Hajdú-Bihari Napló, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-19 / 90. szám
Szeptembertől: speciális osztályok a gimnáziumokban Speciális első osztályokban kezdődik a tanítás szeptembertől az ország néhány gimnáziumában, a kiemelkedően tehetséges, illetve egy-egy tantárgy, tudományterület iránt különösen érdeklődő gyerekek számára. Mint az Oktatási Minisztériumban elmondották az MTI munkatársának, a mintegy 800 gimnáziumi első osztály közül ötvenet érint a rendelkezés. Ezek tanulócsoportjaiban speciális tanterv szerint tanulnak majd a gyerekek: általában kétszer annyi idő jut az adott tantárgy ismereteire, mint a többi osztályban. Az elmélyült idegen nyelvi képzést szolgálják a speciális nyelvi osztályok, ahol az egyik idegen nyelvet heti 7-8, a másodikat pedig heti 3 órában tanítják Szeptembertől 41 ilyen osztályban tartják az orosz-, az angol-, a francia-, a német- és az olaszórákat csoportfoglal- kozások keretében. Különösen sok időt szán nak arra, hogy a tanulók a mindennapi be-szédkészség birtokába jussanak. A szakembe-rek azoknak a számára javasolják ezeket az osztályokat, akik nyelvtanári vagy külkereskedelmi pályára készülnek, illetve közvetlenül az érettségi után nyelvigényes munkakörben kívánnak elhelyezkedni. Ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy más pályaelképzelés esetén az itt tanulók társaiknál hátrányosabb helyzetbe kerülnek, mert fakultatív tárgyakat nem választhatnak. Speciális matematikai osztályban is tanulhatnak a matematikában különösen tehetséges gyerekek. A fővárosban három, Debrecenben, Miskolcon, Szegeden és Veszprémben egy-egy ilyen osztályban kezdődik tanítás szeptemberben. A természettudományok — a fizika, a kémia, a biológia és a komplexen a természettudományi tantárgy iránt érdeklődőknek Budapesten az Apáczai Csere János Gimnáziumban, valamint Szegeden a Radnóti Miklós Gimnáziumban nyílik tanulási lehetőség. A speciális osztályokban várhatóan az ország legtehetségesebb diákjai készülnek majd — négy éven át — életpályájukra. (MTI) Utószó a Csokonai-napokhoz A Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziumban ez évben is megrendezték a hagyományos Csokonai-napokat. A szokásosnál sokkal nagyobb aktivitás jellemezte az iskola tanulóit. A tanárok tanítványaikkal együtt dolgoztak, játszottak, versenyeztek, izgultak, egyformán kivették részüket a munkából. Jó alkalom volt ez a tehetségek megismerésére is, annak bizonyítására, hogy a diákság képes egy héten keresztül irányítani a programokat, dolgozni, alkotni. Sokféle verseny, pályázat, vetélkedő tette hasznossá és emlékezetessé az egy hetet. A korábbi évektől eltérően az idei Csokonai-napok jelentősége túlnőtt az iskola falain. Az egy hét alatt az iskolában járt a Fazekas Mihály Gimnázium csoportja is. A két tanintézet között jó kapcsolat kezd kialakulni, s a Csokonai-napok sikerén felbuzdulva felvetődhet a gondolat: csináljunk Debrecenben középiskolások hetét az elkövetkezendő években, amely remélhetőleg közelebb hozná egymáshoz az iskolák szerint erősen elkülönült tanulóifjúságot. Most pedig lapozzunk vissza a rendezvényekhez. A Csokonairól való megemlékezésen Kiss Tamás költő, író, Csokonai életének és munkásságának jó ismerője méltatta a költő nagyságát és fontosságát irodalmunkban. A megemlékezés után megnézte a részt vevő diákokkal együtt az országos diáknapokon eredményesen szerepelt tanulók bemutatóját. Sok tehetséges diákot ismerhettünk meg ezen a napon. Hallhattunk szép prózamondást, nagyszerű éneket egy igen tehetséges első osztályos tanulótól, s a Csokonai Diákszínpad által bemutatott Georges Feyden: Aludj el című bohózat is sikert aratott a népes közönség körében. Tóth Zoltán, a csoport diák rendezője elmondta, hogy bronz minősítést kaptak az idei országos diáknapokon, s két meghívást is kaptak a minősítés mellé. Április 29-én az irodalmi színpadok megyei fórumán mutatkoznak be az Agrártudományi Egyetemen, majd az irodalmi színpadok országos találkozóján — júniusban — láthatjuk őket ismét. Terveik között szerepel néhány új darab, s még az idén szeretnék megkapni az aranyfokozatot is. Az alkalmilag alakult irodalmi színpadok bemutatója és versenye is kellemes meglepetésekkel szolgált, amint erről a vendég Cseke Péter színművész beszélt értékelésében. Eredményes volt a szavalóverseny, a vers- és prózaíró pályázat is, és minden program tartogatott valami érdekeset, hasznosat a résztvevők és a nézők számára. A munka és játék fáradalmait a szombati „imperz nap” igyekezett feledtetni — igen sikeresen — vidámságával. A zsíros kenyeret árusító 4. d osztályosoknak ugyancsak kellett kenni a kenyeret, mert sikere volt a ritka jó csemegének. Közben tanár-diák mérkőzések zajlottak a tornateremben és az udvaron, s a küzdőszellemért dicséretet érdemelnek a részt vevő Csapattagok, külön kiemelve a testnevelés szakos tanárokat, akik becsülettel kivették részüket a felkészítésben, a játékok lebonyolításában, szervezésében egyaránt. Fucskó Miklós Cseke Péter a diákok között NYELV ÉS MŰVELTSÉG KI MIT VESZ? A sívilágkupáért folyó versenyeken szaporán hallhattuk, hogy ez a versenyző jól vette a kanyart, a másik óvatosan vette, a harmadik túl gyorsan vette. Ahogyan a tudósítók mondják, az autó- és a motorversenyzők is veszik a kanyart, ki jól, ki rosszul, ki óvatosan, ki vakmerőn. A futó sem kanyarodik, hanem veszi a kanyart. Felesleges szószaporítás ez, mert kanyarodni éppen annyi, mint a kanyart venni, azaz mégsem, mert a magyar kanyarodik, a német pedig nimmt die Kurre: „veszi a kanyart”. A sízők — saját fülemmel hallottam — nem átmennek a kapukon, nem átsiklanak rajtuk, veszik a kapukat. Egyikük pl. azért bukott, mert túl közel vette a kaput. A gátfutó sem átlép vagy átugrik a gáton, hanem veszi a gátat, és az akadályfutók is veszik az akadályokat. A díjugrató lovak is inkább veszik az akadályokat, mintsem átugornák. Miként az újságok írtál, Taróczy is jól vette az első akadályt, értsd: megnyerte, első mérkőzését. A focisták is veszik az akadályt (ha győznek, jól, ha kikapnak, rosszul). A Népszabadság ez év január 31-i számában olvastam: a próbajáratok résztvevőit meglepte, hogy a Lada-Niva „gépkocsi milyen könnyen vette a meredek lejtőket”. E hír olvastán nemcsak az lepett meg, hogy már a lejtőket is veszik, hanem az is, hogy a közlemény szerzője kapaszkodóra, emelkedőre gondolt, mégis lejtőről beszél. Úgy látszik, neki egyre megy. Lejtővé vált a kapaszkodó, az emelkedő az Élet és Tudomány Hegymászó lánctalpakkal című közleményében is (1979:411). A CAMOSCO nevű gépjármű „majdnem minden lejtőt le tud küzdeni”. A kép kétségtelenül megmutatja, hogy meredek emelkedőn felfelé megy a jármű, és nem veszi, hanem magyarán szólva derekasan leküzdi a „meredélyt”. Az Értelmező szótár szerint is: a lejtő a felszínnek lefelé haladó része, a magasodó útszakasz viszont emelkedő, kapaszkodó. De térjünk vissza a „vennivalókra”! Van, aki bátorságot vesz magának, „van olyan bátor, bátorkodik”, a másik ember fáradságot vesz magának, „nem sajnálja, nem restelli a fáradságot, azon fáradozik”. Olykor a felelősséget is magunkra vesszük, pedig vállalni is lehet. Az iskolai oktatásban is hányszor elhangzik: Vegyünk egy példát! ehelyett: Mondjunk egy példát! Akad olyan is, aki fürdőt vesz, pedig csak megfürdik, és olyan is aki sem nem eszik, sem nem iszik, hanem ételt és italt vesz magához. Aki pedig különórákon tanulja az angolt, a zenét, a matematikát, a táncot, az angol-, zene-, matematika- vagy táncórákat vesz. Ugyan miért vesznek jó vagy rossz fordulatot a dolgok, amikor egyszerűen csak jóra vagy rosszra fordulnak? S hány meg hány „vennivaló” van még! Alkalmazásba, előjegyzésbe, figyelembe, igénybe, őrizetbe, számításba, tekintetbe vesz, eredetét, kezdetét veszi, a dolognak élét veszi, búcsút vesz, irányt vesz, mértéket vesz, tudomásul vesz, készpénznek vesz, komolyan vesz, könnyen vesz, nehezen vesz, szó szerint vesz kifejezések már nyelvi ténnyé váltak. Inkább azért említjük őket, hogy tudjunk származásukról. Nem hibáztatjuk használatukat, legfeljebb túlzott „igénybevételüket" tehetjük szóvá. Némelyek szerint már a birkák és a marhák sem legelnek a Hortobágyon, hanem in Anspruch nehmen „igénybe veszik” legelőit. Az ilyen beszéd „nem jól veszi ki magát". É. Kiss Sándor A Tanácsköztársaság emlékére A JUBILEUMI EMLÉKÜLÉS TANULMÁNYAI A Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának és az 1918—19-es forradalmak 60. évfordulója alkalmából 1978. november 17- én jubileumi emlékülést rendeztek Debrecenben. Az emlékülésen elhangzott dolgozatokat, tanulmányokat a megyei pártbizottság propaganda- és művelődésügyi osztálya, valamint a megyei pártbizottság Archívuma kiadta önálló füzetben is. Az 1500 példányban megjelent tanulmánykötet a Mozi nyomdában készült Debrecenben, Serflek István szerkesztésében. Magyar József megnyitója után a kötet közli Miles György tanulmányát, mely ezt a címet viseli: Gondolatok a KMP megalakulása és a szocialista forradalom győzelméért vívott harc történetéről. 1918—1919. A tanulmány elsősorban azokkal a vélekedésekkel száll vitába, amelyek nem ellenségesen ugyan, de a Magyar Tanácsköztársaság megteremtését „terméketlen kísérletnek”, s „hamarjában kihúzott lap”nak minősítik. Miles e megítélésekkel szemben azt bizonyítja, hogy a Tanácsköztársaság törvényszerű mozzanata volt a magyar történelmi fejlődésnek. Érdekes tudnivalókat, történelmi tényeket közöl — no, ha nem ismeretleneket — L. Nagy Zsuzsa A Tanácsköztársaság külügyi kapcsolatai című cikkében. , A tanulmányból megtudjuk, hogy : a Forradalmi Kormányzótanács külpolitikája szakított a polgári demokrácia antantorientációjával, s Szovjet- Oroszországot tekintette szövetségesének. Történelmi tény, hogy Szovjet-Oroszországot diplomáciai szinten a világon elsőnek a Magyar Tanácsköztársaság ismerte el. A másik állam, amely normális viszonyt kívánt kialakítani a Magyar Tanácsköztársasággal, Ausztria volt. L. Nagy Zsuzsa cikkéből megismerhetjük a Forradalmi Kormányzótanács rugalmasságát, kezdeményezéseit. Józsa Antal dolgozata arra derít fényt, hogy milyen szerepet játszottak a magyar internacionalisták az 1918—19-es magyarországi forradalmakban, a Tanácsköztársaság küzdelmeiben. Az internacionalisták terjesztették leginkább a lenini tanításokat, a bolsevik tapasztalatok alapjáin szervezték a pártsajtót, irányították az eszmei-politikai harcot, nem kis szerepük volt a hadsereg megszervezésében sem. Fehér András cikke (A Magyar Tanácsköztársaság Hajdú-Biharban) számot tart mindazok érdeklődésére, akik tudatos történelemszemlélettel vannak felvértezve. Fehér András sem eseménytörténetet ad, hanem a legfontosabb tudnivalókat, tendenciákat összegzi. Gazdag István a Tanácsköztársaság agrárpolitikáját teszi mérlegre, rámutatván, hogy a Tanácsköztársaság elhibázta parasztpolitikáját. A szerző azonban hangoztatja, hogy később a hibás parasztpolitikát a történészek és a kommunista mozgalom a Magyar Tanácsköztársaság valamiféle egyedi sajátosságának tekintették, megfeledkezve a kor általános körülményeiről. Onosi László a Tanácsköztársaság művelődéspolitikáját elemzi, s megállapíthatja, hogy a proletárdiktatúra vezetői folytatták a polgári demokratikus forradalom idején megkezdett munkát, s haladéktalanul hozzáláttak a kulturális forradalom megvalósításához. A szerző cikkében több debreceni és megyei példát is mozgósít. Vaskó László a magyar kommunista ifjúsági mozgalom történetéhez szolgáltat adalékokat, egyaránt figyelve a az országos és a helyi fejlődés menetére, eredményeire. Bényei Miklós a Tanácsköztársaság debreceni sajtójáról írt tanulmányt. Mint érdekességet említjük a cikkből, hogy a Tanácsköztársaság kikiáltásakor Debrecenben 19 időszaki sajtótermék jelent meg: négy napilap, három politikai, két vegyes tartalmú, két színházi, három egyházi és két humoros hetilap, továbbá egy hivatalos és két teológiai folyóirat. A lapok közül a Debreczeni Vörös Újság kivételével valamenynyi polgári és református egyházi orgánum volt, a Szociáldemokrata Pártnak és a szakszervezeteknek abban az időben nem volt sajtója Debrecenben. Bényei Miklós a legfontosabb újságokról közöl rövid ismertetést. Szűcs Ernő a Magyar Tanácsköztársaság iparpolitikáját tekinti át Hajdú megyében. A cikk az iparpolitika egyetlen kérdésével, az üzemek szocializálásának végrehajtásával foglalkozik. Szűcs Ernő kutatásai nyomán megállapítható, hogy Hajdú megye proletariátusa a forradalmi időkben öntevékenyen, osztálytudatosan, gyakran az országos intézkedéseket megelőzve cselekedett. Debreczeni Ferenc a Tanácsköztársaság nevelés- és oktatásügyét általános szinten ragadja meg, kiemelve a fejlődés legfontosabb, legjelentősebb mozzanatait. Nyakas Miklós cikke Hajdúböszörmény forradalmi napjait idézi fel. Érdekes, hogy a városban a proletárdiktatúra csírái már a polgári demokratikus forradalom időszakában, március 21. előtt létrejöttek. A jubileumi emlékülés egyes dolgozatai közelebb hozzák a hatvan évvel ezelőtti eseményeket korunkhoz. Segítenek tájékozódni, az eseményeket, a tanulságokat valósan értékelni. A helytörténeti tanulmányok pedig nélkülözhetetlenek, tovább gazdagítják a történelemtudományt. A Potsdam városi énnekkar vendégszereplése A Hajdú-Bihar megyei Tanács és a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ rendezésében hangversenyezett a potsdami Énekakadémia vegyeskara április 14-én este a Bartók Teremben. A kórusirodalom két kiemelkedő remekét, Händel Béke-ódáját és Schubert Esz-dúr miséjét szólaltatta meg a huszonhét éve működő öntevékeny énekkar a nyíregyházi zenekar kíséretével. (A kitűnő énekegyüttes gazdag műsorán Brahms rekviemjén Bach, Haydn művein kívül Sosztakovics oratóriuma is szerepel.) Az ezúttal előadásra került Béke-ódát jól ismeri a debreceni hallgatóság, legutóbb a KISZ váci kórusa interpretálta. A 110 tagú mammut-énekegyüttes csaknem teljességében mutatkozott be a hangversenyen. Előadásában a két monumentális zenei freskó pompásan érvényesült. A hatás elérésében kivált főleg a kitűnő hangerejű női kar, amely beárnyékolta helyenként a kisebb számerejű férfikart, főleg a tenorszólamot, ízléses dallamformáló tudásuk, megbízható intonációjuk mindig kitűnt. A Szabolcsi Szimfonikus Zenekar egyike hazánk legfiatalabb hangszeres együtteseinek. Egyelőre kisegítők részvételét is igénybe veszi. A nehéz trombitaszólót miskolci zenész fújta (eredményesen), s a vonós hangszereken játszók Debrecenből is szívesen átutaznak hozzájuk. Ez helyes. Még a régebbi orkeszterek is gyakran így oldják meg a problémát. A zenekar a kezdeti elfogódottságot, ritmikai bizonytalanságot leküzdve csakhamar jól kiegészítette a potsdamiak teljesítményét, akik bizonyára sokszor megszólaltatták a két mesterművet, hiszen hazájukon kívül a Szovjetunióban, Lengyelországban, Bulgáriában is vendégszerepeltek már sikerrel. Kétségtelenül a Schubertmű előadása keltette a legnagyobb tetszést, semmi zavaró mozzanat nem gátolta ennek a műélvezetét. A 965 művet alkotó Schubert utolsó opuszai közé tartozik ez a tradicionális, latin szöveget romantikus szabadsággal feldolgozó mise, amely a 31 évesen az „elíziumi mezőkre örökre távozó mester” egyik legszebb vallomása. Érdekes, hogy a nagyzenekarra hangszerelt darabban hiányoznak a fuvolák. Horst Müller, aki 18 éve vezeti kórusát, akaratát, elgondolását jól sugározta át a tagokra. Nem a részletek aprólékos megmintázására, hanem inkább az egységes vonalvezetésre, monumentalitásra, a részletek tornyosítására, tömeghatásra törekedett Színvonal-ingadozás nélkül sikerült biztosítania kórusának teljesítményét. Az énekszólókat Renate Faltin, Hella Weigmann, Lothar Sievers, Ullrich Barth, Klaus Domhard énekelték. Az Óda nehéz, az egy szótagra jutó végtelen hosszúságú, ékesítésekben, cifrázatokban, ornamensekben gazdag koloratúrák megoldásában nagyon küzdöttek, néhol el is akadtak, de Schubert dallamos, szívhez szóló kantilénáinak intonációjában tudásuk legjavát adták, s lágyan zengő szólóikkal sok gyönyörűséget okoztak a lelkes közönségnek. Sonkoly István A JELENKOR ÁPRILISI SZÁMA A Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat új számának lírai rovatában többek között Bisztray Ádám, Csanády János, Csoóri Sándor, Kerék Imre, Makay Ida, Meliorisz Béla és Rába György verseit olvashatjuk. A szépprózai írások sorában Mészöly Miklós és Tandori Dezső elbeszélését, Spiró György Nyulak Margitja című drámájának befejező részét és Thiery Árpád veszprémi szociográfiájának új részletét közli a folyóirat A művészeti rovatban Németh Lajos Korniss Dezső művészetét méltatja, Bécsy Tamás pedig fővárosi színházi előadásokról számol be. A „Versről versre” sorozatban Füst Milán: A jelenés című költeményéről beszélget Somlyó György és Domokos Mátyás. Az irodalmi tanulmányok közül kiemelkedik Vasy Géza írása Nagy László költészetének utolsó szakaszáról. Figyelmet érdemel Fodor András esszéje Csoóri Sándor A föltámadás első pillanatai című költeményéről. A kritikai rovatban Bodnár György írása Hubay Miklós drámáinak válogatott kötetét elemzi. Vekerdi László a Magyar tallózó című sorozat három első kötetét ismerteti. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ -1979. APRILS 10.