Hajdú-Bihari Napló, 1989. november (46. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-28 / 282. szám

­Mi is készülünk a karácsonyra! RÖVIDESEN MEGNYITJUK a Paletta­ Depó Mintaboltunkat Debrecen, Vörös Hadsereg útja 67. sz. alatt. HÁZTARTÁSI KÉSZÜLÉKEK, HÍRADÁSTECHNIKAI cikkek, FAL- ÉS PADLÓBURKOLÓ LAPOK, AJÁNDÉKOZÁSI CIKKEK GAZDAG VÁLASZTÉKÁVAL VÁRJUK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT! paletta depó KFT. «5 AKCIÓ! CENTRUM Karácsonyra és szilveszterre ELEGÁNS ALKALMI INDIAI BLÚZOK, KÉTRÉSZESEK, valamint NEMESSZŐRME ÁRUK bő választékát kínálja Önöknek a konfekcióosztály ZŐNYEGKEU KERESKEDELMI KFT 300 CM-ES CSEHSZLOVÁK SZŐNYEGPADLÓK 30% engedménnyel, EGYES 400 CM-ES SZŐNYEGPADLÓK 20% engedménnyel VÁSÁROLHATÓK, AMÍG A KÉSZLET TART. Szőnyegházunkban DEBRECEN, CSAPÓ U. 11. SZ. ALATT A KARCAGI BEREK BÚTORSZAKÜZLET november 28.—december 6-ig lakberendezési bemutatót és vásárt rendez a biharnagybajomi művelődési házban SZEKRÉNYSOROK, KÁRPITOZOTT GARNITÚRÁK, SZÓLÓELEMEK, SZŐNYEGEK NAGY VÁLASZTÉKBAN. A VÁSÁR IDEJE ALATT A HELYI LAKOSOKNAK A BIHARNAGYBAJOMI ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET ELŐLEG BEFIZETÉSE NÉLKÜL RÉSZLETRE TÖRTÉNŐ VÁSÁRLÁSÁHOZ 5­­ 50000 FT-IG HITELT BIZTOSÍT. póló-, pulóver-, nadrág-, szoknya-,blúzvásár Batthyány u. 8. Hajdú J. u. 16. Kossuth u. 31. Jerikó u. 8.. Széchenyi u. 18. Csapó u. 88. Petőfi tér 1. Petőfi tér 3. Micsurin u. 118. Burgundia u. 2. Is szükséges bürokrácia GONDOLATOK KORNAS JÁNOS GA­ZDASÁGFEJLESZTŐ PROGRAMJÁRÓL A politikai porondot sa­ját ,,pecsenyesütésre” fel­használók szócséplése kö­zepette némi reménysugárt­ jelent Kornár Jánosnak In­dulatos röpirat az átmenet ügyében című könyve. A Heti Világgazdaságban a ne­ves tudós figyelemre méltó interjút adott arról, hogy miképpen tudunk enyhíteni igen súlyos gondjainkon. Kornai János a gazdaság hatékony működése érdeké­ben igen fontosnak tartja a társadalmi és közgazdasági fegyelmet. Ezt vagy bürok­ratikus fegyelemmel vagy piaci fegyelemmel lehet megteremteni. Néhány év­vel ezelőtt akadémiai szék­foglaló előadásában már bi­zonyította — a jelenleg Bostonban is professzorként dolgozó tudós —, hogy bü­rokrácia alatt nem a hiva­tal packázását érti, hanem a termelőerők fejlődésének szükségszerű következmé­nyeként kialakult központi beavatkozást. Rubin és Taylor — akik az informá­ció szektorokkal foglalkoz­nak —, szintén nagyon fon­tosnak tartják az igazgatási és kormányzati tevékenysé­get is. Mivel hazánkban már alig érvényesül a bürokra­tikus fegyelem, de még nincs tényleges piac, így nem lehet piaci fegyelemről beszélni és ennek következ­tében a közgazdasági fe­gyelem is meglazult. Kornai János a norma­teremtő piac kialakításához szükséges­nek tartja a magánszektor teljes liberalizálását, viszont az állami vállalatok teljes önállóságát nem támogatja. Ezzel szemben hazánkban jelenleg a magánvállalatok működését sokféleképpen korlátozzák, ugyanakkor az állami vállalatok mozgáste­rét jobban biztosítják. Kor­nai János könyvében bizo­nyítja, hogy nem lehet el­érni azt, hogy az állami vál­lalat­ igazi piaci szereplő­ként működjön. Szerinte korlátozni kell az állami vállalatok költekezési haj­lamát. A tények az elmúlt években valóban azt iga­zolták, hogy egyes vállala­tok ésszerűtlen túlkölteke­zését a lakosság fizette meg. Az állami tulajdon a nép vagyona, ezért az állami vál­lalatok vezetőit nem lehet felhatalmazni azok értéke­sítésére. Felháborítónak tartja, hogy több esetben jóval értéke alatt elkótya­vetyélik, kiárusítják a nem­zeti vagyont. Például a Ganz-járműgyár részvény­­többségét egy angol cég olyan olcsón vásárolta meg, amennyiért Bostonban 12 darab 70 négyzetméteres la­kást adnak el. Kornai sze­rint a Ganz név is sokszo­rosát éri ennek az összeg­nek. Viszont jelenleg a rossz anyagellátás, a sok bürok­ratikus akadály és az erő­södő infláció miatt a válla­latok igen leértékelődtek a külföldiek szemében. Az infláció egyre nagyobb terhe alatt nyögő lakosság bizonyára helyesli azt a megállapítást is, amely sze­rint, ha a vállalatok mono­polhelyzetben vannak, ott az árakba bele kell szólni, hiszen a fejlett országokban még a magángazdaságok árainak az alakulásába is beavatkozik az állam indo­kolt esetben. Kornai János az adósság enyhítését is fontosnak tartja, mert megítélésünk nemcsak attól függ, hogy az esedékes törlesztéseknek mindig eleget teszünk-e, ha­nem attól is, hogy milyen a politikai stabilitásunk, hogy egy kormány garanciáját egy másik kormány nem rúgja-e fel. Sajnos jelenleg másik kormányra sem kell várni ahhoz, hogy mást mondjanak felső szinten, hiszen ez a kormány is fo­lyamatosan ezt teszi: nem a problémák tényleges meg­oldására törekszik, hanem az egyik helyről a másikra helyezi át a gondokat. Mol­dova György Izraelről szóló riportkönyvében írja: „Izra­elben a televíziónak van egy külön műsora, amely­ben a riporterek szembesí­tik a minisztereket korábbi nyilatkozataikkal, ígéreteik­kel, és megpróbálják hazug­ságon érni őket. Ami en­gem illet, érdeklődéssel néz­nék a műsor magyarországi bevezetése elé.” Én is. A neves tudós stabilizá­ciós és kibontakozási prog­ramja alapján valódi javu­lás öt-tíz-tizenöt év múlva lesz, de az infláció mérsék­lése, a jelentős hiány meg­szüntetése és a magánvál­lalkozások élénkítése terüle­tén gyorsan lehet biztató változásokat elérni. Ez pe­­dig nem kevés eredmény. Dr. Takács Imre Kényszerű változások a Nők Lapjánál Interjú Révai Valéria főszerkesztővel A népszerű hetilap, a Nők Lapja — amely a közelmúlt­ban fennállásának 40. év­fordulóját ünnepelte — de­cembertől névváltoztatásra kényszerül. A 48. szám fejlé­cén már az új, Magyar Nők Lapja elnevezés lesz olvas­ható. A nagy példányszámú, közel 600 ezer előfizető bi­zalmát élvező újság háza táján egyéb változás is tör­tént. A szerkesztőségi kol­lektíva a lap november 18-i számában közzétette állás­foglalását, mely szerint a jövőben nem tekinti gazdá­jának a Magyar Nők Szövet­ségét. A kényszerű változá­sok okairól beszélgettünk Révai Valéria főszerkesztő­vel. — A Nők Lapja évtizede­ken át a Magyar Nők Or­szágos Tanácsának lapja volt. Azé a szervezeté, amely ugyan deklarálta, hogy az egész magyar nőtársadalom érdekeit szolgálja, de amely a valóságban csupán egy ,,pénznyelő” protokollszer­vezet volt. A MNOT mint lapgazda, milyen kapcsolat­ban állt a szerkesztőséggel? — A lap évtizedeken át kénytelen volt nyereségének jelentős részét a szervezet számára átutalni. A kapcso­lat ezen túl nem volt szo­ros. Évente néhány alka­lommal találkoztunk, olykor ötletet, cikktémát kaptunk a munkabizottságok tagjaitól. Azt nem mondhatom, hogy a szervezet protokoll-lapja lettünk volna. Amikor az utódszervezet, a Magyar Nők Szövetségének vezetői el­jöttek a szerkesztőségbe be­mutatkozni, nekik is azt mondtuk, ezután sem sze­retnénk a nőszervezet hír­közlő újságja lenni. Lapunk mindig is a kisemberek ol­dalán állt, a humánus és kulturális értékek közvetí­tését vállalta. Ezt tesszük a jövőben is. Természetesen mára a lehetőségeink meg­változtak. Az olvasók már hónapok óta érzékelik, hogy a Nők Lapja is hangot vál­tott, szándékunk, hogy új tartalmat adjunk a lejáratott ,,politika” szónak. "­ A lap kollektívája a november 18-i számban köz­zétett állásfoglalásban ki­nyilvánította: mostantól nem tekinti magát a nőszövetség t­ulajdonának. Mi volt a konkrét oka a nyilvános szakításnak? — Amikor a Magyar Nők Országos Tanácsa megszűnt ■.S létrejött az utódszervezet, le kellett nyelniük azt a bé­kát, hogy egy egyszerű jogi aktussal a tulajdonába ke­rültünk egy olyan szervezet­nek, amelynek nincs tömeg­bázisa, csupán 40 tagszer­vezete és néhány száz egyé­ni tagja. A pénzt — 16 mil­lió forintot — ennek ellené­re ugyanúgy át kellett utal­nunk a szervezetnek, mint korábban, miközben az új­ságírók, akik a nyereséget megtermelték, szégyenlete­sen alacsony fizetést kap­tak. Értekezleteken mindig szóvá tettük ezt, de az el­szakadás gondolata csak most érlelődött meg ben­nünk. A nőszövetség ugyan­is úgy döntött, elviszi la­punkat a Hírlapkiadó Vál­lalattól, s a nagyobb anya­gi haszon reményében egy kft.-t szervez a kiadására. A n­őszövetség vezetői a há­tunk mögött tárgyaltak, in­tézkedtek, és meg sem kér­dezték a szerkesztőség dol­gozóinak véleményét a ter­vekről. Elképzelésük szerint egyébként a kft. részvénye­se 60 százalékban a nőszö­vetség, 10 százalékban egy külföldi érdeklődő, 30 szá­zalékban egy másik hetila­pot kiadó társaság lett vol­na. A Nők Lapja munka­társai egyáltalán nem je­gyezhettek volna részvényt, így semmiféle döntési jog­körrel nem rendelkeztek volna a lap és a szerkesztő­ség sorsát illetően. Mivel a munkáltatói jogok a kiadót illetik, azt bocsáthatták vol­na el a szerkesztőségből, akit csak akarnak. Ez a terv érhető módon sokkolta a kollektívát. Ráadásul a nő­szövetség vezetői kinyilvání­tották, hogy a lapkészítésbe is bele kívánnak szólni, ese­tenként vétójogukkal kíván­nak élni. Számíthattunk vol­na tehát egy nőszövetségi diktatúrára és az általunk megtermelt haszon még na­gyobb lefölözésére. — Az újságírók ,,lázadá­sára” tehát mindenképp megérett a helyzet. A nő­szövetség belenyugodott ,,jól tejelő tehene” elvesztésébe? — Retorzióra természete­sen számítottunk. A szerve­zet vezetői is döntő lépésre szánták magukat. A Hírlap­kiadó Vállalat vezetőivel együtt eljöttek a szerkesztő­ségbe, s az egész kollektíva előtt bejelentették, engem alkalmatlannak ítélnek a főszerkesztői posztra, megka­pom a felmondásomat, he­lyemre Erőss Ágotát — a lap egykori munkatársát — nevezik ki. Jelenlegi mun­káltatónk, a Hírlapkiadó vezérigazgatója. Vágner Fe­renc viszont azt mondta, nem hajtja végre a nőszö­vetség döntését, csak akkor, ha a kollektíva is egyetért vele. A szerkesztőség mun­katársai titkosan szavaztak, s egyöntetűen úgy döntöttek, nem fogadják el a nőszövet­ség ajánlatát. — Ön tehát főszerkesztő maradt, a lap pedig meg­vált gazdájától. Mi lesz ez­után? — A Nők Lapja decem­bertől névváltoztatásra kényszerül. Magyar Nők Lapja címmel jelenik majd meg. Újságunkat továbbra is a Hírlapkiadó adja ki és a posta terjeszti. Előfizető­inket arra kérjük, hogy je­lezzék a kézbesítőknél, illet­ve az átutalási betéttel ren­delkezők az OTP-nél, hogy továbbra is igényt tarta­­nak-e a lapunkra. Ennek azért van jelentősége, mert úgy tudjuk, a nőszövetség Nők Lapja elnevezéssel sa­ját újságot szervez. A mi szerkesztőségünk — két új­ságíró kivételével — együtt maradt. Folytatjuk azokat a hagyományokat, amelyekhez ragaszkodnak az olvasók. Ugyanakkor megújulási szándék is jellemzi törekvé­seinket. A mai körülmények között az újság nem lehet narkotikum, n­em készülhet az olvasók elandalítására Tükrözniük kell a mai Ma­gyarország gondjait, de nem akarunk lemondani azokról a szolgáltatásokról sem amelyeket megrendelőink megszoktak, megszerettek. Érezzük, hogy kinőttük a 32 oldalt. A jövőben szeretnénk megduplázni a lap terjedel­mét, szeretnénk formailag is megújítani a Magyar Nők Lapját. Fazekas Valéria r Határkiigazítás Keresem hazánkat. Keresem az országot, amelyet ugyan jócskán i­elformáltak a történelem viharai, ám a térképen azért formás vagy legalábbis könnyen felismer­hető képet mutat. Próbálom kitalálni, hogy milyen irány­ból fenyegetnek újabb — ezúttal időjárási — viharok, de hiába figyelem a képernyőn széltében-hosszában szágul­dó felhőket. Hiába, mert éppen azt nem tudom kideríteni, hogy mi, magyarok mit várhatunk, ránk milyen hatással lesznek a gyors változások. Az egyik műholdas program egyéb­ként kitűnő meteorológiai műsorának térképén ugyanis nem található Magyarország rajza. Egész Európát szem­lélhetjük a legészakibb skót szigetektől le a Fekete-ten­gerig. Csak innen középről hiányzik nagyon valami... A némi­­nemzeti öntudattal megáldott néző — szemét meresztve — alig akarja elhinni, hogy a valószínűsíthe­tő helyen ez az alaktalan, ormótlan rajzolat lenne Ma­gyarország. Egy olyan burjánzás képében, amit még csak hasonlítani sem lehet semmihez. Az ábrát nézegetve félő, hogy mégsem vagyunk mi annyira a világ közfigyelmének középpontjában, mint hisszük mostanában. Hisz a művelt Nyugat még csak ar­ra sem érdemesít bennünket, hogy pontosan, valóság­hűen rajzolja meg országhatárainkat. Avagy lehetséges lenne, hogy onnan nézve, más vetü­letből így látnak ben­nünket? Hogy objektíve nem is olyan formás orszá­gunk? Hanem éppen ellenkezőleg — kifejezetten csúnya. Eb­ből fakadóan pedig önbecsapás volt minden eddigi tér­képünk, amelyen viszonylag jó alakúnak ábrázoltuk ma­gunkat? Arra már gondolni sem merek, hogy a meteorológiai térkép távoli készítői esetleg valami — s korántsem idő­járási — előrejelzés-félét rejtettek volna el ebben a megcsonkított országképben. Amelyből például a haza délkeleti része, teljes egészében, hiányzik ... (t. sz. 1.)

Next