Hajdú-Bihari Napló, 1977. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-01 / 26. szám

A kisiparosok munkájáról, adózásáról, az új jogszabályról BESZÉLGETÉS VARGA LÁSZLÓVAL, A KIOSZ HEGYEI TITKÁRÁVAL A megyei pártbizottság mellett működő gazdasági és szövetkezet­­politikai bizottság az elmúlt év őszén tárgyalta a megye kisiparosai­nak élet- és munkakörülményeit. A vitában a megye kisiparosainak tevékenységét pozitívan értékelték, s már akkor felmerült, hogy a kö­zeljövőben újabb jogszabályok látnak napvilágot, amelyek jelentős kihatással lesznek a kisiparosok szolgáltatási tevékenységének végzé­sére. Megjelent az új jogszabály, s ez 1977. január elsejével lépett élet­be. A napokban megkerestük Varga L­ászlót, a Kisiparosok Országos Szervezete Hajdú- Bihar megyei titkárát, s kértük, válaszoljon néhány kérdésre. — Hogyan látja a kisiparosok helyét és szerepét me­gyénkben? • — Mint az ország egész területén, megyénkben is fon­tos szerepet tölt be a kisipar a lakossági szolgáltatá­sok kielégítésében. A megyében működő 2950 kisiparos a 630 alkalmazott és a segítő családtagok közreműkö­désével a lakossági igények 45 százalékát elégítik ki. 1976-ban mintegy 490 millió forint bruttó termelési értéket hoztak létre, aminek 95 százaléka szolgáltatás volt. Vitán felül áll tehát, hogy nagy szükség van és lesz munkájukra. A kisipari termelési érték 5 százalé­kát kitevő termékelőállítás közel sem ilyen jelentős, de pozitív abban, hogy egyedi igényeket elégít ki, vá­lasztékbővítéssel szolgál. Említést érdemel, hogy a családi házak építése, kor­szerűsítése, tatarozásása, karbantartása, a községi la­kosság különböző ipari szolgáltatási igényeinek kielé­gítése túlnyomóan és meghatározóan a kisiparosok munkájával valósul meg. Kiveszik részüket ezenkívül kisiparosaink egyes vidéki középületek, tanácsok, is­kolák, óvodák, rendelőintézetek, üzletek karbantartási és felújítási munkáiból is, és ezekkel közvetve szintén a lakosság érdekeit szolgálják. Ötödik ötéves tervünk a kisipar eddiginél is foko­zottabb közreműködésével számol a növekvő lakossá­gi szolgáltatási igények kielégítésével az építőiparban, a szerelő­iparokban, a lakatos, műszerész, órás, szabó, fodrász, asztalos, kárpitos, bőripari szakmákban és a helyi áruszállítások terén. A kisiparosok feladata az átlagosnál erőteljesebben jelentkezik megyénkben, mi­vel itt közel egyharmadával kevesebb a tízezer lakos­ra jutó kisiparoslétszám, mint a környező, hasonló adottságú megyékben.­­ Milyen segítséget kapnak a kisiparosok munká­juk és életkörülményeik megjavításához? — A párt XI. kongresszusa óta a különböző irányú segítségnyújtás lényegében folyamatos és következe­tes. Az 1975-ben megjelent társadalombiztosítási tör­vény a jövő év végétől lehetővé teszi, hogy a kisipa­rosok a bérből és fizetésből élőkéhez hasonlóan része­süljenek nyugellátásban elért jövedelmük bizonyos határáig. A múlt év szeptemberében a párt Központi Bizottsága Titkársága a kongresszusi határozat szelle­mében részletesen elemezte a kisipar tevékenységét, feltárta a problémákat, és a szeptember 13-i Határo­zatában átfogóan jelölte meg a kisipar feladatait a la­kossági szolgáltatások színvonalasabb kielégítésében, valamint az ennek érdekében megvalósítandó politi­kai, társadalmi és gazdasági intézkedéseket. A magas szintű intézkedések megtétele napjainkban folyamato­san történik. 1977. január elsejével lépett hatályba a jövedelemadó-rendelet­ átfogó módosítása. Rövidesen kiadásra kerül az új ipartörvény, amely megkönnyíti a szakemberek számára az iparváltás és a kisipar­gyakorlás lehetőségeit, ugyanakkor jogszabálymódosí­tás várható a kontárok elleni erélyesebb fellépésre is. — Miért vált szükségessé a jövedelemadó-rendelet módosítása? — A kisiparosok által befizetett adó szocialista tár­sadalmi viszonyaink között nem jelentős állami bevé­teli forrás, alapvetően jövedelem- és gazdasági szabá­lyozó eszköz, ami különböző előjellel kell hogy has­son a kisiparosok jövedelmi viszonyaira és gazdasági tevékenységére. A korábbi adórendelet nem fejezte ki eléggé és nem támasztotta alá a lakosságnak nyújtott szolgáltatások társadalompolitikai fontosságát, vagyis a jövedelemelvonás viszonylag erőteljes volt a kedve­zőtlenebb körülmények közt dolgozó, a kisebb jöve­delmű, a lakossági igényeket kielégítő iparosok eseté­ben. Ebből az következett, hogy országosan és a me­gyében is csökkent a lakossági szolgáltatók száma, kü­lönösen azokban a szakmákban (mint például cipész, fodrász, asztalos, szabó), amelyekben kevesebb jöve­delmet lehet elérni, és nőtt a kielégítetlen kereslet a kisközségekben és a városok külső területein. Megfigyelhető volt az is, hogy a csökkenő kisipari kapacitás egy részét a vállalatoknak végzett szolgál­tatás és árutermelés kötötte le, mert ez nagyobb jö­vedelmet biztosított. Azért vált tehát szükségessé a jövedelemadó-rendelet módosítása, hogy az eddiginél nagyobb kedvezményt kapjanak a községekben, ellá­tatlan területen működő, lakossági szolgáltató tevé­kenységet végző kis- és középjövedelmű iparosok. Gazdaságilag ösztönözze őket, hogy munkakapacitásu­kat a lakossági szükségletek ellátására fordítsák. Nem utolsósorban azt a célt is hivatott elősegíteni az új adórendelet, hogy a méltányosabb adózási felté­tellel ösztönözze iparváltásra azokat, akik eddig kon­tárként működtek, de azokat a dolgozókat és nyug­díjba vonult szakembereket is, akik munkaviszonyuk, illetve nyugdíjuk meghagyása mellett jövedelemki­egészítésként be akarnak kapcsolódni kisiparosként a lakossági szolgáltatások kielégítésébe. — Milyen adókedvezményeket nyújt az új jogsza­bály? — Az összes kedvezmény felsorolása hosszadalmas lenne, ezért csak az általam lényegesebbnek ítélteket emelném ki ezek közül..A kezdő iparosok, amennyi­ben lakossági szükségletet elégítenek ki, az ötezer lé­­lekszámon aluli községekben és a nagyobb községek és városok ellátatlan területein az iparhatóságok ja­vaslatára 3 évi adómentességben részesülhetnek, az építőiparokban 60 ezer forint, a többi ipari ágazatok­ban pedig 48 ezer forint évi jövedelemhatárig. Akkor is mentesek maradnak ezek a kezdő iparosok, ha az említett jövedelemhatárokat túllépik, de 100 ezer fo­rintnál nem magasabb az évi jövedelmük. Ez esetben a 48 ezer, illetve a 60 ezer forintot meghaladó rész után kell adózniuk. A lakáskarbantartási igények ki­elégítéséhez különösen fontos érdek fűződik. Ezt tá­masztja alá a múlt évben megjelent 2025. számú MT- határozat is, ezért az építőipari szolgáltatást kezdő kisiparosok az ellátatlan területeken minden esetben 3 évi adómentességet kapnak. Az új jogszabály lakos­sági szükségletet kielégítőnek minősíti fez iparost, ha bevételének 80 százaléka lakosságtól, költségvetési szervtől, állami és szövetkezeti házkezelőségektől, ke­reskedelmi és vendéglátóipari egységektől, Állami Biztosítótól, garanciális javításból származik és ilyen elbírálás alá kerül még bármely vállalat vagy szö­vetkezet jóléti intézményei részére végzett szolgálta­tás. Nem zárja ki ezen kategóriába sorolást a lakos­sági igényeket kielégítő termékelőállítás sem. Másik ilyen új vonás a lakossági szolgáltató kategó­ria, amiben a legtöbb kedvezmény jár. Akkor minő­sül ennek a kisiparos, ha lakossági szükségletet elégít ki a szolgáltatás, javítás keretében, vagyis a termék­előállítás nem haladja meg bevételének 40 százalékát, legfeljebb azonban az évi 50 ezer forintot. Akkor sem veszti el a kisiparos szolgáltató jellegét, ha a lakos­ságnak és az előbb felsorolt szerveknek megrendelésre egyedi termékelőállítást végez. Azért is említhetem meg ezeket a fogalmakat kissé részletesebben, mert legjelentősebb kedvezményeket a jogszabály a lakossági szolgáltatást végző kisiparosok­nak nyújt. A lakossági szolgáltatást végző kisiparo­sok évi 100 ezer forint jövedelemhatárig kedvezmé­nyes (lineáris) adókulcsokkal megállapított adót fizet­nek 1977-től. Korábban ez csak 60 ezer forint jövede­lemhatárig volt engedélyezett. A szakmunkáspótlás megkönnyítésére a tanulót ne­velő mesterek, amennyiben lakossági szükségletet ki­elégítő kategóriába tartoznak, tanulóként maximáli­san évi 3 ezer forint adómérséklésben részesülnek. Az idős vagy rokkant kisiparosok adókedvezménye az ed­digi 3 ezer forintról 5 ezer forintra nő. Tovább bővíti a jogszabály a kisközségekben működő iparosok ked­vezményét. A lakossági szükségletet kielégítő kisipa­rosok 80 ezer forint évi jövedelemhatárig 5 ezer lélek­­számon aluli községekben 20 százalékos, 3 ezer lélek­­számon aluli községekben pedig 60 százalékos adó­­kedvezményben részesülnek, ami várhatóan hatéko­nyan elősegíti majd az ilyen községekben élő lakosság igényeinek jobb kielégítését. A kedvező feltételeket és biztonságot nyújtó adóátalány megállapíthatóságát az új rendelet az eddigi 80 ezer forintos jövedelemha­tárról 100 ezer forintra emelte a lakossági szükségle­tet kielégítő kisiparosok számára. Egyidejűleg a korlátozást feloldotta a segítő család­tagok foglalkoztatására, vagyis több családtag bevo­nása sem kizáró ok az átalány megállapításánál. A megállapított adóátalány változatlanul több éven át is érvényben marad, ha a kisiparos jövedelme lényege­sen nem változik. Ezért nem kell minden évben be­vallást adni, csak ha ez indokolt, illetve erre felszólí­tást küldenek az illetékes szervek. Valamennyi kis­iparost érintően könnyíti a jogszabály az adminisztrá­ciós kötelezettségeket. Az adómenteseknek és az áta­­lányozottaknak havonta kell a bevételeket és a kiadá­sokat megbontva, de egy tételben beírni a pénztár­­könyvbe. A részletes könyvvezetésre kötelezettek is naponta egy tételben írhatják be ugyanezeket. Az ed­dig használatos többi könyvet nem kell vezetni, eset­leg megrendelőkönyvet akkor, ha a kisiparos igényt tart arra, hogy a termékelőállítást szolgáltatásnak mi­nősítsék. A bruttó bevétel 3 százalékát maximum évi 6 ezer forintig bizonylat nélkül lehet elszámolni egyes termelési és kezelési kiadásokat. Egyszerűsítették a gépkocsihasználat elszámolását is. Egyes iparokban 10, 7, illetve 5 ezer forintot lehet évente ilyen címen bizonylat nélkül elszámolni a kisiparosnak. Összegezve: valamennyi kisiparost előnyösen és ked­vezően érint az új adórendelet-módosítás, de elsősor­ban azt a réteget, amelyik a lakosság igényének ki­elégítését tartja a legfontosabbnak. — Végezetül még egy kérdés: az új jogszabálytól mit vár az elkövetkezendő években? — A beszélgetés elején már említettem, hogy Hajdú- Bihar megyében közel 3 ezer kisiparos tevékenykedik jelenleg. A megye 535 ezer lakosához viszonyítva a kisiparosok száma — elsősorban a községekben és a szolgáltató ágazatokban — több kívánni valót hagy maga után. Nyilvánvaló tehát, hogy a jogszabályok is, és a különböző határozatok azt a célt szolgálják, hogy mozgósítsuk mindazokat, akiknek módja és lehetősége van a lakosság részéről jelentkező szolgáltatási igé­nyek­­jobb kielégítésére. Remélem és bízom benne, az elkövetkezendő időben csökken a megyében a kontá­rok száma és éppen a most életbe lépő új jogszabály után egyre több lesz az a szakember, aki a legális utat választja a kisipari tevékenység folytatására. Nekünk, mint a kisiparosok érdekképviseleti szervének többek között az az egyik feladatunk, hogy az új adórendele­tet, az abból fakadó jogokat és kötelezettségeket a kisiparosok széles rétegével megismertessük. Az adótájékoztató előadások mellett tervbe vettük ezért egy népszerű rendeletismertető füzet kiadását is. Erősíteni kívánjuk a bizalom légkörét az adózók és az adómegállapító társadalmi bizottságok között.­­ S végül azt várom az új jogszabálytól, hogy Haj­­dú-Bihar megyében és Debrecenben tovább javul a kisiparosok élet- és munkakörülménye, szolgáltató készsége. R. B. AZ INTEGRÁCIÓ HÉTKÖZNAPJAI „Hangszállítás” minden mennyiségben A Telefongyár, fennállásának ép­pen a 100. évfordulójára, 1976. vé­gére fejezte be termékszerkezetének átalakítását, megszüntetve a koráb­bi, „vegyes kereskedést”, a széles gyártmányskálát, áttért egyetlen termékcsalád, az úgynevezett adat- és átviteltechnikai berendezések gyártására. Így most már csupán ennek a fejlesztésére, gyártására kell figyelniük, erejüket koncentrál­­táák és ez az „egyetlen” is biztos megélhetést ígér a gyárnak. Nincs a világnak annyi „drótja” ötven évvel ezelőtt két falu, pl. két postahivatal között egyetlen, oszlopokra helyezett, kifeszített drót „szállította” a hangot. Ha a postahivatalok mellett egy­idejűleg vasúti állomások és rendőrőrsök között is telefonkap­csolatot akartak létesíteni, akkor kettő, illetve három szál huzalra volt szükség. Ahogy sűrűsödött a­­ telefonhálózat, úgy vált nyilvánva­lóvá, hogy az előfizetők és a beszél­getések számának gyarapodását csak „dróttal” és oszlopállítással nem lehet győzni. Elkezdődött te­hát a kísérlet egy-egy szál vezeték jobb „kihasználásáért”. Ez indítot­ta el annak a technikának a fejlő­dését, amelynek révén azután egy­re több hangot, jelet „helyezhettek rá” egy időben, egyszerre a vezeté­kekre. Az első ilyen átviteltechnikai be­rendezések még mindössze 2-3 csa­tornások voltak. Ez azt jelentette, hogy egy szál vezetéken egyszerre 2-3 beszélgetést bonyolíthattak. Ma Nyugat-Európában vagy az USA- ban megjelentek a 10 800 csatornás berendezések is, tehát egy szál ve­zetéken (speciális, úgynevezett ko­axiális kábeleken) egyszerre 10 800 beszélgetés történhet. A Telefongyár konstruktőrei a 60- as évek elején „fedezték fel” gyár­tási lehetőségként ezt a területet. Felismerték, hogy e technika iránt itthon és külföldön is igen gyorsan nő majd­­a kereslet, illetve, hogy ezeknek a berendezéseknek az elő­állítása a gyár és az ország adott­ságainak, hagyományainak minden­ben megfelel: nem sok anyagot kí­vánó, nagy mértékben szellemi munkát igénylő gyártmányok­­ra teszi lehetővé. A Szovjetunióban e program teljesítésével 1985-ig, az 1970. évi telefon-ellátottság (sűrű­ség) csaknem a hatszorosára nő, ami azt jelenti, hogy 100 lakosra megkö­zelítően 25-30 telefon jut majd. (A családok túlnyomó része rendelke­­zik majd telefonnal.) A magyar gyár e nagyszabású programban a járási székhelyek közötti összekötte­tés kiépítésében vesz részt 3—12 csatornás berendezéseivel. A vállalatnál egy nyugat-európai licenc megvásárlásával már a 300, 960 és 2700 csatornás berendezések gyártása is megindult. Ennek révén elkezdődtek a tárgyalások, hogy a gyár 960 csatornás berendezései szállításával, összesen 25 millió ru­­bel értékben bekapcsolódjon a moszkvai olimpia postai, távközlési feladatainak teljesítésébe. Ez a megbízatás kitűnő nemzetközi hír­nevet hozhatna a Telefongyár szá­mára. „Nevezés” az olimpiára? A fejlesztés biztonságát nagy­ban erősítette, hogy a KGST kere­teiben úgyszintén jelentős kereslet alakult ki az átviteltechnika iránt. A Szovjetunióval hosszú távú gyár­tásszakosítási megállapodás is szü­letett a kis csatornaszámú beren­dezések gyártására, illetve legújab­ban a gáz- és olajvezetékek hírköz­lő berendezéseihez szállított na­gyobb csatornaszámú berendezései­re is. A Telefongyár, a szovjet posta megrendeléseire, évek óta nagy mennyiségben szállít kis — 3 és 12 csatornás — átviteltechnikai beren­dezéseket. E szállításokat a szovjet posta 15 éves telefonrekonstrukciós program­ Kombináció-rádióval Egyébként a nagy csatornaszámú magyar berendezések már vizsgáz­tak a Szovjetunióban. A gáz- és olajveztékek hírközlő rendszerei­hez ugyanis a gyár 300 csatornás berendezéseket szállít. Ezeken a postai vonalak, a diszpécser vona­lak, sőt az úgynevezett „vezeték­fenntartó” vonalak is „elférnek”. Ez utóbbi igen szellemes működésű: a gázvezeték mellett, 8 kilométe­renként elhelyezett erősítőállomá­sokat kis hatósugarú rádió adó-ve­vőkkel is felszerelték. A vezetéket ellenőrző járőr segítségével bárhol a saját rádióján keresztül, bárkivel kapcsolatot teremthet a többezer kilométeres vezeték mentén. A mik­rohullámú és a vezetékes kapcsolat e korszerű kombinációja megnyerte a megrendelő tetszését. Eddig, ilyen berendezésekkel fel­szerelve már elkészült — Taskent és Bukhara körzetében — egy 216 kilométeres vezetékszakasz, az idén megépül még 500 kilométer, 1980-ig pedig egy teljes, 3400 kilométeres vezeték. Nem érkeztek üres kézzel Ma a gyár termelésének 75 száza­léka exportra kerülő adat- és átvi­teltechnikai berendezés. A teljes export 45 százaléka a Szovjetunió­ba, 35 százaléka Csehszlovákiába kerül. A siker titkát a megfelelő időben kezdett fejlesztésben lel­hetjük. A jó ütemű gyártmány­szerkesztéshez persze a terméklista erőteljes szűkítése is kellett. Ehhez nagy lendítő erőt és biztonságot adott a híradástechnika fejleszté­sére készített tervek egyeztetése a KGST-tagországok között, illetve a Szovjetunióval megkötött szakosí­tási egyezmény és a szovjet posta megrendelései. Ezek megszerzésé­hez azonban, a tárgyalásokra nem üres kézzel érkeztek a magyar szakemberek, hanem korszerű, ke­resett, kifejlesztett termékcsalád­dal. Ez tehát az alapja mindennek: a korszerű, a vevők által szívesen vásárolt gyártmány. Gerencsér Ferenc SZERELŐK A MAGASBAN (Fotó: Jáger István) HAJDÚ-BIHARI MAPLO — 1977. FEBRUAR 1.

Next