Hajdú-Bihari Napló, 1988. november (45. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-11 / 269. szám

NÉGYSZÁZÖTVEN ÉVES A REFORMÁTUS KOLLÉGIUM „A Kollégium története eggyé fonódott Debrecen város életére” Beszélgetés Gaál Botonddal, a Református Kollégium főigazgatójával A Debreceni Református Kollégium fennállásának 450. évfordulóját ünnepli. Ma nemcsak a Református Egyház, hanem a magyar kulturális és tudományos közélet figyelme is Debre­cen felé fordul, s ünnepli a város ősi iskoláját. Ebből az alkalomból beszélgettünk Gaál Botonddal, a Kollé­gium főigazgatójával. — A Debreceni Reformá­tus Kollégium meghatározó szerepet játszott az évszá­zadok során Debrecen, a Tiszántúl, sőt túlzás nélkül mondhatjuk, az ország szel­lemi és kulturális életében. A rendkívül gazdag örök­ségből mit tart a legfonto­sabbnak, különös tekintettel Debrecen és a Kollégium kapcsolatára? — A debreceni Kollégium története eggyé fonódott Debrecen város életével. Születési évét 1538-ra tehet­jük. Ettől fogva döntő sze­repet játszott a reformáció svájci ágával rokon magyar kálvinizmus terjesztésében és fennmaradásában. Szelle­mi alapjait a Wittenberg­­ben tanult első professzorai rakták le. Az ország isko­lájának nevezték, hiszen az intézmény Debrecenből irá­nyított negyven közép- és százhúsz alsófokú iskolát, az úgynevezett partikulákat. Ezeket ellátta tanárokkal, tankönyvekkel, taneszközök­kel. De a szegények iskolá­ja is volt az ősi Alma Ma­ter, mert diákjainak döntő többsége a falusi és a vá­rosi szegénység közül került ki. Ezek a diákok évekig tartó debreceni és külföldi tanulmányok elvégzése után a magyar falvakban, váro­sokban láttak munkához. Történelmünk válságos kor­szakaiban — így a török hódoltság, majd a Habs­­burg-elnyomás idején — a magyar kultúra és nyelv őrzője, a tudományos élet fellegvára volt a Kollégium. Debrecen a XVI. századtól kezdve élénk szellemi kap­csolatot tartott fenn a Nyu­­gat-Európában tanuló, majd visszatérő diákjai és az azok által hozott könyvek százai révén a modern vi­lággal. A protestáns orszá­gok műveltségének idehoza­­talával bekapcsolták a ma­gyarságot a tudományos egyetemesség nagy közössé­gébe. A Kollégium alakítot­ta, formálta Debrecen szel­lemiségét, a város pedig mindig féltő gonddal vigyá­zott rá. Nincs még egy olyan iskola Magyarorszá­gon, amely annyi szellem­­óriást adott volna a hazá­nak, mint a mi Kollégiu­munk. Csak a nevesebbeket említem: Szenczi Molnár Al­bert, Fazekas Mihály, Cso­konai Vitéz Mihály, Köl­csey Ferenc, Kazinczy Fe­renc, Arany János, Földi János, Ady Endre, Móricz Zsigmond, Gulyás Pál, Oláh Gábor, Szabó Lőrinc, Sar­kadi Imre. Iskolánk diákja volt a kitűnő szobrászmű­vész, M­edgy­ess­y Ferenc is. A természettudományok művelésében ugyancsak ki­magasló szerepe volt az in­tézménynek. Debrecenben jelent meg az első magyar nyelvű matematikatankönyv 1577-ben, Melius Juhász Péter írta a híres Füvész­­könyvet, amely 1578-ban került ki a nyomdából. Szi­lágyi Tönkő Márton nevé­hez fűződik a teljes karté­ziánus tanítás első magyar­­országi megjelenése a XVII. század második felében. Maróthi György nemcsak a természettudományok kísér­leti oktatásában járt az élen, hanem ő készítette ha­zánkban az első tantervet, s alapította meg az első ifjú­sági énekkart 1739-ben. A Kollégium diákja, majd ta­nára volt a XVIII. század legnagyobb magyar termé­szettudósa, Hatvani István. Tanítványai, majd később tanszéki utódai, mint a fizi­kus Sárvári Pál, az európai hírű matematikus és fizikus, Kerekes Ferenc, valamint a nagy tudású debreceni or­vosok, élükön Weszprémi Istvánnal, a híres nyelvé­szek, történészek, teológusok olyan magas színvonalú tu­dományos munkát végeztek, hogy már az 1800-as évek elején létrejöhetett volna a többfakultású debreceni egyetem. Erre azonban poli­tikai okokból nem kerülhe­tett sor. Közismert, hogy a Kollégium tagozataiból jött létre hetvenöt évvel ezelőtt a debreceni állami egyetem, s a tanítóképző főiskola is jogelődjének tartja az Alma Matert. — Milyen a szerepe, je­lentősége ma a Kollégium­nak a város és az ország életében? Hogyan funkcio­nál jelenleg a gazdag tra­díciókkal rendelkező kultu­rális intézmény? — A Kollégium az ország keleti részén élő reformá­­tusság szellemi, lelki köz­pontja. Ha pontosan össze­számolom, huszonkét egysé­ge van. Ezek közül a legfon­tosabbak az oktatási intéz­mények és a tudományos gyűjtemények. Az egyetemi szintet a teológiai akadé­mia reprezentálja, amelynek kétszázhuszonhárom hallga­tója van. Gimnáziumunk ta­nulóinak száma négyszázöt­ven. Minden évfolyamon három osztály van, ponto­sabban az első most négy a jelentkezők nagy száma miatt. Nagy könyvtárunk a legnagyobb hazai egyházi könyvtár, hatszázezer könyvtári egységgel. Nem­zeti értékről van szó, hiszen rendelkezik Európa vala­mennyi jelentős nyomdájá­ban készült kiadvánnyal, de magas a különlegességek száma is. Negyvenöt kó­dexet, illetve kódextöredé­ket, száznegyvenhat ősnyom­tatványt őriz, az úgyneve­zett rmk-gyűjtemény (1500- tól 1711-ig kiadott könyvek) ezerháromszáz darabból áll. Nicolaus Germanus hí­res kézzel rajzolt világtér­képe (1472 előtt készült) igazi unikumot jelent. Az Egyháztörténeti és Iskolatör­téneti Múzeumunk elsősor­ban a tiszántúli református­­ság történeti emlékeit őrzi. A levéltár a Tiszántúli Egy­házkerületé is. Szépen ren­dezett és rendelkezésére áll a kutatóknak. Évente több mint százezer látogató for­dul meg nálunk, felnőttek és iskolások egyaránt, akik megtekinthetik az oratóriu­mot, a könyvtár kiállítóter­mét és az Egyháztörténeti és Iskolatörténeti Múzeumot. Ha politikusok, államférfiak Debrecenbe jönnek, prog­ramjukban mindig szerepel a Református Kollégium megtekintése. Néhány nevet hadd említsek, járt nálunk Koivisto, Kreisky, Kohl, a dán királynő, Kádár János, Lázár György, Losonczi Pál. Évente tíz-tizenkét konfe­renciának vagyunk házigaz­dái és száz-százhúsz tudo­mányos delegációt fogadunk. Történészek, kutatók nagy számban töltenek rövidebb­­hosszabb időt könyvtárunk­ban, levéltárunkban. Ma is élő intézményről van tehát szó, amely a református gyülekezetek szolgálatában álló oktató, nevelő és tudo­mányos központ. — Ha a jelenről beszé­lünk, úgy érzem, szót kell váltanunk a kitűnő ének­karról, a kántusról is. — Diákságunk életéhez, de az egész Kollégium szel­lemiségéhez hozzátartozik a Kollégiumi Kántus, össze­fogja két oktatási intézmé­nyünk diákjait. Az énekkari tagság négyévenként válto­zik, s ők értékes ének- és zenei tudásanyaggal mennek el. A kánzus elnyerte öt esz­tendővel ezelőtt a hangver­senykórus minősítést. Az egyetlen volt a magyar ifjú­sági vegyes karok közül, amely ezt a címet megkap­ta, két évvel később pedig kiemelt hangversenykórus kategóriába sorolták kóru­sunkat. Tizenhárom év alatt tizenegy országban vendég­szerepelt. (USA, NSZK, NDK, Ausztria, Jugoszlávia, Svájc, Franciaország, Anglia, Hol­landia, Kanada). Repertoár­ja gazdag, számos olyan mű bemutatására is vállalko­zik, amelyek ritkán hallha­tók, így a nagy zeneszerzők hitvalló, vallásos kompozí­cióit is megszólaltatja. Töb­bek között Bárdos Lajos és Kodály műveit. Természete­sen népdalfeldolgozások és az egyetemes zenei kultúrá­hoz tartozó művek is szere­pelnek műsorán. — Milyen a Kollégium kapcsolata a debreceni kul­turális intézetekkel és felső­­oktatási intézményekkel? — Egyre erősödőek és bővülőek. Könyvtárunk az Egyetemi Könyvtárral szer­ződéses kapcsolatban van, s ez a város szellemi élete számára is rendkívül fontos. Kölcsönös barátság és tisz­telet jellemzi az egyetemek­kel való kapcsolatainkat. Előfordul, hogy a Kossuth Lajos Tudományegyetem ta­nárai tartanak előadásokat nálunk, s a most megjelent kollégiumtörténeti monog­ráfiák készítésében is részt vettek. Minden olyan do­logban segítjük egymást, amely az egyetemes magyar kultúra ügyéhez tartozik. A nálunk lévő múzeumi tár­gyak gyakran szerepelnek a különböző kiállításokon, s így értékeink konvertálód­­nak Debrecen kulturális éle­tében. — Kié ma a Kollégium? Mennyi az évi költségvetés, ki tartja el ezt a nagy múl­tú és hihetetlen nagy érté­keket őrző intézményt? — A Kollégiumot a Ma­gyar Református Egyház gyülekezetei tartják el. Kötségvetésünk évi tizenhat­­tizenhétmillió forint, eb­ből tizenkét milliót adnak az egyházak, a fennmaradó összeget a különböző bevéte­lek és az 1948-ban megkö­tött állam és egyház közötti egyezmény alapján az ál­lamtól kapott segély teszi ki. Ma költségvetésünk öt százalékát adja az állami támogatás. De amikor gondja volt a Kollégiumnak, a kormányzat segített. Ez történt 1967—72 között is. Az épület rekonstrukciója idején olyan gyorsan emel­kedtek az árak, hogy a ter­vezett külső felújításra már nem jutott pénz. Később 1976—77-ben tízmilliót kap­tunk az államtól. Múzeu­munk berendezéséhez más­fél millió forinttal járult hoz­zá a Művelődési Miniszté­rium. Esetenként kapunk pénzügyi támogatást nyugat­európai egyházaktól, és sok­sok olyan könyvet, amit mi valuta hiányában nem tud­nánk beszerezni. Ezek a pénzek kisebb összegek, né­hány ezer forintot tesznek ki, de az is előfordult, hogy százezer forintos segítséget kaptunk, például a tornate­rem felújításához. Amikor a nagykönyvtárat rendeztük, az NSZK-ból érkezett hoz­zánk mintegy ötvenezer márka. De hadd tegyem hozzá, hogy a Művelődési Minisztériumtól is kaptunk kétmillió forintot. — A jubileumi ünnepségre honnan érkeznek vendégek? — Elsősorban Magyaror­szágról és az egész világról. Világra szóló, de nem hi­valkodó a mi ünnepélyünk. Azok jönnek hozzánk, akik­kel az egyháznak, a Kollé­giumnak szoros kapcsolata van. Teológiai akadémiák, egyetemi fakultások, egyházi központok, szervezetek, nem­zeti egyházak képviseltetik magukat. Külföldről mintegy száz vendéget várunk, aki­ket mi hivatalosan hívtunk meg, de rajtuk kívül is szá­mosan jelezték érkezésüket. És természetesen itt lesznek a magyarországi, elsősorban a tiszántúli egyházak képvi­selői, hazánk állami, társa­dalmi és tudományos életé­nek kiválóságai. Pozsgay Imre államminiszter mond köszöntőt, ünnepségünk véd­nökei között ott van Czi­­bere Tibor művelődési mi­niszter, Köpeczi Béla akadé­mikus, dr. Szabó Imre, a megyei, dr. Ács István, a Debrecen Városi Tanács el­nöke is. Úgy gondoljuk, a Nagytemplomban megtar­tandó ünnepségen mintegy kétezer-ötszázan lesznek. — Köszönöm a beszélge­tést. Az oldalt írta és össze­állította: Filep Tibor, a fotókat Szekeres Tibor készítette Vallomások a kollégiumról „Az öreg Kollégiumban abban a cézusszobában fog­laltam diákszállást, ahol egykor Csokonai lakott. Kar­nyújtásnyira volt tőlem a híres Bibliothéka, a Nagy­könyvtár .. . Ide hazajött Európa. Éspedig nem feje­delmi és hercegi donációk révén. Ezeket a csodás illa­tú, aranyos sarkú könyve­ket peregrinus diákelődök lopták be mentéjük, tógájuk alatt a Habsburg-határzá­­ron, szabadságuk kockázta­tásával — Németföldről, Svájcról, Hollandiából, Ang­liából hazatérőben. Szinte még a testmelegük is érzett rajtuk. Ezen a kultúrán nőtt Maróthi György, Hat­vani István, Fazekas Mi­hály, Csokonai, Kölcsey. Ilyen fényes lelkek árnyai lengtek körül, mikor ide be­költöztem.” Kiss Tamás költő „Első iskolám a kollégiu­mi tanítóképző gyakorló elemi iskolája volt, de a Kollégiumhoz tartozásomat öntudattal gimnáziumi éve­imben éltem át, abban az érlelő atmoszférában, amely­ben a nagy hagyomány ta­pintható mindennapos él­mény, a mindennap pedig a hagyomány szerves folytatá­sa volt. Kaptuk ezt a ne­mes tradíciót az ott beszélt, hallott, irt és olvasott ma­gyar nyelvből, a stúdiumok­ból, az iskolában elsajátí­tott gondolkodás- és maga­tartásmódból, de közvetle­nül is, szinte kézből, dr. Nagy Sándor kedves taná­runktól, a Kollégium sze­relmesétől és krónikásától." Ujfalussy József akadémikus, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola rektora „Mindig örömmel és büsz­keséggel térek haza e nagy Kollégium falai közé. Büsz­keséggel vallom, itt tanítot­tak — apám-anyám mellett — műveltségre, emberségre, magyarságra, humanizmus­ra, munkaszeretetre, népsze­­retetre és szolgálatra, fe­gyelemre, toleranciára — hogy tovább ne soroljam. Töltse be ez a Kollégium a jövőben is a maga misz­­tszióját a magyar nép, a né­pek javára.” Oláh István hadseregtábornok, honvédelmi miniszter „Amikor a Tanítóképző­ben az 5. év végén ballag­tunk, magunkra vettük a Nagykönyvtárban őrzött tó­gákat. Nekem — nagy örö­mömre — a Csokonai által viselt öltözet jutott. Büszke voltam arra akkor is, ko­rábban is, hogy a Reformá­tus Kollégium diákja vol­tam. Az ünnepélyes alkalomra a tanterem fekete táblájára színes krétával egy falu lát­képét rajzoltuk, és aláírtuk: „Hív és vár a magyar fa­lu!” Ezt nagyon komolyan vet­tük, hittük. Szolgálni akar­tuk hazánkat, népünket, a társadalmi haladást akkor is, később is — és ma is.” Dr. Gyarmati Kálmán, a megyei tanács elnökhelyettese „Mégis, mit is jelentett számomra a Kollégium? Sok egyéb fontos és embert for­máló momentum mellett je­lentette a Kollégium Arany Jánosról elnevezett szavaló­kórusát is, hogy dr. Nagy János tanár úr jóvoltából annak négy éven át tagja lehettem. Az általa szervezett és vezetett szavalókórus mai mértékkel mérve is mara­dandó emlékű műsoros es­teket rendezett, túl azon, hogy vállalta irodalmi nagy­jaink 1950 utáni debreceni „ébresztését”, sok esetben dacolva az akkori hivatalos, dogmatikus álláspontokkal. Arany Jánossal mondva. .. nőttön nő tiszta fénye, amint időben, térben távo­zik ...” Számomra a Kollé­gium jelentette az Alma Ma­tert, az édesanyát, s azok számára, akik fiai lehettünk, az is marad, életünk vé­géig .. Dr. Móricz Imre mérnök „A kollégiumi közösségben mindenki egyenlő volt, s aki valamiben kiemelkedett, azt méltó erkölcsi elismerés övezte. Bizony, akadtak is­kolák, ahol a szegény gyer­mekek csak erős kisebbségi érzéssel húzhatták meg ma­gukat ... A kollégiumi élet engem felszabadított a sze­génység nyomasztó érzése alól. Lélekben nagyon gaz­dagnak éreztem magamat. Ugyanakkor nem volt teher, hogy kötelességtudásra is neveltek bennünket. Ez az élet értelméhez tartozott, másképpen el sem tudtam volna képzelni.” Vass Lajos zeneszerző „Mit adott a Kollégium? Mindig úgy éreztem, nagyon sokat és sokfélét kaptam. Kitűnő, jól hasznosítható tananyagot a nehéz időkben is hitet, munkakedvet, em­berséget; a haza, a hagyo­mányok bölcs tiszteletét, a későbbi tanulmányokat is jól megelőlegező műhely­munka első sodrását,­­ hogy csak néhány, kiragadott címszóval jelezzem e gazdag hatásspektrum néhány ki­emelkedő vonását. Azt hiszem, e sokféle ha­tás elsőnek említendő egy­szerű titka: magának a ta­nári karnak az élvezetes sokszínűsége. Olyasmi, amit ma gyakran azzal a két, de nem ritkán félreértett kife­jezéssel szokás jellemezni: szellemi diverzitás és plura­lizmus.” Dr. Juhász Nagy Pál egyetemi tanár _ [ —HAJDV-KUAUI N’API.0 - iwa. N'QVSMUEH ti. KI

Next