Hajdú-Bihari Napló, 1994. március (51. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-25 / 71. szám
6 HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ KULTÚRA 1994. MÁRCIUS 25., PÉNTEK Rock-tehetségkutató Szekszárd (HBN) - Rock '94 Szekszárd címmel amatőr rockzenekarok tehetségkutató versenyt rendez a helyi Graffiti klub. A versenyben minden olyan zenekar részt vehet, amelynek nincs lemeztársasággal szerződése, és a tagok betöltötték a 18. életévüket. Jelentkezni egy legalább két számot tartalmazó demokazettával lehet, a beküldött anyagokból választja ki a zsűri az elődöntőkbe jutó 15 csapatot, közülük öt kerül a döntőbe, amelyet május 14-én 13 órától rendeznek. Nevezési határidő: május 1.; cím: Rock '94 tehetségkutató verseny, Somos Zsolt, 7700 Mohács Tímár u. 1. Debreceni rocksiker Budapest (HBN) - Lezajlottak az előselejtezők a Marlboro Rock-In '94 rockzenei tehetségkutató versenyén. A több mint háromszáz jelentkező zenekar közül a zsűri kiválasztotta a továbbjutott tizennyolc zenekart. A középdöntőre a következő bandák készülnek : Newergreen, Kimnowak, Kézi Chopin, Hearty Laugh, Tóth Tamás Band, Nyers, Sesame, Blokád, Rózsaszín Kutyaharapás, Vertigo, Trans Expressz, Gőzerő, Prosectura, Macbeth, Jezabel, valamint három debreceni csapat: az August Förster, a Szfinx és a Necropsia. A Rock-In '94 döntőjét június 3-án tartják az E-klubban. A győztes lemezszerződést kap a Polygram cégtől, és egy komplett országos turnét is fedeznek a szervezők. MINDENFÉLE • TANÍTÁSI VERSENY. A március 21-23-án a debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskolán tartott országos anyanyelvi tanítási versenyen a következő eredmények születtek. Két első helyet adtak ki: Lipót Andreának (Kaposvár) és Soós Mónikának (Debrecen), két másodikat: Prónai Zitának (Békéscsaba) és Torma Tímeának (Zsámbék), harmadik lett Hochsteiger Dóra (Szekszárd). A versenyzők itteni tanítását elfogadják jeles eredményű államvizsga-tanításnak. • MŰTEREM-GALÉRIA. Sopronban a Szent György utcán állandó kiállítást nyitottak Litkey Bence festőművész munkáiból. A művésznek számtalan sikeres kiállítása volt a világ sok nagyvárosában is (Bécs, Brüsszel, Róma, Párizs, New York). © BÁBBEMUTATÓ. A Vojtina bábszínház legújabb bemutatója Arany Jánostól a Toldi estéje lesz március 30-án 14 órától, a szereplők: Asbóth Anikó, Mezősi Judit, Varga Orsolya, Megyeri Béla, Reschofsky György, Szabó Tibor, a technikus Nagy István, a rendező-tervező: Giovannini Kornél, zene: Fazekas Tibor. • PINCESZÍNHÁZ. A Biogal Művelődési Ház (Debrecen, Monti ezredes utca 3.) sorozatának harmadik előadása március 27-én 19 órától lesz. Hajdú Péter, Jámbor József és Szinovál Gyula műsorának címe: A kantinos kisasszony és más vidám történetek. • BAROKK EST. Dunkel Norbert (zongora, szintetizátor) és Zsákai László (gordonka) barokk estjét rendezik meg március 30-án 19 órától a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola színháztermében. A koncertre a belépés díjtalan. • HA TAVASZ, AKKOR VIRÁGOK. E címmel nyílik tárlat a Brassai-galériában (Debrecen, Víztorony u. 3.) Csongrádi Márta fotóiból március 30-án 10.20 órától. ANEKDOTA A „szakszerű hozzászólás” Debrecenben történt 1919-ben. A 72-es, jórészt cseh legénységű ezred pótzászlóaljából városunkban maradt egy zenész, aki kérvényt nyújtott be a hatalom gyakorlóihoz, a Katonatanácshoz: engedjék meg neki, hogy mint idegen állampolgár, a városban maradhasson, és a színházi zenekarban mint fagottjátékos szerepelhessen. A tanács elé került ügyhöz az első hozzászóló tanácstag a következőket mondta: - Tisztelt Katonatanács! Felesleges, hogy ez az ember itt maradjon! Van nekem egy sógorom a Vagongyárban, elvégez az a színházban mindenféle famunkát! Dr. Csabai István: Fakeresztek mentén - népek országútján Közli: Szűcs Ernő Csutka tudja, kik érnek sokat az életében F. Balogh Mária Budapest/Debrecen (HBN) Csutka Istvánt, a Csokonai Színház művészét a múlt év novemberében a szépségkirálynő-választás területi döntőjén baleset érte. A műtét és kezelés eredményeképpen a sérült Achilles-szalag gyógyul, a mankó nélküli járás is elkezdődhet. Az eredményhirdetés előtti percekben történt a baleset. Egy balul sikerült tánclépés a színpad szőnyegén, majd egy-két szökdécselő ugrás következett. Rezdüléstelen arccal, bravúrosan fejezte be műsorszámát Csutka István. Önuralommal tűrte a fájdalmat s mindazt, ami attól az éjszakától a mai napig tart. A kórházi kezelések után barátai ápolták, majd hosszabb időre a fővárosba utazott szüleihez. Az ellenőrzésekre egyedül járt vissza, mankóval a hóna alatt. Szertartása volt az utazásnak. A Nyugati pályaudvaron édesanyja és édesapja segítette vonatra, Debrecenben a peronon várták. Kesernyésen emlékszik az eseményekre. - Közhelynek számít, mégis hiszem, a bajban derül ki, milyen emberekkel vagyunk körülvéve, számíthatunk-e rájuk. Már tudom, kik azok, akik sokat érnek az életemben. A Kenézykórházban öt hetet töltöttem, Ács Géza tanár úr osztályán. Úgy tudtam viszonylag kedélyesen átvészelni a napokat, hogy a barátaim erőt adtak. Néha olyan jó hangulat volt a kórteremben - ami a nővéreknek is köszönhető -, mint a Vidám Színpad egy-egy sikeres előadásán. Ettől betegtársaimnak is jó kedvük lett. Másként képtelen lettem volna feldolgozni és elviselni mások szenvedésének látványát és a saját gyötrődéseimet. A baj nem járt egyedül, közben sajnos meghalt a nagyapám, majd később a nagymamám is. Akik segítettek nekem, soha életemben nem tudom meghálálni a jóságukat... A mankókat sarokba dobta. A felépülés és a színpadra lépés így is eltarthat még egy-két hónapig. Maradnak a rehabilitációs kezelések, a tornaórák, a napi háromnégy órás úszás, erősítés. - Igyekszem szellemileg és fizikailag is pozitívan kilépni ebből a szörnyű időszakból. Szeretném végre a lelki békémet és az emberekbe vetett hitemet újra megtalálni. Ehhez legalább olyan komoly tréning szükséges, mint a lábam gyógyulásához - mondja, majd arról kérdezem, milyen szerepkieséseket eredményezett a baleset. - A Szerelem óh!-t a betegségem miatt ideiglenesen levette műsoráról a Csokonai Színház. Jól éreztem magam a darabban, előtte egy hónapig semmi mást nem csináltam, csak erre készültem. Nem szégyellem bevallani, hogy a bemutató sikere után bizony elsírtam magam. Kellemetlenebb élmény, hogy lemaradtam a Jövőre, veled, ugyanitt című darab világpremierjéről. A múlt év december 31-én mutatták be a Madách Színházban. Ebben az időszakban lettek volna azok a karácsonyi és újévi koncertek, amelyeknek televíziós felvételeiről szintén le kellett mondanom. Ezekkel együtt elúszott egy külföldi reklámfilmforgatásom is, így nemcsak szakmailag, anyagilag is veszteség ért. - Mivel telnek a lábadozás hetei? - Szerencsére hosszú idő után először most rengeteg könyvet, újságot tudok olvasni. Győri Péter barátom segítségével - akit a Kisváros című film Balogh Máté nyomozójaként ismerhettek meg a nézők - színházba, vendéglőbe is eljutok. Sajnos egyre több gyenge darabot láttunk a fővárosban az utóbbi időben. Nem tetszenek az egyre inkább terjedő rendezői önmegvalósítások. Fontosabb szempontnak tartom, hogy a néző igényeinek megfelelően alakuljon a műsorterv. Tudom, hogy a klasszikus darabokra is szükség van, de elég szerencsétlen dolog, ha csak erre építenek. Arról nem is beszélve, hogy olykor nekünk sem adnak színészi karakterünknek megfelelő szerepeket - sorolja aggályait, majd kissé elkalandozva hozzáfűzi: - Van egy hatalmas telefonkönyvem, amit főként karácsonykor és szilveszterkor szoktam elővenni. Most több időm volt, mint máskor, így nagyobb gondot fordítottam a telefonálásokra, barátaim köszöntésére. Magányomban arra a felismerésre jutottam: ezek az emberek csak nekem voltak fontosak, hisz mindig én hívtam őket. Nekik pedig a mai napig sem jutott eszükbe, hogy létezem-e még egyáltalán. Mostantól azonban rövidre zárom ezeket a kapcsolatokat. - Milyen terveid vannak a következő hónapokban? - Fontos, hogy mindig cél legyen előttem. Szeretném, ha hosszú szünet után végre megmutathatnám magam egy énekes, táncos szerepben. Talán erre a következő évadban lehetőségem nyílik Debrecenben és másutt. Felkérést kaptam a Szív Tv-től önálló műsor készítésére. A múlt nyár végén hároméves külföldi szerződést írtam alá, ami a gyógyulásom pillanatától lesz aktuális. Erre sokat készültem, s örömmel mondhatom, nem hiába. Mindennel együtt, lehet, mégsem olyan rossz időpontban szakadt el az amúgy is tönkrement Achilles-szalagom. Az eddigi veszteségeim nem biztos, hogy nagyobbak a tapasztalataimnál, felismeréseimnél. Érdekessége a dolognak, hogy 11 éve nem voltam szabadságon, most ezt egyben pótoltam. A baj nem járt egyedül a színész életében Fotó: Iklódy János Csokonai Vitéz Mihály egyetlen mellszobra Takács Béla A Napló február 23-i számában megjelent, Jakab László professzorral folytatott interjúban a Csokonai-szókincstárról olvastam, és ehhez a cikkhez egy képet is közölt a Napló ezzel a szöveggel: „Csokonai Vitéz Mihály mellszobra, Ferenczy István műve a Déri Múzeumban látható". Aki Ferenczy István alkotásai iránt érdeklődik, a Művészeti lexikon szerint a Csokonai-mellszobor a budapesti Nemzeti Galériában van. (Művészeti lexikon, Budapest, 1966., II. kötet, 46. lap). Ezek szerint két példány készült a szoborból: az egyikben Budapesten, a másikban a Déri Múzeumban gyönyörködhet a műkedvelő vagy -értő látogató. Olvasván a Napló cikkét, a képaláírást, jónak láttam, hogy a „harmadik", illetve az egyetlen Csokonai-szoborról hiteles adatokat közöljek. 1792. február 23-án született Rimaszombatban a magyar klasszicista szobrászat legnagyobb mestere, Ferenczy István. Nagyapja az 1700-as évek elején Debrecenből vándorolt Rimaszombatba, nyitott lakatosműhelyt, és ez volt a foglalkozása Ferenczy István édesapjának is, de értett a rézöntéshez, sőt az óraművességhez is. Ferenczy István a fia születésének dátumát nem családi bibliába, hanem Szikszai György debreceni prédikátor Keresztényi tanítások és imádságok című könyvébe írta be. Ferenczy István magasabb iskolát nem végzett, az apja mellett tanonckodott, majd a kor szokása szerint vándorútra kelt. Felkereste a tokaji, miskolci, bécsi lakatosmestereket, és itt iratkozott be az akadémiai rézmetszőosztályára. Az egyik művével 1817-ben díjat nyert, 1818-ban pedig a bécsi akadémiától kapott ösztöndíjjal gyalogos elindult Rómába, hogy a tehetségét gyarapítsa. Ferenczy hat évet töltött a híres Thorwaldsen és Canova római szobrászok műhelyében. A fiatal művészre József nádor is felfigyelt, és 1819-től háromévenként 350 ezüst forint támogatást utalt ki Ferenczy István számára. Túl azon, hogy a művésznek csak a nagyszülei révén volt kapcsolata Debrecennel, Ferenczy István hozzákezdett Csokonai Vitéz Mihály mellszobrának az elkészítéséhez. 1818-ban gróf Szécsvenyi István római utazása sorá meglátogatta Canova műtermét. Itt találkozott Ferenczy Istvánnal. A művészről, a Csokonai-szobortervről Széchenyinek lesújtó véleménye volt: „Sajnos semmi tehetsége nincsen. Magunk közt szólva, én nem hiszem, hogy magyar ember szobrásznak való volna" - írja Széchenyi a német nyelvű naplójában. „A legnagyobb magyar"-nak nevezett Széchenyi tévedett, mert a Csokonai-szobor Ferenczy István egyik remekműve. Amikor Eszterházy Miklós herceg Rómában meglátta a cararrai márványból elkészült szobrot, meg akarta venni, Ferenczy azonban ezt ajándékul szánta a Debreceni Református Kollégiumnak, illetve 1822-ben a szobrot elküldte Debrecenbe, ugyanakkor levelet is írt a Kollégium elöljáróságának. A levélben bocsánatot kér a művész azért, hogy Debrecenben senkit sem ismer, elismeri viszont Debrecen koszorús költőjének nagyságát, ezért a szobor számára „alkalmatosabb helyet találni nem tudtam, mint az oskola több gyűjteményei közé tenni, ahol ő tanult... Vegye hát kedvesen a nemes Collegium, az ajándékozó magát többekre ígérvén, a Magyar Haza szolgája, Ferenczy István képfaragó." A levélre Sárváry Pál rektor-professzor válaszolt, köszönte meg a rendkívül értékes ajándékot. A Csokonai-szobor 1823 márciusában érkezett meg Debrecenbe, és különösebb ünnepség nélkül elhelyezték a nagykönyvtár dísztermében. A Kollégium diáksága azonban ünnepelte Ferenczy Istvánt. Ennek három debreceni nyomtatvány a bizonyítéka. Széll Sámuel teológus műve „Örvendező versek, a magyar nemzethez, midőn Rómában lakó magyar nemes Ferenczy István, néhai nevezetes poéta Csokonai Vitéz Mihálynak melyképét a debreceni Collegiumnak küldötte" címmel jelent meg. A másik kötet anyagát a „háládatosan örvendező collégiumbeli tanuló ifjúság" versei képezik. Vecsei József teológus a többi között ezt írja: „Míg tsak Vitéznek verseit a magyar / Olvassa, és míg a tudomány, s nemes / Mivek betsültetnek hazánkban, / Emlegetik nevedet Ferenczy!" A harmadik verseskötet latin nyelvű címlappal jelent meg, és ebben utalás történik József nádorra is, aki Ferenczynek ösztöndíjat adott. Természetesen a kiadványokból tiszteletpéldányokat küldtek Rómába Ferenczynek, „hogy az olasz pallérozott föld is láthassa, hogy a még eddig nálunk töretlen maradt mesteri útjára az úrnak, a magyar múzsák örömest hintenek virágokat" - írja Sárváry Pál a levelében. Kazinczy Ferenc 1824-ben, nyolc év után látogatott ismét Debrecenbe. A május 20-án kelt levelében ez olvasható: „Mihelyt szekeremről leszállok, bé sem lépvén szobámba, mentem prof. Sárvári úrhoz s kértem, vezetne fel Csokonai mellképe eleibe, mellyet a nemzet dísze Ferenczy István faragott Rómában. A professzor urat percekig tartóztatták halaszthatatlan dolga, s úgy valék ott, mint aki tűhegyeken ül. De végre menénk, s látni olly nyugtalanul vágyott s e vágyat olly igazán érdemelő mestermű előtt állék. Valóban szép fej, éljen, éljen Ferenczy!... Elbájolva állék sok ideig a szépen gondolt, s igen szépen dolgozott fő szemléletében, s óhajtottam volna hazánknak ezt az ifjú művészét szívemre szorítani." Kazinczy csak a szobor elhelyezése miatt háborodott fel: „irtózatos gondolat vola, hogy szegény barátomat egy kalitkába zárták. Egy lámpás alakú, üvegezett tok alá van dugva, hogy ne lepje a por." 1823 óta hosszú ideig, de már a Kazinczy által kifogásolt tok nélkül a kollégiumi nagykönyvtár dísztermében állt Csokonai mellszobra, most az iskolatörténeti múzeum kiállításán látható 171 éve. Csokonai „egyetlen” mellszobra az iskolamúzeumbanFotó: Horváth Katalin