Hajdú-Bihari Napló, 1990. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-27 / 23. szám
1990. JANUÁR 27. SZOMBAT ÉRTSÜNK SZÓT! A----------------------------------------------------------------------------------------------------------------'/ Harstein-kert vagy Hosszúmacs? A Napló január 9-i számában Zártkertek - holt telkek: Ma indul a vizsgálat Debrecenben címmel sok embert érintő, érdekes cikk jelent meg a Nagyerdőtől északnyugatra fekvő, volt katonai gyakorlótér „kiparcellázásáról". „Józsán, a Harstein-kert közelében a katonai felhasználás megszűntével szabaddá vált egy igen kedvező adottságú földterület, s a helyőrségparancsnok felvetette: jó volna, ha a kiparcellázott telkeket katonák, fiatal tisztek, tiszthelyettesek kaphatnák meg..." Nem ez az első alkalom, hogy a sajtóban (legújabban már a rádióban is) a „Hartsteinkert" környékét - bizonyára a köztudatban elterjedt téves helynévhasználat következtében Józsához tartozó területként említik, holott a kertség Alsójózsa déli határától mintegy másfél-két kilométernyi távolságban, ősi debreceni földön fekszik. Soha nem is tartozott Józsához. A kertet egykori tulajdonosáról, Harstein Náthán (Nándor) földbirtokosról nevezték el - sajnálatos módon, hiszen a magyar ember számára szinte kiejthetetlen és leírhatatlan „Harsteinkert" (nem Harstein-kert!) szó sehogyan sem illik a környék magyar földrajzi neveinek (Nagyerdő, Nyúlás, Monostor-puszta, Papok földje, Városi kaszáló, Köveslapanyag, Tócó, Alsójózsa stb.) sorába. Félő, hogy ennek a magyartalan, csúnya elnevezésnek a használata a további telekosztások után - és nem utolsó sorban hatóságaink „helynévadási" közönye, hozzá nem értése folytán - újabb területekre is „átterjed". Tanúi lehettünk, hogy az elmúlt évtizedekben valamennyi szomszédos országban évszázados magyar helynevek ezreit törölték el, változtatták meg hatóságilag, tiltották meg a használatát, ugyanakkor korábban soha nem létező, de eredetinek kikiáltott, mesterségesen összetákolt helynevek használatát rendelték el, például: Uzsgorod (Ungvár), Bratislava (Pozsony), Satu Mare (románul „nagy falu", a magyar Szatmárnémeti). Nem kevés az igazán régi, „politikai megfontolásból" felújított helynevek száma sem: a dáko-román „kontinuitás" jegyében csináltak Kolozsvárból Cluj-Napocát, Turnu Severinből (Szörénytornyából) Drobetát stb. Ez ahhoz hasonlítható, mintha mi a kétezer évvel ezelőtt virágzó dák főváros: Sarmizegethusa nevéből valamiféle Szármiszigetházát kreálnánk, s a névből arra következtetnénk, hogy Erdélyben már Krisztus előtt is a mi dicső dák-magyar őseink éltek. Ennek bizonyítása során hivatkozhatnánk régi történeti forrásokra, megbízható kútfőkre: Anna Komnene (Alexios bizánci császár leánya) pl. a 12. század elején megírt 15 kötetes töténeti művében a magyarokat következetesen dákoknak nevezi... Túlságosan pazarlóan, gyakran felelőtlenül bánunk nemzeti értékeinkkel, így ősi magyar földrajzi neveinkkel is. Azt a területet például, amelyet ma a nyelvtörő „Hartsteinkert" szóval nevezünk meg, évszázadokon át Hosszúmacsnak hívták. Ezt régi oklevelek tucatjaival lehet igazolni. A hajdani falu Szent Mihály titulusú templomának romjait, temetőjének és házainak maradványait félezer év óta ott rejtegeti a föld, ahol a tiszalöki vasút átszeli a Köves-lápanyagot, alig néhány száz méterre a kertségtől, a Tócó keleti partján. Mi lenne, ha az illetékes tanácsi szervek készíttetnének három Hosszúmacs feliratú táblát és elhelyeztetnék őket a kertségbe vezető Telek út két végén, illetve a 35-ös országúton, a buszmegállónál? Nyilvánvaló, hogy több „politikai (helytörténeti) következménye" lenne: a lakosság idővel elfelejtene egy magyartalan hangzású, idegen eredetű földrajzi nevet, és újratanulná helyette a több mint 700 éves régi magyar elnevezést; minden érdeklődő személy tudná, hogy a Tócótól keletre fekvő területnek valamilyen köze van a mai Kismacshoz és Nagymacshoz, azokkal öszszefüggő, nagy birtoktestet alkotott, illetve azok központja volt az Árpád-kor végén. Igaz, az elnevezés megváltoztatásának adminisztratív következményei is lennének. De hát gondoljunk a szomszédainkra! A sok ezer jó magyar név eltörlése nekik megérte? Csak nekünk nem éri meg, hogy egy rosszat eltöröljünk? Lévai Béla Molnár röhögve mesélte el otthon az asszonynak, hogy ez a Szűcs egy emeletes barom. Futkározás közben szaval. - Finom lélekre vall... - mondta az asszony. - Te is inkább verseket olvasnál vacsora helyett, de én már abban is hitetlenkedem, hogy egyáltalán tudsz még olvasni. Látod, ez a Szűcs... - Elég! - mordult rá Molnár. - Torkig vagyok azzal az alakkal. Ha még egyszer kiejted a nevét, esküszöm, agyoncsaplak! - Irigy vagy rá - kiáltotta diadalmasan Molnárné -, mert érzed, hogy túl fog élni! Te már régen a föld alatt leszel, amikor ő még délcegen futja a köröket. És ötven fekvőtámaszt csinál majd akkor is! - Ezt meg honnan tudod - nézett rá Molnár -, tán ott strázsálsz, amikor csinálja? - Azt nem, de az egész lakótelep tudja, hogy Szűcs minden reggel ötven fekvőtámaszt csinál. Ez igen! Látod, ez egy férfi! Fogalmam sincs, miért nem nősült meg. Bezzeg az ő feleségének nem kellene félnapokat a konyhában büdösödnie. Ha téged megüt a guta, ki fogok kezdeni vele. Molnár aznap nehezen aludt el. Gyűlölte Szűcsöt, az asszonyt, az egész világot. Nem értette, miért kell neki amiatt szégyenkeznie, hogy szereti a hasát. Elvégre az ő hasa, nem másé. Másnap egész nap rosszkedvű volt és este a vendéglőben legalább hat korsó sörrel többet ivott a szokásos adagjánál. Nehézkesen fújtatott hazafelé és már messziről észrevette Szűcsöt, ahogy kocogva közeledett. Megállt, bevárta, és amikor el akart iramodni mellette, megfogta a karját. - Mondja csak, igaz, hogy maga ötven fekvőtámaszt csinál reggelenként? - Igaz... - mondta Szűcs és közben helyben futást végzett, hogy a társalgás alatt se essen ki a ritmusból. - Ezt én nem hiszem - mondta Molnár - , ilyet nekem ne akarjon bemesélni... Már maga sem mai gyerek... - De kérem... - mondta sértődötten Szűcs -, én nem szolgáltam arra rá, hogy meghazudtoljon. Ha akarja tudni, ötven fekvőtámasz csak a napi adagom, sokszor megcsináltam már a dupláját is. - Hiszem, ha látom... - mondta Molnár. Szűcs úgy állt ott, mint akit igazságtalanul felképeztek. Először szó nélkül tovább akart futni, de aztán meggondolta magát és levette a melegítő felsőjét. - Jó... Akkor hát figyeljen... És számoljon... Fekvőállásba helyezkedett és elkezdte a gyakorlatot. És mert nem bízott túlságosan Molnárban, attól tartva, hogy megpróbál csalni, hangosan számolta is a fekvőtámaszokat. Molnár ott tornyosult felette és meredten bámulta. „Bezzeg a Szűcs..." - jutottak eszébe az asszony szavai és egyre inkább elhatalmasodott rajta a düh. Valami iszonytató igazságtalanságot látott abban a lehetőségben, hogy ez az egyszálbélű, nyiszlett kis fráter csak úgy egyszerűen túlélhesse őt. - így könnyű... - mondta rekedten, majd szép lassan, ahogy otthon a kanapéra, rátelepedett Szűcs nyakára a száznegyven kilójával. - Na most folytassa, ha tudja... Talán negyedóráig üldögélhetett ott, elszívott két cigarettát, kicsit szunyókált is, majd szokatlanul frissen, elégedetten tápászkodott fel. - És még ez akart engem túlélni - nézett vissza -, ez a joghurtot szürcsölő keszeg kis könyvkukac... Na, jól néztem volna ki! Utólagos hézagpótlás A hazai könyvkiadásban a nívótlan, valódi irodalmi, tudományos értékeket nélkülöző kötetek anyagi kényszerektől is vezéreltetett megjelentetése mellett rendkívül pozitív tendenciákra is felfigyelhettünk az utóbbi hetekben-hónapokban. Nevezetesen: a minap több, aPüski Kiadó gondozta értékes kiadványt pillanthattunk meg a könyvesboltok kirakataiban. Köztük Gombos Gyula régóta várt, a hazai piacokon sokáig hiába keresett könyvét, a híres Szabó Dezső-monográfiát. Örvendetes, hogy Az elsodort falu (a Csokonai Kiadó nem régen jelentette meg új kiadásban a regényt), az Életeim, a Feltámadás Makucskán rengeteg vitát kavart, ellentmondásos írójáról újabb jelentős, gondolatébresztő, újraértékelési folyamatot elindítható mű láthatott napvilágot, amely tanulmány minden bizonynyal azt a népszerűsítő hivatást is betöltheti, hogy az író olvasására ösztönöz. Arra, ne csak róla, de tőle is minél több gondolatot megismerjen az irodalomszerető ember. S reményteli dolog, hogy a kultúrszemét mellett ilyen, feledni látszott, mert mesterségesen feledtetett alkotások is sorakoznak már az árusok pultjain. Bizodalmunk lehet abban is, hogy a Gomboséhoz hasonló művek (gondolok itt mindjárt elsőként Vatai Lászlónak Az isten szörnyetege című, szintén híres Ady-monográfiájára) hamarosan nem csak a nyugati könyvesboltokban lesznek kaphatók dollárért vagy nyugatnémet márkáért, hanem viszonylag elfogadható fogyasztói áron itthoni standokat is ékesítenek majd. Persze, csak pillanatokra, hiszen a kereslet irántuk igazán nem kicsi. (A. L.) ...... ^ Soltész Albert tusrajza: Tanya imwwkm«j.§') POGROM Értékelem a választékos beszédet, a tos és világos beszéd, s különösen az a választékos stílust. Jómagam szóban nem sajtóban. Mostanában a rádió és a televínagyon csillogok, s különösen nem, ha zió szívesen és gyakran, sőt túl gyakran személyes ellenszenvvel találkozom, „pogromozik", azaz az örmény-azer- ilyenkor vagy elhallgatok, vagy szebajdzsán gyűlölet tömeggyilkossági őrerencsére ritkábban - megvadít a születét egy orosz szóval fejezi ki, mintegy momra érthetetlen fogadtatás. Rend letompítja igazi jelentését a magyar fül szerint csak utólag jövök rá, hogyan is számára. Néró császár volt hasonlóan kellett volna az adott helyzetben indilettáns költő, aki nem tudta kellő leselkedni, mit kellett volna mondani. Igen igenis a nevükön nevezni a dolgot Nem lévén a retorika mestere (istenem, hát, s mindig ott szépelgett és ködösített, milyen őrültségeket lehet elhitetni ahol nem kellett volna, megfelelő gesztusokkal és frázisokkal!), Pogrom. Ronda, ám az orosz nyelvben inkább az írásos közlést szeretem, ahol valószínűleg igen kifejező szó. A magyarvissza lehet ugrani néhány sorral vagy han nem az, különösen nem, ha nyakraoldallal, hogy a szöveg mondandója biz- főre használják és nem szinonimaként, tosan világos legyen. Nem szégyellem, nem a szó- vagy kifejezésismétlések elhagy a szépirodalmi szövegeket hangok kerülésére. így lesz a választékosság hesan is szoktam olvasni csak úgy magam-lyett a rádiós és televíziós zsargonban ez nak, megszólaltatva a lekottázott nyelv a szó piperkőc kisdiktátor, amit meg szépségét, vagy épp funkciójának meg lehet szokni, hiszen tulajdonképpen felelő rútságát, hiszen a stílus kifejezési szalonképes. Mert ha magyarul mondjuk eszköz, de csak eszköz, a mondandó ér ki az örmények tömeges legyilkolását, az termének alátámasztására, túl egyértelmű. Most a pogrom szót ízélgetem. Azon még mondja valaki, hogy a művelttompasága, a gz állati mozgása szinte még, a precizitás álarcában nem működik kivetíti az orosz szó kellemetlen jelenté- tovább a beidegződött, reflexszerűen sét, s bizony a magyarban is gyakori az működő szakmai szolgalelkűség a említett hangok használata során a kel- szovjetunióbeli gyilkos tömeghisztéria lemetlen tartalom jelzése o-val és gr-rel. szépítésére. Persze ez már nem stiliszti-Ám minden hangtani megfigyelésnél kai kérdés, és stilisztikai elemnél fontosabb a pon- Dósa Lajos HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 9