Hajdú-Bihari Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-26 / 199. szám

,a kiről utcát neveztek el Debrecenben KORPO­NAY JÁNOS Korponay János (sz. 1819. máj. 16.) egyike volt azoknak a császári tiszteknek, akik 1848-ban veszélyes lépésüknek min­den következményét vállalva átléptek a magyar honvédség kötelékébe. Gimnáziumi tanulmányainak befejezése s a 37. sz. nagy­váradi gyalogezredben teljesített két és fél évi katonai szol­gálat után Abaúj vármegye ajánlatára a magyar nemesi testőrség tagja lett. öt évet szolgált a testőrségben, majd 1842-ben a 32. sz. pesti gyalogezredhez nevezték ki főhad­nagyi rangban. A katonáskodáson kívül írással is foglalko­zott. Korponay nevére már 1843-ban felfigyelt a Magyar Tu­dós Társaság. Első cikkét a Társaság 1843. évi XIV. köte­tében találjuk, melyben a katonai nevelés kérdéseiről ír. Bár értekezésén érzik még az osztrák „Milit Zeitschrift” ha­tása, önálló, eredeti elgondolásai sem tagadhatók. Korpo­nay korában az írás semmiféleképpen sem szolgált cs. k. tiszt előnyére, s komolyan akadályozta a ranglétrán való előrehaladásban. Tetézte „bűnét” írásainak magyar nyel­ven való megjelentetése. Magyar részről azonban a legnagyobb kitüntetésben ré­szesült. 1844-ben több kötetes katonai földrajzkönyve jelent meg Pesten „Hadi Földírás” címmel (A hadi földírás el­mélete. Európa általában. Az orosz álladalom és a krakkói köztársaság.). Ez a mű nyitotta meg a magyar nyelvű, nyomtatott hadtörténelmi művek sorát. Értékében ez a mű fölülmúlta az akkori „hadi földleírások”-at, még Roon po­rosz hadügyminiszternek a 30-as évek elején megjelent, igen értékes, hasonló témájú művét is. Hiába keresünk az 1840- es évek német katonai irodalmában Korponay művével ve­tekedő szakkönyvet. A mű egyetlen hiányossága, hogy író­ja a könyv megírásakor csak a német katonai irodalmat tar­totta szem előtt, mellőzve a franciát, holott Lavallée katonai földrajzának nagy hasznát vehette volna. Elismerésül a Magyar Tudós Társaság 1844-ben levelező tagjává válasz­totta Korponayt. Művének II. kötete 1848-ban Kecskemé­ten jelent meg. Ebben a művében a szerző a hadvezetésben előbbre helyezte a szakszerű számítást a „nyers makacsság”­­nál, hangsúlyozva, hogy „a hadvezetés matematika”. Ez a hadszíntereket vizsgáló mű felvetette azt is, hogy a hadse­regben több magyar nyelvű főtisztre van szükség, sőt a nemzeti egység és a népnevelés kérdését is fontos probléma­ként kezeli, egy felállítandó magyar nemzeti hadsereg meg­valósítását sürgeti. Ekkor Korponay mint granicsár főhadnagy teljesített szol­gálatot, nem törődve azzal, hogy „a tényleg szolgáló tiszt­nek akkoriban csakis ártalmára válhatott, ha magyar íróvá vált”. A Magyar Tudós Társaság egyik legbuzgóbb tagja volt, melynek csaknem minden ülésén megjelent. 1847 ele­jén „Szerbia harcszínhelyé"-ről érkezett, nem törődve az­zal, hogy az anyanyelvű szakirodalom művelése bűnnek szá­mított akkor. Ez nehezítette meg a nemzetőrséghez való áthe­lyezését is. Báró Léderer Ignác budai orsz. főhadparancs­­nok váltig ellenezte Korponay áthelyezési kérésének teljesí­tését, s csak Batthyány Lajos miniszterelnök személyes köz­belépésére sikerült 1848. ápr. 16-án. Még ugyanebben az évben Korponay a magyar hadügy­minisztérium elnöki osztályára került. Ez a beosztás a had­tudományokban igen jártas katonát kívánt, s ezt Korpo­nay személyében találták meg. 1848-ban Pesten jelent meg „A Pest­ városi Nemzeti őrsereg” c. szolgálati szabályzata a pesti őrhaditanács helybenhagyásával, melynek külön ér­téke a szép fogalmazás. 1848. szept. 27-én Korponayt őrnaggyá léptették elő, de az általa szerkesztett hadseregszervezési újításokat csak nagy üggyel-bajjal fogadták el, akkor is Mészáros aláírásával je­lentek meg. A Korponay és Mészáros (hadügyminiszter) közti harmóniát azonban ez nem bolygatta meg. A honvéd­sereg megszervezésében mindkettőnek nagy érdeme volt. Amikor lángba borult az ország, s függetlenségének védel­mére oly sok fia hadba szállt, Korponay a harctérre való beosztását kérte. 1849. febr. 21-én alezredessé, máj. 25-én ezredessé léptették elő. Júl. 1-én a tiszántúli és júl. 12-én a Duna—Tisza közi népfelkelés parancsnoka lett. 1500 főnyi újoncsereg élére állították, a katonáinak csak fele volt el­látva lőfegyverrel. 1849. júl. 3-án Cserdajev cári tábornok seregével bevo­nult Debrecenbe. 18 ágyú égő kanóccal állt lövésre készen a Nagytemplom előtti téren. A nagyszámú beteg katonát a Kollégiumban helyezték el. Júl. 16-án nagyösszegű sarc felvétele után a cári sereg elhagyta a várost, s Miskolcra vonult. Júl. 11-én Karcag felől a magyar sereg élén Korponay vo­nult be Debrecenbe, ahol megkezdték a toborzást. A környe­ző falvak lakossága szép számmal jelentkezett a haza védel­mére. Korponay Debrecen piacán lángoló beszédben szó­lította fegyverbe a város népét, de nem nagy eredménnyel. Mégis kicsiny seregével, valóságos istenkísértésként, meg­próbálta feltartóztatni Tiszafürednél az óriási cári haderőt. A cáriak szétverték Korponay parányi seregét. Sokan ka­tonái közül Debrecenbe tértek vissza. A cári haderők átlép­ték a Tiszát, s ismét Debrecennek tartottak. Korponay csatlakozott Debrecen alat Nagy­ Sándor József hadtestéhez, de a jeles szakírónak és katonának nem volt lehetősége had­vezetői képességének teljes kibontakoztatására. A világosi fegyverletételnél jelen volt Korponay is. 1850 márc. 4-én halálra, majd kegyelemből 16 évi szigorított vár­fogságra ítélték. Börtönbüntetésének felét töltötte ki. 1856- ban testben és lélekben megtörve került haza a hajdani da­liás magyar testőr, az ígéretes tehetségű tudós. 1857-ben kezdett írni újra. „Tájékozás a hadtudományban, tekintet­tel a hadak szervezetére” c. értekezését az Akadémián ol­vasta fel, vázolván a hadművészet általános fejlődését. A felhők fölé emelkedő sas újra próbálgatta szárnyait, de azok megtagadták a szolgálatot. Aki nemzetéért vagyonát, fényes jövőjét, családi boldogságát áldozta fel, elvesztette azt a talentumát is, mely őt a középszerűség nagy tömegéből kiemelhette volna. Abaúj levéltárnoka lett. Megírta a vármegye monográ­fiáját, bár ez a mű nem részesült abban az elismerésben, amit megérdemelt volna. A monográfia megírása után hozzáfogott „A hadművészet általános története a legré­gibb időktől a jelenkorig” c. munkájához, de ezt már nerre volt ideje befejezni, 1881-ben megálljt parancsolt neki a halál. A magyar nemzet Korponayban hű fiát, hadiirodalmunk kiváló művelőjét vesztette el. Síremlékére Turda babiloni hadvezér sírfeliratát vésték rá: „Rövid ideig fénylettem. Sokáig szenvedtem”. A róla elnevezett utca az Apafi és a Laktanya utcát kap­csolja össze. Dr. Nyakas László 12 KHX hajdú-bihari napló - 1979. augusztu1­stíp Érmék A Magyar Posta ötértékű so­rozattal köszönti a numizmati­kusok szeptember 10-én, Bern­ben megnyíló világkongresszusát Ebből az alkalomból a középko­ri magyar érmék legszebb pél­dányait mutatják be bélyegen A sorozatot Füle Mihály grafikus művész tervrajza, vésete alap­ján a moszkvai Goznak Nyomda készíti raszteres és metszet mély nyomás kombinációjával. Az forintos címlet I. István d­énárjá­nak hátoldalát ábrázolja. III. Bé­la (1172—96) kori rézpénz görcs díszítését a 2 forintos tárja elénk A következő bélyeg a Nagy La­jos király birodalmában használ garas hátoldalát ábrázolja. A művészien megmunkált apró­pénz mellett a pénzverő készítet aranyforintokat is, ezek voltak BÉLYEGGYŰJTŐKNEK a kor legtöbbre értékelt pénzei. Becsülték Mátyás király aranya­it is, amelyet a sorozat 4 forintos értéke mutat be. Az előoldalt — amint a bélyegen is látható — Madonnát ábrázoló véset díszíti, ez a motívum évszázadokon át jel­lemző a magyar fémpénzekre. II. Ulászló (1490—1615) ezüst tal­lérja — hátoldala a sorozat 5 forint névértékű bélyegén — Szt. László alakját idézi elénk, ugyanúgy mint a 3 forintos cím­leten bemutatott garas. Az új so­rozatból 401 ezer fogazott és 6950 vágott jelenik meg. Az érmék barátai találkozó­jukat azért tartják Svájcban, mert az ottani numizmatikai egyesület centenáriumát ünnep­li. Ehhez csatlako­zik a svájci posta azzal, hogy 20 c névértékű bélyegen elénk tárja az ott felta­lált legrégebbi érmét, az i. e. II. században vert Apolló fejes ara­nyat. MAGYAR POSTA KERESZTREJTVÉNY Madách mondta VÍZSZINTES: 1. Madách Imre egyik filozofikus meg­fogalmazása Az ember tra­gédiája című művében. (Az idézet folytatása a függőle­ges 31. számú sorban (Zárt betűk itt: L, V, S, E, T.) 14. Férfinév. 15. Egy bizonyos foglalkozás jelzője. 16. A tá­volabbi helyen. 18. Gálád. 19. Lengyel város. 20. Talál. 22. . .. Zeppelin — ismert beat­­együttes. 23. Géza azonos hangzói. 24. Középen bénít! 25. Ok nélkül vitát kezd ve­le. 27. Szenvedélyesség. 28. Kérdőszó. 29. Francia költő, publicista és műfordító (1753—1801). 30. A hegedűvo­nó fogantyúszerű alsó része. 32. A kialvás előtt álló tűz jelzője. 33. Lekötött áruért az átvétel előtt adott összeg. 35. Rövidítés aláírások után. 37. Holnap is ez lesz. 39. Kihalt török nyelv. 40. Kettős más­salhangzó. 41. Spanyol csoda­kapus volt. 44. Írásjel. 46. Ke­tyegő szerkezetek mestere. 47. Ütemesen kattogó zajt kelt. 49. Eset! 50. Vas megyei község, bencés apátsági temploma ismert műemlék. 51. Ujjatlan, körgallérszerű ruhadarab. 52. DEM. 53. Az americum vegyjele. 54. Az egyik oldal. 55. Téli ruhada­rab. 56. ... hanem — óva­kodj a kutyáktól! — az ókori római házak küszöbén olvas­ható figyelmeztetés. 57. Rö­vid nyelű, félköríves pengé­jű vágószerszám. 59. Estebéd, franciául (DINER). 60. Ami­kor már kezd esteledni. 63. Egy közel-keleti sejkség la­kója. FÜGGŐLEGES: 1. Valamit kiegészítő új adat, észrevé­tel. 2. Arborétum Szombat­hely területén. 3. Egy híres országgyűlés jelzője. 4. Régi pesti szálloda 5. Orosz költő, a szimbolizmus oroszországi előfutára (1820—92). 6. Ku­­tyalak. 7. Az ittrium és a kén vegyjele. 8. Mindkét név­előnk. 9. A jelzett személy közvetlen közeléből. 10. Szi­get az Adriai-tengerben Dub­rovnik közelében. 12. Titkon figyel. 13. Ybl Miklós. 17. Bo­rítékon a bal felső sarokba kerül. 20. Bulgária pénzegy­sége. 21. Tartozást megad. 23. Írógépen ír. 25. Hegység Ro­mániában. 26. Magyar film címe. 27. Éjszakára megszáll valahol. 29. Erősen sérült, dü­­ledező épület jelzője. 30. Kis távolságban. 31. Az idézet második, befejező része (zárt betűk: U, N, M, Z.) 34. A Fü­­löp-szigetek legnagyobbika. 36. A szabadban legelő állato­kat védő körülkerített hely. 38. Valamire irányuló erős szándék. 42. Toktermést hozó gazdasági növény. 43. Kony­hakerti növény, névelővel. 44. Díszes. 45. Az alkohol gyöke. 48. Rangjelző szócska. 49. Fo­lyó Angliában, a Bristol­­öbölbe torkollik. 51. Fagyasz­tott gyümölcsléből és tejszín­habból készült édesség. 52. Görög mondás alak, Zeusz aranyeső képében tette Per­­szeusz anyjává. 54. Ismert amerikai pop-énekes (Joan). 56. Salt Lake... — Utah ál­lam fővárosa az USA-ban. 57. Megkevert est! 58. Északi fér­finév. 59. Hammarksjöld, volt ENSZ-főtitkár személyneve 61. A kén és a vanádium vegyjele. 62. Béla páros hang­zói. 63. Kicsinyítő képző. N. B. A vastagon szedett sorok megfejtését szeptember 5-ig kell beküldeni. Mi a legértékesebb az USA külügy­minisztériumában? Hét lakat alatt őriznek okmá­nyokat, szerződéseket az USA külügyminisztériumában, két esztendeje mégis a legnagyobb kincs egy Mauritius bélyegpár. A női hiúságból született külön­legességet (1847-ben a kormány­zó feleségének a báli meghívókra az akkor divatba jövő bélyeg kellett) eredetileg a berlini pos­tamúzeum birtokolta. A kék és a narancssárga színű ritkaságok a háború végére eltűntek. Ho­mályban lapultak vagy 30 évig, míg nemrégiben az amerikai had­sereg egy volt tisztje — a meg­találónak járó jutalom ellenében — eljuttatta a hatóságokhoz. Az átadó elmondta, hogy a bélyege­ket németországi szolgálata so­rán kapta egy házaspártól, aki­ket a megszállás idején segített. A két kis darab színes papírt mindenütt megkülönböztetett tisztelettel kezelték és végül a külügyminisztérium páncélter­mében helyezték el. Szeretnének rajtuk túladni, de diplomáciai bonyodalom keletkezett. A Mau­­ritiusokat mind a demokratikus, mind a szövetségi német állam magáénak vallja. — Nicaraguában tavasszal 12 címletből álló sorozat jelent meg, amely tavakat és vulkánokat áb­rázol. A helyi diktátor, Somoza akkor még nem tudta, hogy az országban eggyel több a vulkán. És ez a legnagyobb vulkán, a lakosság felháborodása elsöpri, elnyomó uralmát. — Pozsonyban kétévenként se­regszemlét tartanak a világon megjelent gyermekkönyvek il­lusztrációiból. A nemzetközi me­zőnyből idéz a csehszlovák pos­ta ötértékű sorozata; a 20 h címleten és a kapcsolódó szelvé­nyen Kass János alkotásait áb­rázolják. A kerékpár múltjá­ba szintén öt bélyeggel pillanta­nak vissza. 1820-ban a bicikli­­zőknek a két kerék még szinte nehezítette a haladást (3,60 Ke), de ötven év múltán már vidá­man kerekeztek (2 Ke). A szá­zad végén a nagykerekű, e szá­zad elején a túrakerékpár hódí­tott. Versenygép és a divatos kempingbicikli a 20 h címleten látható. — Portugália bélyegpáron em­lékezik meg az ENSZ nevelés­ügyi szervezete, az UNESCO fél­évszázados munkásságából. — Liechtenstein 20 frankos címlettel egészíti ki forgalmi so­rozatát. Az új, átszámítva mint­egy 250 forint névértékű címlet négyes ívekben kerül forgalom­ba és az ország védőszentjeit, Szt. Luciust és Flóriánt ábrázol­ja egy XIV. századi, ismeretlen mester freskója alapján. Állathumor - „állati” humor SZÚNYOG A szúnyogmama a kicsi­nyekhez: „Ha most szépen alusztok, holnap a nudista strandra megyünk.” Egy szúnyogcsalád az ál­latkert felett repül. Az ele­fántketrec felett megszólal a mama: „Látjátok, gyereke­im, azokat a nagy állatokat? Azokat belőlünk csinálták!” — Jancsika, szeretnél egy testvérkét? Ha szófogadó le­szel, hamarosan hoz egyet a gólya. — De mama, ha te ilyen butaságokban hiszel, akkor sohasem lesz testvérkém! — Pontosan meg tudom mondani, mennyi idő alatt hoz a gólya egy gyereket — mondja Lencsike a kis Ben­cének. — Egy óra alatt! — Honnan tudod? — Hallottam, amikor ma­ma azt mondta a szomszéd­­asszonynak, hogy a nővérem egy gyenge órának köszönhe­ti a gyermekét. — Fricském, hallottad? A szomszédainkat meglátogatta a gólya! — Számomra ez nem újság,­­ amilyen vékony a fáz, ezt már kilenc hónappal ezelőtt meg­mondhattam volna. — Kaphatnék egy beszélő papagájt? — Sajnos, hölgyem, pilla­natnyilag nincs raktáron. De mit szólna egy harkályhoz? — Tud­sz beszélni? — Azt nem, de morzézni igen! Egy úr a madárkereskedés­ben a papagájhoz: — Tudsz beszélni? A papagáj. És te tudsz-e repülni? Az árverésen egy hölgy egy gyönyörű papagájra vetett szemet. Állandóan ráígérnek, végül is rendkívül magas áron ugyan, de az övé lesz a madár. — Tud ez a papagáj egyál­talán beszélni? — kérdi vé­gül az árverezőtől. — Mi az hogy — kiált fel a papagáj —, hát mit gon­dolsz, ki hajtotta fel az árat? EGER Két egér beszélget a labo­ratóriumban. — Hogy vagy megelégedve a professzorral? — kérdi az egyik. — Oh, én nagyszerűen be­idomítottam : valahányszor megnyomom a csengőt, min­dig enni ad a GÓLYA PAPAGÁJ

Next