Hajdú-Bihari Napló, 1981. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-25 / 21. szám
, TUDOMÁNY ÉS GYAKORLAT A magyar tanügy fejlesztésén munkálkodott Dobó Sándor hajdúböszörményi néptanító klasszikus példája a méltatlanul elfelejtett neves embereknek. A jeles pedagógus, a korabeli tanítóság vezére ugyan fél évszázada halott, a magyar közoktatás-politika megreformálása, s ezzel együtt a nemzet napszámosainak élet- és munkakörülményei javítása érdekében vívott több évtizedes küzdelme azonban ma is tiszteletet parancsoló. Életműve, tevékenysége a haladó magyar pedagógiatörténet lapjait gazdagítja. 1864. április 10-én született Hajdúböszörményben kisparaszti család fiaként. Tanítói oklevelet a zilahi képzőben szerez 1882 júniusában. Hajdúböszörményben kezdi pályafutását helyettes tanítóként az 1882—83-as tanévben. A város elemi iskoláinak körzetesítése után — 1908 októberétől — a négy iskolakörzet egyikének, az Uzonyi utcainak lesz az igazgatója nyugdíjazásáig, 1925 szeptemberéig. Képességei már fiatalon arra késztetik, hogy tanterme falain kívül ható, országos pedagógiai és szociális kérdésekkel foglalkozzon. A Szabolcs megyei Közlöny mellett főmunkatársa lesz a Sólyom Antal szerkesztésében Hajdúböszörményben megjelenő Protestáns Néptanítónak, majd az ennek örökébe lépő Tanítók Lapjának, mely ez időben — a XIX. század végén, a XX. század első harmadában — a magyar református tanítóság országos sajtóorgánuma. Dobó több könyvében és tanulmányában kifejti kritikai nézeteit a korabeli tanügyi viszonyokról, a tanítóság helyzetéről. Ezek közül egyik jelentős kötete „A magyar népművelésügy és a tanítók helyzete” című. De könyvet ír Kossuthról, s szerzője több elemi iskolai tankönyvnek. Pedagógiai reformeszméinek, s a tanítóság erkölcsi, anyagi elismeréséért folyó következetes küzdelmének leghatásosabb eszközei, szócsövei mégsem e könyvek, hanem a Tanítók Lapja, melynek 1894- től 1931. február 16-ig — haláláig — szerkesztője. Dobó Sándort szűkebb hazájában, a Hajdúságban — akik egyáltalán ismerik — úgy emlegetik, mint a tanítóság erkölcsi és szociális megbecsüléséért küzdő egykori vezért. S ez természetesen igaz. E vonatkozásban a századforduló évtizedeiben kevés hozzá mérhető egyénisége volt a magyar tanítótársadalomnak. Hivatalos és magánemberként, szóban és írásban következetesen, nagy bátorsággal harcol nemcsak a felekezeti, de az állami tanítóság életkörülményeinek javításáért. Sok cikkében és beszédében követeli a tanítók fizetésemelését. Több nyílt levelet ír a Tanítók Lapja hasábjain országgyűlési képviselőkhöz, bírálja a kultuszminisztert, vitatkozik a miniszterelnökkel. Mint az Országos Református Tanítóegyesület elnöke erőfeszítéseket tesz pedagógus jóléti intézmények létrehozására. Az egyesület tagjainak támogatásával és állami segítséggel így jönnek létre a magyar tanítóság első üdülőházai hazánkban. Közülük kettőt, a balatonalmádit és a hajdúszoboszlóit — tiszteletből — róla nevezik el. Ha Dobó semmi egyebet nem tett volna a magyar tanügy és a tanítóság érdekében, mint a bérekért folyó küzdelem vagy a jóléti intézmények alapítása, nevét már ezekkel beírta volna a hazai népoktatás történetébe. Munkássága, írásai azonban ennél többről tanúskodnak: társadalmi, pedagógiai reformokat is követel. Felemeli szavát a Horthy-korszak iskolapolitikája ellen. Síkraszáll az iskolák államosításáért, az egységes közoktatási rendszer megteremtéséért. A Tanítók Lapja 1930. január 1-i számában kifejti, hogy az egyházi tanítóknak kevés a fizetésük. De ez csak „a kisebbik, az anyagi szempont” érve az államosítás mellett. „Engem egy sokkal nagyobb ... elvett az iskolák államosítása kérdésének hívévé — írja —, a nagy nemzeti érdek, az egységes közoktatási szellem megteremtése.” Gönczy Pál nyomdokait követve, meggyőződéssel hirdeti a népiskolákban a „kézügyességi oktatás” bevezetésének szükségességét. Javasolja, hogy a tantervet is, a tanítóképzést is meg kell reformálni, mivel mindkettőből hiányzik a kézimunka oktatása. „Elhárítható akadályok” címen cikksorozatában bírálja a polgári pedagógiai gyakorlat több ésszerűtlen jelenségét. Az egyik a gyermekek ülésrendje. Helyteleníti, „hogy a gyermekek az iskolában tanulmányi eredményük szerinti” sorrendben ülnek. Azt javasolja — és saját osztályában meg is valósítja —, hogy az első padokban a gyengén látó gyermekek üljenek. Nagy jelentőségű az a javaslata, melyet a gyenge tanulókkal való külön foglalkozás érdekében fogalmaz meg: „ ... mit csináljon a tanító az olyan gyenge növendékkel, akinél nincs meg a továbbhaladáshoz a szükséges alap?” — teszi fel a kérdést. „Egy kis külön gondozással vigye annyira, amennyire lehetséges” — adja meg a választ is. Dobót élete során sok társadalmi funkcióba választják: elnöke több megyei tanítóegyesületnek, tiszteletbeli elnöke a Magyarországi Tanítók Országos Szövetségének, több évig funkcionáriusa Hajdúböszörményben a Függetlenségi Pártnak. (Pártja képviseletében részt vesz Kossuth temetésén.) Titkára a Hajdú megyei tanítók Gönczy Egyesületének, Hajdúböszörményben képviselőtestületi tag, az első világháború végén a város közélelmezési irodájának vezetője stb. Legfontosabb feladatának minden funkcióban és minden fórumon társadalmi, szociálpolitikai és pedagógiai reformjavaslatainak hirdetését, a néptanítók helyzetének javítását, a magyar tanügy fejlesztését, korszerűsítését tekinti. S mindezekről nemcsak ír és beszél, hanem — lehetőségeihez mérten — tesz is gyakorlati megvalósításuk érdekében. Dobó Sándor pedagógiai és szociálpolitikai, reformista törekvései sehogyan sem voltak összhangban a század eleji feudálkapitalista Magyarország urainak kultúrpolitikájával. Annál népszerűbbek voltak azonban az ország tanítósága körében. Halálának közelgő, ötvenedik évfordulója kiváló lehetőséget kínál a nevelők, az oktatási vezetők és a pedagógiatörténetírók mai nemzedékének, hogy emlékét és munkássága értékeit társadalmi méretekben az őt megillető helyre emeljék. Kovács Gábor PORTRÉVÁZLAT EGY REFORMISTA NÉPTANÍTÓRÓL DOBÓ SÁNDOR SÍREMLÉKE _XVI évfolyam H«JiaXks4na4ay. IRQ» mmjwt I» |» *mim TANÍTÓK lapja A MAGYAR KV. KKK. TAXIT«'* OHSZ\«JrtS KCVKSlTATKXKk HIVATAU KOZLO.VYE. jelentsc: a szünidő bitwfelep«' J ísül3rtö’g.. a ssür.időbvn bővíteH lar időmmel 2 Fekd-V* Dobó Sándor Uniti. Kunija: Szabó Ferenc*. (l.lVwzömu* ly. Itttrá r Ittf/t; !Umu rinA UUtA mindru l*ld'mr»u mtérftii-' kttrA póu n Stuka fájós, Simon Károly, Dr. Kaltenár l'ozsó, 1tt. lUrsa János, lwtl~v'' f*Uán, Ourka látván. Uf. tolót József. „kiss lile*, kogftta !.**»*. Köti Jóffefias. K&szeghy 14*4», l.«**r Mété* Imre. Me»? low^Tóth. István !••*« laj**. MU. St.-zb4 J.ut «tcola Vtd .ny W, Btb. Kkifletési óra: egész étre 8 kor., félévre ; W-tr. negyedévre a Kor. Egyé* »»ám w fi». Felhívás letkezidK ^fuvarozGok ^egymás la^h»Imozodva ev. ref. tanítók országos egyesülete tagjaihoz ,ak a gyazvitas' elvei is &ut»a kerültek —de Az idők intenek, a szomorú jelek szapo hlZó,hy a vegeredmtry megehető, szegényesrúdnak arra nézve, hogy a reform, tanítok is- nek ^„^.k mét egy elemesen, egyező akaratai életjeit ad- ^ esyes(.mes egyház megmarad sof-SoSc várakozásunk hiába valónak bizonyult, h yten Jet*« életit s legfulliansabb szép reményeink nagy restiben saétfoszlottak * ^ wke dvc«efcb idézmnyét, iskolái** a valodások közepette a ig ánig csillan mc8 mus:o)ia gyermekként *l »Jien kívül állítják, valami vibráló kis sugárocaka, mely enyhít ^ , ^****5. tarisznyáját nyakába HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1881. JANUÁR 25. TÉLI FAVÉDELEM A mind nagyobb munkaráfordítással és anyagi áldozatok árán létesülő új fatelepítések fái védelmet kívánnak már közvetlenül a telepítésüket követően is. Elsősorban a rágcsálók és a vadak kártétele elleni védelmük szükséges évről évre. A folyton lekopó és valósággal vésőszerűen éles metszőfogaival a rágcsálók közül a kószapocok körülrágja a fiatal fák föld alatti törzsrészeit, ék alakban elvékonyítva, a gyökereket pedig teljesen átrághatja, akárcsak a szőlőcsemetéket. A gyakran tömegesen elszaporodó mezei pockok télen a gyümölcstermő és egyéb fiatal fák kérgét is megrághatják. A kötések alá bújva lerághatják a szalmával, kukoricaszárral bekötött fácskák kérgét is, és emiatt kerülni is kell ezeknek az anyagoknak a felhasználását törzsvédelemre. A legáltalánosabban az Arvalin néven kapható cinkfoszfidos gabonával irthatók a pockok. Ennek csalogatókészsége és hatástartama ősztől 3 százalék növényolajadagolással, egyébként pedig kevés melaszszal édesítve javítható. Gyomorméregként fejti ki hatását úgy, hogy a bélcsatornában képződő foszforgáz pusztítja el az állatokat. Ez a haszonállatainkra, különösen az aprójószágokra is életveszélyes lehet, ezért egy eternit vagy műanyag csődarab, lyukas láda, felfordított és kissé alátámasztott cserép vagy egyéb edény, esetleg más alkalmatosság nyújthat biztonságot a használtaknál, hogy se a baromfiak, se a madarak vagy egyéb jószágok, netán kisgyermekek ne férhessenek hozzá. Fokozott fontosságú az elővigyázatosság az újabb és még hatásosabbnak ígérkező, de mérgezőbb kumarin hatóanyagú csalétkeknél, mint a Racumin és a Patmin alkalmazásakor. Lassan, de biztosan élő mérgek ezek, belső vérzés kiváltásával Az egyéb kártevők, illetve vadak közül a nyulak a legveszedelmesebbek, amelyek elegendő más zöldtakarmány hiányában megrágják a különféle cserjék és fiatal fák kérgét. A mezei nyúl és a homoki vidékeken elterjedt üregi nyúl egyaránt tesz ilyen károkat A facsemeték, szőlőcsemeték kérgét rendszerint körben lerágják, miközben jól felismerhetően ott hagyják metszőfogaik jellegzetes nyomait, így teljesen gátolttá válik a levelek által előállított szerves tápanyagok lefelé szállítása, a gyökerek tápanyagellátása. Ez esetben az egyéves csemetéket ki is kell cserélni. A két-három éves vagy ennél is idősebb károsított fák pedig legfeljebb az áthidalásnak nevezett oltásmóddal, esetleg alanycsemeték melléültetésével és beoltásával menthetők meg. A nyúl rágott részek gyakran látható kitisztogatása viszont hátrányos lehet, mert a különben rendszerint megmaradt háncsszövet alatti kambium sebforradást és nedvkeringést megindító lehetőségét szünteti meg. A rágott részeket azonban sebtapaszként használható oltóviasszal, még inkább Santár SM, vagy más alkalmas sebfedővel mielőbb le kell kenni-A fiatal telepítések magas, erős kerítéssel való körülkerítése lehet a nyúlkártétel elleni biztos védekezési mód. Ez ajánlható a fiatal fák zsenge kérgének, vesszőrészeinek ---------------------------------------megrágásában mutatkozó és a dombvidékeken, erdők közelében különösen nagy arányokat öltő — elsősorban a cseresznyét, meggyet és rokonait érintő — nagy vadaktól, vagyis vaddisznóktól, még inkább az őzektől és szarvasoktól származó kártételek elkerülésére. Bekerítetlen területen levő fiatal fák és szőlők is megelőző védekezési móddal védhetők ezektől a kártételektől. Ennek legegyszerűbb és régi módja a bekötözés náddal, ennek hiányában napraforgószárral vagy tüskés gallyak felhasználásával, a havazások beállta előtt, a helyi hóviszonyok- nak megfelelő hosszúságban. Helyettük újságpapírral vagy egyszerű, még inkább vízhatlanító anyaggal átitatott — impregnált — hullám-, illetve kartonpapírral is megoldható a törzsvédelem. Ehhez műanyag fóliadarabokat is szoktak használni, de alattuk bepállás következhet be, mert a légcserét gátolja. Ezért lehet jobb a levegőzést nem gátló műanyag hálódarabokkal megoldott takarás. Ez még az ugyancsak használatos, törzsek közé lazán csavart kislyukú dróthálóknál is jobb lehet és olcsóbb. A legújabbak, a már nálunk is beszerezhető törzsvédők, más néven nyúlrácsok. Ezek a törzsvédők rugalmasan alaktartók, fehér vagy színtelen, illetve többé-kevésbé áttetsző műanyagból készülnek. Az átlagos törzsméreteknek megfelelő hosszúságú és átmérőjű hengereik ezek. A hosszvonalukban levő felvágásuknál széthajtogatott állapotban kézzel helyezhetők fel a fiatal fákra, és elengedésük után bő átfedéssel rácsavarodnak a törzsekre. A törzsek változó hosszúságához és vastagságához is jobban idomuló típus spirálvonalban csavarodik. Ezek a spirálok a többé-kevésbé görbült törzsre is felhelyezhetők. A befülledés ellen, a kellő szellőzöttség megteremtéséért, kisebb-nagyobb lyukakkal áttörtek is lehetnek. Bármilyen is a kialakításuk, kétségtelenül drágábbak, mint a hulladékpapírból, nyesedékgallyakból vagy másra nem használható dróthálódarabokból készített szokásos törzsvédők, de felhelyezésük és megőrzésük sokkal kevesebb kézi munkát kíván. Élettartamuk is hosszú. Több éven át is fennhagyhatók a törzseken, amíg azok annyira meg nem erősödnek, illetve vastagabb kérget nem növesztenek, amikor már nem lesznek a nyulak és esetleg más vadak „fogaira valók”. A törzsek leghatékonyabb védelme sem segít azonban a nagyvadak, vagyis az őzek, szarvasok elleni küzdelemben, mert ezek a takarás feletti koronarészek vesszőit rágják le, ha beszabadulnak az ültetvényekbe. Ellenük siker reményében legfeljebb a vadriasztó szerek használatára kerülhet sor, a lakott területtől távoli és ugyanakkor általuk időről időre látogatott területeken létesült ültetvényeknél, magas, erős kerítés hiányában. E szerek undorító szagú és ízű anyagból készülnek egyesek közülük még riasztólag is hatnak Akkor várható használatuktól eredmény, ha a téli csapadéktól nem mosódnak le és riasztó hatásuk a tél folyamán megmarad, a fákra pedig ártalmatlanok. Komiszár Lajos jjpMBMM Bármilyen jól kiépített is egy ország „szárazföldi” mentőhálózata, nem nélkülözheti a légi szállítójárműveket, amelyeknek behozhatatlan előnye a gyorsaság és a kíméletesség. A repülőgépeknek inkább a le- és felszállópályával rendelkező nagyobb települések közti betegforgalom lebonyolításában van jelentőségük, míg a helikopterek gyakorlatilag bárhová eljuthatnak, ahol van egy kis sík terület a leereszkedésükhöz. E légi járművek az ország legtávolabbi vidékeiről is rázkódásmentesen és rendkívül gyorsan el tudják szállítani a rászoruló baleseteseket, betegeket, szerencsétlenségeknél a legsürgősebb beavatkozást igénylő sérülteket. A mentő helikoptereken rohamkocsi jellegű ellátást tudnak nyújtani a sérülteknek, betegeknek, így akár az egész légi út során folyhat a harc az életért (a megállt szív beindítása vérátömlesztés, vagy akár gégemetszés révén is.) A repülőgépek és helikopterek speciális feladatai közé tartozik az átültetésre szánt, kioperált szervek, s az átültetésre váró személyek gyors szállítása, vagy az égési sérülést szenvedett, roppant kínokat kiálló emberek számára nyújtott minél gyorsabb segítség. A hazai Országos Mentőszolgálat számára — a négy repülőgép mellett — jelenleg a két Mi—2 típusú helikopter áll rendelkezésre (azok egyikét láthatjuk a képünkön). A könnyű, 2500 kp felszállósúlyú helikopter klasszikus elrendezésű, egy 14,5 méter átmérjű főrotorral és a faroktartón elhelyezett, függőleges forgássíkú, kiegyenlítő légcsavarral. Ezeket két, egyenként mintegy 300 kW tengelyteljesítményt leadó gázturbina hajtja. A légijármű utazósebessége 200 kilométer óra körül van, 1000 méter magasságra 5,5 perc alatt emelkedik fel. A pilótán kívül négy személy vagy két hordágy számára van hely a gépen. (RS)