Hajdú-Bihari Napló, 1993. január (50. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-15 / 12. szám

12 HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ KULTÚRA 1993. JANUÁR 15., PÉNTEK Sose halunk meg! Vendég: Koltai Róbert Debrecen (HBN)­­ A rendező, Koltai Róbert vendége lesz annak a vetítésnek, amelyet január 16-án 20 órától rendeznek az Apolló moziban, s amelyen a legújabb magyar film, Koltai alkotása látható. A komédia főszereplői (Koltai Róbert, Lukáts Andor, Jordán Tamás) között ott van a debreceni Szabados Mihály is (az Ady-gim­­názium egykori tanulója), valamint Kathleen Gáti, aki kanadai magyar, s aki az anyaor­szágban több főszerephez jutva villámgyor­san országos hírnévre tett szert. (A Közjáték főszereplőjeként is láthattuk a televízióban, ez alighanem többet lendített rajta, már ami a híressé válást illeti, mint az összes fontos filmbeli és színházi alakítás együttvéve.) E rovat hasábjain hónapokkal ezelőtt in­terjút közöltünk, amelyben Koltai beszélt készülő filmjéről. Elmondta, hogy az ihlető élményanyag egyik meghatározó figurája az ő egyik nagybátyja volt, aki rendíthetetlen vitalitással bírt. „Miről szól a film? Nem miről, hanem kiről - így a rendező. - Egy vállfakereskedőről. A nagybácsiról, aki na­gyon tudott élni. Minden megaláztatást, ku­darcot lerázott magáról. Fantasztikus életerő volt benne, amire olyan nagy szükségünk volna ma is." A film zenéjét Dés László szerezte, énekel Presser Gábor, a gyártó a Hunnia Filmstúdió volt, a forgalmazó pedig a Hunnia Plusz. Szombaton a vetítés után az érdeklődő nézők beszélhetnek a közönség reagálására kíván­csi rendezővel, Koltai Róberttel. A képen Szabados Mihály és Kathleen Gáti. Ránki Dezső sikere | Párizs (MTI) - Kirobbanó sikerrel tartotta meg szerdán este zongoraestjét a Chatelet Színház Bartók-ciklusa keretében Ránki Dezső. A műsorban Bartók több műve sze­repelt: a 14. számú szvit, a Három burleszk, a Hat tánc bolgár ritmusban és a Szabadban szvit. Emellett Haydn és Beethoven egy-egy szonátája. III. tavaszi tárlat A megye középiskolásaihoz! Debrecen (HBN) - A Landler Jenő-szakkö­­zépiskola harmadik alkalommal rendezi meg a megye alkotó középiskolásainak képzőmű­vészeti kiállítását, ezúttal március 22-től április 16-ig. Jelentkezni személyesen lehet március 1. és 3. között Komiszár János ta­nárnál festményekkel, grafikákkal, tűzzo­máncokkal és vegyes technikájú művekkel. Az alkotásokat zsűri bírálja el, a legjobbak díjazásban részesülnek. (Cím: Debrecen, Tanács utca 3. szám.) ANEKDOTAKINCS Mogorva úr panasza Kopogtatnak, s egy mogorva úr lép be a Debreczeni Ellenőr című újság szerkesz­tőségébe. Komoran köszön, majd odaáll Sze­rén szerkesztő úr asztalához és ingerülten szólal meg: - Az ördög vigye el az urak újságját!­­ ?? - Tegnapelőtt megírták, hogy betörők garázdálkodtak a lakásomon... - És? - ...s, hogy feltörték az íróasztalomat, onnan 15 koronát elvittek, míg a szintén ott levő 200 korona értékű aranyórát nem vették észre. - Nos? Hát nem úgy volt? - De igen! Hanem azok a gyalázatos betörők is elolvasták a cikket és az éjjel újra betörtek, s elvitték az aranyórámat is. Szólt és mogorván távozott. (Debreczeni Ellenőr, 1900. október 1.) Közli: Szűcs Ernő Csak huszonegy évesen válnak ápolónőkké A középfokú képzés marad, ezentúl nem gyerekként kell pályát választani Arany Lajos Debrecen (HBN)­­ Decemberben hírül adta a sajtó: hat városban főiskolai szintű ápolóképzés in­dul. E közleményt többen úgy értelmezték, hogy megszűnik a középfokú ápolóképzés. Mint mi is hírül adtuk, erről szó nincs, a középfokú okítás marad, csak a szerkezete alakul át. Erről s a távlatokról kérdeztük a Dienes László Egészségügyi Szakközépiskola igazgatóját, vala­mint több munkatársát és néhány tanulót. Több éve, még amikor az Egészségügyi Minisztérium volt a felügyelő szerv, országos érte­kezleten felvetették a „hogyan tovább" kérdését. Világossá vált, az akkori képzésforma tovább nem tartható: e szakmában sze­rencsétlen dolog 14 éves tanulókat pályaválasztásra kényszeríteni, miként az is, hogy a gyakorlatok során felnőttet is próbára tevő fel­adatokat kellett végezniük a ser­dülőknek (például halottellátás). A jövőre nézve az akkori minisz­tériumi álláspont is 18 éves kornál jelölte meg az ápolóképzőbe való beiskolázás határát. A rendszerváltás idején az Eu­rópa Tanács szintén életkormeg­kötést javallott: ha Magyarorszá­gon nemzetközi értékű diplomát akarnak adni, 18 év alatt ne isko­lázzanak be ápolóképzőbe (ez egyébként 1965 előtt így is volt Magyarországon). S a minőségre orientált: megszabta, hogy 4600 szakmai órát igényel a nemzetközi értékű diploma megszerzése. Két éve kezdeményezte a Népjóléti Minisztérium a képzés átalakí­tását. A múlt év végén a váltást számosan úgy értelmezték, a főis­kolai képzés kiszélesítése nyomán már csak felső fokon képeznek ápolókat. Nélkülözhetetlenek az ágy mellett - Nincs ország, amely ezt meg­engedhetné magának - kommen­tálta a félreértéseket Hámori Csa­ba igazgató. - A főiskolán kizáró­lag vezetőképzés folyik. Osztály­­vezetők, intézetvezető nővérek lesznek a diplomásokból. De a be­tegágy mellett is szolgálatot kell teljesíteniük valakiknek, méghoz­zá három műszakban. A közép­fokú képzés tehát megmarad. - Ennek megfelelően melyek a vál­tozás grádicsai a Dienesben? - A hároméves szakiskolai képzést megszüntettük. Gondunk: az itt végző két évfolyamunk ta­nulóit az egészségügy nem akarja alkalmazni, mondván, 18 év alat­tiakat az új munkatörvénykönyv szerint nem foglalkoztathat. Áthi­daló megoldásként mégis rákény­szerül, mert ők ugyanúgy szak­­képesítést kaptak, mint a szak­közepesek. A szakközépiskolai képzést is át kell alakítani, mert e formát sehol a világon nem is­merik. Célunk: minden országban érvényes papírral bocsássuk ki a diákjainkat. Terveztük, hogy már 1993 szeptemberétől áttérünk a gimnáziumra épülő egészségügyi ápolóképzésre. Ez a miniszté­riummal való egyeztetési nehéz­ségek okán csak részben valósul meg: a hat szakközepes osztály közül egy vagy két egészségügyi orientációjú gimnáziumi osztályt indítunk. Az intézmények igény­lik a korszerű számítógépes adat­­feldolgozáshoz értő fiatalokat. A végzettek egészségügyi admi­nisztrátori és számítógépkezelői diplomát kapnak. A szakközép­iskolai képzés lassan megszűnik, s megindul a gimnáziumi érettsé­gire épülő, de továbbra is közép­fokú ápolóképzés, ami a pálya­­választás idejét érettebb korra tol­ja. S a végzést is: az ápolókép­zősök 21 évesek lesznek, mire képesítéshez jutnak. Ez azért is előnyös, mert a munkanélküli­séget enyhíti, tovább járnak iskolá­ba a diákok.­­ E fejlesztéssel tehát meg sem kell várni a szakképzési törvényt, mert koncepciójába belefér.­­ Egyetlen egy gond van: az utolsó évfolyam finanszírozása. A szakképzési törvény módosítását kértük annyiban, hogy ne 20, hanem bizonyos szakmákban 21 éves kor legyen a finanszírozás végső ideje. Nálunk az utolsó év­folyam támogatásának kérdése vetődik fel, bár ez sem igazi gond, mert a szakközépiskolai osztályok helyett az új típusú hároméves ápolóképzés bőven belefér az órakeretünkbe. Tehát nem jelent többletkiadást. A jövő tehát az lenne, hogy a jelenlegi hat szak­közepes osztály helyett három érettségizett ápolóképzős s három gimnáziumi osztály indulna. E megoldás lehetőséget nyit a mi gimnáziumi osztályainkban (il­letve más gimnáziumokban) vég­zettek közül azoknak, akik főis­­kolán-egyetemen tovább tanulni nem szándékoznak, hogy beirat­kozzanak valamelyik ápolóképzős osztályunkba. Ezekben egyetlen közismereti tárgy szerepel, az an­gol (ez az orvosi világnyelv). Sze­retnénk középfokú nyelvvizsgá­hoz juttatni a tanulókat. E diplo­mával bármely országban elhe­lyezkedhetnek. - A pálya alulfizetettsége ellenére nem csökken az érdeklődés? - Nem. A demográfiai hul­lámzástól függetlenül hat osztályt mindig be tudunk majd iskolázni. Gond persze, hogy a például ná­lunk most végző 260 szakember mindegyikére ma nincs szüksége környékünk egészségügyének. A beteg lelke sem mellékes Gombos Sándorné szaktanács­­adó örömmel veszi a középfokú ápolóképzés érettségihez kötését, hiszen így a mennyiségiről a mi­nőségi képzés felé halad a szak­ma, s a betegágyak mellé érettebb, felelősségtudó fiatalok kerülnek. Gyöngyösi Jánosné munkakö­zösség-vezető is nagy reményeket fűz az új képzési formához, bízva benne, ezáltal a kórházakkal is közvetlenebb kapcsolata épül a szakképzésnek. Nagy Mária tanár reméli, az érettségi utáni pálya­­választás már a diák saját elhatá­rozása lesz, s nem a szülőkön fog múlni, mint korábban, amikor már a 14 éves kor kényszerített erre a lépésre. Kollár Józsefné szerint nagyon sok múlik a gyakorlat körülményein: ha ezek kedvezőek, vonzódnak a gyerekek a pályához. Kívánatosnak tartja az elmélet és gyakorlat jobb összhangját. Az el­helyezkedettek körében pártolná a teljesítménybérezést, s szorgal­mazza, hogy a kórházakban külön szakemberek segítsék a tanulók gyakorlatát. Lóránt Tihamérné tanár szerencsésnek tartaná a szakképzés elevenebb kapcsolatát a gyakorlóterületek vezetőivel, s előnyösnek tartaná a korábban jól bevált tankértermi oktatáshoz való visszatérést, mert azáltal eredményesebben lehetne koor­dinálni a gyakorlati munkát. A megkérdezett diákok hivatá­suknak tekintik az embertársaikon való segítést. Jellemző az egyikük érve: nem kórházban, hanem ren­delőintézetben szeretne dolgozni, mert az előbbiben sokkal többet kell talpalni, s a körzetben jobban­­ megismerheti az ápoló az embe­reket. Hangsúlyozták a beteg lel­kével való törődés fontosságát. Abban is egyetértettek, hogy fel­tétlenül több fizetést érdemelné­nek az ápolónők, annál is inkább, mert ők ismerik a legjobban a beteget. S jó lenne, mondták, ha minden paraszolvencia nélkül is lelkiismeretesen gondoznák a betegeket. A jövőben talán jobban megfizetik őket. Gyakorlat a Dienesben­Fotó: F. Szilágyi Imre Jack Nicholson és Barbra Streisand is ott lesz A művészetek nagyságai produkálják magukat Bill Clinton beiktatási ünnepségén Washington (MTI) - Jack Nichol­son olvas fel a klasszikusok szö­vegeiből, Aretha Franklin, Dia­na Ross, Barbra Streisand, Ray Charles énekel. Tizenegy bálon tízezer vendég táncol és Bill Clin­ton talán ismét egyszer nyilvá­nosan szaxofonozik. A 42. elnök jövő heti beiktatásának négyna­pos ünnepségsorozata minden­képpen emlékezetesnek ígér­kezik. Clintonék már vasárnap útnak indulnak a Virginia állambeli Monticellóból, Thomas Jefferson­­nak, a Függetlenségi Nyilatkozat megalkotójának egykori otthoná­ból. Az új elnök és alelnök busz­karavánja délután érkezik Wa­shingtonba a másik „alapító atya", Abraham Lincoln emlékművéhez az első, nagyszabású ünnepi hang­verseny színhelyére. „Amerikaiak újratalálkozása - új kezdetek, új reménységek" - hangzik a mot­tója az ünnepségsorozatnak, ame­lyet (Amerikában vagyunk) első osztályú hollywoodi tv-produ­­cerek, Clintonék régi barátai állí­tottak össze. A szabadtéri koncert után meg­szólal a Szabadság-harang, s a ren­dezők reménye szerint ugyanígy harangszó köszönti az új elnököt a kontinensnyi ország minden táján. A washingtoniak este még tűzijátékot láthatnak, míg az új el­nök pihenőre tér, mert korán kel: másnap reggel egykori alma ma­terében, a Georgetown Egyetemen találkozik a washingtoni diplomá­ciai képviseletek vezetőivel, majd ünnepségen vesz részt Martin Luther King, a meggyilkolt fekete polgárjogi vezető emlékére. Kedden a gyerekeknek, majd az ifjúságnak szentelik a hangver­senyeket, este pedig „elnöki gála" Washington legnagyobb sport­­csarnokában, a dzsessz és a pop­zene nagyjainak felléptével. Köz­tük lesz (az elnök előtt nincs lehe­tetlen) az 1980-ban megszűnt Flet­­wood Mac együttes. Clintonék kedvence volt, és kérésre most az egyszer ismét fellépnek... A csúcspont szerda, a beiktatás napja. Istentisztelettel kezdődik, majd George Bush elnök és fele­sége kávén látja vendégül az utó­dokat a Fehér Házban. Clintonék addig a kormánynak az utca túl­oldalán lévő vendégházában, a Blair House-ban szállnak meg. El­nök és utóda ezután együtt hajtat a Capitoliumra, a törvényhozás épületéhez. Ott Billy Graham, a Magyarországon is járt híres bap­tista prédikátor imája után először Albert Gore alelnök, majd Clinton teszi le a hivatali esküt a Legfel­sőbb Bíróság egy-egy tagjának kezébe. Hír szerint a mindig be­cenevén szereplő Bill Clinton (az­az Clinton Wili) szabályos, teljes nevén, William Jefferson Clin­tonként esküszik fel. A fogadalomtétel után az új el­nök elmondja a hagyományos be­iktatási beszédet, amely bekerül­het a történelembe. Az elmúlt évtizedekből csak Kennedy egy mondata maradt emlékezetes, amelyben buzdította honfitársait, hogy ne azt várják, mit tesz a haza értük, hanem azt keressék, amit ők tehetnek a hazáért. Az ünnepséget követően a hamisítatlanul ame­rikai beiktatási parádé következik, a törvényhozástól a Fehér Házig vezető sugárúton: katonák és diákzenekarok, bohócok és szép­ségkirálynők, valamint Arkansas, az elnök szűkebb hazája küldöttei. Este a beiktatási bálokon tár­ e vir­radatig. S aki idejében jelentkezett, az másnap délelőtt, a „nyitott ajtók napján" bejuthat a Fehér Házba. Clinton, 150 év után elő­ször, pár órára meghívta „a népet" új otthonába. Annak idején And­rew Jackson elnöknek a hátsó ab­lakon kellett elmenekülnie a vadul bezúduló tömeg elől, amely ösz­­szezúzta a ház berendezését. A titkosszolgálat gondoskodik a vendégek fémdetektoros megszű­réséről és a rendről. A sztárok ingyen lépnek fel, a rendezvény mégis vagy 28 millió dollárba kerül, az összeg túlnyo­mó részét nem az állam, hanem a rendezők, s a Demokrata Párt fi­­­­zeti. Mivel ez nekik is óriási ösz­­szeg, a hangversenyek egy részé­ből tv-produkció lesz: a közvetítési (és hirdetési) jogot előre eladták a kereskedelmi tv-társaságoknak. A koncerteken, bálokon a dísz­vendégek kivételével mindenki fizet, fejenként egy- vagy több száz dollárt. A másik nagy bevé­teli forrás a „hivatalos" emléktár­gyakból fakad: jóllehet a külö­nösen ízlésteleneket kizsűrizték, így is bőviben lesz kapható strassz bross a szaxofonozó Clintonnal, karácsonyfadísz elnöki, netán alelnöki portréval, nemkülönben az új elnök életnagyságú kivágott kartonra ragasztott fotója - és ter­mészetesen trikók, minden meny­­nyiségben. A neheze ezután következik: Bill (William Jefferson) Clinton január 21-én munkához lát.

Next