Hajdú-Bihari Napló, 1982. december (39. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-15 / 294. szám
A BIOGAL új termékcsaládot gyárt A Magyar Nemzei Bank keretein belül működik a Központi Váltó és Hitelbank Innovációs Alapja. Ide ajánlotta Nedeczky Jenőné, a Patientia feltalálója kizárólagos hasznosításra új találmányát, a bőr regenerálódását elősegítő kozmetikai készítményt. Az Innovációs Alapnál elsőként a BIOGAL Gyógyszergyár jelentkezett, és felajánlotta a termék kifejlesztésében, gyártásában és értékesítésében való közreműködését. December 14-én délután Budapesten, a Fórum Szállóban sajtótájékoztatót tartott az Innovációs Alap és a BIOGAL Gyógyszergyár által alapított HELIAID kutatási, fejlesztési, termelési, értékesítési társaság. Már az első tárgyalások, egyeztetések során kiderült, hogy a BIOGAL és az Innovációs Alap törekvései egyeznek: a hajdú-bihari gyógyszerüzem szívesen vállalkozik termékpalettájának bővítésére, az Innovációs Alapnál pedig több új kozmetikai termék vár megvalósításra. A két szervezet úgy döntött, hogy együttműködésük akkor válhat igazán gyümölcsözővé, ha azt tartós üzleti kapcsolat keretén belül valósítják meg. így jött létre a HELIA—D társaság, amelynek nevét első, közösen kifejlesztett termékük adta. A Patientia feltalálójának új készítménye a napraforgó szárából kivont hatóanyagot tartalmazza. A klinikai és kozmetikai vizsgálatok arra utaltak, hogy a HELIA—D márkanevű készítmény igen hatásos ránctalanító krémként kerülhet forgalomba. A társaság elsőrendű célja természetes alapanyagú kozmetikumok előállítása a hazai piacra és exportcélokra. A pénzügyi befektetéseket közösen vállalják, a BIOGAL Gyógyszergyár végzi a fejlesztési és termelési feladatokat, az Innovációs Alap a termékek újdonságvizsgálatában és a piacfeltárásban nyújt segítséget. A háromféle bőrtípusra ajánlott HELIA-krémek a napokban kerültek, illetve kerülnek kereskedelmi forgalomba. - HAJDÚ-BIHARI NAPLO - 1982. DECEMBER 15. Megkezdődött a Görög Kommunista Párt XI. kongresszusa Athén, 1982. december 14. (MTI) — Kedden Athén egyik északi munkásnegyedében, Periszoszban, a párt új székházában megkezdte munkáját a Görög Kommunista Párt XI. kongresszusa. Az 1918-ban megalakult Görög Kommunista Párt II. világháború utáni második legális kongresszusán 772 küldött, valamint 56 kommunista és munkáspárt küldöttsége vesz részt. Az MSZMP képviseletében Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára van jelen. Az SZKP küldöttségét Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a KB titkára vezeti. „Egységben az igaz változásért” — hirdeti a Marx, Engels, Lenin portréjával feldíszített kongresszusi teremben a párt programjának lényegét kifejező jelszó. A kongresszus vezető szerveinek megválasztása és a napirend elfogadása után Harilaosz Florakisz, a GKP KB főtitkára üdvözölte a küldötteket, a külföldi delegációkat, majd előterjesztette a Központi Bizottság beszámolóját a legutóbbi, 1978- ban megtartott kongresszus óta végzett tevékenységről. Az elnökségben foglaltak helyet a külföldi küldöttségek vezetői, köztük Korom Mihály. A küldöttek és a kongreszszus vendégei egyperces néma felállással adóztak a kiemelkedő szovjet államférfi, Leonyid Brezsnyev emlékének, majd Harilaosz Florakisz beszámolójában részletesen szólt többek között az időszerű nemzetközi politikai kérdésekről. MX-PROGRAM A „testvérgyilkos” kudarca Az esztendő alkonyán beborult az ég Reagan amerikai elnök egyik legfontosabb rakétaprogramja felett is. Arról a rakétatípusról van szó, amely „MX” jelzést visel, s amelyről már a Carter-elnökség időszakában heves vita dúlt az Egyesült Államokban. Szárazföldi bázisú interkontinentális rakéták ezek, amelyeket betonnal bélelt kilövőhelyekbe, silókba helyeznének el, s amelyek alaptípusa tíz nukleáris robbanófejet juttathat egymástól független célpontra. Reagan politikai vereségének lényege az, hogy az amerikai képviselőház 245:176 arányban megvonta a kormánytól azt az egymilliárd dollárt, amelyet az első öt MX-rakéta telepítésére akart fordítani. Az elnök érzékeny tekintélyveszteséget szenvedett. Magát a döntést azonban illúzió nélkül kell szemlélni: az MX-rakéták ügye „elvesztett egy csatát, de nem veszítette el a háborút”. Mi történt voltaképpen — és mi várható? SZERZŐDÉSSZEGŐ LÉPÉS A Reagan-féle fegyverkezési politikának azt a döntését, hogy ezt az új interkontinentális rakétát gyártsák és az évtized második felétől, 1986-tól rendszerbe állítsák, az amerikai törvényhozás elfogadta, és a mostani döntés sem változtat ezen. Továbbra is nagyon helyénvaló az a szigorú ítélet — amelyet legutóbb Usztyinov szovjet honvédelmi miniszter hangoztatott —, hogy az MX- rakétaprogram felborítja a meglevő nemzetközi stratégiai egyensúlyt, új támadó fegyverrendszer belépését jelenti, és ráadásul tételesen megsérti a stratégiai fegyverek korlátozásáról megkötött SALT—I. és SALT—II. egyezményt. (Az utóbbit még Carter amerikai elnök aláírta, de nem terjesztette jóváhagyásra a törvényhozás elé. A szerződést azonban eddig az amerikai ratifikálás hiánya ellenére mindkét nukleáris hatalom tiszteletben tartja.) Az MX-döntés ily módon szerződésszegés és a fegyverkezési verseny új szakaszát indíthatja el, miután — mint erre Usztyinov utalt — a Szovjetuniót ellenlépésekre kényszeríti. Reagan képviselőházi veresége az MX ügyében nem változtatott a rendszer létrehozásáról szóló döntésen. A telepítésről viszont már Carter idejében vita folyt. Akkor, 1979-ben 200 darab, különleges hordozókra szerelt MX-rakétát akartak szüntelenül mozgásban tartani nem kevesebb, mint 4600, igen nagy területen elszórt siló között. Úgy vélték, hogy az állandó mozgatás megnehezíti a rakéták pontos helyének bemérését. Ez a terv nem kevesebb, mint 34 milliárd dollárba került volna, és annak idején az elnökségre pályázó Reagan a fantasztikus költségek miatt maga is ellenezte. VARIÁCIÓK A TELEPÍTÉSRE A Reagan-korszakban többféle terv is napvilágot látott az MX telepítésére vonatkozóan. Weinberger hadügyminiszter például eredetileg a „Nagy Madár” módszert javasolta: azt, hogy a rakétát állandóan a levegőben cirkáló, különleges repülőgépeken helyezzék el. Amikor ezt a tervet is elvetették, hosszabb vita következett, míg végül a Fehér Ház és a Pentagon emberei az úgynevezett „Sűrű Csomag”-tervben állapodtak meg. Ezt másképpen „Testvérgyilkos-tervnek” is nevezték. Az elgondolás lényege az volt, hogy száz MX-rakétát helyeznek el az Amerika szívében levő Wyoming államban sűrűn egymás mellett, viszonylag kis területen. Ennek a Fehér Ház számára az az előnye, hogy lényegesen olcsóbb a Carter-féle elgondolásnál. A következő pénzügyi évben magára a telepítésre egymilliárd dollárt irányoztak elő (maga az MX- rakéta darabonként 200 millió dollárba kerül). A Pentagon szakértői úgy vélték, hogy ez a módszer alkalmas lesz a rakéták megvédésére. Az általuk kidolgozott elmélet szerint a telepítési hely felé közeledő szovjet rakéták arra kényszerülnek, hogy a sűrű telepítés miatt viszonylag közel legyenek egymáshoz. A célba érkező első rakéta felrobbanása elpusztít ugyan néhány MX-silót, maga a robbanás azonban olyan erejű, hogy már a levegőben megsemmisíti a többi érkező rakétát. Így az MX- ek nagy része sértetlen marad és bevethető. (Ezért nevezték a módszert „Testvérgyilkos-tervnek” is.) KÉTSÉGEK ÉS ÉRZÉSEK Az amerikai törvényhozás többsége kezdettől fogva gyanakvással szemlélte ezt a telepítési tervet. Mindenekelőtt azért, mert a „Testvérgyilkos” rakéták fantasztikus koncepciója a dolog jellegénél fogva az atomháború végzetes pillanatáig elmélet marad. Még a tervezőasztalon sem bizonyítható, hogy ténylegesen hatásos. A módszer kipróbálása pedig egyszerűen lehetetlen. Ez a magyarázata annak, hogy nemcsak a Reagan-féle fegyverkezési hajszát ellenző képviselők fordultak a terv ellen , hanem az elnök saját pártjának 50 képviselője is. Így jött létre az a viszonylag nagy többség, amely megtagadta az elnöktől az 1983-ra telepítési célokra kért egymilliárd dollárt. A rakéta építése azonban tovább folyik, miután az MX-rendszerrel kapcsolatos kutatási és fejlesztési munkák folytatásához szükséges 1983-ra előirányzott összeget, 2,5 milliárd dollárt a képviselőház jóváhagyta. A döntés ily módon nem vet véget az MX-programnak, de késlelteti a rakéták telepítését. Valószínű, hogy ez a telepítési módszer a szenátusban is kemény vita tárgya lesz, annak ellenére, hogy ott (a demokrata többségű képviselőházzal szemben) Reagan republikánus pártja van többségben. Emlékeztetni kell arra, hogy tavaly a szenátusban csak négy szavazattöbbséggel sikerült jóváhagyatni magát az MX gyártási programot. A telepítés módszerét pedig olyan, egyébként „héja” szenátorok ellenzik, akik az MX-rendszer és általában a Reagan-féle fegyverkezési program lelkes hívei. Figyelembe kell venni azt is, hogy a jövő esztendőre szánt egymilliárd dollárt még a régi ősze tételű képviselőház tagadta meg az elnöktől. A novemberi részleges választások eredményeit tükröző, januárban összeülő új képviselőházban az erőviszonyok még kedvezőtlenebbek Reagan számára. Lehetőség van tehát arra, hogy elhúzódjék a telepítési módszer vitája és arra, hogy a „Sűrű Csomag”módszer vereséget szenvedjen. Közben azonban — stratégiai, valamint hosszú lejáratú politikai szempontból a lényeg — az MX1 fejlesztés tovább folyik. Az elhelyezésre váró rakéták számának szaporodása önmagában is veszedelmes nyomást jelent — mintegy „kiköveteli” a telepítés valamilyen módjának jóváhagyását. Hogy ez mikor történik meg, azt egyelőre nem lehet tudni. Sok amerikai szakértő úgy véli, hogy az MX-rakétarendszer körüli vita az évtized legfontosabb és legbonyolultabb katonapolitikai erőpróbája az Egyesült Államokban. (—id e) Máriai Józseff hazaérkezett Moszkvából Moszkva, 1982. december 14. (MTI) — December 12— 14. között Moszkvában tartózkodott Marjai József miniszterelnök-helyettes. Találkozott Gejdar Alijevvel, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjával, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettesével, Alekszej Antonov, Ivan Bogyul, Zija Nurijev és Nyikolaj Talszin miniszterelnökhelyettesekkel, valamint Nyikolaj Konarjov közlekedésügyi miniszterrel és más szovjet személyiségekkel. Tárgyalásokat folytatott velük a kétoldalú kapcsolatok időszerű kérdéseiről és az országaink közötti együttműködés továbbfejlesztésével összefüggő feladatokról. Marjai József és tárgyalópartnerei között széles körű eszmecserére került sor a világgazdaságról és a szocialista integrációról. Marjai József kedden az esti órákban hazaérkezett Moszkvából. A Ferihegyi repülőtéren érkezésénél jelen volt Viktor Ivanovics Ocseretin, a Szovjetunió budapesti kereskedelmi képviseletének vezetője. (MTI) Púja Frigyes Rómába utazik Púja Frigyes külügyminiszter Emilio Colombo olasz külügyminiszter meghívására december 15-én hivatalos látogatásra Rómába utazik. (MTI) Megyei pártküldöttség utazott Potsdamba A Német Szocialista Egységpárt Potsdam megyei Bizottsága és az MSZMP Hajdú-Bihar megyei Bizottsága közötti kapcsolatok keretében kedden háromtagú hajdú-bihari pártküldöttség utazott a Német Demokratikus Köztársaság-beli testvérmegyébe, Potsdamba. A delegációt Tóth Imre, a megyei pártbizottság titkára vezeti. Olajos Ernő, a Debrecen városi pártbizottság titkára és Szabó Péterné, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának politikai munkatársa, a küldöttség tagjai. Pártküldöttségünk ötnapos potsdami tartózkodása során a testvérmegye gazdaságpolitikai feladatainak megvalósítását tanulmányozza. Magyar-szovjet közgazdász-kollokvium Kedden megkezdődött Budapesten a IX. magyar—szovjet közgazdász-kollokvium. A szovjet delegációt Tigran Hacsaturov akadémikus, a magyar küldöttséget Csikós Nagy Béla, a Közgazdasági Társaság elnöke vezeti. A találkozón tapasztalatcserét folytatnak a környezetvédelem közgazdasági problémáiról. A kollokvium résztvevői látogatást tesznek a Dunai Vasműben, ahol működés közben is megtekintik a természetkímélő és környezetvédő létesítményeket. (MTI) Honecker—Kulikov találkozó Berlin, 1982. december 14. (MTI) — Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, államfő kedden megbeszélésen fogadta Viktor Kulikov marsallt, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek főparancsnokát. A baráti találkozón Kulikov tolmácsolta Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának elvtársi üdvözletét. KUBA PÉLDÁJA Amikor Kubában győzött a forradalom, s az Egyesült Államok tőszomszédságában létrejött az amerikai kontinens első szocialista, antiimperialista rendszere, sokan kétségbe vonták a havannai rezsim tartósságát. Azóta több mint két és fél évtized telt el, s a negyedszázad elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy Kuba megtalálja helyét a világban. Helyzete pedig korántsem könnyű. Barátaitól, szövetségeseitől , a Szovjetuniótól és a szocialista országoktól sok ezer kilométer és az óceán választja el. Közvetlen környezete nyíltan ellenséges. Washington a hatvanas évek óta számtalan jelét adta annak, hol fegyveres akcióval, hol alattomos felforgatással, a tengeri blokád alkalmazásával és más eszközökkel, hogy megboszszulja alattvalója, Batista diktátor elűzését, és szétzúzza a haladó kubai rendszert. Szándéka nem járt sikerrel. Ellenkezőleg, a kis karibi szigetország példája egyre vonzóbbá vált. Az USA „hátsó udvarában”, a karibi térségben, Közép-Amerikában sorra zászlót bontottak felszabadító mozgalmak, amelyek a kubai forradalom példáját követve üzentek hadat a népelnyomásnak, az Amerika-barát juntának Nicaraguában, Guatemalában, Hondurasban, Salvadorban. Havanna pedig nyíltan szembeszállt az Egyesült Államokkal az Amerikai Államok Szervezetében, hol kezdetben Mexikón kívül úgyszólván egyetlen támogatója sem akadt, mígnem ma már a washingtoni törekvések ellenére — a latin-amerikai államok jelentős hányadával nemcsak diplomáciai kapcsolatot tart fenn, hanem mind sokoldalúbb együttműködést is. Érthető, hogy ebben a helyzetben, igaza tudatában Kuba nemzetközi helyzete, rangja és tekintélye alaposan felértékelődött. Ma már senki nem vitathatja el azt a jogát, amelyről Fidel Castro a forradalmi erők megalakulásának 26. évfordulóján beszélt, a havannai forradalomról, a nagyszabású katonai díszszemlén. Nevezetesen: Kuba internacionalista kötelességének tartja, hogy katonai segítségben részesítsen forradalmi országokat, amelyek ezt a támogatást igénylik. A kétoldalú szerződés alapján kubai katonák állomásoznak Angolában és Etiópiában, mindaddig, amíg az érintett kormányokkal visszavonásukról nem döntenek. Figyelemre méltó, hogy Fidel Castro ismét nyomatékkal hangsúlyozta: jószomszédi, baráti kapcsolatokra törekszik a világ valamennyi országával, beleértve az Egyesült Államokat. Nem az első eset, hogy Havannából békejobbot nyújtanának Washingtonnak, azzal a szándékkal, hogy normalizálják kapcsolataikat. Sajnos, az eddigi kubai kezdeményezések nem jártak sikerrel. Félő, hogy az újabb gesztus ismét válasz nélkül marad. Reagan elnök ugyanis nemrég Kolumbiában ahhoz a feltételhez kötötte a kétoldalú tárgyalás megkezdését, hogy Kuba lazítson a Szovjetunióhoz fűződő viszonyán. Persze, az Egyesült Államok vezető körei számára nem túl lényeges a megbékélés. Kényelmesebb Kubát bűnbaknak állítani mindazon országokban, ahol recseg-ropog az Amerika-barát diktatúra. Csak arról feledkeznek meg Washingtonban, hogy Kuba ezekhez a törekvésekhez egyetlen igazi támogatást nyújtott. A győzelmes forradalom példáját. Gyapay Dénes Emelkedik egyes személygépkocsik adója A pénzügyminiszter rendelete értelmében 1983. január 1-től az üzemanyagárak változásával összhangban a jelenleg is adóköteles, 1500 köbcentinél nagyobb hengerűrtartalmú, benzinüzemű személygépkocsik adója 30— 60 százalékkal, valamennyi Diesel-üzemű személygépkocsié pedig átlagosan 70 százalékkal emelkedik. Más gépjárművek adója nem változik. (MTI) Ülést tartott a KISZ megyei bizottsága Kedden délután székházának tanácstermében ülést tartott a KISZ Hajdú-Bihar megyei Bizottsága. A tanácskozáson dr. Szórádi Sándor megyei első titkár elnökölt. Első napirendi pontként a testület Szombati Béla megyei titkár előterjesztésében tájékoztatót fogadott el a KISZ megyei bizottságának az 1980. évi küldöttgyűlés óta végzett kádermunkájáról. Második napirendi pontként dr. Szórádi Sándor előterjesztésében elfogadták a megyei KISZ-bizottság rendezvénytervét, majd harmadik napirendi pontként Koósné Török Erzsébet megyei titkár előterjesztésében elfogadták az 1983. évi forradalmi ifjúsági napok politikai tervét. Lottó-fotó tájékoztató Az év végi ünnepek miatt az Országos Takarékpénztár Sportfogadási és Lottó Igazgatósága módosította az 1982. évi 52. heti lottószelvények beérkezési határidejét. Ezeknek a szelvényeknek a szokásos csütörtöki nap helyett december 22-én — szerdán — déli 12 óráig kell beérkezniük. Az 52. heti totószelvényen az angol liga mérkőzései szerepelnek, melyek lejátszására december 27-én (hétfőn) kerül sor, a szelvények beérkezési határideje azonban változatlanul december 26-án (vasárnap) déli 12 óra. Az 53. heti lottószelvények, valamint az 1. heti totószelvények beérkezési határidejében nem lesz változás.