Hajdú-Bihari Napló, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-28 / 176. szám

KISTERMELÉS - HÁZTÁJI „A kereslet évről évre élénkül...” A vetőmagmintaboltban Az üzlet elnevezése az első pillanatra megtévesztő lehet. Ezt bizonyítja az is, hogy bár nem most van a vetőmagvak vásárlásának igazi szezonja, mégis meg­lehetősen nagy a forgalom a Rákóczi utcai boltban. A magyarázat egyszerű. Nem­csak szaporítóanyagot­ áru­sítanak, minden, a kertész­kedéshez szükséges holmit beszerezhetnek itt a vásár­lók. Erről árulkodik az üz­let kirakata is, melyben kerti szerszámok, kisgépek és egyéb, a kistermeléshez szükséges dolgok kínálják magukat.­­ Valóban, a növényvédő szerek kivételével mindent tartunk. A fő profilunk azonban mégis csak a vető­mag-értékesítés — mondja Sánta István boltvezető-he­lyettes. A „magvak” adják forgalmunk 60 százalékát. Ám egyre nagyobb a keres­let a mezőgazdasági kisgé­pekből is, így sokan vásárol­nak motoros kapát, perme­tezőt, elektromos szivattyút ,és más, a kézi munkát könnyítő masinákat. Szépen fogynak a különböző műtrá­­gyaféleségek is, főleg a ki­sebb kiszerelésben. Többfaj­ta fóliát is visznek, elsősor­ban a primőrök termelésé­vel foglalkozók. — Mikor van az igazi sze­zon? — Szinte egész évben. Ez érvényes a vetőmagvakra is. Most a másodvetéshez kere­sik a borsót, a babot és az uborkamagot a kiskertesek. Az őszi hajtatású hagymafé­lékért már október elején betérnek hozzánk és egészen a fagy beálltáig adunk el ezekből. Január végétől pe­dig már a tavaszi vetésűe­ket „gyűjtögetik”. A csúcs ekkor kezdődik és júniusig tart. Nyugodtan állíthatom, a kereslet évről évre élén­kül. Idén is úgy éreztük, annyi vetőmagot adtunk el, amivel az egész országot be lehetne vetni — közli tré­fásan a kereskedő. —­­­gy hallottam: a kis­gépekből nem mindig tud­ják az igényeket maradék­talanul kielégíteni. — Sajnos, jól tudja. Pedig ezek ára az utóbbi években jelentékenyen emelkedett, még sincs belőlük elég. Fő­leg a tőkés importból szár­mazó, amerikai és japán per­metezőkből, rotációs kapák­ból, valamint fűnyírókból akadozik az ellátás. Ugyan­akkor ezek egyike-másika tavalyhoz képest 50—70 szá­zalékkal is drágult. Érdekes azonban — ha lehet kapni — inkább készpénzzel fizet­nek vásárlóink, pedig hitel­re is megvehetnék. Nyilván a 20—22 százalékos kamat a visszatartó erő. Nemcsak külföldi, hazai gyártmányok is vannak a hiánycikklistán. Visszatérően hasztalanul ke­resik a népszerű „Robi”-ka­­pát és az FW—3-as ter­ménydarálót. — Ezek szerint a kisállat­­tartóknak is tudnak segíteni? — Igen. Ezekből szeré­nyebb a választék, de az említett darálón kívül kü­lönféle, főleg baromfiaknak való etető- és itatóberende­zéseket is raktáron tartunk. Ezt főleg azért tesszük, mert úgy gondoljuk, hogy a zöld­ség-gyümölcstermesztéssel foglalkozók közül egyre töb­ben tartanak jobbára ap­róbb lábasjószágokat.­­ Véleménye szerint mi az oka, hogy nő azok szé­na, akik ha először kicsi­ben is, ám mégis gazdálko­dásba kezdenek? — Én a gazdasági problé­mákban látom a magyará­zatot. Olyan városi embe­rek is termelésbe kezdenek — nem hobbiszinten —, akiknek eddig is lett volna erre lehetőségük, ám még­sem tették, mert egyszerűbb és olcsóbb volt mindent a boltokban beszerezni. Mára rájöttek, ha meg is kell dolgozni érte, megéri a munka. Mi igyekszünk segí­teni törekvéseiket. Nem ne­heztelünk, ha vásárlóink reklamálnak, mert nem úgy kell a vetemény, ahogy gon­dolták. Igaz, nem látunk be­le a magba, és nem tudjuk, milyen kártevők voltak a ta­lajban. Mégis szívesen vizs­gáltatjuk meg a kérdéses té­teleket és szükség esetén korrigáljuk a hibát. A hiánycikkekre előjegyzést veszünk fel — igény esetén. A kistermelők kedvét nem szabad elvenni! Ezért sem csodálkozunk azon, ha több száz kerti szerszám talál gazdára nálunk egy-két nap alatt. Számomra teljesen logikus a kereskedelem törekvése, hiszen ők eladni akarnak. Ennél már érthetetlenebb az, hogy a gyártók miért nem felkészültebbek? Mert mi sem lehet dicséretesebb annál, mint a termelni vá­gyók igyekezete. Ez azon­ban­­nemcsak az ő vállalko­zóképességükön múlik! N. Z. Nem apróság, bár annak tűnik... Az istállóklíma megismerése ni. A túlzott páratartalom­tól a hőmérséklet emelésé­vel lehet megszabadulni. A túlzott vagy elégtelen légáramlás (huzat) az álla­tokra ugyanolyan káros, mint az emberre, ezért en­nek érzékelése is szüksé­ges. Legegyszerűbb mód er­re, ha egy szögmérő derék­szögéhez égő cigarettát tar­tanak. Ha a füst a derék­szögtől nem tér el, gyakor­latilag nincs légmozgás. Mi­nél jobban hajlik el a víz­szintes irány felé, annál erőteljesebb a­­ légáramlás. Ennek ismeretében gondos­kodni lehet a nyílászárók tömítéséről vagy ellenkező­leg, a szellőztetés megte­remtéséről,­­ ami ugyancsak fontos. Utóbbi jótékony ha­tással lehet arra is, hogy az istállóból távozzanak a felgyülemlett káros ammó­nia-, szén- és kéngázok. Az állatok pihenőhelye döntően befolyásolja azok nyugalmát vagy nyugtalan­ságát. A padozattal szem­ben elvárás a gyors felme­legedő képesség. A gyakor­latban meleg, félmeleg és hideg padlót különböztet­nek meg. Ha az ember kéz­fején az adott istálló pado­zatának érintése után ha­sonlatosnak találja azt egy műanyag szivacs érzetével, akkor a kérdéses padló me­leg. Ha száraz téglára em­lékeztet, akkor félmeleg a padozat, viszont ha a beton érintésével azonos, csakis hideg padló lehet. Az ösz­­szehasonlítást ugyanabban a helyiségben kell elvégezni. A meleg padlónál nincs to­vábbi teendő. Viszont a fél­melegnél és a hidegnél gon­doskodni kell a padozat felmelegedő " képességének javításáról, vagyis fokozott almozásról. Az említett, kisgazdasá­gokban is könnyen megva­lósítható módszerek alkal­mazásával, olyan állattar­tást jelentősen befolyásoló ismeretek birtokába juthat­nak a gazdák, melyekkel saját maguk is, egy kis oda­figyeléssel sokat tehetnek azért, hogy a termelés za­vartalan legyen. N. Z. Mindaddig, míg az állatok termelésével nincs baj, még a leglelkiismeretesebb állat­tartók is könnyen átsikla­­nak afölött, hogy mennyire van meleg vagy éppen hi­deg az istállóban, milyen erős a huzat, mennyire van­nak kellemetlen szagban az állatok, melyik alomanyagot használják, esetleg milyen a megvilágítottság. Szinte természetesnek veszik, hogy az említettek nem befolyá­solják az állatok viselkedé­sét, ezen keresztül a ter­melésüket. S ez nem vélet­len! Még az ezzel foglalko­zó kutatók is csak napja­inkban irányították figyel­müket minderre. Azok pe­dig, akik már eddig is hit­tek a­ környezeti tényezők termelést befolyásoló hatá­sában — különösen a ház­táji gazdaságokban — nem rendelkeztek olyan eszkö­zökkel, melyekkel mindeze­ket mérni tudták volna. Egyszerűen, műszerek nélkül Az igazsághoz tartozik, hogy a klimatikus tényezők pontos és megbízható re­gisztrálásához valóban költ­séges műszerek beszerzésére van szükség. A kisterme­lőknek azonban nincs szük­ségük mérnöki pontosság­ra, éppen ezért a tájékozta­tó adatok birtoklása is tel­jesen megfelelő számukra. S ha csupán némi utánajá­rásra vállalkoznak, gyorsan hozzájuthatnak azokhoz az eszközökhöz, amelyekkel egy kis időráfordítással nyu­­godtabbak lehetnek. Ezek­ből adunk közre néhányat. Nem elegendő, sőt egye­nesen megtévesztő, ha az ember önmagához méri, hogy megfelelő-e az istálló hőmérséklete, avagy sem. Az ember ugyanis nem az állatok pihenőterében, nem padlóközelben érzékeli azt, hanem annál magasabban. A környezeti sugárzástól védve, az istálló több pont­ján szükséges az állatok tartózkodási helyén mérni a hőmérsékletet, s ugyanott leolvasni is. Erre a célra folyadékos szobahőmérőt érdemes beszerezni, mely mínusz 10 foktól plusz negyven fokig mér. Napon­ta háromszor szükséges tá­jékozódni az értékekről. Hidegben növelni kell az állatok elhelyezési helyé­nek hőterhelését, ezzel egy­idejűleg csökkenteni a hő­veszteséget. Ügyein azon alapterületre, illetve légtér­be több állatot kell telepí­teni, növelni kell az épület hőszigetelését, és mestersé­ges fűtésről gondoskodni. Vastagabban kell almozni, s csak oly mértékben sza­bad szellőztetni, ami feltét­lenül kívánatos és nélkülöz­hetetlen. Melegben csök­kenteni kell az istálló hő­terhelését, azaz az előbbi­ekben elmondottak ellenke­zőjét kell tenni, kiegészítve azzal, hogy az állatokat gyakrabban és hosszabb időre kell a kifutókba en­gedni. A levegő páratartalmának ismerete ugyancsak elen­gedhetetlen. Ennek mérése páramérővel történik. Eb­ben egy hajszálköteg a le­vegő nedvességtartalmának függvényében változtatja hosszát, s egy mutató az ehhez tartozó skálán jelzi nullától százig az értéket. Hidegben nagyobb, meleg­ben kisebb értékre számít­hatunk. Ha a páratartalom kiemelkedően magas, a ned­vesség a falakon lecsapódik, ami nem mindig érzékelhe­tő, hiszen a vakolat és a festék magába szívja. Ha a falba egy kis üveglapot épí­tünk, biztosan érzékelhető lesz a magas páratartalom. Amikor túl száraz a levegő, víz permetezésével kell a szükséges nedvességet elér­ A mezőgazdasági szakcsoport Az áfészek felvásárlási tevékenysége igen széles skálán mozog. Néhány szabadföldi cikk kivételével valamennyi zöldség és gyümölcs felvásárlásával foglalkoznak. 1988-ban például 7706 tonna burgonya, 14 564 tonna zöldség, 5756 tonna gyümölcs került általuk felvásárlásra. A vegyescik­kek közül kiemelkedő a sertésfelvásárlás 5913 tonnával, továbbá a méz (752 tonna) és a nyúl (457 tonna). A felvásárlásra kerülő cikkek jelentős ré­szét az évtizedes termelői hagyományokra épülő mezőgazdasági szakcsoportok terme­lői állítják elő. A termelés és forgalmazás vertikális integrációjában a mezőgazdasági kistermelés egyetlen integrációs szervezetei a szakcsoportok. A 18 szövetkezet gesztor­ságában a felvásárlás cikkösszetételétől füg­gően 2—13 szakcsoport is működik. Jelen­tős a kertészeti szakcsoportok (ezen belül az oltványosok), a sertéstenyésztő-szakcso­portok és a méhész-, nyulász-, libatartó szakcsoportok tevékenysége. A megyei szak­csoporttagok létszáma meghaladja a 10 ezer főt. Egy-egy szakcsoporti közösség munká­ját (amelyekben a tagok száma tíztől az öt­száz főig is elterjedhet) a szakcsoport elnö­ke fogja össze az intézőbizottság segítségé­vel. A szakcsoporti szabályzat alapján (27/ 1981. IX. 5. MT.) e szervezetek nem önálló jogi személyek, de a szövetkezetnél elkülö­nített bankszámlával rendelkeznek, a tagok önállóan gazdálkodnak saját háztáji és ki­segítő gazdaságukban. Önálló adószámmal is rendelkező kis gazdálkodó társulások tu­lajdonképpen. Egyes szakcsoportok munkája példamu­tató, szervezettségük magas szintet ér el, termelési eredményeik kiválóak, ugyanak­kor a szakcsoportok egy részénél a stagná­lás, az előrelépés hiánya tapasztalható. Sza­bályozásukra mára már elavult, a jogszer­zőképesség és a vagyonszerzés hiánya gá­tolja továbblépésüket. Hajtásválogatás a metszés kiegészítő része A gyümölcsfákat és cser­jéket nevelésük és­ gondozá­suk során gyakran részesít­jük különböző mértékű és célú metszésben. A metszés — egyéb agrotechnikai be­avatkozással együtt — a fa vagy cserje különböző fejlődési szakaszaiban a nö­vekedés és terméshozás összhangját kívánja megte­remteni. A különböző met­szési beavatkozással vég­eredményben az ágrendszer, a termőfelület kialakítását és karbantartását kívánjuk elősegíteni. A metszési elvek össze­foglalásaként rögzíthetjük, hogy minden faalakítási program tartalmaz metszést, és a termesztőnek tudnia kell, hogy a fa hogyan rea­gál ezekre a beavatkozá­sokra. A fa reakciója vál­tozik a növény kora, növe­kedési erélye, az alany, a fajta, a talaj és az éghajlat szerint. Aki­ gyümölcsfákkal fog­lalkozik, tudja, hogy a haj­tásokkal és a vesszőkkel szabályozzuk és irányítjuk a fa növekedését. A haj­tá­sok tehát nélkülözhetetle­nek, de helytelen kezelés és agrotechnika esetén gondot is okoznak. A helytelenül metszett vagy erős növeke­désű fákon a hajtások sűrű lombsátrat képeznek, ami kedvezőtlen a termőrész, a virágrügyek kialakulására. Ezeket az általános elve­ket hangsúlyoztuk annak érdekében, hogy mindenki megértse a hajtásválogatás lényegét és fontosságát, hi­szen az a nyugalmi állapot­ban végzett fás metszés ki­egészítő része. A hajtásválogatásra első­sorban az 1—4 éves gyü­mölcsfák nevelése során van szükség, de vannak oly­an gyümölcsfajok, ame­lyeknél minden évben al­kalmazni kell. Ilyen az őszi­barack, a málna, szeder. Hajtásválogatás a koronaalakítás időszakában Az elültetett törzses gyü­mölcsfák megmaradó vesz­­szőit még nyugalmi állapot­ban visszametsszük. A meg­maradó vesszőkön több-ke­vesebb rügy növekedésnek indul és május végére, jú­nius elejére 10—15 cm hosszú hajtások képződnek. A koronanevelés céljából csak a jó irányba növekedő végálló és oldalhajtásokra­­van szükség. Az első teendő tehát a végálló hajtások alatt lévő, erősen befelé és függőlege­sen növekedő hajtások tő­ben történő lemetszése. Ezt az első­­ hajtásválogatást jú­nius első felében el kell végezni. Különösen fontos, hogy a sudáron (a fa köz­ponti tengelyén) a vázágak vagy termőkarok nevelését szolgáló hajtások, és ezek alatt a" gyengébb, vízszinte­sen növekedő hajtások ma­radjanak meg. A hajtásválogatás­­ első időszaka (június eleje) konkrétan meghatározó. A további munka folyamatos, vagyis a felesleges (erősen növekedő, rossz irányba nö­vő) hajtások bármikor eltá­­volíthatók. Ezt a készenlé­tet úgy jellemezzük, hogy a gyümölcsfát szerető és ne­velő ember a metszőollót mindig kéznél tartja, és szükség esetén használja. Lényegében az ültetéstől számított 2., 3.,­ 4. évben is hasonló elvek alapján já­runk el, és arra törekszünk, hogy a gyümölcsfák koro­nája lombos állapotban is szellős, a belső részeken is jól megvilágított, napfényes legyen. A haj­tás válogatás ezen keresztül elősegíti a meg­maradó hajtások beérését, és így­ növeli a virágrügyek télállóságát. Málna és őszibarack A minden gyümölcsfajra érvényes szabályok mellett kiemeljük a málna soron következő, hajtásválogatás­­sal összefüggő munkáit. A málna termővesszői a ter­més leszedése után elszá­radnak. Ezeket a letermett vesszőket július végén, augusztus elején tőből ki­metsszük, és ezzel egy idő­ben a jövő évi termést biz­tosító hajtásokat is megvá­logatjuk. Arra törekedjünk, hogy az anyatőhöz közel lé­vő tősarjak közül 5—6 egészséges, jól fejlett hajtás maradjon meg, a többit tő­ből távolítsuk el. A meg­maradó málnahajtásokat most visszametszeni nem kell. A szakszerűen kiritkí­tott málnatövek növényvé­delme is eredményesebb lesz. A másik gyümölcsfaj, amely rendszeres hajtásvá­logatást igényel, az ősziba­rack. Magyarország éghaj­lati adottságai az ősziba­rack számára kedvezőtle­nek. A novemberben és feb­ruárban­­ jelentkező —15 Celsius-fok alatti hőmérsék­let károsítja a virágrügye­ket. Erre a tényre is gon­dolni kell az őszibarack haj­tás válogatásának terve­zésekor és helyes időben történő végzésekor. . Timon Béla, aki az Őszi­barack c. könyv szerzője, kiemeli, hogy a hajtásválo­­gatást elsősorban a korona­nevelés időszakában végez­zük. Eltávolítjuk mindazo­kat a hajtásokat, amelyek az adott koronaforma kiala­kítását nem segítik elő. (Katlan alakú korona.) El­sősorban az egy alapon lé­vő iker vagy hártitas hajtá­sok közül kell eltávolítani egy vagy két hajtást, azo­kat, amelyek rossz irányban nőnek. Ezek eltávolítása már május végén megtör­ténhet. A nyári (július) és nyár végi (augusztus vége, szeptember eleje) hajtásrit­kítást elsősorban termőkorú fákon végezzük a gyümölcs színének javítása és a fej­lettebb virágrügyek kiala­kulása érdekében. Különö­sen a nyár végi hajtásrit­kítástól várható kedvező eredmény. Arra kell törekedni, hogy a vázágak és termőágak csúcsán lévő erőteljes, erő­sen árnyékoló, másod- és harmadrendű hajtásokat is tartalmazó részeket metsz­­szük­­le, vagy egy erősebb, jó irányba növekedő má­sodrendű hajtásra metsszük vissza. Az augusztusban ejtett sebek gyorsan beszáradnak, és így kevesebb a lehető­sége a mézgásodásnak. Dr. Pethő Ferenc egyetemi tanár HAJDÚ BIHARI NAPLÓ — 1989. JÚLIUS­­).

Next