Hajdú-Bihari Napló, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-14 / 11. szám
Óvári Miklós fogadta Jerzy Jaskerniát Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára hétfőn a KB székházában fogadta Jerzy Jaskierniát, a Lengyel Hazafias Nemzeti Újjászületési Mozgalom, a PRON főtitkárát, a LEMP KB tagját, aki a Hazafias Népfront meghívására tartózkodik hazánkban A szívélyes légkörű megbeszélésen eszmecserét folytattak a két ország belpolitikai életének főbb kérdéseiről, a szövetségi politika feladatairól. A megbeszélésen részt vett Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. Jelen volt Jerzy Zielinski, a Lengyel Népköztársaság magyarországi nagykövete. (MTI) Befejezte munkáját a KPVDSZ kongresszusa A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének XXXIV. kongresszusán hétfőn folytatták a vitát a központi vezetőség írásos beszámolója, a szóbeli kiegészítés és a határozati javaslat fölött. Részt vett a tanácskozáson Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB Társadalomtudományi Intézetének főigazgatója, Sólyom Ferenc, a SZOT titkára, és több tárca vezetője is. A vitában felszólalt Sólyom Ferenc, Juhár Zoltán belkereskedelmi és Veress Péter külkeresekedelmi miniszter, valamint Ilie Frunze, a Kereskedelmi Dolgozók Szakszervezeti Nemzetközi Szövetségének főtitkára is. A vitát követően a kongresszus határozatot hozott az elkövetkező öt év tennivalóiról. Ez leszögezi, hogy az alapvető feladat változatlanul a lakosság minél jobb ellátása, valamint a szolgáltatások színvonalának emelése. A vállalati kollektívák, a szakszervezeti tagság alapvető érdeke, hogy az eredményekhez való hozzájárulás arányában alakuljon a dolgozók bére, jövedelme. A kongresszus megválasztotta a KPVDSZ vezető testületeit, tisztségviselőit. A KPVDSZ elnöke Tausz János; főtitkára Vas János; titkárai: Szabó Csabáné, Temesi Józsefné és Tar Sándor. (MTI) A TOT ülése A VI. ötéves terv időszakában eredményesen gazdálkodtak a termelőszövetkezetek, előirányzataikat összességében teljesítették. Az elmúlt egy-két évben adódott gazdálkodási gondok részben külső tényezőkkel magyarázhatók, ám a termelésben is fellelhetők olyan hiányosságok, amelyeket helyi erővel, a lehetőségek jobb kihasználásával fel lehetne számolni– ezt állapította meg a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa hétfői ülésén, amelyen elemezték az elmúlt időszak teljesítményét és megvitatták az idei feladatokat. Lehoczki Mihály, a TOT főtitkár-helyettese beszámolójában rámutatott: a közös gazdaságok erőforrásaikat jól hasznosították az elmúlt években, a termelést sikerült úgy alakítaniuk, hogy az jól szolgálta a lakossági igények kielégítését, és jutott kellő mennyiség exportra is. Esetenként azonban túlzottan igénybe kellett venni a műszaki felszerelést, a gépparkot. Ez figyelmeztető, mivel a gépek egynegyede műszakilag elhasználódott, a traktorparknak pedig immár fele nullára leírt, s nem sokkal jobb a helyzet a kombájnok esetében sem. A termelők helyzetét nehezítette, hogy a felhasznált anyagok, gépek ára nagyobb mértékben nőtt, mint terményeik értékesítési, felvásárlási ára. A különbség olyan nagy, hogy a gazdaságok jövedelmezősége is veszélybe kerül emiatt, különösen ott, ahol kedvezőtlenek az adottságok. Az elmúlt három évben ezekben az üzemekben 20—40 százalékkal csökkent a nyereség. Az idén a gazdaságok a tavalyihoz képest annyiban kedvezőbb helyzetben vannak, hogy a közgazdasági szabályozó rendszer több kedvezményt kínál. A sertés- és baromfihús felvásárlási árának emelése kedvezőbb pozíciót teremt az állattartásban, és nőtt a kukoricatermelők érdekeltsége is. Más területen is kibontakozhat a fejlődés, ami már nagyon időszerű, példáulaz állattartó telepek rekonstrukciójánál. A beszámolót követő vitában többen felvetették: a gazdálkodás értékelési rendszere, annak előírásai túlságosan gyakran változnak, és ez megbontja a tervezés és a megvalósítás egységét. Néha megkésve születnek döntések a gazdálkodás egészét érintő kérdésekről, a hiányosságokkal, hibákkal kapcsolatban, s az elhúzódó ügyintézés a gyakorlatban is tetemes károkat okoz. Nehezményezték, hogy a felvásárlók gyakran a tsz-ek kárára minősítik a terményeket; a felektől függetlenül megismételt vizsgálatok az esetek többségében a tsz-eknek adnak igazat. így van ez például a tejtermelésben, s ez is hozzájárult a termelői kedv megcsappanásához. Felvetették, hogy a gabona-gyep váltógazdálkodás bevezetésénél — amelytől a gabonatermelésben többleteket várnak — túlságosan merevek az előírások, olyannyira, hogy nemegyszer egyenesen teljesíthetetlenek. A tanács megvitatta a termelőszövetkezeti munkaerő-foglalkoztatás helyzetét és az élet- és munkakörülmények alakulását is. (MTI) az Áfészek jó évet zártak (Folytatás az 1. oldalról) Ugyanakkor nem a Debreceni Áfész az egyetlen, aho nem sikerült az előző évi árbevételt elérni. Rajtuk kívül egy százaléknál nagyobb az elmaradás a Vámospércsi Áfésznél, s tekintélyes a forgalomcsökkenés Hajdúbölszörményben illetve Hajdúszoboszlón. A boltcsoportos forgalom is érdekesen alakult. A megye szövetkezeteinek több mint 7,7 milliárdos forgalmában a lakosság ellátása szempontjából fontos szerepet játszó élelmiszerüzletekben 8,6 százalékos volt a forgalomfelfutás. Lényegében ezzel azonos mértékben növekedett a ruházati üzletek forgalma, ám míg az élelmiszerüzletekben több mint 3 milliárdot hagytak a megye lakosai, a ruházati boltokban 400 milliót csupán. Az élelmiszerüzletek meghatározó szerepét mutatja az is, hogy a különböző vegyes jellegű üzletekben közel 8 százalékkal növekedett a forgalom. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy a legnagyobb dinamikát, közel 16 százalékos növekedést a tüzelő-, építőanyag-, gázcsere- és üzemanyagtelepek érték el. Összességében a megye áfészeinek kiskereskedelmi forgalma megközelítette a 9,7 milliárd forintot. A 6,7 százalék növekedés elmarad ugyan a tanácsi kiskereskedelmi vállalatok 9,1 százalékától, de a teljes képhez azt is figyelembe kell venni, hogy a Hajdú- Bihar Megyei Vendéglátó Vállalat forgalma 2,1 százalékkal növekedett. A Délibáb Áruház a megyeszékhely legnagyobb lakótelepén, az Újkertben ér el évről évre növekvő forgalmat BT : 'YJttf.'-'- IIARI NAPLÓ — 1986. JANUAB 14- Hazánkba érkezett Alekszej Antonov Marjai Józsefnek, a Minisztertanács elnökhelyettesének, a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság magyar tagozata elnökének meghívására hétfőn küldöttség élén hazánkba érkezett Alekszej Antonov miniszterelnök-helyettes, a bizottság szovjet társelnöke, aki részt vett a bizottság Budapesten sorra kerülő 34. ülésszakán. Árrendezés - változásokkal Január — tréfálkozott az egyik humoristánk, arra célozva, hogy nálunk az év kezdetére szokták időzíteni a központi árintézkedéseket, amelyek persze legnagyobbrészt áremelkedéseket jelentettek. Ezért több-kevesebb szorongással szoktuk várni a januárokat és februárokat, tüzetesen tanulmányozni az árhivatal közleményeit, azt számolgatva, latolgatva, hogyan hatnak ki ezek a családi költségvetésünkre, egyéni terveinkre. Az Országos Anyag- és Árhivatal ezúttal is januárban jelentette be mire számíthatunk. A szokás szerint megint gondterhelten olvastuk a közlemény sorait, de — jó néhány év után először — egy megkönynyebbült sóhaj kíséretében tettük magunk elé az újságot. Az ok: más ez a híradás, mint amik az elmúlt években ilyen idő tájt megjelentek. Több észrevehető, sőt szembetűnő változást tükröz a korábbi időszak árintézkedéseihez képest. Az első igencsak eltérő vonás: az idei központi árintézkedések mindössze 0,4 százalékkal növelik a fogyasztói árszínvonalat. Ez igencsak örvendetes fejlemény az elmúlt évekhez viszonyítva. Nem kevesebbet jelent, mint hogy még az idei évre áthúzódó központilag elhatározott árszínvonalnövekedést is beszámítva csaknem egészen egy százalékkal nőnek az árak. A hátralévő 4 százalék — ami persze nem elhanyagolható — már a szabadáras kategóriába tartozik. A másik szembeötlő változás: a legtöbb ármozgás nem érintette az alapvető fogyasztási cikkeket, vagyis a kenyér, a hús, a tej stb. ára nem változott. Kétségtelen persze, hogy az áztató-, mosó- és mosogatószerek növekvő árai is érzékenyen érintenek bennünket, de még mindig kevésbé viselik meg a pénztárcánkat, mint ha a mindennapi élelmiszerek ára növekedett volna. A harmadik nagy változásról még a párt Központi Bizottsága decemberi ülését követő írásos közleményből, majd pedig az azután megjelent kormányzati dokumentumokból értesültünk: az idén a tervek szerint 5 százalékkal nő a fogyasztói árszínvonal ... Az 5 százalék persze nem kevés, több, magasabb, mint jó néhány nálunk fejlettebb, gazdagabb ország elmúlt évi tényszáma volt, viszont észrevehetően kevesebb annál, mint amiket az elmúlt esztendőkben átéltünk. Csak emlékeztetőül: volt olyan év is, amikor — az árhivatal számításai szerint — 8,3 százalékkal emelkedtek az árak. Ez az átlag igen nagy „szórást” takart, s esetenként úgy éreztük, mintha megbokrosodtak volna az árak. Ehhez képest haladás, méghozzá nem csekély haladás, hogy 1986-ban — a kormány elhatározott szándékához, a mind erőteljesebben kibontakozó antiinflációs politikához híven — nem akarjuk meghaladni azt a bizonyos 5 százalékot. Azok az — ismételten aláhúzzuk: nálunk, gazdagabb, fejlettebb — országok, amelyekben az áremelkedés évi mértéke nem több néhány százaléknál, hasonlóképp kezdték, mint mi, most. Ismeretes egyébként, hogy az 5 százalék sem testesíti meg az ideális elképzeléseinket, hiszen Havasi Ferenc, a párt Központi Bizottságának titkára egy helyen arról írt, hogy a hetedik ötéves tervidőszak második felében 4 százalékra akarjuk leszorítani az áremelkedés évi mértékét. Ez nem kevés, ha ezt elérjük, akkor elmondhatjuk, hogy a párt és a kormány szilárd és következetes antiinflációs politikája sikeres, s a kényszerű évi áremelkedések mértékében megközelítettük, elértük a világszínvonalat. Az évi 4 százalék ugyanis már egészen jól elviselhető, hiszen — ahogy Szikszay Béla, az árhivatal elnöke egy alkalommal fogalmazott — ehhez már jól hozzá lehetne kötni a nyugdíjak reálértékének megőrzését, az életszínvonal érzékelhető emelkedését. A párt és a kormány egész gazdaságpolitikájának az az egyik legfőbb célja, hogy mindezt elérjük. S ebben nem is az ismétlődő és mind szigorúbb árellenőrzések játsszák a főszerepet, meg az például, hogy a szabad árak sem egészen szabadok, hiszen ha egy vállalatnak áremelési szándéka van, először az árhivatalhoz kell fordulnia jóváhagyás végett... Ezek valóban mind nagyon fontos mozzanatok. De a legfontosabb mégiscsak az, hogy eredményesebben, jobban dolgozzunk, mint idáig tettük, mert a már többször említett nálunk gazdagabb és fejlettebb országok is „csak” azért tudtak nagyobb eredményt elérni az árügyekben, mert több versenyképes, olcsóbb és jobb minőségű árukkal tudnak megjelenni a világpiacon, mint amire mi most képesek vagyunk. Ezért ha ezekben az országokban a gazdasági növekedés évi üteme meghaladja a miénket, akkor az megalapozott, reális növekmény valóságos aranyfedezetet teremtve arra, hogy kordában tartsák az árakat is. Tudjuk, hogy ezzel nem mondunk újat, de nem lehet elég nyomatékosan aláhúzni ezt a nagy igazságot. S hogy mennyire valós helyzetet tükröznek e mondatok, bizonyítékként hadd utaljunk az Ipari Szemle folyóirat legújabb számának egyik tanulmányára, amely „A fogyasztási cikkek minősége” címmel jelent meg Ebben nem kevesebbet tárnak fel, meggyőző adatok, tények sokaságával a szerzők, mint azt, hogy a mi ipari vállalataink — tisztelet a kivételnek — jobb minőségűnek tartják a gyártmányaikat, mint ahogy azokat a valóságban megítélik. Jó meg kiváló áruk sokaságáról beszélnek ott, ahol a világpiac csak közepes meg gyenge mércével minősít. Ismeretes, hogy a minőség a versenyképesség egyik legfontosabb kritériuma, és szoros összefüggésben van az exportkilátásokkal, az pedig a gazdasági növekedés ütemével, általában a gazdaság helyzetével. Van tehát min töprengenünk az árügyek kapcsán és még több a tennivalónk. Magyar László Újratárgyalják a grazi autóbuszszerencsétlenség ügyét Amint arról annak idején hírt adtunk, a Medicor debreceni gyárának kirándulóautóbusza 1984. szeptember 14-én az ausztriai Graz közelében átszakítva az útmenti korlátot egy szakadékba zuhant. Tizenöten életüket vesztették, harmincan súlyos, ketten könnyű sérülést szenvedtek. A Debreceni Városi Bíróság Tiba Jánost, a Medicor gépkocsivezetőjét halálos tömegszerencsétlenséget okozó közúti baleset gondatlan okozásának, valamint a társadalmi vagyonban különösen nagy kárt okozó gondatlan rongálás vétsége miatt elmarasztalta, ezért hétévi szabadságvesztésre ítélte. Fellebbezés után a Legfelsőbb Bíróság az ítéletet hatályon kívül helyezte, s újratárgyalást rendelt el. A Fővárosi Bíróság dr. Sebestyén Katalin, által vezetett tanácsa több tárgyalás után helyszíni szemlét rendelt el a baleset színhelyén. A szemle nyomán készített új szakértői vélemények megállapították, hogy ha a fékjavítás során (amelyet Tiba János kérésére közvetlenül az indulás előtt végeztek el a gyár saját műhelyében) az előírásoknak megfelelően szerelik be az új fékdobokat és fékpofákat, ha a szabályok szerint végzik el a beállítást, és nem mulasztják el az ilyenkor szokásos ellenőrzéseket sem, a baleset nagy valószínűséggel elkerülhető lett volna. A Legfőbb Ügyészség pótvádiratot nyújtott be: Kacsó Zoltán szerelőt és Sárközi Tibort, a Medicor debreceni gyárának szállításvezetőjét foglalkozás körében elkövetett, halálos tömegszerencsétlenséget okozó gondatlan veszélyeztetés, valamint a társadalmi vagyonban különösen nagy kárt okozó gondatlan rongálás vétségével vádolja. (A Tiba János elleni vád nem változott.) Hétfőn Debrecenben újabb szakaszhoz érkezett a tárgyalássorozat: három napon át a megyei bíróságon folytatódik az eljárás. Előbb a három vádlottat hallgatta ki a bíróság (amelynek egyébként elölről kell kezdenie a munkát, mert az egyik ülnök megbetegedése miatt megváltozott a tanács összetétele, majd kedden és szerdán a tanúk kihallgatására kerül sor. II Magyar Nemzeti Bank tájékoztatója Hivatalos devizaárfolyamok Érvényben: 1986. január 14-én Az államközi megállapodásokon alapuló hivatalos árfolyamok változatlanul az 1985. november 19-i közlésnek megfelelően vannak érvényben. Valuta (bankjegy- és csekk-)árfolyamok Érvényben: 1986. január 14-től 20-ig vételi közép eladási Devizanem árt. 100 egységre Ft-ban Angol fontó 842,93 6 849,78 6 856,83 Ausztrál dollár 3 287,25 3 290,54 3 293,83 Belga frank 93,78 93,87 93,96 Dán korona 524,33 524,85 525,37 Finn márka 870,16 870,97 871,84 Francia frank 624,82 625,45 626,08 Holland forint 1 701,70 1 703,40 1 705,10 Japán jen (1000) 233,43 233,66 233,89 Kanadai dollár 3 394,72 3 398,12 3 40, 52 Kuvaiti dinár 16 337,55 16 353,90 16 370,25 Norvég korona 623,02 623,64 624,26 NSZK márka 1 916,31 1 918,23 1 920,15 Olasz Ura (1000) 28,09 28,12 28,15 Osztrák schilling 272,73 273,00 273,27 Portugál escudo 29,97 30,00 30,03 Spanyol peseta 30,76 30,79 30,82 Svájci frank 2 258,35 2 260,61 2 262,87 Svéd korona 620,65 621,27 621,89 Tr. és cl. rubel 2 797,20 2 800,00 2,802,80 USA dollár 4 734,62 4 739,36 4 744,10 FCU (KÖZÖS Piac) 4 190,31 4 194,50 4 198,69 pénznem Angol font Ausztrál dollár Belga frank Dán korona Finn márka Francia frank Görög drachma a) Holland forint Japán yen (1000) Jugoszláv dinár Kanadai dollár Kuvaiti dinár Norvég korona NSZK márka Olasz líra (1000) Osztrák schilling Portugál escudo Spanyol peseta Svájci frank Svéd korona USA dollár ECU (Közös Piac) vételi eladási árf. 100 egys. Ft-ban 644,29 7 055,27 3 191,82 3 389,26 91,05 96,69 509,10 540,60 844,84 897,10 606,69 644,21 25, 15 26,71 1 652,30 1 754,50 226,65 240,67 14,07 14,95 3 296,18 3 500,06 15 863,28 16 844,52 604,93 642,15 1 860,68 1 975,78 27,28 28,96 264,81 281,19 29,10 30,30 29,87 31,71 2 192,79 2 328,43 602,63 639,91 4 957,18 4 881,54 4 068,67 4 320,34 a) Vásárolható legmagasabb bankjegycímlet: 500-as