Hajdú-Bihari Napló, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-01 / 153. szám

Véget ért az országgyűlés nyári Ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) gyógyvízkincs védelmére és értéke­sítésére. Dr. Vámos Marietta körzeti or­vos (Pest megye) kitért arra,, hogy a vízellátás és a csatornázás megol­dását az állami támogatáson kívül igen széles körű társadalmi össze­fogás is segíti. Rámutatott azonban, hogy a vízmű- és csatornaépítéshez a lakosság anyagi hozzájárulása he­lyenként túlzott mértékben növek­szik, ennek a hozzájárulásnak a to­vábbi emelése esetleg életszínvonal­politikánk rovására mehet. Dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a terjedő öntözés jellemzésére elmondotta, hogy immár több mint egymilliárd köbméter vizet használ fel évente a mezőgazdaság, szemben a felsza­badulás előtti százmillió köbméter­rel. Hazánkban több mint 400 ezer hektáron öntöznek, a megművelt mezőgazdasági területnek hat-hét százalékán. Az igények azonban ro­hamosan tovább növekednek. Né­hány üzem azonban még ma is csak „végveszélyben” használja ki öntö­ző berendezéseit, pedig az öntöző­víz csak folyamatos használat, kellő szakszerűség mellett lehet táplálója, fejlesztője a növénytermelésnek. Rámutatott, hogy a mezőgazdaság nem csupán az öntözővíz jobb hasz­nosításában érdekelt, hanem abban is, hogy jól gazdálkodjék azzal az ötvenmilliárd köbméternyi csapa­dékkal, amellyel évente számolni lehet. Nemcsak a víz tárolása fon­tos, országos érdek a magasabb te­rületekről lefutó csapadékvíz rom­bolásának lefékezése, és mindenne­mű vízkár elhárítása. A vízgazdál­kodásban országosan és regionáli­san egységes rendszerre kell alapoz­ni, hasonlóan az energiarendszer­hez. Mint mondotta, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar a folyamszabá­lyozási munkákban is érdekelt, mert szállításaihoz jobban ki akarja használni a víziutakat. Véleménye szerint követendő, s mindenképpen tanulmányozandó a helyi mezőgaz­dasági kombinát kezdeményezése, amelynek alapján a Növényolajipa­ri Vállalattal közösen uszálykikötőt épített Mohácson. E beruházás se­gítségével a kombinát 7-8 millió fo­rint szállítási költséget takarít meg. Ifj. Pintér István, a belvárdgyulai Közös Út Tsz géplakatosa (Baranya megye) méltatta, hogy felgyorsult a Duna és a Dráva gátrendszerének korszerűsítése, s a csapadék hasz­nosításában is előreléptek. A me­gyének ma már 40 víztárolója van, s ez 12 millió köbméter víz befoga­dását teszi lehetővé. Véleménye szerint az eddiginél is nagyobb fi­gyelmet kell fordítani a lakosság egészséges ivóvízellátására, sürget­te, hogy az illetékes szervek gyor­sítsák a vízkutatást a Mohács-szige­ti térségben. Hütter Csaba, a szécsényi II. Rá­kóczi Ferenc Termelőszövetkezet elnökhelyettese (Nógrád megye) arról a gondról beszélt, hogy a me­gye felszíni és felszín alatti víz­készletei rendkívül sekélyek. Amíg például Békés megye területének 90 százalékán található kitermel­hető víz, addig Nógrádnak csak 9 százalékán. Segít majd a helyze­ten a közép-nógrád—mátravidéki regionális vízmű, amelynek üzem­be helyezését azonban csak 1985-re tervezik. Ennél valamivel előbb lép üzembe a nyugat-nógrádi térség vízműve, amelynek kivitelezése ugyancsak megkezdődött Hárs József, a lovászpatonai Új Élet Tsz állattenyésztési ágazatá­nak vezetője (Veszprém megye) azt hangoztatta, hogy a megyéknek közösen kellene megoldaniuk víz­gazdálkodási feladataikat. Az ino­­tai és a péti iparvidéket máris más megyéből látják el jó minőségű ivóvízzel, ami követendő példa le­het az egymással szomszédos, víz­ben szegény, illetve gazdag vidé­kek számára. Szigeti Gáborné, a­­gyulai haris­nyagyár munkásnője (Békés me­gye) elmondotta, hogy a megye 78 településéből 50 rendelkezik víz­művel, de a települések alatti víz­tároló rétegek készletei folyamato­san csökkennek. Ezért a képviselő szükségesnek tartja, hogy a me­gyei regionális vízmű beruházási programja és kiviteli tervei is már a mostani tervidőszakban elkészül­jenek. Nagy Csaba, a Dél-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat művezető­je (Bács-Kiskun megye) sürgető feladatként említette a tavak vizé­nek tisztítását, biológiai helyzeté­nek megőrzését. Mint mondotta, ehhez kevés a helyi szándék és készség, központi támogatásra is szükség van. Ugyancsak országos feladat a vízművek kútjainak gáz­­talanítása. E fontos teendő ellátá­sára rendelkezés is napvilágot lá­tott, ennek végrehajtását azonban megfelelő anyagi eszközök hiánya nehezíti. Vál­esz, határozathozatal A vitában elhangzottakra dr. Gergely István válaszolt. Jelezte, hogy a vízügyi szervek a vitában felmerült csaknem hatvan kérdés­sel, illetve javaslattal részleteseb­ben is foglalkoznak, s álláspont­jukról írásban tájékoztatják a kép­viselőket. Több most elhangzott javaslat már a megvalósulás út­ján van. Gondoskodnak például ar­ról, hogy a bányavidékeken ne is­métlődhessék meg a visontai eset, amikor a bányaművelés elapaszt­ja a környező vidék kútjainak vi­zét. Napirenden szerepel annak a körülbelül 400 községnek a vízel­látása is, amely jelenleg nem, vagy alig rendelkezik egészséges ivóvízzel. Az államtitkár egyetértett azzal, hogy újabb korszerű öntözőberen­dezésekre van szüksége a mező­­gazdaságnak, de nyomatékosan felhívta a figyelmet a meglevők jobb, gazdaságosabb kihasználásá­ra is. Az országgyűlés az OVH elnöké­nek beszámolóját egyhangúlag, jó­váhagyólag tudomásul vette. Interpellációk Kangyalka Antal, a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár makói gyárának igazgatója (Csongrád me­gye) a külkereskedelmi miniszter­hez interpellált az importból szár­mazó anyagmozgató gépek alkat­rész-ellátásáról, ami jelenleg erő­sen akadozik. Dr. Bíró József mi­niszter válaszában elmondta, hogy az Országos Tervhivatal a szocia­lista országokkal történő tervegyez­tetéskor, a minisztérium pedig a kereskedelmi megállapodások alá­írásakor minél nagyobb alkatrész­kontingensek elérésére törekszik. Évente mintegy 15 százalékkal nö­vekszik az alkatrészbehozatal, amelynek értéke az idén várha­tóan túlhaladja a 20 milliárd fo­rintot. Fontos, hogy a megrende­lők és a külkereskedelem között még szorosabbá váljék a kapcso­lat, hogy kellő időben továbbít­hassák az igényeket a külföldi partnernek. A választ a képviselő, és az országgyűlés tudomásul vett Sarudi Sándor, a vámospércsi Mezőgép Vállalat meósa a közle­kedés- és postaügyi miniszterhez intézett interpellációjában annak a fonák helyzetnek a megváltozta­tását sürgette, hogy az üzemek ak­kor is kötelesek a költségvetés számlájára befizetni kilométeren­ként négy, illetve hat forint téríté­si díjat, ha az autóbuszt szívesség­ből bocsátják valamely iskola ren­delkezésére. Pallai Árpád minisz­ter válaszában elmondta, hogy a problémával a kormány is foglal­kozott és utasította a minisztériu­mot, hogy vizsgálja ki a kérdést. A közeljövőben a KPM az illetékes tárcákkal történő egyeztetés után javasolni fogja a kormánynak, hogy az üzemeltetők mentesülje­nek a térítési díj fizetése alól. A választ mind az interpelláló képviselő, mind az országgyűlés tudomásul vette. Az országgyűlés nyári üléssza­ka Apró Antal zárszavával ért vé­get. (MTI) Befejeződött a prágai Jubileumi konferencia Hazaérkezett az MSZMP küldöttsége PRÁGA Prágában csütörtökön befejező­dött a „Béke és szocializmus” a kommunista és munkáspártok el­méleti és tájékoztató folyóirata ál­tal „A nagy október és a mai vi­lág” címmel rendezett háromnapos tudományos-elméleti konferencia. A tanácskozáson 66 kommunista és munkáspárt, valamint 10 forradal­mi, demokratikus és nemzeti fel­szabadító párt, illetve szervezet képviselői a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. évforduló­ja alkalmából elemezték annak történelemformáló szerepét és a jelenlegi nemzetközi és nemzeti folyamatokra gyakorolt hatását. A jubileumi konferencián részt vett az MSZMP küldöttsége is, Győri Imrének, a KB titkárának vezetésével. A tanácskozás harmadik munka­napján több felszólalás után Konsz­­tantyin Zavodov, a „Béke és szo­cializmus” főszerkesztője köszöne­tet mondott a tanácskozáson való részvételért a küldötteknek, majd a konferencia az Internacionálé hangjaival véget ért. Este a „Béke és szocializmus” szerkesztősége a prágai Interconti­nental Szállóban vacsorát adott a tanácskozás résztvevőinek tisztele­tére. Csütörtökön hazaérkezett Prágá­ból a Magyar Szocialista Munkás­párt küldöttsége, amely Győri Im­rének, a Központi Bizottság titká­­rának vezetésével részt vett a Bé­ke és szocializmus című folyóirat által rendezett, s a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatásával és nemzetközi jelentőségével foglalko­zó elméleti tanácskozáson. A küldöttséget a Ferihegyi repü­lőtéren Grósz Károly, a KB osztály­­vezetője fogadta. Jelen volt dr. Václav Moravec, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. (MTI) Kubinyi József mintakészítő asztalost, a szék- és Kárpitosipari Válla­lat debreceni hajlítottbútor-gyárának dolgozóját és dr. Kövér Bélát, a Debreceni Orvostudományi Egyetem egyetemi tanárát, a gyermekklinika igazgatóját nyugdíjba vonulása alkalmából az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki. A kitüntetetteket június 30-án fogadta a Debrecen városi Pártbizottságon dr. Postás Sándor, a Debrecen városi pártbizottság első titkára HAJDÚ-BIH­ARI NAPLÓ — 1977. júlfciUS 1. BUDAPEST-BONN LÁTOGATÁS HELSINKI SZELLEMÉBEN Hivatalos látogatásra indul a közeljövőben Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, az Elnöki Tanács tagja, a Német Szövetségi Köztársaságba. A meghívás Helmut Schmidt kancellártól érkezett, ő lesz a legfontosabb tárgyaló­­partnere a magyar Vendégnek. Magyarország és a Német Szövetségi Köztársaság között sokoldalú, sokirányú kapcsolatok szövődtek az elmúlt évti­zedekben. A szocialista Magyarország az egyik legjelentősebb nyugat-európai tőkésországgal kialakított viszonyában a kü­lönböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének szocialista elvéből indul ki — ezen az alapon j­öttek létre a politikai, kulturális és gazdasági kapcsolatok, a leg­különbözőbb formájú és szintű együttműködési megállapodá­sok. A magyar politikai élet vezető személyiségei számot­ al­kalommal kifejezték készségüket, hogy ezt az együttműködést továbbfejlesszék. Éppen az elmúlt napokban foglalkozott az MSZMP Központi Bizottsága a legutóbbi magyar külpoliti­kai lépésekkel, s megállapította: „A helsinki záróokmányban foglaltak valóra váltását, az európai biztonságot és a külön­böző társadalmi rendszerű államok együttműködését jól szol­gálták hazánk és az egyes tőkés országok közötti magasszintű találkozók.” Ennek a megállapításnak külön hangsúlyt ad, hogy éppen napjainkban folyik Belgrádban a helsinki záróokmányt alá­író harmincöt állam őszi tanácskozásának előkészítő értekez­lete. A magyar álláspont az, hogy Belgrádban az ősszel az együttműködést és biztonságot, a bizalmat növelő tárgykörö­ket kell alapos véleménycserében megvitatni, mégpedig úgy, hogy a pozitív tapasztalatokat összegezzük. A bonni politikai vezetés néhány hasonló szellemű megnyilatkozása arra ad reményt, hogy a megbeszéléseken a világpolitika oly fontos kérdésének, mint az enyhülésnek, a béke megszilárdításának problémakörében egyetértően vélekedik majd a budapesti vendég és a bonni vendéglátó. Volt az elmúlt esztendőkben túl az államközi kapcsolato­kon érintkezés a politika más szféráiban is. Az MSZMP, amely fontosnak tartja a szocialista-szociáldemokrata mozga­lom pártjaival folytatott rendszeres eszmecserét a közös ér­dekű kérdésekben, a béke és a biztonság megszilárdítása ér­dekében, többször is folytatott eszmecserét a Német Szociál­demokrata Párt megbízottaival. Hasonlóképpen állandó kap­csolat van a két ország szakszervezeti központjai között, nem is szólva az iparági szakszervezetek és más társadalmi szerve­zetek közötti gyakori érintkezésről Ami az NSZK és hazánk közötti kapcsolatok hétköznap­jait illeti, alighanem a legfontosabbak között kell megemlíteni a kulturális és tudományos-műszaki együttműködést. Az el­múlt esztendőkben több magyar művet adtak ki az NSZK különböző kiadóvállalatai, bemutatták a magyar filmművé­szet számos értékes alkotását és meleg fogadtatást kapott a magyar zeneművészet is. Magyar földön gyakori a nyugatné­met filmek bemutatása a mozikban és a televízióban, a leg­jobb NSZK-beli szerzők könyvei nagy példányszámban jelen­nek meg magyarul. Jó néhány tudományágban van gyakorla­ti együttműködés a szakma legjobbjai és a megfelelő intéz­mények között. Ide tartozik bizonyos szempontból a turista­­forgalom növekedése is: túl a Balatonon, más magyar idegen­­forgalmi központokban sem ritkák az NSZK-ból érkező ven­dégek. Természetes, hogy a megbeszéléseken megfelelő súllyal szerepelnek majd gazdasági kérdések is. Ha valaki végigpil­lantja az elmúlt néhány esztendő adatait, megállapíthatja, hogy Magyarországnak a tőkés világban az NSZK a legfonto­sabb kereskedelmi partnere. A hivatalos magyar statisztika, amely összefoglalja a 109 országból származó import, és a 149 országba irányuló export adatait, azt mutatja, hogy 1976-ban egész behozatalunk 9,6 százaléka származott a Német Szövet­ségi Köztársaságból és egész kivitelünk 8 százaléka irányult oda. A forgalom összegét illetően is a magyar—NSZK forga­lom összege volt a legmagasabb az elmúlt években a nem szocialista viszonylatok között. A magyar—NSZK gazdasági kapcsolatok az imúlt esz­tendőkben nemcsak a klasszikus „adok-veszek”" formában fejlődtek, azaz a külkereskedelem hagyományos formáin túl kiegészültek jól működő és mind a két fél számára hasznos kooperációs megállapodásokkal. (A számos kölcsönös látoga­táson erről gyakran esik szó; legutóbb éppen Josef Erti szö­vetségi miniszter jegyezte meg Budapesten, hogy a kooperá­ciók az NSZK mezőgazdasága számára is előnyösek.) 1977 nyarán mintegy kétszáz kooperációs megállapodást tartanak nyilván. A skála rendkívül széles , akad együttműködési megállapodás a mezőgazdasági gépgyártásban és a vetőmag­­termesztésben, de van kooperációs kapcsolat a hűtőiparban és az egyik legnagyobb nyugatnémet számítástechnikai cég magyar partnerrel is megállapodott bizonyos programok el­végzéséről. A magyar népgazdaság híre-rangja nőtt és válto­zott az elmúlt évtizedekben minden nyugati országban, így az NSZK-ban is. Jól tudják ott is, hogy Budapest nemcsak szalámival, borral, mezőgazdasági termékkel jelentkezik — bár ezeknek az áruknak is biztos, jó piaca van Münchenben vagy Hamburgban. A változás abban is megmutatkozik, hogy a Ruhr-vidéken a nagyhírű Krupp-gyár üzemcsarnokaiban magyar gyártmányú számjegyvezérléses szerszámgép is mű­ködik, abban is, hogy a világszínvonalú vegyiparral rendelke­ző NSZK magyar gyógyszer-hatóanyagot is vásárol, hogy kempingárutól hűtőszekrényig és tévékészüléktől szerszámig jónéhányféle iparcikket is szállítunk. Ami a magyar vásárlá­sokat illeti, az NSZK iparának is rendkívül sok terméke sze­repel a Magyarországra induló áruk listáján. Kádár János és az őt kísérő magyar küldöttség tagjai az­zal a szándékkal indulnak majd Bonnba, hogy a meglevő, harmonikus és zökkenőmentes kapcsolatokat megerősítsék, elmélyítsék, szolgálva ezzel a két ország népének érdekeit s egyúttal az enyhülés, a békés egymás mellett ér­és ügyét is. G. M.

Next