Hajdú-Bihari Napló, 1981. május (38. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-14 / 111. szám
KLUBMOZGALOM A múlt esztendő mérlege Országszerte mostanában értékelik a klubmozgalom elmúlt évadját. Hajdú-Biharban, mint arról a Naplóban is hírt adtunk, megyei klubtalálkozóval, egész napos programmal kötötték össze a számvetés alkalmát április utolsó vasárnapján Berettyóújfaluban, több mint háromszáz fiatal részvételével. Már nem a régi Ezen a fórumon is elhangzott, hogy sok szó esik mostanában az ifjúságiklub-mozgalom gondjairól, s általában a kis csoportok, az informális közösségek válságáról, megfogyatkozásáról. Az országos tünet nehezen bizonyítható számokkal, hiszen például Hajdú-Biharban több mint százötven — ebből a megyeszékhelyen negyven — ifjúsági klub működik, de csak kérésükben folyik igazi klubélet és aktív közösségteremtés, épp ezért csak csekély hányaduk tudott eleget tenni a kiváló cím eléréséhez szükséges követelményeknek. A klubélet ma már tehát nem a régi , változtak a működés körülményei, s változtak a lehetőségek is. Amelyik közösség új módszerekkel, ötletes formákkal alkalmazkodott ezekhez, az tartja magát, jó hírét és összekovácsolódott tagságát. Mindebben nem kis szerepe van annak, aki rátermettségével élve és szabad idejét felhasználva agitál, programokat szervez és irányít, legalábbis ezt igazolja az a tapasztalat, hogy az igazán jól működő megyei klubokban az elmúlt egy-két évben nem változott a klubvezető személye. Mert vannak azért jól működő klubok, közülük a püspökladányi a Film és ifjúság elnevezésű vetélkedőn, a nádudvari a Hazai tájakon címmel indított KISZ-akcióban, a bocskaikerti pedig az Új Tükör pályázatán szerepelt jó eredménnyel. Jellemző ezekre a kisközösségekre, hogy igazi klubélet csak ott zajlik, ahol valamilyen sajátos érdeklődési terület köré szerveződik a tagság. Példa erre a püspökladányi művelődési központ fenntartásában működő általános ifjúsági klub, amelyen belül mint három szekció jött létre az utazók klubja, a magnós-, illetve az Új Tükör-klub. Bővültek az ifjúsági klubokban foglalatoskodók életkori határai is: az általános iskola padjaiból kikerült tizenévesektől a 25— 30 esztendős fiatalokig a KISZ-korosztály legkülönbözőbb rétegeit fogja össze a mozgalom. Mit csinál a klubtanács ? Sikerrel-e? Többek között ennek eldöntésére, valamint az egyes klubok irányítására, felügyeletére, módszertani tanácsokkal és programokkal való segítésére jött létre 1973- ban a megyei klubtanács. Az évente négy alkalommal ülésező testület jóváhagyja a munkaterveket, látogatja és ötletekkel segíti az egyes klubokat, a tapasztalatok összegzése alapján pedig javaslatot tesz a kiváló közösségek, illetve klubvezetők kitüntetésére. Ugyancsak a megyei klubtanács kezében van a klubvezetők alap- és továbbképzése, amelyet a KISZ-bizottsággal közösen szerveznek. Ezeken a sokoldalú ismereteket nyújtó tanfolyamokon 1980-ban tizenhatan, az idén pedig negyvenkettenszereztek klubvezetésre jogosító bizonyítványt. Működnek klubtanácsok a járásokban és a városokban is, ezek a testületek ötletes pályázatok kiírásával, klubolimpia és klubtalálkozók szervezésével támogatták a mozgalmat. A megyei klubtanács ennél is többet tett: komplex körműsorokat szervezett — a kedvezményes kulturális szolgáltatást eddig huszonkét ifjúsági klub vette igénybe —, tanácsadó programokkal segítette a gyermekcipőben járó klubok vezetőit, Klubpárbaj címmel vetélkedőket szervezett, és a Hetek klubja mintájára most azon fáradozik, hogy összehozza, tapasztalatcserére alkalmas egyesületbe tömörítse a debreceni üzemek ifjúsági klubjait. A válsággal küszködő vagy legalábbis az évekkel ezelőtt meghonosodott formákon változtatni kényszerülő klubmozgalom még kiaknázatlan lehetőségeit, a közösségi lét szempontjából hasznos tartalékait a megyében is a kitüntetett klubok mutatják fel. A mozgalom legelőkelőbb elismerését, az Aranykoszorús címet tavaly — az 1979-ben végzett munkájáért — a csapókerti művelődési házban és a hajdúnánási Ruhaipari Szövetkezetben működő ifjúsági klub nyerte el. A tavalyi klubtevékenység mérlegét nemrégiben vonták meg, s a díjakat Berettyóújfaluban, a megyei klubtalálkozón adták át. Elsőként lett az Aranykoszorús Ifjúsági Klub kitüntetés birtokosa a hajdúböszörményi 122. számú Szakmunkásképző Intézet ifjúsági klubja (Bagosi Gáborné vezeti) és a Nádudvaron (Uzonyi Lajos vezetésével) működő Radnóti ifjúsági klub, valamint a Debreceni Postaigazgatóság Király Zsuzsannáról elnevezett ifjúsági klubja (vezetője Végh László). Az aranykoszorús címet már korábban elnyert püspökladányi központi ifjúsági klub (vezetője Csontos János és Kincses László) megvédte, jó munkájával ismét kiérdemelte a kitüntetést. Mi mondható el róluk? A böszörményiről például az, hogy az iskolai közművelődés színtereként rendszeresen és tudatosan helyet adott kulturális és mozgalmi tevékenységeknek is (a klubtagok részt vettek a Könyv és ifjúság, a Hazai tájakon, a Művészet és ifjúság elnevezésű akciókban).Tervszerű és évek óta példamutató a klubélet Nádudvaron, ahol a Radnóti ifjúsági klub nyáron sem feledkezik meg hatvan fős tagságáról, hanem rendszeres és változatos programokkal várja a vakációzókat. A Debreceni Postaigazgatóság klubosainak csoportja a minősítés szerint „erős, produkálni akaró és tudó közösség, kezdeményezőként van jelen a város klubmozgalmában, munkájuk tartalma és kifelé sugárzó hatása egyaránt jelentős”. E klub keretein belül működik a Vojtina Bábegyüttes is. A negyedik aranykoszorús, a püspökladányi klub a fiatalok szórakoztató intézményeként kezdte meg működését, majd nevezett az Új Tükör olvasószolgálata által indított pályázatra, és azóta a hetilap színvonalához illő tartalmi munkát végez, újságot jelentet meg, amatőr művészeti csoportokat pártfogol. Tagok és vezetők Ennyi fér bele a dióhéjba, azzal a megjegyzéssel persze, hogy vannak program híján is jól működő, önmagukat kevésbé adminisztráló ifjúsági klubok a megyében, ám ugyanakkor a legkörültekintőbben kidolgozott munkaterv is csupán papíron szép elképzelés maradhat, ha hiányzik az érdeklődő tagság és a rátermett vezető, illetve a kapcsolatukra épülő színes klubélet. A vezetőkről még anynyit, hogy legjobbjaik részére a megyei klubtanács megalapította a Hajdú-Bihar Kiváló Ifjúságiklub-vezető címet, amelyet az idén ketten nyertek el: Bagosi Gáborné, a hajdúböszörményi 122. számú Szakmunkásképző Intézet klubjának vezetője és dr. Szabó Ödönné, aki a Berettyóújfaluban működő UNESCO ifjúsági klubot vezeti. J. N. J. A HÉT FILMJEI A XVII—XVIII. század fordulóján az oszmán birodalom csaknem egész örményországot leigázta. Szparapet volt az a dicsőséges hadvezér, aki az orosz csapatoktól támogatott seregével súlyos csapást mért az oszmán hadakra. Erről a küzdelemről szól A félhold árnyékában című kétrészes szovjet film. Vetítik: Apolló 14—17-én délelőtt, Horváth Árpád 17, Apolló 14—17 délután, Meteor 18—20, Víg 18—20 délelőtt. Hátborzongató történetet mesél el a Nyári rét című színes ausztráliai film. Színhelye egy tengerparti település, ahová egy rejtélyesen eltűnt tanár helyére új ember érkezik. A férfi szörnyű titokra bukkan, amelyek középpontjában egy szenvedélyes testvérszerelem áll. Vetítik: Apolló 18—20 délelőtt, délután, Horváth Árpád 18—19, Meteor 14—17. Két magányos találkozik a Sheila meghalt és New Yorkban él című színes amerikai filmben. Amikor a férfi észreveszi, hogy a lány az együtt töltött éjszaka után beleszeretett, menekülni igyekszik tőle. Pedig még nincs szó szerelemről, a lányban a férfi emberi lénye a melegség, a társ iránti vágyat ébreszti fel. A film rendezője Sydney J. Furie, főszereplői Jeannie Berlin, Roy Scheider. Vetítik: Apolló 14—17 délelőtt, Meteor 14—17, Víg 18— 20 délután. Két fesztivál, a San Remó-i és az ashabadi nagydíjat is elnyerte a Néhány interjú magánügyben című színes szovjet—grúz film. Hősnője válságba került házasságának egy fájdalmas pillanatában döntésre kényszerül: vagy megkísérli maga mellett tartani a szeretett férfit (akár azon az áron is, hogy lemond szenvedéllyel végzett újságírói hivatásáról, vállalva a család kedvéért az „örök női sorsot”), vagy önmagát választja, a teljes embert. Feloldhatatlan ellentmondás: így is, úgy is elveszít valamit. A filmet Debrecenben május 14—18. között 11 Művész moziban vetítik. A FÉLHOLD ÁRNYÉKÁBAN HL Szmes, szinkronizált szovjet történelmi film ■ Rendezte EDMOND KEOSZAJAN MEGHALT FÉNES MÁRTA Május 7.-én Budapesten elhunyt Fényes Márta színházi rendező. A Sztanyiszlavszkij Munkás Színjátszó Stúdióban nevelődött, játszott, rendezett, később a Csokonai Színházba került, előbb segédrendezőnek, majd rendezőnek, ízlésesen, ötletesen rendezett zenés játékokat, operetteket. Rendezései közül kiemelkedett a My fair Lady és a Nem élhetek muzsikaszó nélkül. Több más munkája is méltán aratott sikert. Hosszú éveken át a megyei népművelési tanácsadó színjátszó szakreferense volt: a megyében élő amatőr színjátszó-rendezők nagy részét ő tanította a mesterség fogásaira. Legutóbb a pécsi Nemzeti Színház rendezője volt, onnan ment nyugdíjba. A jól megérdemelt pihenést azonban nem sokáig élvezhette. Munkássága elválaszthatatlan a Csokonai Színház történetétől. Fényes Márta temetéséről később intézkednek. Színháztörténeti kiállítás Asztrahányban Az asztrahányi Helytörténeti Múzeumban megnyílt kiállítás a helyi drámai színház történetével ismertet meg, amely az egyik legrégebbi Oroszországban. Az első előadásokat a XVIII. században tartották. A város lakosságáról 1797-ben készült feljegyzések a többi mesterséggel egyenrangúként említik a színészek foglalkozását. A színház egész története során jelentős szerepet játszott Oroszország kulturális életében. Színpadán énekelt Saljapin, és híres drámai színészek szerepeltek itt. (APN) Két kiállítás PLASZTIKUS KÉPEK - GRAFIKÁK - STRUKTÚRÁK Többször leírták már, hogy a kritika sokat vesztett erejéből. Ez annak is tulajdonítható, hogy összetettebbé, bonyolultabbá vált a művészet fogalma, és az ítélet nagyban függ attól, hogy eleve dicsérni vagy bírálni kíván-e a kritikus. Erre az egyik legjobb példát Menyhárt László említette Haraszty István Fügemagozó című mobilja kapcsán: 1. dicsérve: Haraszty elkötelezett művész, aki humanizálja a lélektelen gépeket, és figyelmeztet korunk elgépiesedésére. 2. bírálva: Haraszty pesszimista művész, aki a nyugati avantgarde uszályába sodródva, öncélú művével az emberi cselekvés értelmetlenségét sugallja, és kétségbevonja nagyszerű perspektívákkal kecsegtető technikai civilizációnkat... Elfogultság nélkül, előre gyártott ítéletektől mentesen léptem be az Orvostudományi Egyetem Galériájába megtekinteni Nagy Sándor Zoltán konceptuális területet is érintő kiállítását. Egy nagyobb méretű, izgalmas kompozíciójú táblakép (Varázsdoboz) fogadott, alakjával (egy nagy négyzet megtoldva egy kis téglalappal) mintegy előre jelezve a tárlat nem mindennapiságát. Három, jól hangsúlyozott, formatúlzásaiban is erotikát közvetítő női aktot ábrázoló kisplasztikája fotófelemelésben hat a bejövőre — szinte végigvezetve a látogató tekintetét a kiállításon. A Balról fúj a szél című kompozíciót minden bizonnyal sokan megbotránkozva vagy legalábbis meghökkenéssel fogadták a festményre vitt „polgárpukkasztó” sorok miatt („Balról fúj a szél befogod a bal füled így se jó befogod a jobb füledet is aztán hunyd le két szemed máris jobb lett a közérzeted”). Ugyancsak nem megszokott képzőművészeti alkotás a Kis morbid, ahol hatásban a címen túljátssza a morbiditást (fő motívum: néhány protézis egy nylonzacskóban). A síkon túli térigények leghatározottabban a Mágus című, elgondolkoztató plasztikus képén tükröződnek. Líraian szép A magyar nép szívében hullámzó, lágy vörös felülete. Az aradi vértanuk felülnyomott névsorával dokumentatív erővel hat. Ezen a festményén kerüli a pop-art törvényeit A főbb emberi tulajdonságokat, jellemeket megjelenítő, néhány karakteres vonalból felépülő, már-már karikatúraszerű, expresszív grafikáin a művész moralizáló hajlama tűnik ki. Külön csoportot képeznek a négyzetraszterekbe épülő színstruktúrák, melyek az árnyalatok feszítő erejét aknázzák ki. Merész vállalkozás volt a Galéria részéről a műfaji-stílusbeli különbözőségek jelenlétében nem retrospektívnek szánni e bemutatót A színhely változatlan, de a hangulat, az összbenyomás egészen más Platthy György festőművész kiállításán. A mintegy ötvenesztendős alkotói múltra visszatekintő művész festészetének nem egy részébe, mint inkább keresztmetszetébe pillanthattunk be. A kiállítás kiemelt helyén a Budapest című, montázson alapuló — véleményem szerint kissé túlzsúfolt — kompozícióját találjuk. Igen érdekes összevetni utazásainak élményeiből táplálkozó, különböző megfogalmazású — és jó rendezői koncepcióval egymással szemben elhelyezkedő festményeit. Egyik oldalon szuggesztív ecsetkezelésű, impresszionisztikus képeit (Reggel a Velencei-öbölben, Porecsi kikötő), a másikon pedig a Budapesthez hasonlóan felépülő, a különféle térélmények egyidejű megjelenítésével ható festményei láthatók. Ez utóbbiak sem egységesek. Sokkal letisztultabb a Gondolatok Velencéről, Krakkói emlékek című képei, mint például a Velencei emlékek. Platthy természethez való vonzódásának a megnyilvánulásai a tájképei. Az ebből a témából kiállított művei sem homogének Élesen elkülöníthetők az ideges, tetszetős ecsetkezelésű képei (Nyárfák, Park I—II.) a lecsendesültebb nyugalmat, pihenés utáni vágyat árasztó (Őszi táj Óbányán, Tavasz a nádasdi völgyben) festményeitől. Külön csoportot képeznek egy-egy alkotói korszakát létükkel mintegy felvillantó művei. Ilyen a kubisztikus Szaunázók, Fürdőzők, a tetszetős, dekoratív Textíliák és a színek drámaiságával ható Vak lány is. Az egész tárlatra érvényes Platthy György vallomása a művészetéről a társadalmi valóság mindenfajta törekvés alapját képezi. „ Azt sem lehet tagadni, hogy a művészet a realitás és az absztrakció kohézióját tükrözi. A látvány transzponálása, vagy a belső szemlélet kisugárzása mind-mind emberi valóság” Szulovszky János HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1981. MÁJUS 14. Csömör Katalin művei a Medgyessy Teremben A debreceni születésű művész első önálló kiállítását a Képcsarnok Vállalat debreceni Medgyessy Termében rendezik. Mesterei a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban a hajdúszoboszlói származású Miskolczy László, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán pedig Bernáth Aurél és Barcsay Jenő voltak. Csömör Katalin lírai hangulatú, mégis expresszív mondanivalójú képein arra felel Debrecen közönségének, miként látja a világot, egyéni hangon mondja el félelmeit, érzelmeit — tiszteletben tartva a múlt művésziörekvéseit —, egyszersmind azt is kifejezve, hogy a mában él, s az önmegvalósítás gényével alkot. A kiállítás képein az ember és a táj szoros kapcsolatát, a tájat, mint az emberzámára az öröm forrását játékot, csendet, derűt, nyugalmat jeleníti meg. Csendéletein a tárgyak tapinthaóan anyagszerűek, megtartva eredeti szín- és formai tulajdonságukat, intim térben elrendezve indítják a festői képzeletet, hogy azután a művész lelkén, látásmódján átszűrve szimbolikus jelentést is nyerjenek. A bemutatott harminckilenc festményből hat akt a nőnélek finom és bonyolult élményeit adja vissza. Aktjai elevenek, festőiek, szépek. A kiállítás katalógusában dr. Szepes Lászlóné művészettörténész írja: „Valóság és álom, reális és megfoghatatlan ötvöződik egybe Csömör Katalin festményein”, „ ... szellemi mondanivalója mindig a színek, a festői, képi eszközök nyelvén szólal meg, egyéni hangon, szuggesztív erővel”. A kiállítás 1981. május 14- én (csütörtökön) délután 5 órakor Antal Imre, a tévé munkatársa nyitja meg. A tárlat megtekinthető május 28-ig a Medgyessy Terem nyitva tartási idejében (Debrecen, Vörös Hadsereg útja 31.). Csömör Katalin: „Tárgyak helye”