Hajdú-Bihari Napló, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-30 / 256. szám

Tűz a gépkocsiban A gépkocsiban többféle ok­ból keletkezhet tűz. Az egyik — sajnos elég gyakori — tü­zet előidéző ok az ütközés, amelynek többször robbanás­­szerű, és nehezen fékezhető lángtenger a következménye. Tüzet okozhat azonban a túl­melegedett motor, az átütött vezeték, a szivárgó karburá­tor is. Elektromos zárlat miatt nagyon elhanyagolt, öreg autókban szokott tűz keletkezni: a felizzott veze­tékek meggyújtják a kábel­szigetelést, az pedig a ben­zingőzt, az olajos részeket. Ez azért nagy veszély, mert a vezető általában nem veszi észre a kezdődő bajt, csak amikor már az egész motor­ház lángokban áll.­­ Porlasztótűz általában ak­kor következik be, ha a mo­tort rosszul állították be és visszalő a karburátor. Ilyen­kor gázadással, a tűz beszí­­vatásával a további baj több­nyire megelőzhető. Az egyéb­ként veszélytelen porlasztó­tűz is veszélyessé válhat az olyan kocsikban, ahol a ben­zintartály a motor közelében van. A benzinszivárgásból vagy csőtörés okozta üzemanyag­­elfolyásból, karburátor-túlfo­lyásból úgy keletkezhet tűz, hogy a motorházban egy át­ugró szikra lángra lobbant­ja a benzingőzt. Attól is azon­nal meggyullad az üzem­anyag, ha ráfolyik az áthe­­vült kipufogócsőre. Előfor­dult már olyan eset is, hogy lecsúszott helyéről az üzem­anyag-szivattyútól a porlasz­tóhoz vezető cső,, s a benzin ráfolyt az átforrósodott mo­torra. Az sem ritkaság, hogy a karburátorban fennakad az úszó, és így a tűszelep nem zárja el a benzin útját, s az kifolyik a motorházba. Mi a teendő, ha a gépko­csin tűz keletkezik? A klasz­­szikus felelet: azonnal leven­ni a gyújtást, elzárni a ben­zinvezetéket (pl. a Trabant­nál), oltókészülékkel vagy pokróccal elfojtani a tüzet. Közben feltétlenül le kell venni az akkumulátor egyik saruját, s minden erővel igyekezni kell a tüzet távol tartani a üzemanyagtartály­tól. Amennyiben a kifolyt benzin mennyisége megha­ladja a három litert és tüzet fog, oltókészülékkel már nem lehet elfojtani a tüzet. Világszerte sokkal inkább a megelőzés módszereinek a kidolgozásán, mint az oltás technikájának a tökéletesíté­sén fáradoznak a szakembe­rek. Francia kutatók kidol­goztak egy kis készüléket, amit a motorháztető alá kell felszerelni. Az esetleges üt­közés pillanatában azonnal megszakítja az autó főáram­körét, s ezzel egy időben ol­tóanyagot fecskendez a mo­torblokkra. Az érzékelő olyan esetekben is riaszt, ha a hő­mérséklet egy adott határ fö­lé emelkedik a motortérben, vagy a benzingőz koncentrá­ciója túllép egy meghatáro­zott értéket a motorházban. Mindez úgyszólván 100 szá­zalékos védelmet biztosít. Nagy előrehaladásnak számít, hogy ma már tökéletesen ütés- és robbanásbiztos üzemanyagtankokat is tud­nak gyártani. A tankoláskor ügyeljünk, hogy a benzin ne folyjon szét, ne lötyögjön ki. El­lenőrizzük, hogy a tanksapka jól van-e helyére téve. Ha benzinszagot érzünk az utas­térben, nyomban álljunk félre az úton, és keressük meg a szag eredetének az okát. B. I. SZÉLLEL BÉLELT HAJVISELET. A fiatal mester­­fodrász, Bartal Pál, elkészítette őszi modelljeit, amelye­ket a fiataloknak ajánl. Divat a rövid, a félhosszú és a hosszú haj egyaránt, különböző nagyságú hullámokkal, apró tincsekkel tűzdelve. Ez „a szél fantáziája”. Állító­lag a természetben fésüli ki a frizurákat a mester Virág a vázában Ha néhány szál vágott vi­rágot vázába vagy tálba he­lyezünk, bármikor meg tud­juk változtatni a lakás képét. Mindannyian tudjuk, hogy az asztalra tett virág, az ízléses terítékkel együtt, megváltoz­tatja a hangulatot. Jobban esik az ebéd a szépen terített asztalnál. A váza megválasztásánál több fontos szempontot kell figyelembe venni: alakja és színe legyen összhangban az anyagával. Az egyszerű, ele­gáns vonalú, megfelelő nagy­ságú váza legyen összhang­ban a benne levő virág alak­jával és színével. Az elegáns, extra vágott vi­rágokat értékesebb porcelán, kristály vagy fémvázába te­gyük. Így például a hosszú szárú gerberához értékes, hosszúkás alakú vázát hasz­náljunk. Más a helyzet az egynyári és évelő virágoknál. Ezeket máz nélküli, gömbö­lyű, szélesebb szárú kerámia vázákba helyezzük. A hosszú szárú, nagyobb méretű virá­gokhoz vastagabb vázú úgy­nevezett padlóvázákat hasz­náljunk (kardvirág, strelicia stb.). Általános elv, hogy az ol­csó virágokhoz, amelyeket tö­megesen lehet vásárolni, egy­szerű és igénytelen vázákat, a különlegesebb virágokhoz pe­dig értékesebb vázákat hasz­náljunk. A virágok ős művészi elren­dezésének aranyszabályai: A váza magassága mindig arányban legyen a benne le­vő növények magasságával. A helyes arány 1:2. A virá­gokat függőlegesen és bizo­nyos szögben helyezhetjük el. A függőleges vonal felfelé tö­­rekvést, melegséget fejez ki és ünnepélyes hatást is kelt. A ferde vonal különböző — optimista, derűs vagy szomo­rú, melankolikus — hangu­latot fejez ki. A virágszirom felülete legyen összhangban a váza felületével. A színek hatással vannak az ember lelkivilágára. A na­rancssárga és árnyalatai me­leg, barátságos benyomást keltenek. A kék és az ibolya hideg, ünnepélyes, kiegyensú­lyozott nyugodságot áraszta­nak. A piros aktív szín, nyug­talanító. A zöld viszont nyug­tató, barátságos. A sárga, ha világos, meleg, vidám, de ri­kító és zöldes árnyalata ke­mény, ellenséges hatású. A fekete és a fehér közömbös színek. A vágott virágok vázába helyezésével olyan formai és színbeli egységet teremthe­tünk, amely kellemes környe­zetet, komor hangulatot, vagy vidámságot varázsol körénk. Dr. F. B. ISMERI ÖN A B­ATI­KOT? A kötés, a horgolás, a hím­zés, a szövés, közkedvelt el­foglaltságok. Ezúttal egy olyan technikát szeretnénk bemutatni, amely még ná­lunk alig ismert, noha a világ más tájain régi hagyományai vannak: ez a textilfestés, a Jávából származó batikolás. Az itt bemutatott batik­­munka népi ihletésű motívu­mok variációjával tervezett falikép. Kezdőknek azt taná­csoljuk, hogy világos alapra csupán egyetlen színből fes­senek, mert így csak egy fes­tékfürdő szükséges. Nagyon szép hatású például a fehér­­rozsdavörös színösszeállításé. A minták külön-külön is fel­­használhatók sálak, kendők, asztali futók készítéséhez. Legalkalmasabbak a vékony, sűrű, sima felületű anyagok: batiszt, puplin, molinó, se­lyem. A selymeket egy éjsza­kára hagyjuk langyos vízben ázni, majd langyos, szappanos vízben s végül tiszta vízben öblítsük. Megszárítjuk és ki­vasaljuk. A pamutszöveteket szódás vízben főzzük ki, öb­lítsük, szárítsuk és végül ki­keményítjük. Eredeti méretben készítsük el a rajzot és fekete tussal húzzuk ki vastagon a körvo­nalait. Erre helyezzük az anyagot asztal- vagy üveg­lapra és puha ceruzával má­soljuk át a vonalakat. Ráhe­lyezhetjük ablaküvegre is, csak akkor egy kis ragasztó­­szalaggal erősítsük oda a szé­leit. Következzék a viaszolás. Legalkalmasabb a méhviasz, de jól megfelel fehér padló­viasz és gyertya is. A felol­vasztott viaszt célszerű forró vízfürdőben tartani, így egyenletes marad a hőmér­séklete. Viaszoláshoz ecsetet használunk, de jó megoldás az is, ha fapácára vattát csa­varunk és rákötjük. A viaszoláshoz az anyagot ki kell feszíteni. Ehhez legal­kalmasabb a lécekből készült fakeret. Ennek hiányában megteszi a rajztábla is, amely alá okvetlenül helyezzünk si­ma, nem csúszós papirost. Minél melegebb a viasz, an­nál inkább tapad az anyagra, s elkerüljük a felesleges re­­pedezéseket, evezéseket. Ne legyen túlságosan híg sem, mert akkor a festék megfog­ja alatta az anyagot. A leg­egyszerűbb eljárás abból áll, hogy az alap szabadon ma­rad, és csupán a díszítménye­ket vonjuk be viasszal, tehát a festés és a viasz eltávolítása után világos mintánk lesz, sötét alapon. Ezt nevezik ne­gatív technikának. Készülhet azonban úgy is, hogy az ala­pot takarjuk be viasszal, és magát a mintát hagyjuk fe­detlenül. Ez a nehezebb meg­oldás, de csak így érhetjük el azt, hogy festés után vilá­gos alapon sötét minták bon­takozzanak ki. Ezt az eljárást nevezik pozitív technikának. Festéket a háztartási bol­tokban szerezhetünk be. Kapható batikfesték is, vagy különféle ruhafesték, ame­lyet a zacskón feltüntetett utasítás szerint oldunk fel. Minél tovább tartjuk benne az anyagot, annál erőtelje­sebb színeket kapunk. Tisz­ta vízben előbb jól átnedve­sítjük a viasszal már bevont anyagot, majd a festékfürdő­be helyezve állandóan moz­gatjuk úgy, hogy az anyag lehetőleg simán kiterüljön. Ha selyemre dolgozunk, te­gyünk egy kis ecetet is a fes­tékbe. A megszabott idő letel­tével bőséges folyóvízben ki­öblítjük az anyagot, amelyet később úgy szárítunk, hogy szabadon lógjon, széleit rög­zítsük gombostűvel a szárító­­szalagra. Ha nagyon vastag volt a viaszréteg, úgy előbb életlen késsel vigyázva ka­parjuk le. Ezután távolí­tjuk el a viaszt az öblítés után oly módon, hogy az anyagot két selyempapír vagy itatás közé téve addig vasaljuk, amíg minden viaszt maguk­ba nem szívtak. A papírt közben váltogatjuk. A gyakorlat igazolja majd, hogy a kezdeti fáradsággal szerzett rutin után már gyorsan kivitelezhető, igen szép, egyéni és művészi hatá­sú textilmunkát tudunk ké­szíteni. B. K. SZÁGULDÁS» AZ EMINENS 4 Karika­túrika. bUcer Egyszer FÖNT LENT Szűk esztendő * Bő esztendő beszélgetés egy neutronnal Amikor találkoztunk, nagy erővel folyt belőle a panasz: — Eddig a kutya se törődött velünk. Bezzeg most, amikor Carterék neutron­­bombát akarnak gyártani, mindenki velünk foglalkozik. Csodálkozik, ha rob­banékony hangulatban vagyok? — Mondjon valamit eddigi életéről! — Nem hiszem, hogy sok érdekessel szolgálhatok. Világéletemben irtóztam a háborútól, semleges vagyok, mint ahogy a nevem is mutatja. Békésen él­degéltünk férjemmel, egy protonnal, van két gyermekünk, Elektron és a kis Neutrino. — Ha már szóba jött a család, mit szólnak az elemi részecskék a neutron­­bombához? — Elítélik. Különösen azt a tényt tartjuk felháborítónak, hogy a semleges neutronoknak tulajdonképpen egyik gyengéjét használják ki. Én például egy lassú neutron vagyok, de ha felgyorsí­tanak, nem felelek magamért. Akkor emberölésre is képes vagyok! Mint tud­ja, a neutronbomba éppen a gyors ne­utronok révén fejti ki pusztító hatását. — Nem érzi magát felelősnek ezért? — Vártam ezt a kérdést. Tisztában vagyok vele, hogy az első neutronbom­bát is neutronok robbantották fel. De a kritikus tömeget, amely a kozmikus su­gárzásban levő neutronok hatására fel­robban, már az emberek hozták össze! Nem vagyok felelős a nukleáris fegy­verekért! Még csak azzal sem kel vé­dekeznem, hogy parancsra tettem. — Ezek szerint önnek megsértik az embert, akarom mondani elemi jogait? — A legteljesebb mértékben. De er­ről nem beszél az elnök, hogy csapna bele a cirkáló rakéta! — Ennyire tájékozott a hadászatban? — Sajnos, haladni kell a korral. Már ha ezt haladásnak vesszük. Néha visz­­szasírom a régi szép időket, amikor nem hogy hasítani nem tudták az ato­mokat, hanem azt hitték, oszthatatla­nok. — Milyen tervei vannak még? — Ezek után mondjam azt, békében szeretnék élni? Neutron tervez, ember végez. Önöktől függ minden. Szeretnék egy jó tanácsot adni. Ne engedjék meg, hogy a neutronbombában felgyor­sítsanak minket! Gőz József HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1977. OKTÓBER 30. | L 11

Next