Hajdú-Bihari Napló, 1982. december (39. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-15 / 294. szám

A BIOGAL új termékcsaládot gyárt A Magyar Nemzei Bank keretein belül működik a Központi Váltó és Hitelbank Innovációs Alapja. Ide aján­lotta Nedeczky Jenőné, a Patientia feltalálója kizáróla­gos hasznosításra új talál­mányát, a bőr regenerálódá­sát elősegítő kozmetikai ké­szítményt. Az Innovációs Alapnál elsőként a BIOGAL Gyógyszergyár jelentkezett, és felajánlotta a termék ki­­fejlesztésében, gyártásában és értékesítésében való köz­reműködését. December 14-én délután Budapesten, a Fórum Szálló­ban sajtótájékoztatót tar­tott az Innovációs Alap és a BIOGAL Gyógyszergyár ál­tal alapított HELIAID ku­tatási, fejlesztési, termelési, értékesítési társaság. Már az első tárgyalások, egyeztetések során kiderült, hogy a BIOGAL és az Inno­vációs Alap törekvései egyez­nek: a hajdú-bihari gyógy­szerüzem szívesen vállal­kozik termékpalettájának bővítésére, az Innovációs Alapnál pedig több új koz­metikai termék vár megva­lósításra. A két szervezet úgy döntött, hogy együttmű­ködésük akkor válhat igazán gyümölcsözővé, ha azt tartós üzleti kapcsolat keretén be­lül valósítják meg. így jött létre a HELIA—D társaság, amelynek nevét első, közösen kifejlesztett termékük adta. A Patientia feltalálójának új készítménye a napraforgó szárából kivont hatóanyagot tartalmazza. A klinikai és kozmetikai vizsgálatok arra utaltak, hogy a HELIA—D márkanevű készítmény igen hatásos ránctalanító krém­ként kerülhet forgalomba. A társaság elsőrendű célja ter­mészetes alapanyagú koz­metikumok előállítása a ha­zai piacra és exportcélokra. A pénzügyi befektetéseket közösen vállalják, a BIOGAL Gyógyszergyár vég­zi a fejlesztési és termelési feladatokat, az Innovációs Alap a termékek újdonság­vizsgálatában és a piacfeltá­rásban nyújt segítséget. A háromféle bőrtípusra aján­lott HELIA-krémek a na­pokban kerültek, illetve ke­rülnek kereskedelmi forga­lomba. - HAJDÚ-BIHARI NAPLO - 1982. DECEMBER 15. Megkezdődött a Görög Kommunista Párt XI. kongresszusa Athén, 1982. december 14. (MTI) — Kedden Athén egyik északi munkásnegyedében, Periszoszban, a párt új szék­­házában megkezdte munká­ját a Görög Kommunista Párt XI. kongresszusa. Az 1918-ban megalakult Görög Kommunista Párt II. világháború utáni máso­dik legális kongresszusán 772 küldött, valamint 56 kommunista és munkáspárt küldöttsége vesz részt. Az MSZMP képviseletében Ko­rom Mihály, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára van jelen. Az SZKP kül­döttségét Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának póttagja, a KB titkára vezeti. „Egységben az igaz válto­zásért” — hirdeti a Marx, Engels, Lenin portréjával feldíszített kongresszusi te­remben a párt programjá­nak lényegét kifejező jel­szó. A kongresszus vezető szer­veinek megválasztása és a napirend elfogadása után Harilaosz Florakisz, a GKP KB főtitkára üdvözölte a küldötteket, a külföldi dele­gációkat, majd előterjesztette a Központi Bizottság beszá­molóját a legutóbbi, 1978- ban megtartott kongresszus óta végzett tevékenységről. Az elnökségben foglaltak he­lyet a külföldi küldöttségek vezetői, köztük Korom Mi­hály. A küldöttek és a kongresz­­szus vendégei egyperces né­ma felállással adóztak a ki­emelkedő szovjet államférfi, Leonyid Brezsnyev emléké­nek, majd Harilaosz Flora­kisz beszámolójában részle­tesen szólt többek között az időszerű nemzetközi politikai kérdésekről. MX-PROGRAM A „testvérgyilkos” kudarca Az esztendő alkonyán be­borult az ég Reagan ameri­kai elnök egyik legfonto­sabb rakétaprogramja fe­lett is. Arról a rakétatípus­ról van szó, amely „MX” jelzést visel, s amelyről már a Carter-elnökség időszaká­ban heves vita dúlt az Egyesült Államokban. Szá­razföldi bázisú interkonti­nentális rakéták ezek, ame­lyeket betonnal bélelt kilö­vőhelyekbe, silókba helyez­nének el, s amelyek alaptí­pusa tíz nukleáris rob­banófejet juttathat egymás­tól független célpontra. Reagan politikai vereségé­nek lényege az, hogy az amerikai képviselőház 245:176 arányban megvonta a kormánytól azt az egymil­­liárd dollárt, amelyet az első öt MX-rakéta telepí­tésére akart fordítani. Az elnök érzékeny tekin­télyveszteséget szenvedett. Magát a döntést azonban illúzió nélkül kell szem­lélni: az MX-rakéták ügye „elvesztett egy csatát, de nem veszítette el a hábo­rút”. Mi történt voltaképpen — és mi várható? SZERZŐDÉSSZEGŐ LÉPÉS A Reagan-féle fegyverke­zési politikának azt a dönté­sét, hogy ezt az új interkon­tinentális rakétát gyártsák és az évtized második felé­től, 1986-tól rendszerbe állítsák, az amerikai tör­vényhozás elfogadta, és a mostani döntés sem változ­tat ezen. Továbbra is na­gyon helyénvaló az a szigo­rú ítélet — amelyet leg­utóbb Usztyinov szovjet honvédelmi miniszter han­goztatott —, hogy az MX- rakétaprogram felborítja a meglevő nemzetközi straté­giai egyensúlyt, új támadó fegyverrendszer belépését jelenti, és ráadásul tétele­sen megsérti a stratégiai fegyverek korlátozásáról megkötött SALT—I. és SALT—II. egyezményt. (Az utóbbit még Carter ameri­kai elnök aláírta, de nem terjesztette jóváhagyásra a törvényhozás elé. A szerző­dést azonban eddig az ame­rikai ratifikálás hiánya el­lenére mindkét nukleáris hatalom tiszteletben tart­ja.) Az MX-döntés ily mó­don szerződésszegés és a fegyverkezési verseny új szakaszát indíthatja el, mi­után — mint erre Usztyinov utalt — a Szovjetuniót el­lenlépésekre kényszeríti. Reagan képviselőházi ve­resége az MX ügyében nem változtatott a rendszer lét­rehozásáról szóló döntésen. A telepítésről viszont már Carter idejében vita folyt. Akkor, 1979-ben 200 darab, különleges hordozókra sze­relt MX-rakétát akartak szüntelenül mozgásban tar­tani nem kevesebb, mint 4600, igen nagy területen elszórt siló között. Úgy vélték, hogy az állandó moz­gatás megnehezíti a rakéták pontos helyének bemérését. Ez a terv nem kevesebb, mint 34 milliárd dollárba került volna, és annak ide­jén az elnökségre pályázó Reagan a fantasztikus költ­ségek miatt maga is elle­nezte. VARIÁCIÓK A TELEPÍTÉSRE A Reagan-korszakban többféle terv is napvilágot látott az MX telepítésére vonatkozóan. Weinberger hadügyminiszter például eredetileg a „Nagy Madár” módszert javasolta: azt, hogy a rakétát állandóan a levegőben cirkáló, különle­ges repülőgépeken helyez­zék el. Amikor ezt a tervet is el­vetették, hosszabb vita kö­vetkezett, míg végül a Fe­hér Ház és a Pentagon em­berei az úgynevezett „Sűrű Csomag”-tervben állapod­tak meg. Ezt másképpen „Testvérgyilkos-tervnek” is nevezték. Az elgondolás lé­nyege az volt, hogy száz MX-rakétát helyeznek el az Amerika szívében levő Wyoming államban sűrűn egymás mellett, viszonylag kis területen. Ennek a Fe­hér Ház számára az az elő­nye, hogy lényegesen ol­csóbb a Carter-féle elgon­dolásnál. A következő pénz­ügyi évben magára a tele­pítésre egymilliárd dollárt irányoztak elő (maga az MX- rakéta darabonként 200 mil­lió dollárba kerül). A Pentagon szakértői úgy vélték, hogy ez a módszer alkalmas lesz a rakéták megvédésére. Az általuk ki­dolgozott elmélet szerint a telepítési hely felé közeledő szovjet rakéták arra kény­szerülnek, hogy a sűrű te­lepítés miatt viszonylag kö­zel legyenek egymáshoz. A célba érkező első rakéta fel­robbanása elpusztít ugyan néhány MX-silót, maga a robbanás azonban olyan erejű, hogy már a levegő­ben megsemmisíti a többi érkező rakétát. Így az MX- ek nagy része sértetlen ma­rad és bevethető. (Ezért ne­vezték a módszert „Test­vérgyilkos-tervnek” is.) KÉTSÉGEK ÉS ÉRZÉSEK Az amerikai törvényhozás többsége kezdettől fogva gyanakvással szemlélte ezt a telepítési tervet. Minde­nekelőtt azért, mert a „Testvérgyilkos” rakéták fantasztikus koncepciója a dolog jellegénél fogva az atomháború végzetes pilla­natáig elmélet marad. Még a tervezőasztalon sem bi­zonyítható, hogy ténylege­sen hatásos. A módszer ki­próbálása pedig egyszerűen lehetetlen. Ez a magyará­zata annak, hogy nemcsak a Reagan-féle fegyverkezé­si hajszát ellenző képvise­lők fordultak a terv ellen , hanem az elnök saját pártjának 50 képviselője is. Így jött létre az a vi­szonylag nagy többség, amely megtagadta az el­nöktől az 1983-ra telepítési célokra kért egymilliárd dollárt. A rakéta építése azonban tovább folyik, mi­után az MX-rendszerrel kapcsolatos kutatási és fej­lesztési munkák folytatásá­hoz szükséges 1983-ra elő­irányzott összeget, 2,5 mil­liárd dollárt a képviselőház jóváhagyta. A döntés ily módon nem vet véget az MX-program­­nak, de késlelteti a raké­ták telepítését. Valószínű, hogy ez a telepítési mód­szer a szenátusban is ke­mény vita tárgya lesz, an­nak ellenére, hogy ott (a demokrata többségű képvi­selőházzal szemben) Rea­gan republikánus pártja van többségben. Emlékez­tetni kell arra, hogy tavaly a szenátusban csak négy szavazattöbbséggel sikerült jóváhagyatni magát az MX gyártási programot. A tele­pítés módszerét pedig olyan, egyébként „héja” szenátorok ellenzik, akik az MX-rendszer és általában a Reagan-féle fegyverkezési program lelkes hívei. Fi­gyelembe kell venni azt is, hogy a jövő esztendőre szánt egymilliárd dollárt még a régi ősze tételű kép­viselőház tagadta meg az elnöktől. A novemberi részleges választások ered­ményeit tükröző, január­ban összeülő új képviselő­házban az erőviszonyok még kedvezőtlenebbek Reagan számára. Lehetőség van tehát ar­ra, hogy elhúzódjék a tele­pítési módszer vitája és ar­ra, hogy a „Sűrű Csomag”­­módszer vereséget szenved­jen. Közben azonban — stratégiai, valamint hosszú lejáratú politikai szempont­ból a lényeg — az MX1 fej­­lesztés tovább folyik. Az elhelyezésre váró rakéták számának szaporodása ön­magában is veszedelmes nyomást jelent — mintegy „kiköveteli” a telepítés va­lamilyen módjának jóvá­hagyását. Hogy ez mikor történik meg, azt egyelőre nem lehet tu­dni. Sok ame­rikai szakértő úgy véli, hogy az MX-rakétarend­­szer körüli vita az évtized legfontosabb és legbonyo­lultabb katonapolitikai erő­próbája az Egyesült Álla­mokban. (—id e) Máriai Józseff hazaérkezett Moszkvából Moszkva, 1982. december 14. (MTI) — December 12— 14. között Moszkvában tar­tózkodott Marjai József mi­niszterelnök-helyettes. Találkozott Gejdar Alijev­­vel, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjával, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettesével, Alekszej Antonov, Ivan Bo­­gyul, Zija Nurijev és Nyiko­­laj Talszin miniszterelnök­helyettesekkel, valamint Nyikolaj Konarjov közleke­désügyi miniszterrel és más szovjet személyiségekkel. Tárgyalásokat folytatott ve­lük a kétoldalú kapcsolatok időszerű kérdéseiről és az országaink közötti együtt­működés továbbfejlesztésé­vel összefüggő feladatokról. Marjai József és tárgyaló­partnerei között széles körű eszmecserére került sor a vi­lággazdaságról és a szocia­lista integrációról. Marjai József kedden az esti órákban hazaérkezett Moszkvából. A Ferihegyi re­pülőtéren érkezésénél jelen volt Viktor Ivanovics Ocse­­retin, a Szovjetunió buda­pesti kereskedelmi képvise­letének vezetője. (MTI) Púja Frigyes Rómába utazik Púja Frigyes külügyminisz­ter Emilio Colombo olasz kül­ügyminiszter meghívására december 15-én hivatalos lá­togatásra Rómába utazik. (MTI) Megyei pártküldöttség utazott Potsdamba A Német Szocialista Egy­ségpárt Potsdam megyei Bi­zottsága és az MSZMP Haj­­­dú-Bihar megyei Bizottsága közötti kapcsolatok kereté­ben kedden háromtagú haj­dú-bihari pártküldöttség uta­zott a Német Demokratikus Köztársaság-beli testvérme­gyébe, Potsdamba. A dele­gációt Tóth Imre, a megyei pártbizottság titkára vezeti. Olajos Ernő, a Debrecen vá­rosi pártbizottság titkára és Szabó Péterné, a megyei pártbizottság gazdaságpoliti­kai osztályának politikai munkatársa, a küldöttség tagjai. Pártküldöttségünk öt­napos potsdami tartózkodá­sa során a testvérmegye gaz­daságpolitikai feladatainak megvalósítását tanulmányoz­za. Magyar-szovjet közgazdász-kollokvium Kedden megkezdődött Bu­dapesten a IX. magyar—szov­jet közgazdász-kollokvium. A szovjet delegációt Tigran Hacsaturov akadémikus, a magyar küldöttséget Csikós Nagy Béla, a Közgazdasági Társaság elnöke vezeti. A ta­lálkozón tapasztalatcserét folytatnak a környezetvéde­lem közgazdasági problémái­ról. A kollokvium résztvevői látogatást tesznek a Dunai Vasműben, ahol működés közben is megtekintik a ter­mészetkímélő és környezetvé­dő létesítményeket. (MTI) Honecker—Kulikov találkozó Berlin, 1982. december 14. (MTI) — Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, állam­fő kedden megbeszélésen fo­gadta Viktor Kulikov mar­­sallt, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek főparancsnokát. A baráti ta­lálkozón Kulikov tolmácsol­ta Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának elv­társi üdvözletét. KUBA PÉLDÁJA Amikor Kubában győzött a forradalom, s az Egyesült Államok tőszomszédságában létrejött az amerikai kon­tinens első szocialista, antiimperialista rendszere, so­kan kétségbe vonták a havannai rezsim tartósságát. Azóta több mint két és fél évtized telt el, s a negyed­század elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy Kuba megta­lálja helyét a világban. Helyzete pedig korántsem könnyű. Barátaitól, szö­vetségeseitől , a Szovjetuniótól és a szocialista országok­tól sok ezer kilométer és az óceán választja el. Közvet­len környezete nyíltan ellenséges. Washington a hatva­nas évek óta számtalan jelét adta annak, hol fegyveres akcióval, hol alattomos felforgatással, a tengeri blo­kád alkalmazásával és más eszközökkel, hogy megbosz­­szulja alattvalója, Batista diktátor elűzését, és szét­zúzza a haladó kubai rendszert. Szándéka nem járt sikerrel. Ellenkezőleg, a kis ka­ribi szigetország példája egyre vonzóbbá vált. Az USA „hátsó udvarában”, a karibi térségben, Közép-Ameri­­kában sorra zászlót bontottak felszabadító mozgalmak, amelyek a kubai forradalom példáját követve üzentek hadat a népelnyomásnak, az Amerika-barát juntának Nicaraguában, Guatemalában, Hondurasban, Salvador­ban. Havanna pedig nyíltan szembeszállt az Egyesült Ál­lamokkal az Amerikai Államok Szervezetében, hol kez­detben Mexikón kívül úgyszólván egyetlen támogatója sem akadt, mígnem ma már­­ a washingtoni törekvé­sek ellenére — a latin-amerikai államok jelentős há­nyadával nemcsak diplomáciai kapcsolatot tart fenn, hanem mind sokoldalúbb együttműködést is. Érthető, hogy ebben a helyzetben, igaza tudatában Kuba nem­zetközi helyzete, rangja és tekintélye alaposan felérté­kelődött. Ma már senki nem vitathatja el azt a jogát, amelyről Fidel Castro a forradalmi erők megalakulásá­nak 26. évfordulóján beszélt, a havannai forradalomról, a nagyszabású katonai díszszemlén. Nevezetesen: Kuba internacionalista kötelességének tartja, hogy katonai segítségben részesítsen forradalmi országokat, ame­lyek ezt a támogatást igénylik. A kétoldalú szerződés alapján kubai katonák állomásoznak Angolában és Etiópiában, mindaddig, amíg az érintett kormányokkal visszavonásukról nem döntenek. Figyelemre méltó, hogy Fidel Castro ismét nyoma­tékkal hangsúlyozta: jószomszédi, baráti kapcsolatokra törekszik a világ valamennyi országával, beleértve az Egyesült Államokat. Nem az első eset, hogy Havanná­ból békejobbot nyújtanának Washingtonnak, azzal a szándékkal, hogy normalizálják kapcsolataikat. Sajnos, az eddigi kubai kezdeményezések nem jártak sikerrel. Félő, hogy az újabb gesztus ismét válasz nélkül marad. Reagan elnök ugyanis nemrég Kolumbiában ahhoz a feltételhez kötötte a kétoldalú tárgyalás megkezdését, hogy Kuba lazítson a Szovjetunióhoz fűződő viszonyán. Persze, az Egyesült Államok vezető körei számára nem túl lényeges a megbékélés. Kényelme­sebb Kubát bűnbaknak állítani mindazon országok­ban, ahol recseg-ropog az Amerika-barát diktatúra. Csak arról feledkeznek meg Washingtonban, hogy Ku­ba ezekhez a törekvésekhez egyetlen igazi támogatást nyújtott. A győzelmes forradalom példáját. Gyapay Dénes Emelkedik egyes személygépkocsik adója A pénzügyminiszter rende­lete értelmében 1983. január 1-től az üzemanyagárak vál­tozásával összhangban a je­lenleg is adóköteles, 1500 köbcentinél nagyobb henger­űrtartalmú, benzinüzemű személygépkocsik adója 30— 60 százalékkal, valamennyi Diesel-üzemű személygépko­csié pedig átlagosan 70 szá­zalékkal emelkedik. Más gép­járművek adója nem válto­zik. (MTI) Ülést tartott a KISZ megyei bizottsága Kedden délután székházá­nak tanácstermében ülést tartott a KISZ Hajdú-Bihar megyei Bizottsága. A tanács­kozáson dr. Szórádi Sándor megyei első titkár elnökölt. Első napirendi pontként a testület Szombati Béla me­gyei titkár előterjesztésében tájékoztatót fogadott el a KISZ megyei bizottságának az 1980. évi küldöttgyűlés óta végzett kádermunkájá­ról. Második napirendi pont­ként dr. Szórádi Sándor elő­terjesztésében elfogadták a megyei KISZ-bizottság ren­dezvénytervét, majd harma­dik napirendi pontként Koósné Török Erzsébet me­gyei titkár előterjesztésében elfogadták az 1983. évi for­radalmi ifjúsági napok poli­tikai tervét. Lottó-fotó tájékoztató Az év végi ünnepek miatt az Országos Takarékpénztár Sportfogadási és Lottó Igaz­gatósága módosította az 1982. évi 52. heti lottószelvények beérkezési határidejét. Ezek­nek a szelvényeknek a szoká­sos csütörtöki nap helyett de­cember 22-én — szerdán — déli 12 óráig kell beérkezni­ük. Az 52. heti totószelvényen az angol liga mérkőzései sze­repelnek, melyek lejátszására december 27-én (hétfőn) ke­rül sor, a szelvények beérke­zési határideje azonban vál­tozatlanul december 26-án (vasárnap) déli 12 óra. Az 53. heti lottószelvények, valamint az 1. heti totószel­vények beérkezési határide­jében nem lesz változás.

Next