Hajdú-Bihari Napló, 1987. július (44. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-07 / 158. szám

Tanulmányok Karinthyról, vita Szabó Dezsőről MEGJELENT AZ ALFÖLD JÚLIUSI SZÁMA A száz éve született Ka­rinthy Frigyes emlékére szen­tel három ta­nulmányból ál­ló blokkot a júliusi folyó­iratszám. Fülöp László Karin­thy Utazás a koponyám kö­rül című regé­nyét­­ elemzi (Egy­­klasszikus tényregény). Nagy Sz. Péter a Kötéltánc cí­mű műről el­mélkedik (Ka­rinthy Frigyes anti-freudista regénye), Kun András pedig Gondolatok Karinthy Fri­gyes különös lírai őszintesé­géről írt dol­gozatot. . A lapszám közli Páskándi Géza, Gál Sándor, Kovács István, Oláh János, Bényei József és Ba­­ránszky László verseit, Va­­thy Zsuzsa és Nyerges And­rás elbeszélését. A Fórum rovatban Bakó Endre a debreceni Ady Tár­saságról ír, a csehszlovákiai irodalomtörténész Turczel Lajos a lapban folyó Szabó Dezső-vitához kapcsolódik Szabó Dezső hatása a cseh­szlovákiai magyar kisebbség körében című írásával. Az Alföld közli Nagy Péter és a főszerkesztő, Juhász Béla levélváltását is — Szabó De­zső ügyben. A Kritika rovatban talál­juk Laczkó András, Pomo­­­gáts Béla, D. Rácz István, Mile Lajos, Lökös István, Debreczeni Attila, K. Deák László, Bakonyi István, Tóth Béla és Kiss Tamás kriti­káit, Halász Márton, László­­ffy Csaba, Bodor Pál, Czakó Gábor, Mohás Lívia, Halla-I­ma Erzsébet, Szávai Géza, Fekete Gyula, Székely János és Füst Milán könyveiről. Gazdag anyagot kínál a Figyelő rovat. Görömbölyi László Berényi Dénes: Em­ber és tudomány a XX. szá­zad utolsó évtizedeiben cí­mű, Bényei József a Magyar Hírmondó új kötetét, a Réz Pál válogatásában megjelent Magyar Eratót mutatja be. Simon Zoltán Zöldi László kis kötetéről (Az ÉS vitái) fejti ki véleményét, Arany Lajos a Váci Mihály-emlék­­napokról megjelent kiad­ványról, Erdei T. Sándor soproni versesfüzetről ír. Bu­kovinai székely népmese­gyűjteményről ír Erdész Sándor, Barna Gábor pedig a folyóirat illusztrációs anyagának szerzőjéről, Bal­la Demeter fotóművészeté­ről. Aczél Géza a Mozgó Vi­lágban megjelent Spiró György-versre reagál Egy versre” című glosszájában. IROD­­ALMI, művelődési és kritikai folyóirat GÁL SÁNDOR KOVÁCS ISTVÁN BÁSKÁNDI GÉZA VERSEI SZÁZ ÉVE SZÜLETETT KARINTHY FRIGYES: FÜLÖP LÁSZLÓ KUN ANDRÁS NAGY SZ­PÉTER TANULMÁNYAI BAKÓ ENDRE A HATVAN ÉVE ALAKULT ADY TÁRSASÁGRÓL TURCZEL LAJOS ÍRÁSA SZABÓ DEZSŐRŐL HARMINCNYOLCAINK ÉVFOLYAM IC­87­7 PÁSKÁNDI GÉZA VERSE Válassz, törpe-alakzat! Hogy te engem saját házadba fogadtál?! De miként? Mi okból? Három közül választhatsz, törpe Mint gazdag szegény rokonát, nehogy megszólalván haragudjon a nép, meg a más uraság, akik körében ez nemes, ősi szokás volt? Vagy ahogy Álmost az addig elűző testvér befogadta? Hiszen itt néki ugyanannyi e honra a juss! Vagy tán (gyanítom), mint Mikeséket Rodostó tengeri partja? De a császárizgatásra eszelte ki ezt a török bugyogós­­alak! Megalakult a Móricz Zsigmond Kör Több évig tartó előkészü­let után június 29-én, a hu­szadik század legnagyobb magyar prózaírójának 108. születésnapján Leányfalu­ban megalakult a Móricz Zsigmond Kör. Az előkészítő bizottság célja nem kifejezetten írói vagy irodalmi társaság lét­rehozása volt, hanem olyan társadalmi-kulturális egye­sület alakítása, amely mind­azokat tömöríti magában — foglalkozásra való tekintet nélkül —, akik Móricz Zsig­mond szellemi örökségét, írói utóéletét kívánják elő­mozdítani. A kör alakuló közgyűlésén körülbelül százötvenen je­lentek meg a község műve­lődési házában. A tagságot elsősorban Szentendre és Leányfalu értelmisége alkot­ja, de képviseltette magát az író szülőföldjének, Sza­­bolcs-Szatmár megyének több helysége (Nyíregyháza, Mátészalka, Fehérgyarmat, Túristvándi), s ott voltak Kisújszállás, Sárospatak, Debrecen (Móricz életének fontos állomásai ezek a vá­rosok) képviselői, sőt jöttek a Dunántúlról és Erdélyből is. Az ünnepi beszédet Czine Mihály egyetemi tanár, iro­dalomtörténész tartotta, aki elsősorban Móricz széles kö­rű társadalom- és emberis­meretét méltatta. Az író mű­veiben a huszadik század el­ső felének magyar társadal­mát — a napszámosoktól a dzsentrikig, a kishivatalno­­koktól az arisztokratákig, a pe­póktól a művészekig — teljes keresztmetszetében bemutatta. Regényeinek, drámáinak, elbeszéléseinek nemcsak hiteles realizmusa, hanem szenvedélyes állás­­foglalása, nyelvi gazdagsága is lenyűgöz. A hozzászólók több érde­kes javaslatot indítványoz­tak. Többek között egy ki­sebb Móricz-emlékház lét­rehozását, mivel az eredeti Móricz-ház berendezését, könyvtárát és kéziratgyűjte­ményét a Petőfi Irodalmi Múzeum megvásárolta és Pestre szállíttatta. Szabó Iván szobrász indítványozta, hogy a kör rendezzen kiál­lítást a Móriczot ábrázoló képzőművészeti alkotások­ból. A kör titkára, Veres János bejelentette, hogy év­könyveket szándékoznak ki­adni, amelyekben ismeretlen Móricz-dokumentumokat kö­zölnek. Végül megválasztották a kör vezetőségét. Tiszteletbe­li elnök az író leánya, Mó­ricz Virág, valamint Bar­­csay Jenő szobrászművész, elnök Czine Mihály lett. A tizenhét tagú választmány­ban főleg Pest és Szabolcs- Szatmár megyei tanárok, könyvtárosok, népművelők, írók, művészek foglalnak helyet. A kör tagja lehet bárhol élő magyar állam­polgár, aki Móricz szellemi örökségét támogatja. Tóth Endre Bihari néphagyomány Zsupos Zoltán: Esztár néprajza A Debreceni Kossuth La­jos Tudományegyetem Nép­rajzi Tanszékének kiadói szorgalmáról már többször fogalmazhattunk dicsérő szavakat. Az etnográfia ti­szántúli műhelye esztendők óta három könyvsorozat da­rabjait jelenteti meg. Az­ egyik a Folklór és etnográ­fia, a másik a Studia folklo­­ristica et ethnographica, a harmadik pedig a Gömör néprajza címet viseli. Mind­amellett évenként kezünkbe kerül a jelentős múltú pe­riodika, a messzi földön is megbecsült Műveltség és hagyomány, amely — az­ al­címe szerint (Ethnographica et folkloristica Carpathica) — a Kárpátok övezte föld népeinek életéről, kultúrájá­ról tesz közzé írásokat. A műhely korábban már végzett a Biharországban és a Hajdúságban folytatott ku­tatások nagyjával, ami nem jelenti azt, hogy valamelyik tanár vagy tanítvány oly­kor-olykor ne választaná ma is vizsgálata tárgyául me­gyénk egy-egy településének tradícióját. Ha a szakember a megyei múzeumi szerve­zet tagja, akkor egyenesen kötelessége a szűkebb régió­ban gondolkodnia. Mint ahogy Zsupos Zoltán, az Esztár néprajza szerzője is azt tette. A kis monográfia írója munkája kivitelezése­kor hűséget mutatott a jól ismert hagyományokhoz, módszerekhez. A falvak fel­tárt tradícióját megmutatni ugyanis megvan a szinte mindenkitől követett „parti­túra”. Először a természeti adottságokat veszi számba, majd Esztár nevének etimo­lógiáját ismerteti, rövid váz­latot is adva a település történetének. Ez­tár (vagyis magtár), István-vára — Is­tár — Esztár, így sorjáznak az elméletek. Tagányi Ká­róly­ felvetése, hogy az „1233-tól emlegetett isztro, osztro, osztoro, esztero nevű gyepű gátak czölöpökből, karókból készült vízi mű­vek” voltak, s ezek adták a helység nevét. Felvetődik a star (öreg) szláv szó is, en­nek a teóriának Kiss Lajos a terjesztője, aki nem ad hi­telt annak az „iránynak", amely az ösztörü (ágasfa, töltés, gát) szónak szavaz nagyobb bizalmat. A telepü­lés neve egyébként a Vára­­di regestrumban tűnik fel először 1215-ben, Yztharij formában, s a tatárjárás idején a kevésbé elpusztított települések közé tartozott, a nép megfelelő búvóhelyet talált a környező nádrenge­tegben. Település, építkezés, Nagy­birtok, Földművelés, Állatte­nyésztés — a továbbiakban ilyen egymásutánban köve­tik egymást a fejezetek, majd az emberi élet fordu­lóihoz (születés, házasság, halál) tapadó szokásokat, hiedelmeket teszi közzé. Kissé szűkösnek mutatkozik szemünkben a jeles napi szokások anyaga, ez viszont nem a kutató számlájára ír­ható, a református falvak­ban racionálisabb, kevésbé babonázó nép lakott, tőlük általában kisebb számú ter­mékenységvarázslás, időjós­lás stb. regisztrálható. A Hie­delemvilág című fejezet a következőképpen tagolódik: Kozmogónia, Állatok, Em­beri világ, Betegségek, Álom, Előjelek, Mitikus lé­nyek. Tekintélyes­­ jegyzet­anyag köríti a munkát, ben­ne számos illusztráló, bizo­nyító táblázat, kép tanulmá­nyozható. Aki ehhez fogható monográfia írására vállal­kozik, annak egyformán jár­tasnak kell lennie a tárgyi néprajzban és a folklórban. Nagyrészt az adatgyűjtés, -felmutatás dominál a kis könyvben, természetszerűleg sokkal inkább a szorgalom, mintsem az elemző elme műve. A könyv címét sokat ígérőnek, éppen ezért kevéssé megfelelőnek gondoljuk. Ez a dolgozat nem tudhatja Esztár néprajzát adni, ezzel szemben fejezeteket mutat Esztár néprajzából. Hisz nem szól az itt lakó nép zenéjéről, táncáról, a külvi­lághoz­­kötő kapcsolatairól, díszítőművészetéről, öltözkö­déséről, lakáskultúrájáról, szerelmi-szexuális életéről, s a valóság sok más szeleté­ről. Egyetlen kutatótól talán szerénytelen vállalkozás is lenne a teljesség igényével a terepre indulni. A bihari falu lakossága és a tudomány természetesen joggal örülhet a tehetséget, szorgalmat és ambíciókat egyként mutató fiatal etno­gráfus értékes könyvének. (Debrecen) Erdei Sándor FILM­N­AP­LÓ A szamuráj című film óta Alain Delon, a híres, de úgy is írhatnám: hír­hedt francia filmszínész szüntelenül egy fantomot kerget. Filmjeiben egymás után a magányos hős, a megsebzett farkas, a ka­landor vagy a végzet csap­dájába esett igazságosztó szerepébe zárkózik. Az Egy zsaru bőréért című filmjében — amelynek egyszemélyben volt produ­cere, társszerzője, rendező­je és főszereplője — pisz­tollyal a kezében jelent meg, amint egyidejűleg harcolt volt rendőrkollé­gái, egy fiatal lány kisstí­lű elrablói és a kábítószer­kereskedők ellen. Az 1985- ben készült A zsaru szava című filmnek csak a pro­ducere és a főszereplője volt Alain Delon, a rende­zői teendőket Posé Pinhei­­ró látta el, de az egész film felépítése, a főszerep­lőre való túlzott koncent­rálás a­nnyira jellemzi ezt a filmet is, hogy a néző akaratlanul is a neves szí­nész újabb egyéni vállal­kozásának érzi az egész produkciót. Kétségtelenül ebben a filmben is mint színész, egyéni vonzereje által hatásossá tett pro­fesszionizmussal játszik, felhasználva mindazon fo­gásokat, amelyek a mes­terség java-borsát alkot­ják. A többi szerepet ját­szó színészek csak arra valók, hogy érvényre jut­tassák egyéniségét, akár a hős mellett harcolnak, akár az ellentáborban állnak. Mégis, ennek ellenére, ami ebből a Delon által színé­­­szileg teljesen uralt film­ből leginkább hiányzik, az paradox módon maga De­lon­ egyéniségének bizony­­sága, jele, bélyege; a mű­vész, az ember, akit Vis­conti, Clément és Melville fedezett fel nekünk. Pratt felügyelő szerepe végeredményben ugyan­olyan egysíkú, mint ami­lyet Delon írt saját magá­nak az Egy zsaru bőréért című „magánvállalkozásá­ban”. José Pinheiró film­jében sincs módja és lehe­tősége szélsőséges vagy ár­nyalt érzelmek átélésére, jellemfejlődés ábrázolásá­ra. A film alkotói viszont pontosan ismerik azt a képet, amit a közönség ki­alakított kedvencéről. En­nek megfelelően Alain De­lon zsaruja ismét egy volt rendőrfelügyelő, aki ma­gándetektívként viszi bő­rét a vásárra: volt kollé­gái éppúgy életére törnek, mint a bűnözők, akik hoz­zá hasonlóan egyáltalán nem válogatnak az eszkö­zeikben. Ebben a kettős szorításban próbálja Pratt felügyelő megtalálni lánya gyilkosait — ez a szituáció eleve felkelti iránta a né­ző rokonszenvét. Ez a ro­­konszenv azonban nagyon kevés ahhoz, hogy José Pinheiro filmjét tárgyában és eszközeiben el tudjam fogadni — még akkor is, ha a borzongató izgalom eszközével történő szóra­koztatásról van szó. Ha krimit forgat egy rendező, többnyire két lehetőség áll előtte: vagy az a többé-ke­­vésbé bevallott szándék vezérli, hogy többet nyújt­son, mint ami a műfaj je­lentős képviselőinek, a tár­sadalomtükröknek, rejté­lyes filozófiai gyakorlatok­nak, valamint az áttétele­sen ideológiai töltésű kri­tikáknak nagy hagyomá­nyaiban fellelhető, vagy rögtön kijelöli a határokat, s célként csak a szórakoz­tatás lebeg a szeme előtt, semmi más. José Pinheiro filmjét nézve azonban időnként az az érzésem tá­madt, maga a rendező sem tudja, hogy melyik lehető­séget válassza , sőt időn­ként ellentmondásba is ke­veredik önmagával. Film­jének központi témája az önbíráskodás jogának vagy jogtalanságának az eldön­tése. Hősét, Pratt felügye­lőt mindvégig szimpatikus­nak igyekszik beállítani, s cselekedetein keresztül új­ra és újra azt sugallja, hogy igenis joga van a tör­vényes út mellőzésével bosszút állni lánya gyilko­sain. Ugyanakkor utódját és volt barátját, Reiner felügyelőt maximálisan el­ítéli és elítélteti nézőivel, mert az, ismerve az igaz­ságszolgáltatás rendkívül­­ bonyolult útvesztőit, egyé­ni akcióba kezdett, s egy általa verbuvált öttagú „halálbrigáddal” az éj lep­le alatt sorra kivégezteti a város kisstílű bűnözőit. Amit Reiner felügyelő ha­talmától megrészegülve, s egy torz eszmevilágnak behódolva művel, az való­ban visszataszító — s ak­kor is az marad, ha ugyan­ezt kisebb körre leszűkítve, a szimpatikus főszereplő kezébe fegyvert adva mu­tatja be a rendező. Ráadá­sul az embernek sokszor az az érzése támad, hogy az alkotók valósággal élve­zik a haláltusák premier plánban történő ábrázolá­sát. Ez végül is tovább nö­veli bennem a kezdeti vi­szolygást, s közben egyre­­ inkább az az érzésem tá­mad, hogy a humánum lassan végképp kihal az emberekből, hiszen az erő­szak és az emberi szenve­dés látványa napjainkban már nyíltan a szórakozta­tás eszközévé vált. Sümegi Anikó Alain Delon fantomja ELHUNYT DR. NAGY LÁSZLÓ ötvenhat éves korában, 1987. június 28-án elhunyt dr. Nagy László. A Kossuth Lajos Tudományegyetem Kísérleti Fizikai Tanszéké­nek docense 1954-ben szer­zett kitüntetéses fizika— matematika szakos tanári diplomát a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, amit 1964-ben villamosmérnöki diplomával egészített ki. Végzése után különböző gim­náziumokban tanított, eköz­ben azonban az oktatás leg­különbözőbb területein szer­zett későbbi pályáján gyü­mölcsözőnek bizonyuló ta­pasztalatokat. Középiskolai működése alatt kezdte meg a fizikatanítás módszertaná­val kapcsolatos kutatómun­káját, ami aztán egész élet­pályája számára meghatáro­zóvá vált. 1962-ben lett a KLTE oktatója, a fizika­­szakmódszertan oktatásának megszervezését, bevezetését kapta feladatul. A fizikatanítás oktatását határozott koncepcióval egész tanárnemzedékre ki­sugárzó, iskolateremtő ha­tással végezte haláláig. Gon­dolatait, törekvéseit számos tanítványa viszi tovább or­szágszerte. Nemcsak az ok­tatott tárgy tartalmával ha­tott tanítványaira, hanem személyes példamutatásával, legendás szorgalmával, munkabírásával, céltudatos­ságával is. Nehéz lenne fel­sorolni azokat a munkacso­portokat, bizottságokat, amelyekben országos jelen­tőségű ,szakmai munkát végzett, illetve általános ok­tatáspolitikai kérdések ki­munkálásában, eldöntésében vett részt. Mindezek mellett még arra is maradt ener­giája, hogy az egyetem köz­életében jelentős közérdekű feladatokat lásson el, az ál­lami, párt- és szakszerveze­ti vezetésben egyaránt. Dr. Nagy László halálával az egyetemet fájdalmas, ne­hezen pótolható veszteség érte. Angol nyelvkönyvek kedvezményes vására Örömhír az angol nyelvet oktatók és tanulók számára, hogy a Soros-alapítvány tá­mogatásával az Oxford Uni­versity Press nagyobb me­ry­­nyiségben szállít Magyaror­szágra angol nyelvkönyve­ket, oktatási segédleteket, nyelvtanulást segítő kazettá­kat, amelyeknek hazai for­galmazására a Soros-alapít­vány Könyvtári Programiro­dája néhány nagy könyvtár­nak megbízást adott. A tiszántúli régió terüle­tén a Debreceni Egyetemi Könyvtár foglalkozik a ne­ves kiadó cég angol nyelv­könyveinek bemutatásával. A könyvtár olvasótermében az érdeklődők számára hoz­záférhető, tanulmányozható a kiadványok egy teljes mintakollekciója. A kiállí­táson megtekinthető köny­vek sokféleségére jellemző, hogy a kezdőknek szánt nyelvkönyvek között kis­gyermekek számára cselek­vésre orientált, nagyobbak részére nyelvtani ismerete­ket bővebben adagoló nyelv­könyvek találhatók, a tanu­lók életkorát és nyelvtanu­lási céljait figyelembe vevő speciális tananyagot tartal­­mazó könyvek a hétköznapi nyelvkészség fejlesztésétől a gyakorlati és tudományos célú angol nyelvi ismerete­kig számtalan formában kí­nálnak hatásos segédeszközt. A bemutatott kiadványok egy része a nyelvtanítás el­méleti és módszertani kér­déseivel foglalkozik, közülük elég utalnunk a már nálunk is ismert Resource Books for Teachers sorozat egyes köteteire. Nagyobb érdeklődés ese­tén a kiadó angliai nyelvta­nárok által tartott szakmód­szertani előadások megszer­vezését is kilátásba helyezte. A kiállított könyvek ked­vezményes áron (25 százalé­kos engedménnyel) forintért beszerezhetők intézmények és egyéni vásárlók számára is. A kiválasztott tankönyv és egyéb­­ oktatási segédlet az Egyetemi Könyvtárban, a helyszínen megrendelhető. A könyvek vásárlásával kapcsolatban bővebb felvilá­gosítást ad az Egyetemi Könyvtár angol szakreferen­se. A könyvbemutató munka­napokon 9—16 óra között van nyitva. HAJUU-UMAHI NAI’UU - 1907- JÚLU­S 1.

Next