Hajdú-Bihari Napló, 1981. május (38. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-14 / 111. szám

KLUBMOZGALOM A múlt esztendő mérlege Országszerte mostanában értékelik a klubmozgalom el­múlt évadját. Hajdú-Bihar­­ban, mint arról a Naplóban is hírt adtunk, megyei klub­találkozóval, egész napos programmal kötötték össze a számvetés alkalmát április utolsó vasárnapján Berettyó­újfaluban, több mint három­száz fiatal részvételével. Már nem a régi Ezen a fórumon is elhang­zott, hogy sok szó esik mos­tanában az ifjúságiklub-moz­­galom gondjairól, s általában a kis csoportok, az informális közösségek válságáról, meg­fogyatkozásáról. Az országos tünet nehezen bizonyítható számokkal, hiszen például Hajdú-Biharban több mint százötven — ebből a megye­­székhelyen negyven — ifjú­sági klub működik, de csak kérésükben folyik igazi klub­élet és aktív közösségterem­tés, épp ezért csak csekély há­nyaduk tudott eleget tenni a kiváló cím eléréséhez szüksé­ges követelményeknek. A klubélet ma már tehát nem a régi , változtak a mű­ködés körülményei, s változ­tak a lehetőségek is. Amelyik közösség új módszerekkel, öt­letes formákkal alkalmazko­dott ezekhez, az tartja magát, jó hírét és összekovácsolódott tagságát. Mindebben nem kis szerepe van annak, aki rá­termettségével élve és sza­bad idejét felhasználva agitál, programokat szervez és irá­nyít, legalábbis ezt igazolja az a tapasztalat, hogy az igazán jól működő megyei klubok­ban az elmúlt egy-két évben nem változott a klubvezető személye. Mert vannak azért jól mű­ködő klubok, közülük a püs­pökladányi a Film és ifjúság elnevezésű vetélkedőn, a nád­udvari a Hazai tájakon cím­mel indított KISZ-akcióban, a bocskaikerti pedig az Új Tükör pályázatán szerepelt jó eredménnyel. Jellemző ezek­re a kisközösségekre, hogy igazi klubélet csak ott zajlik, ahol valamilyen sajátos ér­deklődési terület köré szer­veződik a tagság. Példa erre a püspökladányi művelődési központ fenntartásában mű­ködő általános ifjúsági klub, amelyen belül mint három szekció jött létre az utazók klubja, a magnós-, illetve az Új Tükör-klub. Bővültek az ifjúsági klubokban foglala­­toskodók életkori határai is: az általános iskola padjaiból kikerült tizenévesektől a 25— 30 esztendős fiatalokig a KISZ-korosztály legkülönbö­zőbb rétegeit fogja össze a mozgalom. Mit csinál a klubtanács ? Sikerrel-e? Többek között ennek eldöntésére, valamint az egyes klubok irányítására, felügyeletére, módszertani ta­nácsokkal és programokkal való segítésére jött létre 1973- ban a megyei klubtanács. Az évente négy alkalommal ülé­sező testület jóváhagyja a munkaterveket, látogatja és ötletekkel segíti az egyes klubokat, a tapasztalatok összegzése alapján pedig ja­vaslatot tesz a kiváló közös­ségek, illetve klubvezetők ki­tüntetésére. Ugyancsak a megyei klubtanács kezében van a klubvezetők alap- és továbbképzése, amelyet a KISZ-bizottsággal közösen szerveznek. Ezeken a sokol­dalú ismereteket nyújtó tan­folyamokon 1980-ban tizen­hatan, az idén pedig negy­­venketten­­szereztek klubve­zetésre jogosító bizonyítványt. Működnek klubtanácsok a já­rásokban és a városokban is, ezek a testületek ötletes pá­lyázatok kiírásával, klub­olimpia és klubtalálkozók szervezésével támogatták a mozgalmat. A megyei klub­tanács ennél is többet tett: komplex körműsorokat szer­vezett — a kedvezményes kulturális szolgáltatást eddig huszonkét ifjúsági klub vette igénybe —, tanácsadó progra­mokkal segítette a gyermek­cipőben járó klubok vezetőit, Klubpárbaj címmel vetélke­dőket szervezett, és a Hetek klubja mintájára most azon fáradozik, hogy összehozza, tapasztalatcserére alkalmas egyesületbe tömörítse a deb­receni üzemek ifjúsági klub­jait. A válsággal küszködő vagy legalábbis az évekkel ezelőtt meghonosodott formákon vál­toztatni kényszerülő klub­mozgalom még kiaknázatlan lehetőségeit, a közösségi lét szempontjából hasznos tarta­lékait a megyében is a kitün­tetett klubok mutatják fel. A mozgalom legelőkelőbb elis­merését, az Aranykoszorús címet tavaly — az 1979-ben végzett munkájáért — a csa­pókerti művelődési házban és a hajdúnánási Ruhaipari Szö­vetkezetben működő ifjúsági klub nyerte el. A tavalyi klubtevékenység mérlegét nemrégiben vonták meg, s a díjakat Berettyóújfaluban, a megyei klubtalálkozón adták át. Elsőként lett az Aranyko­szorús Ifjúsági Klub kitünte­tés birtokosa a hajdúböször­ményi 122. számú Szakmun­kásképző Intézet ifjúsági klubja (Bagosi Gáborné ve­zeti) és a Nádudvaron (Uzo­­nyi Lajos vezetésével) műkö­dő Radnóti ifjúsági klub, va­lamint a Debreceni Postaigaz­gatóság Király Zsuzsannáról elnevezett ifjúsági klubja (vezetője Végh László). Az aranykoszorús címet már ko­rábban elnyert püspökladá­nyi központi ifjúsági klub (vezetője Csontos János és Kincses László) megvédte, jó munkájával ismét kiérdemel­te a kitüntetést. Mi mondható el róluk? A böszörményiről például az, hogy az iskolai közművelődés színtereként rendszeresen és tudatosan helyet adott kultu­rális és mozgalmi tevékeny­ségeknek is (a klubtagok részt vettek a Könyv és ifjúság, a Hazai tájakon, a Művészet és ifjúság elnevezésű akciók­ban).­­Tervszerű és évek óta példamutató a klubélet Nád­udvaron, ahol a Radnóti if­júsági klub nyáron sem fe­ledkezik meg hatvan fős tag­ságáról, hanem rendszeres és változatos programokkal vár­ja a vakációzókat. A Debre­ceni Postaigazgatóság klubo­­sainak csoportja a minősítés szerint „erős, produkálni aka­ró és tudó közösség, kezde­ményezőként van jelen a vá­ros klubmozgalmában, mun­kájuk tartalma és kifelé su­gárzó hatása egyaránt jelen­tős”. E klub keretein belül működik a Vojtina Bábegyüt­tes is. A negyedik aranyko­szorús, a püspökladányi klub a fiatalok szórakoztató intéz­ményeként kezdte meg mű­ködését, majd nevezett az Új Tükör olvasószolgálata által indított pályázatra, és azóta a hetilap színvonalához illő tartalmi munkát végez, újsá­got jelentet meg, amatőr mű­vészeti csoportokat pártfogol. Tagok és vezetők Ennyi fér bele a dióhéjba, azzal a megjegyzéssel persze, hogy vannak program híján is jól működő, önmagukat kevésbé adminisztráló ifjúsá­gi klubok a megyében, ám ugyanakkor a legkörültekin­tőbben kidolgozott munkaterv is csupán papíron szép elkép­zelés maradhat, ha hiányzik az érdeklődő tagság és a rá­termett vezető, illetve a kap­csolatukra épülő színes klub­élet. A vezetőkről még any­­nyit, hogy legjobbjaik részére a megyei klubtanács megala­pította a Hajdú-Bihar Kiváló Ifjúságiklub-vezető címet, amelyet az idén ketten nyer­tek el: Bagosi Gáborné, a hajdúböszörményi 122. számú Szakmunkásképző Intézet klubjának vezetője és dr. Szabó Ödönné, aki a Beret­­­tyóújfaluban működő UNES­CO ifjúsági klubot vezeti. J. N. J. A HÉT FILMJEI A XVII—XVIII. század fordulóján az oszmán biroda­lom csaknem egész örmény­­országot leigázta. Szparapet volt az a dicsőséges hadve­zér, aki az orosz csapatoktól támogatott seregével súlyos csapást mért az oszmán ha­dakra. Erről a küzdelemről szól A félhold árnyékában cí­mű kétrészes szovjet film. Vetítik: Apolló 14—17-én délelőtt, Horváth Árpád 17, Apolló 14—17 délután, Me­teor 18—20, Víg 18—20 dél­előtt. Hátborzongató történetet mesél el a Nyári rét című színes ausztráliai film. Szín­helye egy tengerparti telepü­lés, ahová egy rejtélyesen el­tűnt tanár helyére új ember érkezik. A férfi szörnyű ti­tokra bukkan, amelyek kö­zéppontjában egy szenvedé­lyes testvérszerelem áll. Vetítik: Apolló 18—20 dél­előtt, délután, Horváth Árpád 18—19, Meteor 14—17. Két magányos találkozik a Sheila meghalt és New York­ban él című színes amerikai filmben. Amikor a férfi ész­reveszi, hogy a lány az együtt töltött éjszaka után belesze­retett, menekülni igyekszik tőle. Pedig még nincs szó sze­relemről, a lányban a férfi emberi lénye a melegség, a társ iránti vágyat ébreszti fel. A film rendezője Sydney J. Furie, főszereplői Jeannie Berlin, Roy Scheider. Vetítik: Apolló 14—17 dél­előtt, Meteor 14—17, Víg 18— 20 délután. Két fesztivál, a San Re­­mó-i és az ashabadi nagydí­jat is elnyerte a Néhány in­terjú magánügyben című szí­nes szovjet—grúz film. Hős­nője válságba került házas­ságának egy fájdalmas pilla­natában döntésre kényszerül: vagy megkísérli maga mel­lett tartani a szeretett férfit (akár azon az áron is, hogy lemond szenvedéllyel végzett újságírói hivatásáról, vállal­va a család kedvéért az „örök női sorsot”), vagy önmagát választja, a teljes embert. Feloldhatatlan ellentmondás: így is, úgy is elveszít vala­mit. A filmet Debrecenben május 14—18. között 11 Mű­vész moziban vetítik. A FÉLHOLD ÁRNYÉKÁBAN HL Szmes, szinkronizált szovjet történelmi film ■ Rendezte EDMOND KEOSZAJAN MEGHALT FÉNES MÁRTA Május 7.-én Budapesten el­hunyt Fényes Márta színházi rendező. A Sztanyiszlavszkij Mun­kás Színjátszó Stúdióban ne­velődött, játszott, rendezett, később a Csokonai Színházba került, előbb segédrendező­nek, majd rendezőnek, ízlése­sen, ötletesen rendezett zenés játékokat, operetteket. Ren­dezései közül kiemelkedett a My fair Lady és a Nem élhe­tek muzsikaszó nélkül. Több más munkája is méltán ara­tott sikert. Hosszú éveken át a megyei népművelési tanácsadó szín­játszó szakreferense volt: a megyében élő amatőr szín­játszó-rendezők nagy részét ő tanította a mesterség fogásai­ra. Legutóbb a pécsi Nemze­ti Színház rendezője volt, on­nan ment nyugdíjba. A jól megérdemelt pihenést azon­ban nem sokáig élvezhette. Munkássága elválasztha­tatlan a Csokonai Színház történetétől. Fényes Márta temetéséről később intézkednek. Színháztörténeti kiállítás Asztrahányban Az asztrahányi Helytörté­neti Múzeumban megnyílt kiállítás a helyi drámai szín­ház történetével ismertet meg, amely az egyik legré­gebbi Oroszországban. Az el­ső előadásokat a XVIII. szá­zadban tartották. A város la­kosságáról 1797-ben készült feljegyzések a többi mester­séggel egyenrangúként emlí­tik a színészek foglalkozását. A színház egész története so­rán jelentős szerepet játszott Oroszország kulturális életé­ben. Színpadán énekelt Sal­­japin, és híres drámai színé­szek szerepeltek itt. (APN) Két kiállítás PLASZTIKUS KÉPEK - GRAFIKÁK - STRUKTÚRÁK Többször leírták már, hogy a kritika so­kat vesztett erejéből. Ez annak is tulajdo­nítható, hogy összetettebbé, bonyolultabbá vált a művészet fogalma, és az ítélet nagy­ban függ attól, hogy eleve dicsérni vagy bí­rálni kíván-e a kritikus. Erre az egyik legjobb példát Menyhárt László említette Haraszty István Fügema­gozó című mobilja kapcsán: 1. dicsérve: Haraszty elkötelezett mű­vész, aki humanizálja a lélektelen gépeket, és figyelmeztet korunk elgépiesedésére. 2. bírálva: Haraszty pesszimista művész, aki a nyugati avantgarde uszályába sodród­va, öncélú művével az emberi cselekvés ér­telmetlenségét sugallja, és kétségbevonja nagyszerű perspektívákkal kecsegtető technikai­ civilizációnkat... Elfogultság nélkül, előre gyártott ítéle­tektől mentesen léptem be az Orvostudomá­nyi Egyetem Galériájába megtekinteni Nagy Sándor Zoltán konceptuális területet is érintő kiállítását. Egy nagyobb méretű, izgalmas kompozí­­ciójú táblakép (Varázsdoboz) fogadott, alakjával (egy nagy négyzet megtoldva egy kis téglalappal) mintegy előre jelezve a tár­lat nem mindennapiságát. Három, jól hang­súlyozott, formatúlzásaiban is erotikát köz­vetítő női aktot ábrázoló kisplasztikája fo­­tófelemelésben hat a bejövőre — szinte vé­gigvezetve a látogató tekintetét a kiállítá­son. A Balról fúj a szél című kompozíciót minden bizonnyal sokan megbotránkozva vagy legalábbis meghökkenéssel fogadták a festményre vitt „polgárpukkasztó” sorok miatt („Balról fúj a szél befogod a bal füled így se jó befogod a jobb füledet is aztán hunyd le két szemed máris jobb lett a köz­érzeted”). Ugyancsak nem megszokott kép­zőművészeti alkotás a Kis morbid, ahol ha­tásban a címen túljátssza a morbiditást (fő motívum: néhány protézis egy nylonzacs­kóban). A síkon túli térigények leghatáro­zottabban a Mágus című, elgondolkoztató plasztikus képén tükröződnek. Líraian szép A magyar nép szívében hullámzó, lágy vö­rös felülete. Az aradi vértanu­k felülnyo­mott névsorával dokumentatív erővel hat. Ezen a festményén kerüli a pop-art törvé­nyeit A főbb emberi tulajdonságokat, jelleme­ket megjelenítő, néhány karakteres vonal­ból felépülő, már-már karikatúraszerű, exp­resszív grafikáin a művész moralizáló haj­lama tűnik ki. Külön csoportot képeznek a négyzetraszterekbe épülő színstruktúrák, melyek az árnyalatok feszítő erejét aknáz­zák ki. Merész vállalkozás volt a Galéria részé­ről a műfaji-stílusbeli különbözőségek je­lenlétében nem retrospektívnek szánni e bemutatót A színhely változatlan, de a hangulat, az összbenyomás egészen más Platthy György festőművész kiállításán. A mintegy ötven­­esztendős alkotói múltra visszatekintő mű­vész festészetének nem egy részébe, mint inkább keresztmetszetébe pillanthattunk be. A kiállítás kiemelt helyén a Budapest cí­mű, montázson alapuló — véleményem sze­rint kissé túlzsúfolt — kompozícióját talál­juk. Igen érdekes összevetni utazásainak élményeiből táplálkozó, különböző megfo­galmazású — és jó rendezői koncepcióval egymással szemben elhelyezkedő festmé­nyeit. Egyik oldalon szuggesztív ecsetkeze­lésű, impresszionisztikus képeit (Reggel a Velencei-öbölben, Porecsi kikötő), a mási­kon pedig a Budapesthez hasonlóan felépü­lő, a különféle térélmények egyidejű meg­jelenítésével ható festményei láthatók. Ez utóbbiak sem egységesek. Sokkal letisztul­tabb a Gondolatok Velencéről, Krakkói em­lékek című képei, mint például a Velencei emlékek. Platthy természethez való vonzódásának a megnyilvánulásai a tájképei. Az ebből a témából kiállított művei sem homogének Élesen elkülöníthetők az ideges, tetszetős ecsetkezelésű képei (Nyárfák, Park I—II.) a lecsendesültebb nyugalmat, pihenés utáni vágyat árasztó (Őszi táj Óbányán, Tavasz a nádasdi völgyben) festményeitől. Külön csoportot képeznek egy-egy alko­tói korszakát létükkel mintegy felvillantó művei. Ilyen a kubisztikus Szaunázók, Für­­dőzők, a tetszetős, dekoratív Textíliák és a színek drámaiságával ható Vak lány is. Az egész tárlatra érvényes Platthy György vallomása a művészetéről a társadalmi valóság mindenfajta törekvés alapját képezi. „ Azt sem lehet tagadni, hogy a művészet a realitás és az absztrak­ció kohézióját tükrözi. A látvány transzpo­nálása, vagy a belső szemlélet kisugárzása mind-mind emberi valóság” Szulovszky János HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1981. MÁJUS 14. ­ Csömör Katalin művei a Medgyessy Teremben A debreceni születésű mű­vész első önálló kiállítását a Képcsarnok Vállalat debre­ceni Medgyessy Termében rendezik. Mesterei a Képző- és Iparművészeti Gimnázium­ban a hajdúszoboszlói szár­mazású Miskolczy László, a Magyar Képzőművészeti Fő­iskolán pedig Bernáth Aurél és Barcsay Jenő voltak. Csömör Katalin lírai han­gulatú, mégis expresszív mondanivalójú képein arra felel Debrecen közönségének, miként látja a világot, egyé­ni hangon mondja el félel­meit, érzelmeit — tisztelet­ben tartva a múlt művészi­örekvéseit —, egyszersmind azt is kifejezve, hogy a má­ban él, s az önmegvalósítás gényével alkot. A kiállítás képein az em­ber és a táj szoros kapcsola­tát, a tájat, mint az ember­zámára az öröm forrását játékot, csendet, derűt, nyu­galmat­ jeleníti meg. Csend­életein a tárgyak tapintha­­óan anyagszerűek, megtart­va eredeti szín- és formai tu­lajdonságukat, intim térben elrendezve indítják a festői képzeletet, hogy azután a mű­vész lelkén, látásmódján át­szűrve szimbolikus jelentést is nyerjenek. A bemutatott harmincki­lenc festményből hat akt a nőnélek finom és bonyolult élményeit adja vissza. Aktjai elevenek, festőiek, szépek. A kiállítás katalógusában dr. Szepes Lászlóné művé­szettörténész írja: „Valóság és álom, reális és megfogha­tatlan ötvöződik egybe Csö­mör Katalin festményein”, „ ... szellemi mondanivalója mindig a színek, a festői, ké­pi eszközök nyelvén szólal meg, egyéni hangon, szug­­gesztív erővel”. A kiállítás 1981. május 14- én (csütörtökön) délután 5 órakor Antal Imre, a tévé munkatársa nyitja meg. A tárlat megtekinthető május 28-ig a Medgyessy Terem nyitva tartási idejében (Deb­recen, Vörös Hadsereg útja 31.). Csömör Katalin: „Tárgyak helye”

Next