Hajdú-Bihari Napló, 1994. október (51. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-12 / 241. szám
6 HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ KULTÚRA 1994. OKTÓBER 12., SZERDA HORIZONT Bényei József Sportkollégium Formálódik megint az új nemzeti alaptanterv. A mostani előreláthatólag kétévenként határozza meg a megtanulandó ismereteket. A részletekről nem tudok, lenne azonban az alaptanterv készítőihez egy tiszteletteljes kérésem. Minden két esztendőben kötelezően írják elő bizonyos elemi udvariassági szabályok megtanítását, megtanulását. Kérésemnek egyszerű oka van. Látom, tapasztalom, hogy ezeket a szabályokat a fiatalok jelentős része nem ismeri, vagy ha ismeri, nem tartja be. De hát mit ér az olyan ismeret, amelyet nem használnak? Indokaim forrása a 31-es autóbusz. Ennek a külső végállomásához közel helyezkedik el - az egykori KISZ-tábor helyén - a mostani sportkollégium. Ez azt jelenti, hogy a végállomáson vagy az azt követő megállóban a kollégium lakói megszállják a 31-es autóbuszt. Keményen. (Megkérdeztem, oda tartoznak.) És a nap mindegyik szakában. Hol edzésre járnak, hol iskolába, hol nem tudom hova, de egy bizonyos: elfoglalják az összes ülőhelyet, és azt az autóbusz későbbi utasai közül még a bottal közlekedőknek, kisgyermekes anyáknak, fehér botosoknak sem adják át. Az istennek sem. Ha szól az ember, még nekik áll feljebb. Hogy tudniillik ők is dolgoznak, ők is ugyanannyit fizetnek. Fogalmam sincs, a sportkollégium nevelőtanárai - ha ugyan vannak még ilyenek - hányszor beszéltek az udvarias magatartásról, bizonyos általános erkölcsi törvényekről, amelyek az idősebbek, betegek tiszteletéről szólnak. Tapasztalatokból származó érzéseim szerint egyszer sem. Mert ha beszéltek volna, a fogékony diákok között bizonyára akadna azért egy-kettő, aki átadja a helyét az idős, vagy legalább a beteg embernek. Ezért azt hiszem, az új nemzeti alaptantervben valahol nagyon az elején kell kezelni az emberi magatartás formálását. Az óvodában. És folytatni egészen az érettségiig. Ezek a fiatalok ugyanis középiskolás korúak. És fogalmuk sincs alapvető szabályokról. Nem ők a hibásak. Mi, felnőttek, akik nem neveltük beléjük mint szülők, mint pedagógusok, ezeket a szabályokat. Hanem inkább a farkastörvényeket, a zsákmányt foggal-körömmel védeni kell. Ha egy felszaggatott huzatú autóbuszbeli ülőhelyről van is szó. MAI AFORIZMÁNK Mi az utazás? Sokkal inkább az, hogy elmegyünk valahonnan, mint hogy megérkezünk valahová. (Márai Sándor) - Hol van az út? - kérdezte egyszer egy szerzetes Nan-jüan mestertől, mire az így válaszolt: - Ha kánya repül át a nagy égen, nincs utána semmi nyom. Másszor az út követéséről volt szó, mire a mester kijelentette, hogy ő nem követi az utat. Mert nem látható, nem kijelölhető, mások által nem megtapasztalható, mindenkiben benne magában van az út, személyre szabottan, s ha a „valahonnan" a birtokunkban is van, a „valahová" nem karakterizálható pontosan, és igazán csak az a szakasz látszik, ahol egy adott élethelyzetben tartunk, mert mi más lenne az örökkévalóság, mint éppen az a pillanat, amelyikben élünk... Ezzel szemben nem a pillanatnyi boldogságot kell hajszolni, hanem befogadni és elfogadni kell a pillanat boldogságát. Az „elmenni valahonnan" mégis egészen pontos kifejezése az utazás lényegének, s ebben a mozzanatban legalább olyan meghatározó az útra való felkészülés, mint maga az elindulás és az út. Amit pedig megtettünk, az már a mienk. Poggyászunk még sincs, és a valahonnan sem úgy a mienk, hogy cipeljük terhét, mert így előbb meggörnyedünk, s utóbb már képtelenek vagyunk menni bárhová is, hanem értelme és tartalma abban a lépésben van, amit megteszünk. És hogy hová érkezünk? Minden lépéssel közelebb egy kicsit. És hogy mihez közelebb? Ahhoz, hogy vállaljuk az utazást. (V.F.) MINDENFÉLE • SÁNDOR MARGIT DERECSKÉN. A fotóművész Barangolások a francia alpokban című tárlata a helyi művelődési központban október 30-ig látható. • FELVÉTELI ELŐKÉSZÍTŐ. Egyetemi és főiskolai előkészítő kezdődik a Kossuthegyetem természettudományi karán november 5-től. Részletes tájékoztatást október 27-ig adnak a tanulmányi osztályon (4010 Debrecen, Pf.: 18., tel.: 316-666,2351-es mellék). Egészet akar és egészet ad a „félkrajcár” Nem csak a kicsik, a nagyobbak is élvezhették a Vojtina új bemutatóját Arany Lajos Debrecen (HBN) - Ősi múltú a vita a pedagógiában: a gyerekek szellemi befogadóképességének hol a határa? Hol az egzakt pont, amelyiket meg kell találnia valamennyi, a kicsik számára ismeretet közvetítő közegnek, hogy a mondandó ne zúgjon el hatás nélkül az emberpalánták mellett, hanem éppenséggel épüljön be tudatukba. Ebben a keresési folyamatban vannak, kik túl alacsonyra, de vannak, kik nagyon magasra helyezik a képzeletbeli szellemi lécet. Számos pedagógus amellett tör lándzsát: magyarázatait a legcsekélyebb felfogóképességű ifjú is megértse, s van, ki az értelmet nagyobb léptekben kívánja bimbóztatni, s a kényelmesebb agyjárásúakat a legértelmesebbekhez törekszik felzárkóztatni. Magam az utóbbi pedagóguscsoport pártján állok. Hiszen, talán mondhatni, kiszorulni látszik a gügyögés és gügyögtetés gyötrelmes, a szellemvárakat csak unalmas csigatempóval építeni szándékozó pedagógiája. S helyébe lép korunk követelményeinek megfelelően a szellemvár gyorsabb tempót követelő, a felszínességnek engedményt mégsem tevő, minőségelvűbb, mert korszerűbb anyaggal való építésének igénye. S azt se feledjük: értők rég rájöttek már, a gyerekek százszor többet észrevesznek környező világukból, kis antennáik sokkal többet „fognak" belőle, mint azt akár legmerészebb álmunkban is sejthetnénk. Kincsek a mélyből Miképp a ráérősen mesélgetős, szimpla, gondolkodást nem kérő és serkentő, a tananyag lineáris visszaböfögtetését váró iskolai óráknak, ugyanígy az egyenes vonalú cselekményű, kézenfekvő „tanulságokat" didaktikusan tálaló, szájbarágós stílusú bábjátéknak is befellegzik immár. S helyébe lép valami egészen más: értő és intuitív alkotók keze által rejtett kincseket vet felszínre a mélyrétegeltség, amint kincset kapirgál elő a kiskakas az őskáoszon, a tohuvabohun s a mindenkori rendezetlenségen túl a múlt értékeit, emlékeit, mosollyal visszasóhajtott időszakát („orsó") is jelképező - vagy inkább rejtő - szemétdombjából. A kiskakas gyémánt félkrajcárja régóta iskolai anyag is, ám könnyen megjegyezhető fordulatait már az óvodáskorúak is pontosan ismerik. Alkalmas hát arra ez a - ha úgy teszik - „nyersanyag", hogy tovább épüljön, s érzelem- és gondolatserkentő fűszerekkel ízesebbé válva, tehát tovább gazdagodottan, együttgondolkodásra késztesse a kicsiket (s a nagyobbakat). A rétegeltség minden nagy mű alapvető titka s hozadéka. Miképp Weöres Bóbitája, a háromévesektől is szavalgatott s befogadott legkülső rétegén túl bőven kínál értelmezési lehetőséget. A mesék általában nagy művek, nagy a képzeletet kérő holdudvaruk, s ha működik a fantázia, a keretek a képzelet által töltőd(het)nek további tartalmakkal, fejlődhetnek föl további rétegeik. Pap Gábor közismerten mély kultúrtörténeti, folklorisztikai, mitológiai, asztrális jelképeket illető ismeretei, ha ezúttal talán a tőle szokottnál is töményebben vannak tálalva a gyerek-képzelőerő mozgatásául, most is fantáziabimbóztatóak. Sziporkázó forgatókönyv-írói és rendezői ötletek egész sora vonul végig a játékon. A csúcs a szeretetcsillag A szeretetcsillag feltételezése, léte a csúcsa, betetőzése s új ismeretkapukat kitáró eleme a mesének. A „magyarok és székelyek csillagának" történetbe emelése, bábokban való, jelzéses megjelenülése szintén nem idegen elem: miután e két nép mesekincse ismeretes a gyerekek körében, a nappali égbolton való közös szerepeltetés a történelmi sors-összefonódottság tudatát is képes mélyíteni. Az érzelemvilág és a sors itt találkozik tudatformálóan: a szeretet ereje megszólaltatja a hosszú szolgaságban elnémultakat is (beszédes a néma, az ötlettel és játékkal egyaránt meghatóan esendővé tett bábok - Bartha Anikó, Szabados Zoltán - megszólalása), ugyanakkor segíti a ráismerést, a rátalálást, s hírnöke az újnak, a kiskakas téltemető, tavaszelőző (a halak csillagjegy utóbbi vonását erősítő) jövetelének, élteti a hitet. A kincs megvan, maga a szeretet az. A félkrajcár eredendően anyagi jólétet nyújtó ismertetőjegye ekképp metamorfizálódik (alakul át) a szeretet jelképévé. A szeretet, a hit, az otthonossággal, a népi bölcsességgel és leleményességgel kiegészülten végig jelen van a darabban. Hol az otthonos tulipános díszletben, hol a hangulatébresztő népzenei elemekben (Reschofszky György), darabba jól simuló népdalbetétekben („Félre tőlem búbánat", „Úgy tetszik, jó helyen vagyunk itt" stb.), hol a mesébe ugyancsak szervesen beleilleszkedő népi tapasztalatok kinyilvánításában („a gond sem lesz kisebb azzal, hogy emlegetjük"), hol a szólások megtestesítésében („új seprű jól seper"). Ez utóbbi, szellemesen meghökkentő mozzanat - a seprű magától dolgozása - nemcsak arra jó, hogy a humort egyesítse a vágyakkal, hanem arra is, hogy megjelenítse ember és eszköze összefonódott testvérségének tudatát, valamint talán halványan még a hiedelemvilágra, varázslattudatra is rájátszik (megtáncoltatható tárgyak). Hogy kerek legyen a világ, a hiúság és a népi átkok sem hiányoznak, visszaüthet, ha ember magát ünnepli, aztán: „...csontja se maradjon, de még az emléke is enyésszen el." Képzeletbimbóztató átváltozások A kútnak kemencévé, majd méhkassá, s végül császári bugyogóvá átváltozása, miképp a szemétdombnak kincstárrá (s vissza-) lényegülése nemcsak attól szellemes, hogy hat a fantáziára, hanem attól is, hogy a pénz egyik jellegzetességét, az elsilányító, emberségleépítő tulajdonságát áttételesen - s ezáltal szintén fantáziaébresztően - vésse a gyerektudatba, miképpen érzékeltesse, mit jelent a hatalommal való visszaélés. Ez utóbbit erősíti a császárnak a hangosságával, drasztikus mozgáselemeivel is unszimpatikussá tett jelenléte. A szép ruha és az ormótlan durvaság disszonanciája teszi elevenné a császár (Megyeri Béla) játékát, ami attól kitűnő, hogy a gyerek miközben a széthangzás előbbi elemét csodálja, az utóbbit ki nem állhatja. (A néhol rikítóan harsány doboláson és más erős zajokon persze lehetne egy kicsit tompítani, nehogy a hang lecsökkentse, elnyomja az említett kettősség amúgy is világosan kitetsző hatását.) A császártól való elidegenítést a szolgával (Szabó Tibor) váltott undoros, „pfujolt" fokozza, miképp az is, hogy a császárral kapcsolatos említett disszonanciát újabb karakterizálja: a fürge kiskakas (Mezősi Judit) és a falusiasan szelíd és darabos mozgású gazdasszony (Varga Orsolya) bensőséges viszonya. Töményen gazdag bábjáték a Pap Gábor-féle A kiskakas gyémánt félkrajcárja. Mindkét szó fontos. A jelképsor túladagolt, szinte rátelepszik a játékra. Például a túl hosszúra nyúlt sakkjátékban, s abban, hogy a gyerek bennragadhat, eltévedhet a jelképerdőben - a soroltakon túl gondoljunk a temetett halcsontra vagy a szemétdombból előhalászott tárgyak egész légiójára -, a szimbólumok fejtésének mire a végére ér, feledi az elejét.A gazdagságot dióhéjban kísérelgettük vizsgálni már. Annyit még: teremtő erejű, tudásközvetítésben, élményben, lélekkovászban magas fokú bemutató volt a Vojtina bábegyüttes e játéka is. Kövesse a többi! (A bábjátékot szombaton a Kölcsey művelődési központban mutatták be.) A kiskakas (Mezősi Judit), a császári szolga (Szabó Tibor) és a török császár (Megyeri Béla) Fotó: Horváth István Őszi dzsesszhangulatok - lenyűgöző muzsika Endes Mihály Debrecen (HBN) - Alig csengett le a dzsessznapok, máris újabb eseményekre hegyezhették fülüket a műfaj barátai. Három napon belül két együttest üdvözölhettünk Debrecenben. Zenei világuk eltér egymástól, s fellépésük célja sem esett egybe. Először a Benkó Dixieland Band érkezett, a Csokonai Színházban jótékonysági koncertet adni a régió beteg gyermekei segítésére. Megteltek a széksorok és a perselyek. Bőven jutott a tapsból is. Hiába, ez a tradicionális muzsika csakugyan talpalávaló, s a negyedik X-éhez közeledő banda érti a mesterségét. A fúvósok szépen „beszélgettek", a ritmusszekció tömör volt, örökzöldek sorát hallhattuk, néhányat Berki Tamás énekes tolmácsolásában. Tőle leginkább a Nobody Knows c. szám tetszett, míg Benkóék legérzékletesebben (talán a túlnyomó részben orvosközönség hatására) a St. Kovács Gyula Zoltán: A szaxofonos Fotó: Napló-reprodukció James Infirmaryt adták elő. Több ráadást is kaptunk. Az idén alakult ESP Group („Hatodik érzék") a KLTE-re látogatott el. Ők „csak" bemutatkozni és szórakoztatni akartak, ami nem kevésbé dicséretes, kiváltképp, ha ilyen szinten és eredménnyel teszik. A tömeg a szokásos volt, a lelkesedés úgyszintén (vajon hol maradnak a hallgatók más helyszínek hasonló árú és nívójú rendezvényeiről?). Hattagú csoport lépett pódiumra, két vendégművésszel kiegészülve. A „hagyományos" fusionfelállást a zenekar vezetője, Gőz László törte meg, aki az ebben a dzsesszstílusban ritkán alkalmazott trombonon játszott. Már az első akkordok hallatán kiderült: kiforrott egyéniségű, kiváló hangszertudású muzsikusok ők, számos koncerttel és lemezfelvétellel a hátuk mögött. Ahogyan a nagy elődök (M. Davis, Weather Report, Codona) örökségét átfogalmazták, újragondolták, mindebből lenyűgöző zenei világot hoztak létre. Mondjuk funkys - kell-e ennél több? Gőz, a különböző tompítókkal bűvész módjára váltogatta a hangszíneket. Hol Davis trombitája, hol egy kürt szólalt meg, bár legmeggyőzőbbek natúr intonációi voltak. Fél tucat, erősítővel és visszhangosítóval preparált tengeri csigája is fantasztikusan szólt. Winand Gábor háromféle szaxofonon játszott, ám ezen is túltett hiteles és stílusos énekszólóival. Tóth István (gitár) és Studniczky László (basszus) kíséretben és breakben is elsőrangúak. Erdei Péter (a billentyűs) az összhangzatot erősítette, ő egyik alappillére az együttesnek. Gyenge Lajos (dob) kissé visszafogott volt, vélhetően „patinásabb" kollégája, a vendég Horváth Kornél (ütős) iránti gesztusból. Utóbbi, virtuóz technikája révén pompásan beilleszkedett a „klasszikus" rockdzsessz hangzásba (szólóra is futotta erejéből). A másik jeles vendég a szaxofonos Dés László volt, aki most szopránon nagyobbat alakított, mint tenoron. Játéka Liebman és Garbarek hangulataihoz áll a legközelebb. Élveztük a fusiont, az indiai ízű world musicot és néhány ráadást.