ünnepségein. Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban fejezte ki jókí­vánságait Raymond Barre-nak, a Francia Köztársaság miniszterelnö­kévé történt kinevezése alkalmá­ból. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívásá­ra kedden Budapestre érkezett az Indiai Kommunista Párt Nemzeti Tanácsának pártmunkás küldöttsé­ge, amelyet Bira Singh, a nemzeti tanács tagja, Manipur állam párt­­bizottságának titkára vezet. A Jemeni Demokratikus Ifjúsá­gi Szövetség delegációja — amely Nasser Saleh Grasusnak, a szövet­ség főtitkárának vezetésével tartóz­kodott hazánkban — kedden eluta­zott Budapestről. A Magyar Tudományos Akadé­mia vendégeként Magyarországon tartózkodó Jaroslav Kozesnik aka­démikust, a Csehszlovák Tudomá­nyos Akadémia elnökét kedden hi­vatalában fogadta Huszár István miniszterelnök-helyettes és Ajtai Miklós, az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság elnöke. A vendé­get elkísérték Szentágothai János és Csáki Frigyes akadémikusok, az MTA alelnökei. A megbeszélésen részt vett dr. Vaclav Moravec, a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság budapesti nagykövete, Benke Valéria, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Társa­dalmi Szemle főszerkesztője kedden Tolna megyébe látogatott. Az NDK-beli Mühlhausenben kedden plenáris ülésen befejezte munkáját a 26. Pugwash-konferen­­cia. A tanácskozáson 30 országból Nobel-díjas és egyéb neves tudósok vettek részt. Az ENSZ megfigye­lőkkel képviseltette magát. Az öt­napos konferencia tanácskozásai­nak középpontjában a leszereléssel, a biztonsággal, valamint a haladás­sal összefüggő kérdések szerepeltek. ötszáz ember megsebesült — kö­zöttük több, mint háromszáz rend­őr — és hetven a rendőrségi fog­dában töltötte az utolsó Notting Hill-i karneváli éjszakát. London színes bőrű bevándoroltak lakta nyugati Notting Hill kerületét a nyugat-indiai fiatalok és a rendőr­ség valóságos utcai harcai után kedden reggel feltépett kövezet, üvegcserép és vér borította. A ki­rakatokat kifosztották, az ablakokat betörték a tüntetők, akik szomba­ton és vasárnap rezesbanda mel­lett, jelmezesen, békésen szórakoz­tak, amíg csak hétfőn meg nem kezdődtek az összecsapások. Thaiföld kedden úgy határozott, hogy Laosszal közös határán két to­vábbi átkelőhelyet nyit meg. Thai­föld a múlt év novemberében kettő kivételével valamennyi határátke­lőhelyét lezárta. Azt követően, hogy határincidensekben egy thaiföldi katona meghalt, három pedig meg­sebesült, veje is.­ • RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • Törökországban hétfőn emlékez­tek meg a külföldi intervenció le­verésének 51 évfordulójáról. A győ­zelem kivívásában jelentős szerepet játszott a török nép segítségére sie­tő fiatal szovjethatalom. Korotürk köztársasági elnök és Demirel mi­niszterelnök a nemzethez intézett felhívásukban kiemelik Kemal Ata­­türknek, a Török Köztársaság meg­alapítójának az 54 évvel ezelőtti felszabadító harcokban szerzett ér­demeit. Kedden­ Nicosiában húszévi bör­tönre ítélték Nikosz Szampszont, az 1974 júliusában Makariosz elnök el­leni meghiúsult puccsban játszott szerepéért. A ciprusi nemzeti gárda által, görög tisztek vezetésével vég­rehajtott államcsínyt követően Szampszon nyolc napig a szigetor­szág elnökeként működött. A vád­lott még a múlt héten elismerte bű­nösségét és az ítélet ellen nem nyújtott be fellebbezést. A fegyverkezési hajsza beszünte­tése, a leszerelés és az enyhülés ér­dekében szeptember 23. és 26. kö­zött Helsinkiben tartandó világér­­tekezletet előkészítő bizottságok be­fejezték tanácskozásukat a finn fő­városban. Moszkvában kedden aláírták a Szovjetunió és a Vietnami Szocia­lista Köztársaság 1976-ra szóló kul­turális és tudományos együttműkö­dési tervét. Szeptember 1-én világszerte meg­emlékeznek a béke nemzetközi vi­lágnapjáról. A délnyugat-afrikai hatóságok határozata alapján harci készültsé­get rendeltek el a Namíbiát tör­vénytelenül megszálló csapatoknál. Az intézkedést egyrészt annak a ha­táridőnek a lejárta váltotta ki, ame­lyet a Biztonsági Tanács jelölt ki az ország függetlenségének biztosítá­sára, másrészt a Biztonsági Tanács kedden kezdődő vitája Délnyugat- Afrika kérdéséről. Bálint József államtitkárt, a Köz­ponti Statisztikai Hivatal elnökét, aki hivatalos látogatáson tartózko­dik Csehszlovákiában, kedden fo­gadta Rudolf Rochlicek csehszlovák miniszterelnök-helyettes. Megbe­szélésükön jelen volt Barity Mik­lós, hazánk csehszlovákiai nagykö­ Szemtanúk a pokolból Genfben a Nemzetközi Jogász Bizottság jelentést tett közzé az emberi jogok folyamatos megsértéséről Chilé­ben — adják hírül a távirati irodák. A rövid ismerte­tésekből is kitűnik, hogy a harminckét oldalas kiad­vány minden szava tény — vérlázító, elfogadhatatlan, gyűlöletes tény. Kínzásokról, eltűnésekről, letartózta­tásokról szól ez a jogászi alapossággal összeállított do­kumentumgyűjtemény. Ugyanazon a napon Európától távol, de Chiléhez közelebb, Mexikóvárosból is közöltek chilei témájú je­lentést a hírügynökségek. Ezúttal Chiléből elmenekült újságírók nyilatkoztak és szavaikban ugyancsak egy­mást követték a tények és a számok. Három esztendeje 1973 szeptemberében, amikor Pinocheték a törvénye­sen megválasztott államfő dr. Salvador Allende szemé­­lyén kezdték meg az azóta szüntelen népirtást, össze­sen mintegy 2200 újságíró tevékenykedett az ország nagyobb szerkesztőségeiben. Ebből 1500-an vannak az­óta jeltelen sírban, koncentrációs táborban, börtönben vagy éppen száműzetésben. Mindössze egy hónappal a genfi és a mexikóvárosi keltezésű Chilével kapcsolatos hírek előtt Prágából is világgá röppent egy jelentés: A Szakszervezeti Világ­­szövetség felszólította a világ szervezett dolgozóinak sok száz milliós táborát, szeptember 11-ét, a chilei fa­siszta puccs évfordulóját világszerte tegyék a chilei nép iránt megnyilvánuló tevékeny szolidaritás napjá­vá. A prágai hír előtt öt nappal Brüsszelből közöltek chilei vonatkozású hírt: a belga fővárosban nyilatko­zott az akkor odaérkezett dr. Fernando Ostrond­ Fer­nandez neves chilei ügyvéd, aki a belga kormánytól kért és kapott politikai menedékjogot. Az ügyvéd na­pokkal korábban szabadult Pinochet koncentrációs tá­boraiból, ahol tizenhat hónapot töltött — csak azért, mert gyakorolta hivatását: elvállalta Luis Corvalán­­nak, a Chilei EP főtitkárának jogi védelmét. Egy NA­­TO-ország kormánya sem tagadhatta meg segítségét és rokonszenvét ettől a bátor jogásztól, aki szemtanú­ként számolt be arról, mit élt át tizenhat hónap alatt. Három éve Pinocheték azt hitték, a világ majd na­pirendre tér a gaztettek felett. Tévedtek: néhány nap alatt Génfből, Mexikóvárosból, Prágából, Brüsszelből szólaltak meg — közvetve vagy közvetlenül — a vá­doló szemtanúk. A zsarnok nem ünnepelhet zavarta­lanul szeptember 11-én. (RS)

Next