Hajdú-Bihari Napló, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-20 / 66. szám

Új vendég a sötét házban A Csokonai Színház bemutatója a művelődési központban A Tanácsköztársaság ki­kiáltásának 60. évfordulójá­ról megemlékezik a Csoko­nai Színház társulata is: ma este hét órakor, a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ színháztermében mutatják be Barta Lajos: A sötét ház és Nagy Lajos: Új vendég ér­kezett című művét. A bemutatóról a vasárnap esti nyilvános főpróba után beszélgettünk a rendezőkkel és a főszereplőkkel. Mindkét rendező IV. éves főiskolai hallgató, és ez az első nyilvános bemutatkozá­suk. Az előadás első részé­ben színre kerülő A sötét ház rendezője Hegyi Árpád Jutocsa. Miért esett a vá­lasztás erre a darabra? — A Tanácsköztársaság évfordulója tematikusan adott szempontokat. Úgy gondoltuk, nem verses ösz­­szeállítással, hanem az alka­lomhoz kapcsolódó, de szín­házi élményt is kínáló elő­adással jelentkezünk. A leg­célszerűbbnek erre két egy­­felvonásos látszott, így akad­tam rá Barta Lajos jelene­tére. A mű 1918-ban egy bomladozó, újat váró kor­ban keletkezett, de akkor még nem jelenhetett meg. A Tanácsköztársaság idején a Vígszínház mutatta­ be, rend­kívül nagy hatású előadás­ban. Azóta Erwin Piscator berlini rendezésén kívül Ma­gyarországon sehol nem ját­szották. — Milyen fantáziát látott a rendező a darabban? — Magamban zseniálisan dilettáns műnek nevezem, mert a kiindulópontul vá­lasztott hagyományos drama­turgiát felrúgva expresszio­nista, egymásra szórt apró jelenetekből építkezik. Mind­egyiknek külön stílusa van: hol realista, hol naturalista, hol népballadai, hol vállal­tan operettszerű, hol exp­resszív, sőt futurista elemek­kel. Ezek váltakozásai ra­gadtak meg, ezek következe­tes bemutatása volt a célom s az, hogy kiderüljön a gon­dolat, amiért Barta A sötét házat megírta: az ösztönös lázadásnak mi köze a poli­tikumhoz, a történelemhez. Stilárisan azt a groteszk fo­lyamatot kívántam érzékel­tetni, ahogyan az ösztönös­­ség politikussá válik. — Az előadás igen nagy apparátust mozgat meg. — Barta harminc percben az egész akkori társadalom­ról próbált egyfajta gigan­­tomán képet festeni őrültek­kel, örömlányokkal, nyo­morgó anyákkal, rendőrségi kopókkal, tüdőbajos kato­nákkal. Ezért illik inkább rá a „Jelenet 1918 tavaszán’’ meghatározás. Az utasításo­kat nem fejti ki drámai pro­fizmussal, így tág tér kínál­kozott a rendezői elképzelé­sek érvényesítésére. Ebben sok ötlettel segítettek a szí­nészek, akik nagy lelkese­déssel és szeretettel vettek részt a próbákon. Valóban nem volt könnyű ennyi em­bert mozgatni a színen. Kis­sé meglepő, hogy a gyer­mekszereplők kiválasztásá­ban egyedül az Új Élet parki Általános Iskola vezetőiben találtunk megértő partnerek­re. Meg kell említenem még, hogy a díszleteket Khell Zsolt III. éves iparművészeti főiskolás belsőépítész hall­gató tervezte, akivel már többször dolgoztam együtt. A sötét ház egyik emléke­zetes,­­ súlyponti alakját Korcsmáros Jenő személye­síti meg: — Ez a dr. Tagányi Zsig­mond filozófus tanár, aki életében minden erejét ar­ra fordította, hogy a fenn­álló rendet támadja. Mint mindenki, aki nem találja a helyét az adott társadalmi közegben, a lehetséges két­féle magatartásból — az ak­tív ellenállásból és a pasz­­szív rezisztenciából — az előbbit választotta. Emiatt többször bebörtönözték, s most, öreg korában, mivel képtelen arra, hogy továbbra is ellenálljon, kitalál ma­gának egy szerepet: az őrü­let álarcába menekül, ezt használja fel ahhoz, hogy a barakklakók nagy varázsló­jaként felébressze bennük az öntudatot, az osztályharc szellemét, s terjessze a hala­dó ideológiát. A szerep a sze­repben eljátszása nehéz, de örömteli feladat a színész­nek. Személyesen is kötő­döm a helyzethez: kisgyerek­ként apámat sok proletár­családdal együtt lakbérnem­fizetés címén kilakoltatták, úgyhogy éreztem és láttam a légkört, ami itt a darabban megjelenik. Az est második részében kerül színre Nagy Lajos Új vendég érkezett című műve, amelynek rendezője Balogh Gábor IV. éves főiskolai hallgató. — Az évfordulóhoz kötő­dően az volt a szándékunk, hogy nem színházidegen, ha­nem erőnkhöz mérten valódi színházi produkcióval emlé­kezzünk az akkori esemé­nyekre. Végigolvasva az iro­dalomtörténet adott anyagát, döntöttünk Nagy Lajos egy­­felvonásosa mellett. Az Új vendég érkezett eredetileg novellaként, a harmincas években jelent meg. A fel­­szabadulás után a szerzőt sokan kapacitálták, mások is ajánlkoztak, s a Nemzeti Színház rábeszélésének vé­gül 1954-ben, nem sokkal halála előtt saját maga ké­szítette el a dramatizálást. A Nemzeti még abban az évben bemutatta, de azóta sehol sem játszották, kivéve a te­levízió Krétarajz sorozatát, amelyben Lengyel György volt a rendezője.­­ Az Új vendég érkezett már a Tanácsköztársaság idején játszódik, más törté­nelmi helyzetben, mint A sötét ház. — Látszólag más világ, mint az előző. A két darab közti tematikus összefüggés nyilvánvaló; az Új vendég érkezett stilárisan is alkal­masnak látszott arra, hogy ne pusztán realista, hanem stílusában, környezetében, színészi játékában expresz­­szívebb előadást teremtsünk meg. Az expresszionizmust használtuk fel a darab szim­bólumrendszerének kifejté­séhez. Főiskolásként nagyon tanulságos volt a darabon belüli bonyolult viszonylato­kat a hagyományos színját­szás szerint kiépíteni, s erről mint alapról végrehajtani a stiláris változtatásokat. — Talán nem árulunk el titkot, ha elmondjuk, hogy a mulatozó, úri társaságba top­panó új vendég a vörösőrök személyében maga a Tanács­­köztársaság. — A mulatozó, úri máris világba — ami 1919-ben is tovább létezett — egy telje­sen másfajta jelenség érke­zik. Először erőtlennek mu­tatkozik, de súlyosabb kép­viselőjének megjelenésével mind reálisabbá válik, és a maga erejével szimbolikusan megszünteti a másik világot. A darab izgalmasságát az adja, hogy a másik oldalról építkezik, annak bemutatásá­val tartja fel a tükröt. Azért törekedtem a múlt ilyen erős megjelenítésére, mert az a világ talán még ma sem pusztult ki teljesen. A ren­dezésben nyitott, aktív tár­sakra találtunk a színészek­ben, akik — úgy érezzük — elfogadtak bennünket. Ez azért fontos, mert hathetes együttműködésünk eredmé­nye alapvetően függött et­től. Szabó Ágnes díszlet- és jelmeztervezőnek, aki Prágá­ban szerezte meg a diplomá­ját, szintén ez az első nyil­vános bemutatkozása. Petur Istvánt, akiben a ré­gi világ megannyi tulajdon­sága egyesül, Barbinek Péter alakítja. — Az előadásnak két nagy felfedezést köszönhetek. Az egyiket az író, Nagy Lajos szolgáltatta, akit novellái, karcolatai, önéletrajzi regé­nyei méltán avatnak a szá­zad legjelesebb magyar pró­zaíróinak egyikévé. A másik felfedezés Károlyi Mihály Hit illúziók nélkül című könyvének elolvasása volt, ami a történelmi helyzet megközelítését segítette. A figura értelmezéséhez elol­vastam Prónai naplóját is. Petur István szimbolikus alak, akinek saját törvényei szerint megvan a saját igaz­sága. Noha ezek ebben a formában idegenek az em­bertől, csírái — úgy vélem — mindenkiben benne lakoz­hatnak; ezeket próbáltam ki­bontani az előadásban. A ma esti bemutatón A sötét ház díszleteit Khell Zsolt, a jelmezeket Szabó Ágnes tervezte. A főbb sze­repeket Cseke Péter, Korcs­máros Jenő, Bessenyei Zsó­fia, Újhelyi Olga, Sz. Kovács Gyula, Sárady Zoltán, So­­morjay Éva, Vésely Margit, Horváth Kati, Agárdy Ilona, Bálint Mária játsszák, ren­dező Hegyi Árpád Jutocsa f. h. Nagy Lajos Új vendég ér­kezett című művének dísz­leteit és jelmezeit Szabó Ág­nes tervezte. Szereplők: Bar­­­binek Péter, Kóti Árpád, Sárközy Zoltán, Csáky Mag­da, Pagonyi Nándor, ifj. Ta­tár Endre, Kiss László, Far­kas Tamás; a rendező: Ba­logh Gábor f. h. T. G. A sötét ház. Korcsmáros Jenő és Cseke Péter kettőse Új vendég érkezett. Elöl Barbinek Péter, jobboldalt Köti Árpád Bethlen és a Rákócziak A Gondolat Kiadónál nem­rég megjelent „Erdély mű­velődése Bethlen Gábor és a két Rákóczi György korában” című mű példamutató hig­gadtsággal mérlegeli a műve­lődés alakulását az önálló Erdélyben, rámutatva arra, hogy ez az önállóság milyen óriási tartalékot jelentett a későbbiekben az egyetemes magyar kultúra számára. Tarnóci Márton, a könyv szerzője szerényen háttér­ben marad, s ahol csak tehe­ti, maga helyett a kor tanait beszélteti, akár iskolaügyről, könyvek sorsáról, bibliafor­dításról vagy a fiatalok kül­honba küldéséről van szó. Tarnóci mindjárt a beveze­tőben említi, hogy „A köz­ponti hatalomtól való föld­rajzi távolság az itt élő né­pek , magyarok, székelyek, szászok, románok eltérő tör­ténelmi hagyománya, más­más társadalmi fejlődése az idők során kialakult önkor­mányzatot roppant feladat elé állították..Ez igaz, csakhogy itt is hiányzik an­nak megmagyarázása, hogy milyen sajátos történelmi fejlődés eredményeként be­széltek Erdélyben három nemzetről: a magyarról, szé­kelyről, szászról. A szászok mint betelepültek és betele­pítettek különleges előjogo­kat élveztek. A székelyeknek pedig túl határőr szerepükön is megvolt a kiváltságuk. Amikor tehát magyar és székely nemzetről szólunk a korabeli események kapcsán, nem etnikai értelemben használjuk a kifejezést. Ezt Diákok külhonban A tanulmánykötet tár­gyául szolgáló három fejede­lem, de különösen Bethlen Gábor igen jól tudta, hogy a tényleges önállósághoz olyan közművelődési politika kialakítása szükséges, amely „minden szegény magyarok­nak hasznokra” legyen. Ezért gyűjtötte a gyulafehérvári fejedelmi udvarba a magyar és külföldi mestereket, mű­vészeket, s vetette magát maga a nagy fejedelem is olthatatlan szomjúsággal az olvasásra, tudósok és prédi­kátorok érveinek meghallga­tására. Bethlen művelődéspoliti­káját főként a népből kiemel­kedő papokra, tanítókra, tu­dósokra alapozta. Szenczit hatalmasan támogatta, Gele­­ji Katona Istvánt, az elesett szegénysorsú gyereket a püspökségig segítette, Bojthi Veres Gáspár jobbágy gye­rekből udvari történetíró lett. A szegény fiatalokat külhonba küldték tanulni, s hogy miket tanultak ott, ar­ra is rávilágít a Heidelberg­­ben tanuló Bojthi Veres Gás­párnak küldött egyik válasz­levél. Bethlen azt írta egye­bek között: „ ... ahhoz tartsd magad, hogy ne csak teoló­giai, hanem a bölcseleti tu­dományokat is alaposan megtanuld, hogy amikor majd hazatérendsz, úgy az egyházi, mint a polgári dol­gokban is, a külügyek igaz­ Vietnami szolidaritási dalest Politikai dalok egy vendég­lőben? Nincs ebben semmi kivetnivaló, a márciusi ifjak gyülekezőhelye is kávéház volt. A szokatlannak tetsző ötletet a Sport étterem való­sította meg az ÁFÉSZ-esek KISZ-alapszervezetének öt­lete nyomán. Március 14-én délután öttől­­ és este fél nyolctól politikai dalokat hallhatott az étterem közönsége. Az étterem zene­karának vezetője, Tóth Jó­zsef és felesége, Kompár Ro­zália énekelte Victor Jara, a chilei mártír énekes dalait, saját megzenésítésben Nagy László versét és a legfrisseb­bet, az Együtt Vietnammal címűt, amelyet a kínai ag­resszió elleni titakozásul írt. Végül — jelképként — a Venceremost hallhattuk. A korábbi műsort meghall­gatták az étterem dolgozói által patronált Kardos utcai Általános Iskola tanulói is. A közönség tetszéssel fogadta a produkciót, a záró számot so­kan együtt énekelték, tapsol­ták az előadókkal. Politikai plakátkiállítás ..Haladó szellemű ifjúsá­gunk a plakátművészet esz­közével is juttassa kifejezés­re politikai aktivitását, ezzel is hozzájárulva a forradal­mi ifjúsági napok méltó megünnepléséhez”. E céllal hirdetett két kategóriában — a magyar forradalmi múlt, a három tavasz­i eseményei, aktuális kül- és belpolitikai kérdések — politikai plakát­pályázatot a KISZ Debrecen városi és orvostudományi egyetemi bizottsága. A pá­lyázatra 223 pályamű érke­zett, közülük 65-öt mutat be az a kiállítás, amelyet a Deb­receni Orvostudományi Egye­tem elméleti tömbjének elő­csarnokában március 17-én, szombaton délután nyitott meg dr. Szabó Gábor, a DOTE rektora. A városi KISZ-bizottság díjait 24 al­kotónak Varga László, a KISZ Debrecen városi bizott­ságának első titkára adta át, a díjazott pályamunkákról, a zsűri munkájáról Velényi Rudolf, a zsűri elnöke tájé­koztatta a megjelenteket. A plakátkiállítás március 24-ig tekinthető meg a DOTE elméleti tömbjének előcsar­nokában. KÖNYVSZEMLE is tettre buzdító gondolat hatalma A 16—17. században Erdély önálló fejedelemséggé lett. Az önállóság jellegzetességeinek értelmezése körüli törté­nészviták csak nagy ritkán voltak mentesek a szenvedélyek­től. Egyrészt ott volt a tündérország képlet, amelynek egyik maradandó irodalmi emléke Móricz Erdély-trilógiája, más­részt viszont megfogalmazódott a teljes elmarasztalás is, amiért az erdélyi fejedelmek taktikázásukkal, törökkel tar­tásukkal hátráltatták a „félhold” elleni küzdelmet E néző­pont-ütköztetésekben sok a történelemtudománytól idegen szempont. „Az okosságnál több a nyakasság.” szükséges lett volna hangsú­lyozottan megmagyaráznia Tarnócinak. Néhány apróságra talán még érdemes volna fölhívni a figyelmet, de a könyv eré­­lyei mellett eltörpülnek a hibáz­­gatásában segítségednek hasznát vehessük magunk, nemzetünk, hazánk érdeké­ben.” A Rákócziak is szinte föl­­mérhetetlenül gyarapították a magyar szellemiség bázi­sait. A Rákóczi-könyvtár már a maga idején is euró­pai hírű volt, tanintézeteket hoztak létre, kollégiumokra áldoztak. A XVII. században Erdély művelődése tudatos tervezés eredményeként szo­rosan felzárkózott a nyugat­európai mögé. Tarnóci írja: „A kis Erdély együtt léleg­zett Európával, és minden új eszme valamilyen formában utat talált. Bethlen Gábor idejében főként a német egyetemeket látogatták az er­délyi diákok. A két Rákóczi György korában a németal­földi és angliai univerzitások jöttek divatba, és az itt meg­ismert új eszmék pezsdítő hatása felbolygatta, felkavar­ta Erdély politikai, szelle­mi életét.” Ennek köszönhető jórészt a vallási és nemzetiségi türe­lem is. Tarnóci háromszáz év tá­volából okos tudósítást köz­vetít a mai ember számára. Könyve hasznos hozzájáru­lás az önálló Erdéllyel kap­csolatos sok tévhit eloszlatá­sához és a magyar kultúrhis­­tórián belül a három fejede­lem művelődéspolitikájának jobb megismeréséhez. Emerson esszéi Ugyancsak sok tekintetben útmutató könyv az Emerson esszéit tartalmazó kötet, mely az amerikai gondolkodónak eredetileg Az emberiség kép­viselői (Representative Men) és az Angolok (English Traits) címen közreadott esz­­széit tartalmazza. Az első gondolatkörben Montaigne­­ről, Shakespeare-ről, Napó­leonról és Goethéről érteke­zik, míg az Angolok címszó alatt a XIX. századi Angliá­ról, az angol szokásokról, az „önhitt Eldorádóról”, s emel­lett az angol egyetemekről és irodalomról írt nem egy esetben mindmáig meggon­­­­dol­kozta­tót. Elméleti munkásságában jelentős helyet kapott az ipa­rilag gyorsan fölemelkedő Amerika hétköznapi gyakor­latának nem egy kérdése. Talán ezzel is magyarázható, hogy az amerikaiak szinte valamennyien megértették, és — kivéve a bigott beállított­­ságúakat — tanításait befo­gadták. Ám az is igaz ugyan­akkor, hogy Európa számára ő közvetítette a XIX. századi Amerikáról a legérdemlege­sebb ismereteket. Neve foga­lommá vált, George Eliot pe­dig leírta róla, hogy „az egyetlen igazi ember, akit valaha láttam”. Egész írói-filozófusi-köz­­írói munkássága elfér egy testesebb kötetben. Ám úgy tűnik, amit leírt, „többször megszülte”, s fölöslegeset alig vetett papírra. Emerson „a XIX.­ század legnagyobb amerikai gondolkodója” volt. Gaal Györgynek, a kötet gon­dozójának igaza van, amikor Emerson gondolatrendszeré­nek sajátosságait kutatva azt írja: „Emerson kidolgozza az új amerikai ember eszmény­képét is.” Gondolatrendszerének az a legnagyobb titka, hogy az elméletet a praktikum szol­gálatába állítja. „Jó, ha a tu­dós ismeri a múlt korok könyveit, de elsősorban a mában éljen, a mának ír­jon.” Igen fontos vélekedése Emersonnak, hogy az anyag­talan gondolatot megfogható anyaggá kell átalakítani, vagy ahogy Gaal írja: „Egy jó könyv, gondolatokká vál­toztatott élet, s akkor hatá­sos, ha tettre buzdít, és a benne levő gondolatokat új­ra alkalmazni lehet az élet­ben.” Megjósolta Anglia buká­sát, általában a világhatal­mak elkerülhetetlen agóniá­ját. Mélyen hitt az emberi haladásban s az emberi mél­tóságban. „Hasztalan min­den, a haladás irányának ke­rekei nem állnak meg, s a tehetetlenség, félelem vagy szeretet összes erői sem bír­nak téged helyben tartani. Rajta, s csak előre!” — jeles — HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1976. MÁRCIUS 26. □

Next