Hajdú-Bihari Napló, 1988. november (45. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-11 / 269. szám
NÉGYSZÁZÖTVEN ÉVES A REFORMÁTUS KOLLÉGIUM „A Kollégium története eggyé fonódott Debrecen város életére” Beszélgetés Gaál Botonddal, a Református Kollégium főigazgatójával A Debreceni Református Kollégium fennállásának 450. évfordulóját ünnepli. Ma nemcsak a Református Egyház, hanem a magyar kulturális és tudományos közélet figyelme is Debrecen felé fordul, s ünnepli a város ősi iskoláját. Ebből az alkalomból beszélgettünk Gaál Botonddal, a Kollégium főigazgatójával. — A Debreceni Református Kollégium meghatározó szerepet játszott az évszázadok során Debrecen, a Tiszántúl, sőt túlzás nélkül mondhatjuk, az ország szellemi és kulturális életében. A rendkívül gazdag örökségből mit tart a legfontosabbnak, különös tekintettel Debrecen és a Kollégium kapcsolatára? — A debreceni Kollégium története eggyé fonódott Debrecen város életével. Születési évét 1538-ra tehetjük. Ettől fogva döntő szerepet játszott a reformáció svájci ágával rokon magyar kálvinizmus terjesztésében és fennmaradásában. Szellemi alapjait a Wittenbergben tanult első professzorai rakták le. Az ország iskolájának nevezték, hiszen az intézmény Debrecenből irányított negyven közép- és százhúsz alsófokú iskolát, az úgynevezett partikulákat. Ezeket ellátta tanárokkal, tankönyvekkel, taneszközökkel. De a szegények iskolája is volt az ősi Alma Mater, mert diákjainak döntő többsége a falusi és a városi szegénység közül került ki. Ezek a diákok évekig tartó debreceni és külföldi tanulmányok elvégzése után a magyar falvakban, városokban láttak munkához. Történelmünk válságos korszakaiban — így a török hódoltság, majd a Habsburg-elnyomás idején — a magyar kultúra és nyelv őrzője, a tudományos élet fellegvára volt a Kollégium. Debrecen a XVI. századtól kezdve élénk szellemi kapcsolatot tartott fenn a Nyugat-Európában tanuló, majd visszatérő diákjai és az azok által hozott könyvek százai révén a modern világgal. A protestáns országok műveltségének idehozatalával bekapcsolták a magyarságot a tudományos egyetemesség nagy közösségébe. A Kollégium alakította, formálta Debrecen szellemiségét, a város pedig mindig féltő gonddal vigyázott rá. Nincs még egy olyan iskola Magyarországon, amely annyi szellemóriást adott volna a hazának, mint a mi Kollégiumunk. Csak a nevesebbeket említem: Szenczi Molnár Albert, Fazekas Mihály, Csokonai Vitéz Mihály, Kölcsey Ferenc, Kazinczy Ferenc, Arany János, Földi János, Ady Endre, Móricz Zsigmond, Gulyás Pál, Oláh Gábor, Szabó Lőrinc, Sarkadi Imre. Iskolánk diákja volt a kitűnő szobrászművész, Medgyessy Ferenc is. A természettudományok művelésében ugyancsak kimagasló szerepe volt az intézménynek. Debrecenben jelent meg az első magyar nyelvű matematikatankönyv 1577-ben, Melius Juhász Péter írta a híres Füvészkönyvet, amely 1578-ban került ki a nyomdából. Szilágyi Tönkő Márton nevéhez fűződik a teljes kartéziánus tanítás első magyarországi megjelenése a XVII. század második felében. Maróthi György nemcsak a természettudományok kísérleti oktatásában járt az élen, hanem ő készítette hazánkban az első tantervet, s alapította meg az első ifjúsági énekkart 1739-ben. A Kollégium diákja, majd tanára volt a XVIII. század legnagyobb magyar természettudósa, Hatvani István. Tanítványai, majd később tanszéki utódai, mint a fizikus Sárvári Pál, az európai hírű matematikus és fizikus, Kerekes Ferenc, valamint a nagy tudású debreceni orvosok, élükön Weszprémi Istvánnal, a híres nyelvészek, történészek, teológusok olyan magas színvonalú tudományos munkát végeztek, hogy már az 1800-as évek elején létrejöhetett volna a többfakultású debreceni egyetem. Erre azonban politikai okokból nem kerülhetett sor. Közismert, hogy a Kollégium tagozataiból jött létre hetvenöt évvel ezelőtt a debreceni állami egyetem, s a tanítóképző főiskola is jogelődjének tartja az Alma Matert. — Milyen a szerepe, jelentősége ma a Kollégiumnak a város és az ország életében? Hogyan funkcionál jelenleg a gazdag tradíciókkal rendelkező kulturális intézmény? — A Kollégium az ország keleti részén élő reformátusság szellemi, lelki központja. Ha pontosan összeszámolom, huszonkét egysége van. Ezek közül a legfontosabbak az oktatási intézmények és a tudományos gyűjtemények. Az egyetemi szintet a teológiai akadémia reprezentálja, amelynek kétszázhuszonhárom hallgatója van. Gimnáziumunk tanulóinak száma négyszázötven. Minden évfolyamon három osztály van, pontosabban az első most négy a jelentkezők nagy száma miatt. Nagy könyvtárunk a legnagyobb hazai egyházi könyvtár, hatszázezer könyvtári egységgel. Nemzeti értékről van szó, hiszen rendelkezik Európa valamennyi jelentős nyomdájában készült kiadvánnyal, de magas a különlegességek száma is. Negyvenöt kódexet, illetve kódextöredéket, száznegyvenhat ősnyomtatványt őriz, az úgynevezett rmk-gyűjtemény (1500- tól 1711-ig kiadott könyvek) ezerháromszáz darabból áll. Nicolaus Germanus híres kézzel rajzolt világtérképe (1472 előtt készült) igazi unikumot jelent. Az Egyháztörténeti és Iskolatörténeti Múzeumunk elsősorban a tiszántúli reformátusság történeti emlékeit őrzi. A levéltár a Tiszántúli Egyházkerületé is. Szépen rendezett és rendelkezésére áll a kutatóknak. Évente több mint százezer látogató fordul meg nálunk, felnőttek és iskolások egyaránt, akik megtekinthetik az oratóriumot, a könyvtár kiállítótermét és az Egyháztörténeti és Iskolatörténeti Múzeumot. Ha politikusok, államférfiak Debrecenbe jönnek, programjukban mindig szerepel a Református Kollégium megtekintése. Néhány nevet hadd említsek, járt nálunk Koivisto, Kreisky, Kohl, a dán királynő, Kádár János, Lázár György, Losonczi Pál. Évente tíz-tizenkét konferenciának vagyunk házigazdái és száz-százhúsz tudományos delegációt fogadunk. Történészek, kutatók nagy számban töltenek rövidebbhosszabb időt könyvtárunkban, levéltárunkban. Ma is élő intézményről van tehát szó, amely a református gyülekezetek szolgálatában álló oktató, nevelő és tudományos központ. — Ha a jelenről beszélünk, úgy érzem, szót kell váltanunk a kitűnő énekkarról, a kántusról is. — Diákságunk életéhez, de az egész Kollégium szellemiségéhez hozzátartozik a Kollégiumi Kántus, összefogja két oktatási intézményünk diákjait. Az énekkari tagság négyévenként változik, s ők értékes ének- és zenei tudásanyaggal mennek el. A kánzus elnyerte öt esztendővel ezelőtt a hangversenykórus minősítést. Az egyetlen volt a magyar ifjúsági vegyes karok közül, amely ezt a címet megkapta, két évvel később pedig kiemelt hangversenykórus kategóriába sorolták kórusunkat. Tizenhárom év alatt tizenegy országban vendégszerepelt. (USA, NSZK, NDK, Ausztria, Jugoszlávia, Svájc, Franciaország, Anglia, Hollandia, Kanada). Repertoárja gazdag, számos olyan mű bemutatására is vállalkozik, amelyek ritkán hallhatók, így a nagy zeneszerzők hitvalló, vallásos kompozícióit is megszólaltatja. Többek között Bárdos Lajos és Kodály műveit. Természetesen népdalfeldolgozások és az egyetemes zenei kultúrához tartozó művek is szerepelnek műsorán. — Milyen a Kollégium kapcsolata a debreceni kulturális intézetekkel és felsőoktatási intézményekkel? — Egyre erősödőek és bővülőek. Könyvtárunk az Egyetemi Könyvtárral szerződéses kapcsolatban van, s ez a város szellemi élete számára is rendkívül fontos. Kölcsönös barátság és tisztelet jellemzi az egyetemekkel való kapcsolatainkat. Előfordul, hogy a Kossuth Lajos Tudományegyetem tanárai tartanak előadásokat nálunk, s a most megjelent kollégiumtörténeti monográfiák készítésében is részt vettek. Minden olyan dologban segítjük egymást, amely az egyetemes magyar kultúra ügyéhez tartozik. A nálunk lévő múzeumi tárgyak gyakran szerepelnek a különböző kiállításokon, s így értékeink konvertálódnak Debrecen kulturális életében. — Kié ma a Kollégium? Mennyi az évi költségvetés, ki tartja el ezt a nagy múltú és hihetetlen nagy értékeket őrző intézményt? — A Kollégiumot a Magyar Református Egyház gyülekezetei tartják el. Kötségvetésünk évi tizenhattizenhétmillió forint, ebből tizenkét milliót adnak az egyházak, a fennmaradó összeget a különböző bevételek és az 1948-ban megkötött állam és egyház közötti egyezmény alapján az államtól kapott segély teszi ki. Ma költségvetésünk öt százalékát adja az állami támogatás. De amikor gondja volt a Kollégiumnak, a kormányzat segített. Ez történt 1967—72 között is. Az épület rekonstrukciója idején olyan gyorsan emelkedtek az árak, hogy a tervezett külső felújításra már nem jutott pénz. Később 1976—77-ben tízmilliót kaptunk az államtól. Múzeumunk berendezéséhez másfél millió forinttal járult hozzá a Művelődési Minisztérium. Esetenként kapunk pénzügyi támogatást nyugateurópai egyházaktól, és soksok olyan könyvet, amit mi valuta hiányában nem tudnánk beszerezni. Ezek a pénzek kisebb összegek, néhány ezer forintot tesznek ki, de az is előfordult, hogy százezer forintos segítséget kaptunk, például a tornaterem felújításához. Amikor a nagykönyvtárat rendeztük, az NSZK-ból érkezett hozzánk mintegy ötvenezer márka. De hadd tegyem hozzá, hogy a Művelődési Minisztériumtól is kaptunk kétmillió forintot. — A jubileumi ünnepségre honnan érkeznek vendégek? — Elsősorban Magyarországról és az egész világról. Világra szóló, de nem hivalkodó a mi ünnepélyünk. Azok jönnek hozzánk, akikkel az egyháznak, a Kollégiumnak szoros kapcsolata van. Teológiai akadémiák, egyetemi fakultások, egyházi központok, szervezetek, nemzeti egyházak képviseltetik magukat. Külföldről mintegy száz vendéget várunk, akiket mi hivatalosan hívtunk meg, de rajtuk kívül is számosan jelezték érkezésüket. És természetesen itt lesznek a magyarországi, elsősorban a tiszántúli egyházak képviselői, hazánk állami, társadalmi és tudományos életének kiválóságai. Pozsgay Imre államminiszter mond köszöntőt, ünnepségünk védnökei között ott van Czibere Tibor művelődési miniszter, Köpeczi Béla akadémikus, dr. Szabó Imre, a megyei, dr. Ács István, a Debrecen Városi Tanács elnöke is. Úgy gondoljuk, a Nagytemplomban megtartandó ünnepségen mintegy kétezer-ötszázan lesznek. — Köszönöm a beszélgetést. Az oldalt írta és összeállította: Filep Tibor, a fotókat Szekeres Tibor készítette Vallomások a kollégiumról „Az öreg Kollégiumban abban a cézusszobában foglaltam diákszállást, ahol egykor Csokonai lakott. Karnyújtásnyira volt tőlem a híres Bibliothéka, a Nagykönyvtár .. . Ide hazajött Európa. Éspedig nem fejedelmi és hercegi donációk révén. Ezeket a csodás illatú, aranyos sarkú könyveket peregrinus diákelődök lopták be mentéjük, tógájuk alatt a Habsburg-határzáron, szabadságuk kockáztatásával — Németföldről, Svájcról, Hollandiából, Angliából hazatérőben. Szinte még a testmelegük is érzett rajtuk. Ezen a kultúrán nőtt Maróthi György, Hatvani István, Fazekas Mihály, Csokonai, Kölcsey. Ilyen fényes lelkek árnyai lengtek körül, mikor ide beköltöztem.” Kiss Tamás költő „Első iskolám a kollégiumi tanítóképző gyakorló elemi iskolája volt, de a Kollégiumhoz tartozásomat öntudattal gimnáziumi éveimben éltem át, abban az érlelő atmoszférában, amelyben a nagy hagyomány tapintható mindennapos élmény, a mindennap pedig a hagyomány szerves folytatása volt. Kaptuk ezt a nemes tradíciót az ott beszélt, hallott, irt és olvasott magyar nyelvből, a stúdiumokból, az iskolában elsajátított gondolkodás- és magatartásmódból, de közvetlenül is, szinte kézből, dr. Nagy Sándor kedves tanárunktól, a Kollégium szerelmesétől és krónikásától." Ujfalussy József akadémikus, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola rektora „Mindig örömmel és büszkeséggel térek haza e nagy Kollégium falai közé. Büszkeséggel vallom, itt tanítottak — apám-anyám mellett — műveltségre, emberségre, magyarságra, humanizmusra, munkaszeretetre, népszeretetre és szolgálatra, fegyelemre, toleranciára — hogy tovább ne soroljam. Töltse be ez a Kollégium a jövőben is a maga misztszióját a magyar nép, a népek javára.” Oláh István hadseregtábornok, honvédelmi miniszter „Amikor a Tanítóképzőben az 5. év végén ballagtunk, magunkra vettük a Nagykönyvtárban őrzött tógákat. Nekem — nagy örömömre — a Csokonai által viselt öltözet jutott. Büszke voltam arra akkor is, korábban is, hogy a Református Kollégium diákja voltam. Az ünnepélyes alkalomra a tanterem fekete táblájára színes krétával egy falu látképét rajzoltuk, és aláírtuk: „Hív és vár a magyar falu!” Ezt nagyon komolyan vettük, hittük. Szolgálni akartuk hazánkat, népünket, a társadalmi haladást akkor is, később is — és ma is.” Dr. Gyarmati Kálmán, a megyei tanács elnökhelyettese „Mégis, mit is jelentett számomra a Kollégium? Sok egyéb fontos és embert formáló momentum mellett jelentette a Kollégium Arany Jánosról elnevezett szavalókórusát is, hogy dr. Nagy János tanár úr jóvoltából annak négy éven át tagja lehettem. Az általa szervezett és vezetett szavalókórus mai mértékkel mérve is maradandó emlékű műsoros esteket rendezett, túl azon, hogy vállalta irodalmi nagyjaink 1950 utáni debreceni „ébresztését”, sok esetben dacolva az akkori hivatalos, dogmatikus álláspontokkal. Arany Jánossal mondva. .. nőttön nő tiszta fénye, amint időben, térben távozik ...” Számomra a Kollégium jelentette az Alma Matert, az édesanyát, s azok számára, akik fiai lehettünk, az is marad, életünk végéig .. Dr. Móricz Imre mérnök „A kollégiumi közösségben mindenki egyenlő volt, s aki valamiben kiemelkedett, azt méltó erkölcsi elismerés övezte. Bizony, akadtak iskolák, ahol a szegény gyermekek csak erős kisebbségi érzéssel húzhatták meg magukat ... A kollégiumi élet engem felszabadított a szegénység nyomasztó érzése alól. Lélekben nagyon gazdagnak éreztem magamat. Ugyanakkor nem volt teher, hogy kötelességtudásra is neveltek bennünket. Ez az élet értelméhez tartozott, másképpen el sem tudtam volna képzelni.” Vass Lajos zeneszerző „Mit adott a Kollégium? Mindig úgy éreztem, nagyon sokat és sokfélét kaptam. Kitűnő, jól hasznosítható tananyagot a nehéz időkben is hitet, munkakedvet, emberséget; a haza, a hagyományok bölcs tiszteletét, a későbbi tanulmányokat is jól megelőlegező műhelymunka első sodrását, hogy csak néhány, kiragadott címszóval jelezzem e gazdag hatásspektrum néhány kiemelkedő vonását. Azt hiszem, e sokféle hatás elsőnek említendő egyszerű titka: magának a tanári karnak az élvezetes sokszínűsége. Olyasmi, amit ma gyakran azzal a két, de nem ritkán félreértett kifejezéssel szokás jellemezni: szellemi diverzitás és pluralizmus.” Dr. Juhász Nagy Pál egyetemi tanár _ [ —HAJDV-KUAUI N’API.0 - iwa. N'QVSMUEH ti. KI