Hajdú-Bihari Napló, 1977. november (34. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-01 / 257. szám

Az elektromos pásztortól a csomagoló automatáig LÁTOGATÁS A VÁGÓHÍDON Sose hittem volna, hogy vágás előtt a disznók megér­zik a végső veszélyt. Debre­cenben, a Vágóhíd utcán úgy visítanak, mintha máris nyúznák őket. Pedig csak az elektromos pásztorral terel­getik egyre közelebb újabb csapatját a vágásra ítélt disz­nóknak. Ez az elektromos pásztor egyébként egy bot, mely erős villamos ütéssel terelgeti az engedetlenebb­­jét a zuhanyozóba. Olyan tisztán indulnak a „kés alá” a sertések, mint amilyen ró­zsásak párnapos korukban voltak. Persze ha a malacok nem visítanának, akkor is érezni lehetne: vágóhíd van valahol a közelben. A szag nem éppen kellemes, a bőr­gyár közelsége miatt sem terjeng sokszor francia par­­füm illata ezen a környéken. Bár az utca neve vágóhíd­ra utal, sőt a debreceniek is vágóhídként ismerik, azért csak Hajdú-Bihar megyei Ál­latforgalmi és Húsipari Vál­lalat a tisztességes neve ma ennek a régi-régi debreceni üzemnek. Úgy beékelődött a raktárak, gyárak közé, hogy az az érzése az embernek, mindenki összehúzott vállal jár-kel itt, hogy a többiek­nek is maradjon kevéske hely. 345 ezer sertést, majd 16 ezer marhát és borjút vág­nak, dolgoznak fel ebben az évben a vállalat dolgozói. Míg másutt csak télen töl­tik a hurkát, kolbászt, érlelik a disznósajtot, itt mindennap 80-féle disznótorost készíte­nek. Ebből négy igazi debre­ceni specialitás: a májas és véres hurkát, a sörszalámit és a lángolt kolbászt pár he­lyen lehet kapni, csak a me­gyében. A régi gépekkel még az is csoda, hogy ennyiféle ízes árut tudnak készíteni. A na­gyobb korszerűsítés most kö­vetkezik, főként a sertésvá­gósoron. Három irányban is mozgatható térbeli szállító­pályát építettek, nemsokára bölcsőszerű kádakban fog „gurulni” a vágott sertés. Eddig a­ zsírt hagyományo­san, üstökben olvasztották a­­ feldolgozóüzemben. A zárt­­ rendszerű zsírolvasztónak­­ nemcsak a kapacitása na­gyobb, a kellemesnek alig mondható szag is eltűnik, s a korszerű automata zsírcso­magoló segítségével óránként­­ 2 ezer darab félkilós sertés-­­ zsírcsomagot rakhatnak be a dobozokba. Hajdú István és Kalmár Ist­ván képes riportja Az új hűtőházba 50 vagonnyi áru fér Húsdarálás így könnyebb a bontás A nagy teljesítményű zsírcsomagoló emberi kéz érintése nélkül végzi az összes műve­letet. Az itt dolgozóknak csak a dobozokba kell rakniuk a csomagolt sertészsírt A SZOT Elnökségének ülése A SZOT Elnöksége hétfői ülésén állást foglalt a vállalati munkavédelem értékeléséről, illetve arról, hogy a kitünte­tések és egyéb elismerések odaítélésekor az illetékes szervek milyen módon ve­gyék figyelembe a munkavé­delem eredményeit, illetve hibáit. Az állásfoglalás értelmé­ben a kitüntetés elnyerésé­re pályázó vállalatoknak és szövetkezeteknek be kell szá­molniuk szociális terveik tel­jesítéséről, a munkásvédelmi helyzet jellemző főbb adatai­ról és a külső felügyeleti el­lenőrzések megállapításairól. A pályázó vállalatok beszá­molóit a minisztériumok és az ágazati-iparági szakszerve­zetek munkavédelmi szervei együttesen véleményezik. További napirendi pont­ként a szakszervezeti és a KISZ-szervek együttműködé­séről tárgyalt a SZOT Elnök­sége. A két szervezet között eddig is volt együttműködési megállapodás, kapcsolataikat azonban a két szervezet mi­nisztertanácsi, SZOT- és KISZ-határozatok figyelembe vételével most kibővítik. (MTI) SZOCIALISTA 'SSSSSS^SSSS^SS^SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS& EG YÜTTMÜKÖDÉS ^SSS^SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS^SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSi A szovjet exportterv teljesítéséért (Tudósítónktól) Immár hagyományos szo­cialista együttműködés ala­kult ki a szovjet Raznoeksz­­port Külkereskedelmi Válla­lat és a legnagyobb magyar ruházatipari vállalatok között a szovjet export minőségi és mennyiségi teljesítése érdeké­ben. A munkakapcsolat kiter­jed a technológiai, a gazdasá­gi tapasztalatok kölcsönös cseréjére, a pártszervek együttműködésére. A ruhá­zatipari vállalatok pártbizott­ságának titkárai jártak már Moszkvában, a Raznoeksz­­port központjában, majd a szovjet partnervállalat képvi­selői keresték fel a Hunga­­rotex Külkereskedelmi Válla­latot. Ezúttal az ország legna­gyobb női ruhagyárában, a Debreceni Ruhagyárban ke­rült sor a vállalati pártbi­zottsági titkárok tanácskozá­sára, melyen részt vett Ba­logh Mihályné, az MSZMP KB tagja, a Debreceni Ruha­gyár pártbizottságának titká­ra, Horák Pálné, az MSZMP KB tagja, a Május 1. Ruha­gyár pb-titkára, Barna Ist­vánná, a Hungarotex, Tihanyi Miklós, a Budapesti Finomkö­­töttáru-gyár, Szöllősi József, a Vörös Október Férfiruhagyár, Gottlieb Józsefné, a Habse­lyem- és Kötöttárugyár pb­­titkára. A vendégeket elkísér­te Merényi Pálné Budapest V. kerületi Pártbizottságának titkára és Molnár György, a pártbizottság munkatársa. Balogh Mihályné beszámolt a szovjet partnernél tett vál­lalások teljesítéséről, majd a vendégek számára Csibi Pál vezérigazgató adott tájékoz­tatást a Debreceni Ruhagyár exporttevékenységéről. Köz­ismert, hogy a Debreceni Ru­hagyárnál a pártbizottság pártmegbízatásnak adta a kommunista gazdaságvezetők, a kollektíva tagjai számára a szovjet export sikeres vég­rehajtását, minőségben és mennyiségben egyaránt. A beszámoló jól tükrözte: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójá­nak tiszteletére tett vállalá­sok alapján november 30-ra a Debreceni Ruhagyár telje­síti az exportrendelést. A vendégek a tájékoztatót kö­vetően megismerkedtek a Debreceni Ruhagyár termelő egységeivel, majd városnézé­sen vettek részt A látogatás és a tanácskozás befejezése­ként elmondották: a Debre­ceni Ruhagyárban minden feltétel megvan a nagyarányú szovjet exportterv teljesítésé­hez. Tanuló felnőttek A közoktatás mindinkább fontosabbá váló területe a fel­nőttoktatás. Az 1972-ben született oktatáspolitikai határozat különösen nagy súlyt helyez a felnőttek továbbtanulási le­hetőségeit biztosító esti és levelező tagozatok működtetésé­re. A határozat ösztönzésére készült el a debreceni felnőtt­­oktatás fejlesztésének programja, amely során a városi ta­nács művelődésügyi osztálya többek között felmérte azoknak a dolgozóknak a számát, akik jelenleg nem rendelkeznek általános iskolai végzettséggel. Az ő tervszerű továbbkép­zésük látszik jelenleg a legszükségesebbnek, hisz munka­helyükön egyre inkább szaporodnak az alapfokú képzett­séget megkövetelő feladatok. Tizenötezerlottl 450-550 A kutatás 15 ezer olyan negyvenöt éven aluli dolgo­zót talált a város üzemeiben, akik nem fejezték be az ál­talános iskolát. Nagyon nagy szám. Különösen ha azt is figyelembe­ vesszük, hogy a dolgozók általános is­kolája évente csak mintegy 450—550 tanulónak ad bizo­nyítványt. A lehetőségeket figyelembe véve sem túl nagy az évente beiratkozot­tak száma, pedig az iskola 1973-ban önálló épületet is kapott, s ezzel javultak az oktatás feltételei. Tagadha­tatlan, hogy a helyes szemlé­let kialakításában is van még tennivaló. A különböző vállalatok vezetői felelősek azért, hogy munkahelyükön milyen presztízse van a ta­nulásnak, magyarán, a dol­gozók erkölcsileg, anyagilag érdekeltek-e a nem kevés áldozattal járó tanulás vál­lalásában. Társadalmunk igen fontos érdeke, hogy mind többen legyenek ilye­nek, ezt az érdeket azonban elsősorban a munkahelyek­nek kellene követíteniük. A vonzóbb, a tanulásra ösz­tönző tényezők ismertek: munkaidő-kedvezmény, ju­talmak, esetleg béremelés. A vállalatok néhánya a ta­nulás költségeihez is hozzá­járul. Ezekkel együtt lehet említeni a többre törekvő, a tudásukat folytonosan bőví­tő dolgozók erkölcsi megbe­csülését. De még nem min­­­denütt örülnek a dolgozók tanulásának. Tapasztalható közömbösség nemfigyelés. Az üzemeknek az ösztönzők tételszerű biztosításával is marad feladatuk, hisz néha ezek sem bizonyulnak elég­nek. Az okos szó — annak tudatosítása, hogy a tanulás mindenkinek a legszemélye­sebb érdeke — ilyenkor is segíthet. Különösen a nőket foglalkoztató üzemeknek kellene ezen a téren előre lépniük, hisz az alapfokú ta­nulmányaikat befejező, illet­ve továbbtanuló nők aránya meglehetősen kicsi. Termé­szetesen esetükben mindez a társadalom hatékonyabb segítségével, az otthoni ter­hek fokozottabb átvállalásá­val képzelhető el. Célok és lehetőségek A felnőttoktatási intézmé­nyeknek — jobbára szűkös körülmények között — nem kevés feladatot kell megolda­niuk. A legátfogóbb célkitű­zések között szerepel a tanu­lók ismereteinek megalapozá­sa, illetve bővítése, elsősor­ban a munkahelyi feladatok jobb ellátásának érdekében. Ezzel együtt említhetjük a vi­lágnézeti nevelést, és rendkí­vül fontos — talán még a konkrét ismeretanyag meg­szerzésénél is lényegesebb — a folyamatos önképzés, önne­velés igényének kialakítása Nem túl sok ez egy kicsit? A kérdést gyakran felteszik a szakemberek, a felnőtteket tanító tanárok és maguk az érintettek is. A kérdés mö­gött valóságos gondok húzód­nak, elég csak azt kiemel­nünk, hogy a felnőttoktatási intézményeink összehasonlít­hatatlanul nehezebb körül­mények között dolgoznak, mint a nappali tagozatos is­kolák. Egy pillanatig sem szabad azonban a könnyebbik megoldás felé kacsingat­nunk, nem a célokból kell le­faragni, hanem a megvalósí­tásukhoz szükséges tényezők kialakításáin kell fáradoz­nunk. Ezt a cseppet sem könnyű folyamatot vizsgálta meg nemrégiben a városi ta­nács művelődésügyi osztálya. Sajátos problémákat vet fel a tanulók átlagéletkorának gyors ütemű csökkenése. A tendencia egyrészt természe­tes, hisz az elmúlt évtizedek­ben a közép­korosztályoknak lehetőségük nyílt hiányzó képzettségük pótlására. Álta­lános tapasztalat viszont, hogy a fiatalabbak munkafe­gyelme lazább, nagyobb a bu­kási és lemorzsolódási arány körükben, mint a néhány év­vel ezelőtti csoportokban. A „tartalommal” sincs minden rendben. Annak ellenére, hogy csak nemrégen fejezték be az általános iskolát vagy a szakmunkásképzőt, tovább­tanulásuk során meglehető­sen hiányos ismeretekről ta­núskodnak, bizonytalan köz­életi, politikai felkészültség­ről adnak számot. Összetett Az említett határozat a ne­velő jellegű iskola megterem­tésére hívja fel a figyelmet, de ez a felnőttoktatásban alig-alig biztosítható. Kevés például az osztályfőnöki óra, de a korlátozott szakmai óra­szám miatt is elég végesek a nevelési lehetőségek. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy rendkívül magasak az osz­tálylétszámok. Elgondolkodtató a különbö­ző rövidített oktatási formák hatékonysága. A tapasztala­tok alapján arra lehet követ­keztetni, hogy az óraszám csökkentése egyáltalán nem segíti a tanulás eredményes­ségét. Maguk az üzemek ve­zetői is kérték a 320 órás, te­hát nagyobb óraszámú, de ha­tékonyabb, maradandóbb is­mereteket nyújtó oktatás biz­tosítását. Ez inkább alkal­massá teheti a dolgozót az általános iskola befejezése után a szakmunkásképző el­végzésére is. Igen nehéz helyzetben van­nak azok az iskolák (főként a szakközépiskolák), amelyek nem rendelkeznek a felnőtt­­oktatásra szakosodott nevelői testülettel, önálló épülettel. A tanárok többsége ezeken a helyeken heti 40 órában ta­nít, így az esetleges kedve­ző adottságok — szertárak, szemléltető eszközök — ki­használására alig marad energiájuk. Az esti és levelező tagoza­tok aránya úgy alakult a dol­gozók középiskoláiban, hogy jelenleg csak látszólag szol­gálja a tanulók érdekeit. feladatok Szinte általánossá vált ugyan­is a levelező forma, amely he­ti egy foglalkozást ír elő, de ez korántsem tudja pótolni hatékonyságában az esti ta­gozat heti három óráját. Igaz, az utóbbit csak nagyon kevesen tudják vagy akarják vállalni. Az egységesítés s az eredményesség érdekében a művelődésügyi osztály ter­vezetet dolgozott ki, amelyet megküldött a minisztérium­nak. A lemorzsolódások okait vizsgálva „változatos” kép tá­rul elénk: alacsony előkép­zettség, önbizalomhiány, egyéni­ munkahelyi problé­mák. A jelentés nagyon ve­szélyesnek tart egy elég álta­lánosan elterjedt téves néze­tet is, amely szerint ezek az iskolák puszta „bizonyít­ványgyárak”, ahol nincsenek komoly követelmények. Mondani sem kell, hogy az így gondolkodók az első ne­hézséggel szembekerülve fel­adják a tanulást. A rövid szemlézésben első­sorban a hiányosságokra igyekeztünk rámutatni, ami korántsem azt jelenti, hogy előrehaladással, pozitív válto­zásokkal ne találkoznánk a felnőttoktatásban. Az idézett határozat javaslatai arra irá­nyulnak, hogy belátható időn belül ez utóbbiak kerüljenek túlsúlyba. Politikai, gazdasá­gi, kulturális feladataink megoldásának egyik kulcs­kérdésében lépünk előre, ha segíthetünk a szakemberek­nek s mindenekelőtt a tanuló felnőtteknek. Sz. J. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1977. NOVEMBER 1.­3

Next