Hajdú-Bihari Napló, 1983. december (40. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-01 / 283. szám
Közös közlemény Kádár János és Erich Honecker berlini találkozójáról Berlin, 1983. november 30. (MTI) — Kádár János és Erich Honecker találkozójának befejeztével szerda este az alábbi közös közleményt adták ki a tanácskozásokról: „Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Erich Honeckernek, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága főtitkárának, az NDK Államtanácsa elnökének meghívására 1983. november 30- án hivatalos baráti látogatást tett a Német Demokratikus Köztársaságban. A megbeszélések során Kádár János és Erich Honecker tájékoztatták egymást az MSZMP XII., illetve az MSZEP X. kongresszusa határozatainak végrehajtásáról. Különös figyelmet fordítottak azoknak a feladatoknak a megvitatására, amelyek a 80-as évek követelményeiből mindkét párt számára adódnak. Megelégedéssel állapították meg, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Német Szocialista Egységpárt, a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság közötti testvéri kapcsolatok az élet minden területén jól fejlődnek. Hangsúlyozták, hogy a két ország közötti szoros együttműködés elmélyítésének — az 1977-ben megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződéssel összhangban, a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján — nagy jelentősége van. Szolgálja a két nép érdekeit, és egyben hozzájárul a szocialista közösség egységének és együttműködésének erősítéséhez. Megállapították, hogy az áruforgalomban, valamint a gazdasági és műszaki-tudományos együttműködésben elért eredmények növelik mindkét ország népgazdaságának teljesítőképességét. Széles körű a kapcsolat a kultúra, a tudomány, valamint az oktatás és az egészségügy területén is. Az állampolgárok közötti közvetlen érintkezések ugyancsak hozzájárulnak a két nép barátságának elmélyítéséhez, a szocializmus építésében szerzett tapasztalatok kölcsönös megismeréséhez. A két párt képviselői méltatták a Szovjetunió következetes békepolitikáját, konkrét és konstruktív kezdeményezéseit, amelyek arra irányulnak, hogy megakadályozzák a nukleáris fegyverek további felhalmozódását. Elítélték az Egyesült Államok magatartását, amellyel megakadályozta, hogy megegyezés születhessen a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek csökkentéséről folytatott genfi tárgyalásokon. Hangsúlyozták a Varsói Szerződés tagállamai összehangolt fellépésének jelentőségét a nemzetközi küzdőtéren, és kiemelték a szocialista közösség többi államával kialakult együttműködés fejlesztésének fontosságát. Rámutattak arra is, hogy Magyarország és az NDK az államközi kapcsolataikban rejlő minden lehetőséget felhasznál, hogy tevékenyen hozzájáruljon a szocialista közösség békepolitikájának és azoknak a közös törekvéseknek a megvalósításához, amelyek a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testülete 1983. januári, prágai nyilatkozatában és a szocialista országok párt- és állami vezetőinek 1983. júniusi, moszkvai nyilatkozatában megfogalmazódtak. Hangsúlyozták, hogy a Szovjetunió és a szocialista közösség ereje, védelmi képességének további erősítése, valamint a NATO és a Varsói Szerződés közötti katonai erőegyensúly fenntartása a világbéke megőrzésének alapvető feltétele. Ezzel egyidejűleg hangsúlyozták azoknak a javaslatoknak az időszerűségét, amelyeket a Varsói Szerződés tagállamai tettek az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve alapján a haderők és fegyverzetek, mindenekelőtt a nukleáris fegyverek korlátozása és csökkentése érdekében. Különösen fontosnak tartják, hogy a Szovjetunióhoz hasonlóan minden atomhatalom vállaljon kötelezettséget, hogy nem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert. Sürgették, hogy a NATO-államok konstruktívan reagáljanak a szocialista közösség országainak békekezdeményezéseire, mindenekelőtt arra a javaslatra, hogy a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai kössenek szerződést az erőszak alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról. Megerősítették szolidaritásukat Ázsia, Afrika és Latin- Amerika népeinek a függetlenségük megszilárdításáért, a neokolonializmus és a fajüldözés ellen vívott harcával. Elítélték az imperialista törekvéseket a Közel- és Közép-Keleten, a Libanon belügyeibe való beavatkozás további kiszélesítését, síkraszálltak a térség problémáinak igazságos politikai rendezéséért. Követelték a Grenada elleni agresszió és a Nicaragua elleni katonai fenyegetés azonnali megszüntetését. Kádár János és Erich Honecker találkozója a hagyományos barátság légkörében, a kölcsönös megbecsülés és megértés jegyében zajlott le. eurorakéták A fölényszerzés logikája Amikor a nyugatnémet parlamenti szavazást követően bejelentették, hogy az Egyesült Államokból elindították a Pershing—2 típusú, közép-hatótávolságú rakéták első alkatrészszállítmányát a baden-würtenbergi Mutlangenbe, az utolsó remények is szertefoszlottak a genfi tárgyalások sikerét illetően. Ez a lépés immár bizonyossá tette, hogy az amerikai vezetés a szovjet kompromisszumos javaslatok ellenére végrehajtja tervét, amely nemcsak a regionális, hanem a globális katonai erőegyensúlyt is felbomlással fenyegeti. Ennek első lépéseként az Egyesült Államok ez év végéig Nagy-Britanniában és Olaszországban 16—16 robotrepülőgépet, az NSZK-ban pedig kilenc Pershing—2 rakétát kíván elhelyezni. A genfi tárgyalások folytatása így értelmetlenné vált. A folyamatot közvetlenül elindító NATO-döntés meghozatalakor 1979 decemberében arra hivatkoztak, hogy a szovjet SS—20 típusú rakéták telepítése a Szovjetunió előnyére megbontotta az európai katonai ■erőegyensúlyt és ez a Nyugat részéről ellenlépéseket tesz szükségessé. Ezzel indokolták a 108 Pershing—2 rakéta és a 464 robotrepülőgép telepítésének tervbe vételét, amenynyiben e kérdésben nem jön létre megállapodás a Szovjetunió és az Egyesült Államok között 1983 végéig. Ez az okfejtés egészen a legutóbbi időkig fennmaradt, jóllehet, közben több alkalommal is bebizonyosodott: a közép-hatótávolságú hordozók (rakéták, repülőgépek) terén megközelítőleg azonos menynyiséget tartanak nyilván mindkét oldalon, míg a robbanótöltetek számában a NATO javára egyértelmű fölény mutatható ki. A legutóbb nyilvánosságra hozott adatok is erre utalnak: a Szovjetuniónak jelenleg közép-hatótávolságú kategóriában (1000—3500 kilométeres hatótávolság, vagy hatósugár) 938 hordozóeszköze van (454 szárazföldi, 18 tengeri telepítésű rakéta, 466 repülőgép), míg a NATO 857-tel rendelkezik (144 tengeri és 18 szárazföldi telepítésű rakéta, valamint 695 repülőgép), ezzel szemben az általuk hordozott atomtöltetek, illetve atombombák aránya 3056:2153 az Észak-atlanti Szövetség javára. Ezek után felmerül a kérdés, hogy mi lehet az oka a genfi tárgyalások kudarcának. Nos, ez a Genfben tanúsított amerikai magatartásban lelhető fel, abban, hogy az Egyesült Államok a szovjet kompromisszumos javaslatokat mindvégig elvetette, ezzel minden megállapodási lehetőség útját eltorlaszolta. Mindebből nyilvánvalóan kiderült, hogy a közép-hatótávolságú atomfegyverek nyugat-európai telepítése az Egyesült Államok módosított globális stratégiájának egyik lényeges elemét képezi. Ha figyelembe vesszük azt a körülményt, hogy a közép-hatótávolságú atomfegyverek alkalmazása csak 1000—5500 kilométer között képzelhető el, ahol a felső határ egyben a Szovjetunió és az Egyesült Államokközötti legkisebb földrajzi távolságot jelenti, világossá válik az amerikai elképzelés lényege. Az Egyesült Államok az ilyen fegyverek nyugat-európai telepítésével úgy fenyegetheti a Szovjetuniót és szövetségeseit, hogy közben maga nem kerül veszélybe. Miután így a „veszélyeztetési egyensúly” eltolódik az Egyesült Államok javára, kettős előnyhöz juthat: egyrészt megnő a lehetősége arra, hogy egy esetleges fegyveres konfliktust Európára korlátozzon, másrészt az így nyert „veszélyeztetési” fölényt bizonyos helyzetekben a katonai nyomás, vagyis a kényszerítés eszközeként alkalmazhatja. Ezzel összefüggésben állapította meg Jurij Andropov, az SZKP főtitkára, a Szovjetunió elnöke, az amerikai fegyverek európai telepítésének megkezdését követő nyilatkozatában, hogy ami az Egyesült Államok nyugat-európai szövetségeseinek biztonságát illeti, az a jelek szerint csupán annyiban érdekli az amerikai vezetőket, amenynyiben a nyugat-európaiak életükkel, városaikkal csökkenthetik az Egyesült Államokat érő megtorlást abban az esetben, ha Washington engedne a kísértésnek, s nukleáris háborút robbantana ki. Ebből következik, hogy az amerikai középhatótávolságú atomfegyverek nyugat-európai telepítése távolról sem válaszlépés, hanem az egyensúly megbontására, a katonai fölény megszerzésére irányul. Nyilvánvaló ezek után, hogy a Szovjetunió kénytelen volt visszautasítani minden olyan washingtoni kísérletet, amely az ilyen jellegű amerikai katonai képességek egyoldalú létrehozását célozta. Ez volt az oka annak, hogy elfogadhatatlannak minősítette az Egyesült Államok „nulla változatát”, amely a brit és a francia atomütőerő révén egyoldalú előnyt biztosított volna a NATO számára és elutasította a „közbülső” megoldásokat is, mint a „nulla változat” hasonló célokat szolgáló variánsait. Ezzel szemben ésszerű kompromisszumként, mint utolsó lehetőséget felajánlotta, hogy az Európában elhelyezett középhatótávolságú fegyverein hordozott atomtöltetek számát Nagy-Britannia és Franciaország hasonló jellegű potenciáljának szintjére csökkenti, amennyiben az Egyesült Államok lemond tervének végrehajtásáról. Az amerikai telepítés megkezdése ennek a lehetőségnek az egyértelmű elutasítását jelentette. A Szovjetunió és szövetségesei számára így nem maradt más hátra, mint megfelelő lépésekkel ellensúlyozni egyrészt a megbomlott katonai erőegyensúlyt Európában, másrészt — az amerikai elképzelések tarthatatlanságát bizonyítandó — olyan mértékben megnövelni az Egyesült Államok veszélyeztetését, mint amilyen mértékben megnőtt saját veszélyeztetésük a telepítés következtében. Ennek érdekében a Szovjetunió kénytelen volt hatályon kívül helyezni a közép-hatótávolságú atomfegyverek telepítésére vállalt egyoldalú moratóriumot. Az NDK és Csehszlovákia kormányával egyeztetve meggyorsította a megnövelt hatótávolságú harcászati-hadműveleti rakéták e két ország területén történő elhelyezésének előkészítését. Figyelembe véve továbbá azt, hogy az Egyesült Államok saját rakétáinak európai elhelyezésével fokozza a Szovjetunió ellen irányuló nukleáris fenyegetést, megkezdte az óceánokon és tengereken olyan fegyverek elhelyezését, amelyek megfelelnek az amerikai lépésnek. A Szovjetunió ugyanakkor kijelentette, hogy a tervezett intézkedések nem a katonai erőfölény megteremtésére irányulnak, hanem csupán a nyugati lépések mértékében, azok ellensúlyozását szolgálják. Amennyiben az Egyesült Államok és a NATO többi tagállama készséget mutat arra, hogy visszatérjen a telepítést megelőző helyzethez, a Szovjetunió is hasonlóképpen fog eljárni. A Szovjetunió célja az — mutatott rá Jurij Andropov nyilatkozatában —, hogy Európa váljék teljességgel mentessé a nukleáris fegyverektől, beleértve mind a közép-hatótávolságú, mind a hadműveleti-hadászati atomfegyvereket. Kormányunk egyetértéséről és támogatásáról biztosította , a szovjet vezető megállapításait. Leszögezte, hogy „a magyar kormány a kialakult helyzetben megalapozottnak, a katonai erőegyensúly fenntartásához pedig szükségesnek tartja a szovjet kormánynak a saját országa és a Varsói Szerződés többi tagállama biztonságát szavatoló, a béke megőrzését célzó lépéseit." Tolnay László, az Országos Béketanács Leszerelési Bizottságának elnöke : HAJDÚ-BIHARI NAMO —m3. DECEMBER 1. Várkonyi Péter Kuvait, 1983. november 30. (MTI) — Várkonyi Péter külügyminiszter november 28. és 30. között — Szabah el-Ahmad el-Dzsábir esz- Szabah kuvaiti miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter és tájékoztatási miniszter meghívására — hivatalos látogatást tett Kuvaitban. Kuvaiti tartózkodása során Várkonyi Pétert fogadta Dzsábir el-Ahmed el-Dzsábir esz-Szabah Kuvait állam emírje, Szaad el-Abdullah esz-Szalem esz-Szabah trónörökös, miniszterelnök. A magyar külügyminiszter találkozott Ali el-Kalifa esz- Szabah pénzügyminiszterrel is. A tárgyalásokon a két külügyminiszter véleményt cserélt a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. Egyetértettek abban, hogy tovább Kuvaitban ii erőfeszítések szükségesek a nemzetközi feszültség enyhítésére, a regionális válsággócok felszámolására. A két ország kapcsolatait áttekintve elégedettséggel nyugtázták az együttműködés eddigi eredményeit. Megerősítették készségüket az együttműködés széles körű bővítésére. Egyúttal körvonalazták azokat a területeket, amelyeket a kölcsönös érdekek érvényesítésének és az együttműködés továbbfejlesztésének előtérbe állítanak. Várkonyi Péter külügyminiszter magyarországi látogatásra hívta meg kuvaiti partnerét, aki a meghívást köszönettel elfogadta. A magyar külügyminiszter Kuvaitból szerdán Damaszkuszba utazott. Aczél György látogatása a Szovjetunióban Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára az SZKP Központi Bizottságának meghívására november 28—30-a között látogatást tett a Szovjetunióban. Kíséretében voltak Barabás János és Knopp András, a KB osztályvezető-helyettesei. Aczél György megbeszélést folytatott Konsztantyin Csernyenkóval, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjával, a KB titkárával, Pjotr Gyemicsevvel, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagjával, kulturális miniszterrel, továbbá Mihail Zimjanyinnal, az SZKP KB titkárával. Találkozott Giurij Marcsukkal, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettesével, a Tudományos- Műszaki Állami Bizottság elnökével, valamint Vaszilij Lavróval és Vagyim Medvegyevvel, az SZKP KB osztályvezetőivel. Aczél György szerdán este hazaérkezett Budapestre. Fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. (MTI) Samir a Fehér Házban Nagy nemzetközi érdeklődés kísérte az izraeli miniszterelnök amerikai útját. Természetesen Samir már sokszor volt „odaát’’. Ez az útja azonban több szempontból más, mint a többi. Samir rövid ideje Izrael kormányfője és ilyen minőségben először fogadták Washingtonban. Nemcsak a vendég rangja, hanem a helyzet is több értelemben más, bővelkedik új elemekben. Mind a szűkebb értelemben vett közel-keleti, mind a világpolitikai porond. Ami a Közel-Keletet illeti — gondoljunk csak az észak-libanoni Tripoli romjaira — ott az egyik legfontosabb új fejlemény a palesztin mozgalom továbbmélyülő tragikus belső válsága. A térség másik fontos folyamata, hogy mind nagyobb amerikai diplomáciai össztűz zúdul Szíriára, amely pillanatnyilag az antiimperialista magatartás legmarkánsabb képviselője a térségben, s Libanonban. Ez a nyomás Washington egész világpolitikai alapállásának szerves része. A Reagan-adminisztráció bárhol növeli lépéseivel a nemzezetközi feszültséget, azt szemrebbenés nélkül „a Szovjetunióval és szövetségeseivel kapcsolatos növekvő veszéllyel” magyarázza. Ezúttal a bizonyítványmagyarázat úgy hangzik, hogy Szíria a Közel-Keleten a „szovjet érdekek faltörő kosa”. Ahhoz, hogy megérthessük Reagan és Samir szokatlanul felhőtlen tárgyalásait, mindezt tudnunk kell. És tudnunk kell még valamit: az Egyesült Államokban közelednek az elnökválasztások, a kampány már küszöbön áll, és csaknem bizonyosra vehető, hogy e kampány éllovasát Ronald Reagannak hívják. Tekintve, hogy már több elnökválasztást eldöntött egy-egy etnikai csoport szavazata, a Fehér Háznak nyilván elemi érdeke, hogy a korábbinál is egyértelműbben megnyerje az Izrael-párti voksokat. Nem meglepő tehát, hogy Samir szinte mindent megkapott, amit kért: a két ország közötti közös politikaikatonai csoporttól az együttes katonai tervezésen és hadgyakorlatokon át az Izraelnek szállított fegyverfajták kiszélesítéséig és az izraeli hadsereg modernizálására szánt, zömmel térítés nélküli amerikai segély látványos növeléséig. Mindezt amerikai kormánykörökben úgy kommentálták, hogy az Egyesült Államok ezután gyakorlatilag feladja „az Izrael és az arab országok közötti egyenlő távolságtartása irányzatát a térségben”. Ezt annál is könnyebb feladni, mert ilyen egyenlő távolságtartása sosem létezett. Izrael mindig is Washington első számú stratégiai szövetségese volt a térségben és az is maradt. Legfeljebb a Potomac partján ezt a korábbinál nyíltabban beismerik. Harmat Endre Lázár György Nógrád megyében Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke szerdán Nógrád megyébe látogatott. A vendéget Salgótarjánban a megyei pártszékházban Géczi János, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első titkára fogadta és tájékoztatta a megye politikai, társadalmi és gazdasági eredményeiről és tennivalóiról. Szólt arról, hogy az ipari üzemek és gazdaságok, vállalatok, intézmények dolgozói egyetértően és cselekvően támogatják a párt és a kormány erőfeszítéseit a gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi stabilitás megőrzésére, elért életszínvonalunk, alapvető vívmányaink megtartására. A tájékoztató után Lázár György Géczi János társaságában felkereste a Salgótarjáni Kohászati Üzemeket, ahol Ürmössy László vezérigazgató ismertette a vállalat tevékenységét. Délután a megyei pártbizottság székházának nagytermében aktívaértekezleten időszerű nemzetközi és belpolitikai kérdésekről tartott előadást. Lázár György szerdai munkanapját Szécsényben fejezte be, ahol a nagyközségi tanács székházában a járások megszüntetésével kapcsolatos tennivalókról folytatott eszmecserét. Andropov levele Papandreunak Athén, 1983. november 29. (AFP) — Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke levelet intézett Andreasz Papandreu görög miniszterelnökhöz — közölték szerdán Athénban hivatalos források. A levél tartalmáról csak annyit közöltek, hogy a szovjet államfő azokat az ellenintézkedéseket ismertette, amelyeket a Szovjetunió a Pershing—2 közepes hatótávolságú rakéták és a manőverező robotrepülőgépek nyugat-európai telepítése miatt kénytelen hozni. A görög kormányfő néhány napon belül válaszol Jurij Andropov levelére– tették hozzá az athéni források. Görögország korábban a rakétatelepítés hat hónappal való elhalasztását indítványozta annak érdekében, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok megegyezésre jusson a genfi tárgyalásokon. A görög kormány síkra szállt egy balkáni atomfegyvermentes övezet létrehozásáért is. Görögország, Bulgária, Románia, Jugoszlávia és Törökország szakértői a jövő év januárjában találkoznak Athénban a görög indítvány megvitatására.