Hajdú-Bihari Napló, 1986. május (43. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-20 / 117. szám
Pályázati felhívás A Néprajzi Múzeum, az MTA Nyelvtudományi Intézete, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum, az MTA Néprajzi Kutatócsoportja, a Magyar Néprajzi Társaság, a Hazafias Népfront, a KISZ KB, a debreceni Déri Múzeum meghirdeti az 1986. évi XXXIV. országos néprajzi és népnyelvi gyűjtőpályázatot. A pályázatra csak olyan munka adható be, amely nyomtatásban nem jelent meg, és eredeti ismeretanyagot tartalmaz. Néprajzi témakörök Anyagi kultúra: 1. A paraszti tárgykultúra vizsgálata: munkaeszközök, szobabelsők, hagyományos bútorelrendezés, konyhák, kamrák berendezése, viselet stb. kutatása. Tárgyfelkutató lapok kitöltése, az eszközkészlet felmérése a múlt-ban és a jelenben. 2. A paraszti kézművesség, a falusi kisiparok — múltjuk és fennmaradásuk. 3. Telekelrendezés. Présházak, pincék. 4. Egy falu hagyományos táplálkozásának bemutatása a legújabb fejlődés jelzésével. 5. Paraszti kertek népi növényismerete, etnobotanikai vizsgálatok. Szellemi kultúra, társadalomnéprajz. 1. A család vizsgálata, egy parasztcsalád életkörülményeinek alakulása 1945 után, önéletrajzok, családi naplók felkutatása. 2. A nők helyzetének megváltozása a falusi társadalomban. 3. A lakosság vándorlásának a vizsgálata a múltban és a jelenben. Paraszti életkörülmények között élő, ipari munkával foglalkozó családok életmódja. 4. Mai falusi és kisvárosi ünnepek. 5. A gyermekélet, a gyermekfolklór vizsgálata. 6. Egy falu hiedelmeinek, szokásainak teljességre törő leírása. 7. Egy énekes dalrepertoárjának bemutatása. 8. Egyéb, szabadon választott néprajzi témák. Nyelvjárási témakörök: 1. Nyelvjárási szókincs, tájszavak, szólások, közmondások. 2. Személynevek (ragadványnevek, keresztnevek, becenevek stb.). 3. Állatnevek, állatszólítók. 4. Növénynevek (népi elnevezések és ezek eredetét magyarázó történetek). 5. Földrajzi nevek és eredetmagyarázó történetek. Tudnivalók: A pályázat nyílt, azon bárki részt vehet, aki néprajzi és nyelvjáráskutatással hivatásszerűen nem foglalkozik. Egy pályázótól több pályamunkát is elfogadnak, illetve több pályázó vagy szakkör közösen is elkészíthet pályaművet. A pályázatnak felnőtt és ifjúsági tagozata van. Pályázni lehet: a) Olyan pályamunkákkal a felsorolt ajánlott témakörökben, amelyek terjedelmesebb anyaggyűjtés alapján álló feldolgozásokat tartalmaznak, b) Olyan munkákkal, amelyek eredeti adat- és forrásgyűjtéseket tartalmaznak. A magnetofonszalagra rögzített anyagot le kell jegyezni és a felvétellel együtt kell beküldeni. A pályamunkát két azonos tartalmú és kiállítású, lehetőleg gépelt példányban kell beküldeni a Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Igazgatósága címére (Debrecen, Déri tér 1., Pf.: 61. 4001). Nemzetiségi témájú pályamunkákat három példányban kell beadni. A pályázók szakmai, illetve szóbeli segítséget kérhetnek a Déri Múzeum néprajzos munkatársaitól. Nem lehet a pályázaton doktori értekezésekkel, továbbá olyan kéziratokkal részt venni, amelyek elkészítését hivatalos munkaterv írja elő Felhívjuk pályázóink szíves figyelmét arra, hogy a beadott kéziratokat nem küldjük vissza! A kéziratok benyújtási határideje a debreceni Déri Múzeumnak: 1986. augusztus 31. A határidőig be nem nyújtott pályamunkák az országos döntőn nem vehetnek részt! A pályaműveken fel kell tüntetni a pályázó (szerző) nevét, pontos címét és foglalkozását! (Ennek hiányában a pályamunka nem vehet részt az országos döntőn.) Országos díjazás. A néprajzi, nyelvjárási, adat- és forrásgyűjtő pályamunkák díjazása kétlépcsős rendszerben történik, oly módon, hogy az országos pályadíjak a megyei díjak kiegészítésével születnek. Felnőtt tagozat: 1. díj: 5000, 2. 3000, 3. 2000 forint. Ifjúsági tagozat: 1. 2500, 2. 2000, 3. 1500 forint. Helyi (megyei) díjazás. Felnőtt tagozat: 1. díj 3000, 2. 2000, 3. 1500 forint. Ifjúsági tagozat: 1. 2000, 2. 1200, 3. 800 forint. TÉVÉTALLÓZÓ A televízió stúdióiban, külső helyszíneken többé-kevésbé elkészültek a televízió májusra tervezett programjai. Ezek között most elsősorban szórakoztató zenei és prózai műveket találunk, mellettük természetesen televíziós játékokat, komoly zenei műveket is. Kuncz Aladár A fekete kolostor című regényéből (Száraz György „bedolgozásával”, Zahora Mária dramaturgiai átigazításával, Mihályi Imre rendezi). A június közepéig tartó felvételek színhelye Esztergom és Pilisborosjenő A tévéfilm főszerepeit Szakácsi Sándor, Andorai Péter, Máté Gábor, Koncz Gábor, Rubold Ödön és Gera Zoltán játsszák. A nagy sikerű könyv — és feldolgozása — azoknak a magyar hadifoglyoknak az életével ismertette meg, akiket az első világháború idején a noirmoutier-i táborba vetett sorsuk. Közülük sokan később művészekként vagy tudósként váltak ismertté. Ugyancsak e kategóriába tartozik Szabó György—Miskolczi Miklós Nyolc évszak című tévéjátéka, amelyet Várkonyi Gábor rendezett. A főszereplők: Götz Anna, Hámori Ildikó, Moór Mariann, Horváth Sándor, Csomós Mari, Bubik István, Pápai Erika, Cseke Péter, Simorjai Emese és Meszléri Judit. Brigitta, egy vidéki tanár lánya elhatározza, hogy szülei akarata ellenére színésznő lesz. Mindent gondosan előkészít, megszökik a szülői házból és jelentkezik a Színművészeti Főiskolára. Nem veszik fel, de a lánynak már nincs ereje visszatérni szülővárosába, elhatározza, hogy Budapesten marad. Hányattatásai, kalandjai, szerelmei alkalmat adnak arra, hogy Brigittával azonosulva a nézők is részesei legyenek gondjainak, örömeinek. A zenei és kulturális főosztály komoly zenei osztálya Csenterics Ágnes rendezésében viszi filmre Szereposztástól a bemutatóig címmel a Macbeth balettváltozatait. A művet Porikor Ildikó, Dózsa Imre, Jezenitzky Sándor és Hevesi Imre főszereplésével állították színpadra. V. Vasziljev, a Moszkvai Nagyszínház világhírű táncművésze készítette a balett koreográfiáját, amit most Moszkva és Berlin után Budapesten is bemutatnak A műsorban a betanítás és színpadra állítás fázisait mutatják be, majd kikapcsolnak az Operaházba, hogy a tévénézők is tanúi lehessenek a premier egy részének. Ugyancsak a kulturális és zenei főosztály szervezésében kerül filmszalagra a Monserrati fiúkórs Budapesten adandó hangversenye. A felvétel helye május 27-én este nyolc órakor az Irányi úti Szent Imre-templom, ahol a kórus hangversenyt ad. A világhírű kórus műsorán többek között Monteverdi-, Brahms-, Bruckner-művek hallhatók. A szórakoztató főszerkesztőség e hónapban forgatja a Pécs—Ljubljana című műsort A Magyar és a Ljubljanai Televízió közös, szórakoztató műsorának célja, hogy a két város legszebb, legismertebb épületeit, szórakozóhelyeit és mindenekelőtt művészeit mindkét ország nézőinek bemutassák. Egy kis ízelítő Pécsről: a Bóbita együttes, a Pécsi Balett, a pécsi vásár, a Pécsi Pezsgőgyár, ahol Sass Sylvia és Berkes János a Traviata pezsgőáriáját adja elő. Közreműködik továbbá a pécsi Baranya együttes. A ljubljanai kollégák bemutatják a híres Parasztlakodalmast, népszerű popegyütteseket, az Agropopot, a nyári szabadtéri játékokból is ízelítőt adnak. A sport és játék sem hiányzik majd a műsorból. Az úttörőszövetség megalakulásának 40. évfordulóját június 2-án ünnepeljük. Az országban gazdag programsorozat keretében emlékeznek meg a jubileumról. A Magyar Televízió többek között így volt, hogy volt címmel kétrészes dokumentumfilmben mutatja be az úttörőmozgalom 40 éves történetét, kiemelkedő eseményeit, országos akcióit. Május 31-én délelőtt egyórás közvetítést ad a Városliget egész napos kulturális és sportprogramjából Gyermekmajális címmel. Június 1-jén az úttörőstadion újbóli megnyitása alkalmából rendezett műsort sugározza, június 2-án, hétfőn rendkívüli adásnap lesz a tévében Szupergála címmel. Ebben többek között összefoglalót láthatunk a margitszigeti békenap rendezvényeiből. Ugyancsak a gyermekeket érdekelheti elsősorban A csodálatos nyúlcipő című krimi bábtévéjáték, amelyet Fésűs Éva és Deák István írt, az utóbbi rendezett. A Csupafül sorozat eme újabb epizódjának felvételei már elkészültek. Viszont még forgatják — szintén a gyermek- és diákműsorok főszerkesztősége kebelében — a Bohóccipő című burleszk tévéjátékot, amely majd Mikulás tájékán kerül a képernyőre. Ajándék a Déri Múzeumnak Építészeti felújítás miatt immár két és fél éve tart zartra a Tócóskertben a Holló László-emlékmúzeum. Az épület korszerűsítése befejeződött, az emlékmúzeum a környezet rendezése után, a tervek szerint ez év őszétől várja újból látogatóit. Az olvasók bizonyára emlékeznek rá, hogy az emlékmúzeum alapját Holló László festőművész és felesége városunknak fölajánlott bőkezű adománya vetette meg. Most folyik az új állandó kiállítás tervezése, amelynek mintegy kétszeresére növekedett kiállítási tér áll majd a rendelkezésére. A művész özvegye, Holló Lászlóné Maksa Olga továbbra is segítő figyelemmel kíséri az emlékmúzeum sorsát, az ott folyó munkát. Újabb nagylelkű ajándéka révén tíz festménnyel gazdagodott a Déri Múzeum gyűjteménye, a Holló László-kiállítás és az emlékmúzeumban berendezendő Hrabéczy Ernő-emlékszoba. A nyolc Holló-kép a művész legszebb alkotásai közé tartozik és felmérhetetlen értékük, hogy hiányt pótlóan egészítik ki az új kiállítás anyagát. Ez Holló László művészetét az egyéni stílus fejlődésének fonalán haladva, a művész sajátos, kései expresszionista stílusának kialakulását a lehetőségek szerint nyomról nyomra követve kívánja bemutatni. Az ajándékban szerepel egy korai párizsi akttanulmány, amely elsősorban azért, fontos, mert Holló László saját stílusát kereső, pályakezdő évei hosszan tartottak, és az ekkor készült alkotások jelentősen segítenek festészete sokfelé ágazó gyökereinek feltárásában. Több 1928—1929-ben készült portréja a művészi pálya egyik legtermékenyebb és fordulatot jelentő szakaszát képviselik, míg az 1931 - es Angelusz és az 1943-as Lakodalmasok az életmű legkiemelkedőbb alkotásai közé tartoznak. Feleségéről festett arcképeit és télitáj-sorozatát is képviseli az adományban egy-egy hatvanas évek első felében készült műve. A nagyvonalú ajándékozás értékét tovább növeli az, hogy a múzeum képzőművezeti gyűjteménye ezekben a években a tudvalévően esekély vásárlási keret miatt, elsősorban közületi ajándékozások révén gyarapodik, és magánjellegű adományokr is egyre kevésbé számít. A közönség soha nem gyönyörködhetett volna ezekbea festményekben, ha a múzeum csak saját anyagi forrásaira támaszkodhatna csupán. Holló László: Lakodalmasok, 1943 Holló László: Angelusz, 1931 (Fotó: F. Molnár Erzsébet) Egy régi és egy viszonylag új filmsláger teszi sokak számára vonzóvá a Filmmúzeum május havi műsorát. Az egyik, nevezetesen a Love Story, újdonság a debreceni nézők számára, bemutatására mindeddig még nem került sor, érthető hát, ha sokak figyelmét felkelti az Amerikában kétségtelenül páratlan sikersorozatot elért filmalkotás. A másik, Margaret Mitchell világhírű bestsellerének, az Elfújta a szélnek filmváltozata a közelmúltban már szerepelt a Filmmúzeum programján , de ez a körülmény feltételezhetőleg nem fogja erősen csökkenteni az érdeklődők számát. És mindez napjaink érzelemszegény világában végeredményben teljesen természetes dolog, hiszen két olyan filmről van szó, ami joggal kelti fel az emberek érdeklődését, mert olyan jellegű szórakozást biztosít az emberek számára, amire időnként mindenkinek elengedhetetlenül szüksége van. A szórakozás — ez esetben a Love Story vagy az Elfújta a szél megtekintése — ugyanis bizonyos kellemes érzést biztosít az embereknek, s erre a kellemes érzésre meghatározott időközönként mindnyájan rászorulunk. Mi a forrása, a jó érzésnek, amit az ember a szórakozáskultúrában keres, s ami a különböző szórakozási formákban primitív vagy komplex megvalósulást talál? Király Jenő a népszerű filmkultúráról szóló tanulmányában erre a kérdésre a következő választ adja: „A szórakozás felcsigázza az eltompult vagy egyoldalúvá vált érzékeket, érzésmódokat, szenvedélyeket, felébreszti a szunnyadó érzékenységet, és harmonikus egységbe szervezi őket. A szórakoztató műalkotás olyan mozgalmas harmóniát valósít meg, amelyet lehetőségei jelzéseként állít az ember elé, és az élvezet, amelyet felkelt, a mű által hordozott modell mozgalmas harmóniájával való egyesülésben talált beteljesedettség érzete. A képek a felidézett, felfokozott és a felfokozott felidézésében elrendezett érzésmódok hordozói. A mű vívmánya az érzésmódok új állapota, a szenvedélyek új orientációs módja, amelyhez a mű segítette hozzá a megszólított, mozgósított, felkorbácsolt és összehangolt szenvedélyeket.” (Király Jenő: Bevezetés a népszerű filmkultúra vizsgálatába) Azok a nézők — s gondolom, nem kevesen lesznek —, akik újra megnézik az Elfújta a szelet, s akik — akár olvasták Erich Segal könyvét, akár nem — jegyet váltanak a Love Storyra, nem azért teszik, hogy tanulmányozzák, mint pl. a Potyomkin páncélos, vagy a Tavaly Marienbadban nézői, hanem azért, hogy elmerüljenek benne. A szórakozás — amelynek biztosítása mindig is elsődleges célként lebegett az amerikai filmes szakemberek szeme előtt — egyesíti a felvillanyozottság szívet bizsergető izgalmát a beteljesedettség andalító nyugalmával, felszabadítja, felkavarja az indulatokat, s összességében olyan életérzést biztosít a műélvezőnek, amelyekre a mindennapi élet nem ad lehetőséget. A szórakoztatóművészet könnyen lehetővé teszi, hogy a befogadó egyesüljön a művel — a komoly esztétikum területén mindez már sokkal bonyolultabb folyamat során valósulhat meg. Van persze nemes szórakoztatás és nemtelen, színvonalas és színvonaltalan is — de maga a szórakoztatás önmagában még egyáltalán nem valamiféle negatív esztétikai minősítés. Ellenkezőleg: ősi és szerves funkciója a műalkotásnak, az esztétikai értéknek — noha nem önmagában tölti ki és minősíti a művészetet, csak az egyik funkciója annak, és a maga sajátos sűrítettségében és érzelmi telítettségében el is különül a szórakozás egyéb formáitól. Azazonban aligha tagadható, hogy az emberek azért foglalkoznak művészettel, azért olvasnak, járnak színházba, moziba, múzeumokba, azért hallgatnak zenét, mert — eltekintve a társadalmi elvárásoknak eleget tenni kívánó sznoboktól — örömüket lelik, élvezetüket találják benne, mert mindez, vagy ezek valamelyike kellemes időtöltés, szórakozás számukra. Egész esztétikai rendszerek alapulnak ezen a felismerésen, e tekintetben ugyanis nincs különbség Tolsztoj és Margaret Mitchell, a Potyomkin páncélos és a Love Story között. Könnyű dolog a szórakoztató alkotásokban — mint a vágykiélés, az ön- és társadalomeszményítés formáiban — kimutatni az alacsonyabb rendűt az „igazi művészi” alkotásokhoz viszonyítva. A vita azonban az utóbbi években már egyáltalán nem arról folyik — mert nem is folyhat —, hogy a szórakoztatóművészet és az „igazi művészet” egyenértékű-e, hanem arról van szó, hogy mivel eredendően különböző értékű és jellegű dolgokról van szó, mérhetők-e egyenlő mércével. S bizonyos mértékig arról is, hogy ez a vitathatatlan értékkülönbség vajon szükségképpen a teljes értéktelenséget jelenti-e? Margaret Mitchell regényének művészi értékén sokan vitatkoztak, sőt a kritikusok többsége annak létét egyértelműen kétségbe vonta — ékesen bizonyítja mindezt az a közismert tény, hogy a magukra valamit is adó amerikai irodalomtörténetek egyáltalán nem említik az Elfújta a szelet, s a világ filmtörténetei sem rajongtak Victor Fleming alkotásáért. Mindez azonban nem jelentett akadályt sem a regény, sem a film világsikerében. Feltételezhetőleg ugyanez a sors vár Erich Segal regényére és a belőle készült filmre is, azaz miközben a kritikusok mindkét művet csak fanyalogva, s csak imitt-amott fogják megemlíteni, az olvasók a magasröptű értékelésekre mit sem adva a regény lapjait rongyosra fogják olvasni, a nézők pedig változatlanul zsebkendőjüket csordultig fogják sírni. Ez a tény is azt bizonyítja, hogy nem szabad egyszerű kézlegyintéssel elmenni az ilyen jellegű alkotások mellett, hanem igenis komolyan fel kell figyelni rájuk, s alapos, részletes elemzéssel kell rámutatni hibáikra és értékeikre egyaránt. Sümegi Anikó FILMSLÁGEREK HAJDn-hiHARI NAPsZJ - IHlk. IVt/UUS 201