Hajdú-Bihari Napló, 1987. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-02 / 27. szám

Befejeződtek a Munkásőrség egységgyű­lései Országszerte befejeződtek a Munkásőrség egységgyűlé­sei, amelyeken, a testület tag­jai megemlékeztek a mun­káshatalom megvédésének, a párt újjászervezésének és a Munkásőrség megalakulásá­nak 30. évfordulójáról. A hétvégi pihenőnapokon meg­tartott gyűléseken köszön­,­tötték a testület 4200 alapító tagját és azokat, akik részt vettek a Munkásőrség meg­szervezésében, segítették te­vékenységét. Az alapítók és családtagjaik helytállását névre szóló levélben köszön­te meg az országos parancs­nok. A testület tagjai min­denütt tisztelettel adóztak az elhunyt alapító munkás­őrök emlékének, koszorúkat helyeztek el sírjaikon. A nagy nyilvánosság előtt megtartott gyűléseken részt vett a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának több tagja. Ott voltak a kormány, az állami és a társadalmi szervezetek, illetve a társ fegyveres erők és testületek képviselői, akik időszerű feladatokról, köztük a termeléssel, a közrendvé­delemmel és az állampolgári fegyelem erősítésével össze­függő kérdésekről szóltak. Harmincöt egységnél új csapatzászlót avattak, ame­lyeket nagyüzemek munkás­kollektívái adományoztak a munkásőröknek. A gyöngyö­si, a bajai, a mosonmagyar­óvári egység a magyar mun­kásmozgalom egy-egy ki­emelkedő személyiségének nevét vette fel. Az országos parancsnok Kőbányán, Kar­cagon, Körmenden és Hód­mezővásárhelyen olyan sok­­gyermekes édesanyákat tün­tetett ki, akiknek a család­jában több munkásőr telje­sít szolgálatot. Az egységgyűléseken kol­lektív elismeréseket vehet­tek át a kiválóan dolgozó munkásőrközösségek. Az El­nöki Tanács a nyíregyházi, a pécsi, a szolnoki, a gyön­gyösi és a kőbányai egysé­get a Vörös Csillag Érdem­renddel tüntetette ki. A Mun­kásőrség kiváló egysége cí­met az idén a Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett miskolci Oprendek Sándor egység kapta. Elismerésben részesült a ceglédi, a hódme­zővásárhelyi, a tapolcai, a mosonmagyaróvári, a szom­bathelyi, a kaposvári egység, a Munkásőrség Nógrád és Fejér­­ Megyei Parancsnoksá­ga, a badacsonytomaji ki­képző és üdülőközpont, vala­mint a debreceni egység 4. századának 1. szakasza, a bajai egység bácsbokodi sza­kasza, a budapesti VIII. ke­rületi egység 1. százada és a budapesti XII. kerületi egy­ség 1. százada. Az ünnepsé­geken több mint négyezer új munkásőr, köztük számos fiatal lépett a testület sorai­ba. Az egységgyűlések után a munkásőrök megkezdték az idei kiképzési és szolgálati feladatok végrehajtását. (MTI) 1986-ban: 540 tonna méz a Hajdúságból Négy tiszántúli megye — Békés, Hajdú-Bihar, Sza­­bolcs-Szatmár és Szolnok — több mint 400 méhészének részvételével tanácskozást tartottak vasárnap Debre­cenben, a Mészöv-székház nagytermében. Szakmár János, a Hungaro­­nektár Közös Vállalat igaz­gatója adott számot az el­múlt esztendei eredmények­ről, az 1987. évi célkitűzések­ről és tervekről. Elmondotta többek között, hogy különö­sen jó évet zártak tavaly a méhészek. A Hungaronektár a tervezett 10 500 tonnával szemben 14 500 tonna mézet vásárolt fel, ebből 6200 ton­na volt a nyugati piacokon is keresett akácméz. A Haj­dú-Bihar megyei méhészek a legjobb termelők között vol­tak tavaly, összesen 540 ton­na mézet értékesítettek, 40 százalékkal többet, mint a megelőző esztendőben. Az igazgató tájékoztatója szerint a Hungaronektár 10 200 ton­na mézet exportált tavaly, a dollár bevétel ebből megha­ladta a 11 millió forintot, 10 százalékkal több volt, mint az előző esztendőkben. Az idei tennivalók szám­bavétele során ismertették, hogy kedvezőbb feltételekkel kezdte a közös vállalkozás az idei esztendőt, nagyobb a tartaléka. Hosszú táv­okra tervezett szerződéskötésekkel akarják biztosítani a na­gyobb termelési kedvet. Különösen nagy figyelmet keltett a tanácskozáson je­len lévők körében az a be­jelentés, hogy 1987. február elsejétől kezdve a Hungaro­nektár a korábbi 46 forinttal szemben 50 forintért vásá­rolja fel az akácmézet. Ha az édességet vándoroltatással gyűjtik össze, akkor egy fo­rint ötven filléres kilogram­monkénti felárat is adnak, s ha az értékesítés kedvező, akkor export-visszatérítés­ben is részesülnek a méhé­szek. ÁLLÁSFOGLALÁS A XI. országos békekonferencián elfogadott állásfoglalás teljes szövege: Helyünk a világban A béke minden ember legszemélyesebb közügye. Nem­csak a népek, a társadalmak tudatában, hanem az egyes emberekében is egyszerre vannak jelen a félelmek, a ve­szélyek és a reménységek, az új lehetőségek távlatai. Az emberiség történelmének legnagyobb veszélyével kell szem­benéznünk: az atomerővel képesek lennénk önmagunk megsemmisítésére. Ugyanakkor reális remények is élnek bennünk. Az atomháború elkerülhető. Az elmúlt két évben szüle­tett leszerelési javaslatok lehetőséget nyitnak arra, hogy a harmadik évezred küszöbét a tömegpusztító eszközök ter­hétől megszabadulva, kevesebb fegyverrel léphessük át. Ez a lehetőség a békemozgalom számára kötelességgé fokozódik: meg kell győznünk minden embert arról, hogy i­gadja meg ezt az alkalmat. El kell érnünk, hogy a ném­etek biztonságát politikai akarat, egymás érdekeinek tisz­­tetben tartása és kölcsönös bizalom szavatolja, ne pedig fegyverkezési verseny. Hogy ez a mai világhelyzetben nemcsak ábránd, arra bizonyosság a megállapodás a stock­holmi konferencián. Új politikai gondolkodásmód van kialakulóban, amely a kölcsönösen elfogadható kompromisszumokat keresi. Ma fontosabb, mint valaha, hogy a békemozgalmak politika­formáló tényezővé váljanak. Amikor az emberi civilizáció megmentéséről van szó, nincsenek kis és nagy országok, kis és nagy népek. Békemozgalmunk törekvéseit is kife­­jzi ez az ENSZ-ben előterjesztett magyar javaslat, hogy űzzék napirendre a nemzetközi béke és biztonság átfogó rendszerének megteremtését. Ennek építőkövei a nemzeti békemozgalmak, amelyek különösen alkalmasak lehetnek a kelet—nyugat közti feszültség enyhítésére. Fejlesztjük kapcsolatainkat a különböző politikai irány­zatokat képviselő nyugati békemozgalmakkal és a szocia­lista országok békeerőivel. Részt veszünk a Békevilágta­nács munkájának megújításában, támogatjuk kapcsolatai­nak bővítését. Kiemelt feladat, hogy Közép-Kelet-Európa országai és népei között javuljon az összefogás és az együttműködés a közéletben és a mindennapi életben is. Kezet nyújtunk mindenkinek, akivel szót tudunk érteni a béke megvédésében. Ennek tudatában alakítjuk szemé­lyes és közösségi kapcsolatainkat a más országokban élő, békét kívánó emberekkel és mozgalmakkal. Bővítjük a testvérmegyei,­­városi és­­községi együttmű­ködést, felhasználjuk az idegenforgalom lehetőségeit. A külföldön élő magyarokkal az eddiginél szorosabb kapcso­latra törekszünk. Szolidaritást vállalunk a fejlődő világ népeinek a sza­badságért, a haladásért, gyakran a puszta életért folyta­tott küzdelmével. Támogatjuk a nemzeti felszabadító moz­galmak igazságos harcát. A helyi konfliktusok békés ren­dezése mellett foglalunk állást. Elítéljük az erőszakkal való fenyegetést és a terrorizmus minden fajtáját. A nemzetközi színtéren rólunk alkotott véleményt a ha­zai valóság határozza meg. Szavunk súlyát növeli, ha hi­telesen képviseljük hazánkat, ha kifejezésre juttatjuk a­­magyar békemozgalom nemzeti vonásait. Helyünk a hazában Nemzeti fejlődésünk programja a szocializmus értékei­­­nek őrzése és gyarapítása. Ez mozgalmunk programja is. A társadalom minden rétegével szót értve, hozzájárulunk a Magyar Népköztársaság békepolitikájának formálásához és érvényre juttatásához. Országépítő munkánkat a korábbiaknál nehezebb felté­telek között végezzük. A magyar gazdaság fejlesztése kö­zös, jobb munkát követel. Ez előrelépésünk elemi feltétele, alapvető érdekünk, fejlődésünk megköveteli, hogy mind többen vegyünk részt a döntések előkészítésében, a köz­ügyek intézésében. A békemozgalomnak is segíteni kell, hogy ebben ki-ki megtalálja és vállalja feladatát. A béke igenlése az egységes magyar békemozgalom alap­ja. Ez cselekvő erő, amelyet meg kell őriznünk. Tudjuk és vállaljuk, hogy az együttműködés széles körű párbeszéd­ben, vitákban valósulhat meg. Világnézeti meggyőződéstől független együtt munkálkodunk mindenkivel, aki kész cse­lekedni a békéért. A békemozgalom a népi-nemzeti egység egyik alkotóele­me. A jövőben is közösen dolgozunk a Hazafias Népfront­tal, a KISZ-szel, a szakszervezetekkel, erősítjük kapcsola­tainkat a nemzetiségi szövetségekkel és a többi tömegszer­vezetekkel, érdekképviseleti szervvel. Számítunk a család, az iskola, a munkahely segítő közreműködésére. A szakmai békemozgalmak létrejöttével tartalmasabbá vált munkánk. Az orvosok, a pedagógusok, a nyugalmazott tábornokok, a mérnökök, az újságírók és a sportolók kez­deményezései gazdagítják nemzetközi kapcsolatainkat, ha­zai tevékenységünket. Arra törekszünk, hogy még több író, művész és tudós legyen közöttünk. Pezsdítően hat mozgalmunkra a fiatalok részvétele. Tá­mogatjuk a tartalmas, öntevékeny közösségi és egyéni kez­deményezéseket, az ifjúsági békecsoportok munkáját Örömmel vennénk, ha egyetemisták, főiskolások és fiatal értelmiségiek is utat találnának mozgalmunkhoz. Folytatjuk a kapcsolatépítést a munkásság, a mezőgazda­ságban dolgozók körében. Termelési közösségeik, brigád­jaik a békemunka fontos színterei lehetnek. A katolikus és az egyházközi békebizottság, minden egy­ház és felekezet összefogása, hazai és nemzetközi tevé­kenységük értékes hozzájárulás a béke védelméhez és kö­zelebb hozza mozgalmunkhoz a hívő embereket. Az Országos Béketanács és választott testületei a hagyo­mányokra és a kor követelményeire figyelemmel, demok­ratikusan irányítják a magyar békemozgalmat. Az OBT bizottságai továbbfejlesztik elemző, döntéselőkészítő mun­kájukat. Mozgalmunk továbbra is nyitott az élet által feltett új kérdésekre, kész a párbeszédre, a válaszok közös kimun­kálására. Cselekvési programunkat, munkánk módszereit a nemzetközi és a hazai élet eseményei nyomán folyamato­san, együtt határozzuk meg. Ezért közös gondolkodásra közös tettekre hívunk, várunk mindenkit! (MTI) i^11 LUDO-BIHARI NAPUO­N­IMI. FEBRUAR I. Új amerikai nagykövet Moszkvába Ronald Reagan amerikai elnök pénteken Jack­ M. Matlockot nevezte ki az Egyesült Államok új moszk­vai nagykövetének. A kine­vezést a szenátusnak még meg kell erősítenie. Az 57 éves hivatásos dip­lomata eddig már háromszor dolgozott különböző szintű diplomáciai beosztásban a Szovjetunióban. Mostani ki­nevezése előtt a Nemzetbiz­tonsági Tanács első számú szovjet szakértője és Reagan elnök kelet-nyugati kérdé­sekkel foglalkozó tanácsadó­ja volt. Matlock Arthur Hartmant váltja fel a Szovjetunióban működő amerikai diplomá­ciai képviselet élén. Hart­man 1981-től volt az Egye­sült Államok moszkvai nagykövete. Albano Nunes látogatása Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására ja­nuár 29. és 31. között­­láto­gatást tett Budapesten Al­bano Nunes, a Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a párt külügyi osztályának vezető­je. Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára fogadta a portugál vendéget, akivel Kótai Géza, a KB tagja, a KB külügyi osztályának ve­zetője és Gecse Attila, a külügyi osztály helyettes ve­zetője folytatott megbeszé­léseket. Megyénk képviselői a békekonferencián Örömteli percekkel kez­dődött pénteken délután a rangos esemény Baksai Ist­ván, a Hajdú-Bihar Megyei Húsipari és Állatforgalmi Vállalat szakszervezeti bi­zottságának titkára részére. Kollektívájuk képviseleté­ben ő vehette át az Orszá­gos Béketanács emlékpla­kettjét, azt a kitüntetést, amelyet sok éves békemoz­galmi munkával, s nem utolsósorban a novemberben rendezett békehónappal ér­demelt ki a vállalat. Ugyancsak programjuk volt már pénteken az Or­szágos Béketanács tagjainak is. Sokak számára talán kü­lönös, hogy az újjáválasz­tott béketanács már a kon­ferencia előtt ülést tartott, a testület tagjait azonban nem a konferencia résztve­vői választják, hanem az egyes megyék, társadalmi szervek delegálják. Ilyen módon lett az Országos Bé­ketanács tagja: Akai József, dr. Alberth Béláné — aki viszont betegsége miatt vé­gül nem tudott a konferen­cián részt venni —, dr. Bar­­tha Tibor, dr. Berényi Dé­nes, Hajas Zsuzsa, Gömöri János, Máté László, dr. Menyhárt Lajos, Pósán Emőke, Sarudi Sándor, Végh Csaba. Dr. Menyhárt Józse­fet, a Kossuth-egyetem párt­­bizottságának titkárát pén­teken­­ az OBT elnökségének is tagjává választották. A szombati plenáris ülés vitája hajdú-bihari hozzá­szólással kezdődött. Máté László, a Kölcsey Művelő­dési Központ főmunkatársa a közművelődésben dolgozók általános véleményének is hangot adott, amikor fel­szólalása elején azt mondta: „A mi munkánk elemi fel­tétele a békés, nyugodt élet.” Szólt a testvérvárosi, testvérmegyei kapcsolatok­ban rejlő, békét, nemzetközi kapcsolatokat erősítő lehető­ségekről, nem titkolva el, hogy gyakran bürokratikus akadályok nehezítik ezek kibontakozását, s még szo­cialista országok között is akad, amelyikkel nehezen megy az efféle kapcsolatok ápolása. Beszélt a kulturá­lis kapcsolatok rendkívül nagy jelentőségéről, a mű­vészeti együttesek cseréjé­nek azon oldaláról is, hogy ennek révén sokan közvet­len benyomást szerezhetnek más országokról, illetve az ideérkezők hazánkról, és tartós emberi kapcsolatok, barátságok is kialakulhat­nak. Tapasztalatok sokasága alapján mondotta, hogy a hozzánk érkező külföldi tu­risták ismeretei Magyaror­szágról még mindig nagyon távol állnak a valóságtól, hazánkat s a békét is szol­gáló népművelői feladat közreműködni abban, hogy vendégeinkben reális kép alakuljon ki a szocialista Magyarországról. A plenáris ülés másik hajdú-bihari felszólalója Gö­möri János, a vagongyár járműszerelője volt, ő a járműjavítóban folyó béke­munka tapasztalatait ismer­tette. Ez a munka nem könnyű, olyan objektív ne­hézségekbe ütközik, mint hogy a dolgozók többsége naponta ingázó, műszak után nincs lehetőség rá, hogy részükre bármilyen rendezvényt szervezzenek. Olyan formákat kellett hát meghonosítani, mint a ki­állítások rendezése, tabló­kon, faliújságokon keresztül történő tájékoztatás, a bri­gádgyűléseken, kisebb cso­portokban s egyénileg foly­tatott beszélgetések. Legfő­képpen a tájékoztatásra van szükség, hiszen a munkáso­kat nem kell a béke jelen­tőségéről meggyőzni. Aki két kezével alkot, annak a gondolat is rettenetes, hogy munkájának eredménye ér­telmetlenül pusztuljon el. A vasúti szerelvények „orvo­sai”, a vagongyári dolgozók azt kívánják, hogy a vilá­gon bárhol dolgozó szaktár­saik által megreparált va­gonok ne fegyvereket, harci eszközöket szállítsanak, ha­nem boldog embereket. A békekonferencia szom­bat délután szekciókban folytatta munkáját, Hajdú- Bihar megye küldöttei közül ezekben is kifejthették né­­hányan véleményüket. A szekciók vitájában felszólalt dr. Berényi Dénes, az Atom­ki igazgatója, dr. Menyhárt Lajos, dr. Pintér Jenő, a Tanítóképző Főiskola tanára, dr. Jugusztin László, a KLTE adjunktusa, Csontos János, a megyei tanács if­júsági és sportosztályának helyettes vezetője, Nagy Zsuzsa, a Napló rovatveze­tője. Késő este jó hangulatban indult hazafelé a hajdú-bi­hari küldöttség autóbusza, s az éjszaka közepén a na­gyon keményre vált téli idő­ben érkezett meg Debrecen­be. ÜGYELET — Csendes, nyugodt hétvé­gét tudhatunk magunk mö­gött — mondta tájékoztatójá­ban a mentők ügyeletese, és hasonló jókról adhatott szá­mot a rendőrség tisztje is. A tűzoltóknak kevesebb dol­guk akadt, mint általában, mindössze két súlyosabb tűz­esethez kellett kivonulniuk. Szombaton délelőtt 9 óra 28 perckor Ebesen, a Vörös Had­sereg u. 55. szám alatt égett le egy 6X8 méteres istálló, a tüzet elektromos rövidzárlat okozta. A tűzoltók gyors be­avatkozásának köszönhetően az istállóban tartott szarvas­­marhákat még időben sike­rült kimenteni az égő épület­ből, így nagyobb anyagi kár nem következett be. A másik említésre méltó eset Debrecenben, a Vaspálya u. 4. szám alatt történt, ahol vasárnap reggel 6 óra 28 perckor egy 6X8 méteres csa­ládi ház tetőszerkezete lob­bant lángra, és égett meg mintegy 15 négyzetméter te­rületen. A tüzet építési hiba okozta, a kéménybe szabály­ ________________________ talanul, egy faszerkezetű épületszerkezet volt beépítve. Személyi sérülés egyik eset­ben sem történt, az anyagi kár mindkét helyen 8—10 ezer forintra tehető. A mínusz 20 fok körüli hi­deg a legtöbb gondot a vasút dolgozóinak jelentette, a nagy hideg következtében ugyanis vasárnap reggelre sínek tör­tek el, és felsővezetékek sza­kadtak le. Az említett aka­dályok miatt vasárnap dél­előtt előfordultak késések a személyszállításban, a hőmér­séklet enyhülésével azonban helyreállt a rend, a vonatok menetrend szerint közleked­tek. A hibaelhárító egységek to­vábbra is a kritikus helyszí­neken tartózkodtak, hogy az esetleges műszaki hibákat azonnal elháríthassák. Melegben élvezhették a hét végét a gázfűtéses lakások­ban lakók, a gázszolgáltatás­ban ugyanis az elmúlt két napban semmiféle komolyabb fennakadás nem volt.

Next