Hajdú-Bihari Napló, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-08 / 57. szám
fesztiválról fesztiválra • Bábeli nyelvzavar 1962 júliusában mindenekelőtt két nagy eseményre figyelt a világ. A hónap első felében Moszkvában tartották a leszerelés és a béke híveinek világkongresszusát. Huszonkilencedikén viszont Helsinkiben nyílt meg a Vili világifjúsági fesztivál. Szinte magától értetődik, hogy a két esemény szoros kapcsolatban állott egymással. A moszkvai konferencián arról volt szó: az emberiség újabb háborúba sodródhat, ha nem történnek határozott intézkedések a fegyverkezés csökkentésére. A fesztiválra 137 országból érkezett 18 ezer fiatal szintén a béke, a barátság eszméje mellett tett hitet. Mindez természetesen nem csak a küldöttségekre vonatkozott. A Hajdú-bihari Napló egyik akkori cikkéből kiderül: a megyében több mint 50 ezer fiatal vett részt a fesztivált megelőző hetekben ifjúsági gyűléseken, kulturális és sportbemutatókon. A VIT-vetélkedőt már akkor is megrendezték, ami szintén tízezernyi fiatalt mozgósított. Marosán György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára a nevükben is szólt, amikor elbúcsúztatta a 400 fiatalból álló magyar delegációt: — Arra kérjük a küldöttség minden tagját: legyen szószólója országunk békés törekvéseinek, a világot átfogó béke és barátság eszméjének. Legyenek tudatában, hogy olyan ország ifjúságát képviselik, amely az emberi haladás, a még szebb és még boldogabb és még teljesebb élet híve. Helsinki felkészült a küldöttek fogadására. A megnyitót a finn főváros olimpiai stadionjában tartották, ahol már az ünnepi pillanatokat megelőző napokban is bábeli nyelvzavar fogadta a látogatót. De hasonló hangulat jellemezte a többi finn várost is. A fesztiválok történetében először, az ország más városai szintén bekapcsolódtak a rendezvények sorába. A fiatalok ellátogattak a finn munkásmozgalom egyik fellegvárába, Tamperébe, Pécs testvérvárosába, Lahtiba és az ország korábbi fővárosába, Turkuba is. A finnek nagy szeretettel fogadták a küldötteket, de talán — a rokonság miatt — egy kicsit ennél is forróbban a magyarokat. Ez a megkülönböztetett figyelem abban is kifejezésre jutott, hogy a magyar gálaestet Kekkonen államelnök személyes jelenlétével tisztelte meg. Delegációnk harminc ország fiataljaival találkozott hivatalos eszmecseréken. Művészeink hét VIT-díjat, sportolóink pedig 11 aranyérmet nyertek. Először vettek részt a fesztiválon a televíziós Ki mit tud? győztesei: Hacki Tamás, Glovicki Péter, Bakacsi Béla. Fiataljaink egyebek között találkoztak Jevgenyij Jevtusenkóval és Jurij Gagarinnal is. A világ első űrhajósának szavait aligha felejtik el a jelenlevők: — Boldog vagyok, hogy önök között lehetek, hogy láthatom mosolygó fiatal arcukat, láthatom a világ ifjúságának Helsinkibe sereglett képviselőit. Itt, ezen a fesztiválon — melynek eszméit forrón magaménak vallom — a barátság, az együttműködés készségét szeretném ismét és ismét hangsúlyozni. * D. L. A találkozó jelvénye Egy fesztiváli plakát Helsinkiben Emlékhet a Fazekas Mihály Gimnáziumban Február 27-től március 4-ig emlékhetet rendezett a Fazekas Mihály Gimnázium, névadója halálának 150. évfordulója alkalmából. Hétfőn a városban található Fazekas Mihály emlékhelyeken koszorúzott az iskola nevében 50 fős delegáció először a Vörös Hadsereg útja 58. szám alatt, majd a Perényi utcai szobornál, végül a Fazekas Mihályreliefet a kollégiumon belül, s a köztemetőben levő síremléket. Kedden az iskolában emlékkiállítást nyitottak meg, amelyen az ünnepi beszédet — erre az alkalomra kiírt beszédpályázat győztese, Hári Katalin II. D. osztályos tanuló mondta el. Ezután Burai Éva Csokonai Vitéz Mihály Főhadnagy Fazekas úrhoz c. versét adta elő, majd dr. Nábrádi Mihály igazgató méltatta Fazekas Mihály érdemeit, s munkásságát. A máig ható emberséget, műveltséget, magyarságot, közéleti magatartást pedig a mai fiataloknak is követendő például állította. Ezután a résztvevők megtekintették a kiállítást, amely Fazekas Mihály koráról és életéről, munkáiról tudósít. Ifjú korától testamentumi rendeléséig dióhéjban fogja össze a kiállítás a költő és a tudós életművét. Ifjú korában a Debreceni Kollégium tanulója, amelynek akkor több nagy hírű professzora oktatta a nebuló Fazekast. Majd üvegfestményeken a korabeli tógaviseletet láthatjuk és egy Fazekas-portrét, Bars László egykori tanár festményét. A tárlókban Fazekas Mihály eredeti kéziratai és kinyomtatott művei, a több kiadásban megjelent Lúdas Matyi egy-egy érdekesebb példánya és a Fazekasról vagy munkáiról írt tanulmányok láthatók. A rég letűnt kort hajdani városkép idézi fel. A kiállítást dr. Kilián Istvánná, dr. Kovács Péterné, Csetreki Ernőné és a biológusok közössége rendezte. A gimnázium tanulói csütörtökön délelőtt a Víg moziban megnézték a Lúdas Matyi című filmet Soós Imre főszereplésével. Másnap a biológiai szakkör tartott jól sikerült vetélkedőt Fazekas a botanikus címmel, amelyen igen szép számmal indultak az iskola diákjai. Ugyanakkor meglátogatták az egyetemi botanikus kertet is, elhelyezve az emlékezés koszorúját a Diószegi—Fazekas-f* szobornál. Szombaton délelőtt zárult a Fazekas-hét. Először egy szavalat hangzott el, majd dr. Julovo Viktor Fazekas-kutató szólt az iskola diákjaihoz. Fazekas költészetének bemutatásával mutatta fel nekünk költői nagyságát, emberi magatartását, tudásának gazdagságát. A Julow Viktor által rajzolt költői és emberi portré élményt adott a diákoknak, nagy figyelemmel és tisztelettel fogadták a tudós szavait, aki Fazekas életművének legjobb ismerője s a téma országos hírű kutatója. Ezt követően újabb vers hangzott el, majd az énekkar következett a műsorban. Végül dr. Nábrádi Mihály zárta a Fazekashét eseményeit, kiemelve, hogy nem a halottra, hanem a munkáiban tovább élő Fazekas Mihályra emlékeztünk eddig is és ezután is erre fogunk ötévenként. Szűcs Ernő Zoltán I HAJDÚ-BIHARI NAPKÓ -1978. MÁRCIUS 8? Tömeges részvételre számítunk A KISZ Hajdú-Bihar megyei Bizottsága az idén tizenharmadik alkalommal rendezi meg a forradalmi ifjúsági napokat. A nemzeti megújhodás három évfordulójára — 1848. március 15-re, 1919. március 21-re és 1945. április 4-re — emlékezve szervezzük most is rendezvényeinket. Ezek a megemlékezések ifjúsági szövetségünk legszebb hagyományai közé tartoznak, ezért mindig nagyon kíváncsian várjuk, hogy az évfordulókra hogyan készül megyénk fiatalsága. A három forradalmi tavaszt ezúttal is tettekkel, aktív cselekvéssel, tartalmas és hatékony munkavégzéssel köszöntjük. Az a célunk, hogy a fiatalok nagy tömegeit — a KISZ-en kívülieket is! — mozgósítsuk rendezvényeinkre, az ünnepiekhez kapcsolódó konkrét feladatok, a KISZ időszerű feladatainak megoldására. A hagyományok ismeretében a forradalmi ifjúsági napok korábbi tapasztalatain is okulva, a megfelelő tömegpolitikai előkészítést, az egyéni cselekedtető formák kialakítását tartjuk legfontosabb feladatunknak. Programjainknak az a célja, hogy a történelmi évfordulókhoz kapcsolódó rendezvényeink becsületes munkavégzésre, helytállásra, a társadalom és az ifjúság előtt álló feladatok elvégzésére aktivizálják megyénk ifjúságát a tanuló és dolgozó kollektívákat, a KISZ-tagságot. Ismerve azt, hogy az ifjúság ideológiai, politikai nevelésében igen fontos szereplő van általában az ünnepek, így a forradalmi ünnepiek adta értelmi és érzelmi nevelőhatásoknak ez évi rendezvénysorozatunk is ezt a nevelőtevékenységet akarja segíteni. Tapasztalatunk, hogy a megfelelően előkészített, a fiatalok aktív részvételét feltételező és jól „kivitelezett” rendezvények, ünnepiségek, megemlékezések jó lehetőséget biztosítanak a fiatalok tudati, világnézeti formálásához, befolyásolásához, a politikai meggyőző munka más, esetleg jobban ismert, vagy szokványos formáihoz hasonlóan. A forradalmi ifjúsági napok elméleti előkészítésével, tudatos szervezésével biztosítjuk, konkrét célkitűzést adva a több hónapos politikai munkánknak, az ünneplések, megemlékezések időszerűségét. Úgy véljük, hogy a jól bevált hagyományok, módszerek alkalmazása mellett feléleszthetjük a munkás és ifjúsági mozgalom gazdag hagyományait is. Mindez nem azt jelenti, mintha a széles skálán mozgó ünneplési formák között nem támogatnánk az újszerű, bátor kezdeményezéseket. A lényeg az, hogy akár az úttörő vállalkozás, akár a hagyományteremtő kezdeményezés — társadalmi, politikai céljainknak megfelelően — a fiatalság igényei és életkori sajátosságai szerint egyértelműen fejezze ki és erősítse az ünnepiek eszmei, politikai tartalmát. Éppen ezért, nagyon fontos, hogy a külsőségek mindig legyenek összhangban az évfordulók, az események, az ünnepségek jelentőségével, azzal a szereppel, amit ezek az események a fiatalok, a társadalom életében jelentenek. A túlságosan merev (iskolás ízű) rendezvények számát csökkenteni kell, a néhány demonstratív jellegű rendezvény megtartása mellett azokat a formákat kell szaporítani, amelyek érzelmileg gazdagítják a résztvevőket. A rendezvények helyes arányának — a kisközösségi, alapszervezeti, és a nagy rendezvények — kialakításánál nem hagyhatjuk figyelmen kívül a mozgalmi élet aktuális eseményeit sem. Mozgalmi évünk legfontosabb feladata az akcióprogram teljesítése, amelynek egyik eszköze a FM, egyebek között a nevelőhatással, cselekvési lehetőségével, az egyéni feladatvállalással. Az a véleményünk, hogy politikai céljaink megvalósításakor az évfordulók, a történelmi események megünneplése, a megemlékezések csak eszközei lehetnek munkánknak és nem lehetnek céljai. Tehát, akkor közelítünk helyesen céljainkhoz, ha élünk az évfordulók kívánta alkalommal, s ha ezáltal is mozgósítjuk az ifjúságot a fejlett szocialista társadalom felépítésére, a politikai elvek elsajátítására és gyakorlattá válására, ha ezek az évfordulók megünneplése ténylegesen segíti az ifjúság nevelését. Még valamit a FM helyéről. Tavasszal számolnak be az alapszervezetek az akcióprogram, az egyéni feladatvállalások teljesítéséről, újraválasztják a vezetőségeket, elfogadják következő évi munkaprogramjukat, illetve megyei szintig küldöttgyűléseken lesz a számadás a KISZ IX. kongresszusa óta végzett munkáról. De erre az időszakra tehetők a VIT-vetélkedők területi döntői, az erre való felkészülésnek is ez az ideje, illetve a XI. világifjúsági találkozó megfelelő előkészítése is. Mindezek mellett szervezzük a forradalmi ifjúsági napok rendezvényeit is. Nem lenne szerencsés összekeverni a feladatokat, hiszen mindegyiknek megvan a sajátos tartalma, amelyek ugyan némely szempontból „rokonok” egymással, de mégiscsak önállóak Az eseményekhez közeledve fokozott az érdeklődés a KISZ-en kívüli fiataloknál is. Olyan ifjúsági közösségek, kollektívák, lányok és fiúk érdeklődnek egy-egy akció, esemény iránt, akik egyéb KISZ-es rendezvényektől gyakran távol maradnak. A KISZ szervei és szervezetei örömmel látják őket a „Hogyan éljünk” vitafórumokon, várjuk a kirakatrendező versenyre, az ifjúmunkáskórusok megyei döntőjére, a szabadba hívjuk a „gépiesítetteket” — a megyei közlekedésbiztonsági tanáccsal közösen szervezett — ügyességi, kerékpáros, motoros, autós versenyekre, a sport- és Ifjú Gárda versenyekre és bemutatókra. Számunkra az a lényeges, és az adja az ünnepségek igazi értékmérőjét, hogy ne csak a rendezőkből, főszereplőkből váltson ki igazán pozitív véleményt, hanem a rendezvényeinken részt vevő valamennyi fiatalból és felnőttből egyaránt adjon maradandó élményt, találkozzon a rendezvény a résztvevővők igényével és érzelmi beállítottságával. Csak így érhetjük el, hogy az ünnepségek nem csupán hatásos megemlékezések lesznek, hanem jó példái az ifjúság széles körű cselekvési lehetőségeinek, újabb bizonyítékául annak, hogy számíthatnak ránk a munkában, a tanulásban, a haza védelmében és a politikai életben egyaránt. Lukács Mária, a KISZ megyei bizottság titkára Szalagavató a Kossuth Gyakorlóban A negyedikeseknek szép emlék marad Február 25-én a Kossuth Lajos Tudományegyetem Gyakorló Gimnáziuma tartotta szalagavató bálját az egyetem díszudvarán. Az iskolának ez a minden évben ismétlődő reprezentatív tanár-diák találkozója, a legrangosabb esemény a tanévben. Természetesen, ahogy az oktatás módszerei, a diákhagyományok is változnak. Az egyik tanárnő véleménye szerint: — Szép volt a tavalyi és még szebb az idei. Ezt csaknem minden évben elmondhatjuk. Például az én időmben még nem volt nyitótánc. Pedig talán ez a leglátványosabb része az ünnepségnek. A nézőknek jó szórakozás, a negyedikeseknek komoly emlék marad. — Néhány éve még tanárnő is diák volt. Milyen érzés tanárként diákbálba menni? — Elég furcsa helyzet, mert valóban nem olyan régen teljesen hasonló izgalommal, diákként ünneplelhettem én is. De én azóta sem érzem kellemetlenül magam. Legalább együtt vagyok egy kicsit a diákokkal. Jó alkalom ez arra is, hogy bensőségesebb viszony alakuljon ki köztünk, jobban megismerjük egymást. Megkérdeztem az érettségiző diákokat is, társaimat. Ti hogy érzitek magatokat, más itt a hangulat, mások az oktatók, mint az iskolában? — Igen. Nem feszélyez a szokásos három lépés távolság. Sajnos, ehhez kell ez a környezet, itt szabadon viselkedhet, nyíltabban beszélhet az ember, mint számonkéréstől reszkető diákként. Néhány tanár az iskolában egészen másnak tűnik. Vagy túl szigorú, vagy túlságosan „lelkiző”, mindent akar tudni rólunk. Én úgy érzem, azzal a tanárral sikerült a legjobb kapcsolatot kialakítani, aki természetesen viselkedik az óráján is. Azt hiszem, ők oldották fel itt a bálon is a kezdeti merevséget. — Találkoztam több éve érettségizettekkel is. Sokan eljöttek a bálra. Szívesen visszajárnak, gondolom van még kérdeznivalójuk tanáraiktól. Így könnyebb mint visszamenni és bekopogtatni a régi tanári szobába. — Te eljössz a jövő évi szalagavatóra? — Nem vagyok ebben olyan biztos, úgy érzem, hogy számomra ekkora élményt mások szalagtűzése csak nem jelent. — És te? — Én eljönnék, csak azt hiszem, fájni fog a szívem, hogy én soha többet nem állhatok az ünneplettek között — Nem sajnáljátok, hogy ez volt az utolsó „nagy közös megmozdulás” számotokra a gimnáziumban? — Ennek két oldala van. Kár, hogy már elmúlt a négy év, mert visszahozhatatlan, ez a fajta búcsú is egyszer adódik az ember életében. De ha a táncpróbákra, a bál előtti készülődésre gondolok, csuda jó élmény lesz ez nekem mindig. Ugyanakkor az is csábít, hogy kikerülhetek a gimnázium kötelékéből felnőtt „komoly valaki" leszek. Az iskola legfiatalabb tanulói velünk izgultak. Igaz? — Igen. Mi is nagyon szurkoltunk, hogy sikerüljön, meg azért szomorkodtunk, amiért nem sokára elmentek. De ez a kis meghatottság csak a szalagtűzés végéig tartott, a nyitótánc idején már a főszereplők jókedve ránk is átragadt, látod azóta is tart. Azért azt érezzük, hogy mégse a mi bulink ez. Három év múlva lesz majd igazán a mienk Farkasházi Vara