Hajdú-Bihari Napló, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-08 / 57. szám

fesztiválról fesztiválra • Bábeli nyelvzavar 1962 júliusában mindenek­előtt két nagy eseményre fi­gyelt a világ. A hónap első felében Moszkvában tartot­ták a leszerelés és a béke hí­veinek világkongresszusát. Huszonkilencedikén viszont Helsinkiben nyílt meg a Vili­ világifjúsági fesztivál. Szinte magától értetődik, hogy a két esemény szoros kapcsolatban állott egymás­sal. A moszkvai konferen­cián arról volt szó: az embe­riség újabb háborúba sod­ródhat, ha nem történnek határozott intézkedések a fegyverkezés csökkentésére. A fesztiválra 137 országból érkezett 18 ezer fiatal szin­tén a béke, a barátság esz­méje mellett tett hitet. Mindez természetesen nem csak a küldöttségekre vonat­kozott. A Hajdú-bihari Napló egyik akkori cikkéből kide­rül: a megyében több mint 50 ezer fiatal vett részt a fesztivált megelőző hetekben ifjúsági gyűléseken, kulturá­lis és sportbemutatókon. A VIT-vetélkedőt már akkor is megrendezték, ami szintén tízezernyi fiatalt mozgósított. Marosán György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára a nevükben is szólt, amikor elbúcsúztatta a 400 fiatalból álló magyar delegációt: — Arra kérjük a küldött­ség minden tagját: legyen szószólója országunk békés törekvéseinek, a világot át­fogó béke és barátság eszmé­jének. Legyenek tudatában, hogy olyan ország ifjúságát képviselik, amely az emberi haladás, a még szebb és még boldogabb és még teljesebb élet híve. Helsinki felkészült a kül­döttek fogadására. A megnyi­tót a finn főváros olimpiai stadionjában tartották, ahol már az ünnepi pillanatokat megelőző napokban is bábeli nyelvzavar fogadta a látoga­tót. De hasonló hangulat jel­lemezte a többi finn várost is. A fesztiválok történetében először, az ország más váro­sai szintén bekapcsolódtak a rendezvények sorába. A fia­talok ellátogattak a finn munkásmozgalom egyik fel­legvárába, Tamperébe, Pécs testvérvárosába, Lahtiba és az ország korábbi fővárosába, Turkuba is. A finnek nagy szeretettel fogadták a küldötteket, de talán — a rokonság miatt — egy kicsit ennél is forróbban a magyarokat. Ez a megkü­lönböztetett figyelem abban is kifejezésre jutott, hogy a magyar gálaestet Kekkonen államelnök személyes jelen­létével tisztelte meg. Delegációnk harminc or­szág fiataljaival találkozott hivatalos eszmecseréken. Mű­vészeink hét VIT-díjat, spor­tolóink pedig 11 aranyérmet nyertek. Először vettek részt a fesztiválon a televíziós Ki mit tud? győztesei: Hacki Tamás, Glovicki Péter, Ba­­kacsi Béla. Fiataljaink egyebek között találkoztak Jevgenyij Jevtu­­senkóval és Jurij Gagarinnal is. A világ első űrhajósának szavait aligha felejtik el a jelenlevők: — Boldog vagyok, hogy önök között lehetek, hogy láthatom mosolygó fiatal ar­cukat, láthatom a világ ifjú­ságának Helsinkibe sereglett képviselőit. Itt, ezen a fesz­tiválon — melynek eszméit forrón magaménak vallom — a barátság, az együttmű­ködés készségét szeretném ismét és ismét hangsúlyoz­ni. * D. L. A találkozó jelvénye Egy fesztiváli plakát Helsinkiben Emlékhet a Fazekas Mihály Gimnáziumban Február 27-től március 4-ig emlékhetet rendezett a Fazekas Mihály Gimnázium, névadója halálának 150. évfordulója alkal­mából. Hétfőn a városban található Fazekas Mihály emlékhelyeken koszorúzott az iskola nevében 50 fős delegáció először a Vörös Hadsereg útja 58. szám alatt, majd a Peré­­nyi utcai szobornál, végül a Fazekas Mihály­­reliefet a kollégiumon belül, s a köztemető­ben levő síremléket. Kedden az iskolában emlékkiállítást nyi­tottak meg, amelyen az ünnepi beszédet — erre az alkalomra kiírt beszédpályázat győz­tese, Hári Katalin II. D. osztályos tanuló mondta el. Ezután Burai Éva Csokonai Vi­téz Mihály Főhadnagy Fazekas úrhoz c. ver­sét adta elő, majd dr. Nábrádi Mihály igaz­gató méltatta Fazekas Mihály érdemeit, s munkásságát. A máig ható emberséget, mű­veltséget, magyarságot, közéleti magatartást pedig a mai fiataloknak is követendő pél­dául állította. Ezután a résztvevők megtekin­tették a kiállítást, amely Fazekas Mihály koráról és életéről, munkáiról tudósít. Ifjú korától testamentumi rendeléséig dióhéjban fogja össze a kiállítás a költő és a tudós élet­művét. Ifjú korában a Debreceni Kollégium tanulója, amelynek akkor több nagy hírű professzora oktatta a nebuló Fazekast. Majd üvegfestményeken a korabeli tógaviseletet láthatjuk és egy Fazekas-portrét, Bars Lász­ló egykori tanár festményét. A tárlókban Fazekas Mihály eredeti kéz­iratai és kinyomtatott művei, a több kiadás­ban megjelent Lúdas Matyi egy-egy érdeke­sebb példánya és a Fazekasról vagy mun­káiról írt tanulmányok láthatók. A rég le­­­tűnt kort hajdani városkép idézi fel. A kiál­lítást dr. Kilián Istvánná, dr. Kovács Péter­­né, Csetreki Ernőné és a biológusok közös­sége rendezte. A gimnázium tanulói csütörtökön délelőtt a Víg moziban megnézték a Lúdas Matyi című filmet Soós Imre főszereplésével. Más­nap a biológiai szakkör tartott jól sikerült vetélkedőt Fazekas a botanikus címmel, amelyen igen szép számmal indultak az is­kola diákjai. Ugyanakkor meglátogatták az egyetemi botanikus kertet is, elhelyezve az emlékezés koszorúját a Diószegi—Fazekas-f* szobornál. Szombaton délelőtt zárult a Fazekas-hét. Először egy szavalat hangzott el, majd dr. Julovo Viktor Fazekas-kutató szólt az iskola diákjaihoz. Fazekas költészetének bemutatá­sával mutatta fel nekünk költői nagyságát, emberi magatartását, tudásának gazdagsá­gát. A Julow Viktor által rajzolt költői és emberi portré élményt adott a diákoknak, nagy figyelemmel és tisztelettel fogadták a tudós szavait, aki Fazekas életművének leg­jobb ismerője s a téma országos hírű kuta­tója. Ezt követően újabb vers hangzott el, majd az énekkar következett a műsorban. Végül dr. Nábrádi Mihály zárta a Fazekas­hét eseményeit, kiemelve, hogy nem a ha­lottra, hanem a munkáiban tovább élő Fa­zekas Mihályra emlékeztünk eddig is és ez­után is erre fogunk ötévenként. Szűcs Ernő Zoltán I HAJDÚ-BIHARI NAPKÓ -1978. MÁRCIUS 8? Tömeges részvételre számítunk A KISZ Hajdú-Bihar megyei Bizottsága az idén tizenharmadik alkalommal rendezi meg a forradalmi ifjúsági napokat. A nem­zeti megújhodás három évfordulójára — 1848. március 15-re, 1919. március 21-re és 1945. április 4-re — emlékezve szervezzük most is rendezvényeinket. Ezek a megemlé­kezések ifjúsági szövetségünk legszebb ha­gyományai közé tartoznak, ezért mindig na­gyon kíváncsian várjuk, hogy az évfordulók­ra hogyan készül megyénk fiatalsága. A há­rom forradalmi tavaszt ezúttal is tettekkel, aktív cselekvéssel, tartalmas és hatékony munkavégzéssel köszöntjük. Az a célunk, hogy a fiatalok nagy tömegeit — a KISZ-en kívülieket is! — mozgósítsuk rendezvé­nyeinkre, az ünnepiekhez kapcsolódó konkrét feladatok, a KISZ időszerű feladatainak megoldására. A hagyományok ismeretében a forradalmi ifjúsági napok korábbi tapasztalatain is okulva, a megfelelő tömegpolitikai előkészí­tést, az egyéni cselekedtető formák kialakí­tását tartjuk legfontosabb feladatunknak. Programjainknak az a célja, hogy a törté­nelmi évfordulókhoz kapcsolódó rendezvé­nyeink becsületes munkavégzésre, helytál­lásra, a társadalom és az ifjúság előtt álló feladatok elvégzésére aktivizálják megyénk ifjúságát a tanuló és dolgozó kollektívákat, a KISZ-tagságot. Ismerve azt, hogy az ifjúság ideológiai, politikai nevelésében igen fontos szereplő van általában az ünnepek, így a forradalmi ünnepiek adta értelmi és érzelmi nevelőha­tásoknak ez évi rendezvénysorozatunk is ezt a nevelőtevékenységet akarja segíteni. Ta­pasztalatunk, hogy a megfelelően előkészí­tett, a fiatalok aktív részvételét feltételező és jól „kivitelezett” rendezvények, ünnepisé­­gek, megemlékezések jó lehetőséget biztosí­tanak a fiatalok tudati, világnézeti formálá­sához, befolyásolásához, a politikai meggyő­ző munka más­­, esetleg jobban ismert, vagy szokványos formáihoz hasonlóan. A forradalmi ifjúsági napok elméleti elő­készítésével, tudatos szervezésével biztosít­juk, konkrét célkitűzést adva a több hónap­os politikai munkánknak, az ünneplések, meg­emlékezések időszerűségét. Úgy véljük, hogy a jól bevált hagyományok, módszerek alkalmazása mellett feléleszthetjük a mun­kás és ifjúsági mozgalom gazdag hagyomá­nyait is. Mindez nem azt jelenti, mintha a széles skálán mozgó ünneplési formák kö­zött nem támogatnánk az újszerű, bátor kez­deményezéseket. A lényeg az, hogy akár az úttörő vállalkozás, akár a hagyományterem­t­­ő kezdeményezés — társadalmi, politikai céljainknak megfelelően — a fiatalság igé­nyei és életkori sajátosságai szerint egyértel­műen fejezze ki és erősítse az ünnepiek esz­mei, p­olitikai tartalmát. Épp­en ezért, nagyon fontos, hogy a külső­ségek mindig legyenek összhangban az év­fordulók, az események, az ünnepségek je­lentőségével, azzal a szereppel, amit ezek az események a fiatalok, a társadalom életében jelentenek. A túlságosan merev (iskolás ízű) rendezvények számát csökkenteni kell, a néhány demonstratív jellegű rendezvény megtartása mellett azokat a formákat kell szaporítani, amelyek érzelmileg gazdagítják a résztvevőket. A rendezvények helyes ará­nyának — a kisközösségi, alapszervezeti, és a nagy rendezvények — kialakításánál nem hagyhatjuk figyelmen kívül a mozgalmi élet aktuális eseményeit sem. Mozgalmi évünk legfontosabb feladata az akcióprogram telje­sítése, amelynek egyik eszköze a FM­, egye­bek között a nevelőhatással, cselekvési lehe­tőségével, az egyéni feladatvállalással. Az a véleményünk, hogy p­olitikai céljaink megva­lósításakor az évfordulók, a történelmi ese­mények megünneplése, a megemlékezések csak eszközei lehetnek munkánknak és nem lehetnek céljai. Tehát, akkor közelítünk he­lyesen céljainkhoz, ha élünk az évfordulók kívánta alkalommal, s ha ezáltal is mozgó­sítjuk az ifjúságot a fejlett szocialista tár­sadalom felépítésére, a p­olitikai elvek elsa­játítására és gyakorlattá válására, ha ezek az évfordulók megünneplése ténylegesen se­gíti az ifjúság nevelését. Még valamit a FM­ helyéről. Tavasszal számolnak be az alapszervezetek az akció­­program, az egyéni feladatvállalások teljesí­téséről, újraválasztják a vezetőségeket, el­fogadják következő évi munkaprogramjukat, illetve megyei szintig küldöttgyűléseken lesz a számadás a KISZ IX. kongresszusa óta végzett munkáról. De erre az időszakra te­hetők a VIT-vetélkedők területi döntői, az erre való felkészülésnek is ez az ideje, illet­ve a XI. világifjúsági találkozó megfelelő előkészítése is. Mindezek mellett szervezzük a forradalmi ifjúsági napok rendezvényeit is. Nem lenne szerencsés összekeverni a fel­adatokat, hiszen mindegyiknek megvan a sajátos tartalma, amelyek ugyan némely szemp­ontból „rokonok” egymással, de még­iscsak önállóak Az eseményekhez közeledve fokozott az érdeklődés a KISZ-en kívüli fiataloknál is. Olyan ifjúsági közösségek, kollektívák, lá­nyok és fiúk érdeklődnek egy-egy akció, ese­mény iránt, akik­ egyéb KISZ-es rendezvé­nyektől gyakran távol maradnak. A KISZ szervei és szervezetei örömmel látják őket a „Hogyan éljünk” vitafórumokon, várjuk a kirakatrendező versenyre, az ifjúmunkás­kórusok megyei döntőjére, a szabadba hívjuk a „gépiesítetteket” — a megyei közlekedés­­biztonsági tanáccsal közösen szervezett — ügyességi, kerékpáros, motoros, autós ver­senyekre, a sp­ort- és Ifjú Gárda versenyekre és bemutatókra. Számunkra az a lényeges, és az adja az ünnepségek igazi értékmérőjét, hogy ne csak a rendezőkből, főszereplőkből váltson ki iga­zán pozitív véleményt, hanem a rendezvé­nyeinken részt vevő valamennyi fiatalból és felnőttből egyaránt adjon maradandó él­ményt, találkozzon a rendezvény a résztve­­vővők igényével és érzelmi beállítottságával. Csak így érhetjük el, hogy az ünnepségek nem csupán hatásos megemlékezések lesz­nek, hanem jó p­éldái az ifjúság széles körű cselekvési lehetőségeinek, újabb bizonyíté­kául annak, hogy számíthatnak ránk a mun­kában, a tanulásban, a haza védelmében és a p­olitikai életben egyaránt. Lukács Mária, a KISZ megyei bizottság titkára Szalagavató a Kossuth Gyakorlóban A negyedikeseknek szép emlék marad Február 25-én a Kossuth Lajos Tudományegyetem Gyakorló Gimnáziuma tar­totta szalagavató bálját az egyetem díszudvarán. Az is­kolának ez a minden évben ismétlődő reprezentatív ta­nár-diák találkozója, a leg­rangosabb esemény a tanév­ben. Természetesen, ahogy az oktatás módszerei, a diákha­gyományok is változnak. Az egyik tanárnő véleménye sze­rint: — Szép volt a tavalyi és még szebb az idei. Ezt csak­nem minden évben elmond­hatjuk. Például az én időm­ben még nem volt nyitótánc. Pedig talán ez a leglátványo­sabb része az ünnepségnek. A nézőknek jó szórakozás, a negyedikeseknek komoly em­lék marad. — Néhány éve még tanár­nő is diák volt. Milyen érzés tanárként diákbálba menni? — Elég furcsa helyzet, mert­ valóban nem olyan régen tel­jesen hasonló izgalommal, diákként ünneplelhettem én is. De én azóta sem érzem kellemetlenül magam. Leg­alább együtt vagyok egy ki­csit a diákokkal. Jó alkalom ez arra is, hogy bensősége­sebb viszony alakuljon ki köztünk, jobban megismerjük egymást. Megkérdeztem az érettségi­ző diákokat is, társaimat. Ti hogy érzitek magatokat, más itt a hangulat, mások az ok­tatók, mint az iskolában? — Igen. Nem feszélyez a szokásos három lép­és távol­ság. Sajnos, ehhez kell ez a környezet, itt szabadon vi­selkedhet, nyíltabban beszél­het az ember, mint számon­kéréstől reszkető diákként. Néhány tanár az iskolában egészen másnak tűnik. Vagy túl szigorú, vagy túlságosan „lelkiző”, mindent akar tud­ni rólunk. Én úgy érzem, az­zal a tanárral sikerült a leg­jobb kapcsolatot kialakítani, aki természetesen viselkedik az óráján is. Azt hiszem, ők oldották fel itt a bálon is a kezdeti merevséget. — Találkoztam több éve érettségizettekkel is. Sokan eljöttek a bálra. Szívesen visszajárnak, gondolom van még kérdeznivalójuk tanára­iktól. Így könnyebb mint visszamenni és bekopogtatni a régi tanári szobába. — Te eljössz a jövő évi sza­lagavatóra? — Nem vagyok ebben olyan biztos, úgy érzem, hogy számomra ekkora élményt mások szalagtűzése csak nem jelent. — És te? — Én eljönnék, csak azt hiszem, fájni fog a szívem, hogy én soha többet nem áll­hatok az ünneplettek között — Nem sajnáljátok, hogy ez volt az utolsó „nagy közös megmozdulás” számotokra a gimnáziumban? — Ennek két oldala van. Kár, hogy már elmúlt a négy év, mert visszahozhatatlan, ez a fajta búcsú is egyszer adódik az ember életében. De ha a táncpróbákra, a bál előt­ti készülődésre gondolok, csuda jó élmény lesz ez ne­kem mindig. Ugyanakkor az is csábít, hogy kikerülhetek a gimnázium kötelékéből fel­nőtt „komoly valaki" leszek. Az iskola legfiatalabb tanu­lói velünk izgultak. Igaz? — Igen. Mi is nagyon szur­koltunk, hogy sikerüljön, meg azért szomorkodtunk, amiért nem sokára elmentek. De ez a kis meghatottság csak a szalagtűzés végéig tartott, a nyitótánc idején már a fősze­replők jókedve ránk is átra­gadt, látod azóta is tart. Azért azt érezzük, hogy még­se a mi bulink ez. Három év múl­va lesz majd igazán a mienk Farkasházi Vara

Next