Hajdú-Bihari Napló, 1981. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-10 / 58. szám
Is holtpontról kell elmozdulni Tizenegy év alatt 24 igazgatót „fogyasztott el” a művelődési ház Monostorpályiban — hallottuk a tényt a közelmúltban. Vagy talán korán feladták a „felemelkedés” lehetőségét az eddigi vezetők? Hogy a két állítás közül melyik az igaz, azt csak az „eltávozottaktól” tudhatnánk meg. Mi viszont inkább a huszonötödik — a jelenlegi — kultúrházigazgatóhoz, Nás Piroskához fordultunk, aki — nem törődve a létesítmény programjairól eddig kialakult negatív véleménnyel — bátran vállalkozott a közművelődésnek holtpontról való elmozdítására az elmúlt év őszétől. Pénteki napra esett látogatásunk időpontja, amikor 41 óvodás, 31 kisiskolás és 21 felsős próbálta Arany Gyöngyi zongorakíséretével a dr. Tógyer Lászlóné művészeti táncoktató által vezényelt művészi torna-gyakorlatokat. — A művészi torna iránt igen nagy az érdeklődés már most is, pedig csak január végén indítottuk meg az edzéseket. Ez a sportág rendkívül hasznos segítséget nyújt már óvodás kortól a gyermekek mozgáskultúrájának fejlesztéséhez és természetesen elevenségük kimeríthetetlen energiájának levezetéséhez is. A már említett zongorakísérő és táncoktató péntekenként jön el hozzánk, s vendégként irányítja a foglalkozásokat, melyekre az óvodából és az iskolából áthozzák a gyerekeket. Nos Piroska sem vallhatja magát monostorpályinak, hiszen a szomszédos Hosszúpályiban lakik. Minden hétköznapját itt tölti, s előkészíti a soron következő rendezvényeket. Hétfőnként például a bábkészítők tizenöt fős csoportja készül mostanában a Csodagomba című darab próbájával a közelgő járási seregszemlére. Az évek óta működő bábkészítő szakkörön kívül a közelmúltban alapított körök is vannak. Nas Piroska szeptemberben vette át a kultúrház vezetését, október elején már megtartotta az újjá alakult ifjúsági klub első összejövetelét is. Vetélkedőket és politikai előadássorozatot szerveztek. Egy tanfolyam keretében néhányan a szabás-varrás alapjait is elsajátíthatják. Működik egy gyermekklub is, mely többek között rajzeszközökkel segíti a fiatalok önkifejező készségének kibontakoztatását. A gyermekek ugyanis — többek között a tsz által rendelkezésre bocsátott busszal tett — kirándulásaik élményeit rajzok formájában is megörökítik. Csütörtökönként pedig az álltalános iskola 23 negyedikese vesz részt zenei és irodalmi órán. A jövő céljairól is hallhattunk a kultúrház alig több mint húszéves vezetőjétől, aki ismereteit ősztől a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola népművelő szakának levelező hallgatójaként szeretné bővíteni. — Jó lenne, ha a falubeliek is megkeresnének és elmondanák rendezvényeinkkel kapcsolatos igényeiket — mondja, ötleteikkel sokat segíthetnének programjaink összeállításában. Azt szeretnénk, ha minél többen felkeresnének bennünket, és egy idő múlva valóban művelődési otthonuknak tekintenék az épületet. Ezért örültünk annak, hogy legutóbb már felmerült az igény a kistermelők részéről egy — a fóliás kertészkedésről szóló — előadás iránt, melyet a mezőgazdasági könyvhónap alkalmából szervezett könyvvásárral egy időben kívánunk megtartani meghívott előadók részvételével. A gyermekeknek zongoratanítást s minden korosztálynak kondicionáló tornát szervezünk a jövőben, de természetesen a felnőttek igényét is szem előtt tartjuk. Kívánságaikról minél többet szeretnénk hallani. Cs. Z. Lazán, könnyedén ... — magyarázza dr. Tógyer Lászlóné a művészi tornával ismerkedő óvodásoknak Fotó: Kalmár István A Bartókévforduló Moszkvában MOSZKVA (MTI) Ünnepségsorozattal emlékeznek meg a szovjet fővárosban Bartók Béla születésének 100. évfordulójáról. A megemlékezések már a jövő héten megkezdődnek: a moszkvai konzervatóriumban — ahol egykor hangversenyt adott —, kiállítást nyitnak Bartók Béla életéről és munkásságáról. Az évforduló alkalmából kiváló magyar művészek közreműködésével hangversenyt rendeznek hazánk moszkvai nagykövetségén és a KGST-palota dísztermében. A Bartók-ünnepségek egyik csúcspontja a moszkvai Nagy Színház bemutatója lesz: Andrej Petrov koreográfiájával március 26-án mutatják be — a színház vezető táncosainak felléptével — A fából faragott királyfi című táncjátékot. A balett egy műsorban kerül sorra Bartók operájával, a Kékszakállú herceg várával, amelyet a színház tavaly tűzött műsorára. A rákövetkező napon, március 27-én avatják fel a konzervatóriumban Bartók Béla szobrát. Ezt követően ünnepi hangversenyre kerül sor. A Szovjetunió számos más városában is rendeznek hangversenyeket, megemlékezéseket, előadásokat a nagy magyar zeneszerző születésének évfordulóján. Két színház — a permi és a vilniusi — műsorára tűzi Bartók pantomimjét, A csodálatos mandarint. Tíz perc Több mint ötesztendős közös zenekar munka után — mint azt az elmúlt évben már több lap is hírül adta — Fábián Éva kivált a Neoton Famíliából. A Kócbabák énektrió egykori alapítója, a Neoton Família énekes-táncos lányainak egyéni stílusú tagja immár két esztendeje könnyűzenei életünk szólóénekeseként folytatja pályáját. Februárban Budapesten lehetőségem adódott találkozni az Amerikai Egyesült Államokba kéthónapos turnéra induló Fábián Évával. Szívesen beszélt munkájáról. — Az elmúlt hónapokban nagyon sokat dolgoztam, hiszen így egyedül szinte elölről kellett kezdenem mindent. De megpróbáltam, és dolgoztam keményen , mert az éneklés számomra a mindent jelenti. Kilencéves korom óta tanulok énekelni. Első kislemezem sikeresen megjelent a nyáron, s már készülnek a következők is. Az elmúlt évben jártam az NDK-ban, ahol a tévé önálló műsort készített velem német és magyar nyelven. Itthon ORI-műsorokban szerepeltem Máté Péter és a Gúnya együttes társaságában. Új pályámon nagyon sokat segítettek azok a zeneszerzők, akik amikor megtudták, hogy eljövök a Famíliától, nekem való dalokat írtak. Demjén Ferenc, Ihász Gábor, Máté Péter nevét kell elsősorban említenem. — A tv-ben itthon Csenterics Ágnes rendezte első önálló műsoromat, amely tulajdonképpen a hivatalos bemutatkozásom is volt. Ez nyáron történt, amikor egyébként a Balaton mellett Korda György műsorában szerepeltem. Utána Rostockban jártam, majd szeptemberben norvégiai turnén vettem részt. Amikor itthon vagyok, igyekszem minél több fiatalhoz eljutni — itthoni fellépések keretében. Egyedüli vágyam: énekelni, a közönségnek, magamnak — úgy, hogy munkámnak a könnyűzene népszerűsítése is az eredménye legyen. Remélem a tavaszi hónapokban Hajdú- Biharba is eljutok majd. Már korábban is mentem volna a földesiek hívására, de amerikai koncertutam közbejött. Február 11.—április 11. között Kaliforniában, Los Angelesben és San Franciscóban lépek fel egy könnyűzenei turné keretében. — Legutóbb hazai fellépésként Fóton jártam, a gyermekvárosban énekeltem a gyerekeknek. Nagy szeretettel fogadtak. Talán a hosszú koncertutamon is segít majd nekem annak a sok ragyogó gyermekarcnak az emléke dalaim tolmácsolásában, és abban is, hogy mindig éljen bennem: a zenének (még ha az a könnyű műfajba tartozik is) küldetése van. Péter Imre mm . iíj. al Debrecen a Gellértben GASZTRONÓMIAI HÉT BUDAPESTEN A patinás hírű Gellért Szálloda immár második alkalommal ad otthont a hajdúsági gasztronómiai hét elnevezésű rendezvénysorozatnak. Az idei a két évvel ezelőttinél nagyobb szabású lesz: gasztronómiai jellegén túl, március 16. és 22. között bemutatkozik a híres vendégház Duna Termében Hajdú- Bihar megye népművészete is. Az egy héten át esténként 18 órától megrendezendő műsoros vacsoraesteken — ahol természetesen megkóstolhatják a budapestiek a debreceni töltött káposztát és más helyi ételeket — fellép az Építők Hajdú Táncegyüttese, a Sárréti Népi együttes és a Délibáb együttes. Bemutatják népművészeti termékeiket ifj- Fazekas Lajos, Szobosszlai Gábor, Szegi Márton, Újvárosi Imre, Oláh István, Nyakas Miklósné, Kathy László. Az egyhetes rendezvénysorozat fő attrakciói a hajdú-bihari ételkülönlegességek lesznek. A Hajdú-Bihar megyei Vendéglátó Vállalat és az Arany Bika Szálló szakemberein kívül jelen lesznek ezeken a rendezvényeken a Hajdú-Bihar megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, a Debreceni és a Hortobágyi Állami Gazdaság, valamint a Debreceni Konzervgyár termékei is. A hajdúsági gasztronómiai hét ünnepélyes megnyitójára március 16-án délután 17 órakor kerül sor. Megnyitót mond Juhász István, a megyei tanács elnökhelyettese. FOLYÓIRATSZEMLE A lakhatóvá álmodott világ Az irodalmi lapokban egyre nagyobb teret kapnak az olyan írások, amelyek valamilyen ok miatt kimaradtak a társadalomtudományi folyóiratokból, de újabban már olyan szakdolgozatok is belopakodnak, amelyek a szociológiának is csak egy egészen keskeny területét bóklásszék. Igaz viszont ennek az ellenkezője is: nem irodalmi profilú lapokban is sűrűsödnek az olyan közlemények, amelyeknek nem volna mit keresniük a helytörténeti közleményekben vagy egyéb irányban elkötelezett szaklapokban. A tartalmi munka elsőbbsége Ennek a „mindenütt mindent közlésnek” kétségkívül megvan az a veszélye, hogy az átlagolvasó nemigen tud eligazodni a parttalan folyót idéző áradásban. Egyetlen előnye ennek az állapotnak az elvárt nyitottság fokozódása. Ebben a határösszemosó tendenciában azonban egy tendencia mindenképpen megfigyelhető. Jelesen az, hogy az irodalmi műfajok rovására egyre nagyobb teret kapnak a tudományos közlemények. Utal erre a Tisza táj 12-es számában Koncz János is, aki a társadalomtudományi kutatások vidéki helyzetéről folyó vitához szólva jelzi, hogy a tudományos munka új szakaszának lehetünk tanúi. Ilyen viszonyok között már a vidéki-fővárosi megkülönböztetés nem indokolt. Különösen vonatkozik ez a társadalomtudományokra. A tartalmi fejlődés elsőbbsége című írásában azt hangsúlyozza, hogy a „vidéki kutatás nem jelent különlegesen támogatandó előnyt, hanem egy-egy munka támogatását elsősorban a végzett kutatás szükségessége, a kutatómunka eredményességi, hatékonysági szintje szabja meg”. Az a körülmény, hogy a vidéki kutatómunka már csöppet sem vidéki, talán magyarázza is valamelyest, hogy a tudományos közlemények, s ezen belül külön hangsúllyal a társadalomtudományiak beáramlanak az irodalmi folyóiratokba. De éppen mostanság figyelhetjük meg azt is, hogy a Bartók-centenárium okán az emlékező írások nem csupán a nagy zeneszerző szellemiségét, a világ zenekultúrájára gyakorolt hatását vizsgálják, de olyan zeneesztétikai kérdések (sőt viták) is irodalmi lapokba kerülnek, amelyek némi túlzó kifejezéssel élve a süketekhez szólnak. Nem minden esetben persze, hisz a Forrás márciusi száma a bizonyság rá, hogy akár egy emlékszámot is össze lehet úgy állítani, hogy az valóban mindenkihez szóló legyen, de ugyanakkor a magas színvonalú írások jelentsenek hozzájárulást a Bartók-kutatásokhoz is. Bartók művei - erkölcsi tények Különösen fontosnak tűnik Pethő Bertalan Bartók szellemi sorsa című tanulmánya, amely sok vonatkozásban új kontextusban tesz bizonyságot az annyiszor hangoztatott, ám a legtöbb esetben a felszínesség igénytelenségével megfogalmazott bartóki szellemről. Különösen fontosak Pethő azon vizsgálódásai, amelyek a művész jellemét, emberi attitűdjét érintik. Egy Bartók-idézetre építi mondandóját: „Kell, hogy minden ember, midőn férfiúvá fejlődött, megállapítsa, minő ideális cél érdekében akar küzdeni, hogy e szerint alakítsa egész munkálkodásának, minden cseleke-' detének mineműségét. Én részemről egész életemben minden téren, mindenkor és minden módon egy célt fogok szolgálni: a magyar nemzet és a magyar haza javát.” Pethő elemzése meggyőző: „Művei nem erkölcsi mondanivaló hordozói — írja —, hanem önmagukban megálló erkölcsi tények ... Az erkölcs alaptónusát a magárautaltság és magábaszállás adja meg. Jutalom vagy üdvözülés nem tartozik hozzá, hanem épp azáltal válik erkölcsi, emelkedett tartóssá, hogy ezekre nem számítva, ezekről nem tudva, nem sejtve, vagy éppen ezek ellenére tartja meg a maga kemény szabályait.” A nagy szakértelemmel összeállított emlékszám egészére jellemző az, amit Breuer János kitűnő tanulmányában idéz abból a beszédből, amelyet Kodály mondott Bartókról 1955- ben: „ . .. neve — függetlenül az évfordulóktól — nagy ■gondolatok szimbóluma. Az első ilyen gondolat az abszolút igazság keresése a művészetben, tudományban egyaránt, s ennek egyik előfeltétele: a minden emberi gyengeségen felülemelkedő erkölcsi komolyság.” A Forrás emlékszáma hihetőleg, maradandó dokumentuma, lesz a Bartók-centenáriumnak, hiszen az említett tanulmányokkal együtt kereken száz oldalra terjednek a színvonalas írások, emlékezések, vallomások. Ha a tanulmányok nem is egyenlő színvonalúak, ám egyikről sem mondható el, hogy „alkalmi” jellegű. Mindegyik érdemeset mond az évforduló elmúltával is... Lakás és közérzet A Valóság 2-es számában ezúttal sok más értékes írás mellett, különös érdeklődésre tarthat számot az az összeállítás, amelynek mottója a magyarországi lakáshelyzet jelenlegi állapota „lehetne”. Polonyi Károly a Nagy számok építészete című rendkívül tömör, könnyen áttekinthető írása történelmi-földrajzi összefüggéseiben vizsgálja a lakásépítés fejlődésének kérdését. A szerző tulajdonképpen azt vizsgálja, hogy milyen következményei voltak a svájci La Sarazban megalakult nemzetközi építészszervezetnek, a CIAM-nak az építészet fejlődésére általában és nálunk különösen. Ez a szervezet ellene volt a „bérkaszárnyák építésének”, és, a háborút megelőzően egyébként is az a tendencia uralkodott, hogy minél kevesebb szintes házak épüljenek. Csakhogy a háborús rombolás megkérdőjelezte ezt az elvet, hisz több tízmillió embernek kellett gyorsan lakást építeni, s ez a kényszerűség végül is a házgyári lakások koncepciójához vezetett a legtöbb országban. A nagyfokú koncentráció viszont olyan problémákat vetett fel, amit korábban csak sejteni lehetett. „Felmerül a kérdés: hol van a koncentráció elviselhetőségének felső határa?” — kérdezi a szerző s így válaszol: „Úgy tűnik, mindenekelőtt a kis, organikus csoportosulási formák megszüntetése az, ami a város lakóit különféle kis és nagy patkányfogókba juttatja, amelyekben könnyen manipulálható embercsoportokká, különféle szubkultúrák kutyáinak alkutyáivá válhatnak.” A tanulmány írója másokkal egyetértésben úgy véli, hogy az egymásra torlódó magas épületek szövevénye miatt „veszélybe kerül a Föld egészsége, hiszen a szennyeződés egyre inkább érezhetővé válik. Ez ellen természetesen tiltakozik az emberiség létfenntartó ösztöne.” A kiutat Polonyi abban látja, hogy a döntésekbe egyre inkább be kell vonni az érdekelteket, tehát a lakosságot is, és a mennyiség növekedésével párhuzamosan tért kell nyernie a minőségi kívánságoknak is. Ugyanakkor a lelki higiénia okán is revideálni kellene a lakótelepi középületek tervezését, olyképpen, hogy azoknak több funkciót lehessen adni. — Jeles — HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1981. MÁRCIUS 10. 5