Hajdú-Bihari Napló, 1989. november (46. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-28 / 282. szám
Mi is készülünk a karácsonyra! RÖVIDESEN MEGNYITJUK a Paletta Depó Mintaboltunkat Debrecen, Vörös Hadsereg útja 67. sz. alatt. HÁZTARTÁSI KÉSZÜLÉKEK, HÍRADÁSTECHNIKAI cikkek, FAL- ÉS PADLÓBURKOLÓ LAPOK, AJÁNDÉKOZÁSI CIKKEK GAZDAG VÁLASZTÉKÁVAL VÁRJUK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT! paletta depó KFT. «5 AKCIÓ! CENTRUM Karácsonyra és szilveszterre ELEGÁNS ALKALMI INDIAI BLÚZOK, KÉTRÉSZESEK, valamint NEMESSZŐRME ÁRUK bő választékát kínálja Önöknek a konfekcióosztály ZŐNYEGKEU KERESKEDELMI KFT 300 CM-ES CSEHSZLOVÁK SZŐNYEGPADLÓK 30% engedménnyel, EGYES 400 CM-ES SZŐNYEGPADLÓK 20% engedménnyel VÁSÁROLHATÓK, AMÍG A KÉSZLET TART. Szőnyegházunkban DEBRECEN, CSAPÓ U. 11. SZ. ALATT A KARCAGI BEREK BÚTORSZAKÜZLET november 28.—december 6-ig lakberendezési bemutatót és vásárt rendez a biharnagybajomi művelődési házban SZEKRÉNYSOROK, KÁRPITOZOTT GARNITÚRÁK, SZÓLÓELEMEK, SZŐNYEGEK NAGY VÁLASZTÉKBAN. A VÁSÁR IDEJE ALATT A HELYI LAKOSOKNAK A BIHARNAGYBAJOMI ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET ELŐLEG BEFIZETÉSE NÉLKÜL RÉSZLETRE TÖRTÉNŐ VÁSÁRLÁSÁHOZ 5 50000 FT-IG HITELT BIZTOSÍT. póló-, pulóver-, nadrág-, szoknya-,blúzvásár Batthyány u. 8. Hajdú J. u. 16. Kossuth u. 31. Jerikó u. 8.. Széchenyi u. 18. Csapó u. 88. Petőfi tér 1. Petőfi tér 3. Micsurin u. 118. Burgundia u. 2. Is szükséges bürokrácia GONDOLATOK KORNAS JÁNOS GAZDASÁGFEJLESZTŐ PROGRAMJÁRÓL A politikai porondot saját ,,pecsenyesütésre” felhasználók szócséplése közepette némi reménysugárt jelent Kornár Jánosnak Indulatos röpirat az átmenet ügyében című könyve. A Heti Világgazdaságban a neves tudós figyelemre méltó interjút adott arról, hogy miképpen tudunk enyhíteni igen súlyos gondjainkon. Kornai János a gazdaság hatékony működése érdekében igen fontosnak tartja a társadalmi és közgazdasági fegyelmet. Ezt vagy bürokratikus fegyelemmel vagy piaci fegyelemmel lehet megteremteni. Néhány évvel ezelőtt akadémiai székfoglaló előadásában már bizonyította — a jelenleg Bostonban is professzorként dolgozó tudós —, hogy bürokrácia alatt nem a hivatal packázását érti, hanem a termelőerők fejlődésének szükségszerű következményeként kialakult központi beavatkozást. Rubin és Taylor — akik az információ szektorokkal foglalkoznak —, szintén nagyon fontosnak tartják az igazgatási és kormányzati tevékenységet is. Mivel hazánkban már alig érvényesül a bürokratikus fegyelem, de még nincs tényleges piac, így nem lehet piaci fegyelemről beszélni és ennek következtében a közgazdasági fegyelem is meglazult. Kornai János a normateremtő piac kialakításához szükségesnek tartja a magánszektor teljes liberalizálását, viszont az állami vállalatok teljes önállóságát nem támogatja. Ezzel szemben hazánkban jelenleg a magánvállalatok működését sokféleképpen korlátozzák, ugyanakkor az állami vállalatok mozgásterét jobban biztosítják. Kornai János könyvében bizonyítja, hogy nem lehet elérni azt, hogy az állami vállalat igazi piaci szereplőként működjön. Szerinte korlátozni kell az állami vállalatok költekezési hajlamát. A tények az elmúlt években valóban azt igazolták, hogy egyes vállalatok ésszerűtlen túlköltekezését a lakosság fizette meg. Az állami tulajdon a nép vagyona, ezért az állami vállalatok vezetőit nem lehet felhatalmazni azok értékesítésére. Felháborítónak tartja, hogy több esetben jóval értéke alatt elkótyavetyélik, kiárusítják a nemzeti vagyont. Például a Ganz-járműgyár részvénytöbbségét egy angol cég olyan olcsón vásárolta meg, amennyiért Bostonban 12 darab 70 négyzetméteres lakást adnak el. Kornai szerint a Ganz név is sokszorosát éri ennek az összegnek. Viszont jelenleg a rossz anyagellátás, a sok bürokratikus akadály és az erősödő infláció miatt a vállalatok igen leértékelődtek a külföldiek szemében. Az infláció egyre nagyobb terhe alatt nyögő lakosság bizonyára helyesli azt a megállapítást is, amely szerint, ha a vállalatok monopolhelyzetben vannak, ott az árakba bele kell szólni, hiszen a fejlett országokban még a magángazdaságok árainak az alakulásába is beavatkozik az állam indokolt esetben. Kornai János az adósság enyhítését is fontosnak tartja, mert megítélésünk nemcsak attól függ, hogy az esedékes törlesztéseknek mindig eleget teszünk-e, hanem attól is, hogy milyen a politikai stabilitásunk, hogy egy kormány garanciáját egy másik kormány nem rúgja-e fel. Sajnos jelenleg másik kormányra sem kell várni ahhoz, hogy mást mondjanak felső szinten, hiszen ez a kormány is folyamatosan ezt teszi: nem a problémák tényleges megoldására törekszik, hanem az egyik helyről a másikra helyezi át a gondokat. Moldova György Izraelről szóló riportkönyvében írja: „Izraelben a televíziónak van egy külön műsora, amelyben a riporterek szembesítik a minisztereket korábbi nyilatkozataikkal, ígéreteikkel, és megpróbálják hazugságon érni őket. Ami engem illet, érdeklődéssel néznék a műsor magyarországi bevezetése elé.” Én is. A neves tudós stabilizációs és kibontakozási programja alapján valódi javulás öt-tíz-tizenöt év múlva lesz, de az infláció mérséklése, a jelentős hiány megszüntetése és a magánvállalkozások élénkítése területén gyorsan lehet biztató változásokat elérni. Ez pedig nem kevés eredmény. Dr. Takács Imre Kényszerű változások a Nők Lapjánál Interjú Révai Valéria főszerkesztővel A népszerű hetilap, a Nők Lapja — amely a közelmúltban fennállásának 40. évfordulóját ünnepelte — decembertől névváltoztatásra kényszerül. A 48. szám fejlécén már az új, Magyar Nők Lapja elnevezés lesz olvasható. A nagy példányszámú, közel 600 ezer előfizető bizalmát élvező újság háza táján egyéb változás is történt. A szerkesztőségi kollektíva a lap november 18-i számában közzétette állásfoglalását, mely szerint a jövőben nem tekinti gazdájának a Magyar Nők Szövetségét. A kényszerű változások okairól beszélgettünk Révai Valéria főszerkesztővel. — A Nők Lapja évtizedeken át a Magyar Nők Országos Tanácsának lapja volt. Azé a szervezeté, amely ugyan deklarálta, hogy az egész magyar nőtársadalom érdekeit szolgálja, de amely a valóságban csupán egy ,,pénznyelő” protokollszervezet volt. A MNOT mint lapgazda, milyen kapcsolatban állt a szerkesztőséggel? — A lap évtizedeken át kénytelen volt nyereségének jelentős részét a szervezet számára átutalni. A kapcsolat ezen túl nem volt szoros. Évente néhány alkalommal találkoztunk, olykor ötletet, cikktémát kaptunk a munkabizottságok tagjaitól. Azt nem mondhatom, hogy a szervezet protokoll-lapja lettünk volna. Amikor az utódszervezet, a Magyar Nők Szövetségének vezetői eljöttek a szerkesztőségbe bemutatkozni, nekik is azt mondtuk, ezután sem szeretnénk a nőszervezet hírközlő újságja lenni. Lapunk mindig is a kisemberek oldalán állt, a humánus és kulturális értékek közvetítését vállalta. Ezt tesszük a jövőben is. Természetesen mára a lehetőségeink megváltoztak. Az olvasók már hónapok óta érzékelik, hogy a Nők Lapja is hangot váltott, szándékunk, hogy új tartalmat adjunk a lejáratott ,,politika” szónak. " A lap kollektívája a november 18-i számban közzétett állásfoglalásban kinyilvánította: mostantól nem tekinti magát a nőszövetség tulajdonának. Mi volt a konkrét oka a nyilvános szakításnak? — Amikor a Magyar Nők Országos Tanácsa megszűnt ■.S létrejött az utódszervezet, le kellett nyelniük azt a békát, hogy egy egyszerű jogi aktussal a tulajdonába kerültünk egy olyan szervezetnek, amelynek nincs tömegbázisa, csupán 40 tagszervezete és néhány száz egyéni tagja. A pénzt — 16 millió forintot — ennek ellenére ugyanúgy át kellett utalnunk a szervezetnek, mint korábban, miközben az újságírók, akik a nyereséget megtermelték, szégyenletesen alacsony fizetést kaptak. Értekezleteken mindig szóvá tettük ezt, de az elszakadás gondolata csak most érlelődött meg bennünk. A nőszövetség ugyanis úgy döntött, elviszi lapunkat a Hírlapkiadó Vállalattól, s a nagyobb anyagi haszon reményében egy kft.-t szervez a kiadására. A nőszövetség vezetői a hátunk mögött tárgyaltak, intézkedtek, és meg sem kérdezték a szerkesztőség dolgozóinak véleményét a tervekről. Elképzelésük szerint egyébként a kft. részvényese 60 százalékban a nőszövetség, 10 százalékban egy külföldi érdeklődő, 30 százalékban egy másik hetilapot kiadó társaság lett volna. A Nők Lapja munkatársai egyáltalán nem jegyezhettek volna részvényt, így semmiféle döntési jogkörrel nem rendelkeztek volna a lap és a szerkesztőség sorsát illetően. Mivel a munkáltatói jogok a kiadót illetik, azt bocsáthatták volna el a szerkesztőségből, akit csak akarnak. Ez a terv érhető módon sokkolta a kollektívát. Ráadásul a nőszövetség vezetői kinyilvánították, hogy a lapkészítésbe is bele kívánnak szólni, esetenként vétójogukkal kívánnak élni. Számíthattunk volna tehát egy nőszövetségi diktatúrára és az általunk megtermelt haszon még nagyobb lefölözésére. — Az újságírók ,,lázadására” tehát mindenképp megérett a helyzet. A nőszövetség belenyugodott ,,jól tejelő tehene” elvesztésébe? — Retorzióra természetesen számítottunk. A szervezet vezetői is döntő lépésre szánták magukat. A Hírlapkiadó Vállalat vezetőivel együtt eljöttek a szerkesztőségbe, s az egész kollektíva előtt bejelentették, engem alkalmatlannak ítélnek a főszerkesztői posztra, megkapom a felmondásomat, helyemre Erőss Ágotát — a lap egykori munkatársát — nevezik ki. Jelenlegi munkáltatónk, a Hírlapkiadó vezérigazgatója. Vágner Ferenc viszont azt mondta, nem hajtja végre a nőszövetség döntését, csak akkor, ha a kollektíva is egyetért vele. A szerkesztőség munkatársai titkosan szavaztak, s egyöntetűen úgy döntöttek, nem fogadják el a nőszövetség ajánlatát. — Ön tehát főszerkesztő maradt, a lap pedig megvált gazdájától. Mi lesz ezután? — A Nők Lapja decembertől névváltoztatásra kényszerül. Magyar Nők Lapja címmel jelenik majd meg. Újságunkat továbbra is a Hírlapkiadó adja ki és a posta terjeszti. Előfizetőinket arra kérjük, hogy jelezzék a kézbesítőknél, illetve az átutalási betéttel rendelkezők az OTP-nél, hogy továbbra is igényt tartanak-e a lapunkra. Ennek azért van jelentősége, mert úgy tudjuk, a nőszövetség Nők Lapja elnevezéssel saját újságot szervez. A mi szerkesztőségünk — két újságíró kivételével — együtt maradt. Folytatjuk azokat a hagyományokat, amelyekhez ragaszkodnak az olvasók. Ugyanakkor megújulási szándék is jellemzi törekvéseinket. A mai körülmények között az újság nem lehet narkotikum, nem készülhet az olvasók elandalítására Tükrözniük kell a mai Magyarország gondjait, de nem akarunk lemondani azokról a szolgáltatásokról sem amelyeket megrendelőink megszoktak, megszerettek. Érezzük, hogy kinőttük a 32 oldalt. A jövőben szeretnénk megduplázni a lap terjedelmét, szeretnénk formailag is megújítani a Magyar Nők Lapját. Fazekas Valéria r Határkiigazítás Keresem hazánkat. Keresem az országot, amelyet ugyan jócskán ielformáltak a történelem viharai, ám a térképen azért formás vagy legalábbis könnyen felismerhető képet mutat. Próbálom kitalálni, hogy milyen irányból fenyegetnek újabb — ezúttal időjárási — viharok, de hiába figyelem a képernyőn széltében-hosszában száguldó felhőket. Hiába, mert éppen azt nem tudom kideríteni, hogy mi, magyarok mit várhatunk, ránk milyen hatással lesznek a gyors változások. Az egyik műholdas program egyébként kitűnő meteorológiai műsorának térképén ugyanis nem található Magyarország rajza. Egész Európát szemlélhetjük a legészakibb skót szigetektől le a Fekete-tengerig. Csak innen középről hiányzik nagyon valami... A néminemzeti öntudattal megáldott néző — szemét meresztve — alig akarja elhinni, hogy a valószínűsíthető helyen ez az alaktalan, ormótlan rajzolat lenne Magyarország. Egy olyan burjánzás képében, amit még csak hasonlítani sem lehet semmihez. Az ábrát nézegetve félő, hogy mégsem vagyunk mi annyira a világ közfigyelmének középpontjában, mint hisszük mostanában. Hisz a művelt Nyugat még csak arra sem érdemesít bennünket, hogy pontosan, valósághűen rajzolja meg országhatárainkat. Avagy lehetséges lenne, hogy onnan nézve, más vetületből így látnak bennünket? Hogy objektíve nem is olyan formás országunk? Hanem éppen ellenkezőleg — kifejezetten csúnya. Ebből fakadóan pedig önbecsapás volt minden eddigi térképünk, amelyen viszonylag jó alakúnak ábrázoltuk magunkat? Arra már gondolni sem merek, hogy a meteorológiai térkép távoli készítői esetleg valami — s korántsem időjárási — előrejelzés-félét rejtettek volna el ebben a megcsonkított országképben. Amelyből például a haza délkeleti része, teljes egészében, hiányzik ... (t. sz. 1.)