Hajdú-Bihari Napló, 1992. december (49. évfolyam, 283-306. szám)
1992-12-01 / 283. szám
1992. DECEMBER 1., KEDD HARMADIK OLDAL Köddé vált autóktól a porig égett tanyákig Láposi Lőrinc: „A magyarok a biztosítási csalások terén is roppant leleményesek" Horváth Árpád Debrecen/Hajdúszoboszló (HBN) - Vannak bocsánatos és kevésbé bocsánatos bűnök. Előbbiek megítélése a mindenkori társadalmi berendezkedéstől, a létező vagy épp nem létező közerkölcstől és persze, a megszokástól függ. Utóbbi megítélése a törvényhozásra tartozik. Már most az elmúlt negyven-egynéhány év alatt a bocsánatos bűnök közé tartozott a biztosítási csalás; jószerint sikknek számított átverni az egyetlen hazai biztosítót. De ma már más szelek fújnak, s némelyek meglehetősen zord tekintettel néznek vissza a biztosítási csalásukat amolyan diákcsínyként kezelő, a vádak hallatán a vállukat vonogató emberekre. Azt már régóta tudjuk, hogy az emberi ravaszság nem ismer határokat, mint ahogy azt is: a nép körében a gazdaság minden lépése megteremti a maga sajátos ellenlépését. Éppen ezért a legkevésbé sem kell csodálkozni azon, hogy az állammonopol-szocializmus évtizedei alatt az egyetlen létező magyar biztosító egyre szigorodó szerződési feltételein is újabb és újabb réseket ütött a lelemény. „Az évről évre súlyosbodó hazai bűnügyi helyzet, s ezzel együtt a mind jobban terjedő és egyre nagyobb méreteket öltő biztosítási csalások tették szükségessé a Hungária Biztosító felülvizsgálati irodájának létrehozását." Mindezt Láposi Lőrinc nyugalmazott rendőr tábornok mondja, akit a tévénézők hosszú esztendőkön át láthattak a Kék fény adásaiban, s aki - miután harmincegy évet töltött a legkeményebb, a gyilkossági szakterületen - némi rábeszélés után 1991-ben elvállalta az első, és tudomásunk szerint mindmáig egyetlen hazai biztosítási nyomozóiroda megszervezését. Bandákba verődve Az úgynevezett felülvizsgálati tevékenység a biztosítási káresemények, s egyben persze a csalások három nagy területe köré szerveződött. Egyik a vagyonbiztosítás, amely napjainkban, a sorra induló, s egyre nagyobb tőkét felvonultató vállalkozások korában kiemelt jelentőséget kap; másik a tűzkár, amely időnként - legalábbis a kívülállót - meglepő módon kapcsolódik az előbbihez; s a harmadik és egyben a leghatalmasabb terület: a gépjármű-biztosítás. „A legcifrább sztorikat a gépkocsilopási ügyek produkálják, egyre gyakrabban bukkannak fel szervezett bűnbandák ezen a területen is" - mondja Láposi Lőrinc. Hazánkban ma csaknem egy és háromnegyed millió autó kínálja magát a tolvajoknak, oly sikerrel, hogy napjainkban az összes bűncselekménynek mintegy húsz-huszonöt százaléka gépkocsival kapcsolatos. Magyarországon tízpercenként törnek fel valahol egy autót, az elkötött kocsik száma pedig tízezrekben mérhető évente - ennyit háttér-információként ahhoz a megdöbbentő képhez, amit a nyugalmazott rendőr tábornok festett a hazai gépkocsimaffiákról, amikor a napokban Hajdúszoboszlón sikerült találkoznunk vele. Magyarországon, ahol mindenhol mindent lopnak, lassacskán mindennapjaink megszokott részévé válik az autótolvajok ténykedése is - ám az már kevésbé köztudomású, hogy immár kies hazánkban is működnek nyugati mintára szervezett gépkocsilopó bandák. Szórakozóhelyek, hotelek környékén, vagy épp a határállomásokon felderítők állnak lesben, akik kiszúrják a megfelelő prédát, s ha netán rendelésre dolgoznak, akkor persze típus és szín szerint válogatnak a kínálatból. Adandó alkalommal megszerzik a központi zárás autó tanksapkáját, amelyről a technikai csoport percek alatt elkészíti a kulcsot, a munkát pedig biztosítócsoport vigyázza. Ezután az „operatív" részleg megvárja, amíg a mindvégig nyomon követett kocsi egy percre gazdátlanul marad, s már viszik is a műhelybe, ahol szó szerint órák alatt újjá varázsolják, a legmodernebb technikával átütik a motor- és az alvázszámot. S miközben a festők dolgoznak, az irathamisítók elkészítik az új papírokat. Majd a takarítóbrigád „kipucolja" az autót, tehát az utolsó, az eredeti tulajdonosra emlékeztető hajszálat is kiporszívózza belőle, és eltüntet valamennyi, azonosításra alkalmas tárgyat. A következő állomás a pihentetés, amikor egy félreeső helyen néhány hétig hagyják „kihűlni" az autót, esetleg még azt is megvárják, amíg a rendőrség megszünteti a nyomozást - a biztosító pedig fizet, mint a katonatiszt. Órák alatt... Ide kínálkozik egy történet. Ifjú hölgy lépett ki nemrégiben egy pesti áruház kapuján, s a kezében tornyosuló csomagok közt látta, ahogy három, meglehetősen termetes fiatalember épp kényelmesen elhelyezkedik saját, nagy értékű nyugati autójában. A fiatalasszony ereiben biztosan egy nyomozó vére csörgedezett, mert ahelyett, hogy vitába szállt volna a túlerővel, taxiba pattant, s követte az autóját egészen egy külvárosi garázsig. Egy telefonfülkéből föltárcsázta a rendőrséget, akik jó félóra múltán nagy erőkkel meg is érkeztek. Berontottak a műhelybe, s láss csudát, az ifjú amazon autójára már alig lehetett ráismerni. Egy óra sem kellett hozzá, hogy a kocsit darabokra szedjék és félig átfessék. A banda természetesen megbukott egy a sok közül. • Ám mind ez idáig nem a klaszszikus biztosítási csalásokról volt szó, hiszen a tolvajok nemcsak a biztosítók számára okoznak érzékeny veszteséget. Mester János, a Hungária debreceni felülvizsgálati irodájának vezetője viszont hamisítatlan biztosítási csalásról rántotta le a leplet munkatársunknak. „Az elmúlt években tíz- és tízezer újérték-biztosítást kötöttünk, jobbára viszonylag drágább, nyugati autókra. Ezeket a szerződéseket a Hungária ebben az évben folyamatosan felmondja, s érdekes módon a lejárat előtt néhány héttel egyre-másra törnek totálkárosra a kocsik, illetve egymás után lopják el azokat." Az ugyancsak több évtizedes rendőri tapasztalattal rendelkező, nyugalmazott rendőr alezredes különös történetet beszélt el. Kiderült ugyanis, hogy Debrecenben működik - pontosabban: működött - egy csapat, amely némi részesedés ellenéen szívesen totálkárosra bombázta a felkínált autókat; ez a tény bizonyos jelek szerint egyben arra is magyarázatot ad, hogy vajon mi a csudáért szaporodott meg egy időben a panorámaúton és az Acsádi úton a közlekedési balesetek száma. A banda tagjai ellen elkészült a vádirat, reméljük, hamarosan a jogerős bírói ítélet is megszületik ügyükben. Tisztítótűz Ám az sem ritka, hogy a szerződés lejárta előtt megrendelésre lopatják el az autókat az ügyfelek, s így gyakorlatilag a biztosítóval fizettetik ki az új gépkocsijukat. Minden bizonnyal ez adta az ötletet ahhoz az ugyancsak viszonylag gyakori módszerhez, hogy a csőd szélén táncoló vállalkozó hatalmas összegre biztosítja a valójában csak pár százezret érő ingatlanját - amely „váratlanul" tűzvész martalékává válik. Mint megtudtuk, a közelmúlt megyénkben is produkált ilyen esetet... Láposi Lőrinc igyekszik mindenkit lebeszélni e módszerek alkalmazásáról, mert mint mondja, ez egyre kockázatosabb módja egy vállalkozás szanálásának. „A biztosító fizet, de ma már megnézi, mire. Ráadásul a csalás egyben súlyos bűncselekmény is, így nem lehetetlen, hogy az ártatlannak indult furfang végül a börtönbe vezet. A biztosítók ügyfeleinek elsöprő többsége becsületes, a többieknek viszont érdemes tudniuk: a felülvizsgáló szakemberek egytől egyig hatalmas bűnügyi tapasztalattal rendelkeznek, jók a kapcsolataik a rendőri szervekkel, a tűzoltókkal, a vámosokkal, úgyhogy a nagyobb balhék felderítésében igen hatékonyak. Egy időben például nagy divat volt az idehaza ellopott autók külföldre csempészése; ismerjük az irányokat, s felvettük a kapcsolatot a szomszédos országok illetékes szerveivel... Nem éri meg próbálkozni." Ám a csalók ettől még biztosan tovább próbálkoznak, újabb és újabb lépésre kényszerítve a bizonnyal egyre fejlettebbé váló hazai biztosítási nyomozói szakmát is. Igazi versenyfutás ez, melynek nincs győztese. Csak vesztesei vannak. Valahol valaki ezt az autót is siratja. Vagy lehet, hogy mégsem...? Fotó: F. Szilágyi Imre Antall József szerint szétválaszt a jóléti vasfüggöny Budapest (MTI) „Az árukínálat megfelelő, de az embereknek nincs vásárlóereje. Nem elegendő a tőke sem." A külügyminiszter szerint az elégedetlenség és az azt követő szélsőséges mozgalmak felbukkanásának kockázata annál nagyobb, minél keletebbre megyünk. Jeszenszky bízik abban, hogy Európa többé nem osztódik részekre, hanem nyugatról keletre végbemehet az egyesülés. „Nagy volt az öröm, hogy megszűnt a vasfüggöny, és eltűnt Európa megosztottsága. Ám most újfajta, a gazdaságon alapuló megosztottságot láthatunk. Ahogy Antall József miniszterelnök mondta, jóléti fal van születőben, amely sok tekintetben a vasfüggöny határait követi". Jeszenszky szerint fennáll a veszély, hogy egy olyan fejlődés szilárdul meg Európában, amely három övezet vagy osztály kialakulására vezet: a fejlett EK- országokéra, a jobban fejlődő volt szocialista országokéra (visegrádi hármak) és a rossz helyzetben lévő exszocialista országokéra. „A jólét terjedése a volt szocialista országokban fokonkénti, és nyugatról életre halad. Nem tudok elképzelni gazdag és demokratikus Oroszországot vagy Ukrajnát gazdag és demokratikus Közép-Európa nélkül" - állapítja meg a miniszter. Szlovákiát is szívesen látja a visegrádiak csoportjában Cseh- Szlovákia kettészakadása után. „Reméljük, hogy a szlovákok véget vetnek a veszélyes tendenciáknak, és hajlandók együttműködni velünk". A magyar-szlovák kapcsolatokat nehezíti a bősi erőművel kapcsolatos vita és a szlovákiai magyar kisebbség helyzete, a több mint félmilliónyi magyar ugyanis az ellenséges légkör erősödését érzi. „Azt kívánjuk, hogy az ország határain kívül lakó magyar kisebbség jövőjére garanciát kapjunk atekintetben, hogy joguk van anyanyelvükhöz és anyanyelvű oktatásukhoz". A szomszédos országokban összesen mintegy 3,3 millió magyar lakik, közülük 2 millió a romániai Erdély területén. „Ezeknek a magyar kisebbségeknek erős a nemzeti tudatuk, úgy érzik, hogy részei a magyar népnek. Elfogadják azonban a létező határokat, és jelenlegi államukban kívánnak élni, de magyarként" - állapítja meg Jeszenszky. Véleménye szerint kdvánatos volna, hogy garantálják számukra a „kulturális autonómiát". Ehhez modellként megfelelne a finnországi svédek helyzete. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 KOMMENTÁR D: Karádi Katalin Ej, haj, száll az ének! Szerényen meghúzódó MTI-hír az egyik országos napilapban: „A Magyar Úttörők Szövetsége mára autonóm gyermekközösségek hálózatává alakult.” Amint a szövetség ügyvezető elnöke beszámolt róla, sikerült átúszni a folyón anélkül, hogy alámerültek, vagy éppenséggel belefulladtak volna, noha a tavalyi pénzügyi ellehetetlenülés és az úttörőmozgalom létét megkérdőjelező politikai kísérőjelenségek miatt fennállt ez a veszély. Más nevük nem lesz, csak új image, s ennek részeként új jelkép bevezetését is tervezik. Lesznek tehát úttörők, de egyenruha, nyakkendő nélkül, ezek viselését a kisdobosok hat és az úttörők tizenkét pontjával együtt különben is jóval korábban eltörölték. Csakhogy az átmenet, majd a rendszerváltás jótékony fuvallatának köszönhetően a legtöbb intézményben rég elfelejtették az úttörősdit. Megalakultak a diákönkormányzatok - némelyik egészen kiválóan működik -, és egy szép hagyományt felelevenítve újból élre törtek a cserkészek. S mivel jó ideje új szelek fújdogálnak, az érintettek többnyire túl vannak azon a vitán, hogy az úttörők (is) menjenek avagy maradjanak, így a szövetségnek alighanem újból az alapoknál kell elkezdeni a szervezőmunkát, és félő, hogy nem lehet valóban politika- és ideológiamentes a mozgalom. Talán épp az a párt karolja fel, amelyik ragaszkodik a régi hagyományokhoz, így pedig a megújulás csupán látszólagos. Pedig nem volt minden rossz az úttörősdiben, csak a felesleges sallangokkal nem lehetett mit kezdeni, s megmételyezte az a szellem, amikor sok helyütt már nem a gyerekek lelkesedésére építettek, hanem arra, ami kötelező, ez pedig kínt jelentett öröm helyett és kifulladás lett a vége. Mennyire kellett és kellene ma is valami, ami együtt tart, lelkesít egy közösséget. Azokban a régi sátortáborokban, ahol éjszakai őrséget tartottunk, és mi voltunk a szabad tűznél főtt ebédnél segédkező kukták, teljesen mindegy volt, hogy éppen mi a nevünk (holott épp akkor lehettünk volna a legbüszkébbek az úttörőségre), de aztán jöttek a keserves, mindig ugyanazon menetrend szerint zajló ünnepségek, a gyerekfejnek nem való, terhes ideológia, s emlékeztettek rá, kik vagyunk és mi a kötelességünk. Tisztelet a kivételnek, de másképp kellett volna csinálni, mert így a közösségi élet egyik színtere bizony unalmas lett, majd idővel megkopott. SARKÍTOTT SOROK Kenyeres Ilona Reklámul mondva Néhány kivételtől eltekintve szerintem ötletesek, lényegretörőek a magyar reklámok, így a dobozos tejet népszerűsítő családi reklám is az. Azért családi, mert a terített asztalnál felvonultatják a família apraját-nagyját, ugyanúgy a Knorr-leveseket bemutatóknál is. Ez utóbbin valóban jót lehet derülni, hiszen amíg a nagypapa két mondatot elolvas a szakácskönyvből, a gyerekek már el is készítik a leveskockából az ebédet. Az persze nem lehet kérdés, mennyire tudja egy kis sűrítmény a húst s a zöldséget helyettesíteni. Az időt viszont nagyon is. És manapság ez a lényeg sajnos. Aztán ott van a mosóporreklám. Az egyikben két-két rózsaszín pulóveres hölgy ájuldozik felváltva, hogy mennyire fantasztikus hatása van a Perrolnak, míg az új Omót egy új hölgy isteníti, nem is akárhogyan. Levelet ír neki, mint a gyerekek a Mikulásnak. Közben mutatják a férjet is, amint a házassági évfordulón gyönyörűen kiöltözve, vakító fehér ingben, nyakkendősen, elegánsan átnyúl a pörkölt felett. De úgy ám, hogy a mandzsettája keményen belelógjon a pörköltbe. Muszáj, mert különben nem lenne reklám. Az Omo ugyanis csodát tett, mert amint a feleség írta, az ingen minden volt, ami egy jobbfajta kismalac étkeztetéséhez elengedhetetlen: „olaj, zsír, mártás”. S mit tesz isten? Minden kijött az Omóval! Én a hölgy helyében biztosan nem hálaadó levelet írtam volna, hanem erősen elgondolkodom azon, érdemes-e a hátralévő időmet egy ilyen férjjel leélnem, aki még a házassági évfordulón se tud normálisan étkezni.