Hajdú-Bihari Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-26 / 199. szám

Csáth Géza Kosztolányihoz írt két levele Hides­ napjairól Dr. Brenner József 1919. szeptember 11-én megszökött a szabadkai kórház elmebe­teg osztályáról, és a gyógy­szerész rokonától lopott pan­­toponnal elindult Budapest felé. A demarkációs vonalon szerb katonák tartóztatták fel, majd bekísérték az őrszo­bába, hol az elővett panto­­pont lenyelte, lebukott a föld­re és meghalt. Így ért véget a századelő nagy ígéretének, Csáth Gézának eltékozolt éle­te. Rövid másfél évet töltött Földesen, a katonai szolgálat­ra bevonult Matolcsy Pál or­vost helyettesítve. 1915 októ­berében, amikor feleségével együtt a községbe költözik, már teljesen átitatta szerve­­­­zetét a halálos méreg, mor­fium nélkül már létezni sem tud. A község lakói mindeb­ből semmit sem sejtenek, amint azt sem tudják, hogy orvosuk befutott, jónevű író. Húsz évvel később, amikor Bóka László Karácsony Sán­dort faggatja (akinek a szülei a Csáth Gézának otthont adó , Szőllősy-kúria mellett lak­tak), csak annyit tud elmon­dani: „Földesen csendes, ma­gába vonult embernek ismer­ték, kit a helybeli intelligen­cia finom modoráért becsült, de senki sem tudta róla, hogy író, hogy (Brenner dok­tor úr) Csáth Gézával azo­nos.” 1973-ban amikor a nyo­mát kutattam, a jó szeren­csém gyermekkorom kedves ismerősétől kéretett felvilágo­sítást. Sólyom Károlyné már ek­kor nyolcvannégy (84) eszten­dőt megért, kitűnő emlékezet­tel megáldott néni volt. Bren­ner József 1916-ban hosszú hónapokon át kezelte nagybe­teg apósát, nyár elejétől 1917 januárjáig. Az orvos görbe bottal járt, a felesége is nagy volt, szép emberek voltak. Só­­lyomné apósának elmezavara volt, az orvos sűrűn eljárt a Debreceni utcán (akkor Bocskai utca) levő, az idén lebontott kétszáz éves nádfe­delű egykori Zákány-kúriába. Még ő helyezi el a nagybe­teget egy barátja révén Pes­ten az angyalföldi idegszana­tóriumban, de amikor az após januárban meghalt, az orvos már nem lakott a faluban. Meglepetést okoztam vele, mikor elmondtam, hogy egy­kori orvosuk író is volt, s ta­lán egy kellemes emlékképet tettem zavarossá a Földesen Nagy Brennerként ismert Csáth Géza különös életének és halálának az elmondásá­val. Az alább közölt egyik leve­léből kiderül, mennyire együtt érzett Csáth Géza a súlyos háborús terhekkel sújtott földesiekkel, a maga nagy elesettségében is ekkor még tudott másokkal törőd­ni. Még telve van irodalmi ambíciókkal. Knemnél újabb kötetet szeretne kiadni, egy előbbi földesi levelében — amit Réz­i Pál tett közzé az Üzenet 1977. évi, Csáth Géza­­emlékszámában — tizenöt régibb és újabb novellát je­löl meg a soha napvilágot nem látott mű tartalmául. Egy novellán dolgozik, és egy librettó tervét forgatja a fe­jében, egyik sem született meg, utolsó novellája a Dénes Imre 1918-ban jelent meg az Esztendőben. Emlékeznek-e rá a faluban, ahol rövid és eltékozolt életé­nek tizenhat, a munkának és az olyan reménytelenül óhaj­tott újjászületésnek áldozott hónapját töltötte? Bizony nem, hiába porosodik a könyvtárban A varázsló halá­la, pedig jó földesi szokás sze­­­­rint rojtossá olvasnák ha tudnák, hogy íróját köti va­lami a faluhoz. Ébresszük rá őket. Maga a falu is elru­gaszkodik tőle, pusztítva az emlékét őriző házakat. Már csak a sorsa beteljesedésére vár az egészségház elhanya­golt épülete, ahol lakott, és mindent elpusztít az idő föl­desi emlékeiből, hogy még egy emléktábla se kerülhes­sen azokra a falakra, ame­lyek még látták őt élni és szenvedni. Az alább közölt két levél a Magyar Tudományos Akadé­mia Kézirattárában a Kosz-­­­tolányi hagyatékban találha­­t­­ó. „Szegény Csáth Géza ha­gyatéka, hozzám írt végren­delkező levelei.” — írta rájuk Kosztolányi, az unokatestvér. Az időben első a debreceni Árpád téri református temp­lomot ábrázoló képeslap. A postabélyegző kelte: Debre­­czen 916. ápr. 7. Ngs. Kosztolányi Dezső úr­nak Budapest Fehérvár út 15/a Kedves Desiré! 1916. IV. 6. Levelednek őszintén meg­örültem. Sajnálom, hogy nem kaptam elég idejében az értes­í­sítést Grószi haláláról, mert különben Szabadkán talál­kozhattunk volna. Jelenleg csak bevásárlások céljából vagyok Debrecenben, Olgá­val. Egyébként Földesen élünk, Kettesben, azaz hár­masban, mert van egy remek kis okos Kuvasz Kutyánk, akin halálra nevetjük magun­kat. (Ha elkezdem hegedülni a Traumereit, érzékenyen, csendesen és tercelve­ vonít hozzá. Ilyet még nem láttam. Egy kincs ez a kutya.) Falu­si életünk főkép a kényelmes praxisra és az olcsó menage­­ra van alapítva. Jelenleg há­borúban ezek fontos szem­pontok. Feleségem főz nekem és kibontakozott teljesen rit­ka főzi, szakácsi tehetsége. Én tanulmányozom a parasz­tot és igyekszem progresszív eszméket elhinteni. A napok­ban vonultak be itt a 44—50 évesek. Szívszaggató látvány volt. Ez a község amelyből a 39. gy. e. zöme került ki. Minden 3. családnak elesett halottja van. A háborút itt sokkal jobban látni, mint Pesten. Mert nem találkoz­hatsz 3 emberrel, hogy azok közzül valakinek apja fia vagy testvére el ne esett vol­na. Így itt élek, semleges fa­lusi életet. Este hegedülök, Jókayt olvasok, egy novellán dolgozom, amely Győrikről szól. A Johanna pandantja lesz. A háború végéig ki aka­rom választani hogy hol te­lepedjem le vidéken. Ilonkát és téged mindket­ten sokszor üdvözölve ölel Józsi A második levél borítékja nincs meg. Dér Zoltán Az árny zarándoka című köny­vében az ötödik bekezdését már közölte. Kedves Desiré! Földes 1916. Júl. 12. Megkaptam második ra­gasztásos idézettel ellátott levelező lapodat is. Hálásan köszönöm Kedves közbenjá­rásodat. S ha újra neki adom magam, majd magamat az írásnak — kétségtelenül en­nek a jóindulatú és baráti cselekedetednek lesz benne a legnagyobb része. Azóta már te is régen meg­kaphattad hosszú levelemet Kérlek, hogy ha kedved lesz válaszolni, vedd majd elő ezt és azt a levelet és folytassuk a felvetett témákat. Nézetem szerint ugyanis a levelezés­nek csak úgy van teteje! Ha a beszélgetéshez hasonlít. — Ne hidd, hogy ezzel valami nagyot akarok mondani, de tudom, hogy te manapság már — mint levélíró­­— nem követed ezt a methodust, el­lentétben egyetemi diákko­roddal, amikor viszont így cselekedtél. Knernek a napokban írok. Kézirataim Pesten vannak, és elküldöm neki azokat, mi­helyt alkalmam lesz Pestre utazni. Nem szándékozom tő­le sok pénzt kérni, sőt direct olcsón adom a kötetet, mert azt szeretném kivinni, hogy példányok után fizessen­­úgy mint Erdős Renée fizetteti magát, így saját aláírásával szignál minden eladásra jogo­sult kötetet.) Olvastam a P. N.-ban az „Ördög étlapjá”-t. Mondha­tom, hogy nagyon tetszett ne­kem. Ez valami új dolog volt nálad. Kétségtelenül kiszéle­sítése a théma-körödnek s így emelkedés — elvileg. A nagy írót kell hogy az egész élet érdekelje. S te most ama finom ételsor leírásával talán először igazoltad, hogy van ízlésed (gustus) és gyomrod. Azt hiszem egész így el fogsz érkezni a természet iránti ap­rólékosabb érdeklődéshez is, ami szintén hiányzott eddig nálad. — Nem tökéletlenség volt ez a hiány, hanem az ifjúság stigmája, amely még annyira tele van önmagával, hogy nincs ideje és kedve ki­felé nézni és lehajolni meg­nézni egy virágot vagy követ Így gondolom, hogy egy na­pon észre fogod venni a ter­mészetet, amely eddig csak mint Staffage és symboliku­­san szerepel nálad. Egyszer majd théma és realitás lesz. Mit gondolsz erről? K. Desiré! Volna egy nagy­szerű operett — thémám, amelyet veled szeretnék ki-­­ dolgozni — NB A librettót­­ együtt írnak, a verseket te, a zenét én. De nagyon félek, hogy elmeséled a barátaidnak és elkapják az orrunk elől. Azaz egy napon azon veszed észre magad, hogy a színla­pon hirdetik a mi thémánkat. Azt mondhatom, hogy párat­lanul kitűnő dolog és az ope­rettben egy új lépést jelen­tene a műfaj számára. Világ­cikk lenne belőle — ezt tu­dom. Várjon számíthatok-e teljes titoktartásodra. Küldd el le­vélben becsületszavadat és akkor megküldöm a thémát és a darab vázlatát A szö­vegkönyv még a nyáron el­készülhetne. Még csak egyet róla. Nem volt még ilyen! Annyira kitűnő, mulattató mulatságos és mégis milyen költői. Zenésítésre pedig azért al­kalmas, mert általánosan is­mert történet, be van idegez­­ve reá a közönség és az új relációk a mese teljessége is alkalmas reá, hogy a közön­ségben már meglevő emléke­ket hatalmas erővel ébressze fel és nagy figyelmet érdek­lődést keltsen. Mit dolgozol K. Desiré? Mi hír Árpiról? -­Ilona most a nyár alatt nem lett-e valamivel sová­nyabb, nem mutatkoztak-e hébe hóba lázak? Főfájások? Mert ha igen, akkor ez ellen lehet tenni!) Írj! írj! Mindkettőtöket sokszor köszöntünk mind a ketten J. és O.” (Közli: Karacs Zsigmond) — Feltétlenül keresd meg a Tímár utca 9. számú házat! — ezzel az intelem­mel bocsátotta útjára lá­nyát augusztus végén Gör­be Jánosné. Ebben a ház­ban született ugyanis 22 évvel ezelőtt Görbe Nóra, amikor apja, Görbe János a debreceni színház tagja volt. Két évtized múltán íme a lány is bemutatkozik a debreceni közönségnek. Szerepre szerződött a Cso­konai Színházhoz, s mind­járt az évadnyitó darabban debütál. Most fejezte be a főiskolát Horvai István osztályában, de nem szín­házhoz, hanem a filmgyár­hoz szerződött. — Ez stabil hely, de ugyanakkor változatos és szabad mozgást enged — mondja. — A kötelező for­gatási napokon kívül bár­hová mehetek. Szeretek fil­mezni, bár még a pálya elején tartok, már több filmben játszottam. Az Áramütést itt is forgattuk, Debrecenben. Televíziós já­tékokra is meghívtak, most Horvai István rendezésében Sarkadi Imre: Szeptember című drámájából készítünk filmet Bármennyire a filmezést választotta Görbe Nóra, azért a színpad sem idegen számára. Főiskolásként négy darabban is játszott, másfél évig pedig a Madách Színházban gyakorolta a színészmesterséget a szín­padon is. **. *•) ÚJ ARCOK A CSOKONAI SZÍNHÁZBAN Görbe Nóra Igényesebb embernevelő munkát! Pedagógusok kutatásmetodikai tanfolyama Hajdúszoboszlón Örök és eleven feladat a pedagógiában, hogy az elmé­let és a gyakorlat együtt, ké­zen fogva lépjen előre. A közvetlen, egymást nap mint nap feltételező kölcsönhatás termékenyítően hat az elmé­leti kutatásokra, s növeli a hétköznapi embernevelő munka igényességét és ered­ményességét. A szocialista nevelő iskola megteremtése hosszú és ne­héz, küzdelmekkel teli folya­mat. Annál is inkább, mert a korszerűsítési törekvések ritkán teremnek azonnali eredményeket, s a kezdeti vagy váratlan átmeneti ku­darcokat önigazolásul reklá­mozza a rutinból élő kényel­mes ellentábor: „Na ugye, megmondtuk előre!”. Ennél­fogva a szocialista nevelő is­kola megteremtését szívügyé­nek tekintő pedagógus szá­mára elengedhetetlen, hogy felvértezze magát a kutatások legújabb eredményeivel, s tudományos igénnyel végezze maga is mindennapi munká­ját. Ennek szervezett kereteit teremtette meg az 1972-es oktatáspolitikai párthatáro­zatot követően a Magyar Tu­dományos Akadémia, amikor 1973-ban megalakította peda­gógiai kutatócsoportját, s egyben létrehozta annak re­gionális alközpontjait. Majd ennek a célnak a szolgálatá­ba állottak a területi akadé­miai bizottságok, így a Deb­receni Akadémiai Bizottság és annak Neveléselméleti Munkacsoportja is. Az elmúlt hat év, de kü­lönösen az 1975—78 közötti időszak tapasztalatokban és tanulságokban igen gazdag vizsgálatai megalapozták a konkrét iskolai pedagógiai programok kidolgozását és a nevelőmunka új eljárásainak tudományos kutatását, ami­nek távolabbi célja: iskolai kísérletek végzése a teljes személyiségprogram megva­lósítására. Ezért látták szükségesnek a Debreceni és a Pécsi Aka­démiai Bizottság, valamint az MTA 6-os kutatási főirá­nyának szakemberei, hogy közös felkészítést, kutatás­metodikai tanfolyamot tart­sanak a vizsgálatokban már korábban is részt vevő gya­korló pedagógusok számára. Az első tanfolyamra Hajdú­szoboszlón került sor augusz­tus 21—25. között, a követke­ző pedig 1980. januárban Pé­csett kerül megrendezésre. A hajdúszoboszlói tanfo­lyamon segédanyagok, neves előadók útmutatásai és élénk szemináriumi viták eredmé­nyeztek egységes állásfogla­lást, és győzték meg ösztön­zően megyénk részt vevő gya­korló pedagógusait, hogy a neveléstudományi kutatásaik elméleti és gyakorlati eljárá­sai csak együttesen vezethet­nek eredményre. Egyben a kutatásmetodika műhelytit­kai tárultak föl a foglalkozá­sokon. Jelentős eredmény, hogy a tanfolyamot követően Hajdú- Bihar megye 12 iskolájában több mint hatvan pedagógus közvetlen részvételével az is­kolai pedagógiai program és a közösségi tevékenységrend­szer kétéves kutatómunkájá­nak megvalósítására kerül sor szeptembertől. A kutatás legfőbb célja, hogy az iskolai munka a tanulói személyiség egyre teljesebb fejlesztését állítsa a központba. A megyei művelődésügyi osztály támogatólag a szer­vezett pedagógus-továbbkép­zés igényes és intenzív for­májaként tartja számon ezt az alkotó pedagógiai mun­kát. Természetes azonban, hogy e felelősségteljes feladatra való felkészüléshez a tanfo­lyam önmagában nem lehet elegendő. Dr. Petrikás Ár­pád szavaival: „Nem kész kutatók fogják elhagyni a két részből (Hajdúszoboszlón és Pécsett) álló felkészítést. Csupán az indíttatást, az el­mélyülő tájékozódást és a tu­dományos tevékenység ele­meinek elsajátításához szük­séges alapvető ismeretek bir­tokbavételét kívánjuk segíte­ni. Az alkotó munka további lépcsői csak az önálló kutatói látásmód és invenciózus gon­dolkodás nyomán járhatók be.” Tun Tibor A NÉPMESÉK TUDÓSA Száz éve született Berze Nagy János Száz évvel ezelőtt született Berze Nagy János néprajz­­tudós, népmesekutató. A Heves megyei Bessenyő (ma: Bessenyőtelek) egyik faluvégi házában, ahol 1879. augusztus 23-án parasztszü­lők sokadik gyermekeként született, gazdag népköltésze­ti anyagot ismerhetett meg, és ennek gyűjtéséhez már gimnazistaként hozzákezdett. Spontán érdeklődése akkor vált tudatossá, amikor a bu­dapesti egyetemen a nép­rajzkutató és irodalomtörté­nész Katona Lajos tanítványa lett. Tőle kapta tudományos alapműveltségét s azt az éle­te végéig ható ösztönzést, hogy a népköltészeti termé­kek gyűjtője, illetve a nép­hagyományok tudományos elemzője, kutatója legyen. Bár életét a magyar nép­mesék tudományos ismerte­tésének és rendszerezésének szentelte, néprajzi tevékeny­sége sohasem volt főfoglalko­zása. Tanár, tanfelügyelő volt, s emellett folklorista, 1905- től bölcsészdoktorátusának megszerzésétől 1939-ig a tanügyigazgatásban dolgozott. Mint tanfelügyelőségi tollnok kezdte, s vezető tanfelügye­lőként, tanügyi főtanácsos­ként ment nyugdíjba. Állo­máshelyei : Lugos, Kolozs­vár, Nagyenyed, Csíkszereda, Debrecen, Pancsova, Szek­­szárd és végül Pécs, ahol 1946 áprilisában halt meg. Kevesen tudják róla, hogy 1916 szeptemberétől 1917 áp­rilisáig — az erdélyi hadmű­velet idején — a Csík me­gyei tanfelügyelőség vezeté­sével megbízott segédtan­felügyelőként Debrecenben is tartózkodott. Berze Nagy János debre­ceni tartózkodására az elve­szett otthon nyugalmának hiánya ütötte rá bélyegét. Alig több mint fél év alatt három helyen lakott, előbb a Csapó utca 57. szám alatt, Szűcs Imre György lakásá­ban, aztán a Siketnémák In­tézetének portási szobájában, majd albérletben Benedek Ferenc szabómesternél a Batthyány utca 1. szám alatt. Az átmeneti időszakok nehézségeit a folytonos al­kotómunka tevékenysége fe­ledteti. Berze vidéki tanítók segítségével minden állo­máshelyén hatalmas meny­­nyiségű, hallatlanul értékes néprajzi anyagot gyűjt ösz­­sze. 1907-ben már fölhívja magára a figyelmet első fon­tosabb közlésével, a Népme­sék Heves és Jász-Nagykun- Szolnok megyéből című gyűj­teményével. Az értékes, nagy munkával járó induláshoz méltó a folytatás is: a me­séről írott tanulmánya A magyarság néprajza harma­dik kötetében Budapest, 1935) a népmesére vonatkozó addigi tudományos kutatások első alapos és rendszerező összefoglalása. Alakoskodó játéktól és misztériumtól a néphitre és a népszokásokra vonatkozó adatokig, dalszö­vegtől a balladáig, közmon­dástól a meséig a népköltés valamennyi ágát felölelő há­romkötetes gyűjteménye, a Baranyai magyar népha­gyományok, amely 1940-ben jelent meg Pécsett. A sors azonban úgy hozta, hogy Berze Nagy János munkásságának mind terje­delemben, mind értékben na­gyobb részét az életben ki­adatlan művek alkotják. Pá­lyája kezdetétől fogva dolgo­zott a mesetípusokon és a meseszótáron, ennek az utób­binak a kézirata azonban sajnálatos módon elkallódott. Az 1957-ben megjelent Ma­gyar népmesetípusok — Ber­ze Nagy János életének fő­műve, 36 évi munka ered­ménye — nemcsak a nem­zetközi kutatás, a finn Antti Aarne és az amerikai Stith Thompson addigi eredménye­it összegzi, de a népköltészet sajátosságaihoz jobban alkal­mazkodó rendszert és osztá­lyozási módszert dolgoz ki azáltal, hogy a mesék típusait a bennük előforduló motívu­mok alapján határozza meg. A népmesekutatás során szü­letett mitológiai tárgyú ta­nulmányait tartalmazza az Égig érő fa című, ősvallásunk hiedelemvilágával foglalkozó munkája, amely két kiadást ért meg. J. N. J. LEVELEZŐLAP : MAGYAR POSTA ! □□□□ Hi Berze Nagy János születésének centenáriumára augusz­tus 23-án arcképét ábrázoló benyomott értékjelzésű pos­tai levelezőlap jelent meg

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék