Hajdú-Bihari Napló, 1984. október (41. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-03 / 232. szám

Kényszerhelyzet — hosszú távon Építkezés a debreceni Kálvin téren A Kálvin téri építkezés nem csekély forgalomváltozást idézett elő, és várhatóan idéz még elő. A gyalogosok például az előzetes tervek szerint a Kálvin téren egy jó ideig nem mehetnek át — szabályosan — egyik oldalról a másik oldalra menni, is, amikor az építkezés miatt az aluljárót sem lehet majd használni, az a furcsa helyzet áll elő, hogy a Csapó utca sarki átkelőhelyhez a legközelebb a Hunyadi utca sarki zebránál lehet egyik oldalról a másik oldalra menni Az építési terület — egészen a Csokonai-szoborig — kerítéssel lesz lezárva. A tervek szerint a gyalogosforgalomnál még hoszszabb ideig szünetel majd a Nagyerdő irányába haladó járműforgalom. Ez pedig azt jelenti, hogy az amúgy is zsúfolt Bethlen utcán még kellemetlenebb lesz a közlekedés, csúcsidőben szinte telítődni fognak a forgalmi sávok. Rácz József, a Debrecen városi Tanács építési és közlekedési osztályának vezetője: — A gyalogosok kényelmetlenségén az aluljáró használata sokat csökkentene. Éppen ezért kértük a Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalatot, hogy az aluljárót a lehető legrövidebb ideig zárja majd le, és amint lehetséges, ennek megközelítését is biztosítsa. Másrészt gondolkodtunk azon, hogy a Kálvin tér közepén levő zebrát — amit meg kell szüntetnünk — A Csokonai-szobor túloldalára helyezzük. Ez esetben azonban a járművek zöldhulláma miatt a közlekedési lámpát is át kellene tennünk. A lámpa pedig ilyen helyzetben mindössze hetven méterre lenne a Hunyadi sarki lámparendszertől ... A gyakorlatban nem szokás egymáshoz ilyen közel közlekedési lámpákat elhelyezni. — Mi a helyzet a járműforgalmat illetően? — A villamosforgalom és a Nagyerdő felőli járműforgalom zavartalanul mehet. A Nagyerdő felé haladó autók többsége most valóban a nyugati útvonalat — tehát a Bethlen utcát — veszi igénybe. Éppen ezért a Bethlen— Hunyadi kereszteződésnél a Nagyerdő felé haladó járművek számára a zöld lámpa időtartamát meghosszabbítottuk. Másrészt pedig azt javasoljuk, hogy aki teheti,, az kelet felé, a Csapó—Rákóczi utcán kerülje ki a Kálvin teret. Szeptemberben megkezdődtek a Kálvin téri új üzletközpont építési munkálatai. Első lépésként lezárták az útpályának a városból a Nagyerdő felé vezető részét. (Mint azt olvasóink lapunkból is megtudhatták már, valódi üzletnegyed épül itt a Nagytemplom szomszédságában. Az egymáshoz sorakozó épületek megtartják a Vár utcára ívelő vonalat. Az utcára néző épületekkel párhuzamosan vonul majd a másik házsor. Belül pedig — egy szakaszon — a már meglevő aluljáró lépcsőjénél kezdődően fedett udvar köti majd össze a két vonalat.) Mivel az alapozást, valamint a szerkezet építését a járdában levő villamos felsővezeték-tartó oszlopok és a közművezetékek akadályozzák, ezért biztonságtechnikai okokból az oszlopokat beépítették az úttestbe. A művelet egy dolgot mindenesetre már sejtetett az utca emberével: nem rövid távú forgalomelterelésről van szó. A tervező és az építők képviselői egyértelműen úgy nyilatkoztak: erre az útszakaszra az építkezés végéig szükség van — mondja Rácz József. — Mi többször is kértük a vállalatot, hogy próbálják úgy szervezni a munkálatokat, hogy a forgalom hamarabb beindulhasson. Úgy is hisszük, ők nagy igyekezettel azon voltak, hogy mindent megtegyenek ennek érdekében. * * * Csépes Sándor, a Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalat műszaki igazgatója: — A Kálvin téri építkezés különleges műszaki megoldást igényel. E területen magasan áll a talajvíz, és az alapozásnál vákuumos talajvízsüllyesztést alkalmazunk. A Nagytemplom közelsége pedig felelősségünket növeli. Az alapozásnál erre az útszakaszra végig szükségünk lesz. Ezt követően pedig a homlokzati részek előre gyártott vasbeton elemeinek szállításához nélkülözhetetlen ez az útrész. — Gyakorlatilag tehát meddig? — 1986 második negyedévéig mindenképpen, amikor is a tervek szerint a belső szakipari munkák kezdődnek. Teljesen határozottan ezt az időpontot, sem jelölhetem meg, mert nem várt események is közbejöhetnek. Például, ha a talajmunkák közben régészeti leletekre bukkannánk... — Gyorsabb átadásban nem is reménykedhetünk? — Kerestük és még keressük a lehetőségeket. De mivel nem tudunk alvállalkozókat szerezni, és jelen pillanatban ennyire futja a vállalat erejéből, így nemigen reménykedhetünk. Sok autós panaszkodik mostanában a Kálvin tér egyik felének lezárása miatt Ebben a helyzetben természetesen óhatatlanul felidéződik az emberben Debrecen távlati (ki tudja, mennyire távlati) rendezési terve. Sok szó esett már erről, azaz a sétáló utcák kialakításáról. Ahhoz, hogy a Kossuth teret és környezetét valódi „otthonunknak” tekintsük, ahhoz, hogy Debrecennek a közvetlenül a Nagytemplom köré épült centruma békés sétával is megközelíthető legyen — ahhoz majdan a Kálvin tér teljes járműforgalmának lezárásáról is szó van. Most, hogy az utca egyik felét nem lehet használni, lám, ez is mennyi problémát okoz. De még mielőtt hosszú távú következtetést vonnánk le, ne feledjük: a terv számol azzal, hogy majdan a Dózsa György út hosszabbításával a Petőfi tér felé egy nyugati tehermentesítő utat is kialakítanak, valamint azzal is, hogy az úgynevezett keleti tehermentesítő út (Hunyadi—Rákóczi—Burgundia—Klaipéda) forgalmi rendjét felülvizsgálják. Ez utóbbit egyébként már most meg kellene tenni! A csomópontok jelzőlámpáinak összehangolásával, a zöldhullámmal valóban vonzóvá lehetne tenni ezt az útszakaszt. És ez esetben igazi tehermentesítést jelentene. — Mi is szeretnénk ezt megvalósítani — mondja Rácz József. — Ehhez viszont az összes gyalogátkelőhelyhez lámpákat kell felállítanunk, ezekhez kábel kell, és az egész úton a Hunyaditól a Klaipédáig az összehangoláshoz szinkronkábelt kell lefektetnünk. Ennek a becsült költsége 5—6 millió forint — ami más fontos feladataink miatt nem áll rendelkezésünkre. Pedig úgy véljük, ebben volna a legtöbb lehetőség, és a megvalósítás esetén talán némi képet kaphatnánk arról is, hogy mennyire tudná ez a szakasz átvenni a távlati tervek szerint sétálóutcává váló centrum forgalmát. Cikkünk elkészülte után Tier László, a Debrecen városi Tanács elnökhelyettese arról tájékoztatott bennünket, hogy még egy megoldási lehetőségen gondolkodnak. Azon, hogy a Kálvin téren rendelkezésre álló egyetlen forgalmi sávon bonyolítsák le esetleg mindkét irányú forgalmat. Ez természetesen a jelzőlámpák teljes átprogramozását jelentené. Az ötlet maga már jelzi, hogy a tanács minden lehetőséget megpróbál megragadni a helyzet javításáért. Megvizsgálja még egy ilyen rendkívül komplikált forgalmi helyzet következményeit is. Néhány nappal később aztán kiderült: a szakemberek alaposan megvizsgálták ezt a lehetőséget, és nem tartották megvalósíthatónak. A megoldáson azonban még tovább kellene gondolkodni, hiszen például szeptember 25-én — egy esős napon — a Bethlen utca forgalma délután 4 órakor majdnem elviselhetetlen volt. A járművek gondja mellett véleményünk szerint a gyalogosoké is megoldásra szorul. Dombrovszky Ádám ÚJ HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1984. OKTÓBER 3.________ Gondoskodás az idősekről tudósítóink jelentik Tudósítóink szeptemberben munkahelyükön, közvetlen környezetükben azt kutatták, milyen formában kaptak segítséget — és kiktől — azok az idős emberek, akik nemrégiben még aktív munkájukkal maguk is hozzájárultak ahhoz, hogy egy-egy üzem, termelőszövetkezet eredményeket tudjon felmutatni. A velük való törődésről, segítségnyújtásról számolnak be a következő tudósítások. A Tungsram RT hajdúnánási alkatrészgyárának dolgozói, a munkahelyi kollektívák megbecsülik volt munkatársaikat — írta Lukácsi Zsuzsa. A pártszervezet felkérésére az üzemi Vöröskereszt rendszeresen felmérést készít a nyugdíjasok helyzetéről, beszámol gondjaikról. A Tungsram. RT Vörös Izzó Szocialista Brigádja nemrégiben egy lábhajtásos betegkocsit készített egyik nyugdíjasuknak, a szolgáltatási üzem Petőfi Sándor és Sallai Imre Szocialista Brigádjának tagjai pedig az öregek napközi otthonával tarják évek óta a kapcsolatot. Az idős embereket több alkalommal kirándulni vitték, a múlt évben Tokajban és Sárospatakon voltak, az idén Eger nevezetességeivel akarják megismertetni a nyugdíjasokat. A brigádtagok segítenek kertet ásni, tüzelőt behordani, felaprítani, s a fűtési szezon előtt átvizsgálják, ha szükséges, megjavítják a fűtő berendezéseket Néha még a brigádgyűléseket is az öregek napközi otthonában tartják. Cserép Imre a következőket írta: Komódiban és a nagyközséghez tartozó társközségben, Magyarhomorogon, valamint Dobai pusztán összesen három napközi otthon áll az öregek rendelkezésére. A Hazafias Népfront komódi bizottsága ebben az évben is megrendezi az idős emberek fórumát, ahol a nagyközség eredményeiről, a hiányosságokról mondják el véleményüket, népfrontbizottsági tagok által felajánlott pénzösszegből a rokkant, idős, beteg emberek részére tüzelőanyagot vásároltak, azt díjtalanul házhoz szállították. Volt, akinek ruhaneműt vettek, s volt, akit anyagilag segítettek. Nagyon sokat segítettek a napközi otthon szépítésében, a ház körüli munkákban a komádi nevelőotthon KISZ-alapszervezetének tagjai és az úttörők is. A Dobai pusztán levő öregek napközi otthonának felújítását a komádi Bihar Népe Tsz Május 1., II. Rákóczi Ferenc és Kun Béla Szocialista Brigádjainak tagjai végezték. Folyamatosan segíti az időseket a békéscsabai BARNEVÁL kollektívája is. Magyarhomorogon a Béke Tsz dolgozói patronálják az időseket. A komádi napközi otthonban a kerítés alapozását a helyi Kenderfonógyár Ybl Miklós és Ifjú Gárda Szocialista Brigádjai végezték, a kőműves munkákban pedig két kőműves, Puskás Mihály és Zilai János segítettek. A kerítés készítéséhez a helyi olajbányász üzem szállított alapanyagot. Az öregek napközi otthonába a Bihar Népe Tsz gépkocsija díjmentesen szállítja az ebédet. A tsz Március 8. Szocialista Brigádja öt házi gondozott lakásának festését és berendezését végezte el. A napközi otthon lakóinak ruhákat varrnak, javítanak a komádi Ruhaipari Szövetkezet Házi Károly Szocialista Brigádjának tagjai. A Magyar Néphadsereg debreceni helyőrségének fúvószenekara gyakori vendég a debreceni szociális otthonokban — írta Lek Gábor. — Színvonalas muzsikájukkal rendszeresen szórakoztatják az idős lakókat a megye más területén levő otthonokban is. A katonazenészeket mindenütt örömmel fogadják, s igénylik is az ilyenfajta szórakoztatást. A körösszegapáti Körösvidék Termelőszövetkezet vezetősége és tagsága tisztelettel, megbecsüléssel veszi körül azokat, akik több évtizede igen nehéz körülmények között dolgoztak a tszben. Számukra minden évben 160—180 ezer forintnyi összeget biztosítanak nyugdíj-kiegészítésképpen, s ezen kívül szociális juttatásban is részesítik az arra rászorulókat. A tsz dolgozói rendszeres segítséget nyújtanak az idős emberek háztáji földjeinek művelésében is. A tsz vezetősége üdültetésükről gondoskodik: ebben az évben több mint húsz nyugdíjas pihent a hazánk különböző tájain levő üdülőkben. Országjáró kirándulásokat is szerveztek a nyugdíjasoknak, két nyugdíjas pedig a napokban Bulgáriába megy üdülni — ez utóbbi utat a népfront biztosította nekik. (A tudósítást Vmirjánczki József küldte.) A Debreceni MEZŐGÉP Vállalatnál évente kommunista műszakot tartanak, melynek jövedelméből egyszeri segélyben részesítik a nyugdíjasokat — tájékoztatott Kiss Jenő. — Ebben az évben is részt vettek több bel- és külföldi kiránduláson, így többek között Nagyváradon és Kassán is jártak. Az idős emberek ugyanúgy részesülnek a különböző őszi beszerzési akcióban, mint az aktív dolgozók, s vásárolt árukat a vállalat haza is szállítja. A görbeházai tsz tömöríti a község nyugdíjasainak zömét — tudósított Barna János. A vezetőség idei határozata szerint minden nyugdíjba menő tag egyhavi átlagbérét kapja jutalmul. Ebben az évben valamenynyi nyugdíjasnak 2,5 mázsa kukoricát adtak térítésmentesen. A községben működő nyugdíjasok klubját a tsz tartja fenn. A rászorulókat negyedévenként segélyben részesítik. A balmazújvárosi Herbaria Gyógynövény Vállalat Petőfi Sándor Szocialista Brigádja egy évtizede patronálja az öregek Napközi Otthonát — írta Végh Csöbörré. — ősszel és tavasszal nagytakarítást végeznek az otthonban, s a belső helyiség festését, mázolását,, a szőnyegek tisztítását is elvégzik ilyenkor. Ebben az évben külső meszelést is beiktattak — a kertásás, a veteményezés és az udvartakarítás mellett. A brigád kommunista műszakokból származó jövedelméből különféle szórakoztató eszközöket vásároltak az öregeknek. „Art építőanyagot egyszerűen elnyelte a föld Föld alatti járatok, lyukpincék Felsőjózsa alatt az utóbbi években nemegyszer meglepetést és riadalmat keltett Felsőjózsán, hogy több új lakóház alatt meglazult a talaj, az épületek falai megrepedtek és szétnyíltak, az udvaron tárolt építőanyagot pedig egyszerűen elnyelte a föld. Az első jelentős károk 15—20 évvel ezelőtt keletkeztek, amikor — a múlt században épült nádtetős vályogházak helyén — megjelentek a betonalapozású, nehéz téglaépületek. Felsőjózsa a Hajdú-ház déli lejtőjére települt, központi része 25—30 méterrel emelkedik a közeli Tócóvölgy fölé. A jó minőségű termőtalaj alatt vastag, öszszefüggő agyagréteg húzódik. A kutak szokatlanul mélyek, mert vizet csak 10— 15 méter mélyen lehet találni. A tömör agyag igen alkalmas föld alatti járatok, pincék kialakítására. Ezt már régen felismerték az itt lakó emberek. A mai Felsőjózsa belterületén két mesterséges halom állt: az Akasztó-halom vagy Józsa-lapanyag (az Elek utcai iskola mellett) és a Figyelő-halom (azŐrhegy utcában). Sajnos, napjainkra ezeket a történelmi értéknek számító, évezredes kunhalmokat már elhordták. Az Akasztó-halmot Sőregi János 1929-ben feltárta: „A halom déli felében mély és hosszú üreg volt...” A Figyelő-halom környékén, ahol ismeretlen korból származó, kiterjedt temető van, szintén találtak föld alatti járatokat, „alagutakat”. A ma oly sok gondot okozó föld alatti üregek azonban jóval később keletkeztek; kialakulásuk az évszázados hagyományokkal rendelkező józsaszentgyörgyi szőlőtermesztéssel és borászattal kapcsolatos. Úgynevezett lyukpincék ezek, azoknak is sajátosan felsőjózsai változata. Egy részük — a Szentgyörgyfalvi út környékén — talán még a török pusztítás (1594) előtti időkből való. Egy 1647-ben kelt oklevél bizonyítja, hogy Szentgyörgy nem volt mindig prédium (puszta), hiszen az adott időben a legelőkön kívül még mindig voltak itt szántóföldek, halasvizek, tavak, malmok és szőlőhegyek is, egy korábbi termelési mód maradványai. A pincék zöme az 1700-as évek végén és a múlt században keletkezett, amikor Szentgyörgy déli részét (a Jósa család örökségét) kisbérletűiek adták ki, és az egy-két nyilas telkeket szőlővel telepítették be. (Józsa címerén is egy szőlőfürt látható.) A pincék általában észak—déli irányúak, tehát a mai utca- és telekrendszerhez igazodnak. Az egészségház udvarán kisebb lyukpincét tártunk fel, amelynek adatai a következők: a hossza 6, a szélessége közel másfél, a magassága pedig 2 méter. Az alja 6 méterre van a föld felszínétől, a fölötte levő földréteg tehát több mint 4 méter vastag. A pincét rövid nyelű csákánnyal vájták bele az agyagba, a tetejét bolthajtásosra képezték ki. Téglát vagy követ nem használtak. A szőlőskert alá benyúló végén — talán a világítóeszköz vagy az edények elhelyezésére — formás kis vakablakot vágtak. A mennyezet középső részén négyszög alakú léleklyuk vagy kürtő (szellőzőnyílás) volt. A gátőr vagy pincetorok (lejárat) enyhén emelkedett, a pincébe agyagba vájt lépcsőn lehetett lejárni. A bejárat felett — nyilván az időjárás viszontagságai ellen — vert falú pajtát építettek; annak maradványaival tömték be a gátőrt, amikor a pincét már nem használták. A szájhagyomány szerint a fenti lyukpincénél sokkal hosszabbak is voltak, szélesebbet azonban biztonsági okokból nem csináltak. Több pincét keskeny járatok kötöttek össze egymással, sőt olyanról is tudnak, amelyből oldaljárat vezetett egy-egy kút felé. Szegényebb emberek, főként egyedülálló, idős férfiak néha ezekben a pincékben vészelték át a hideg téli hónapokat. (Bizonyára a boroshordók közelsége is csábította őket, nemcsak az állandó hőmérséklet.) Ma ilyen rejtett pincék találhatók a Függetlenség, a Deák Ferenc, a Várdai Miklós, az Alkotás, a Szivárvány, a Felsőjózsai, az Elek, a Rózsavölgy és a Bondorhát utcák környékén, valamint a Szentgyörgyfalvi út nyugati oldalán. Különösen veszélyessé váltak a föld alatti üregek a Függetlenség utca nyugati harmadában, amely kisebb völgyhajlatban fekszik. Itt az eső- és talajvíz eláztatta az agyagréteget, amely így omlékonnyá vált. A fenti helyeken építkezés előtt tanácsos statikai vizsgálatot végeztetni. Lévai Béla 99 Péter Imre Földesről írt: a földesi Rákóczi Termelőszövetkezet hétszáz nyugdíjasa havonta bérpótlékot kap, negyedévenként járadékban, illetve szociális segélyezésben részesül. Ez utóbbiakat a termelőszövetkezet szocialista, brigádjai juttatják el a nyugdíjasokhoz és személyesen érdeklődnek az esetleges gondokról, problémákról. A termelőszövetkezet a nagyközségi közös tanáccsal Földesen és Sápon öregek napközi otthonát hozott létre. Itt a munkában megfáradt, idős, egyedül élő emberek kellemes környezetben tölthetik el napjaikat. Rendezvények, találkozók, filmvetítések, lemezhallgatás, tévénézés, játékok színezik napjaikat. A termelőszövetkezet közművelődési és szociális bizottsága figyelemmel kíséri a házasságuk 50., 60. évfordulójához érkezett tsz-tagokat, és a nevezetes évfordulón lakásán köszönti, illetve kétezer forint ajándékban részesíti őket. A pártvezetőség a nagyközségi pártbizottsággal közösen ez évben, is megrendezte az idős párttagok találkozóját.