Hajdú-Bihari Napló, 1977. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-01 / 26. szám
A kisiparosok munkájáról, adózásáról, az új jogszabályról BESZÉLGETÉS VARGA LÁSZLÓVAL, A KIOSZ HEGYEI TITKÁRÁVAL A megyei pártbizottság mellett működő gazdasági és szövetkezetpolitikai bizottság az elmúlt év őszén tárgyalta a megye kisiparosainak élet- és munkakörülményeit. A vitában a megye kisiparosainak tevékenységét pozitívan értékelték, s már akkor felmerült, hogy a közeljövőben újabb jogszabályok látnak napvilágot, amelyek jelentős kihatással lesznek a kisiparosok szolgáltatási tevékenységének végzésére. Megjelent az új jogszabály, s ez 1977. január elsejével lépett életbe. A napokban megkerestük Varga Lászlót, a Kisiparosok Országos Szervezete Hajdú- Bihar megyei titkárát, s kértük, válaszoljon néhány kérdésre. — Hogyan látja a kisiparosok helyét és szerepét megyénkben? • — Mint az ország egész területén, megyénkben is fontos szerepet tölt be a kisipar a lakossági szolgáltatások kielégítésében. A megyében működő 2950 kisiparos a 630 alkalmazott és a segítő családtagok közreműködésével a lakossági igények 45 százalékát elégítik ki. 1976-ban mintegy 490 millió forint bruttó termelési értéket hoztak létre, aminek 95 százaléka szolgáltatás volt. Vitán felül áll tehát, hogy nagy szükség van és lesz munkájukra. A kisipari termelési érték 5 százalékát kitevő termékelőállítás közel sem ilyen jelentős, de pozitív abban, hogy egyedi igényeket elégít ki, választékbővítéssel szolgál. Említést érdemel, hogy a családi házak építése, korszerűsítése, tatarozásása, karbantartása, a községi lakosság különböző ipari szolgáltatási igényeinek kielégítése túlnyomóan és meghatározóan a kisiparosok munkájával valósul meg. Kiveszik részüket ezenkívül kisiparosaink egyes vidéki középületek, tanácsok, iskolák, óvodák, rendelőintézetek, üzletek karbantartási és felújítási munkáiból is, és ezekkel közvetve szintén a lakosság érdekeit szolgálják. Ötödik ötéves tervünk a kisipar eddiginél is fokozottabb közreműködésével számol a növekvő lakossági szolgáltatási igények kielégítésével az építőiparban, a szerelőiparokban, a lakatos, műszerész, órás, szabó, fodrász, asztalos, kárpitos, bőripari szakmákban és a helyi áruszállítások terén. A kisiparosok feladata az átlagosnál erőteljesebben jelentkezik megyénkben, mivel itt közel egyharmadával kevesebb a tízezer lakosra jutó kisiparoslétszám, mint a környező, hasonló adottságú megyékben. Milyen segítséget kapnak a kisiparosok munkájuk és életkörülményeik megjavításához? — A párt XI. kongresszusa óta a különböző irányú segítségnyújtás lényegében folyamatos és következetes. Az 1975-ben megjelent társadalombiztosítási törvény a jövő év végétől lehetővé teszi, hogy a kisiparosok a bérből és fizetésből élőkéhez hasonlóan részesüljenek nyugellátásban elért jövedelmük bizonyos határáig. A múlt év szeptemberében a párt Központi Bizottsága Titkársága a kongresszusi határozat szellemében részletesen elemezte a kisipar tevékenységét, feltárta a problémákat, és a szeptember 13-i Határozatában átfogóan jelölte meg a kisipar feladatait a lakossági szolgáltatások színvonalasabb kielégítésében, valamint az ennek érdekében megvalósítandó politikai, társadalmi és gazdasági intézkedéseket. A magas szintű intézkedések megtétele napjainkban folyamatosan történik. 1977. január elsejével lépett hatályba a jövedelemadó-rendelet átfogó módosítása. Rövidesen kiadásra kerül az új ipartörvény, amely megkönnyíti a szakemberek számára az iparváltás és a kisipargyakorlás lehetőségeit, ugyanakkor jogszabálymódosítás várható a kontárok elleni erélyesebb fellépésre is. — Miért vált szükségessé a jövedelemadó-rendelet módosítása? — A kisiparosok által befizetett adó szocialista társadalmi viszonyaink között nem jelentős állami bevételi forrás, alapvetően jövedelem- és gazdasági szabályozó eszköz, ami különböző előjellel kell hogy hasson a kisiparosok jövedelmi viszonyaira és gazdasági tevékenységére. A korábbi adórendelet nem fejezte ki eléggé és nem támasztotta alá a lakosságnak nyújtott szolgáltatások társadalompolitikai fontosságát, vagyis a jövedelemelvonás viszonylag erőteljes volt a kedvezőtlenebb körülmények közt dolgozó, a kisebb jövedelmű, a lakossági igényeket kielégítő iparosok esetében. Ebből az következett, hogy országosan és a megyében is csökkent a lakossági szolgáltatók száma, különösen azokban a szakmákban (mint például cipész, fodrász, asztalos, szabó), amelyekben kevesebb jövedelmet lehet elérni, és nőtt a kielégítetlen kereslet a kisközségekben és a városok külső területein. Megfigyelhető volt az is, hogy a csökkenő kisipari kapacitás egy részét a vállalatoknak végzett szolgáltatás és árutermelés kötötte le, mert ez nagyobb jövedelmet biztosított. Azért vált tehát szükségessé a jövedelemadó-rendelet módosítása, hogy az eddiginél nagyobb kedvezményt kapjanak a községekben, ellátatlan területen működő, lakossági szolgáltató tevékenységet végző kis- és középjövedelmű iparosok. Gazdaságilag ösztönözze őket, hogy munkakapacitásukat a lakossági szükségletek ellátására fordítsák. Nem utolsósorban azt a célt is hivatott elősegíteni az új adórendelet, hogy a méltányosabb adózási feltétellel ösztönözze iparváltásra azokat, akik eddig kontárként működtek, de azokat a dolgozókat és nyugdíjba vonult szakembereket is, akik munkaviszonyuk, illetve nyugdíjuk meghagyása mellett jövedelemkiegészítésként be akarnak kapcsolódni kisiparosként a lakossági szolgáltatások kielégítésébe. — Milyen adókedvezményeket nyújt az új jogszabály? — Az összes kedvezmény felsorolása hosszadalmas lenne, ezért csak az általam lényegesebbnek ítélteket emelném ki ezek közül..A kezdő iparosok, amennyiben lakossági szükségletet elégítenek ki, az ötezer lélekszámon aluli községekben és a nagyobb községek és városok ellátatlan területein az iparhatóságok javaslatára 3 évi adómentességben részesülhetnek, az építőiparokban 60 ezer forint, a többi ipari ágazatokban pedig 48 ezer forint évi jövedelemhatárig. Akkor is mentesek maradnak ezek a kezdő iparosok, ha az említett jövedelemhatárokat túllépik, de 100 ezer forintnál nem magasabb az évi jövedelmük. Ez esetben a 48 ezer, illetve a 60 ezer forintot meghaladó rész után kell adózniuk. A lakáskarbantartási igények kielégítéséhez különösen fontos érdek fűződik. Ezt támasztja alá a múlt évben megjelent 2025. számú MT- határozat is, ezért az építőipari szolgáltatást kezdő kisiparosok az ellátatlan területeken minden esetben 3 évi adómentességet kapnak. Az új jogszabály lakossági szükségletet kielégítőnek minősíti fez iparost, ha bevételének 80 százaléka lakosságtól, költségvetési szervtől, állami és szövetkezeti házkezelőségektől, kereskedelmi és vendéglátóipari egységektől, Állami Biztosítótól, garanciális javításból származik és ilyen elbírálás alá kerül még bármely vállalat vagy szövetkezet jóléti intézményei részére végzett szolgáltatás. Nem zárja ki ezen kategóriába sorolást a lakossági igényeket kielégítő termékelőállítás sem. Másik ilyen új vonás a lakossági szolgáltató kategória, amiben a legtöbb kedvezmény jár. Akkor minősül ennek a kisiparos, ha lakossági szükségletet elégít ki a szolgáltatás, javítás keretében, vagyis a termékelőállítás nem haladja meg bevételének 40 százalékát, legfeljebb azonban az évi 50 ezer forintot. Akkor sem veszti el a kisiparos szolgáltató jellegét, ha a lakosságnak és az előbb felsorolt szerveknek megrendelésre egyedi termékelőállítást végez. Azért is említhetem meg ezeket a fogalmakat kissé részletesebben, mert legjelentősebb kedvezményeket a jogszabály a lakossági szolgáltatást végző kisiparosoknak nyújt. A lakossági szolgáltatást végző kisiparosok évi 100 ezer forint jövedelemhatárig kedvezményes (lineáris) adókulcsokkal megállapított adót fizetnek 1977-től. Korábban ez csak 60 ezer forint jövedelemhatárig volt engedélyezett. A szakmunkáspótlás megkönnyítésére a tanulót nevelő mesterek, amennyiben lakossági szükségletet kielégítő kategóriába tartoznak, tanulóként maximálisan évi 3 ezer forint adómérséklésben részesülnek. Az idős vagy rokkant kisiparosok adókedvezménye az eddigi 3 ezer forintról 5 ezer forintra nő. Tovább bővíti a jogszabály a kisközségekben működő iparosok kedvezményét. A lakossági szükségletet kielégítő kisiparosok 80 ezer forint évi jövedelemhatárig 5 ezer lélekszámon aluli községekben 20 százalékos, 3 ezer lélekszámon aluli községekben pedig 60 százalékos adókedvezményben részesülnek, ami várhatóan hatékonyan elősegíti majd az ilyen községekben élő lakosság igényeinek jobb kielégítését. A kedvező feltételeket és biztonságot nyújtó adóátalány megállapíthatóságát az új rendelet az eddigi 80 ezer forintos jövedelemhatárról 100 ezer forintra emelte a lakossági szükségletet kielégítő kisiparosok számára. Egyidejűleg a korlátozást feloldotta a segítő családtagok foglalkoztatására, vagyis több családtag bevonása sem kizáró ok az átalány megállapításánál. A megállapított adóátalány változatlanul több éven át is érvényben marad, ha a kisiparos jövedelme lényegesen nem változik. Ezért nem kell minden évben bevallást adni, csak ha ez indokolt, illetve erre felszólítást küldenek az illetékes szervek. Valamennyi kisiparost érintően könnyíti a jogszabály az adminisztrációs kötelezettségeket. Az adómenteseknek és az átalányozottaknak havonta kell a bevételeket és a kiadásokat megbontva, de egy tételben beírni a pénztárkönyvbe. A részletes könyvvezetésre kötelezettek is naponta egy tételben írhatják be ugyanezeket. Az eddig használatos többi könyvet nem kell vezetni, esetleg megrendelőkönyvet akkor, ha a kisiparos igényt tart arra, hogy a termékelőállítást szolgáltatásnak minősítsék. A bruttó bevétel 3 százalékát maximum évi 6 ezer forintig bizonylat nélkül lehet elszámolni egyes termelési és kezelési kiadásokat. Egyszerűsítették a gépkocsihasználat elszámolását is. Egyes iparokban 10, 7, illetve 5 ezer forintot lehet évente ilyen címen bizonylat nélkül elszámolni a kisiparosnak. Összegezve: valamennyi kisiparost előnyösen és kedvezően érint az új adórendelet-módosítás, de elsősorban azt a réteget, amelyik a lakosság igényének kielégítését tartja a legfontosabbnak. — Végezetül még egy kérdés: az új jogszabálytól mit vár az elkövetkezendő években? — A beszélgetés elején már említettem, hogy Hajdú- Bihar megyében közel 3 ezer kisiparos tevékenykedik jelenleg. A megye 535 ezer lakosához viszonyítva a kisiparosok száma — elsősorban a községekben és a szolgáltató ágazatokban — több kívánni valót hagy maga után. Nyilvánvaló tehát, hogy a jogszabályok is, és a különböző határozatok azt a célt szolgálják, hogy mozgósítsuk mindazokat, akiknek módja és lehetősége van a lakosság részéről jelentkező szolgáltatási igényekjobb kielégítésére. Remélem és bízom benne, az elkövetkezendő időben csökken a megyében a kontárok száma és éppen a most életbe lépő új jogszabály után egyre több lesz az a szakember, aki a legális utat választja a kisipari tevékenység folytatására. Nekünk, mint a kisiparosok érdekképviseleti szervének többek között az az egyik feladatunk, hogy az új adórendeletet, az abból fakadó jogokat és kötelezettségeket a kisiparosok széles rétegével megismertessük. Az adótájékoztató előadások mellett tervbe vettük ezért egy népszerű rendeletismertető füzet kiadását is. Erősíteni kívánjuk a bizalom légkörét az adózók és az adómegállapító társadalmi bizottságok között. S végül azt várom az új jogszabálytól, hogy Hajdú-Bihar megyében és Debrecenben tovább javul a kisiparosok élet- és munkakörülménye, szolgáltató készsége. R. B. AZ INTEGRÁCIÓ HÉTKÖZNAPJAI „Hangszállítás” minden mennyiségben A Telefongyár, fennállásának éppen a 100. évfordulójára, 1976. végére fejezte be termékszerkezetének átalakítását, megszüntetve a korábbi, „vegyes kereskedést”, a széles gyártmányskálát, áttért egyetlen termékcsalád, az úgynevezett adat- és átviteltechnikai berendezések gyártására. Így most már csupán ennek a fejlesztésére, gyártására kell figyelniük, erejüket koncentráltáák és ez az „egyetlen” is biztos megélhetést ígér a gyárnak. Nincs a világnak annyi „drótja” ötven évvel ezelőtt két falu, pl. két postahivatal között egyetlen, oszlopokra helyezett, kifeszített drót „szállította” a hangot. Ha a postahivatalok mellett egyidejűleg vasúti állomások és rendőrőrsök között is telefonkapcsolatot akartak létesíteni, akkor kettő, illetve három szál huzalra volt szükség. Ahogy sűrűsödött a telefonhálózat, úgy vált nyilvánvalóvá, hogy az előfizetők és a beszélgetések számának gyarapodását csak „dróttal” és oszlopállítással nem lehet győzni. Elkezdődött tehát a kísérlet egy-egy szál vezeték jobb „kihasználásáért”. Ez indította el annak a technikának a fejlődését, amelynek révén azután egyre több hangot, jelet „helyezhettek rá” egy időben, egyszerre a vezetékekre. Az első ilyen átviteltechnikai berendezések még mindössze 2-3 csatornások voltak. Ez azt jelentette, hogy egy szál vezetéken egyszerre 2-3 beszélgetést bonyolíthattak. Ma Nyugat-Európában vagy az USA- ban megjelentek a 10 800 csatornás berendezések is, tehát egy szál vezetéken (speciális, úgynevezett koaxiális kábeleken) egyszerre 10 800 beszélgetés történhet. A Telefongyár konstruktőrei a 60- as évek elején „fedezték fel” gyártási lehetőségként ezt a területet. Felismerték, hogy e technika iránt itthon és külföldön is igen gyorsan nő majda kereslet, illetve, hogy ezeknek a berendezéseknek az előállítása a gyár és az ország adottságainak, hagyományainak mindenben megfelel: nem sok anyagot kívánó, nagy mértékben szellemi munkát igénylő gyártmányokra teszi lehetővé. A Szovjetunióban e program teljesítésével 1985-ig, az 1970. évi telefon-ellátottság (sűrűség) csaknem a hatszorosára nő, ami azt jelenti, hogy 100 lakosra megközelítően 25-30 telefon jut majd. (A családok túlnyomó része rendelkezik majd telefonnal.) A magyar gyár e nagyszabású programban a járási székhelyek közötti összeköttetés kiépítésében vesz részt 3—12 csatornás berendezéseivel. A vállalatnál egy nyugat-európai licenc megvásárlásával már a 300, 960 és 2700 csatornás berendezések gyártása is megindult. Ennek révén elkezdődtek a tárgyalások, hogy a gyár 960 csatornás berendezései szállításával, összesen 25 millió rubel értékben bekapcsolódjon a moszkvai olimpia postai, távközlési feladatainak teljesítésébe. Ez a megbízatás kitűnő nemzetközi hírnevet hozhatna a Telefongyár számára. „Nevezés” az olimpiára? A fejlesztés biztonságát nagyban erősítette, hogy a KGST kereteiben úgyszintén jelentős kereslet alakult ki az átviteltechnika iránt. A Szovjetunióval hosszú távú gyártásszakosítási megállapodás is született a kis csatornaszámú berendezések gyártására, illetve legújabban a gáz- és olajvezetékek hírközlő berendezéseihez szállított nagyobb csatornaszámú berendezéseire is. A Telefongyár, a szovjet posta megrendeléseire, évek óta nagy mennyiségben szállít kis — 3 és 12 csatornás — átviteltechnikai berendezéseket. E szállításokat a szovjet posta 15 éves telefonrekonstrukciós program Kombináció-rádióval Egyébként a nagy csatornaszámú magyar berendezések már vizsgáztak a Szovjetunióban. A gáz- és olajveztékek hírközlő rendszereihez ugyanis a gyár 300 csatornás berendezéseket szállít. Ezeken a postai vonalak, a diszpécser vonalak, sőt az úgynevezett „vezetékfenntartó” vonalak is „elférnek”. Ez utóbbi igen szellemes működésű: a gázvezeték mellett, 8 kilométerenként elhelyezett erősítőállomásokat kis hatósugarú rádió adó-vevőkkel is felszerelték. A vezetéket ellenőrző járőr segítségével bárhol a saját rádióján keresztül, bárkivel kapcsolatot teremthet a többezer kilométeres vezeték mentén. A mikrohullámú és a vezetékes kapcsolat e korszerű kombinációja megnyerte a megrendelő tetszését. Eddig, ilyen berendezésekkel felszerelve már elkészült — Taskent és Bukhara körzetében — egy 216 kilométeres vezetékszakasz, az idén megépül még 500 kilométer, 1980-ig pedig egy teljes, 3400 kilométeres vezeték. Nem érkeztek üres kézzel Ma a gyár termelésének 75 százaléka exportra kerülő adat- és átviteltechnikai berendezés. A teljes export 45 százaléka a Szovjetunióba, 35 százaléka Csehszlovákiába kerül. A siker titkát a megfelelő időben kezdett fejlesztésben lelhetjük. A jó ütemű gyártmányszerkesztéshez persze a terméklista erőteljes szűkítése is kellett. Ehhez nagy lendítő erőt és biztonságot adott a híradástechnika fejlesztésére készített tervek egyeztetése a KGST-tagországok között, illetve a Szovjetunióval megkötött szakosítási egyezmény és a szovjet posta megrendelései. Ezek megszerzéséhez azonban, a tárgyalásokra nem üres kézzel érkeztek a magyar szakemberek, hanem korszerű, keresett, kifejlesztett termékcsaláddal. Ez tehát az alapja mindennek: a korszerű, a vevők által szívesen vásárolt gyártmány. Gerencsér Ferenc SZERELŐK A MAGASBAN (Fotó: Jáger István) HAJDÚ-BIHARI MAPLO — 1977. FEBRUAR 1.