Hajdú-Bihari Napló, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-01 / 153. szám
Véget ért az országgyűlés nyári Ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) gyógyvízkincs védelmére és értékesítésére. Dr. Vámos Marietta körzeti orvos (Pest megye) kitért arra,, hogy a vízellátás és a csatornázás megoldását az állami támogatáson kívül igen széles körű társadalmi összefogás is segíti. Rámutatott azonban, hogy a vízmű- és csatornaépítéshez a lakosság anyagi hozzájárulása helyenként túlzott mértékben növekszik, ennek a hozzájárulásnak a további emelése esetleg életszínvonalpolitikánk rovására mehet. Dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a terjedő öntözés jellemzésére elmondotta, hogy immár több mint egymilliárd köbméter vizet használ fel évente a mezőgazdaság, szemben a felszabadulás előtti százmillió köbméterrel. Hazánkban több mint 400 ezer hektáron öntöznek, a megművelt mezőgazdasági területnek hat-hét százalékán. Az igények azonban rohamosan tovább növekednek. Néhány üzem azonban még ma is csak „végveszélyben” használja ki öntöző berendezéseit, pedig az öntözővíz csak folyamatos használat, kellő szakszerűség mellett lehet táplálója, fejlesztője a növénytermelésnek. Rámutatott, hogy a mezőgazdaság nem csupán az öntözővíz jobb hasznosításában érdekelt, hanem abban is, hogy jól gazdálkodjék azzal az ötvenmilliárd köbméternyi csapadékkal, amellyel évente számolni lehet. Nemcsak a víz tárolása fontos, országos érdek a magasabb területekről lefutó csapadékvíz rombolásának lefékezése, és mindennemű vízkár elhárítása. A vízgazdálkodásban országosan és regionálisan egységes rendszerre kell alapozni, hasonlóan az energiarendszerhez. Mint mondotta, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar a folyamszabályozási munkákban is érdekelt, mert szállításaihoz jobban ki akarja használni a víziutakat. Véleménye szerint követendő, s mindenképpen tanulmányozandó a helyi mezőgazdasági kombinát kezdeményezése, amelynek alapján a Növényolajipari Vállalattal közösen uszálykikötőt épített Mohácson. E beruházás segítségével a kombinát 7-8 millió forint szállítási költséget takarít meg. Ifj. Pintér István, a belvárdgyulai Közös Út Tsz géplakatosa (Baranya megye) méltatta, hogy felgyorsult a Duna és a Dráva gátrendszerének korszerűsítése, s a csapadék hasznosításában is előreléptek. A megyének ma már 40 víztárolója van, s ez 12 millió köbméter víz befogadását teszi lehetővé. Véleménye szerint az eddiginél is nagyobb figyelmet kell fordítani a lakosság egészséges ivóvízellátására, sürgette, hogy az illetékes szervek gyorsítsák a vízkutatást a Mohács-szigeti térségben. Hütter Csaba, a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet elnökhelyettese (Nógrád megye) arról a gondról beszélt, hogy a megye felszíni és felszín alatti vízkészletei rendkívül sekélyek. Amíg például Békés megye területének 90 százalékán található kitermelhető víz, addig Nógrádnak csak 9 százalékán. Segít majd a helyzeten a közép-nógrád—mátravidéki regionális vízmű, amelynek üzembe helyezését azonban csak 1985-re tervezik. Ennél valamivel előbb lép üzembe a nyugat-nógrádi térség vízműve, amelynek kivitelezése ugyancsak megkezdődött Hárs József, a lovászpatonai Új Élet Tsz állattenyésztési ágazatának vezetője (Veszprém megye) azt hangoztatta, hogy a megyéknek közösen kellene megoldaniuk vízgazdálkodási feladataikat. Az inotai és a péti iparvidéket máris más megyéből látják el jó minőségű ivóvízzel, ami követendő példa lehet az egymással szomszédos, vízben szegény, illetve gazdag vidékek számára. Szigeti Gáborné, agyulai harisnyagyár munkásnője (Békés megye) elmondotta, hogy a megye 78 településéből 50 rendelkezik vízművel, de a települések alatti víztároló rétegek készletei folyamatosan csökkennek. Ezért a képviselő szükségesnek tartja, hogy a megyei regionális vízmű beruházási programja és kiviteli tervei is már a mostani tervidőszakban elkészüljenek. Nagy Csaba, a Dél-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat művezetője (Bács-Kiskun megye) sürgető feladatként említette a tavak vizének tisztítását, biológiai helyzetének megőrzését. Mint mondotta, ehhez kevés a helyi szándék és készség, központi támogatásra is szükség van. Ugyancsak országos feladat a vízművek kútjainak gáztalanítása. E fontos teendő ellátására rendelkezés is napvilágot látott, ennek végrehajtását azonban megfelelő anyagi eszközök hiánya nehezíti. Válesz, határozathozatal A vitában elhangzottakra dr. Gergely István válaszolt. Jelezte, hogy a vízügyi szervek a vitában felmerült csaknem hatvan kérdéssel, illetve javaslattal részletesebben is foglalkoznak, s álláspontjukról írásban tájékoztatják a képviselőket. Több most elhangzott javaslat már a megvalósulás útján van. Gondoskodnak például arról, hogy a bányavidékeken ne ismétlődhessék meg a visontai eset, amikor a bányaművelés elapasztja a környező vidék kútjainak vizét. Napirenden szerepel annak a körülbelül 400 községnek a vízellátása is, amely jelenleg nem, vagy alig rendelkezik egészséges ivóvízzel. Az államtitkár egyetértett azzal, hogy újabb korszerű öntözőberendezésekre van szüksége a mezőgazdaságnak, de nyomatékosan felhívta a figyelmet a meglevők jobb, gazdaságosabb kihasználására is. Az országgyűlés az OVH elnökének beszámolóját egyhangúlag, jóváhagyólag tudomásul vette. Interpellációk Kangyalka Antal, a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár makói gyárának igazgatója (Csongrád megye) a külkereskedelmi miniszterhez interpellált az importból származó anyagmozgató gépek alkatrész-ellátásáról, ami jelenleg erősen akadozik. Dr. Bíró József miniszter válaszában elmondta, hogy az Országos Tervhivatal a szocialista országokkal történő tervegyeztetéskor, a minisztérium pedig a kereskedelmi megállapodások aláírásakor minél nagyobb alkatrészkontingensek elérésére törekszik. Évente mintegy 15 százalékkal növekszik az alkatrészbehozatal, amelynek értéke az idén várhatóan túlhaladja a 20 milliárd forintot. Fontos, hogy a megrendelők és a külkereskedelem között még szorosabbá váljék a kapcsolat, hogy kellő időben továbbíthassák az igényeket a külföldi partnernek. A választ a képviselő, és az országgyűlés tudomásul vett Sarudi Sándor, a vámospércsi Mezőgép Vállalat meósa a közlekedés- és postaügyi miniszterhez intézett interpellációjában annak a fonák helyzetnek a megváltoztatását sürgette, hogy az üzemek akkor is kötelesek a költségvetés számlájára befizetni kilométerenként négy, illetve hat forint térítési díjat, ha az autóbuszt szívességből bocsátják valamely iskola rendelkezésére. Pallai Árpád miniszter válaszában elmondta, hogy a problémával a kormány is foglalkozott és utasította a minisztériumot, hogy vizsgálja ki a kérdést. A közeljövőben a KPM az illetékes tárcákkal történő egyeztetés után javasolni fogja a kormánynak, hogy az üzemeltetők mentesüljenek a térítési díj fizetése alól. A választ mind az interpelláló képviselő, mind az országgyűlés tudomásul vette. Az országgyűlés nyári ülésszaka Apró Antal zárszavával ért véget. (MTI) Befejeződött a prágai Jubileumi konferencia Hazaérkezett az MSZMP küldöttsége PRÁGA Prágában csütörtökön befejeződött a „Béke és szocializmus” a kommunista és munkáspártok elméleti és tájékoztató folyóirata által „A nagy október és a mai világ” címmel rendezett háromnapos tudományos-elméleti konferencia. A tanácskozáson 66 kommunista és munkáspárt, valamint 10 forradalmi, demokratikus és nemzeti felszabadító párt, illetve szervezet képviselői a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából elemezték annak történelemformáló szerepét és a jelenlegi nemzetközi és nemzeti folyamatokra gyakorolt hatását. A jubileumi konferencián részt vett az MSZMP küldöttsége is, Győri Imrének, a KB titkárának vezetésével. A tanácskozás harmadik munkanapján több felszólalás után Konsztantyin Zavodov, a „Béke és szocializmus” főszerkesztője köszönetet mondott a tanácskozáson való részvételért a küldötteknek, majd a konferencia az Internacionálé hangjaival véget ért. Este a „Béke és szocializmus” szerkesztősége a prágai Intercontinental Szállóban vacsorát adott a tanácskozás résztvevőinek tiszteletére. Csütörtökön hazaérkezett Prágából a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége, amely Győri Imrének, a Központi Bizottság titkárának vezetésével részt vett a Béke és szocializmus című folyóirat által rendezett, s a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatásával és nemzetközi jelentőségével foglalkozó elméleti tanácskozáson. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Grósz Károly, a KB osztályvezetője fogadta. Jelen volt dr. Václav Moravec, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. (MTI) Kubinyi József mintakészítő asztalost, a szék- és Kárpitosipari Vállalat debreceni hajlítottbútor-gyárának dolgozóját és dr. Kövér Bélát, a Debreceni Orvostudományi Egyetem egyetemi tanárát, a gyermekklinika igazgatóját nyugdíjba vonulása alkalmából az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki. A kitüntetetteket június 30-án fogadta a Debrecen városi Pártbizottságon dr. Postás Sándor, a Debrecen városi pártbizottság első titkára HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1977. júlfciUS 1. BUDAPEST-BONN LÁTOGATÁS HELSINKI SZELLEMÉBEN Hivatalos látogatásra indul a közeljövőben Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, az Elnöki Tanács tagja, a Német Szövetségi Köztársaságba. A meghívás Helmut Schmidt kancellártól érkezett, ő lesz a legfontosabb tárgyalópartnere a magyar Vendégnek. Magyarország és a Német Szövetségi Köztársaság között sokoldalú, sokirányú kapcsolatok szövődtek az elmúlt évtizedekben. A szocialista Magyarország az egyik legjelentősebb nyugat-európai tőkésországgal kialakított viszonyában a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének szocialista elvéből indul ki — ezen az alapon jöttek létre a politikai, kulturális és gazdasági kapcsolatok, a legkülönbözőbb formájú és szintű együttműködési megállapodások. A magyar politikai élet vezető személyiségei számot alkalommal kifejezték készségüket, hogy ezt az együttműködést továbbfejlesszék. Éppen az elmúlt napokban foglalkozott az MSZMP Központi Bizottsága a legutóbbi magyar külpolitikai lépésekkel, s megállapította: „A helsinki záróokmányban foglaltak valóra váltását, az európai biztonságot és a különböző társadalmi rendszerű államok együttműködését jól szolgálták hazánk és az egyes tőkés országok közötti magasszintű találkozók.” Ennek a megállapításnak külön hangsúlyt ad, hogy éppen napjainkban folyik Belgrádban a helsinki záróokmányt aláíró harmincöt állam őszi tanácskozásának előkészítő értekezlete. A magyar álláspont az, hogy Belgrádban az ősszel az együttműködést és biztonságot, a bizalmat növelő tárgyköröket kell alapos véleménycserében megvitatni, mégpedig úgy, hogy a pozitív tapasztalatokat összegezzük. A bonni politikai vezetés néhány hasonló szellemű megnyilatkozása arra ad reményt, hogy a megbeszéléseken a világpolitika oly fontos kérdésének, mint az enyhülésnek, a béke megszilárdításának problémakörében egyetértően vélekedik majd a budapesti vendég és a bonni vendéglátó. Volt az elmúlt esztendőkben túl az államközi kapcsolatokon érintkezés a politika más szféráiban is. Az MSZMP, amely fontosnak tartja a szocialista-szociáldemokrata mozgalom pártjaival folytatott rendszeres eszmecserét a közös érdekű kérdésekben, a béke és a biztonság megszilárdítása érdekében, többször is folytatott eszmecserét a Német Szociáldemokrata Párt megbízottaival. Hasonlóképpen állandó kapcsolat van a két ország szakszervezeti központjai között, nem is szólva az iparági szakszervezetek és más társadalmi szervezetek közötti gyakori érintkezésről Ami az NSZK és hazánk közötti kapcsolatok hétköznapjait illeti, alighanem a legfontosabbak között kell megemlíteni a kulturális és tudományos-műszaki együttműködést. Az elmúlt esztendőkben több magyar művet adtak ki az NSZK különböző kiadóvállalatai, bemutatták a magyar filmművészet számos értékes alkotását és meleg fogadtatást kapott a magyar zeneművészet is. Magyar földön gyakori a nyugatnémet filmek bemutatása a mozikban és a televízióban, a legjobb NSZK-beli szerzők könyvei nagy példányszámban jelennek meg magyarul. Jó néhány tudományágban van gyakorlati együttműködés a szakma legjobbjai és a megfelelő intézmények között. Ide tartozik bizonyos szempontból a turistaforgalom növekedése is: túl a Balatonon, más magyar idegenforgalmi központokban sem ritkák az NSZK-ból érkező vendégek. Természetes, hogy a megbeszéléseken megfelelő súllyal szerepelnek majd gazdasági kérdések is. Ha valaki végigpillantja az elmúlt néhány esztendő adatait, megállapíthatja, hogy Magyarországnak a tőkés világban az NSZK a legfontosabb kereskedelmi partnere. A hivatalos magyar statisztika, amely összefoglalja a 109 országból származó import, és a 149 országba irányuló export adatait, azt mutatja, hogy 1976-ban egész behozatalunk 9,6 százaléka származott a Német Szövetségi Köztársaságból és egész kivitelünk 8 százaléka irányult oda. A forgalom összegét illetően is a magyar—NSZK forgalom összege volt a legmagasabb az elmúlt években a nem szocialista viszonylatok között. A magyar—NSZK gazdasági kapcsolatok az imúlt esztendőkben nemcsak a klasszikus „adok-veszek”" formában fejlődtek, azaz a külkereskedelem hagyományos formáin túl kiegészültek jól működő és mind a két fél számára hasznos kooperációs megállapodásokkal. (A számos kölcsönös látogatáson erről gyakran esik szó; legutóbb éppen Josef Erti szövetségi miniszter jegyezte meg Budapesten, hogy a kooperációk az NSZK mezőgazdasága számára is előnyösek.) 1977 nyarán mintegy kétszáz kooperációs megállapodást tartanak nyilván. A skála rendkívül széles , akad együttműködési megállapodás a mezőgazdasági gépgyártásban és a vetőmagtermesztésben, de van kooperációs kapcsolat a hűtőiparban és az egyik legnagyobb nyugatnémet számítástechnikai cég magyar partnerrel is megállapodott bizonyos programok elvégzéséről. A magyar népgazdaság híre-rangja nőtt és változott az elmúlt évtizedekben minden nyugati országban, így az NSZK-ban is. Jól tudják ott is, hogy Budapest nemcsak szalámival, borral, mezőgazdasági termékkel jelentkezik — bár ezeknek az áruknak is biztos, jó piaca van Münchenben vagy Hamburgban. A változás abban is megmutatkozik, hogy a Ruhr-vidéken a nagyhírű Krupp-gyár üzemcsarnokaiban magyar gyártmányú számjegyvezérléses szerszámgép is működik, abban is, hogy a világszínvonalú vegyiparral rendelkező NSZK magyar gyógyszer-hatóanyagot is vásárol, hogy kempingárutól hűtőszekrényig és tévékészüléktől szerszámig jónéhányféle iparcikket is szállítunk. Ami a magyar vásárlásokat illeti, az NSZK iparának is rendkívül sok terméke szerepel a Magyarországra induló áruk listáján. Kádár János és az őt kísérő magyar küldöttség tagjai azzal a szándékkal indulnak majd Bonnba, hogy a meglevő, harmonikus és zökkenőmentes kapcsolatokat megerősítsék, elmélyítsék, szolgálva ezzel a két ország népének érdekeit s egyúttal az enyhülés, a békés egymás mellett érés ügyét is. G. M.