Hajdú-Bihari Napló, 1995. február (52. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-25 / 48. szám
1995. FEBRUÁR 25., SZOMBAT KULTÚRA Michele Morgan 75 éves Párizs (MTI) - Csak minden négy évben van születésnapom - magyarázta mosolyogva „örök ifjúságának titkát" a francia színjátszás „nagyasszonya", Michele Morgan, aki február 29-én lenne 75 éves, ha lenne 29 nap az idei februárban. 1920. február 29-én született - akkor ugyanis szökőév volt. Simone Rousselként látta meg a napvilágot. A Morgan művésznevet azért vette fel, mert úgy vélte, hogy az amerikai milliomos neve csak szerencsét hozhat neki. A Michele pedig illett a Morganhoz - mondja. A főiskola elvégzésétől kezdve foglalkoztatott zöld szemű szőke szépség a 30-as évektől kötelezte el magát a film mellett. Hollywoodban nem tudta igazán megvetni a lábát - nem tartották elég szexisnek. Alfred Hitchcocknak pedig az akcentusa nem tetszett. Házassága az amerikai színész-rendezővel, Bill Marshallal - egyetlen gyermeke, az 1944-ben született Mike apjával - 1949-ben felbomlott. Filmjeiben feledhetetlen párost alkotott Jean Marais-val, akivel az 1992-93-as színházi évadban még fellépett Cocteau egy darabjában. Újabban televíziós tervei vannak. A „boldog nagymama" és „nagyon büszke dédnagymama" festeget, és őskutatással foglalkozik. 1993-ban jelent meg - Suzanne Chantellel közösen írt - könyve a Roussel család történetéről. Csak egyvalamire allergiás arra, ha a szemeit dicsérik. Élettársával, Gérard Oury rendezővel már meg is állapodott, hogy nekrológja ezekkel a szavakkal kezdődjék: „A világ legszebb szemei lecsukódtak". Színházműsor Csokonai Színház 28., kedd, 19 óra: Sok hűhó semmiért - Szendrői József-bérlet. Március 1., szerda, 19 óra: Amerikai Elektra - Thuróczy Gyula-bérlet. 2., csütörtök, 19 óra: Amerikai Elektra - Kodály Zoltán-bérlet. 3., péntek, 19 óra: Bánk bán - Hegedűs Erzsi-bérlet. 4., szombat, 19 óra: Amerikai Elektra - Móricz Zsigmond-bérlet. Kölcsey Ferenc Művelődési Központ kamaraszínháza 28., kedd, 19 óra: Csalóka Szivárvány - Csokonai Vitéz Mihály-bérlet. Az utolsó bérletes előadás! Március 1., szerda, 19 óra: Mesél a bécsi erdő - Arany János-bérlet. 2., csütörtök, 15 óra: Diótörő - A Nyíracsádi Általános Iskola részére. Horváth Árpád stúdiószínház Március 3., péntek, 18 óra: Benamy Sándor: Kajüt - Bérletszünet. BALLA LÁSZLÓ ÁROM Ez a főhadnagy utasítása volt, és Csomár előhalászta a négy zsebből a kis fémtokocskákat. Megnézték a neveket: Deák Béla, Menyhért József, Bodnár József, Kovács Lajos. Kovács Lajos - ez az őrvezető neve volt. „Kovács Lajos, Kovács Lajos, Kovács Lajos" - mondogatta magában Gerlóczy Attila, mikor tovább mentek s ő a szekérről lelógó lábán a bakancsot nézegette. 2. Délutánra egészen elcsendesedett az idő. A szél elült, nem vitte a havat. Mintha csöppet föl is melegedett volna a levegő, a fagy nem volt már olyan csontrepesztő. Gerlóczy elszontyolodva, fülét-farkát eleresztve ült a szekér oldalán. Igen, ennek láza lehet. Valahogy tartani kellene benne a lelket. Ha most teljesen elereszti magát, föladja... annak nem lenne jó vége. Beszélgetni kellene, kihasználva ezt a kis viharcsendet - gondolta Csomor Tibor. Attila azonban érthető módon nem volt beszédes kedvében. Igennel-nemmel válaszolgatott. Tibor kezdett is kifogyni a témából. A végén már olyasmivel hozakodott elő, amiről a legkevésbé remélte, hogy hosszabb diskurzus kerekedik ki belőle. — Még soha nem beszéltél róla, miért kerültél börtönbe és büntetőszázadba... (10.) ÁLDÁS Gerlóczy mostanáig valóban kerülte ezt a tárgyat, ha a barátja óvatosan érdeklődni próbált, kitérő választ adott. Most azonban... a tanító legnagyobb csodálkozására megoldódott a nyelve. Ki tudja, miért? Az együtt átélt viszontagságok közelebb hozták őket egymáshoz? A halott bajtársak iménti vetkőztetése volt rá akkora hatással? Vagy egyszerűen úgy érezte, hogy megmaradása, puszta léte most annyira bizonytalan, hogy életének ezt a legszörnyűbb élményét meg kell osztania valakivel. Nem viheti magával a sírba... - Nem bírtam tovább. Az őrmesterem más gúnyolódásait, kegyetlenkedéseit még eltűrtem. Hanem egyszer... Épp pihenőidőben a holmim között kotorásztak, földre esett a tárcám, kicsúszott belőle a menyasszonyom fényképe. Szép szőke gyulai lány a menyasszonyom, Matild a neve... Attila itt egy kis időre elhallgatott, biztosan maga elé idézte Matild arcát. Csomár is igyekezett elképzelni, ehhez a Matild név is adott némi támpontot; úgy gondolta, magas, nyúlánk teremtés lehet, és hosszú csigákban hullik a villára a haja. - Biztosan van fényképed róla. Mutasd majd meg! - Nincs. Azóta nem hordom a fényképét magamnál. Babonából vagy... félelemből. Mert éppen az okozta a bajt. - Szóval? - A padlóra esett a fénykép, és épp tv.........................................-----------------------------------------------------—.......................................—,J Szárnypróbálgatók - Szilágyi Imre alkotása Napló-reprodukció A népnyelvkutató dolgozata Halmos Sándor A KLTE Néprajzi Intézetének Folklór és etnográfia sorozatában jelent meg É. Kiss Sándornak A földművelés munkamenete és műszókincse Hajdúhadházon című 1940-ben készült dolgozata. Az előszót Sebestyén Árpád írta, felelevenítve a szerző pályáját, munkásságának főbb állomásait. É. Kiss Sándor Csűry Bálint, századunk legnagyobb népnyelvkutatója ösztönzésére kapcsolódott be a népnyelv kutatásába, s természetes volt számára szülőföldjének, Hajdúhadháznak vizsgálata. Ő sohasem szakadt el a falusi élettől, minden szabadidejében családjával együtt dolgozott a hadházi határban. A Csűry Bálint által kitűnőre értékelt dolgozat két részből áll. Az első rész talán az utolsó szakaszában ragadja meg teljes részletességgel a kisparaszti gazdálkodás munkameneteit, és állítja össze gyakorlati szakkifejezéseit. Erre utal a fejezetek címe: Földmívelési eszközök és földmíves munkák; A gabonafélék termesztése; A kapás növények termesztése; A takarmánynövények termesztése és a szénakészítés; A földmíves ember táplálkozása munkaidőben. A jelenségeket összefüggéseikben szemléli, az általa is megélt múltat tudományos alapossággal tárja fel. A második rész szakmai szótár, amely a munkaleírások során említett népnyelvi kifejezések alfabetikus elrendezése, fő ragozási alakjuk és jelentéseik szakszerű bemutatása. A szavak egy részét példamondatokba helyezve szemlélteti, így lehet igazán megérteni a használatukat. A kötetet - amely tizennégy közintézmény és magánszemély támogatásával készült - Sebestyén Árpád szerkesztette. A kiadvány bizonyítja, hogy Hajdúhadház megbecsüléssel és tiszteletadással viszonozza az elszármazott - de soha el nem szakadt - K. Kis Sándornak azt a szeretetét és ragaszkodását, amellyel egész életében viseltetett bölcsőhelye iránt. TV-NOTESZ Kötelező türelmi idő Boda István Nehéz megmagyarázni, miért sújtja védővám a magyar filmeket. Vagyis az a szűkkeblű gesztus, miszerint a hazai produkciót olyan időpontban kell vetíteni, amikor a kutya se kíváncsi rá. Késő van, fáradtak vagyunk, a túlpolitizált hétköznap ingerültté tesz bennünket. Pedig én is elhatároztam, ha törik, ha szakad, megnézem az Itt a földön is című magyar filmet, amely egy Thomnton Wilder-novella alapján készült. Az ötlet alapjául szolgáló elbeszélés, a Hiawatha hálókocsi, ami már csak a rejtélyből következtetve is igen izgalmas lehet, ám hogy miként és merre a végkifejlet, fogalmam sincs. Bevallom töredelmesen: a lélek kész volt, de a test elerőtlenedett. A tudatomban csak az maradt meg, hogy a két kósza árnyék egyike beletenyerel a hóba, ott hagyja ujjai nyomát, s aztán az olvadás gőzében szétpárállik, mint a bárányfelleg. És emlékszem még egy túlzsúfolt hálókocsi zűrzavarára. Egymás hegyén-hátán szorongtak a bentlévők, nők és férfiak vegyesen, mint a transzszibériai összkomfortban. S végül, mint egy impresszionista festmény, feltűnt Nagy-Kálózy Eszter arca is, s ebben volt valami szép, ami átsugárzott az álmos zűrzavaron. A többire nem emlékszem. Elmúlt 11. Mindez akár költői is lehetne, ha nem sütne át rajta a korábbi élmény. Columbo legújabb bravúrjaként, amely a főműsoridő csemegéje. S nem csak az ínyenceké, hisz a krimi a mi étrendünkön már olyan, mint a honvédségi menükártyán a babgulyás. Általában hetenként tálalják, s ha jól megy a sorunk, egy kis Kojak- és egy kis Magnum-körítéssel. Más nincs is, s akkor mindenki panaszkodik, hogy bezzeg a magyar film. A közönség teljesen közönyös, nem érdekli, hátat fordít neki. A legutóbbi filmszemlén is ez volt a fősirám, s akkor mondtam is magamban: ide nekem az oroszlánt, kezemlábom töröm, hogy a kortársi kínálat részese lehessek. Ha ahogy én azt elképzeltem, Nem olyan egyszerű ám képernyőhöz jutni egy honi „mozgóképnek". Úgy tűnik, kötelező a türelmi idő. Ki kell várni, hog jogdíjmentes legyen, s rákerühessen a közszolgálati csator vetítővásznára. Amúgy a mozikban nem sok esélyük van nyilvánosságra, mivel a közösség ízlését az amerikai kínáló teljesen átformálta. Nem akarom azt írni, hogy elrontotta holott majdnem erről van szó Most már a televízióban sinc máskép, legalábbis a szombat a vasárnapi attrakció eleve íg garantált. Nem is emlékszett hogy „a hónap filmje" ajándék kosárban volt e valaha más is mint amerikai! Aminek mi, nézők - úgy általában - örülünk s egyébként is, ha nem, ki figye oda? A profizmusnak kétségtelenül vannak olyan stílusjegyei amelyek imponálnak nekünk laikusoknak. Például a mi bűnügyi filmjeink legtöbbszö azért olyan gyalogjáróak, mer a fantázia talajközeiben repül Ellenben Columbo merészet improvizál. A bűnfelderítéshez szükség is van rá, a leleménye: gyilkos észjárásán csak a még leleményesebb nyomozó tud túljárni. Legutóbb is milyen diadalittasan húzta elő az áldozattá vált rosszfiú zokniját! Szagolgatta a nem éppen gusztusos pamutot, aztán kimondta fellebbezhetetlenül: ennek lesz, szaga van. Izzad a lába. A feni a gusztusod - szaladt ki a számon, s eszembe jutott Rét Gergő. Sűrű, fekete, méhkeréki legény volt, szakérettségis nyerte az egyetemet. Egy szobában laktunk kollégistaként. Pechemre. Erős volt mint a medve, s az volt a szokása, hogy a használt zokni meg a gomolyát egy fiókban tárolta. Tavasz fele, mikor már csordult a tél, egybehangzóan meg tudtuk állapítani: a szoba bűze átható. Kimondani persze nem mertük, mert ujjat húzni azért nem akartunk a felettébb indulatos érzékenységgel. Inkább kerestünk egy albérletet. akkor lépett be az őrmesterünk, Bréda Bertalan. - Biztosan olyasféle, mint ez a Balogh. - Á, sokkal rosszabb! Hozzám lépett, sandán rám nézett: „Karpaszományos, ez kicsoda?" - „A menyasszonyom." - „No, vegye föl, ne szemeteljen!" - és a bakancsa orrával közelebb tolta hozzám a képet. - Ezért támadtál neki? - Ezért még nem. Pedig nagyon fájt az, amit tett. Ez olyan volt, mintha a menyasszonyomba rúgott volna. - Hát akkor? - Vagy két napra rá nem tudtam megcsinálni egy gyakorlatot. Bréda üvölteni kezdett: „Mi az, karpaszományos? Mit áll úgy, mintha beszart volna? Annak a szőke tót kurvának a lába közé bemászni könnyebb volna, mi...?" - Tót lány a menyasszonyod? - Á, dehogy. Nem is tud másképp, csak magyarul. - Hát akkor miért mondta? - Majd megtudod ezt is. Szóval akkor elborult a szemem előtt a világ. A közelben hevert egy deszka. Fölkaptam, és fejbe vertem vele. De szinte nem is tudtam, mit csinálok. Csak akkor ocsúdtam föl, mikor ketten hátracsavarták a kezemet és vittek a gyakorlótérről a laktanyába. 3. IV. Károly király egyszer személyesen tüntette ki egy hőstettéért. Nos, apámék épp a nagy isonzói győzelem diadalmámorában éltek, mikor híre érkezett: a világra jöttem. „Fiamat Attilának kereszteljétek!" - sietett föladni a táviratot. A nagy, hős, hódító előd, Attila nevét szánta a fiának a büszke isonzói hős. No igen, az az isonzói diadal...! Akkor dagasztotta a mellüket. De mi lett azután az egésznek a vége? És mi lesz ebből a mi kínlódásunkból? Jobb nem gondolni rá! Szóval az apám az Attilát választotta, már csak azért is, mert világéletében nagy magyar volt, és olyan nevet akart, amely ezt is kifejezi, pedig a mi családunkban inkább az Endrék, Emilek, Bélák járták, igaz, a Gézák és Zoltánok is. No, hát nem sikeredett belőlem amolyan „attilás" gyerek. Nyápic és kissé ügyefogyott fiú voltam, botladozó-bukdácsoló. Az elemiben ebből nem is volt semmi bajom. Ki űzne csúfot a jegyző fiából amiatt, hogy nem megy neki a torna? De Kassán, a gimnáziumban Duruttya, a tornatanár szinte toporzékolt a dühtől, amikor valamelyik gyakorlatot - olykor egészen egyszerűt - nem tudtam megcsinálni, én, egyetlen az osztályban. Emlékszem, szinte remegtem a félelemtől, mikor tigrisbukfencet kellett venni. Talán a fizikai erőm meg is engedte volna, de... Irtóztam attól, hogy karom a tornaasztalnak feszítve, a fejem fölött átlendülve, a másik oldalon lezuhanjak a matracra. Nekiszaladtam, azután megtorpantam az asztal előtt, és álltam, mint a béna... Később aztán elnézték nekem ezt a gyengémet. Kissé elkényeztetett gyerek voltam. Az apám dédelgetett kedvence. Négy gyermeke közül az egyetlen fiú. Nevének örököse, továbbvivője. És hozzá: elsőszülött. Különben már féléves is elmúltam, mikor meglátott. Az olasz fronton szolgált, ő is, meg a nagybátyám, Zoltán is. Mindketten főhadnagyok voltak, kiváló katonák. Zoltán bátyámat(Folytatjuk) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ