Hajdú-Bihari Napló, 1978. november (35. évfolyam, 232-258. szám)
1978-10-01 / 232. szám
Életszínvonal-politikánk változatlanul sarkalatos kérdése a termelés mennyiségi és minőségi növelése, a termelékenység fokozása, a gazdaságosság javítása. Az ötödik ötéves terv megyei célkitűzései nem minden esztendőben egyenletes ütemben valósulnak meg. Egy-egy esztendő célkitűzésének a maradéktalan megvalósítását nagyon sok minden befolyásolhatja és befolyásolja. Az egyik esztendőben jobbak a belső és külső körülmények, kedvezőbbek a feltételek és akkor nagyobb ütemű az előrelépés. A másik esztendőben az akadályok — objektívek és szubjektívek — ,jobban összetorlódnak, zökkenőket okoznak és ekkor a gazdasági célkitűzések megvalósításában több akadálylyal kell megküzdenünk. A kívánalom nyilvánvalóan az lenne, a gazdasági fejlődés évről évre egyenletes legyen, a tervcélkitűzések úgy és olyan formában valósuljanak meg, ahogyan az az elképzelésekben megfogalmazódott. Az ötödik ötéves terv harmadik esztendejének vége felé járunk, és megállapíthatjuk, hogy a megye párt-, állami és gazdasági szervei rendszeresen értékelték a gazdasági munkát, a célkitűzések megvalósulásának mértékét, ütemét, intézkedéseket tettek és tesznek a lemaradásokba kiesések pótlására, az akadályok elhárítására, vagy más, a termelés feltételeinek menet közbeni változtatására. A feladatok végrehajtása a gazdasági élet minden területén azt kívánja meg, hogy szervezett, következetes legyen a munkavégzés és az ellenőrzés, az értékelés rendszeresen tárja fel a hibákat, a meglevő fogyatékosságokat. Jó indulás után megtorpanás A megyei párt-végrehajtó bizottság megyénk gazdasági helyzetét átfogóan évente általában két alkalommal értékeli. Természetes, hogy emellett egyes területek munkájának áttekintését, ellenőrzését a kidolgozott feladattervei alapján rendszeresen végzi. A végrehajtó bizottság a közelmúltban, is átfogóan értékelte az ez évi gazdaságpolitikai feladatok végrehajtását és határozatban megszabta azokat a tennivalókat, amelyek elősegítik megyénk éves feladatainak maradéktalan teljesítését. Azóta — a hozott határozat nyomán — a szükséges intézkedéseket megtettük, az eddig végzett munka értékelését az irányító, vezető párt-, állami és gazdasági szervekkel megismertettük. Joggalvárja tehát most el a végrehajtó bizottság, hogy az üzemek, vállalatok vezetői, kommunistái, dolgozó kollektívái figyelembe veszik az értékelést, azon belül saját helyzetüket és azon munkálkodnak egyre nagyobb erőfeszítéssel és következetességgel, hogy eredményes évet zárjunk. Annak ellenére, hogy az értékelést, a határozatotaz érintettek ismerik, mégis indokolt, hogy néhány kérdéssel az újság hasábjain is szélesebb körben foglalkozzunk, részben a tisztábban látás, részben a jövő évi termelés jobb megalapozása érdekében. Az értékelés alapján egyöntetűen megállapítható: ez év gazdálkodásának indulása kedvezőbb volt, mint az elmúlt évi. A múlt évi gazdálkodás elemzése alapján a feladatok mindenki előtt időben ismertté váltak. A vállalati, az üzemi tervek döntően az év indítására elkészültek, ismertetésre és vélemé- nyezésre kerültek. Ezekbe a tervekbe az üzemi kollektívák véleménye is belekerült, s általában az fogalmazható meg: a jóváhagyott vállalati, üzemi tervek összhangban vannak célkitűzéseinkkel. Mégis azt kell most leírni: a jó indulás folytatása már nem volt zökkenőmentes. Az előkészítésben szerzett előny egy jelentős részét elveszítettük azért, mert néhány üzem éves terve nem vette figyelembe a realitásokat. Ezeket a terveket menet közben módosítani kellett vagy időarányos lemaradásokkal találkoztunk. Több vállalat, ipari és mezőgazdasági üzem tervében például a beruházások, a fejlesztések ütemezése — s ez nemcsak ebben az évben nyilvánult meg — nem volt összhangban a kivitelezői kapacitással, s a munkaerő-gazdálkodás tervezése sem a követelmények, a lehetőségek szerint történt (pl. ÁÉV stb.). Ismétlődő gondként jelentkeztek az anyagellátás zavarai, az exportértékesítés problémái, a szerződéses fegyelem és a kooperációs tevékenység elégtelensége és a munka szervezettségében, a hatékonyság növelésében sem úgy léptünk előre, mint ahogyan az elvárható lett volna. A kedvezőtlenül ható tendenciák között elsősorban a mezőgazdaságban de más ágazatokban is jelentkezett a kedvezőtlen időjárás termelésre gyakorolt hatása, összegezve tehát ezek azok a leglényegesebb problémák, amelyek miatt az előkészítéssel szerzett előny egy részét elveszítettük. Jobban megismerni az igényeket A megye iparának éves tervét az országos átlag szintjén irányoztuk elő 1978 évre. Az első fél évben a termelés ennél jóval nagyobb mértékben nőtt. A tervteljesítést mutató, összességében kedvező félévi számok mögött meghúzódó hatékonysági mutatók javulása azonban már nem volt ilyen kedvező. De lehet itt arról is írni, hogy a fogyasztói igények jobb megismerése, a termelés ennek megfelelő szervezése is még mindig sok kívánnivalót hagy maga után. Alapvető gondjaink oka tehát nem a terv menynyiségi teljesítésében keresendő, hanem a munkánkban, a termékek minőségében, a termelés szervezésében. S ezek mindjárt figyelmeztetnek is. Az elkövetkezendő hónapokban, az év hátralevő részében jobb szervezettséggel kell dolgoznunk. Szükséges ez azért is, mert azok a célok, amelyet magunk elé tűztünk az ország, a megye építésében, életszínvonalunk növelésében önmagában is magas követelményeket, feladatokat állít. Gazdasági célkitűzésünk maradéktalan teljesítéséért ÍRTA: TÓTH IMRE, A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG TITKÁRÁ vak elénk. S ezt csak fokozza az a gazdasági kényszer, amit a világgazdaságban és avilágpiacon végbemenő gazdasági átrendeződés ró ránk. Nem menthetünk fel egyetlen gazdálkodó szervezetet sem a szükséges lépések, változások véghezvitele alól. S azt is meg kell érteni végre: hiába teljesítjük mennyiségben a tervünket, ha az drága importtal valósul meg. Az értékesítésnél pedig minőség, vagy éppen korszerűtlenség miatt alacsony áron kényszerülünk áruinkat a külpiacokon eladni. Nem véletlenül említettem ezeket a problémákat. Megyénk gazdaságában is érződnek, jelen vannak, annak ellenére, hogy a széles körű megítélésben talán nem is érzékelhető ennyire. Ugyanakkor a tényezők figyelembevételével kell megkezdenünk a termelési szerkezet olyan ésszerű módosítását, amely egyaránt szolgálja a belső igények és a külpiaci értékesítés követelményeinekkielégítését is korszerű minőségi termékekkel. A megye ipara, élelmiszeripara részarányosan teljesítette éves tervét. Az építőipar elmaradt éves célkitűzéseitől. A mezőgazdaság egészében hozza a tervét, de egyes üzemek — a kedvezőtlen időjárás okozta kieséseket— már nem tudják teljesen pótolni. A kereskedelem forgalma és a szolgáltatások teljesítménye tervszerűen növekedett. Ez összegezhető az elmúlt hónapok munkája után, de mögöttük ott vannak azok a gondok, melyeket a gazdasági tevékenység elemzése során pártunk központi és megyei testületei már nem egyszer feltártak, s az ezekre vonatkozó eddigi lépések még mindig nem hoztak kielégítő, elvárható eredményt. Nézzük miről is vartszógi vezetőket, az elkövetkezendő években tervszerűbb, céltudatosabb munkaerő-gazdálkodást kell megvalósítani. A munkaerő-gazdálkodás terén két, egymással szorosan öszszefüggő feladatot kell megoldani. Egyrészt javítani kell az élőmunka hatékonyságát, a munkatermelékenységet, másrészt ki kell alakítani a munkaerő iránti kereslet és kínálat jobb összhangját és ennek érdekeltségét is. Kimerültek a munkaerőforrások A termelékenység és hatékonyság növelését — mint kiemelkedően fontos feladatot — igen régen hangsúlyozzuk. Ennek érdekében több központi és helyi intézkedés született. Mégis a termelésnövekedésnek csak 75 százaléka származott a termelékenység-növekedésből, bár kétségtelen, hogy a létszámnövekedés nagyobb hányada az új telepítésű gyáregységeknél jelentkezett. Igaz, hogy a munkaerő-ellátottság az országos helyzetnél valamivel jobb, de már a megyében is gondot okozó feszültségek mutatkoznak. A munkaerőmérleg azt mutatja: a következő években már nem lesz mód új üzemek telepítésére, kimerültek a szabad munkaerőforrások. Csak egymástól csábíthatnák el az üzemek, vállalatok a meglevő munkaerőt. Ha már ennél a gondolatnál tartunk, azt is érdemes felvetni: a vállalatok jelentős részének munkaerő-igénye még mindig nem számol a valós helyzettel, lehetőségekkel. Túlzó igények fogalmazódnak meg. Pedig belül kellene keresni a megoldást. A laza munkaerő-tervezésben, a munka- és üzemszervezésben, a bérek és a teljesítmények összhangjának megsértésében. Az országosan kialakult munkaerőhelyzet egyes tendenciái a megyében is jelentkeznek, megvannak s ez mindenképpen arra figyelmezteti a gazdaság Kihasználni a kapacitásokat Az elmúlt évek tapasztalatai nem egy alkalommal bizonyították már: a foglalkoztatási egyensúly problémái összefüggnek a fejlesztéspolitikai, a beruházási politika hiányosságaival. Ezért minden szinten fokozottabban meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a fejlesztéspolitika és a gyakorlat számoljon a munkaerőhelyzettel, de azzal is, hogy a munkaidőalap jobban ki legyen használva, a munkavégzés közben felmerülő veszteségidők csökkenjenek, javuljon a munkafegyelem. Ebben kérjük a pártalapszervezetek és a szakszervezeti szervek segítségét. A munkaerő-gazdálkodással összefüggő problémák jelentősek. A termelékenység és a hatékonyság területén azonban más megoldásra váró gond is van. Többek között az, hogy az ipari, mezőgazdasági üzemek egy részénél a kapacitás nincs kihasználva, vagy legalábbis nem úgy mint ahogyan az kívánatos, elvárható lenne. Több millió forintos nagyértékű gépek, berendezések nagyon sok esetben csak egy műszakban üzemelnek, s évek óta figyelemmel kísérhetők, hogy a megye iparában a műszakszám alig vagy csak nagyon kis mértékben emelkedik. A teljesség igénye nélkül ezzel kapcsolatban is érdemes néhány kérdést felvetni. Általában egyet lehet érteni azzal a felfogással, hogy korszerű termékeket csak korszerű gépeken és berendezéseken jó felkészültségű emberek tudnak előállítani. Hogy mi a korszerű termék, annak is megvan a kritériuma. Azokat a termékeket sorolhatjuk a korszerűek közé, amelyek belföldön és külföldön egyaránt jól értékesíthetők, bennük megtestesül az adott kor legfejlettebb és legjobb technikája, kielégíti a minőségi követelményeket és mindezek mellett — vagy ezeken túl — gazdaságosan is lehet előállítani. Olyan beruházási igény tehát — mindig figyelembe véve a lehetőségeket és az adottságokat —, amely a korszerűbb technikára törekszik nem elítélendő. Azzal viszont már semmiképpen nem lehet egyetérteni és szó nélkül hagyni, hogy megvalósult a korszerűsítés, a fejlesztés és a termelésben ez nem látszik, vagy nem úgy ahogyan az kívánatos lenne. Sajnos erre a megyénkben is van néhány példa. Elkészült a rekonstrukció, termelésbe álltak az új berendezések, milliókat fordítottak fejlesztésre, s a korszerű termékek termelése mégsem nő kellő mértékben pl. BFK és HIM. Magyarázatra okot találni lehet, csak nem biztos, hogy az elfogadható. ÚJ GÉPEK AZ MGM-BEN A műszakpótlékok részleges bevezetése óta eltelt fél év tapasztalatai még nem teszik lehetővé hatásának pontos felmérését. Ami viszont máris mérhető: a váltott műszakban dolgozók létszáma stabilizálódott és ez elősegítheti a nagy kapacitású és nagy értékű gépek és berendezések tervszerűbb kihasználását. Mindezen túl sokat kell még tenni valamennyi gazdasági vezetőnek a kapacitások jobb kihasználása érdekében. S itt nemcsak az üzem- és munkaszervezés további javításáról van szó, a vezetés színvonalának emeléséről, hanem egy olyan bérezési, anyagi érdekeltségi rendszer kialakításáról is, amelynél kellően érvényesül a munka hatékonyságára való törekvés, a minőségi munka elismerése. Minden túlzás nélkül ki lehet jelenteni; a megye ipari, mezőgazdasági termelése jobb szervezettséggel, fegyelmezettebb, tervszerűbb munkával a jelenleg meglevő munkaerővel és berendezésekkel jelentősen növelhető. A szerződés betartása kötelező . Nem a termelés minden áron való növelése a cél és ez nem is lehet. A növekedés ütemét, mértékét persze figyelemmel kísérjük a jövőben is, de az alapvető megítélése a munkának a gazdaságosság, a minőség. Itt újból felvetődik egy gond, ami a kooperációval, a szerződéses fegyelemmel és ezt követően az exporttal, az importtal és túlzott készletezésekkel kapcsolatban merül fel. A mai modern gazdálkodás körülményei között nincs olyan vállalat — és ez nem elítélendő — amelyik ne kooperálna, ne állna szerződéses viszonyban számos más vállalattal. A gazdálkodás lazaságaira utal viszont az, hogy a szerződéses fegyelem betartásában, betartatásában évek óta nem sikerült kellő mértékben előrelépni. A szerződéses fegyelem be nem tartásából, hogy milyen gondok származnak azt, néhány vállalat nagyon jól érzékelhette ebben az évben is. Egy anyag vagy alkatrész késedelmesebb szállítása miatt munkaellátási zavarok keletkeznek, amelyet aztán pótolni csak túlóráztatásokkal lehet. Sokszor fél vagy majdnem késztermékek állnak a raktárakban, de nem lehet kiszállítani, mert valami hiányzik. A szerződéses fegyelem betartásában, az anyag- és alkatrész-ellátásban levő lazaságok, zavarok vezetnek egyrészt aztán arra, hogy évek óta tartó erőfeszítések ellenére sem sikerült jelentősebben előbbre lépni a megyében a készletek csökkentésében. A vállalatok közötti jó együttműködés, a szerződések és kooperációk nagymértékben érintik a mezőgazdasági üzemeket. Ez évben az időjárás okozta gondok miatt több terméknél főként a zöldség- és gyümölcsáruknál jelentősek voltak a kiesések. A kevesebb termék felvásárlása, illetve átvétele még sem volt zökkenőmentes, és egyes termékeknél jelentkező többletek levezetése is akadozott. Az együttműködés szerződéssel vagy anélkül lényeges eleme a gazdaságnak. E nélkül folyamatos, zökkenőmentes termelés nem valósítható meg. A szerződéses fegyelem lazaságainak lassan-lassan most márminden vállalat kisebb-nagyobb mértékben szenvedő alanya, de egyben résztvevője is. Olyan ez, mint a hólabda, amely gördülve egyre terebélyesedik. A gazdálkodó vállalatoknál pedig stabil helyzet csak úgy teremtődhet, ha mindegyik kötelezően betartja a szerződésben vállaltakat, korrekt partnere lesz mind a másik üzemnek, mind pedig a vele kapcsolatban álló kereskedelmi vállalatoknak, kooperációs partnernek. Az év végéig még sokat tehetünk A végrehajtó bizottság értékelése az év gazdaságpolitikai tevékenységéről természetesen nemcsak a fogyatékosságokra terjedt ki, összegezte az eredményeket is. A hibákra, a fogyatékosságokra azért irányult jobban a figyelem, hogy még komolyabb erőfeszítések történjenek a belső tartalékok feltárására, hasznosítására. Ez évből még három hónap van hátra. A gazdaságpolitikai célkitűzéseink megvalósításáért még sokat tehetünk. Ezt arra alapozhatjuk, hogy az eredményekben meghatározó szerepe volt és van annak, hogy a megye dolgozóinak politikai közérzete kiegyensúlyozott, elevenebbé, élőbbé vált a termeléspolitikai feladatokra irányuló figyelem. Túlzás nélkül lehet megfogalmazni: megyénk lakossága mind nagyobb elkötelezettséggel, cselekvően vesz részt gazdaságpolitikai feladataink megvalósításában. Egy cikk keretében a megye egész gazdasági fejlődését — eredményeket és fogyatékosságokat — elemezni teljes részletességgel nem lehet. Hogy az elkövetkezendő időszakban viszont milyen legfontosabb teendőkre kell a figyelmet fordítani a párt-, a társadalmi és a gazdasági életünk vezetőinek, a kommunistáknak, megyénk valamennyi lakójának, a dolgozók nagy többsége előtt közismert. Gazdaságpolitikai munkánk fő célja a jövőben is az élet még jobb feltételeinek a megteremtése, biztosítása. A meglevő hibák ha csökkennek, vagy megszűnnek, az a gazdálkodás további javulását, a hatékonyság növelését teszi lehetővé. Ez pedig azt jelenti, hogy a megye valamennyi termelő és szolgáltató szektorában a fejlődés az eddigieknél is gyorsabb ütemű és nagyobb mértékű lehet. Azt viszont mindenkinek meg kell érteni: a gazdaság külső és belső körülményei megváltoztak. Most már másként kell dolgoznunk, más jellegű és magasabb szintű követelményeknek kell megfelelnünk. Az év eddigi tapasztalatai arra figyelmeztetnek, hogy még határozottabban, jobb szervezettséggel kell végezni feladatainkat, hogy az ez évi célkitűzések megvalósuljanak, a következő esztendő munkáját jól megalapozzuk. HAJDU-BIHARI NAPLÓ — 1978. OKTÓBERB1 .