Hajdú-Bihari Napló, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-20 / 66. szám
Új vendég a sötét házban A Csokonai Színház bemutatója a művelődési központban A Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulójáról megemlékezik a Csokonai Színház társulata is: ma este hét órakor, a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ színháztermében mutatják be Barta Lajos: A sötét ház és Nagy Lajos: Új vendég érkezett című művét. A bemutatóról a vasárnap esti nyilvános főpróba után beszélgettünk a rendezőkkel és a főszereplőkkel. Mindkét rendező IV. éves főiskolai hallgató, és ez az első nyilvános bemutatkozásuk. Az előadás első részében színre kerülő A sötét ház rendezője Hegyi Árpád Jutocsa. Miért esett a választás erre a darabra? — A Tanácsköztársaság évfordulója tematikusan adott szempontokat. Úgy gondoltuk, nem verses öszszeállítással, hanem az alkalomhoz kapcsolódó, de színházi élményt is kínáló előadással jelentkezünk. A legcélszerűbbnek erre két egyfelvonásos látszott, így akadtam rá Barta Lajos jelenetére. A mű 1918-ban egy bomladozó, újat váró korban keletkezett, de akkor még nem jelenhetett meg. A Tanácsköztársaság idején a Vígszínház mutatta be, rendkívül nagy hatású előadásban. Azóta Erwin Piscator berlini rendezésén kívül Magyarországon sehol nem játszották. — Milyen fantáziát látott a rendező a darabban? — Magamban zseniálisan dilettáns műnek nevezem, mert a kiindulópontul választott hagyományos dramaturgiát felrúgva expresszionista, egymásra szórt apró jelenetekből építkezik. Mindegyiknek külön stílusa van: hol realista, hol naturalista, hol népballadai, hol vállaltan operettszerű, hol expresszív, sőt futurista elemekkel. Ezek váltakozásai ragadtak meg, ezek következetes bemutatása volt a célom s az, hogy kiderüljön a gondolat, amiért Barta A sötét házat megírta: az ösztönös lázadásnak mi köze a politikumhoz, a történelemhez. Stilárisan azt a groteszk folyamatot kívántam érzékeltetni, ahogyan az ösztönösség politikussá válik. — Az előadás igen nagy apparátust mozgat meg. — Barta harminc percben az egész akkori társadalomról próbált egyfajta gigantomán képet festeni őrültekkel, örömlányokkal, nyomorgó anyákkal, rendőrségi kopókkal, tüdőbajos katonákkal. Ezért illik inkább rá a „Jelenet 1918 tavaszán’’ meghatározás. Az utasításokat nem fejti ki drámai profizmussal, így tág tér kínálkozott a rendezői elképzelések érvényesítésére. Ebben sok ötlettel segítettek a színészek, akik nagy lelkesedéssel és szeretettel vettek részt a próbákon. Valóban nem volt könnyű ennyi embert mozgatni a színen. Kissé meglepő, hogy a gyermekszereplők kiválasztásában egyedül az Új Élet parki Általános Iskola vezetőiben találtunk megértő partnerekre. Meg kell említenem még, hogy a díszleteket Khell Zsolt III. éves iparművészeti főiskolás belsőépítész hallgató tervezte, akivel már többször dolgoztam együtt. A sötét ház egyik emlékezetes, súlyponti alakját Korcsmáros Jenő személyesíti meg: — Ez a dr. Tagányi Zsigmond filozófus tanár, aki életében minden erejét arra fordította, hogy a fennálló rendet támadja. Mint mindenki, aki nem találja a helyét az adott társadalmi közegben, a lehetséges kétféle magatartásból — az aktív ellenállásból és a paszszív rezisztenciából — az előbbit választotta. Emiatt többször bebörtönözték, s most, öreg korában, mivel képtelen arra, hogy továbbra is ellenálljon, kitalál magának egy szerepet: az őrület álarcába menekül, ezt használja fel ahhoz, hogy a barakklakók nagy varázslójaként felébressze bennük az öntudatot, az osztályharc szellemét, s terjessze a haladó ideológiát. A szerep a szerepben eljátszása nehéz, de örömteli feladat a színésznek. Személyesen is kötődöm a helyzethez: kisgyerekként apámat sok proletárcsaláddal együtt lakbérnemfizetés címén kilakoltatták, úgyhogy éreztem és láttam a légkört, ami itt a darabban megjelenik. Az est második részében kerül színre Nagy Lajos Új vendég érkezett című műve, amelynek rendezője Balogh Gábor IV. éves főiskolai hallgató. — Az évfordulóhoz kötődően az volt a szándékunk, hogy nem színházidegen, hanem erőnkhöz mérten valódi színházi produkcióval emlékezzünk az akkori eseményekre. Végigolvasva az irodalomtörténet adott anyagát, döntöttünk Nagy Lajos egyfelvonásosa mellett. Az Új vendég érkezett eredetileg novellaként, a harmincas években jelent meg. A felszabadulás után a szerzőt sokan kapacitálták, mások is ajánlkoztak, s a Nemzeti Színház rábeszélésének végül 1954-ben, nem sokkal halála előtt saját maga készítette el a dramatizálást. A Nemzeti még abban az évben bemutatta, de azóta sehol sem játszották, kivéve a televízió Krétarajz sorozatát, amelyben Lengyel György volt a rendezője. Az Új vendég érkezett már a Tanácsköztársaság idején játszódik, más történelmi helyzetben, mint A sötét ház. — Látszólag más világ, mint az előző. A két darab közti tematikus összefüggés nyilvánvaló; az Új vendég érkezett stilárisan is alkalmasnak látszott arra, hogy ne pusztán realista, hanem stílusában, környezetében, színészi játékában expreszszívebb előadást teremtsünk meg. Az expresszionizmust használtuk fel a darab szimbólumrendszerének kifejtéséhez. Főiskolásként nagyon tanulságos volt a darabon belüli bonyolult viszonylatokat a hagyományos színjátszás szerint kiépíteni, s erről mint alapról végrehajtani a stiláris változtatásokat. — Talán nem árulunk el titkot, ha elmondjuk, hogy a mulatozó, úri társaságba toppanó új vendég a vörösőrök személyében maga a Tanácsköztársaság. — A mulatozó, úri máris világba — ami 1919-ben is tovább létezett — egy teljesen másfajta jelenség érkezik. Először erőtlennek mutatkozik, de súlyosabb képviselőjének megjelenésével mind reálisabbá válik, és a maga erejével szimbolikusan megszünteti a másik világot. A darab izgalmasságát az adja, hogy a másik oldalról építkezik, annak bemutatásával tartja fel a tükröt. Azért törekedtem a múlt ilyen erős megjelenítésére, mert az a világ talán még ma sem pusztult ki teljesen. A rendezésben nyitott, aktív társakra találtunk a színészekben, akik — úgy érezzük — elfogadtak bennünket. Ez azért fontos, mert hathetes együttműködésünk eredménye alapvetően függött ettől. Szabó Ágnes díszlet- és jelmeztervezőnek, aki Prágában szerezte meg a diplomáját, szintén ez az első nyilvános bemutatkozása. Petur Istvánt, akiben a régi világ megannyi tulajdonsága egyesül, Barbinek Péter alakítja. — Az előadásnak két nagy felfedezést köszönhetek. Az egyiket az író, Nagy Lajos szolgáltatta, akit novellái, karcolatai, önéletrajzi regényei méltán avatnak a század legjelesebb magyar prózaíróinak egyikévé. A másik felfedezés Károlyi Mihály Hit illúziók nélkül című könyvének elolvasása volt, ami a történelmi helyzet megközelítését segítette. A figura értelmezéséhez elolvastam Prónai naplóját is. Petur István szimbolikus alak, akinek saját törvényei szerint megvan a saját igazsága. Noha ezek ebben a formában idegenek az embertől, csírái — úgy vélem — mindenkiben benne lakozhatnak; ezeket próbáltam kibontani az előadásban. A ma esti bemutatón A sötét ház díszleteit Khell Zsolt, a jelmezeket Szabó Ágnes tervezte. A főbb szerepeket Cseke Péter, Korcsmáros Jenő, Bessenyei Zsófia, Újhelyi Olga, Sz. Kovács Gyula, Sárady Zoltán, Somorjay Éva, Vésely Margit, Horváth Kati, Agárdy Ilona, Bálint Mária játsszák, rendező Hegyi Árpád Jutocsa f. h. Nagy Lajos Új vendég érkezett című művének díszleteit és jelmezeit Szabó Ágnes tervezte. Szereplők: Barbinek Péter, Kóti Árpád, Sárközy Zoltán, Csáky Magda, Pagonyi Nándor, ifj. Tatár Endre, Kiss László, Farkas Tamás; a rendező: Balogh Gábor f. h. T. G. A sötét ház. Korcsmáros Jenő és Cseke Péter kettőse Új vendég érkezett. Elöl Barbinek Péter, jobboldalt Köti Árpád Bethlen és a Rákócziak A Gondolat Kiadónál nemrég megjelent „Erdély művelődése Bethlen Gábor és a két Rákóczi György korában” című mű példamutató higgadtsággal mérlegeli a művelődés alakulását az önálló Erdélyben, rámutatva arra, hogy ez az önállóság milyen óriási tartalékot jelentett a későbbiekben az egyetemes magyar kultúra számára. Tarnóci Márton, a könyv szerzője szerényen háttérben marad, s ahol csak teheti, maga helyett a kor tanait beszélteti, akár iskolaügyről, könyvek sorsáról, bibliafordításról vagy a fiatalok külhonba küldéséről van szó. Tarnóci mindjárt a bevezetőben említi, hogy „A központi hatalomtól való földrajzi távolság az itt élő népek , magyarok, székelyek, szászok, románok eltérő történelmi hagyománya, másmás társadalmi fejlődése az idők során kialakult önkormányzatot roppant feladat elé állították..Ez igaz, csakhogy itt is hiányzik annak megmagyarázása, hogy milyen sajátos történelmi fejlődés eredményeként beszéltek Erdélyben három nemzetről: a magyarról, székelyről, szászról. A szászok mint betelepültek és betelepítettek különleges előjogokat élveztek. A székelyeknek pedig túl határőr szerepükön is megvolt a kiváltságuk. Amikor tehát magyar és székely nemzetről szólunk a korabeli események kapcsán, nem etnikai értelemben használjuk a kifejezést. Ezt Diákok külhonban A tanulmánykötet tárgyául szolgáló három fejedelem, de különösen Bethlen Gábor igen jól tudta, hogy a tényleges önállósághoz olyan közművelődési politika kialakítása szükséges, amely „minden szegény magyaroknak hasznokra” legyen. Ezért gyűjtötte a gyulafehérvári fejedelmi udvarba a magyar és külföldi mestereket, művészeket, s vetette magát maga a nagy fejedelem is olthatatlan szomjúsággal az olvasásra, tudósok és prédikátorok érveinek meghallgatására. Bethlen művelődéspolitikáját főként a népből kiemelkedő papokra, tanítókra, tudósokra alapozta. Szenczit hatalmasan támogatta, Geleji Katona Istvánt, az elesett szegénysorsú gyereket a püspökségig segítette, Bojthi Veres Gáspár jobbágy gyerekből udvari történetíró lett. A szegény fiatalokat külhonba küldték tanulni, s hogy miket tanultak ott, arra is rávilágít a Heidelbergben tanuló Bojthi Veres Gáspárnak küldött egyik válaszlevél. Bethlen azt írta egyebek között: „ ... ahhoz tartsd magad, hogy ne csak teológiai, hanem a bölcseleti tudományokat is alaposan megtanuld, hogy amikor majd hazatérendsz, úgy az egyházi, mint a polgári dolgokban is, a külügyek igaz Vietnami szolidaritási dalest Politikai dalok egy vendéglőben? Nincs ebben semmi kivetnivaló, a márciusi ifjak gyülekezőhelye is kávéház volt. A szokatlannak tetsző ötletet a Sport étterem valósította meg az ÁFÉSZ-esek KISZ-alapszervezetének ötlete nyomán. Március 14-én délután öttől és este fél nyolctól politikai dalokat hallhatott az étterem közönsége. Az étterem zenekarának vezetője, Tóth József és felesége, Kompár Rozália énekelte Victor Jara, a chilei mártír énekes dalait, saját megzenésítésben Nagy László versét és a legfrissebbet, az Együtt Vietnammal címűt, amelyet a kínai agresszió elleni titakozásul írt. Végül — jelképként — a Venceremost hallhattuk. A korábbi műsort meghallgatták az étterem dolgozói által patronált Kardos utcai Általános Iskola tanulói is. A közönség tetszéssel fogadta a produkciót, a záró számot sokan együtt énekelték, tapsolták az előadókkal. Politikai plakátkiállítás ..Haladó szellemű ifjúságunk a plakátművészet eszközével is juttassa kifejezésre politikai aktivitását, ezzel is hozzájárulva a forradalmi ifjúsági napok méltó megünnepléséhez”. E céllal hirdetett két kategóriában — a magyar forradalmi múlt, a három tavaszi eseményei, aktuális kül- és belpolitikai kérdések — politikai plakátpályázatot a KISZ Debrecen városi és orvostudományi egyetemi bizottsága. A pályázatra 223 pályamű érkezett, közülük 65-öt mutat be az a kiállítás, amelyet a Debreceni Orvostudományi Egyetem elméleti tömbjének előcsarnokában március 17-én, szombaton délután nyitott meg dr. Szabó Gábor, a DOTE rektora. A városi KISZ-bizottság díjait 24 alkotónak Varga László, a KISZ Debrecen városi bizottságának első titkára adta át, a díjazott pályamunkákról, a zsűri munkájáról Velényi Rudolf, a zsűri elnöke tájékoztatta a megjelenteket. A plakátkiállítás március 24-ig tekinthető meg a DOTE elméleti tömbjének előcsarnokában. KÖNYVSZEMLE is tettre buzdító gondolat hatalma A 16—17. században Erdély önálló fejedelemséggé lett. Az önállóság jellegzetességeinek értelmezése körüli történészviták csak nagy ritkán voltak mentesek a szenvedélyektől. Egyrészt ott volt a tündérország képlet, amelynek egyik maradandó irodalmi emléke Móricz Erdély-trilógiája, másrészt viszont megfogalmazódott a teljes elmarasztalás is, amiért az erdélyi fejedelmek taktikázásukkal, törökkel tartásukkal hátráltatták a „félhold” elleni küzdelmet E nézőpont-ütköztetésekben sok a történelemtudománytól idegen szempont. „Az okosságnál több a nyakasság.” szükséges lett volna hangsúlyozottan megmagyaráznia Tarnócinak. Néhány apróságra talán még érdemes volna fölhívni a figyelmet, de a könyv erélyei mellett eltörpülnek a hibázgatásában segítségednek hasznát vehessük magunk, nemzetünk, hazánk érdekében.” A Rákócziak is szinte fölmérhetetlenül gyarapították a magyar szellemiség bázisait. A Rákóczi-könyvtár már a maga idején is európai hírű volt, tanintézeteket hoztak létre, kollégiumokra áldoztak. A XVII. században Erdély művelődése tudatos tervezés eredményeként szorosan felzárkózott a nyugateurópai mögé. Tarnóci írja: „A kis Erdély együtt lélegzett Európával, és minden új eszme valamilyen formában utat talált. Bethlen Gábor idejében főként a német egyetemeket látogatták az erdélyi diákok. A két Rákóczi György korában a németalföldi és angliai univerzitások jöttek divatba, és az itt megismert új eszmék pezsdítő hatása felbolygatta, felkavarta Erdély politikai, szellemi életét.” Ennek köszönhető jórészt a vallási és nemzetiségi türelem is. Tarnóci háromszáz év távolából okos tudósítást közvetít a mai ember számára. Könyve hasznos hozzájárulás az önálló Erdéllyel kapcsolatos sok tévhit eloszlatásához és a magyar kultúrhistórián belül a három fejedelem művelődéspolitikájának jobb megismeréséhez. Emerson esszéi Ugyancsak sok tekintetben útmutató könyv az Emerson esszéit tartalmazó kötet, mely az amerikai gondolkodónak eredetileg Az emberiség képviselői (Representative Men) és az Angolok (English Traits) címen közreadott eszszéit tartalmazza. Az első gondolatkörben Montaigneről, Shakespeare-ről, Napóleonról és Goethéről értekezik, míg az Angolok címszó alatt a XIX. századi Angliáról, az angol szokásokról, az „önhitt Eldorádóról”, s emellett az angol egyetemekről és irodalomról írt nem egy esetben mindmáig meggondolkoztatót. Elméleti munkásságában jelentős helyet kapott az iparilag gyorsan fölemelkedő Amerika hétköznapi gyakorlatának nem egy kérdése. Talán ezzel is magyarázható, hogy az amerikaiak szinte valamennyien megértették, és — kivéve a bigott beállítottságúakat — tanításait befogadták. Ám az is igaz ugyanakkor, hogy Európa számára ő közvetítette a XIX. századi Amerikáról a legérdemlegesebb ismereteket. Neve fogalommá vált, George Eliot pedig leírta róla, hogy „az egyetlen igazi ember, akit valaha láttam”. Egész írói-filozófusi-közírói munkássága elfér egy testesebb kötetben. Ám úgy tűnik, amit leírt, „többször megszülte”, s fölöslegeset alig vetett papírra. Emerson „a XIX. század legnagyobb amerikai gondolkodója” volt. Gaal Györgynek, a kötet gondozójának igaza van, amikor Emerson gondolatrendszerének sajátosságait kutatva azt írja: „Emerson kidolgozza az új amerikai ember eszményképét is.” Gondolatrendszerének az a legnagyobb titka, hogy az elméletet a praktikum szolgálatába állítja. „Jó, ha a tudós ismeri a múlt korok könyveit, de elsősorban a mában éljen, a mának írjon.” Igen fontos vélekedése Emersonnak, hogy az anyagtalan gondolatot megfogható anyaggá kell átalakítani, vagy ahogy Gaal írja: „Egy jó könyv, gondolatokká változtatott élet, s akkor hatásos, ha tettre buzdít, és a benne levő gondolatokat újra alkalmazni lehet az életben.” Megjósolta Anglia bukását, általában a világhatalmak elkerülhetetlen agóniáját. Mélyen hitt az emberi haladásban s az emberi méltóságban. „Hasztalan minden, a haladás irányának kerekei nem állnak meg, s a tehetetlenség, félelem vagy szeretet összes erői sem bírnak téged helyben tartani. Rajta, s csak előre!” — jeles — HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1976. MÁRCIUS 26. □