Hajdú-Bihari Napló, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-28 / 176. szám
KISTERMELÉS - HÁZTÁJI „A kereslet évről évre élénkül...” A vetőmagmintaboltban Az üzlet elnevezése az első pillanatra megtévesztő lehet. Ezt bizonyítja az is, hogy bár nem most van a vetőmagvak vásárlásának igazi szezonja, mégis meglehetősen nagy a forgalom a Rákóczi utcai boltban. A magyarázat egyszerű. Nemcsak szaporítóanyagot árusítanak, minden, a kertészkedéshez szükséges holmit beszerezhetnek itt a vásárlók. Erről árulkodik az üzlet kirakata is, melyben kerti szerszámok, kisgépek és egyéb, a kistermeléshez szükséges dolgok kínálják magukat. Valóban, a növényvédő szerek kivételével mindent tartunk. A fő profilunk azonban mégis csak a vetőmag-értékesítés — mondja Sánta István boltvezető-helyettes. A „magvak” adják forgalmunk 60 százalékát. Ám egyre nagyobb a kereslet a mezőgazdasági kisgépekből is, így sokan vásárolnak motoros kapát, permetezőt, elektromos szivattyút ,és más, a kézi munkát könnyítő masinákat. Szépen fogynak a különböző műtrágyaféleségek is, főleg a kisebb kiszerelésben. Többfajta fóliát is visznek, elsősorban a primőrök termelésével foglalkozók. — Mikor van az igazi szezon? — Szinte egész évben. Ez érvényes a vetőmagvakra is. Most a másodvetéshez keresik a borsót, a babot és az uborkamagot a kiskertesek. Az őszi hajtatású hagymafélékért már október elején betérnek hozzánk és egészen a fagy beálltáig adunk el ezekből. Január végétől pedig már a tavaszi vetésűeket „gyűjtögetik”. A csúcs ekkor kezdődik és júniusig tart. Nyugodtan állíthatom, a kereslet évről évre élénkül. Idén is úgy éreztük, annyi vetőmagot adtunk el, amivel az egész országot be lehetne vetni — közli tréfásan a kereskedő. —gy hallottam: a kisgépekből nem mindig tudják az igényeket maradéktalanul kielégíteni. — Sajnos, jól tudja. Pedig ezek ára az utóbbi években jelentékenyen emelkedett, még sincs belőlük elég. Főleg a tőkés importból származó, amerikai és japán permetezőkből, rotációs kapákból, valamint fűnyírókból akadozik az ellátás. Ugyanakkor ezek egyike-másika tavalyhoz képest 50—70 százalékkal is drágult. Érdekes azonban — ha lehet kapni — inkább készpénzzel fizetnek vásárlóink, pedig hitelre is megvehetnék. Nyilván a 20—22 százalékos kamat a visszatartó erő. Nemcsak külföldi, hazai gyártmányok is vannak a hiánycikklistán. Visszatérően hasztalanul keresik a népszerű „Robi”-kapát és az FW—3-as terménydarálót. — Ezek szerint a kisállattartóknak is tudnak segíteni? — Igen. Ezekből szerényebb a választék, de az említett darálón kívül különféle, főleg baromfiaknak való etető- és itatóberendezéseket is raktáron tartunk. Ezt főleg azért tesszük, mert úgy gondoljuk, hogy a zöldség-gyümölcstermesztéssel foglalkozók közül egyre többen tartanak jobbára apróbb lábasjószágokat. Véleménye szerint mi az oka, hogy nő azok széna, akik ha először kicsiben is, ám mégis gazdálkodásba kezdenek? — Én a gazdasági problémákban látom a magyarázatot. Olyan városi emberek is termelésbe kezdenek — nem hobbiszinten —, akiknek eddig is lett volna erre lehetőségük, ám mégsem tették, mert egyszerűbb és olcsóbb volt mindent a boltokban beszerezni. Mára rájöttek, ha meg is kell dolgozni érte, megéri a munka. Mi igyekszünk segíteni törekvéseiket. Nem neheztelünk, ha vásárlóink reklamálnak, mert nem úgy kell a vetemény, ahogy gondolták. Igaz, nem látunk bele a magba, és nem tudjuk, milyen kártevők voltak a talajban. Mégis szívesen vizsgáltatjuk meg a kérdéses tételeket és szükség esetén korrigáljuk a hibát. A hiánycikkekre előjegyzést veszünk fel — igény esetén. A kistermelők kedvét nem szabad elvenni! Ezért sem csodálkozunk azon, ha több száz kerti szerszám talál gazdára nálunk egy-két nap alatt. Számomra teljesen logikus a kereskedelem törekvése, hiszen ők eladni akarnak. Ennél már érthetetlenebb az, hogy a gyártók miért nem felkészültebbek? Mert mi sem lehet dicséretesebb annál, mint a termelni vágyók igyekezete. Ez azonbannemcsak az ő vállalkozóképességükön múlik! N. Z. Nem apróság, bár annak tűnik... Az istállóklíma megismerése ni. A túlzott páratartalomtól a hőmérséklet emelésével lehet megszabadulni. A túlzott vagy elégtelen légáramlás (huzat) az állatokra ugyanolyan káros, mint az emberre, ezért ennek érzékelése is szükséges. Legegyszerűbb mód erre, ha egy szögmérő derékszögéhez égő cigarettát tartanak. Ha a füst a derékszögtől nem tér el, gyakorlatilag nincs légmozgás. Minél jobban hajlik el a vízszintes irány felé, annál erőteljesebb a légáramlás. Ennek ismeretében gondoskodni lehet a nyílászárók tömítéséről vagy ellenkezőleg, a szellőztetés megteremtéséről, ami ugyancsak fontos. Utóbbi jótékony hatással lehet arra is, hogy az istállóból távozzanak a felgyülemlett káros ammónia-, szén- és kéngázok. Az állatok pihenőhelye döntően befolyásolja azok nyugalmát vagy nyugtalanságát. A padozattal szemben elvárás a gyors felmelegedő képesség. A gyakorlatban meleg, félmeleg és hideg padlót különböztetnek meg. Ha az ember kézfején az adott istálló padozatának érintése után hasonlatosnak találja azt egy műanyag szivacs érzetével, akkor a kérdéses padló meleg. Ha száraz téglára emlékeztet, akkor félmeleg a padozat, viszont ha a beton érintésével azonos, csakis hideg padló lehet. Az öszszehasonlítást ugyanabban a helyiségben kell elvégezni. A meleg padlónál nincs további teendő. Viszont a félmelegnél és a hidegnél gondoskodni kell a padozat felmelegedő " képességének javításáról, vagyis fokozott almozásról. Az említett, kisgazdaságokban is könnyen megvalósítható módszerek alkalmazásával, olyan állattartást jelentősen befolyásoló ismeretek birtokába juthatnak a gazdák, melyekkel saját maguk is, egy kis odafigyeléssel sokat tehetnek azért, hogy a termelés zavartalan legyen. N. Z. Mindaddig, míg az állatok termelésével nincs baj, még a leglelkiismeretesebb állattartók is könnyen átsiklanak afölött, hogy mennyire van meleg vagy éppen hideg az istállóban, milyen erős a huzat, mennyire vannak kellemetlen szagban az állatok, melyik alomanyagot használják, esetleg milyen a megvilágítottság. Szinte természetesnek veszik, hogy az említettek nem befolyásolják az állatok viselkedését, ezen keresztül a termelésüket. S ez nem véletlen! Még az ezzel foglalkozó kutatók is csak napjainkban irányították figyelmüket minderre. Azok pedig, akik már eddig is hittek a környezeti tényezők termelést befolyásoló hatásában — különösen a háztáji gazdaságokban — nem rendelkeztek olyan eszközökkel, melyekkel mindezeket mérni tudták volna. Egyszerűen, műszerek nélkül Az igazsághoz tartozik, hogy a klimatikus tényezők pontos és megbízható regisztrálásához valóban költséges műszerek beszerzésére van szükség. A kistermelőknek azonban nincs szükségük mérnöki pontosságra, éppen ezért a tájékoztató adatok birtoklása is teljesen megfelelő számukra. S ha csupán némi utánajárásra vállalkoznak, gyorsan hozzájuthatnak azokhoz az eszközökhöz, amelyekkel egy kis időráfordítással nyugodtabbak lehetnek. Ezekből adunk közre néhányat. Nem elegendő, sőt egyenesen megtévesztő, ha az ember önmagához méri, hogy megfelelő-e az istálló hőmérséklete, avagy sem. Az ember ugyanis nem az állatok pihenőterében, nem padlóközelben érzékeli azt, hanem annál magasabban. A környezeti sugárzástól védve, az istálló több pontján szükséges az állatok tartózkodási helyén mérni a hőmérsékletet, s ugyanott leolvasni is. Erre a célra folyadékos szobahőmérőt érdemes beszerezni, mely mínusz 10 foktól plusz negyven fokig mér. Naponta háromszor szükséges tájékozódni az értékekről. Hidegben növelni kell az állatok elhelyezési helyének hőterhelését, ezzel egyidejűleg csökkenteni a hőveszteséget. Ügyein azon alapterületre, illetve légtérbe több állatot kell telepíteni, növelni kell az épület hőszigetelését, és mesterséges fűtésről gondoskodni. Vastagabban kell almozni, s csak oly mértékben szabad szellőztetni, ami feltétlenül kívánatos és nélkülözhetetlen. Melegben csökkenteni kell az istálló hőterhelését, azaz az előbbiekben elmondottak ellenkezőjét kell tenni, kiegészítve azzal, hogy az állatokat gyakrabban és hosszabb időre kell a kifutókba engedni. A levegő páratartalmának ismerete ugyancsak elengedhetetlen. Ennek mérése páramérővel történik. Ebben egy hajszálköteg a levegő nedvességtartalmának függvényében változtatja hosszát, s egy mutató az ehhez tartozó skálán jelzi nullától százig az értéket. Hidegben nagyobb, melegben kisebb értékre számíthatunk. Ha a páratartalom kiemelkedően magas, a nedvesség a falakon lecsapódik, ami nem mindig érzékelhető, hiszen a vakolat és a festék magába szívja. Ha a falba egy kis üveglapot építünk, biztosan érzékelhető lesz a magas páratartalom. Amikor túl száraz a levegő, víz permetezésével kell a szükséges nedvességet elér A mezőgazdasági szakcsoport Az áfészek felvásárlási tevékenysége igen széles skálán mozog. Néhány szabadföldi cikk kivételével valamennyi zöldség és gyümölcs felvásárlásával foglalkoznak. 1988-ban például 7706 tonna burgonya, 14 564 tonna zöldség, 5756 tonna gyümölcs került általuk felvásárlásra. A vegyescikkek közül kiemelkedő a sertésfelvásárlás 5913 tonnával, továbbá a méz (752 tonna) és a nyúl (457 tonna). A felvásárlásra kerülő cikkek jelentős részét az évtizedes termelői hagyományokra épülő mezőgazdasági szakcsoportok termelői állítják elő. A termelés és forgalmazás vertikális integrációjában a mezőgazdasági kistermelés egyetlen integrációs szervezetei a szakcsoportok. A 18 szövetkezet gesztorságában a felvásárlás cikkösszetételétől függően 2—13 szakcsoport is működik. Jelentős a kertészeti szakcsoportok (ezen belül az oltványosok), a sertéstenyésztő-szakcsoportok és a méhész-, nyulász-, libatartó szakcsoportok tevékenysége. A megyei szakcsoporttagok létszáma meghaladja a 10 ezer főt. Egy-egy szakcsoporti közösség munkáját (amelyekben a tagok száma tíztől az ötszáz főig is elterjedhet) a szakcsoport elnöke fogja össze az intézőbizottság segítségével. A szakcsoporti szabályzat alapján (27/ 1981. IX. 5. MT.) e szervezetek nem önálló jogi személyek, de a szövetkezetnél elkülönített bankszámlával rendelkeznek, a tagok önállóan gazdálkodnak saját háztáji és kisegítő gazdaságukban. Önálló adószámmal is rendelkező kis gazdálkodó társulások tulajdonképpen. Egyes szakcsoportok munkája példamutató, szervezettségük magas szintet ér el, termelési eredményeik kiválóak, ugyanakkor a szakcsoportok egy részénél a stagnálás, az előrelépés hiánya tapasztalható. Szabályozásukra mára már elavult, a jogszerzőképesség és a vagyonszerzés hiánya gátolja továbblépésüket. Hajtásválogatás a metszés kiegészítő része A gyümölcsfákat és cserjéket nevelésük és gondozásuk során gyakran részesítjük különböző mértékű és célú metszésben. A metszés — egyéb agrotechnikai beavatkozással együtt — a fa vagy cserje különböző fejlődési szakaszaiban a növekedés és terméshozás összhangját kívánja megteremteni. A különböző metszési beavatkozással végeredményben az ágrendszer, a termőfelület kialakítását és karbantartását kívánjuk elősegíteni. A metszési elvek összefoglalásaként rögzíthetjük, hogy minden faalakítási program tartalmaz metszést, és a termesztőnek tudnia kell, hogy a fa hogyan reagál ezekre a beavatkozásokra. A fa reakciója változik a növény kora, növekedési erélye, az alany, a fajta, a talaj és az éghajlat szerint. Aki gyümölcsfákkal foglalkozik, tudja, hogy a hajtásokkal és a vesszőkkel szabályozzuk és irányítjuk a fa növekedését. A hajtások tehát nélkülözhetetlenek, de helytelen kezelés és agrotechnika esetén gondot is okoznak. A helytelenül metszett vagy erős növekedésű fákon a hajtások sűrű lombsátrat képeznek, ami kedvezőtlen a termőrész, a virágrügyek kialakulására. Ezeket az általános elveket hangsúlyoztuk annak érdekében, hogy mindenki megértse a hajtásválogatás lényegét és fontosságát, hiszen az a nyugalmi állapotban végzett fás metszés kiegészítő része. A hajtásválogatásra elsősorban az 1—4 éves gyümölcsfák nevelése során van szükség, de vannak olyan gyümölcsfajok, amelyeknél minden évben alkalmazni kell. Ilyen az őszibarack, a málna, szeder. Hajtásválogatás a koronaalakítás időszakában Az elültetett törzses gyümölcsfák megmaradó veszszőit még nyugalmi állapotban visszametsszük. A megmaradó vesszőkön több-kevesebb rügy növekedésnek indul és május végére, június elejére 10—15 cm hosszú hajtások képződnek. A koronanevelés céljából csak a jó irányba növekedő végálló és oldalhajtásokravan szükség. Az első teendő tehát a végálló hajtások alatt lévő, erősen befelé és függőlegesen növekedő hajtások tőben történő lemetszése. Ezt az első hajtásválogatást június első felében el kell végezni. Különösen fontos, hogy a sudáron (a fa központi tengelyén) a vázágak vagy termőkarok nevelését szolgáló hajtások, és ezek alatt a" gyengébb, vízszintesen növekedő hajtások maradjanak meg. A hajtásválogatás első időszaka (június eleje) konkrétan meghatározó. A további munka folyamatos, vagyis a felesleges (erősen növekedő, rossz irányba növő) hajtások bármikor eltávolíthatók. Ezt a készenlétet úgy jellemezzük, hogy a gyümölcsfát szerető és nevelő ember a metszőollót mindig kéznél tartja, és szükség esetén használja. Lényegében az ültetéstől számított 2., 3., 4. évben is hasonló elvek alapján járunk el, és arra törekszünk, hogy a gyümölcsfák koronája lombos állapotban is szellős, a belső részeken is jól megvilágított, napfényes legyen. A hajtás válogatás ezen keresztül elősegíti a megmaradó hajtások beérését, és így növeli a virágrügyek télállóságát. Málna és őszibarack A minden gyümölcsfajra érvényes szabályok mellett kiemeljük a málna soron következő, hajtásválogatással összefüggő munkáit. A málna termővesszői a termés leszedése után elszáradnak. Ezeket a letermett vesszőket július végén, augusztus elején tőből kimetsszük, és ezzel egy időben a jövő évi termést biztosító hajtásokat is megválogatjuk. Arra törekedjünk, hogy az anyatőhöz közel lévő tősarjak közül 5—6 egészséges, jól fejlett hajtás maradjon meg, a többit tőből távolítsuk el. A megmaradó málnahajtásokat most visszametszeni nem kell. A szakszerűen kiritkított málnatövek növényvédelme is eredményesebb lesz. A másik gyümölcsfaj, amely rendszeres hajtásválogatást igényel, az őszibarack. Magyarország éghajlati adottságai az őszibarack számára kedvezőtlenek. A novemberben és februárban jelentkező —15 Celsius-fok alatti hőmérséklet károsítja a virágrügyeket. Erre a tényre is gondolni kell az őszibarack hajtás válogatásának tervezésekor és helyes időben történő végzésekor. . Timon Béla, aki az Őszibarack c. könyv szerzője, kiemeli, hogy a hajtásválogatást elsősorban a koronanevelés időszakában végezzük. Eltávolítjuk mindazokat a hajtásokat, amelyek az adott koronaforma kialakítását nem segítik elő. (Katlan alakú korona.) Elsősorban az egy alapon lévő iker vagy hártitas hajtások közül kell eltávolítani egy vagy két hajtást, azokat, amelyek rossz irányban nőnek. Ezek eltávolítása már május végén megtörténhet. A nyári (július) és nyár végi (augusztus vége, szeptember eleje) hajtásritkítást elsősorban termőkorú fákon végezzük a gyümölcs színének javítása és a fejlettebb virágrügyek kialakulása érdekében. Különösen a nyár végi hajtásritkítástól várható kedvező eredmény. Arra kell törekedni, hogy a vázágak és termőágak csúcsán lévő erőteljes, erősen árnyékoló, másod- és harmadrendű hajtásokat is tartalmazó részeket metszszükle, vagy egy erősebb, jó irányba növekedő másodrendű hajtásra metsszük vissza. Az augusztusban ejtett sebek gyorsan beszáradnak, és így kevesebb a lehetősége a mézgásodásnak. Dr. Pethő Ferenc egyetemi tanár HAJDÚ BIHARI NAPLÓ — 1989. JÚLIUS).