Hajdú-Bihari Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-26 / 199. szám
Csáth Géza Kosztolányihoz írt két levele Hides napjairól Dr. Brenner József 1919. szeptember 11-én megszökött a szabadkai kórház elmebeteg osztályáról, és a gyógyszerész rokonától lopott pantoponnal elindult Budapest felé. A demarkációs vonalon szerb katonák tartóztatták fel, majd bekísérték az őrszobába, hol az elővett pantopont lenyelte, lebukott a földre és meghalt. Így ért véget a századelő nagy ígéretének, Csáth Gézának eltékozolt élete. Rövid másfél évet töltött Földesen, a katonai szolgálatra bevonult Matolcsy Pál orvost helyettesítve. 1915 októberében, amikor feleségével együtt a községbe költözik, már teljesen átitatta szervezetét a halálos méreg, morfium nélkül már létezni sem tud. A község lakói mindebből semmit sem sejtenek, amint azt sem tudják, hogy orvosuk befutott, jónevű író. Húsz évvel később, amikor Bóka László Karácsony Sándort faggatja (akinek a szülei a Csáth Gézának otthont adó , Szőllősy-kúria mellett laktak), csak annyit tud elmondani: „Földesen csendes, magába vonult embernek ismerték, kit a helybeli intelligencia finom modoráért becsült, de senki sem tudta róla, hogy író, hogy (Brenner doktor úr) Csáth Gézával azonos.” 1973-ban amikor a nyomát kutattam, a jó szerencsém gyermekkorom kedves ismerősétől kéretett felvilágosítást. Sólyom Károlyné már ekkor nyolcvannégy (84) esztendőt megért, kitűnő emlékezettel megáldott néni volt. Brenner József 1916-ban hosszú hónapokon át kezelte nagybeteg apósát, nyár elejétől 1917 januárjáig. Az orvos görbe bottal járt, a felesége is nagy volt, szép emberek voltak. Sólyomné apósának elmezavara volt, az orvos sűrűn eljárt a Debreceni utcán (akkor Bocskai utca) levő, az idén lebontott kétszáz éves nádfedelű egykori Zákány-kúriába. Még ő helyezi el a nagybeteget egy barátja révén Pesten az angyalföldi idegszanatóriumban, de amikor az após januárban meghalt, az orvos már nem lakott a faluban. Meglepetést okoztam vele, mikor elmondtam, hogy egykori orvosuk író is volt, s talán egy kellemes emlékképet tettem zavarossá a Földesen Nagy Brennerként ismert Csáth Géza különös életének és halálának az elmondásával. Az alább közölt egyik leveléből kiderül, mennyire együtt érzett Csáth Géza a súlyos háborús terhekkel sújtott földesiekkel, a maga nagy elesettségében is ekkor még tudott másokkal törődni. Még telve van irodalmi ambíciókkal. Knemnél újabb kötetet szeretne kiadni, egy előbbi földesi levelében — amit Rézi Pál tett közzé az Üzenet 1977. évi, Csáth Gézaemlékszámában — tizenöt régibb és újabb novellát jelöl meg a soha napvilágot nem látott mű tartalmául. Egy novellán dolgozik, és egy librettó tervét forgatja a fejében, egyik sem született meg, utolsó novellája a Dénes Imre 1918-ban jelent meg az Esztendőben. Emlékeznek-e rá a faluban, ahol rövid és eltékozolt életének tizenhat, a munkának és az olyan reménytelenül óhajtott újjászületésnek áldozott hónapját töltötte? Bizony nem, hiába porosodik a könyvtárban A varázsló halála, pedig jó földesi szokás szerint rojtossá olvasnák ha tudnák, hogy íróját köti valami a faluhoz. Ébresszük rá őket. Maga a falu is elrugaszkodik tőle, pusztítva az emlékét őriző házakat. Már csak a sorsa beteljesedésére vár az egészségház elhanyagolt épülete, ahol lakott, és mindent elpusztít az idő földesi emlékeiből, hogy még egy emléktábla se kerülhessen azokra a falakra, amelyek még látták őt élni és szenvedni. Az alább közölt két levél a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában a Kosz-tolányi hagyatékban található. „Szegény Csáth Géza hagyatéka, hozzám írt végrendelkező levelei.” — írta rájuk Kosztolányi, az unokatestvér. Az időben első a debreceni Árpád téri református templomot ábrázoló képeslap. A postabélyegző kelte: Debreczen 916. ápr. 7. Ngs. Kosztolányi Dezső úrnak Budapest Fehérvár út 15/a Kedves Desiré! 1916. IV. 6. Levelednek őszintén megörültem. Sajnálom, hogy nem kaptam elég idejében az értesísítést Grószi haláláról, mert különben Szabadkán találkozhattunk volna. Jelenleg csak bevásárlások céljából vagyok Debrecenben, Olgával. Egyébként Földesen élünk, Kettesben, azaz hármasban, mert van egy remek kis okos Kuvasz Kutyánk, akin halálra nevetjük magunkat. (Ha elkezdem hegedülni a Traumereit, érzékenyen, csendesen és tercelve vonít hozzá. Ilyet még nem láttam. Egy kincs ez a kutya.) Falusi életünk főkép a kényelmes praxisra és az olcsó menagera van alapítva. Jelenleg háborúban ezek fontos szempontok. Feleségem főz nekem és kibontakozott teljesen ritka főzi, szakácsi tehetsége. Én tanulmányozom a parasztot és igyekszem progresszív eszméket elhinteni. A napokban vonultak be itt a 44—50 évesek. Szívszaggató látvány volt. Ez a község amelyből a 39. gy. e. zöme került ki. Minden 3. családnak elesett halottja van. A háborút itt sokkal jobban látni, mint Pesten. Mert nem találkozhatsz 3 emberrel, hogy azok közzül valakinek apja fia vagy testvére el ne esett volna. Így itt élek, semleges falusi életet. Este hegedülök, Jókayt olvasok, egy novellán dolgozom, amely Győrikről szól. A Johanna pandantja lesz. A háború végéig ki akarom választani hogy hol telepedjem le vidéken. Ilonkát és téged mindketten sokszor üdvözölve ölel Józsi A második levél borítékja nincs meg. Dér Zoltán Az árny zarándoka című könyvében az ötödik bekezdését már közölte. Kedves Desiré! Földes 1916. Júl. 12. Megkaptam második ragasztásos idézettel ellátott levelező lapodat is. Hálásan köszönöm Kedves közbenjárásodat. S ha újra neki adom magam, majd magamat az írásnak — kétségtelenül ennek a jóindulatú és baráti cselekedetednek lesz benne a legnagyobb része. Azóta már te is régen megkaphattad hosszú levelemet Kérlek, hogy ha kedved lesz válaszolni, vedd majd elő ezt és azt a levelet és folytassuk a felvetett témákat. Nézetem szerint ugyanis a levelezésnek csak úgy van teteje! Ha a beszélgetéshez hasonlít. — Ne hidd, hogy ezzel valami nagyot akarok mondani, de tudom, hogy te manapság már — mint levélíró— nem követed ezt a methodust, ellentétben egyetemi diákkoroddal, amikor viszont így cselekedtél. Knernek a napokban írok. Kézirataim Pesten vannak, és elküldöm neki azokat, mihelyt alkalmam lesz Pestre utazni. Nem szándékozom tőle sok pénzt kérni, sőt direct olcsón adom a kötetet, mert azt szeretném kivinni, hogy példányok után fizessenúgy mint Erdős Renée fizetteti magát, így saját aláírásával szignál minden eladásra jogosult kötetet.) Olvastam a P. N.-ban az „Ördög étlapjá”-t. Mondhatom, hogy nagyon tetszett nekem. Ez valami új dolog volt nálad. Kétségtelenül kiszélesítése a théma-körödnek s így emelkedés — elvileg. A nagy írót kell hogy az egész élet érdekelje. S te most ama finom ételsor leírásával talán először igazoltad, hogy van ízlésed (gustus) és gyomrod. Azt hiszem egész így el fogsz érkezni a természet iránti aprólékosabb érdeklődéshez is, ami szintén hiányzott eddig nálad. — Nem tökéletlenség volt ez a hiány, hanem az ifjúság stigmája, amely még annyira tele van önmagával, hogy nincs ideje és kedve kifelé nézni és lehajolni megnézni egy virágot vagy követ Így gondolom, hogy egy napon észre fogod venni a természetet, amely eddig csak mint Staffage és symbolikusan szerepel nálad. Egyszer majd théma és realitás lesz. Mit gondolsz erről? K. Desiré! Volna egy nagyszerű operett — thémám, amelyet veled szeretnék ki- dolgozni — NB A librettót együtt írnak, a verseket te, a zenét én. De nagyon félek, hogy elmeséled a barátaidnak és elkapják az orrunk elől. Azaz egy napon azon veszed észre magad, hogy a színlapon hirdetik a mi thémánkat. Azt mondhatom, hogy páratlanul kitűnő dolog és az operettben egy új lépést jelentene a műfaj számára. Világcikk lenne belőle — ezt tudom. Várjon számíthatok-e teljes titoktartásodra. Küldd el levélben becsületszavadat és akkor megküldöm a thémát és a darab vázlatát A szövegkönyv még a nyáron elkészülhetne. Még csak egyet róla. Nem volt még ilyen! Annyira kitűnő, mulattató mulatságos és mégis milyen költői. Zenésítésre pedig azért alkalmas, mert általánosan ismert történet, be van idegezve reá a közönség és az új relációk a mese teljessége is alkalmas reá, hogy a közönségben már meglevő emlékeket hatalmas erővel ébressze fel és nagy figyelmet érdeklődést keltsen. Mit dolgozol K. Desiré? Mi hír Árpiról? -Ilona most a nyár alatt nem lett-e valamivel soványabb, nem mutatkoztak-e hébe hóba lázak? Főfájások? Mert ha igen, akkor ez ellen lehet tenni!) Írj! írj! Mindkettőtöket sokszor köszöntünk mind a ketten J. és O.” (Közli: Karacs Zsigmond) — Feltétlenül keresd meg a Tímár utca 9. számú házat! — ezzel az intelemmel bocsátotta útjára lányát augusztus végén Görbe Jánosné. Ebben a házban született ugyanis 22 évvel ezelőtt Görbe Nóra, amikor apja, Görbe János a debreceni színház tagja volt. Két évtized múltán íme a lány is bemutatkozik a debreceni közönségnek. Szerepre szerződött a Csokonai Színházhoz, s mindjárt az évadnyitó darabban debütál. Most fejezte be a főiskolát Horvai István osztályában, de nem színházhoz, hanem a filmgyárhoz szerződött. — Ez stabil hely, de ugyanakkor változatos és szabad mozgást enged — mondja. — A kötelező forgatási napokon kívül bárhová mehetek. Szeretek filmezni, bár még a pálya elején tartok, már több filmben játszottam. Az Áramütést itt is forgattuk, Debrecenben. Televíziós játékokra is meghívtak, most Horvai István rendezésében Sarkadi Imre: Szeptember című drámájából készítünk filmet Bármennyire a filmezést választotta Görbe Nóra, azért a színpad sem idegen számára. Főiskolásként négy darabban is játszott, másfél évig pedig a Madách Színházban gyakorolta a színészmesterséget a színpadon is. **. *•) ÚJ ARCOK A CSOKONAI SZÍNHÁZBAN Görbe Nóra Igényesebb embernevelő munkát! Pedagógusok kutatásmetodikai tanfolyama Hajdúszoboszlón Örök és eleven feladat a pedagógiában, hogy az elmélet és a gyakorlat együtt, kézen fogva lépjen előre. A közvetlen, egymást nap mint nap feltételező kölcsönhatás termékenyítően hat az elméleti kutatásokra, s növeli a hétköznapi embernevelő munka igényességét és eredményességét. A szocialista nevelő iskola megteremtése hosszú és nehéz, küzdelmekkel teli folyamat. Annál is inkább, mert a korszerűsítési törekvések ritkán teremnek azonnali eredményeket, s a kezdeti vagy váratlan átmeneti kudarcokat önigazolásul reklámozza a rutinból élő kényelmes ellentábor: „Na ugye, megmondtuk előre!”. Ennélfogva a szocialista nevelő iskola megteremtését szívügyének tekintő pedagógus számára elengedhetetlen, hogy felvértezze magát a kutatások legújabb eredményeivel, s tudományos igénnyel végezze maga is mindennapi munkáját. Ennek szervezett kereteit teremtette meg az 1972-es oktatáspolitikai párthatározatot követően a Magyar Tudományos Akadémia, amikor 1973-ban megalakította pedagógiai kutatócsoportját, s egyben létrehozta annak regionális alközpontjait. Majd ennek a célnak a szolgálatába állottak a területi akadémiai bizottságok, így a Debreceni Akadémiai Bizottság és annak Neveléselméleti Munkacsoportja is. Az elmúlt hat év, de különösen az 1975—78 közötti időszak tapasztalatokban és tanulságokban igen gazdag vizsgálatai megalapozták a konkrét iskolai pedagógiai programok kidolgozását és a nevelőmunka új eljárásainak tudományos kutatását, aminek távolabbi célja: iskolai kísérletek végzése a teljes személyiségprogram megvalósítására. Ezért látták szükségesnek a Debreceni és a Pécsi Akadémiai Bizottság, valamint az MTA 6-os kutatási főirányának szakemberei, hogy közös felkészítést, kutatásmetodikai tanfolyamot tartsanak a vizsgálatokban már korábban is részt vevő gyakorló pedagógusok számára. Az első tanfolyamra Hajdúszoboszlón került sor augusztus 21—25. között, a következő pedig 1980. januárban Pécsett kerül megrendezésre. A hajdúszoboszlói tanfolyamon segédanyagok, neves előadók útmutatásai és élénk szemináriumi viták eredményeztek egységes állásfoglalást, és győzték meg ösztönzően megyénk részt vevő gyakorló pedagógusait, hogy a neveléstudományi kutatásaik elméleti és gyakorlati eljárásai csak együttesen vezethetnek eredményre. Egyben a kutatásmetodika műhelytitkai tárultak föl a foglalkozásokon. Jelentős eredmény, hogy a tanfolyamot követően Hajdú- Bihar megye 12 iskolájában több mint hatvan pedagógus közvetlen részvételével az iskolai pedagógiai program és a közösségi tevékenységrendszer kétéves kutatómunkájának megvalósítására kerül sor szeptembertől. A kutatás legfőbb célja, hogy az iskolai munka a tanulói személyiség egyre teljesebb fejlesztését állítsa a központba. A megyei művelődésügyi osztály támogatólag a szervezett pedagógus-továbbképzés igényes és intenzív formájaként tartja számon ezt az alkotó pedagógiai munkát. Természetes azonban, hogy e felelősségteljes feladatra való felkészüléshez a tanfolyam önmagában nem lehet elegendő. Dr. Petrikás Árpád szavaival: „Nem kész kutatók fogják elhagyni a két részből (Hajdúszoboszlón és Pécsett) álló felkészítést. Csupán az indíttatást, az elmélyülő tájékozódást és a tudományos tevékenység elemeinek elsajátításához szükséges alapvető ismeretek birtokbavételét kívánjuk segíteni. Az alkotó munka további lépcsői csak az önálló kutatói látásmód és invenciózus gondolkodás nyomán járhatók be.” Tun Tibor A NÉPMESÉK TUDÓSA Száz éve született Berze Nagy János Száz évvel ezelőtt született Berze Nagy János néprajztudós, népmesekutató. A Heves megyei Bessenyő (ma: Bessenyőtelek) egyik faluvégi házában, ahol 1879. augusztus 23-án parasztszülők sokadik gyermekeként született, gazdag népköltészeti anyagot ismerhetett meg, és ennek gyűjtéséhez már gimnazistaként hozzákezdett. Spontán érdeklődése akkor vált tudatossá, amikor a budapesti egyetemen a néprajzkutató és irodalomtörténész Katona Lajos tanítványa lett. Tőle kapta tudományos alapműveltségét s azt az élete végéig ható ösztönzést, hogy a népköltészeti termékek gyűjtője, illetve a néphagyományok tudományos elemzője, kutatója legyen. Bár életét a magyar népmesék tudományos ismertetésének és rendszerezésének szentelte, néprajzi tevékenysége sohasem volt főfoglalkozása. Tanár, tanfelügyelő volt, s emellett folklorista, 1905- től bölcsészdoktorátusának megszerzésétől 1939-ig a tanügyigazgatásban dolgozott. Mint tanfelügyelőségi tollnok kezdte, s vezető tanfelügyelőként, tanügyi főtanácsosként ment nyugdíjba. Állomáshelyei : Lugos, Kolozsvár, Nagyenyed, Csíkszereda, Debrecen, Pancsova, Szekszárd és végül Pécs, ahol 1946 áprilisában halt meg. Kevesen tudják róla, hogy 1916 szeptemberétől 1917 áprilisáig — az erdélyi hadművelet idején — a Csík megyei tanfelügyelőség vezetésével megbízott segédtanfelügyelőként Debrecenben is tartózkodott. Berze Nagy János debreceni tartózkodására az elveszett otthon nyugalmának hiánya ütötte rá bélyegét. Alig több mint fél év alatt három helyen lakott, előbb a Csapó utca 57. szám alatt, Szűcs Imre György lakásában, aztán a Siketnémák Intézetének portási szobájában, majd albérletben Benedek Ferenc szabómesternél a Batthyány utca 1. szám alatt. Az átmeneti időszakok nehézségeit a folytonos alkotómunka tevékenysége feledteti. Berze vidéki tanítók segítségével minden állomáshelyén hatalmas menynyiségű, hallatlanul értékes néprajzi anyagot gyűjt öszsze. 1907-ben már fölhívja magára a figyelmet első fontosabb közlésével, a Népmesék Heves és Jász-Nagykun- Szolnok megyéből című gyűjteményével. Az értékes, nagy munkával járó induláshoz méltó a folytatás is: a meséről írott tanulmánya A magyarság néprajza harmadik kötetében Budapest, 1935) a népmesére vonatkozó addigi tudományos kutatások első alapos és rendszerező összefoglalása. Alakoskodó játéktól és misztériumtól a néphitre és a népszokásokra vonatkozó adatokig, dalszövegtől a balladáig, közmondástól a meséig a népköltés valamennyi ágát felölelő háromkötetes gyűjteménye, a Baranyai magyar néphagyományok, amely 1940-ben jelent meg Pécsett. A sors azonban úgy hozta, hogy Berze Nagy János munkásságának mind terjedelemben, mind értékben nagyobb részét az életben kiadatlan művek alkotják. Pályája kezdetétől fogva dolgozott a mesetípusokon és a meseszótáron, ennek az utóbbinak a kézirata azonban sajnálatos módon elkallódott. Az 1957-ben megjelent Magyar népmesetípusok — Berze Nagy János életének főműve, 36 évi munka eredménye — nemcsak a nemzetközi kutatás, a finn Antti Aarne és az amerikai Stith Thompson addigi eredményeit összegzi, de a népköltészet sajátosságaihoz jobban alkalmazkodó rendszert és osztályozási módszert dolgoz ki azáltal, hogy a mesék típusait a bennük előforduló motívumok alapján határozza meg. A népmesekutatás során született mitológiai tárgyú tanulmányait tartalmazza az Égig érő fa című, ősvallásunk hiedelemvilágával foglalkozó munkája, amely két kiadást ért meg. J. N. J. LEVELEZŐLAP : MAGYAR POSTA ! □□□□ Hi Berze Nagy János születésének centenáriumára augusztus 23-án arcképét ábrázoló benyomott értékjelzésű postai levelezőlap jelent meg