Hajdú-Bihari Napló, 1991. november (48. évfolyam, 257-282. szám)

1991-11-20 / 273. szám

10 HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 1991. NOVEMBER 20., SZERDA KÖRNYEZETVÉDELEM. EMLÉKEZTETŐ T. SZŰCS JÓZSEF Európai levegőt Nem egészen véletlenül jutott eszem­be a napokban egy nyári emlék. Ülök egy világváros legforgalmasabb pontján, előt­tem autók százai, ezrei végeláthatatlan sorokban, s én szívom a jó európai leve­gőt. Nem átvitt értelemben, hanem való­ságosan. Azt tapasztalom ugyanis, hogy a több millió lakosú metropolis belvárosá­nak levegője „fogyasztható". Bizonyára az is szennyezett, az ottlakók talán elé­gedetlenek vele, de kétségtelen, óriási és összehangolt erőfeszítések történtek azért, hogy viszonylag elviselhető legyen. S ennek eredményeként a Magyarország­ról, közelebbről a Debrecenből érkezett turistának valóságos felüdülés a párizsi levegő. Pedig a világfővároshoz képest megyeszékhelyünk apró porfészek, a na­ponta útra kelő autók számát össze sem lehet hasonlítani. S mégis az utóbbiban kapkod az ember fuldokolva levegő után, fogja be az orrát védekezőleg, hogy ne érezze az alig elviselhető bűzt. Amikor ezek a sorok nyomdába kerül­nek, még nem lehet tudni, milyen dön­tést hoz a parlament a gépkocsik adójáról (lehetséges, hogy a lap más helyén már olvashatnak róla). Mindenesetre sajná­latos, hogy az előzetes vitákban a környe­­zet­védelmi szempontok ezúttal sem kaptak kellő hangsúlyt. Mire gondolok, milyen szempontokat kellett, kellett vol­na a döntésnél figyelembe venni? Érdemes kezünkbe venni gazdasági hetilapunk egy régebbi számát, amely az eddig elkészített legátfogóbb tanulmány­ból idéz megdöbbentő adatokat. E szerint például „a légzést bénító, szívtáji fájdal­makat okozó szén-monoxid 98, a rákkeltő benzin- és dízelolaj-származékok 97, a nyálkahártyát irritáló, légúti megbete­gedéseket és rákot előidéző nitrogén-oxi­­dok 93, a hasonló hatású kén-dioxid 60, az agyat és a csontfejlődést károsító ólom 97 százaléka közlekedési eredetű". Rá­adásul a közlekedési légszennyeződésen belül nem a meglehetősen rozzant ál­lapotban lévő és füstokádó teherautók, autóbuszok a fő bűnösök, hanem a sze­mélygépkocsik; „a szén-monoxid 82 szá­zaléka, a szénhidrogének 93, az ólom 84, az ugyancsak rákkeltő formaldehid 31 és a nitrogén-oxidok 43 százaléka a sze­mélyautók kipufogójából kerül a gyanút­lan lakosság tüdejébe." A következtetések között szerepel, hogy a szinte mindenhatónak hitt ólom­mentes benzin korántsem lehet a megol­dás kulcsa, legfeljebb egyik eleme. A javaslatok között legalább hasonló súllyal szerepel a tömegközlekedés fejlesztése, vonzó tarifák kialakítása, szerepelnek for­­galomszervezési intézkedések, sőt a gép­kocsihasználat korlátozása is. A választás adott: vállalni rövid távon a kényelmet­lenségeket vagy hosszabb távon halálra ítélni magunkat, utódainkat? Kinek szúrja a szemét? Fotó: Napló-archívum AZ OLDALT SZERKESZTETTE­RÁKOS ILDIKÓ Az utak sózásáról — és a növényekről Szétmarja az úttestet, alatta a közművezetékeket és az autók alvázát Debrecen (HBN) — A Lélegzet 14. száma érdekes írást közöl Radó Dezső tollából, aki a téli sózásról osztja meg gondolatait. Az utak téli sózásának hatását a Kertészeti Egyetem növény­­öröklődéstani és -nemesítési tanszékének munkatársai vizs­gálták. Az utakat sóval kevert homokkal vagy tiszta sóval (Na- Cl) szórták be a fagy ellen. En­nek a sónak egy része vissza­maradt az út menti fák tala­jában. A só a vízben — a hólében — ionokra bomlik, disszociál, vagy­is nátriumsó és kloridion lesz belőle. A vizsgálatok tanúsága szerint a kárt jobbára a kloridion nagy töménysége okozza, de a nátriumion felhalmozódása is káros: gátolja a tápanyagok fel­szívódását. A kloridion mérgező hatását ugyan régóta ismerik, a folyamat mechanizmusa mégis eléggé tisztázatlan. A növények a kloridionokat gyökereiken és leveleiken (a gázcserenyílásokon) keresztül is könnyen fel tudják venni, s a legkevesebb anyag­­cseréjű szerveikben halmozzák fel. A kutatók megállapították, hogy a kloridion felhalmozó­dásának az a foka, amelyen már megjelenik például a levélper­­zselés néven ismert mérgezési tünet, a különféle növényekben hasonló. Akkor következik be, mikor a kloridion-tartalom eléri a szárazanyagnak 1,5...1,8 száza­lékát. A só azonban nem csupán a növényzetet támadja, hanem szétmarja az úttestet és az alatta húzódó közművezetékeket is, valamint az autók alvázát. Emel­lett a só mínusz 8 Celsius-fok alatti hőmérsékletnél teljesen hatástalan. Nem sokkal ked­vezőbb a magnézium-klorid sem, a kloridion jelenléte miatt. Hazánkban — budapesti méré­sek szerint — a síkvidéken 28,1, a hegyvidéken 41 évente a fa­gyos napok száma. A déli or­szágrészen ez kevesebb. A káros hatásokat mérlegelve elfogadni javaslom a bécsi gya­korlatot, azaz a mechanikai csú­szásgátlók használatát. Ezek: homok, őrölt salak, vagy kis frakciójú (5 milliméternél nem nagyobb szemcsenagyságú) ka­vics. Kétségtelen, hogy a 30-40 napig ez lassúbb közlekedést tesz lehetővé, de — szembeállít­va ezzel a nátrium-klorid és magnézium-klorid kártételét — ez mindenképpen környezetkí­mélőbb lenne. Környezetvédelmi népfőiskola Zalaapáti (MTI) A Zala megye első környezetvédelemre „szakosodott" népfőiskolája kezdte meg működését hétfőn Zalaapátiban. Az Öveges József megyei ismeretterjesztő egye­sület által szervezett, 12 fog­lalkozásból álló kurzus nyitó elő­adásán Magyarország környezet­és természetvédelméről adott át­tekintést a téma egyik ismert szakértője, Rakonczay Zoltán. A zalaapáti népfőiskola megnyitása egyúttal a megyei természet­­tudományi hónap kezdetét is je­lenti. Hozzászólás írásunkhoz Szükség van az osztrák technikára, a tőke befogadására, de egészen más arányban Debrecen (HBN) . Sándor János kertészmérnök, városgaz­dasági szakmérnök az alábbi hozzászólását küldte el szer­kesztőségünkhöz és kérte an­nak közlését. A Napló október 11-i és 12-i számában megjelent a Korszerű hulladékhasznosítás érdekében című cikkhez szeretnék néhány gondolatot fűzni. Az év elején az osztrák part­nerekkel két tanácskozáson ma­gam is részt vettem, s ezért köte­lességemnek érzem, hogy né­hány dologra felhívjam a figyel­met. Az önkormányzat jogelőd­je, a városi tanács megvásárolta a Debrecenre adaptált Hul­ladékártalmatlanítás dombépí­téses technológiával című szak­mai újítást. A tavaszi látogatáson Kröpfel úr és kísérete járt a debreceni szeméttelepen. A polgármesteri irodában több képviselő jelen­létében ő azt mondta, hogy az adott körülmények között ő sem tudta volna jobban csinálni a le­rakást és a takarást. Az osztrákok megnézték a biogázkutakat és a terület egy részén a biogáz­mezőt. Akkor kölcsönösen megállapítottuk, hogy az osztrák partner sem tud többet a hul­ladékártalmatlanításról, mint mi, csak gazdagabbak. A cikkben olvasható, hogy négyszázmillió forint kellene a vállalatnak, különben összeomlik. A fel­ügyelő bizottság, amikor az előterjesztésében a közgyűléssel elfogadtatta az 51 százalékot, 300 és 500 millió forintot emlegetett. Ezek nagy számok ahhoz, hogy bárkit megdöbbentsenek, és egy vállalatot úgy is tönkre lehet ten­ni, hogy nem kap semmit, vagy hogy kap 400 milliót. Véleményem szerint csak ütemes fejlesztés jöhet szóba. Tavaszi tárgyalásainkon is sza­kaszos belépésről beszéltünk a köztisztasági szolgáltatás terén és nem teljes vegyes vállalatról. Az indulatok felkorbácsolását végző felelőtlen felelősök most a tárgyalások előrehaladtával egy szép kirándulás apropóján hang­súlyozzák, hogy a városgaz­dálkodási vállalat sínen van. A teljes képhez persze hozzá­tartozik az is, hogy az utóbbi hó­napokban olyan műszaki és közgazdasági felsőfokú végzett­ségű szakemberek távoztak a vállalattól, akiknek ismeretére szükség lenne. Debrecen a sze­lektív gyűjtési rendszer országos pályázatán díjat nyert. De a komplex kommunális hulladék­­lerakó terve az akkor még a vál­lalatnál dolgozó szakemberek munkájaként a ország több településére készült el. Tehát itt is vannak eredmények. Véle­ményem szerint szükség van az osztrák technikára, szükség van a tőke befogadására, de egészen más arányban, és talán más mó­don, mint ahogy az a cikkben szerepel. Ne higgyük, hogy a külföldi partnerek magyarorszá­gi befektetéseiket jótékonysági rohamukban teszik. Környezet és egészség - környezetvédelmi teszt A vízminőségről című októ­beri környezetvédelmi tesztre közel száz megfejtés érkezett, melyek közül hét hibátlan volt. Közülük sorsolás útján hárman kapták a 400 forint értékű köny­vet. A helyes tippek a követ­kezők voltak: b, b, a, a, c, b, a, a, a, b, a. Örömmel tapasztaltuk, hogy a Tóth Árpád Gimnáziumból na­gyon sok osztály tanulói törték a fejüket a helyes megoldáson. A nyertesek: Orcsik Róbert, Balmazújváros, Dózsa Gy. u. 3., Varga Henriett, Debrecen­ Józsa, Sillye Gábor u. 1 / A és Katona Boróka, Debrecen, Békéssy Béla U. 7. szám. A nyereményeket postán küldjük el. 1. Hazánkban a leggyakoribb halálok: a) daganatos betegségek cso­portja, b) szív- és keringési rendszer megbetegedései, c) légúti megbetegedések. 2. A születéskor várható élet­tartam Magyarországon 1985-ben: a) férfi: 59,8 év, nő: 64 év, b) férfi: 73 év, nő: 72,6 év, c) férfi: 65,5 év, nő: 73,7 év. 3. A Gramoxon-mérgezés ke­zelendő: a) házilag, b) tünetileg, c) ellenszere van. 4. A mikrohullámú sütők: a) sugárvédett kivitelűek, b) nem ionizáló sugárzással működnek. 5. Az ólom hatását kifejti: a) mint bőrméreg, b) mint szemméreg, c) mint enzimméreg. 6. Melyiknek a kalóriája a legmagasabb? a) juhhús, b) búza, c) rizs. 7. Kéndioxid-határérték szmog­riadóhoz: a) 0,6 milligramm/köbméter, b) 20 milligramm/köbméter, c) 2,4 milligramm/köbméter. 8. Az országutak közelében fekvő gyümölcsök terméséről a nehéz­fémek több mint fele: a) mosással eltávolítható, b) nem mosható le. 9. A zajártalom által előidé­zett fájdalomküszöb decibelben: a) 120, b) 140, c) 90. 10. Helyes fogyasztani: a) sok disznózsírt, b) sok halolajat, c) sok disznóhúst. A megfejtések beküldési ha­tárideje: november 30. Cím: Hajdú-bihari Napló szerkesztősége, 4024 Debrecen, Dósa nádor tér 10. Jelige: Egészség. A helyes megfejtők között három darab 400-400 forint ér­tékű könyvet sorsolunk ki, ame­lyet a Tiszántúli Környezetvédel­mi Felügyelőség ajándékoz. A nyereményeket postán küldjük el.

Next