Hajdú-Bihari Napló, 1980. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-27 / 22. szám
Indul az energia (MTI Külföldi Képszolgálat) ( KS) Az energiaszállítás gondjai A világ energiagondjai között jelentős helyet foglal el a természeti erőforrások ki- meríthetősége, az egy főre jutó fajlagos energiafogyasz- t tás egyenlőtlensége, a biztos készletek egyenlőtlen területi elhelyezkedése és az a tény, hogy a hőenergia csak rossz hatásfokkal alakítható át mecchanikai energiává. Hasonlóan nagy jelentőségű és fontos kérdés a meglevő energiakészletnek a fogyasztóhoz való eljuttatása, azaz az energiaszállítás. A legrégebbi energiaszállítási mód az energiahordozók szállítása volt és ennek jelentősége azóta sem csökkent. Ugyancsak régóta ismert megoldás az energiaforrások mellé való település is; ilyenek például a vízimalmok. Ez a lehetőség ma is fennáll. Ipartelepek létesítésekor mindig számításba veszik a fellelhető energiaforrásokat, és a települések helyének kiválasztásakor sokszor döntő tényező az a gazdasági összevetés, amely az energiahordozók szállítási költségeit a nyersanyagok és a késztermékek szállítási költségeihez hasonlítja. A hőerőművek telepítésénél a fűtőanyag (szén, kőolaj, lignit), a víz (hűtő- és tápvízszükséglet) és az energiafogyasztók távolsága is szerepel az egyéb meghatározó tényezők (szélirány, a talaj teherbíró képessége, a terület kisajátíthatósága) között. Az emberiség energiaigényét jelenleg 25—30 százalékban villamos energia formájában (10 százalék világítás, 15—20 százalék hajtóenergia) kell kielégíteni. Emellett a villamosenergia-elosztás az energiaellátás legrugalmasabb módja. A távolsági villamosenergia-átvitel megvalósításában magyar elgondolások is testet öltöttek. Az egyik az ún. Thury-féle rendszer, amely lényegében egyenáramú soros erőátviteli rendszer. Ez állandó áram és változó nagyságú feszültség elve alapján épül fel. A másik ilyen megoldás a ma szinte egyeduralkodó váltakozó áramú erőátviteli rendszer. Kidolgozásában a Ganz-gyár és kiváló mérnökgárdája fejtett ki úttörő tevékenységet. Rádióadó állatokon A modern elektrotechnika nagy lehetőségeket rejtett az embertől távol,a rejtetten élő állatok viselkedésének megismerése terén is. Jó példa erre az a vizsgálat, amelyet a dél-afrikai fehér rinocérosz egyedeire szerelt rádiótelemetriás berendezéssel végeztek. A berendezésnek a rinocéroszra való rászerelése azonban mindjárt kezdetben rendkívüli nehézséget jelentett. Az állat tudvalevőleg rendkívül erős, szarvával könynyűszerrel dönti ki a fákat is, így az odaszerelt rádióállomás csak igen rövid életű lehetett. E problémát a kutatók úgy oldották meg, hogy miután a bénító puskával előzetesen elaltatott állat szarván kör alakban egy vájatot készítettek, ennek medrébe süllyesztették a miniatűr adóberendezést, és az ehhez csatlakozó és egyben rögzítést is szolgáló antennát. A kutatók az egyik vizsgálat alkalmával ily módon 200 rinocérosz életét, térbeli mozgását tudták rendszeresen megfigyelés alatt tartani. Vevőkészülékükkel a vadvédelmi rezervátum egyik magaslati pontján épített magaslesről kb. 6 kilométeres körzetben tudták ellenőrizni a különböző korú és ivarú rinocéroszok viselkedését. E vizsgálatokkal több érdekes és új adathoz jutottak. Kiderült, hogy a hím és nőstény egyedek között térkihasználásban jelentős különbség van. A tekintélyes bikák kisebb, alig 2 négyzetkilométeres nagyságú területen élnek, ez a territóriumuk. Ezt a körzetet csak száraz időszakban hagyják el: ilyenkor több bika 3-4 naponként ivóhelyet keres, hogy ott szomját oltsa. A szomszédos területek néha érintik, vagy átfedik egymást, s ekkor viszály támad a két bika között; egymással szembefordulva mozdulatlanul merednek egymásra. Saját körzetüket trágyájuk szétszórásával jelölik meg. A tehenek és a fiatalok egészen másként viselkednek, sokkal nagyobb területen kószálnak. Bő táplálékellátottság esetén is legalább 6 négyzetkilométeres terület jelenti mozgáskörzetüket. A tehenek békésen viselkednek egymással szemben és területmegosztásra nem törekednek. Számukra a territórium csak ivarzás idején játszik fontos szerepet. Ilyenkor a bika körzetébe fogadja a tehenet, s párzás után elengedi onnan. A bikáknak így nem kell a tehenekért egymással harcolniuk, s elkerülhetők a sérülések is. A territórium tehát — a korábbi feltevésekkel ellentétben — nem annyira a táplálékkészletet, hanem sokkal inkább a szaporodást szolgálja. Fémek a múzeumban A múzeumokban őrzött régészeti tárgyak jelentős része fémből, mégpedig hat alapvető fémből készült. Évezredekig tartott, amíg az ember megismerte a hat alapfémet. Alkalmazásuk kezdete: i. e. kb. 5000 év arany, 4200 év réz (olvasztás), 4000 év ezüst, 3500 év ólom, 1750 év ón, 1500 év vas (olvasztás). Közben kialakultak a réz alapú ötvözetek is, amelyek közül leggyakoribb a bronz (vörösréz és ón különböző arányú keveréke). Ezekből készültek szerszámok, díszítő tárgyak, használati eszközök és kultikus tárgyak. A fémek azonban az idők folyamán állandóan változtak. Az átalakulás legtöbbször a tárgy felületén kezdődik és hosszabb idő elteltével azt teljesen elpusztíthatja. A fémek felületét egyenletes korróziós réteg, vagy helyi, azaz pontkorrózió borítja. Ez utóbbi főleg érmeken gyakori és kizárólag elektrokémiai folyamat eredménye. Vastárgyaknál gyakori a kristályközi korrózió is, ami a szerkezet bomlását okozza. A múzeumok restaurációs műhelyeiben a fémtárgyakat anyagfajtánként szétválogatjják, ebben egyrészt a korrózió minősége segít, de más vizsgálati módszereket is alkalmaznak. Fémmag meghatározása történhet pl. vastárgyaknál a fajsúly meghatározása alapján, illetve jelentős kémiai reakciók segítségével. Erősen korrodálódott tárgyakról röntgenfelvételeket is készítenek. A fémek kémiai tisztítása csak akkor alkalmazható, ha jó magtartású és nem díszített. Óvatosan savakkal, lúgokkal oldják a fém átalakulási termékeit. A savakat azonban olyan vegyületek jelenlétében használják, amelyek megakadályozzák a színesfém oldódását. Jó vasmaggal rendelkező tárgyak eredményesen tisztíthatók elektrokémiai eljárással, külső áramforrás esetén a tárgyat kalódként kapcsolják. A fémtárgyak tisztítása után a konzerválás következik, ami a jó magtartású, fémig tisztítható tárgyaknál könnyű feladat. Erősen korrodálódott tárgyak konzerválása nagy szakismeretet és figyelmet igényel. Díszített réztárgyak a múzeumban (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Ma már senki nem vitatja: népgazdaságunk további fejlődése nagymértékben az élőmunka részarányának csökkentésében rejlik. Óriási szerepe van itt az automatizálásnak és a számítógépesítésnek. Jelentős erőket köt még le hazánkban az adatrögzítés; ma is a legtöbb helyen korszerűtlen, egyedi, elektromechanikus eszközökkel, kártyalyukasztókkal történik. A modern módszerek pedig adottak, a mágnesszalagra, mágnesdobra, mágneslemezre stb. tárolás formájában. Nagyobb a tárolási kapacitás, gyorsabb a hozzáférés az információkhoz és egyszerűbb a kezelés, a tárolás. Hazánkban eddig a nyugati importból származó adatrögzítőket használták azok a vállalatok, nagyüzemek, amelyeket a megnövekedett követelmények a korszerű adattárolásra kényszerítettek. Természetes volt a kérdés: tudna-e hazánk is gyártani hasonló adatrögzítőt? Ez jelentős valutamegtakarítást eredményezne. A VIDEOTON Számítástechnikai Gyár nemcsak pozitív választ adott, hanem cselekedett is. 1978. év végén használatba állította saját készítésű VIDEOPLEX—3 csoportos adatrögzítő berendezését. A rendszer alapja egy R—10-es számítógép, ehhez 8—16 terminál csatlakoztatható, amelyet különböző munkahelyeken helyezhetnek el. A berendezés mágneses adathordozóra rögzíti mindazokat az információkat, amelyeket eddig nehézkes lyukkártyás módszerrel tároltak. A rendszer megbízható, világszínvonalon álló háttértárolókkal rendelkezik. A VIDEOTON konstrukciója nagy sikert aratott a jubileumi ESZR-kiállításon Moszkvában 1979 júniusában. Csehszlovákia és Jugoszlávia már vásárolt is a berendezésből, a Számítástechnikai Tárcaközi Bizottság Import Bizottsága pedig megbízást adott a Számítástechnikai Kutatás-Fejlesztési Társaság (SZKFT) számára a VIDEOPLEX—3 rendszer jellemzőinek elsősorban a közismert nyugati berendezésekkel összehasonlítva történő vizsgálatára. Az elmúlt év végén megalakult SZKFT-ben hat neves hazai kutatóhely: a Központi Fizikai Kutató Intézet, a Számítógép-alkalmazási Kutató Intézet, a Számítástechnikai Intézet, a Számítástechnikai Koordinációs Intézet, a Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézet, valamint a Videoton Fejlesztési Intézet fogott össze. Célul tűzték ki, hogy kiküszöbölik a párhuzamos fejlesztéseket, egyeztetik a távlati elképzeléseket, növelve a saját hatékonyságukat Fontos kérdések megoldására vállalkoztak, olyanokra, amelyek mindannyiunk zsebét érintik. Ezek közé tartozik a számítástechnikai termékek hazai vizsgálatának elvégzése is. A Számítástechnikai Kutatás-Fejlesztési Társaság a VIDEOPLEX—3 bevizsgálására vonatkozó megbízást példás gyorsasággal teljesítette. Különösen alkalmas összehasonlítási lehetőség adódott a TAURUS Vállalatnál, ahol hazai (a Videoplex—3) és nyugati importrendszer is működött. A minden részletre kiterjedő vizsgálat megállapította, a VIDEOPLEX—3 felveszi a versenyt nyugati vetélytársával, leglényegesebb paramétereik hasonlóak. Tisztázták az ilyenkor fontos részletkérdéseket is. Ezek szerint a VIDEOTON a rendszert a megrendeléstől 6 hónapra szállítja. Létesítményi irodája vállalja a géptermek kivitelezését és a rendszer kulcsra kész átadását. Garantálja a rendszer 94 százalékos rendelkezésre állását, kötelezettséget vállal a garanciális javításokra és azon túli karbantartásra. Magas szintű tanfolyamokat szervez az új adatrögzítő kezelésének elsajátítására. Szeretnénk minél több hasonló kezdeményezést látni hazánkban, okos ötletek ilyen gyors kivitelezését. Közös népgazdasági érdekünk megkívánja, hogy a tőkés importot megfelelő hazai termékkel pótoljuk. Reménykedhetünk abban, hogy a potenciális alkalmazók, vállalatok, nagyüzemek meggyőződnek az új hazai berendezés értékes tulajdonságairól és az alkalmazásban ugyanígy jelesre vizsgáznak, mint azt a VIDEOPLEX—3 tette. Staar Gyula Mágnesszalagos és mágneslemezes adattároló (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Mai modern hangszereink sorában sajátos, különleges helyet tölt be az orgona. Hangszerirodalma jelentős mértékben a barokk zene nagy mestereinek alkotó zenéjéből termett (Bach, Händel), majd a romantika és a neoromantika kiváló zeneszerzői is kedvelték (pl. César Franck). Különleges technikát igényel, billentyűs hangszer létére merőben eltérő a játéktechnikája a kielégítő orgona játékhoz. Az orgona megszólaltatásának első feltétele a megfelelő nyomású levegő, amelyet a fújtatóberendezés szolgálta. A rómaiak a levegőnyomás egyenletességét vízi sajtóval biztosították, de a bonyolult hidraulikus orgona helyett hamarosan megjelent a légszivattyúval és légtartállyal működő fújtatóberendezéssel ellátott orgona. Kezdetben a fújtatást kézzel, majd lábnyomással végezték, ma természetesen villanymotor és ventillátor látja el ezt a feladatot. A fújtató tartályból a levegő a szélládákba árad, készen arra, hogy megszólaltassa a sípokat. Hogy a levegő ténylegesen eljuthasson a sípokhoz, az szükséges, hogy a billentyű lenyomásával kinyissuk az elzárószelepet. Egy billentyű lenyomásával a levegő beárad az illető hang rekeszébe, és megszólaltatná a billentyűhöz tartozó azonos hangmagasságú sípokat. Ezt azonban akadályozza az egyes sípsorok alatt keresztben elhelyezett falemez, a csuszka, amely elzárja a levegőt a sípba vezető csatornából. Csak ha ezt a lemezt is elhúzzuk az útból, vagyis a játszóasztalon kihúzzuk a regiszterkapcsolót, akkor tud a levegő a sípba hatolni, és akkor szólal meg az orgona. Minden orgona sípok sorozatából áll. A síp hangját a benne rezgő légoszlop adja, amelyet a rezonáló légoszlop felerősít. A síp keresztmetszete kör, ha a síp anyaga fém, a fasíp viszont négyzet vagy téglalap keresztmetszetű. A kézi billentyűzet játszóasztalát manuálnak hívják, a lábbal megszólaltatott regisztereket a pedálműben foglalják össze. A manuálok és a pedál regisztereit odavissza, néha még egy oktávval el is tolva a kopulák segítségével lehet átkapcsolni. Az orgona építésénél művészi szempontból legfontosabb a különböző sípsoroknak, vagyis a változatoknak olyan összeállítása, amellyel a legtöbb és legorgonaszerűbb hangszínt lehet létrehozni. A moszkvai Csajkovszkij konzervatórium orgonája (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) HA.IDU-BIHARI NAPI.O — ]»HN. JANCAH 11