Hajdú-Bihari Napló, 1990. október (47. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-30 / 254. szám

4 HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ KÉSZÜL A KORMÁNY „FÉKRENDSZERE" A foglalkoztatás közeljövője A kormányprogram sze­rint (amely vidéken még mindig nem kapható) az elszegényedést új munkahe­lyek teremtése és ezt segítő befektetésbarát pénzügyi rendszer képes lefékezni. Emellett — tartalmazza a program — szükség van közmunkára, átképzésre, el­sőm­unkahely-teremtést szolgáló programokra és a munkanélküli-segély bizto­sítására. A szakértők viszont kétkedők: ezek megvalósítá­sához a kormánynak nincs valós alapokon nyugvó ter­ve — mondják. Ugyanakkor mind gyorsabban nő az in­fláció és a munkanélküliek száma. Nem tudni, mire számíthatunk, mert nem tudni mit tervez a kormány. A tennivalók egyik terü­letének illetékesét, Lőrincz György államtitkárt, a fog­lalkoztatással, illetve a munkanélküliséggel össze­függő kérdésekről faggattuk. — Készítettek-e a várható kedvezőtlen folyamatok kezelésére alkalmas tervet, programot? — A foglalkoztatási tör­vény tervezetét valószínűleg már novemberben a parla­ment elé terjesztjük. Ha el­fogadják, január 1-jétől élet­be lép — válaszolta a Mun­kaügyi Minisztérium köz­­igazgatási államtitkára. — Melyek a tervezet leg­főbb elemei? — A törvény rögzítené a foglalkoztatási szervezet­­rendszert, az érdekegyez­tetés kötelezettségét — amely megyei és országos szinten is megjelenne —, valamint az eszköz- és biztosítási rendszert. — Ma az országban fog­lalkoztatási központok működnek. Ezek munkájá­ban is alapvető változásra lesz szükség? — Sem a klasszikus de­­koncentrált szakmai szer­vezet, sem az önálló önkor­mányzat nem felel meg az új szerkezetben. A terv sze­rint a kettő között működő szakmai irányítás lenne központosítva, és efölött megyénként egy „három lábú" testület állna, amelyet az önkormányzat, a szak­­szervezetek és a munkaadók alkotnának. Ez a foglalkoz­tatási tanács komolyan be­leszólhatna az erre a célra a megyébe áramló pénzek fel­­használásába. Visszatérve, a mi számítá­sunk szerint jövőre 140—210 ezren lehetnek munka nél­kül. Hogy a mélypont mi­korra várható, kiszámíthatat­lan. Lesz-e például világ­­kiállítás? Ha igen, az átmenetileg legalább két­százezer, és tartósan is százezer körüli munkaerőt köt le. Ki tudja, milyen lesz a technológiai váltás üteme, hogyan szaporodnak a vál­lalkozások? — Valóban, ezeket nem tudhatjuk. De számítani kell arra, hogy a kedvezőtlen folyamatok erősödnek. — Egy piacgazdaság felé haladó ország kormányának abból kell kiindulni, hogy a munkaügyeket elsősorban a munkaerőpiac rendezi. A Tatabányai Szénbányáknál például háromezer munka­hely szűnt meg egyik pilla­natról a másikra, mégis csak száznyolcvanan jelentkeztek az ottani munkaközvetítő­nél. Tehát ez a piac létezik, folyik a szerkezetváltás, legfeljebb nem tudjuk min­den részletét nyomon követ­ni. Kötelező biztosítás . Nyilvánvaló azonban, hogy pusztán a piaci auto­matizmusra nem lehet ha­gyatkozni. — Természetesen. A kor­mánynak pontosan meg kell mondani, mi az ő funkciója, szerepe, és annak teljesítését számon kell kérni rajta. Nálunk egyelőre tehát arról van szó, hogy a mun­kaerőmozgás 80 százaléka teljesen kikerüli az állami munkaközvetítő hálózatot. A hozzánk fordulóknak azonban minél magasabb szintű ingyenes szolgáltatást kell nyújtanunk. Ez a kor­mány egyik feladata. A másik — amennyire be tud avatkozni — a munkaerő­mobilitás, a képzés, átképzés feltételeinek biztosítása. A harmadik tennivaló a piacra épül: támogatnánk például azt a munkaadót, amely egy bizonyos létszám elbocsátá­sát több dolgozó részmun­kaidős foglalkoztatásával váltaná ki. Átvállalnánk a bérköltségét annak, aki tar­tósan munka nélkül lévőt vagy pályakezdőt alkalmaz. — Honnan teremtik elő a fedezetet a munkanélküli­segélyekre? — A terveink szerint ez biztosítási alapra kerül. — A biztosítók nem üdvö­zölték ezt az ötletet! — Mi kötelező biztosítási alapra gondolunk, amit a munkaadó és a munkavál­laló meghatározott arányban fizetne. — A jelenlegi 43 százalék társadalombiztosítási és 10 százalék nyugdíjjárulék fö­lött? — Nem, ezen belül. — Tehát az eddigi bevé­tel bizonyos százalékát erre az alapra tennék. De hiszen a társadalombiztosítás jelen­leg is nehezen viseli a reá háruló terhet! — Ezt nem a társadalom­­biztosításnak kellene átvál­lalni. Folynak a tárgyalások. Elképzelhető például, hogy a gyes és a gyed összegét nem a tb, hanem a költség­­vetés fedezné. Egyébként nem egyszerűen a finanszí­rozásról, hanem a döntési rendszer alapvető módosí­tásáról van szó. Ha a munka­adók és a munkavállalók fizetik, akkor a felhaszná­lásról is ők döntenek. A vállalkozót is fékezi — A tervezet szerint fon­tos szerepet szánnának a szakszervezeteknek, holott a mai Magyarországon nem beszélhetünk átfogó szak­­szervezeti képviseleti rend­szerről. — Ez nyilván változni fog. Addig is indokolt, hogy a létszámleépítésekbe a tör­vény által építsünk be féke­ket. Eszerint az elbocsátáso­kat érdekegyeztető tárgya­lásoknak és a munkaközve­títőhöz való bejelentésnek kell megelőzni. Felmondani pedig a bejelentéstől számí­tott egy hónap múlva lehet. — Nem fékezi egy ilyen törvény a vállalkozókedvet, illetve a vállalatok piacsze­rű működését? — De igen. Ám a világ legliberálisabb gazdaságai­ban is vannak ilyen fékek, legfeljebb nem a jog, hanem a szakszervezet „lép rájuk". Egyébként az eddig említet­tek rendkívül szűk területét képezik a foglalkoztatásnak, és nem adnak választ valamennyi kérdésre. Fon­tos, hogy ezek a szempon­tok a kormányzati munka egészében érvényesüljenek, a nyugdíjkorhatártól kezdve az oktatáson át a vállalkozás élénkítéséig. Ebből a meg­gondolásból kiindulva sze­retnénk elérni, hogy az eg­zisztencia-alap igénybe vé­telénél kapjon további ked­vezményt az, aki kritikus körzetben kezd vállalkozás­hoz. — Említette a nyugdíjkor­határt. Mi indokolja, hogy a nőknél is hatvan évre emel­jék? — Ezt ne tőlem kérdezze. Mi ellenezni fogjuk. Szabó Katalin Háromezerből csak száznyolcvan — Mekkora munkanélkü­liséggel számolnak 1991- ben? — Folyik a „számháború". Bizonytalan a keleti piac, bizonytalan a privatizáció üteme... — Elnézést, hogy közbe­kérdezek, de mintha a kor­mány sem sürgetné a priva­tizációt? — Ez már nem kormány­ügy. Itt a fő vonulatban már — a rosszalló értelmezés nélküli — spontán privati­zációról kell beszélni, amely­be legfeljebb a Vagyonügy­nökségnek lehet beleszólása. Október 29. és 31. között Debrecenben, a Kossuth u. 1. szám alatt bemutatkozó kiállítást rendez a Technotronic Mérnökiroda Kft. és a svájci Domofix AG. A kiállítás vendégei a Schrack Telecom, a Microsystem, az Arci-Tech Kft. és a nagyváradi Ipari Szövetkezetek Szövetsége. A bemutatón egyebek mellett telefonokat, telefaxokat, telefonközpontokat, távközlés-technikai kellékeket és elektronikai alkatrészeket ál­lítanak ki a cégek, de könnyűipari termékeket is láthatnak az érdeklődők (Fotó: Horváth Katalin) 1990. OKTÓBER 30. KEDD Dr. Nyilas Viktor 1930—1990 Fekete zászló leng a Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főis­kola szép épületén. Nyilas Viktorért leng. Mi — közvetlen munkatársai — a hirtelen jött súlyos betegség miatt sejtettük a közeli búcsút. Nem mentünk be a szobájába, ott hervadtak gonddal ápolt virágai. Nem mentünk be, mert nem akartuk tudomásul venni, hogy nincs közöttünk. A halál ténye véget vetett öncsalásunk­nak. Most gyászolunk. Az intézet­ oktatói, dolgozói, hallga­tói, volt tanítványok megrendüléssel emlékeznek az okta­tásügy kiváló személyiségére. Különböző helyeken, tanár­ként, vezetőként lelkiismeretesen és hozzáértéssel végezte feladatát. Nem a fiúk mélyén lapuló kitüntetések, hanem tettei igazolják, hogy munkássága az egész társadalom javára szolgált. A közoktatás egyik kulcskérdésének tar­totta, hogy milyen tanító fogja a kisiskolások kezét. Ez a meggyőződése vezette több mint egy évtizedes főigazga­tói munkájában. Vezetésével a debreceni tanítóképző főis­kola az ország legnagyobb ilyen jellegű intézménye lett. Körültekintően szervezte meg a jól képzett, hivatásszerető tanítók kibocsátását segítő anyagi és szellemi feltételeket. Utolsó figyelemre méltó, az egész tanítóképzést befolyá­soló kezdeményezése volt a négyéves idegennyelv-oktató tanítói szak indítása, melynek tantervét betegágyán is javítgatta. Mi — közvetlen munkatársai — olyan vezetőnktől búcsúzunk, aki szakmai fejlődésünk lépcsőfokaira segített bennünket halk szavú buzdítással, okos tanácsokkal. Jóízű szavakkal vigasztalt, ha kudarcot vallottunk. Olyan veze­tő volt, aki úgy tudta számon kérni mulasztásainkat, hogy szemrehányása sem feledtette emberi melegségét. Tegnap is, ma is, holnap is feltesszük magunknak a kérdést: „Ő ezt hogy csinálta volna?" Számunkra mérce lett. Dr. Veress Józsefné főiskolai docens Előtérben a privatizáció Megkezdődtek a XXII. megyei közgazdasági napok A gazdaság egyik legak­tuálisabb problémáját, a privatizációt járja körül az idei megyei közgazdasági napok programsorozata, amelyet október 29-én dél­előtt nyitott meg Daróczi Lajos, a Magyar Közgazda­­sági Társaság megyei elnö­ke a Debreceni Akadémia Bizottság székházában. Az első napon Csépi Lajos, az Állami Vagyonügynökség ügyvezető igazgatója tartott előadást a privatizáció cél­jairól és gyakorlatáról. Kifej­tette: vitathatatlan, hogy a tulajdon egyben hatalom, ezért a privatizáció mögött sokan politikai hátteret sej­tenek, holott egy közgazda­­sági probléma szigorúan közgazdasági rendezéséről van szó, amelynek természe­tesen lesznek politikai hatá­sai. A privatizáció legfőbb célja, hogy a termelő vagyon felelős tulajdonosok kezébe kerüljön, akik közvetlen érdekeltek abban, hogy a vállalatok dinamikusan fej­lődő egységekké váljanak. A sorrendről szólva megemlí­tette, hogy célszerű és köny­­nyebb feladat lenne először a nyereségesen gazdálkodó vállalalatokat privatizálni, ezzel szemben sürgetőbb a folyamat ott, ahol állami vagyonvesztés folyik. A kormány 3-5 éven belül szeretné elérni, hogy a ter­melő társadalmi vagyonban az állami tulajdon részará­nya a mai 80-90 százalékról 50 százalékra essen vissza. A péntekig tartó közgaz­­dasági napok programja keretében előadás hangzik el a kereskedelem, az idegen­­forgalom és a vendéglátó­­ipar privatizációjáról, majd a pénzügyi feltételekről, a tőkepiac szerepéről és a privatizációs technikákról. Szó esik az agrárpolitika és a közgazdaság feltételrend­szeréről, valamint a tulaj­donreform társadalmi és gazdasági hatásairól. Az előadók a terv szerint a témák legelismertebb hazai szakértői lesznek. Ifjúsági Gazdasági Kamara alakul Debrecenben Fiatal szakemberek tapasztalatcseréjét szervezi és koordinálja az a nemzetközi szervezet — az Ifjúsági Gazdasági Kamara —, amelynek clermont-ferrandi (Franciaország) tagjai közül hárman Debrecenben tartózkodnak, részben azzal a szándékkal, hogy a szervezet helyi csoportjának megalakítását segítsék. A csoport elsősorban olyan diplomás vagy középfokú végzettségű szakemberek érdeklődésére tarthat számot, akik a gazdaság, a kereskedelem, az oktatás, a városfejlesztés, a közegészségügy területein dolgoznak. A Debreceni Ifjúsági Gazdasági Kamara alakuló ülése ma, 18 órakor lesz a Kossuth Lajos Tudományegyetem francia tanszékén, a 425-ös teremben.

Next