Hajdú-Bihari Napló, 1977. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-01 / 257. szám
Az elektromos pásztortól a csomagoló automatáig LÁTOGATÁS A VÁGÓHÍDON Sose hittem volna, hogy vágás előtt a disznók megérzik a végső veszélyt. Debrecenben, a Vágóhíd utcán úgy visítanak, mintha máris nyúznák őket. Pedig csak az elektromos pásztorral terelgetik egyre közelebb újabb csapatját a vágásra ítélt disznóknak. Ez az elektromos pásztor egyébként egy bot, mely erős villamos ütéssel terelgeti az engedetlenebbjét a zuhanyozóba. Olyan tisztán indulnak a „kés alá” a sertések, mint amilyen rózsásak párnapos korukban voltak. Persze ha a malacok nem visítanának, akkor is érezni lehetne: vágóhíd van valahol a közelben. A szag nem éppen kellemes, a bőrgyár közelsége miatt sem terjeng sokszor francia parfüm illata ezen a környéken. Bár az utca neve vágóhídra utal, sőt a debreceniek is vágóhídként ismerik, azért csak Hajdú-Bihar megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat a tisztességes neve ma ennek a régi-régi debreceni üzemnek. Úgy beékelődött a raktárak, gyárak közé, hogy az az érzése az embernek, mindenki összehúzott vállal jár-kel itt, hogy a többieknek is maradjon kevéske hely. 345 ezer sertést, majd 16 ezer marhát és borjút vágnak, dolgoznak fel ebben az évben a vállalat dolgozói. Míg másutt csak télen töltik a hurkát, kolbászt, érlelik a disznósajtot, itt mindennap 80-féle disznótorost készítenek. Ebből négy igazi debreceni specialitás: a májas és véres hurkát, a sörszalámit és a lángolt kolbászt pár helyen lehet kapni, csak a megyében. A régi gépekkel még az is csoda, hogy ennyiféle ízes árut tudnak készíteni. A nagyobb korszerűsítés most következik, főként a sertésvágósoron. Három irányban is mozgatható térbeli szállítópályát építettek, nemsokára bölcsőszerű kádakban fog „gurulni” a vágott sertés. Eddig a zsírt hagyományosan, üstökben olvasztották a feldolgozóüzemben. A zárt rendszerű zsírolvasztónak nemcsak a kapacitása nagyobb, a kellemesnek alig mondható szag is eltűnik, s a korszerű automata zsírcsomagoló segítségével óránként 2 ezer darab félkilós sertés- zsírcsomagot rakhatnak be a dobozokba. Hajdú István és Kalmár István képes riportja Az új hűtőházba 50 vagonnyi áru fér Húsdarálás így könnyebb a bontás A nagy teljesítményű zsírcsomagoló emberi kéz érintése nélkül végzi az összes műveletet. Az itt dolgozóknak csak a dobozokba kell rakniuk a csomagolt sertészsírt A SZOT Elnökségének ülése A SZOT Elnöksége hétfői ülésén állást foglalt a vállalati munkavédelem értékeléséről, illetve arról, hogy a kitüntetések és egyéb elismerések odaítélésekor az illetékes szervek milyen módon vegyék figyelembe a munkavédelem eredményeit, illetve hibáit. Az állásfoglalás értelmében a kitüntetés elnyerésére pályázó vállalatoknak és szövetkezeteknek be kell számolniuk szociális terveik teljesítéséről, a munkásvédelmi helyzet jellemző főbb adatairól és a külső felügyeleti ellenőrzések megállapításairól. A pályázó vállalatok beszámolóit a minisztériumok és az ágazati-iparági szakszervezetek munkavédelmi szervei együttesen véleményezik. További napirendi pontként a szakszervezeti és a KISZ-szervek együttműködéséről tárgyalt a SZOT Elnöksége. A két szervezet között eddig is volt együttműködési megállapodás, kapcsolataikat azonban a két szervezet minisztertanácsi, SZOT- és KISZ-határozatok figyelembe vételével most kibővítik. (MTI) SZOCIALISTA 'SSSSSS^SSSS^SS^SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS& EG YÜTTMÜKÖDÉS ^SSS^SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS^SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSi A szovjet exportterv teljesítéséért (Tudósítónktól) Immár hagyományos szocialista együttműködés alakult ki a szovjet Raznoekszport Külkereskedelmi Vállalat és a legnagyobb magyar ruházatipari vállalatok között a szovjet export minőségi és mennyiségi teljesítése érdekében. A munkakapcsolat kiterjed a technológiai, a gazdasági tapasztalatok kölcsönös cseréjére, a pártszervek együttműködésére. A ruházatipari vállalatok pártbizottságának titkárai jártak már Moszkvában, a Raznoekszport központjában, majd a szovjet partnervállalat képviselői keresték fel a Hungarotex Külkereskedelmi Vállalatot. Ezúttal az ország legnagyobb női ruhagyárában, a Debreceni Ruhagyárban került sor a vállalati pártbizottsági titkárok tanácskozására, melyen részt vett Balogh Mihályné, az MSZMP KB tagja, a Debreceni Ruhagyár pártbizottságának titkára, Horák Pálné, az MSZMP KB tagja, a Május 1. Ruhagyár pb-titkára, Barna Istvánná, a Hungarotex, Tihanyi Miklós, a Budapesti Finomkötöttáru-gyár, Szöllősi József, a Vörös Október Férfiruhagyár, Gottlieb Józsefné, a Habselyem- és Kötöttárugyár pbtitkára. A vendégeket elkísérte Merényi Pálné Budapest V. kerületi Pártbizottságának titkára és Molnár György, a pártbizottság munkatársa. Balogh Mihályné beszámolt a szovjet partnernél tett vállalások teljesítéséről, majd a vendégek számára Csibi Pál vezérigazgató adott tájékoztatást a Debreceni Ruhagyár exporttevékenységéről. Közismert, hogy a Debreceni Ruhagyárnál a pártbizottság pártmegbízatásnak adta a kommunista gazdaságvezetők, a kollektíva tagjai számára a szovjet export sikeres végrehajtását, minőségben és mennyiségben egyaránt. A beszámoló jól tükrözte: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére tett vállalások alapján november 30-ra a Debreceni Ruhagyár teljesíti az exportrendelést. A vendégek a tájékoztatót követően megismerkedtek a Debreceni Ruhagyár termelő egységeivel, majd városnézésen vettek részt A látogatás és a tanácskozás befejezéseként elmondották: a Debreceni Ruhagyárban minden feltétel megvan a nagyarányú szovjet exportterv teljesítéséhez. Tanuló felnőttek A közoktatás mindinkább fontosabbá váló területe a felnőttoktatás. Az 1972-ben született oktatáspolitikai határozat különösen nagy súlyt helyez a felnőttek továbbtanulási lehetőségeit biztosító esti és levelező tagozatok működtetésére. A határozat ösztönzésére készült el a debreceni felnőttoktatás fejlesztésének programja, amely során a városi tanács művelődésügyi osztálya többek között felmérte azoknak a dolgozóknak a számát, akik jelenleg nem rendelkeznek általános iskolai végzettséggel. Az ő tervszerű továbbképzésük látszik jelenleg a legszükségesebbnek, hisz munkahelyükön egyre inkább szaporodnak az alapfokú képzettséget megkövetelő feladatok. Tizenötezerlottl 450-550 A kutatás 15 ezer olyan negyvenöt éven aluli dolgozót talált a város üzemeiben, akik nem fejezték be az általános iskolát. Nagyon nagy szám. Különösen ha azt is figyelembe vesszük, hogy a dolgozók általános iskolája évente csak mintegy 450—550 tanulónak ad bizonyítványt. A lehetőségeket figyelembe véve sem túl nagy az évente beiratkozottak száma, pedig az iskola 1973-ban önálló épületet is kapott, s ezzel javultak az oktatás feltételei. Tagadhatatlan, hogy a helyes szemlélet kialakításában is van még tennivaló. A különböző vállalatok vezetői felelősek azért, hogy munkahelyükön milyen presztízse van a tanulásnak, magyarán, a dolgozók erkölcsileg, anyagilag érdekeltek-e a nem kevés áldozattal járó tanulás vállalásában. Társadalmunk igen fontos érdeke, hogy mind többen legyenek ilyenek, ezt az érdeket azonban elsősorban a munkahelyeknek kellene követíteniük. A vonzóbb, a tanulásra ösztönző tényezők ismertek: munkaidő-kedvezmény, jutalmak, esetleg béremelés. A vállalatok néhánya a tanulás költségeihez is hozzájárul. Ezekkel együtt lehet említeni a többre törekvő, a tudásukat folytonosan bővítő dolgozók erkölcsi megbecsülését. De még nem mindenütt örülnek a dolgozók tanulásának. Tapasztalható közömbösség nemfigyelés. Az üzemeknek az ösztönzők tételszerű biztosításával is marad feladatuk, hisz néha ezek sem bizonyulnak elégnek. Az okos szó — annak tudatosítása, hogy a tanulás mindenkinek a legszemélyesebb érdeke — ilyenkor is segíthet. Különösen a nőket foglalkoztató üzemeknek kellene ezen a téren előre lépniük, hisz az alapfokú tanulmányaikat befejező, illetve továbbtanuló nők aránya meglehetősen kicsi. Természetesen esetükben mindez a társadalom hatékonyabb segítségével, az otthoni terhek fokozottabb átvállalásával képzelhető el. Célok és lehetőségek A felnőttoktatási intézményeknek — jobbára szűkös körülmények között — nem kevés feladatot kell megoldaniuk. A legátfogóbb célkitűzések között szerepel a tanulók ismereteinek megalapozása, illetve bővítése, elsősorban a munkahelyi feladatok jobb ellátásának érdekében. Ezzel együtt említhetjük a világnézeti nevelést, és rendkívül fontos — talán még a konkrét ismeretanyag megszerzésénél is lényegesebb — a folyamatos önképzés, önnevelés igényének kialakítása Nem túl sok ez egy kicsit? A kérdést gyakran felteszik a szakemberek, a felnőtteket tanító tanárok és maguk az érintettek is. A kérdés mögött valóságos gondok húzódnak, elég csak azt kiemelnünk, hogy a felnőttoktatási intézményeink összehasonlíthatatlanul nehezebb körülmények között dolgoznak, mint a nappali tagozatos iskolák. Egy pillanatig sem szabad azonban a könnyebbik megoldás felé kacsingatnunk, nem a célokból kell lefaragni, hanem a megvalósításukhoz szükséges tényezők kialakításáin kell fáradoznunk. Ezt a cseppet sem könnyű folyamatot vizsgálta meg nemrégiben a városi tanács művelődésügyi osztálya. Sajátos problémákat vet fel a tanulók átlagéletkorának gyors ütemű csökkenése. A tendencia egyrészt természetes, hisz az elmúlt évtizedekben a középkorosztályoknak lehetőségük nyílt hiányzó képzettségük pótlására. Általános tapasztalat viszont, hogy a fiatalabbak munkafegyelme lazább, nagyobb a bukási és lemorzsolódási arány körükben, mint a néhány évvel ezelőtti csoportokban. A „tartalommal” sincs minden rendben. Annak ellenére, hogy csak nemrégen fejezték be az általános iskolát vagy a szakmunkásképzőt, továbbtanulásuk során meglehetősen hiányos ismeretekről tanúskodnak, bizonytalan közéleti, politikai felkészültségről adnak számot. Összetett Az említett határozat a nevelő jellegű iskola megteremtésére hívja fel a figyelmet, de ez a felnőttoktatásban alig-alig biztosítható. Kevés például az osztályfőnöki óra, de a korlátozott szakmai óraszám miatt is elég végesek a nevelési lehetőségek. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy rendkívül magasak az osztálylétszámok. Elgondolkodtató a különböző rövidített oktatási formák hatékonysága. A tapasztalatok alapján arra lehet következtetni, hogy az óraszám csökkentése egyáltalán nem segíti a tanulás eredményességét. Maguk az üzemek vezetői is kérték a 320 órás, tehát nagyobb óraszámú, de hatékonyabb, maradandóbb ismereteket nyújtó oktatás biztosítását. Ez inkább alkalmassá teheti a dolgozót az általános iskola befejezése után a szakmunkásképző elvégzésére is. Igen nehéz helyzetben vannak azok az iskolák (főként a szakközépiskolák), amelyek nem rendelkeznek a felnőttoktatásra szakosodott nevelői testülettel, önálló épülettel. A tanárok többsége ezeken a helyeken heti 40 órában tanít, így az esetleges kedvező adottságok — szertárak, szemléltető eszközök — kihasználására alig marad energiájuk. Az esti és levelező tagozatok aránya úgy alakult a dolgozók középiskoláiban, hogy jelenleg csak látszólag szolgálja a tanulók érdekeit. feladatok Szinte általánossá vált ugyanis a levelező forma, amely heti egy foglalkozást ír elő, de ez korántsem tudja pótolni hatékonyságában az esti tagozat heti három óráját. Igaz, az utóbbit csak nagyon kevesen tudják vagy akarják vállalni. Az egységesítés s az eredményesség érdekében a művelődésügyi osztály tervezetet dolgozott ki, amelyet megküldött a minisztériumnak. A lemorzsolódások okait vizsgálva „változatos” kép tárul elénk: alacsony előképzettség, önbizalomhiány, egyéni munkahelyi problémák. A jelentés nagyon veszélyesnek tart egy elég általánosan elterjedt téves nézetet is, amely szerint ezek az iskolák puszta „bizonyítványgyárak”, ahol nincsenek komoly követelmények. Mondani sem kell, hogy az így gondolkodók az első nehézséggel szembekerülve feladják a tanulást. A rövid szemlézésben elsősorban a hiányosságokra igyekeztünk rámutatni, ami korántsem azt jelenti, hogy előrehaladással, pozitív változásokkal ne találkoznánk a felnőttoktatásban. Az idézett határozat javaslatai arra irányulnak, hogy belátható időn belül ez utóbbiak kerüljenek túlsúlyba. Politikai, gazdasági, kulturális feladataink megoldásának egyik kulcskérdésében lépünk előre, ha segíthetünk a szakembereknek s mindenekelőtt a tanuló felnőtteknek. Sz. J. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1977. NOVEMBER 1.3