Hajdú-Bihari Napló, 1986. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-20 / 117. szám

Pályázati felhívás A Néprajzi Múzeum, az MTA Nyelvtudományi Intézete, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum, az MTA Néprajzi Kutatócso­portja, a Magyar Néprajzi Társaság, a Hazafias Népfront, a KISZ KB, a debreceni Déri Múzeum meghirdeti az 1986. évi XXXIV. országos néprajzi és népnyelvi gyűjtőpályázatot. A pályázatra csak olyan munka adható be, amely nyomtatás­ban nem jelent meg, és eredeti ismeretanyagot tartalmaz. Néprajzi témakörök Anyagi kultúra: 1. A paraszti tárgykultúra vizsgálata: munkaeszközök, szobabelsők, hagyományos bútorelrendezés, konyhák, kamrák berendezése, viselet stb. kutatása. Tárgy­felkutató lapok kitöltése, az eszközkészlet felmérése a múlt-­­ban és a jelenben. 2. A paraszti kézművesség, a falusi kisipa­rok — múltjuk és fennmaradásuk. 3. Telekelrendezés. Prés­házak, pincék. 4. Egy falu hagyományos táplálkozásának be­mutatása a legújabb fejlődés jelzésével. 5. Paraszti kertek népi növényismerete, etnobotanikai vizsgálatok. Szellemi kultúra, társadalomnéprajz. 1. A család vizsgála­ta, egy parasztcsalád életkörülményeinek alakulása 1945 után, önéletrajzok, családi naplók felkutatása. 2. A nők hely­zetének megváltozása a falusi társadalomban. 3. A lakosság vándorlásának a vizsgálata a múltban és a jelenben. Pa­raszti életkörülmények között élő, ipari munkával foglalkozó családok életmódja. 4. Mai falusi és kisvárosi ünnepek. 5. A gyermekélet, a gyermekfolklór vizsgálata. 6. Egy falu hiedel­meinek, szokásainak teljességre törő leírása. 7. Egy énekes dalrepertoárjának bemutatása. 8. Egyéb, szabadon választott néprajzi témák. Nyelvjárási témakörök: 1. Nyelvjárási szókincs, tájszavak, szólások, közmondások. 2. Személynevek (ragadványnevek, keresztnevek, becenevek stb.). 3. Állatnevek, állatszólítók. 4. Növénynevek (népi elnevezések és ezek eredetét magyarázó történetek). 5. Földrajzi nevek és eredetmagyarázó történe­tek. Tudnivalók: A pályázat nyílt, azon bárki részt vehet, aki néprajzi és nyelvjáráskutatással hivatásszerűen nem fog­lalkozik. Egy pályázótól több pályamunkát is elfogadnak, il­letve több pályázó vagy szakkör közösen is elkészíthet pálya­művet. A pályázatnak felnőtt és ifjúsági tagozata van. Pályázni lehet: a) Olyan pályamunkákkal a felsorolt aján­lott témakörökben, amelyek terjedelmesebb anyaggyűjtés alapján álló feldolgozásokat tartalmaznak, b) Olyan munkák­kal, amelyek eredeti adat- és forrásgyűjtéseket tartalmaznak. A magnetofonszalagra rögzített anyagot le kell jegyezni és a felvétellel együtt kell beküldeni. A pályamunkát két azonos tartalmú és kiállítású, lehetőleg gépelt példányban kell be­küldeni a Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Igazgatósága cí­mére (Debrecen, Déri tér 1., Pf.: 61. 4001). Nemzetiségi témá­jú pályamunkákat három példányban kell beadni. A pályá­zók szakmai, illetve szóbeli segítséget kérhetnek a Déri Mú­zeum néprajzos munkatársaitól. Nem lehet a pályázaton doktori értekezésekkel, továbbá olyan kéziratokkal részt venni, amelyek elkészítését hivatalos munkaterv írja elő Felhívjuk pályázóink szíves figyelmét arra, hogy a beadott kéziratokat nem küldjük vissza! A kéziratok benyújtási ha­tárideje a debreceni Déri Múzeumnak: 1986. augusztus 31. A határidőig be nem nyújtott pályamunkák az országos döntőn nem vehetnek részt! A pályaműveken fel kell tüntetni a pá­lyázó (szerző) nevét, pontos címét és foglalkozását! (Ennek hiányában a pályamunka nem vehet részt az országos dön­tőn.) Országos díjazás. A néprajzi, nyelvjárási, adat- és forrás­­gyűjtő pályamunkák díjazása kétlépcsős rendszerben törté­nik, oly módon, hogy az országos pályadíjak a megyei díjak kiegészítésével születnek. Felnőtt tagozat: 1. díj: 5000, 2. 3000, 3. 2000 forint. Ifjúsági tagozat: 1. 2500, 2. 2000, 3. 1500 forint. Helyi (megyei) díjazás. Felnőtt tagozat: 1. díj 3000, 2. 2000, 3. 1500 forint. Ifjúsági tagozat: 1. 2000, 2. 1200, 3. 800 forint. TÉVÉTALLÓZÓ A televízió stúdióiban, külső helyszíneken többé-kevésbé el­készültek a televízió májusra tervezett programjai. Ezek kö­zött most elsősorban szórakoz­tató zenei és prózai műveket találunk, mellettük természete­sen televíziós játékokat, komoly zenei műveket is. Kuncz Ala­dár A fekete kolostor című re­gényéből (Száraz György „be­dolgozásával”, Zahora Mária dramaturgiai átigazításával, Mihályi­ Imre rendezi). A júni­us közepéig tartó felvételek színhelye Esztergom és Pilis­­borosjenő A tévéfilm főszere­peit Szakácsi Sándor, Andorai Péter, Máté Gábor, Koncz Gá­bor, Rubold Ödön és Gera Zol­tán játsszák. A nagy sikerű könyv — és feldolgozása — azoknak a magyar hadifoglyok­nak az életével ismertette meg, akiket az első világháború ide­jén a noirmoutier-i táborba ve­tett sorsuk. Közülük sokan ké­sőbb művészekként vagy tu­dósként váltak ismertté. Ugyancsak e kategóriába tar­tozik Szabó György—Miskolczi Miklós Nyolc évszak című té­véjátéka, amelyet Várkonyi Gá­bor rendezett. A főszereplők: Götz Anna, Hámori Ildikó, Moór Mariann, Horváth Sándor, Cso­mós Mari, Bubik István, Pápai Erika, Cseke Péter, Simorjai Emese és Meszléri Judit. Brigit­ta, egy vidéki tanár lánya el­határozza, hogy szülei akarata ellenére színésznő lesz. Mindent gondosan előkészít, megszökik a szülői házból és jelentkezik a Színművészeti Főiskolára. Nem veszik fel, de a lánynak már nincs ereje visszatérni szülővá­rosába, elhatározza, hogy Bu­­dapesten marad. Hányattatásai, kalandjai, szerelmei alkalmat adnak arra, hogy Brigittával azonosulva a nézők is részesei legyenek gondjainak, örömei­nek. A zenei és kulturális főosz­tály komoly zenei osztálya Csenterics Ágnes rendezésében viszi filmre Szereposztástól a bemutatóig címmel a Macbeth ba­lettváltozata­it. A művet Pori­kor Ildikó, Dózsa Imre, Jezen­­i­tzky Sándor és Hevesi Imre főszereplésével állították szín­padra. V. Vasziljev, a Moszkvai Nagyszínház világhírű táncmű­vésze készítette a balett kore­­ográfiáját,­ amit most Moszkva és Berlin után Budapesten is bemutatnak A műsorban a be­tanítás és színpadra állítás fá­zisait mutatják be, majd ki­kapcsolnak az Operaházba, hogy a tévénézők is tanúi lehesse­nek a premier egy részének. Ugyancsak a kulturális és ze­nei főosztály szervezésében ke­rül filmszalagra a Monserrati fiúkórs Budapesten adandó hangversenye. A felvétel helye május 27-én este nyolc órakor az Irányi úti Szent Imre-temp­­lom, ahol a kórus hang­versenyt ad. A világhírű kórus műsorán többek között Monte­verdi-, Brahms-, Bruckner-mű­­vek hallhatók. A szórakoztató főszerkesztő­ség e hónapban forgatja a Pécs—Ljubljana című műsort A Magyar és a Ljubljanai Televí­zió közös, szórakoztató műsorá­nak célja, hogy a két város legszebb, legismertebb épüle­teit, szórakozóhelyeit és minde­nekelőtt művészeit mindkét or­szág nézőinek bemutassák. Egy kis ízelítő Pécsről: a Bóbita együttes, a Pécsi Balett, a pécsi vásár, a Pécsi Pezsgőgyár, ahol Sass Sylvia és Berkes János a Traviata pezsgőáriáját adja elő. Közreműködik továbbá a pécsi Baranya együttes. A ljubljanai kollégák bemutatják a híres Parasztlakodalmast, népszerű popegyütteseket, az Agropopot, a nyári szabadtéri játékokból is ízelítőt adnak. A sport és játék sem hiányzik majd a műsorból. Az úttörőszövetség megalaku­lásának 40. évfordulóját június 2-án ünnepeljük. Az országban gazdag programsorozat kereté­ben emlékeznek meg a jubile­umról. A Magyar Televízió töb­bek között így volt, hogy volt címmel kétrészes dokumentum­filmben mutatja be az úttörő­mozgalom 40 éves történetét, kiemelkedő eseményeit, országos akcióit. Május 31-én délelőtt egyórás közvetítést ad a Város­liget egész napos kulturális és sportprogramjából Gyermek­majális címmel. Június 1-jén az úttörőstadion újbóli megnyitása alkalmából rendezett műsort sugározza, június 2-án, hétfőn rendkívüli adásnap lesz a té­vében Szupergála címmel. Eb­ben többek között összefoglalót láthatunk a margitszigeti béke­nap rendezvényeiből. Ugyancsak a gyermekeket ér­dekelheti elsősorban A csodála­tos nyúlcipő című krimi báb­­tévéjáték, amelyet Fésűs Éva és Deák István írt, az utóbbi ren­dezett. A Csupafül sorozat eme újabb epizódjának felvételei már elkészültek. Viszont még forgatják — szintén a gyermek- és diákműsorok főszerkesztősé­ge kebelében — a Bohóccipő című burleszk tévéjátékot, amely majd Mikulás tájékán kerül a képernyőre. Ajándék a Déri Múzeumnak Építészeti felújítás miatt immár két és fél éve tart zartra a Tócóskertben a Hol­ló László-emlékmúzeum. Az épület korszerűsítése befeje­ződött, az emlékmúzeum a környezet rendezése után, a tervek szerint ez év őszétől várja újból látogatóit. Az olvasók bizonyára em­lékeznek rá, hogy az emlék­múzeum alapját Holló László festőművész és felesége váro­sunknak fölajánlott bőkezű adománya vetette meg. Most folyik az új állandó kiállítás tervezése, amelynek mintegy kétszeresére növekedett kiál­lítási tér áll majd a rendel­kezésére. A művész özvegye, Holló Lászlóné Maksa Olga továbbra is segítő figyelem­mel kíséri az emlékmúzeum sorsát, az ott folyó munkát. Újabb nagylelkű ajándéka révén tíz festménnyel gazda­godott a Déri Múzeum gyűj­teménye, a Holló László-kiál­­lítás és az emlékmúzeumban berendezendő Hrabéczy Er­­nő-emlékszoba. A nyolc Holló-kép a mű­vész legszebb alkotásai közé tartozik és felmérhetetlen ér­tékük, hogy hiányt pótlóan egészítik ki az új kiállítás anyagát. Ez Holló László mű­vészetét az egyéni stílus fej­lődésének fonalán haladva, a művész sajátos, kései expresszionista stílusának kialakulását a lehetőségek szerint nyomról nyomra kö­vetve kívánja bemutatni. Az ajándékban szerepel egy ko­rai párizsi akttanulmány, amely elsősorban azért, fon­tos, mert Holló László saját stílusát kereső, pályakezdő évei hosszan tartottak, és az ekkor készült alkotások je­lentősen segítenek festészete sokfelé ágazó gyökereinek feltárásában. Több 1928—1929-ben ké­szült portréja a művészi pá­lya egyik legtermékenyebb és fordulatot jelentő szaka­szát képviselik, míg az 1931 - es Angelusz és az 1943-as Lakodalmasok az életmű leg­kiemelkedőbb alkotásai közé tartoznak. Feleségéről festett arcképeit és télitáj-sorozatát is képviseli az adományban egy-egy hatvanas évek első felében készült műve. A nagyvonalú ajándékozás értékét tovább növeli az, hogy a múzeum képzőműv­ezeti gyűjteménye ezekben a években a tudvalévően ese­kély vásárlási keret miatt, el­sősorban közületi ajándéko­zások révén gyarapodik, és magánjellegű adományokr is egyre kevésbé számít­. A közönség soha nem gyö­nyörködhetett volna ezekbe­­a festményekben, ha a mú­zeum csak saját anyagi for­rásaira támaszkodhatna csu­pán. Holló László: Lakodalmasok, 1943 Holló László: Angelusz, 1931 (Fotó: F. Molnár Erzsébet) Egy régi és egy viszony­lag új filmsláger teszi so­kak számára vonzóvá a Filmmúzeum május havi műsorát. Az egyik, neve­zetesen a Love Story,­ új­donság a debreceni nézők számára, bemutatására mindeddig még nem ke­rült sor, érthető hát, ha sokak figyelmét felkelti az Amerikában kétségtelenül páratlan sikersorozatot el­ért filmalkotás. A másik, Margaret Mitchell világ­hírű bestsellerének, az Elfújta a szélnek film­­változata a közelmúltban már szerepelt a Filmmú­zeum programján , de ez a körülmény feltételez­­hetőleg nem fogja erősen csökkenteni az érdeklődők számát. És mindez napja­ink érzelemszegény világá­ban végeredményben tel­jesen természetes dolog, hiszen két olyan filmről van szó, ami joggal kelti fel az emberek érdeklődé­sét, mert olyan jellegű szórakozást biztosít az em­berek számára, amire időnként mindenkinek el­engedhetetlenül szüksége van. A szórakozás — ez eset­ben a Love Story vagy az Elfújta a szél megtekinté­se — ugyanis bizonyos kellemes érzést biztosít az embereknek, s erre a kellemes érzésre meghatá­rozott időközönként mind­nyájan rászorulunk. Mi a forrása, a jó érzésnek, amit az ember a szórako­­záskultúrában keres, s ami a különböző szórakozási formákban primitív vagy komplex megvalósulást ta­lál? Király Jenő a népsze­rű filmkultúráról szóló ta­nulmányában erre a kér­désre a következő választ adja: „A szórakozás felcsigáz­za az eltompult vagy egy­oldalúvá vált érzékeket, érzésmódokat, szenvedélye­ket, felébreszti a szunnya­dó érzékenységet, és har­monikus egységbe szervezi őket. A szórakoztató mű­alkotás olyan mozgalmas harmóniát valósít meg, amelyet lehetőségei jelzé­seként állít az ember elé, és az élvezet, amelyet fel­kelt, a mű által hordozott modell mozgalmas harmó­niájával való egyesülésben talált beteljesedettség ér­zete. A képek a felidézett, felfokozott és a felfokozott felidézésében elrendezett érzésmódok hordozói. A mű vívmánya az érzés­módok új állapota, a szen­vedélyek új orientációs módja, amelyhez a mű se­gítette hozzá a megszólí­tott, mozgósított, felkorbá­csolt és összehangolt szen­vedélyeket.” (Király Jenő: Bevezetés a népszerű filmkultúra vizsgálatába) Azok a nézők — s gon­dolom, nem kevesen lesz­nek —, akik újra megné­zik az Elfújta a szelet, s akik — akár olvasták Erich Segal könyvét, akár nem — jegyet válta­nak a Love Storyra, nem azért teszik, hogy tanul­mányozzák, mint pl. a Po­tyomkin páncélos, vagy a Tavaly Marienbadban né­zői, hanem azért, hogy el­merüljenek benne. A szó­rakozás — amelynek biz­tosítása mindig is elsődle­ges célként lebegett az amerikai filmes szakembe­rek szeme előtt — egyesí­ti a felvillanyozottság szí­vet bizsergető izgalmát a beteljesedettség andalító nyugalmával, felszabadít­ja, felkavarja az indulato­kat, s összességében olyan életérzést biztosít a műél­vezőnek, amelyekre a mindennapi élet nem ad lehetőséget. A szórakozta­tóművészet könnyen le­hetővé teszi, hogy a befo­gadó egyesüljön a művel — a komoly esztétikum területén mindez már sokkal bonyolultabb fo­lyamat során valósulhat meg. Van persze nemes szó­rakoztatás és nemtelen, színvonalas és színvonal­talan is — de maga a szórakoztatás önmagában még egyáltalán nem vala­miféle negatív esztétikai minősítés. Ellenkezőleg: ősi és szerves funkciója a műalkotásnak, az esztéti­kai értéknek — noha nem önmagában tölti ki és minősíti a művészetet, csak az egyik funkciója annak, és a maga sajátos sűrítettségében és érzelmi telítettségében el is külö­nül a szórakozás egyéb formáitól. Az­­azonban aligha tagadható, hogy az emberek azért foglalkoz­nak művészettel, azért ol­vasnak, járnak színházba, moziba, múzeumokba, azért hallgatnak zenét, mert — eltekintve a társa­dalmi elvárásoknak eleget tenni kívánó sznoboktól — örömüket lelik, élvezetü­ket találják benne, mert mindez, vagy ezek vala­melyike kellemes időtöl­tés, szórakozás számukra. Egész esztétikai rendsze­rek alapulnak ezen a fel­ismerésen, e tekintetben ugyanis nincs különbség Tolsztoj és Margaret Mitchell, a Potyomkin páncélos és a Love Story között. Könnyű dolog a szóra­koztató alkotásokban — mint a vágykiélés, az ön- és társadalomeszményítés formáiban — kimutatni az alacsonyabb rendűt az „igazi művészi” alkotások­hoz viszonyítva. A vita azonban az utóbbi évek­ben már egyáltalán nem arról folyik — mert nem is folyhat —, hogy a szó­rakoztatóművészet és az „igazi művészet” egyenér­tékű-e, hanem arról van szó, hogy mivel eredendő­en különböző értékű és jellegű dolgokról van szó, mérhetők-e egyenlő mér­cével. S bizonyos mérté­kig arról is, hogy ez a vi­tathatatlan értékkülönb­ség vajon szükségképpen a teljes értéktelenséget je­lenti-e? Margaret Mitchell regényének művészi érté­kén sokan vitatkoztak, sőt a kritikusok többsége an­nak létét egyértelműen kétségbe vonta — ékesen bizonyítja mindezt az a közismert tény, hogy a magukra valamit is adó amerikai irodalomtörténe­tek egyáltalán nem em­lítik az Elfújta a szelet, s a világ filmtörténetei sem rajongtak Victor Fleming alkotásáért. Mindez azon­ban nem jelentett aka­dályt sem a regény, sem a film világsikerében. Fel­­tételezhetőleg ugyanez a sors vár Erich Segal regé­nyére és a belőle készült filmre is, azaz miközben a kritikusok mindkét művet csak fanyalogva, s csak imitt-amott fogják meg­említeni, az olvasók a magasröptű értékelésekre mit sem adva a regény lapjait rongyosra fogják olvasni, a nézők pedig változatlanul zsebkendő­jüket csordultig fogják sírni. Ez a tény is azt bi­zonyítja, hogy nem sza­bad egyszerű kézlegyintés­sel elmenni az ilyen jelle­gű alkotások mellett, ha­nem igenis komolyan fel kell figyelni rájuk, s ala­pos, részletes elemzéssel kell rámutatni hibáikra és értékeikre egyaránt. Sümegi Anikó FILMSLÁGEREK HAJDn-hiHARI NAPsZJ - IHlk­. IVt/UUS 201

Next