Hajdú-Bihari Napló, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-06 / 210. szám
A Debreceni Kollégium és a magyar irodalom Egy reprezentatív irodalmi kiállítás viseli ezt a címet, amely a kollégiumi Nagykönyvtár dísztermében nyílt meg a nyár folyamán. Nem túl hangzatos-e egy nevvelési és művelődési intézménynek az egyetemes magyar szépliteratúrához való kapcsolatát ily szerves fejlődési párhuzamba állítani? — kérdezhetné a mai látogató —, hisz az irodalom alkotó művészet. Nos, ez a kiállítás az irodalmi fejlődésnek, magának az irodalmiságnak egy tágabb értelmezését is szemlélteti. Azokat az időket is, amikor az írás, a poézis művelése még tanított tantárgy volt. Mikor az írás a kor hajladó mozgalmának, a refor- mációnak ügyét szolgálta. Fii gyelmes tekintet azt is észre- veszi a tárlók során egy-egy szép debreceni nyomdai ter- mék előtt állva, hogy volt idő, amikor ez a Kollégium a Nyomdával együtt ikerbástyája volt a magyar irodalomnak és tudományosságnak. Nem író- és költőnevelő intézmény volt, de segített kibontani azokat a titkos képességeket, amiket nem lehetett megtanulni, megtanítani. Nyilván ilyen erjesztő hatásoknak köszönheti irodalmunk az olyan nagy diákokat, mint Szenczi Molnár Albert, Kazinczy, Fazekas, Csokonai, Kölcsey; korunkban pedig Móricz Zsigmond, Oláh Gábor, Szabó Lőrinc és Gulyás Pál. Külön varázst ad e kiállításnak a fóliánsokkal kirakott és boltozott terem, a környezet, ahol ezek a nagy diákok valaha maguk is éltek, jártak, tanultak, megtör- dúltak. Félévezredes európai kultúra levegőjét szívjuk itt velük. A tárlókból egy kis magyar irodalomtörténet fejlődésvonalai sejlenek föl. A XVI. századnak, műfajokban is színes világát állít-tja elénk az első tárló Dézsi Andrásnak, a skála első ismert rektorának verseivel, ő talán egyetlen a tanárok közt, aki eredeti költő is. Melius Juhász Péter Herbáriumával és verseivel is szerepel. Huszár Gál, a nyomdász kéziratos másolatú prédiká- ciójával, Szegedi Gergely énekkeskönyvével képviseli a reformáció korát. A XVII. századot a költőként mindmáig alig méltatott, de ezen a téren is a legnagyobbak egyike, Szenczi Molnár a zsoltáros könyvével. Sajátos költői értékével lép mellé Nagy Kállói Fényes István verses krónikája. A város nagy megpróbáltatását énekli meg benne az érdemes nótárius, a versszerzésben is feltűnően szép tudománnyal ékeskedve. A XVIII. század változatos és gazdag irodalmi emlékeit szekrények egész sora mutatja. Mesterkedő, alkalmi kollégiumi költészet (Varjas János, Szilágyi István, Háló Kovács József) mellett a fordítások — mint a két Voltaire, Szilágyi Sámuel és Péczeli József műve — és olyan monstruózus alkotás, mint a nyelvészeti-stilisztikaiverstani Prodromus, Kalmár György könyve. Ez a zseniális világjáró vándor poéta Szilágyi Sámuel tanítványa volt, és először adott a hatodfélezer soros Summájában monumentális példát a hexameter magyar nyelvi alkalmazására. A felvilágosodás évtizedeit járva, egyre szélesül e kis irodalomtörténet medre: Szentjóbi Szabó László, Pálóczi Horváth Ádám, Földi János, Kazinczy, Domokos Lajos, Budai Ézsaiás műveinek egy-egy jellemző darabja bemutatásával. Egész tárló mutatja be — Fazekas és Csokonai munkásságát előkészítendő — a kéziratos mindenes gyűjtemények, címlapok jelzésformáiban a kollégiumi diákköltészet, a latin és magyar nyelvű irodalom jellegzetes darabjait: iskolai színjátékot, szatírát, gúnyolódó verseket, komikus eposzt stb. Két külön tárló tartalmazza a kor nagyjainak, Csokonainak és Fazekasnak eredeti kéziratait, első megjelenésű ritkaságait, amelyeket különös gonddal őrzött meg az anyaintézet. A Diószegi Sámuellel közösen szerkesztett Magyar Füvészkönyvet, a Debreceni Magyar Kalendáriumok haláláig gondozott köteteit. Ugyanilyen méltó helyet kap a Kölcsey Ferenc, majd az Arany János emléke, kéziratok, első megjelenésű kiadványok formájában. Igen érdekes és sokat mondó a két nagynevű professzor, Kerekes Ferenc és Péczeli József munkásságát tartalmazó szekrény anyaga. Péczeli a diákköltők pártfogója kis évkönyvecskét szerkesztett a szárnypróbálgatóknak. Kicsi híja, hogy Arany első zsengéi a Lantba nem kerültek. De itt indult Kuthy Lajos, és a fiatalon, még diákként elhunyt Kisfaludy Tár-sasági koszorús Nagy Imre. Obernyik Károly nemkülön-ben. Péczeli az almanach köl tészet dédelgetője, az új ízlésirányé, szemben a Csokonai kultuszával, amely a század közepén éled újra. Ennek is van néhány szép dokumentációja (Csokonai lapok, Csokonai album). Igen eleven a századforduló irodalmi színképe a Debreceni Főiskolai Lapok körül. A jogász Ady irodalmi működése, a pályakezdés izgalmas mozzanatai, a kéziratok és az első kiadások dokumentumai egyaránt. Meglepő viszont, hogy amily gazdag Móricz Zsigmond művészete debreceni és kollégiumi vonatkozásban, oly szegényes személyes kapcsolatokban, kéziratos dokumentációban. Igaz, a huszadik század irodalmi anyaga már szinte csak utalásszerű. Szabolcska Mihály még megszólal, de a Bokrétakört már csak Oláh Gábor neve tartja fönn. Tizenkét tárlószekrényben elhelyezni négy évszázad irodalmi emlékeinek csak legkifejezőbb darabjait is, nem kis feladat. Julow Viktor egyetemi professzor és Király László könyvtárigazgató, akik szervezték, megnyitották és kommentálták is ezt a tartalmas kiállítást, megoldották ezt afeladatot. Vigyázva az anyag egyetemes mondanivalójára és sajátos helyi színeire, lényegláttatóan, tömören válogattak. Minden jó kiállítás szűkszavú. Nemcsak azért, mert helyszűkével küzd, hanem mert a nagyközönség a lényegre figyel; a tárgyat jól ismerőket pedig a helyükön levő dolgok továbbgondolkodtatják. Ilyen hasznos és gyönyörködtető látvány a Debreceni Kollégium és a magyar irodalom c. kiállítás nemcsak a szakmabeliek, hanem a nagyközönség, a tanulóifjúság számára, egyaránt. Kiss Tamás Megjelent az Alföld szeptemberi száma A folyóirat 9-es számának illusztrációs anyagát említhetjük elsőként: a borítón és a cikkek között a hajdúsági nemzetközi művésztelep kiállításának képei közül találunk meg jó néhányat. Pontosabban: Kurucz D. István, Lakatos József, Csohány Kálmán, Vencsellei István, Dohnál Tibor, Égerházi Imre, Hézső Ferenc és Szilágyi Imre műalkotásait. A Figyelő rovatban — az illusztrációs anyaghoz kapcsolódva — Lázár Imre tollából tanulmányt olvashatunk a művésztelepről, Simon Zoltán pedig a romániai művészek kiállításáról ír. Képzőművészeti jellegű Éles Csaba cikke is, amely Szilágyi Elek tárlatáról szól. Ugyancsak a Figyelő közli Páskándi Géza havonta megjelenő cikksorozatának (Üzennek új és régi könyvek) Született patina című következő esszéjét. Páskándi cikke Benedek Elek életművét, személyiségét, az életmű és a személyiség példajellegét elemzi. A szépirodalmi anyagok között találjuk Tamkó Sirató Károly, Bisztray Ádám, Szilágyi Ákos, Tóth Endre, Bényei József verseit, Bartalis János hátrahagyott versei közül többet, s itt található Köteles Pál Hulló csillag című történelmi drámájának befejező része, valamint Mészáros Károly egyik elbeszélése. A Tanulmány rovatban M. Róna Judit Juhász Ferenc költői pályájáról fest képet. Pomogáts Béla Csanádi Imre Erdei vadak, égi madarak című kötetét elemzi. Orbán Ottó — szintén a Tanulmány rovatban — Nagy Lászlóról ír emlékező sorokat. Riportok és riporterek címmel az idei miskolci tévéfesztivál neves riportereinek véleményét olvashatjuk a műfajról. A riporterek, akik vallanak: Máriássy Judit, Baráti Géza, Horváth János, Bán János, Márványi György és Róbert László. Időszerű gondról értekezik Németh G. Béla A tankönyvírás nehéz mestersége című cikkében. Értekezésének „oka”: egy gimnáziumi tankönyv lektorálása. S a véleménye summásan: a tankönyvírás sem alacsonyabb rangú feladat a tudományos munkánál. Sőt: „Egyik sem lehet a másik nélkül teljes értékű.” A Kritika rovat Juhász Béla, Bakó Endre, Pomogáts Béla, Tóth Piroska, Gróh Gáspár, Csontos Sándor és Horpácsi Sándor kritikáit, recenzióit közli Galgóczi Erzsébet, Tatay Sándor, Rónay György, Raffai Sarolta, Csalog Zsolt, Tárnok Zoltán és Bistey András könyveiről. OLVASÓNAPLÓ A zene, az éneklés át- meg átszövi az egész életet, a születéstől a halálig. S különösen így van ez a szerelemben. Nem véletlen, hogy népdalaink között legnagyobb számban a szerelmi dalokat találjuk. Népdalaink életünk megannyi érzelmének hű kifejezői, vagy ahogy Kodály Zoltán vallja: „A magyar népzene ... az egész magyarság lelkének tükre.” „Száz hangú orgona ... mindenre van hangja a szelíd tréfától a tragédiáig.” Az örök, a mindenki által átélt nagy emberi érzelem a szerelem. A szerelem kettős szárnyú madár, így ábrázolják a népművészetben, s így énekelnek róla a népköltészetben. Kettős szárnyú azért, mert az egyik nyitott szárnynyal röpül, és nyomában örömre és dalra fakad a világ. A másik a csukott szárnyú madár, bánatot hoz, holtig tartó búbánatot. A szerelem e kettős madarát idézi meg Mártonné Homok Erzsébet új könyve: A faluban szól a nóta, melyben saját nagylány kora emlékeit írja meg. Úgy rajzolja meg a húszas évek paraszti világát, ahogy megélte: nyomorúságával és szépségeivel, változatos sorsaival, jellegzetes figuráival, egész emberi gazdagságában. A regény szereplői élő emberek: a fél évszázada keserves körülmények között élt kartali gazdák és a felcseperedő gyerekek. Hősei olyan fiatalok, akiket a szülők nem engedtek szívük szerint párt választani. A nyomorúság szülte évszázados földéhség, a szerzéskényszer diktálta paraszti mohóság az oka, hogy két fiatal sorsában nem a szív szava, hanem a föld szava döntött. Az élet, a megélhetés kegyetlen törvényei erősebbek voltak, mint két fiatal egymáshoz való hajlandósága. A házasságot rendszerint a szülők beszélték meg egymás között. Akinek már volt egy kis földje azon igyekezett, hogy olyan párt válasszon gyermekének, akinek valamivel több van. A regény lapjain megelevenedik a régi paraszti élet társadalmi arca, az osztályhatárok merevsége, az előítéletek hatalma. Megismerkedhetünk a parasztlányok és legények munka- és életrendjével, a családon belüli munkamegosztással, a lányok és legények egymástól eltérő neveltetésével, erkölcsi normáival. Mártonné hiteles megelevenítő erővel idézi fel a fiatalok társas életét, szórakozási alkalmait. Megismerteti velünk a falu babonáit, meséit és sok-sok dalát, melyekkel a fiatalok adják ki lelkük még el nem fojtott szépségét, vágyait és feledik ideig-óráig sorsuk szorongató reménytelenségét. A könyv nagy érdeme, hogy a fiatalok szerelmi életét a paraszti társadalom íratlan törvények szabályozta szigorú rendjébe ágyazva mutatja be. A régi paraszti élet megannyi jellemző sajátságának, szituációjának hű leltárát adja. Néha ez a leltárszerűség szó szerint értendő, s bár a néprajzkutatónak biztos és gazdag forrásanyagul szolgálhat, de kissé megbontja a regény stílusát. Ahogy a szerelem madara is, hol sebesen, lebegve száll, hol fáradtan alábukik, így szárnyal Mártonná keze és gondolata is a Dam'ron. Számtalanszor megörvendeztet bennünket egészséges paraszti humorával, a Mátyás király mondákra emlékeztető úrleckéztető paraszti huncutsággal. „Ferenc Jóska császár urunk is a falusi pitvarok falára került. Hej, halálod után sok füstöt kell nyelned neked is, mert életedben nem ismerted a falusi élet nyomorúságait! Most a tányérra festve sok pitvarban széjjelnézhetsz és megláthatod, mi fől a szegény ember fazekában! A lován ülő nyalka huszár a nyakába vetett mentével de nagyon szeretne lova hátán kivágtatni ebből a nyomorúságos világból, de jal elfelejtette szegény feje a varázsigét, és keze úgy maradt kivont kardjával a levegőben.” Marton Pálné, született Homok Erzsébet, a „vérségi krónikásasszony” neve bizonyára nem ismeretlen az olvasók előtt. A tollforgató egyszerű falusi asszonyt Veres Péter indította el írói pályáján, így vall erről Mártonná, a Balmazújvárosi Múzeumban őrzött egyik levelében : „ „Veres Péter, mint író, elsőnek fogta meg a kezemet, hogy a ceruza helyes irányba formázza a gondolataimat a papíron. Péter bácsi nemcsak barátom lett, hanem szigorú tanítóm is, s bizony nemegyszer eltörött a mécsesem, mértékkel kimondott szavai miatt. Éreznem kellött súlya, terhe van minden kimondott szónak irányomba. — Jutok-e valahova? Kérdeztem tőle, hogy bizonyságot vegyek a magam értékéről, mert csakis úgy bírom vállalni az emberekkel való törődést a nehéz paraszti sorsom mellett, ő messzelátó szemmel válaszolt . Ha csügged is néha, ázkell gondolni, az első parasztasszony író lesz Martonné asszony, akinek volt bátorsága tollat fogni a fajtája között. Útmutató lett számomra mesterem szava és én egész életre elköteleztem magamat jövőbelátó jóslása által.” Martonné későn talált az írás örömére, hiszen 47 éves volt, amikor 1960-ban megjelent első könyve. De reméljük, hogy az írás öröme, még jó párszor találkozni fog az olvasó örömével is. (Móra Könyvkiadó, 1978.) Dr. Vajda Mária Mártonné Homok Erzsébet : A faluban szól a nóta című könyvéről Korok - tájak - múzeumok Földi János emlék- és természettudományi kiállítás Hajdúhadházon, a Földi János utca 24. szám alatti házban rendezték be ezt a kiállítást a Déri Múzeum munkatársai. Ezen a helyen állt egykor Földi János lakóháza. Földi János a hajdúkerület „fizikusa” (orvosa) 1755-ben született Nagyszalontán. Rö-vid, gondokkal, küzdelmekkel, nélkülözésekkel teli életében, a megpróbáltatások ellenére jelentős tudományos eredményeket ért el. Nemcsak a természettudományokkal (növénytan, állattan, orvostudomány), hanem a bölcsészeti tudományokkal (irodalom, nyelvtan, poétika) is foglalkozott, s mindegyik területen kiemelkedő műveket hagyott hátra. Igazi polihisztor volt. Életének és munkásságának kutatói, tanulmányozói művei mellett leginkább azt a rendkívüli tudásvágyat, a tudás megszerzéséért hozott áldozatokat és lemondást csodálják, melyek nélkül nem tudta volna megalkotni máig is ható munkáit. Korán árvaságra jutott. Anyját születésekor, apját kétéves korában vesztette el. Rokonai, ismerősei nevelték, támogatták. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, ahol már 16 évesen az iskola altanítója lett. Kétévi tanítóskodással sikerült annyi pénzt összegyűjtenie, amivel Debrecenbe jöhetett és beiratkozhatott a híres Kollégiumba. Háromévi tanulás után pénze elfogyott, így ismét állást kellett vállalnia. Bárándra ment tanítani. Kollégiumi tanulmányait innen visszatérve fejezte be. Ezután Kiskunhalason vállalt tanítói, majd rectori (igazgatói) állást. Négy év alatt tudott öszszegyűjteni annyi tőkét, amennyi az egyetemi tanulmányok elkezdéséhez feltétlenül szükséges volt. A pesti egyetem orvosi karán 1788- ban szerezte meg a fizikusi I ■ diplomát. Az egyetem elvégzése után Szatmárra került, ahonnan háromévi orvosi működés után megpályázta és elnyer- I ■ te a Hajdúkerület fizikusi ál- !lását, így költözött Hajdúhadházra. Döntését az is indokolhatta, hogy így közelebb került Debrecenben élő rokonaihoz, barátaihoz. Felesége Weszp- I rémi Istvánnak, a híres orjávosnak lánya volt. Fazekasi Mihály, Csokonai Vitéz Misihály és Diószegi Sámuel jói barátai, rokonai voltak. Új állása a tudományos bú- ivárkodás szempontjából nem a legmegfelelőbbnek bizonyult. Igen sok elfoglaltságot jelentett a hajdúvárosok rendszeres meglátogatása, de lakáskörülményei sem voltak jók. Ennek ellenére számos jelentős munkát alkotott ebben az időszakban is. Természettudományi munkái közül a „Rövid kritikai rajzolat a magyar füvészettumányról” című röpirata 1793-ban jelent meg Bécsben. Jelentősebb természettudományi munkája a „Természeti história a Linné systemája szerint — Állatok országa” címen 1801-ben Pozsonyban kiadott rendszertana. Készült egy botanikai mű megírására is, herbáriumot állított össze, aminek kéziratos jegyzéke nemrégiben került elő Nagy Sándor jóvoltából. Kortársai a Magyar grammatika szerzőjeként, költőként, műfordítóként, irodalmárként is ismerték. Ezeknek a munkáinak köszönhette azt az elismerést, hogy amikor Révai Miklós 1791- ben elkészítette az első magyar akadémia tervét, Földi Jánost az elsőkként megválasztandó huszonnégy akadémiai tag közé javasolta. 1801-ben 46 évesen halt meg. Halálával nagy veszteség érte a kibontakozó magyar tudományos életet. Az emlékkiállítás erre a kissé elfeledett nagy tudósegyéniség életére és munkásságára hívja fel a figyelmet. Földi János természettudományos tevékenysége kapcsán az emlékkiállításhoz egy általános jellegű, a Föld és az élet történetével foglalkozó kiállítási rész és Hajdú-Bihar megye növény- és állatvilágát bemutató kiállítás csatlakozik. A Déri Múzeum munkatársai ezzel a kiállítással nemcsak Földi János emlékét szeretnék elevenen tartani, hanem korszerű természettudományos ismereteket is kívánnak a látogatóknak nyújtani. Cím: Hajdúhadház, Földi J. u. 24. A kiállítás nyitva, hétfő kivételével mindennap 10—14 óráig. Dr. Lovas Márton, a Déri Múzeum munkatársa A szerelem kettős madara HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1117. SZEPTEMBER