Hajdú-Bihari Napló, 1981. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-10 / 58. szám

Is holtpontról kell elmozdulni Tizenegy év alatt 24 igaz­gatót „fogyasztott el” a műve­lődési ház Monostorpályi­­ban — hallottuk a tényt a közelmúltban. Vagy talán ko­rán feladták a „felemelkedés” lehetőségét az eddigi vezetők? Hogy a két állítás közül me­lyik az igaz, azt csak az „el­távozottaktól” tudhatnánk meg. Mi viszont inkább a hu­szonötödik — a jelenlegi — kultúrházigazga­tóhoz, Nás Piroskához fordultunk, aki — nem törődve a létesítmény programjairól eddig kialakult negatív véleménnyel — bát­ran vállalkozott a közműve­lődésnek holtpontról való el­mozdítására az elmúlt év őszétől. Pénteki napra esett látoga­tásunk időpontja, amikor 41 óvodás, 31 kisiskolás és 21 felsős próbálta Arany Gyön­gyi zongorakíséretével a dr. Tógyer Lászlóné művészeti táncoktató által vezényelt művészi torna-gyakorlatokat. — A művészi torna iránt igen nagy az érdeklődés már most is, pedig csak január vé­gén indítottuk­ meg az edzése­ket. Ez a sportág rendkívül hasznos segítséget nyújt már óvodás kortól a gyermekek mozgáskultúrájának fejlesz­téséhez és természetesen ele­venségük kimeríthetetlen energiájának levezetéséhez is. A már említett zongorakísérő és táncoktató péntekenként jön el hozzánk, s vendégként irányítja a foglalkozásokat, melyekre az óvodából és az iskolából áthozzák a gyereke­ket. Nos Piroska sem vallhatja magát monostorpályinak, hi­szen a szomszédos Hosszúpá­­lyiban lakik. Minden hétköz­napját itt tölti, s előkészíti a soron következő rendezvénye­ket. Hétfőnként például a bábkész­ítők tizenöt fős cso­portja készül mostanában a Csodagomba című darab pró­bájával a közelgő járási se­regszemlére. Az évek óta mű­ködő bábkészítő szakkörön kívül a közelmúltban alapí­tott körök is vannak. Nas Piroska szeptemberben vette át a kultúrház vezetését, ok­tóber elején már megtartotta az újjá alakult ifjúsági klub első összejövetelét is. Vetél­kedőket és politikai előadás­­sorozatot szerveztek. Egy tan­folyam keretében néhányan a szabás-varrás alapjait is el­sajátíthatják. Működik egy gyermekklub is, mely többek között rajzeszközökkel segíti a fiatalok önkifejező készsé­gének kibontakoztatását. A gyermekek ugyanis — többek között a tsz által rendelkezés­re bocsátott busszal tett — kirándulásaik élményeit raj­zok formájában is megörökí­tik. Csütörtökönként pedig az álltalános iskola 23 negye­dikese vesz részt zenei és irodalmi órán. A jövő cél­jairól is hallhattunk a kultúr­ház alig több mint húszéves vezetőjétől, aki ismereteit ősztől a Nyíregyházi Tanár­képző Főiskola népművelő szakának levelező hallgatója­ként szeretné bővíteni. — Jó lenne, ha a falubeliek is megkeresnének és elmon­danák rendezvényeinkkel kapcsolatos igényeiket — mondja, ötleteikkel sokat segíthetnének programjaink összeállításában. Azt szeret­nénk, ha minél többen felke­resnének bennünket, és egy idő múlva valóban művelődé­si otthonuknak tekintenék az épületet. Ezért örültünk an­nak, hogy legutóbb már fel­merült az igény a kistermelők részéről egy — a fóliás ker­tészkedésről szóló — előadás iránt, melyet a mezőgazdasági könyvhónap alkalmából szer­vezett könyvvásárral egy idő­ben kívánunk megtarta­ni meghívott előadók részvé­telével. A gyermekeknek zongoratanítást s minden kor­osztálynak kondicionáló tor­nát szervezünk a jövőben, de természetesen a felnőttek igé­nyét is szem előtt tartjuk. Kívánságaikról minél többet szeretnénk hallani. Cs. Z. Lazán, könnyedén ... — magyarázza dr. Tógyer Lászlóné a művészi tornával ismerkedő óvodásoknak Fotó: Kalmár István A Bartók­­évforduló Moszkvában MOSZKVA (MTI) Ünnepségsorozattal emlé­keznek meg a szovjet fővá­rosban Bartók Béla születésé­nek 100. évfordulójáról. A megemlékezések már a jövő héten megkezdődnek: a moszkvai konzervatóriumban — ahol egykor hangversenyt adott —, kiállítást nyitnak Bartók Béla életéről és mun­kásságáról. Az évforduló al­kalmából kiváló magyar mű­vészek közreműködésével hangversenyt rendeznek ha­zánk moszkvai nagykövetsé­gén és a KGST-palota dísz­termében. A Bartók-ünnepségek egyik csúcspontja a moszkvai Nagy Színház bemutatója lesz: Andrej Petrov koreográfiájá­val március 26-án mutatják be — a színház vezető tánco­sainak felléptével — A fából faragott királyfi című táncjá­tékot. A balett egy műsorban kerül sorra Bartók operájá­val, a Kékszakállú herceg vá­rával, amelyet a színház ta­valy tűzött műsorára. A rákövetkező napon, már­cius 27-én avatják fel a kon­zervatóriumban Bartók Béla szobrát. Ezt követően ünnepi hangversenyre kerül sor. A Szovjetunió számos más városában is rendeznek hang­versenyeket, megemlékezé­seket, előadásokat a nagy ma­gyar zeneszerző születésének évfordulóján. Két színház — a permi és a vilniusi — mű­sorára tűzi Bartók pantomim­jét, A csodálatos mandarint. Tíz perc Több mint ötesztendős közös zenekar munka után — mint azt az elmúlt évben már több lap is hírül adta — Fábián Éva kivált a Neoton Famíliából. A Kócbabák énektrió egykori alapítója, a Neoton Família énekes-táncos lányai­­nak egyéni stílusú tagja immár két esz­tendeje könnyűzenei életünk szólóéne­keseként folytatja pályáját. Februárban Budapesten lehetőségem adódott talál­kozni az Amerikai Egyesült Államok­ba kéthónapos turnéra induló Fábián Évával. Szívesen beszélt munkájáról. — Az elmúlt hónapokban nagyon sokat dolgoztam, hiszen így egyedül szinte elölről kellett kezdenem mindent. De megpróbáltam, és dolgoztam kemé­nyen , mert az éneklés számomra a mindent jelenti. Kilencéves korom óta tanulok énekelni. Első kislemezem si­keresen megjelent a nyáron, s már ké­szülnek a következők is. Az elmúlt év­ben jártam az NDK-ban, ahol a tévé önálló műsort készített velem német és magyar nyelven. Itthon ORI-műsorok­­ban szerepeltem Máté Péter és a Gú­nya együttes társaságában. Új pályámon nagyon sokat segítettek azok a zene­szerzők, akik amikor megtudták, hogy eljövök a Famíliától, nekem való dalo­kat írtak. Demjén Ferenc, Ihász Gá­bor, Máté Péter nevét kell elsősorban említenem. — A tv-ben itthon Csenterics Ágnes rendezte első önálló műsoromat, amely tulajdonképpen a hivatalos bemutatko­zásom is volt. Ez nyáron történt, ami­kor egyébként a Balaton mellett Korda György műsorában szerepeltem. Utána Rostockban jártam, majd szeptember­ben norvégiai turnén vettem részt. Amikor itthon vagyok, igyekszem mi­nél több fiatalhoz eljutni — itthoni fel­lépések keretében. Egyedüli vágyam: énekelni, a közönségnek, magamnak — úgy, hogy munkámnak a könnyűzene népszerűsítése is az eredménye legyen. Remélem a tavaszi hónapokban Hajdú- Biharba is eljutok majd. Már korábban is mentem volna a földesiek hívására, de amerikai koncertutam közbejött. Február 11.—április 11. között Kalifor­niában, Los Angelesben és San Francis­cóban lépek fel egy könnyűzenei turné keretében. — Legutóbb hazai fellépésként Fóton jártam, a gyermekvárosban énekeltem a gyerekeknek. Nagy szeretettel fogad­tak. Talán a hosszú koncertutamon is segít majd nekem annak a sok ragyogó gyermekarcnak az emléke dalaim tol­mácsolásában, és abban is, hogy mindig éljen bennem: a zenének (még ha az a könnyű műfajba tartozik is) küldetése van. Péter Imre mm . iíj. al Debrecen a Gellértben GASZTRONÓMIAI HÉT BUDAPESTEN A patinás hírű Gellért Szálloda immár máso­dik alkalommal ad ott­hont a hajdúsági gaszt­ronómiai hét elnevezésű rendezvénysorozatnak. Az idei a két évvel ez­előttinél nagyobb szabá­sú lesz: gasztronómiai jellegén túl, március 16. és 22. között bemutatko­zik a híres vendégház Duna Termében Hajdú- Bihar megye népművé­szete is. Az egy héten át esténként 18 órától megrendezendő­­ műso­ros vacsoraesteken — ahol természetesen meg­kóstolhatják a budapes­tiek a debreceni töltött káposztát és más helyi ételeket — fellép az Építők Hajdú Tánc­­együttese, a Sárréti Né­pi együttes és a Délibáb együttes. Bemutatják népművészeti termékei­ket ifj- Fazekas Lajos, Szobosszlai Gábor, Szegi Márton, Újvárosi Imre, Oláh István, Nyakas Miklósné, Kathy László. Az egyhetes rendez­vénysorozat fő attrak­ciói a hajdú-bihari étel­­különlegességek­­ lesznek. A Hajdú-Bihar megyei Vendéglátó Vállalat és az Arany Bika Szálló szakemberein kívül je­len lesznek ezeken a rendezvényeken a Haj­dú-Bihar megyei Állat­­forgalmi és Húsipari Vállalat, a Debreceni és a Hortobágyi Állami Gazdaság, valamint a Debreceni Konzervgyár termékei is. A hajdúsági gasztro­nómiai hét ünnepélyes megnyitójára március 16-án délután 17 órakor kerül sor. Megnyitót mond Juhász István, a megyei tanács elnökhe­lyettese. FOLY­ÓIRATSZEMLE A lakhatóvá álmodott világ Az irodalmi lapokban egyre nagyobb teret kapnak az olyan írások, amelyek valamilyen ok miatt kimaradtak a társadalomtudományi folyóiratokból, de újabban már olyan szakdolgozatok is belopakodnak, amelyek a szociológiának is csak egy egészen keskeny területét bóklásszék. Igaz vi­szont ennek az ellenkezője is: nem irodalmi profilú lapok­ban is sűrűsödnek az olyan közlemények, amelyeknek nem volna mit keresniük a helytörténeti közleményekben vagy egyéb irányban elkötelezett szaklapokban. A tartalmi munka elsőbbsége Ennek a „mindenütt mindent közlésnek” kétségkívül megvan az a veszélye, hogy az átlagolvasó nemigen tud el­igazodni a parttalan folyót idéző áradásban. Egyetlen előnye ennek az állapotnak az elvárt nyitottság fokozódása. Ebben a határösszemosó tendenciában azonban egy tendencia min­denképpen megfigyelhető. Jelesen az, hogy az irodalmi mű­fajok rovására egyre nagyobb teret kapnak a tudományos közlemények. Utal erre a Tisza táj 1­2-es számában Koncz Já­nos is, aki a társadalomtudományi kutatások vidéki helyze­téről folyó vitához szólva jelzi, hogy a tudományos munka új szakaszának lehetünk tanúi. Ilyen viszonyok között már a vidéki-fővárosi megkülönböztetés nem indokolt. Különö­sen vonatkozik ez a társadalomtudományokra. A tartalmi fejlődés elsőbbsége című írásában azt hangsúlyozza, hogy a „vidéki kutatás nem jelent különlegesen támogatandó előnyt, hanem egy-egy munka támogatását elsősorban a vég­zett kutatás szükségessége, a kutatómunka eredményességi, hatékonysági szintje szabja meg”. Az a körülmény, hogy a vidéki kutatómunka már csöppet sem vidéki, talán magya­rázza is valamelyest, hogy a tudományos közlemények, s ezen belül külön hangsúllyal a társadalomtudományiak be­­áramlanak az irodalmi folyóiratokba. De éppen mostanság figyelhetjük meg azt is, hogy a Bar­­tók-centenárium okán az emlékező írások nem csupán a nagy zeneszerző szellemiségét, a világ zenekultúrájára gya­korolt hatását vizsgálják, de olyan zeneesztétikai kérdések (sőt viták) is irodalmi lapokba kerülnek, amelyek némi túl­zó kifejezéssel élve a süketekhez szólnak. Nem minden esetben persze, hisz a­ Forrás márciusi száma a bizonyság rá, hogy akár egy emlékszámot is össze lehet úgy állítani, hogy az valóban mindenkihez szóló legyen, de ugyanakkor a magas színvonalú írások jelentsenek hozzájárulást a Bar­­tók-kutatásokhoz is. Bartók művei - erkölcsi tények Különösen fontosnak tűnik Pethő Bertalan Bartók szelle­mi sorsa című tanulmánya, amely sok vonatkozásban új kontextusban tesz bizonyságot az annyiszor hangoztatott, ám a legtöbb esetben a felszínesség igénytelenségével megfo­galmazott bartóki szellemről. Különösen fontosak Pethő azon vizsgálódásai, amelyek a művész jellemét, emberi atti­tűdjét érintik. Egy Bartók-idézetre építi mondandóját: „Kell, hogy minden ember, midőn férfiúvá fejlődött, meg­állapítsa, minő ideális cél érdekében akar küzdeni, hogy e szerint alakítsa egész munkálkodásának, minden cseleke-' detének mineműségét. Én részemről egész életemben min­den téren, mindenkor és minden módon egy célt fogok szol­gálni: a magyar nemzet és a magyar haza javát.” Pethő elemzése meggyőző: „Művei nem erkölcsi mondanivaló hor­dozói — írja —, hanem önmagukban megálló erkölcsi té­nyek ... Az erkölcs alaptónusát a magárautaltság és magá­­baszállás adja meg. Jutalom vagy üdvözülés nem tartozik hozzá, hanem épp azáltal válik erkölcsi, emelkedett tartós­sá, hogy ezekre nem számítva, ezekről nem tudva, nem sejtve, vagy éppen ezek ellenére tartj­a meg a maga ke­mény szabályait.” A nagy szakértelemmel összeállított emlékszám egészére jellemző az, amit Breuer János kitűnő tanulmányában idéz abból a beszédből, amelyet Kodály mondott Bartókról 1955- ben: „ . .. neve — függetlenül az évfordulóktól — nagy ■gondolatok szimbóluma. Az első ilyen gondolat az abszolút igazság keresése a művészetben, tudományban egyaránt, s ennek egyik előfeltétele: a minden emberi gyengeségen fe­lülemelkedő erkölcsi komolyság.” A Forrás emlékszáma hi­hetőleg, maradandó dokumentuma, lesz a Bartók-centená­­riumnak, hiszen az említett tanulmányokkal együtt kereken száz oldalra terjednek a színvonalas írások, emlékezések, vallomások. Ha a tanulmányok nem is egyenlő színvona­lúak, ám egyikről sem mondható el, hogy „alkalmi” jelle­gű. Mindegyik érdemeset mond az évforduló elmúltával is... Lakás és közérzet A Valóság 2-es számában ezúttal sok más értékes írás mellett, különös érdeklődésre tarthat számot az az összeállí­tás, amelynek mottója a magyarországi lakáshelyzet jelen­legi állapota „lehetne”. Polonyi Károly a Nagy számok építészete című rendkívül tömör, könnyen áttekinthető írása történelmi-földrajzi összefüggéseiben vizsgálja a lakásépítés fejlődésének kérdé­sét. A szerző tulajdonképpen azt vizsgálja, hogy milyen kö­vetkezményei voltak a svájci La Sarazban megalakult nemzetközi építészszervezetnek, a CIAM-nak az építészet fejlődésére általában és nálunk különösen. Ez a szervezet ellene volt a „bérkaszárnyák építésének”, és, a háborút meg­előzően egyébként is az a tendencia uralkodott, hogy minél kevesebb szintes házak épüljenek. Csakhogy a háborús rombolás megkérdőjelezte ezt az elvet, hisz több tízmillió embernek kellett gyorsan lakást építeni, s ez a kényszerű­ség végül is a házgyári lakások koncepciójához vezetett a legtöbb országban. A nagyfokú koncentráció viszont olyan problémákat vetett fel, amit korábban csak sejteni lehetett. „Felmerül a kérdés: hol van a koncentráció elviselhetőségé­­nek felső határa?” — kérdezi a szerző s így válaszol: „Úgy tűnik, mindenekelőtt a kis, organikus csoportosulási formák megszüntetése az, ami a város lakóit különféle kis és nagy patkányfogókba juttatja, amelyekben könnyen manipulál­ható embercsoportokká, különféle szubkultúrák kutyáinak alkutyáivá válhatnak.” A tanulmány írója másokkal egyetértésben úgy véli, hogy az egymásra torlódó magas épületek szövevénye miatt „ve­szélybe kerül a Föld egészsége, hiszen a szennyeződés egyre inkább érezhetővé válik. Ez ellen természetesen tiltakozik az emberiség létfenntartó ösztöne.” A kiutat Polonyi abban látja, hogy a döntésekbe egyre inkább be kell vonni az ér­dekelteket, tehát a lakosságot is, és a mennyiség növeke­désével párhuzamosan tért kell nyernie a minőségi kíván­ságoknak is. Ugyanakkor a lelki higiénia okán is revideálni kellene a lakótelepi középületek tervezését, olyképpen, hogy azoknak több funkciót lehessen adni. — Jeles — HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1981. MÁRCIUS 10. 5

Next