Hajdú-Bihari Napló, 1989. április (46. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-01 / 77. szám
Új életforma - régi jó kedéllyel Beszélgetés a megyei pártbizottság volt titkárával Ha egy átlagos nyugdíjas szokatlanul tölti a nyugdíjas éveit — érdekesség, ha egy volt pártvezető — téma, szenzáció. Az emberek beszélnek róla. Jóllehet, mindkét esetre egyformán ráillik a szokásos séma: a „viszszavárunk, számítunk rád” szavakkal búcsúztatott nyugdíjas iránt lassanként megcsappan az egykori környezet érdeklődése, az élet megy tovább és kegyetlen — Meglep ez a hirtelen érdeklődés — kezdte a beszélgetést, amikor Böszörményi úti lakásán felkerestem. — Fél éve mentem nyugdíjba, de azóta nem nagyon vettem észre, hogy bármilyen téren érdeklődtek volna irántam. Most gyorsan pótolják? Egyszerre ilyen fontos lesz, hogyan él és dolgozik a volt megyei titkár? — Rosszul esik, hogy ez a kíváncsiság épp így nyilvánul meg? — Nézze, én megbékéltem a sorsommal, ha úgy tetszik, át tudtam állni egy másik életformára. Ha vannak is gondjaim a cukorbetegségemmel, ez nem olyan mértékű, hogy ne tudnék dolgozni a családdal együtt. Én nem tanácsadónak mentem el, a fizikai munkát választottam. Ez naponta legalább hat-nyolc órát jelent, ami számomra nem kellemetlen, inkább egy kicsit terhes, de úgy érzem, öt-hat évig még elbírom ezt a tempót. Lehet, hogy voltak és vannak irigyeim, mert én megyei titkárként is végeztem már fizikai munkát, de azt tartom: meg kell dolgozni a pénzért. A nyugdíjjal — bár ez egy kicsit gyorsan jött nekem — még senki sem temeti el magát; vannak, lehetnek tervei. — Ön kérte a nyugdíjazását. Úgy értsem, hogy ez azért egyfajta kényszer volt? — Igen. Formailag valóban én kértem és kezdeményeztem, az igazság viszont az, hogy a főnökeim véleménye változott meg néhány rövid hónap alatt. Februárban még azt közölték velem, hogy a következő kongresszusig dolgozhatok, meg vannak elégedve a munkámmal, májusra viszont már másként festett a dolog. — Ki vonta meg a bizalmat? — A felsőbb pártszervek. Ezt én beláttam és megpróbáltam elébe menni, hisz további normális együttműködésről már úgysem lehetett volna szó. Ezzel megoldódott a görcs, döntöttem, ha nem is volt könnyű. Harmincnégy évig voltam politikai munkás, egyébtörvényét — senki sem pótolhatatlan — meg kell tapasztalni. Talán nekünk sem jut eszünkbe, hogy Magyar Józsefet, aki májusig a megyei pártbizottság titkára volt, felkeressük, ha nem érkeznek hozzánk egyremásra választ sürgető kérdések: igaz-e, hogy a volt megyei titkár vendéglátós szakmát tanul és megvette a Pulykakakast? Ként ennyi az összes munkaviszonyom is —, 1954-ben a Külügyi Főiskola elvégzése után kezdtem el dolgozni a mozgalomban. Megéltem az ellenforradalmat, tudom, hogy mi volt előtte és utána. Az életem tragédiája — bár nem szeretem az ilyen nagy szavakat — az, hogy ugyanúgy fejeztem be, ahogyan elkezdtem. Tudja, mit jelent, ha valaki hittel dolgozik, úgy gondolja, hogy jó ügyet szolgál és aztán egyszeriben kiderül, hogy amit idáig csináltunk, hibás volt? Amiért mindent megtettünk, zsákutcába jutott? Ez nagy morális vereség. — Azt mondják, hogy a napjainkban kialakult helyzetért a pártvezetők is felelősek. — Nekem nincs lelkiismeret-furdalásom. Ha még egyszer kezdeném, ugyanígy csinálnám, nem tehetnék mást. Tudom, hogy sokan visszaéltek a hatalommal, én nem tartoztam közéjük. Mióta élek és dolgozom, én egy gyufaszálat el nem vettem ettől a párttól, a társadalomtól — mindig szerettem nyugodtan aludni. Szerezhettem volna én is pártkapcsolatok révén lakást a gyerekeimnek, csinálhattam volna személyzeti vezetőt a feleségemből, szabadidőmben vadászhattam, horgászhattam volna. Mindezt kihagytam, szándékosan elszalasztottam. Ma mégis sokan hajlamosan egy kalap alá venni minden funkcionáriust, pedig nem vagyunk, nem voltunk egyformák. — Amikor ön elköszönt a megyei pártbizottság ülésén, számomra furcsa volt az útravaló, hogy a területi alapszervezetnél dolgozzék tovább. .. — Úgy látszik, gazdag a mi pártunk, nemigen tart igényt a régi káderek politikai tapasztalataira. A régi munkatársakkal egyébként jók a személyes kapcsolataim, más kérdés, hogy a munkámra és a véleményemre nem számítanak. Egy éven belül kötelező, én azonban azonnal átjelentkeztem a területi alapszervezetbe, ahol szimpla párttag vagyok. Beláttam, jobb lesz új környezetben dolgozni, az apparátusnak talán egy idő után teher lett volna a régi megyei titkár. — A nyugdíjam tizennégyezer forint. Ebből gond nélkül meg tudnánk élni a feleségemmel, de azért vállaltunk ennyit — korábban és most is — hogy a három gyereket útnak indíthassuk, lakáshoz segíthessük őket. Soha nem kértem elvtelen vagy szabálytalan dolgokat. Nem kértem és nem is kaptam. Most ezt az életformát vállaltam és becsületesen megdolgozunk az anyagi javakért. — Mással nem próbálkozott? — Nézze, nekem öt felsőfokú végzettségem van, és egy felsőfokú nyelvvizsgám, talán kamatoztathatnám. Érdeklődtem iskolákban, mert szívesen tanítanék (történelemszakos is vagyok), de az igazgatók úgy nyiltkoztak, hogy másoktól kellene elkenni a túlórát. Ezt nem akartam. Valahogy úgy van ez, hogy sehol sem szívesen fogadnak egy volt pártmunkást. Erkölcsileg azt sem tudtam volna elviselni, hogy elmenjek valahova nyolcezerért tanácsadónak, jóllehet nem tudok semmilyen tanácsot adni. — Említette, hogy van némi ellenérzés az egykori pártmunkásokkal szemben. Utólag visszatekintve: hálás feladatot végzett ön? Megérte, hogy tizenhat éven át megyei titkár volt? — Tíz-tizenkét órás munkát jelentett naponta, és ünnepnapokon sem volt az ember szabad. Elvette az időt a pihenéstől, a családtól, amit most bepótolhatok. Én nem fogalmaznék úgy, hogy nemérte meg. Oda sodort a sors, egy jó ügy szoglálata, az új iránti lelkesedés vitt bennünket. Más kérdés, hogy mindezt utólag nem sokan értékelik. — Napjaink politikai átrendeződését ön tulajdonképpen már a körön kívül éri meg. Hogyan fogadja az új eseményeket? — Annak idején mi azt hittük, az a jó, amit mi csinálunk, az MSZMP. Most a többpártrendszer léte kiszűri a hibalehetőségeket, igenis szükség van az ellenvéleményekre, a kontrollra. Én ezt maximálisan támogatom. — Amikor ön elköszönt, kijelentette azt is, hogy nem tud már megújulni úgy, ahogyan ezt az új idők megkövetelik. Távozása után végbement-e ez az folyamat a megyei pártvezetésben? — Nem egyszerű a válasz erre a kérdésre. Ahhoz, hogy a reformot véghez vigyük, mégma sincsenek meg a személyi feltételek a pártban. El kell telnie egy-két választásnak, hogy mindenki a helyére kerüljön. Nem újult meg igazán a megyei pártvezetés sem. De ehhez az is hozzátartozik: egy régi funkcionárius szájából — ha megújult, ha nem — már nem olyan hitelesek az új gondolatok. Mondhatnám úgy is, áldozatai a politikai átrendeződésnek, mert bármilyen furcsa, a régi vezetők „amortizálódtak”. — A megyében — tegyük hozzá —, a morális terhek miatt is nehezebben rendeződnek a párt sorai. ’ — Volt, aki adott rá okot , bőven, hogy ezt az erkölcsi ’ veszteséget ne lehessen egykönnyen elfelejteni. Nem, csak visszaélta hatalommal, élte a hatalmat. Én ezt akkor is és most is elítélem, az általánosítással viszont messzemenően nem értek egyet. Ugyanakkor tisztességtelennek tartanám, ha minderről többet mondanék. Könnyen érhetne az a vád, hogy azért teszem, mert már kívül vagyok a körön. — Köszönöm, hogy vállalkkozott a beszélgetésre. D. Karádi Katalin „Egy gyufaszálat el nem vettem” Hálás volt-e a feladat? — Bár kissé csalódottnak tűnik, megőrizte a régi jó kedélyét, és ahogyan mondta, tudott váltani. Ez minek köszönhető? Hogyan telnek a napok, mivel foglalkozik? — Folytatom a gombatermesztést, amivel ilyen nagyban — mert így éri meg — rajtam kívül csak a Vízmű foglalkozik Debrecenben. Nekem nyolcvan mázsa jön ki egy szezonban, ez havonta húszezer forintot hoz. Persze, rengeteg munka van vele, hajnalban kelünk szedni a feleségemmel, ládázzuk, csomagoljuk. Minden nap fél nyolckor viszi el egy kereskedő, addigra készen kell lenni. A hajnali munka után megreggelizek, utána következik a karbantartás, locsolás. Az átállást kérdezte; én azt hiszem, szerencsés természet vagyok, ez segített. De térjünk rá arra is, ami a közvéleményt — bár ez nekem mindig gyanús egy kicsit — jobban foglalkoztatja. Valóban üzletvezetői tanfolyamra járok, mert olyan terveim vannak, hogy a nyári szezonban egy vendéglátó üzletet bérelek a családdal. — A Pulykakakast? — Valóban licitáltam rá, de nem az enyém lett, így konkrét elképzelésem még nincs. — Mekkora összeg szükséges egy ekkora üzlet bérbevételéhez? — Én egy közepes üzletre gondoltam, mert körülbelül háromszázezer forint áll a rendelkezésemre. — Őszintén beszélgetünk az anyagiakról, noha a kérdéseket indiszkrétnek érzem magam is. Mégis megkérdezem, önnek mennyi a nyugdíja? Miért szükséges, hogy ennyit dolgozzon? „Szeretem és féltem a várost” Lesz-e szemétégetés Hajdúnánáson? Pénz híján lényegében leáll a regionális veszélyeshulladék-égető művek építési programja, és kis, helyi égetőkkel próbálják megoldani a Magyarországon keletkező veszélyes hulladékok egy részének ártalmatlanná tételét — adta hírül a HVG-ben az Ipari Minisztérium főosztályvezetője a lap 1988. november 12-i számában. Ugyanott olvasható a bővebb magyarázat, amely szerint az Állami Tervbizottság még 1982-ben országos veszélyeshulladék-ártalmatlanító hálózat létrehozásáról határozott. A nagyszabású tervben öt regionális égető szerepelt. Ebből az első, a dorogi elkészült, a Rudabányára tervezett másodikra a közeljövőben nincs pénz. Magyarországon mintegy 200—250 ezer tonna elégetendő veszélyes hulladék keletkezik, ennek körülbelül a felét tudjuk megsemmisíteni. A hulladék másik felének a helyi égetőkben kellene elenyésznie. Első hallásra nem is igen talál kivetnivalót ebben az állampolgár. A bonyodalmak akkor keletkeznek, amikor kiderül, hogy az égetőberendezést éppen az ő lakóhelyének közelében akarják üzemeltetni, így történt ez Hajdúnánáson is... szerint, ha a GM az említett hiányosságokat pótolja, nem ellenezzük az égetőberendezés felállítását. A csata azonbanvélhetően Hajdúnánáson dől el. Valójában nem az olajos rongyok, az olajos fűrészpor, a tartálymosásból származó iszap égetése okozott riadalmat, hanem a gyógyszerhulladékoké és gyógynövénymaradékoké. — Ne hozzák ide nekünk a Biogal szemetét! hördült fel a lakosság." Puskás Attila gyógyszertárvezető szintén ellenzi a kazán telepítését. — Tudomásom szerint az engedélyben gyógyszermaradványok égetéséről van szó. Ezt a megfogalmazást én túl általánosnak találtam, konkrétan meg kellene mondani, mit akarnak megsemmisíteni a kazánban. Ez volt az egyik ok, amiért elleneztem a felállítását. A Thermo GM elállt attól, a szándékától, hogy gyógyszerhulladékot égessen, ez az ok tehát megszűnt. A másik azonban változatlanul fennáll: nem látok garanciát, hogy ha működik a kazán, valóban kifogástalan lesz majd, valóban nem kerül bele más hulladék, mint amire az engedély szól? S ha kiderülne, hogy rosszul üzemel, fel fogják-e számolni? Jogszabályok, rendeletek persze vannak, de sajnos nem tartunk ott, hogy nyugodtan bízzunk az érvényesülésükben. Megértem a minisztériumot, látom a környezetvédők igazságát, de szeretem és féltem ezt a várost. Gyógyszerész vagyok, s ezért talán kicsit óvatosabb, mint akik a döntéseket hozzák. A Thermo GM újból színre lépett A négytagú társaság sohasem kételkedett abban, hogy megéri-e egymillió-hatszázharminchatezer forintot (áfával együtt kétmillió-negyvenezret) egy PGP SUS 11 típusú kazánba fektetni, ezért egy sikertelen ebesi, majd nagy hegyesi kísérlet után a Nánási Béke Tsz földjén, a várostól több, mint hét kilométerre ismét megkísérelték felállítani. Biztosak voltak benne, hogy ezúttal az ígéretes üzleti vállalkozás nem marad pusztán elképzelés. Kezükben tartották a téesszel kötött szerződést , amely szerint meghatározott időre bérlői lettek egy üresen álló szarvasmarha-istállónak és közvetlen környékének, a hajdúnánási tanács jóváhagyását a szerződés megkötéséről; építési engedélyét a kazán felállítására; a Tikövizig mint elsőfokú környezetvédelmi és vízügyi hatóság szakvéleményét és jóváhagyását. Nyugodt szívvel kifizették a nánási telephely bérletéért járó négyszázezer forintot, hozzáfogtak az istálló felújításához, s már a kazán átvételére készültek. A PGPSUS 11-es égetőberendezést a Pestvidéki Gépgyár biharkeresztesi gyárában készítik osztrák licenc alapján. Harminc ilyen már üzemel az országban többnyire lakott területen belül. A Thermo GM nem értette, miért éppen nekik nem sikerül telepíteni a megyében egyet. Mert most, úgy tűnik, megint füstbe megy a kazán felállításának terve, hozható hibára akadtunk. A hajdúnánási tanácsnak nincs kellő tapasztalata a környezetvédelemmel kapcsolatos teendők ellátásában, így történhetett, hogy olyan területre adtak ki telepítési engedélyt, amelyet egy OKTH-rendelet a „védett I.” kategóriába sorol. Az így minősített területeken tilos égetőberendezéseket felállítani. Ezt a hibát helyben nem tudjuk kijavítani, a Thermo GM-nek kell felmentést kérnie a rendelet hatálya alól a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumtól. Legnagyobb aggályunk azonban az, hogy a GM nem csatolt az iratokhoz megnyugtató technológiai leírást, nem kaptuk meg tőlük az égetni kívánt valamennyi anyag mérési értékeit. A megyei tanács másodfokon új eljárásra utasította a hajdúnánási tanácsot. Álláspontunk „Ne hozzák ide a Biogal szemetét"! Nánáson a hulladékégető híre nagy riadalmat keltett, aggodalommal beszéltek róla az emberek. A városi tanács március 6-i ülésén egy gyógyszerésznő felháborodottan szóvá tette: tudja-e a tanács, milyen veszélynek tette ki, megkérdezése nélkül, a lakosságot? A tanácsülés úgy foglalt állást a kérdésben, hogy nem ért egyet a kazán telepítésével, és felszólította egyben a városgazdálkodási osztályt, hogy a megyeitanáccsal vizsgáltassa felül saját, korábban kiadott építési és területkijelölési engedélyét. Debrecenben Tronka Istvánné építési főelőadó foglalkozott az üggyel: — Áttekintettük az iratokat és több kisebb, helyre A PG-SUS megbízható Kurucz Béla, a Tikövizig műszaki igazgatóhelyettese: — Természetesnek tartom az emberek aggodalmát, hiszen nem tudják, mi történik a környezetükben, nincsenek információik, s a sikerületlen „veszélyes hulladék” kifejezés csak fokozza az ijedtségüket. Helyesebb lenne termelési hulladékot mondani. Ne tekintse ezt a probléma elkenésének, itt tényleg arról van szó, hogy ezek az anyagok bizonyos szempontból veszélyesek, és csak akkor, ha nem foglalkozunk a hasznosításukkal vagy a megsemmisítésükkel. Például az olajos textil vagy faforgács teljesen ártalmatlan, ha égetjük, de veszélyessé válhat az olaj, ha a felszíni vizeket szenynyezi. Ezért is kell az olajos hulladékot megsemmisíteni. És veszélyessé válhat akkor is, a nem a megfelelő technológiával égetik. A PGRSUS 11-es a hagyományos kazánok sorában jónak számít, megbízható utóégetővel látták el, így nem okoz gondot, hogy nincs füstgáztisztító berendezése. Nehézfém- és halogéntartalmú anyagok kivételével más hulladékok biztonságosan elégethetők benne, rendeltetésszerű használata esetén nem szennyezi a levegőt. Bányai Mihály, a Thermo GM képviselője: — A nánásiak tiltakozására önként leállítottuk az istálló felújítását. Napi 3000 forintot fizetünk a Béke Tsz-nek a telep „használatáért”, ahol hetek óta nem történik semmi. Szabályosan akartunk dolgozni, beszerezni minden engedélyt, s most mégis belebukhatunk a vállalkozásba, amit igazában el sem kezdtünk. Március 21-én kelt a megyei tanács határozata. Azóta elkészítettem a kazán technológiai leírását. A hiányzó adatokról azt tudom mondani, hogy csatoltuk a kazántípus teljes mérési jegyzőkönyvét az eredeti kérelmünkhöz is. Beszéltem a KVM-mel, megkapjuk a felmentést, s ha az írásos engedély megérkezik, égethetünk a telepen. Mégsem lehetünk biztosak, hogy a kazánt valóban felállíthatjuk. Az emberek nincsenek tisztában azzal, mitől féljenek jobban: egy hatóság által ellenőrzött módon felállított kazántól vagy attól, hogy egy kommunális szeméttelepre kerül ki a veszélyes hulladék, s a guberálók révén esetleg nehezen követhető útra indul. Mindezt el kellene mondani nekik. A Thermo GM tagjai olyan nyereségesnek ígérkező tevékenységre vállalkoznak, amelyet az állam a saját forrásaiból nem tud elvégezni. A PGRSUS 11 típusú kazánért a biharkeresztesi gyár az első negyedévben várja tőlük a két millió forintot. A napokban összeülnek és eldöntik: kockáztassanak-e ilyen körülmények között fejenként 500 ezer forintot. Balázs Melinda FOKOZOTTAN ELLENŐRZIK A DACIÁKAT A Daciákra évről évre mind több volt a minőségi kifogás. A gépkocsik további behozatalára kompromisszumos megoldást kellett találni. Az ezer gépkocsi szállítását a múlt év végén éppen azért engedheezték, hogy ellenőrizzék: kijavították-e a korábban feltárt hibákat. Javulás már motorozik, kormány- és fékhibás Dacia az utóbbi időben nem érkezett. A Magyarországon tartózkodó román gyári képviselők a Kerml szakembeeeivel állandóan ellenőrzik az érkező kocsikat. A Dacia autói varnák komoly beruházások, végeztek az eddigi gondok kiküszöbölésére. (MTI-fotó: Balaton József) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - IS» ÁPRILIS 1. jpjijj