Hajdú-Bihari Napló, 1994. március (51. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-25 / 71. szám

6 HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ KULTÚRA 1994. MÁRCIUS 25., PÉNTEK Rock-tehetségkutató Szekszárd (HBN) - Rock '94 Szekszárd cím­mel amatőr rockzenekarok tehetségkutató versenyt rendez a helyi Graffiti klub. A ver­senyben minden olyan zenekar részt vehet, amelynek nincs lemeztársasággal szerződé­se, és a tagok betöltötték a 18. életévüket. Je­lentkezni egy legalább két számot tartalma­zó demokazettával lehet, a beküldött anya­gokból választja ki a zsűri az elődöntőkbe jutó 15 csapatot, közülük öt kerül a döntő­be, amelyet május 14-én 13 órától rendez­nek. Nevezési határidő: május 1.; cím: Rock '94 tehetségkutató verseny, Somos Zsolt, 7700 Mohács Tímár u. 1. Debreceni rocksiker Budapest (HBN) - Lezajlottak az előselejte­zők a Marlboro Rock-In '94 rockzenei te­hetségkutató versenyén. A több mint három­száz jelentkező zenekar közül a zsűri kivá­lasztotta a továbbjutott tizennyolc zenekart. A középdöntőre a következő bandák készül­nek : Newergreen, Kimnowak, Kézi Chopin, Hearty Laugh, Tóth Tamás Band, Nyers, Sesame, Blokád, Rózsaszín Kutyaharapás, Vertigo, Trans Expressz, Gőzerő, Prosectu­­ra, Macbeth, Jezabel, valamint három deb­receni csapat: az August Förster, a Szfinx és a Necropsia. A Rock-In '94 döntőjét jú­nius 3-án tartják az E-klubban. A győztes le­mezszerződést kap a Polygram cégtől, és egy komplett országos turnét is fedeznek a szervezők. MINDENFÉLE • TANÍTÁSI VERSENY. A március 21-23-án a debreceni Kölcsey Ferenc Református Ta­nítóképző Főiskolán tartott országos anya­nyelvi tanítási versenyen a következő ered­mények születtek. Két első helyet adtak ki: Lipót Andreának (Kaposvár) és Soós Móni­kának (Debrecen), két másodikat: Prónai Zitának (Békéscsaba) és Torma Tímeának (Zsámbék), harmadik lett Hochsteiger Dóra (Szekszárd). A versenyzők itteni taní­tását elfogadják jeles eredményű államvizs­ga-tanításnak. • MŰTEREM-GALÉRIA. Sopronban a Szent György utcán állandó kiállítást nyitottak Litkey Bence festőművész munkáiból. A mű­vésznek számtalan sikeres kiállítása volt a világ sok nagyvárosában is (Bécs, Brüsszel, Róma, Párizs, New York). © BÁBBEMUTATÓ. A Vojtina bábszínház legújabb bemutatója Arany Jánostól a Toldi estéje lesz március 30-án 14 órától, a szerep­lők: Asbóth Anikó, Mezősi Judit, Varga Orsolya, Megyeri Béla, Reschofsky György, Szabó Tibor, a technikus Nagy István, a ren­dező-tervező: Giovannini Kornél, zene: Fazekas Tibor. • PINCESZÍNHÁZ. A Biogal Művelődési Ház (Debrecen, Monti ezredes utca 3.) soro­zatának harmadik előadása március 27-én 19 órától lesz. Hajdú Péter, Jámbor József és Szinovál Gyula műsorának címe: A kantinos kisasszony és más vidám történe­tek. • BAROKK EST. Dunkel Norbert (zongo­ra, szintetizátor) és Zsákai László (gordon­ka) barokk estjét rendezik meg március 30-án 19 órától a Kölcsey Ferenc Reformá­tus Tanítóképző Főiskola színháztermében. A koncertre a belépés díjtalan. • HA TAVASZ, AKKOR VIRÁGOK. E cím­mel nyílik tárlat a Brassai-galériában (Deb­recen, Víztorony u. 3.) Csongrádi Márta fo­tóiból március 30-án 10.20 órától. ANEKDOTA A „szakszerű hozzászólás” Debrecenben történt 1919-ben. A 72-es, jó­részt cseh legénységű ezred pótzászlóaljá­ból városunkban maradt egy zenész, aki kér­vényt nyújtott be a hatalom gyakorlóihoz, a Katonatanácshoz: engedjék meg neki, hogy mint idegen állampolgár, a városban marad­hasson, és a színházi zenekarban mint fa­gottjátékos szerepelhessen. A tanács elé ke­rült ügyhöz az első hozzászóló tanácstag a következőket mondta: - Tisztelt Katonata­nács! Felesleges, hogy ez az ember itt ma­radjon! Van nekem egy sógorom a Vagon­gyárban, elvégez az a színházban minden­féle famunkát! Dr. Csabai István: Fakeresztek mentén - né­pek országútján Közli: Szűcs Ernő Csutka tudja, kik érnek sokat az életében F. Balogh Mária Budapest/Debrecen (HBN)­­ Csutka Istvánt, a Csokonai Szín­ház művészét a múlt év novem­berében a szépségkirálynő-vá­­lasztás területi döntőjén baleset érte. A műtét és kezelés eredmé­nyeképpen a sérült Achilles-sza­­lag gyógyul, a mankó nélküli já­rás is elkezdődhet. Az eredményhirdetés előtti per­cekben történt a baleset. Egy balul sikerült tánclépés a színpad sző­nyegén, majd egy-két szökdécselő ugrás következett. Rezdüléstelen arccal, bravúrosan fejezte be mű­sorszámát Csutka István. Önura­lommal tűrte a fájdalmat s mind­azt, ami attól az éjszakától a mai napig tart. A kórházi kezelések után bará­tai ápolták, majd hosszabb időre a fővárosba utazott szüleihez. Az el­lenőrzésekre egyedül járt vissza, mankóval a hóna alatt. Szertartá­sa volt az utazásnak. A Nyugati pályaudvaron édesanyja és édes­apja segítette vonatra, Debrecen­ben a peronon várták. Kesernyésen emlékszik az ese­ményekre. - Közhelynek számít, mégis hiszem, a bajban derül ki, milyen emberekkel vagyunk kö­rülvéve, számíthatunk-e rájuk. Már tudom, kik azok, akik sokat érnek az életemben. A Kenézy­­kórházban öt hetet töltöttem, Ács Géza tanár úr osztályán. Úgy tud­tam viszonylag kedélyesen átvé­szelni a napokat, hogy a barátaim erőt adtak. Néha olyan jó hangu­lat volt a kórteremben - ami a nő­véreknek is köszönhető -, mint a Vidám Színpad egy-egy sikeres előadásán. Ettől betegtársaimnak is jó kedvük lett. Másként képte­len lettem volna feldolgozni és el­viselni mások szenvedésének lát­ványát és a saját gyötrődéseimet. A baj nem járt egyedül, közben sajnos meghalt a nagyapám, majd később a nagymamám is. Akik segítettek nekem, soha éle­temben nem tudom meghálálni a jóságukat... A mankókat sarokba dobta. A felépülés és a színpadra lépés így is eltarthat még egy-két hónapig. Maradnak a rehabilitációs kezelé­sek, a tornaórák, a napi három­négy órás úszás, erősítés. - Igyek­szem szellemileg és fizikailag is pozitívan kilépni ebből a szörnyű időszakból. Szeretném végre a lel­ki békémet és az emberekbe vetett hitemet újra megtalálni. Ehhez legalább olyan komoly tréning szükséges, mint a lábam gyógyu­lásához - mondja, majd arról kér­dezem, milyen szerepkieséseket eredményezett a baleset. - A Szerelem óh!-t a betegsé­gem miatt ideiglenesen levette műsoráról a Csokonai Színház. Jól éreztem magam a darabban, előt­te egy hónapig semmi mást nem csináltam, csak erre készültem. Nem szégyellem bevallani, hogy a bemutató sikere után bizony elsír­tam magam. Kellemetlenebb él­mény, hogy lemaradtam a Jövő­re, veled, ugyanitt című darab vi­lágpremierjéről. A múlt év decem­ber 31-én mutatták be a Madách Színházban. Ebben az időszakban lettek volna azok a karácsonyi és újévi koncertek, amelyeknek tele­víziós felvételeiről szintén le kel­lett mondanom. Ezekkel együtt elúszott egy külföldi reklámfilm­forgatásom is, így nemcsak szak­mailag, anyagilag is veszteség ért. - Mivel telnek a lábadozás hetei? - Szerencsére hosszú idő után először most rengeteg könyvet, új­ságot tudok olvasni. Győri Péter barátom segítségével - akit a Kis­város című film Balogh Máté nyo­mozójaként ismerhettek meg a né­zők - színházba, vendéglőbe is el­jutok. Sajnos egyre több gyenge darabot láttunk a fővárosban az utóbbi időben. Nem tetszenek az egyre inkább terjedő rendezői ön­megvalósítások. Fontosabb szem­pontnak tartom, hogy a néző igé­nyeinek megfelelően alakuljon a műsorterv. Tudom, hogy a klasszikus darabokra is szükség van, de elég szerencsétlen dolog, ha csak erre építenek. Arról nem is beszélve, hogy olykor nekünk sem adnak színészi karakterünk­nek megfelelő szerepeket - sorol­ja aggályait, majd kissé elkalan­dozva hozzáfűzi: - Van egy hatal­mas telefonkönyvem, amit főként karácsonykor és szilveszterkor szoktam elővenni. Most több időm volt, mint máskor, így nagyobb gondot fordítottam a telefonálá­sokra, barátaim köszöntésére. Ma­gányomban arra a felismerésre ju­tottam: ezek az emberek csak ne­kem voltak fontosak, hisz mindig én hívtam őket. Nekik pedig a mai napig sem jutott eszükbe, hogy lé­tezem-e még egyáltalán. Mostan­tól azonban rövidre zárom ezeket a kapcsolatokat. - Milyen terveid vannak a követ­kező hónapokban? - Fontos, hogy mindig cél le­gyen előttem. Szeretném, ha hosszú szünet után végre megmu­tathatnám magam egy énekes, táncos szerepben. Talán erre a kö­vetkező évadban lehetőségem nyí­lik Debrecenben és másutt. Felké­rést kaptam a Szív Tv-től önálló műsor készítésére. A múlt nyár végén hároméves külföldi szerző­dést írtam alá, ami a gyógyulásom pillanatától lesz aktuális. Erre so­kat készültem, s örömmel mond­hatom, nem hiába. Mindennel együtt, lehet, még­sem olyan rossz időpontban sza­kadt el az amúgy is tönkrement Achilles-szalagom. Az eddigi veszteségeim nem biztos, hogy na­gyobbak a tapasztalataimnál, fel­ismeréseimnél. Érdekessége a do­lognak, hogy 11 éve nem voltam szabadságon, most ezt egyben pó­toltam. A baj nem járt egyedül a színész életében Fotó: Iklódy János Csokonai Vitéz Mihály egyetlen mellszobra Takács Béla A Napló február 23-i számában megjelent, Jakab László pro­fesszorral folytatott interjúban a Csokonai-szókincstárról olvas­tam, és ehhez a cikkhez egy ké­pet is közölt a Napló ezzel a szö­veggel: „Csokonai Vitéz Mihály mellszobra, Ferenczy István mű­ve a Déri Múzeumban látható". Aki Ferenczy István alkotásai iránt érdeklődik, a Művészeti le­xikon szerint a Csokonai-mell­­szobor a budapesti Nemzeti Ga­lériában van. (Művészeti lexikon, Budapest, 1966., II. kötet, 46. lap). Ezek szerint két példány készült a szoborból: az egyikben Buda­pesten, a másikban a Déri Múze­umban gyönyörködhet a műked­velő vagy -értő látogató. Olvasván a Napló cikkét, a ké­paláírást, jónak láttam, hogy a „harmadik", illetve az egyetlen Csokonai-szoborról hiteles adato­kat közöljek. 1792. február 23-án született Rimaszombatban a ma­gyar klasszicista szobrászat legna­gyobb mestere, Ferenczy István. Nagyapja az 1700-as évek elején Debrecenből vándorolt Rima­szombatba, nyitott lakatosmű­helyt, és­ ez volt a foglalkozása Ferenczy István édesapjának is, de értett a rézöntéshez, sőt az óramű­­vességhez is. Ferenczy István a fia születésének dátumát nem csalá­di bibliába, hanem Szikszai György debreceni prédikátor Ke­resztényi tanítások és imádságok című könyvébe írta be. Ferenczy István magasabb isko­lát nem végzett, az apja mellett ta­­nonckodott, majd a kor szokása szerint vándorútra kelt. Felkeres­te a tokaji, miskolci, bécsi lakatos­mestereket, és itt iratkozott be az akadémiai rézmetszőosztályára. Az egyik művével 1817-ben díjat nyert, 1818-ban pedig a bécsi aka­démiától kapott ösztöndíjjal gya­logos elindult Rómába, hogy a te­hetségét gyarapítsa. Ferenczy hat évet töltött a híres Thorwaldsen és Canova római szobrászok műhe­lyében. A fiatal művészre József nádor is felfigyelt, és 1819-től há­romévenként 350 ezüst forint tá­mogatást utalt ki Ferenczy István számára. Túl azon, hogy a művésznek csak a nagyszülei révén volt kap­csolata Debrecennel, Ferenczy Ist­ván hozzákezdett Csokonai Vitéz Mihály mellszobrának az elkészí­téséhez. 1818-ban gróf Szécsvenyi István római utazása sorá meg­látogatta Canova műtermét. Itt ta­lálkozott Ferenczy Istvánnal. A művészről, a Csokonai-szobor­­tervről Széchenyinek lesújtó véle­ménye volt: „Sajnos semmi tehet­sége nincsen. Magunk közt szól­va, én nem hiszem, hogy magyar ember szobrásznak való volna" - írja Széchenyi a német nyelvű naplójában. „A legnagyobb magyar"-nak nevezett Széchenyi tévedett, mert a Csokonai-szobor Ferenczy Ist­ván egyik remekműve. Amikor Eszterházy Miklós herceg Rómá­ban meglátta a cararrai márvány­ból elkészült szobrot, meg akarta venni, Ferenczy azonban ezt aján­dékul szánta a Debreceni Refor­mátus Kollégiumnak, illetve 1822-ben a szobrot elküldte Deb­recenbe, ugyanakkor levelet is írt a Kollégium elöljáróságának. A le­vélben bocsánatot kér a művész azért, hogy Debrecenben senkit sem ismer, elismeri viszont Deb­recen koszorús költőjének nagysá­gát, ezért a szobor számára „al­­kalmatosabb helyet találni nem tudtam, mint az oskola több gyűj­teményei közé tenni, ahol ő ta­nult... Vegye hát kedvesen a ne­mes Collegium, az ajándékozó magát többekre ígérvén, a Magyar Haza szolgája, Ferenczy István képfaragó." A levélre Sárváry Pál rektor-professzor válaszolt, kö­szönte meg a rendkívül értékes ajándékot. A Csokonai-szobor 1823 márciusában érkezett meg Debrecenbe, és különösebb ün­nepség nélkül elhelyezték a nagy­könyvtár dísztermében. A Kollégium diáksága azonban ünnepelte Ferenczy Istvánt. Ennek három debreceni nyomtatvány a bizonyítéka. Széll Sámuel teoló­gus műve „Örvendező versek, a magyar nemzethez, midőn Rómá­ban lakó magyar nemes Ferenczy István, néhai nevezetes poéta Cso­konai Vitéz Mihálynak melyképét a debreceni Collegiumnak küldöt­te" címmel jelent meg. A másik kötet anyagát a „háládatosan ör­vendező collégiumbeli tanuló ifjú­ság" versei képezik. Vecsei József teológus a többi között ezt írja: „Míg tsak Vitéznek verseit a ma­gyar / Olvassa, és míg a tudo­mány, s nemes / Mivek betsültet­­nek hazánkban, / Emlegetik neve­det Ferenczy!" A harmadik verseskötet latin nyelvű címlappal jelent meg, és ebben utalás történik József nádor­ra is, aki Ferenczynek ösztöndíjat adott. Természetesen a kiad­ványokból tiszteletpéldányokat küldtek Rómába Ferenczynek, „hogy az olasz pallérozott föld is láthassa, hogy a még eddig nálunk töretlen maradt mesteri útjára az úrnak, a magyar múzsák örömest hintenek virágokat" - írja Sárváry Pál a levelében. Kazinczy Ferenc 1824-ben, nyolc év után látogatott ismét Debrecenbe. A május 20-án kelt le­velében ez olvasható: „Mihelyt szekeremről leszállok, bé sem lép­vén szobámba, mentem prof. Sár­vári úrhoz s kértem, vezetne fel Csokonai mellképe eleibe, mellyet a nemzet dísze Ferenczy István fa­ragott Rómában. A professzor urat percekig tartóztatták halaszthatat­lan dolga, s úgy valék ott, mint aki tűhegyeken ül. De végre menénk, s látni olly nyugtalanul vágyott s e vágyat olly igazán érdemelő mestermű előtt állék. Valóban szép fej, éljen, éljen Ferenczy!... Elbájolva állék sok ideig a szépen gondolt, s igen szépen dolgozott fő szemléletében, s óhajtottam vol­na hazánknak ezt az ifjú művészét szívemre szorítani." Kazinczy csak a szobor elhelyezése miatt hábo­rodott fel: „irtózatos gondolat vola, hogy szegény barátomat egy kalitkába zárták. Egy lámpás ala­kú, üvegezett tok alá van dugva, hogy ne lepje a por." 1823 óta hosszú ideig, de már a Kazinczy által kifogásolt tok nél­kül a kollégiumi nagykönyvtár dísztermében állt Csokonai mell­szobra, most az iskolatörténeti múzeum kiállításán látható 171 éve. Csokonai „egyetlen” mellszobra az iskolamúzeumban­Fotó: Horváth Katalin

Next