Hajdú-Bihari Napló, 1995. március (52. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-16 / 64. szám
1995. MÁRCIUS 16., CSÜTÖRTÖK HARMADIK OLDAL „Riogattak, másoké a tavasz, miénk a tél” Kézdivásárhely, Bukarest (MTI) A szervezők által tízezer főnél is többre becsült tömeg vett részt a Kovászna megyei székely kisváros, Kézdivásárhely főterén rendezett március 15-i ünnepélyen, amelynek fő szónoka Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke volt. Koszorút helyezett el Gábor Áron szobrának talapzatánál Lábody László címzetes államtitkár, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke és Rudas Ernő, Magyarország bukaresti nagykövete is. Az ünnep az iskolások felvonulásával kezdődött, majd a környező falvakból lovasok és fogatok vonultak fel piros-fehér-zöld zászlókkal, amelyek mellett román lobogók és a települések zászlai is láthatók voltak. A helyi magyarság is felvonult, majd a koszorúzás után került sor az ünnepségre, amelynek kezdetén a résztvevők a Szózatot, végén a Himnuszt énekelték. A művészi műsor keretében elhangzott a Nemzeti dal is. Markó Béla, az RMDSZ elnöke, aki megnyitotta az ünnepi szónokok sorát, a romániai magyarság idei márciusának előzményeire is utalt: „Riogattak minket az idén is, hogy ne ünnepeljünk, húzódjunk vissza, fogadjuk el, hogy másoké a tavasz, miénk a tél. De mi úgy gondoljuk, hogy a tavasz mindenkié. Mint ahogy a szabadság, egyenlőség, testvériség gondolata is mindenkié, nem lehet kisajátítani, nem lehet felosztani, nem lehet belőle egyeseket kirekeszteni. Március 15-e megünneplése számunkra kivívott jog. Jog a nemzeti érzéshez, a nemzeti hagyományhoz, a nemzeti történelemhez. Szimbólum, akárcsak a piros-fehér-zöld lobogó, vagy a Himnusz. Ragaszkodunk március 15-éhez, ragaszkodunk a nemzeti lobogóhoz, ragaszkodunk nemzeti himnuszunkhoz, és legfőképpen a magyar nemzet együvé tartozásának gondolatához." (...) „Akik ezt megkérdőjelezik, akik ezt a jogunkat kétségbe vonják, azok saját nemzetüket sem becsülhetik igazán, mert nem tudják, hogy mások szabadsága árán soha senki nem lehet igazán szabaddá, mások értékeinek megsemmisítésével nem lehet valódi értéket teremteni". Az RMDSZ elnöke rámutatott, hogy 1848 Európa tavaszát is jelentette, nem csak a magyarok tavaszát. „Ma jobban tudjuk, mint bármikor, hogy Európának ebben a részében a különböző nemzetek egymásra vannak utalva, és ha jövőt akarnak maguknak, akkor azt a jövőt nem a másik ellenében, hanem a másikkal együtt lehetséges felépíteni" - hangsúlyozta beszédében Markó Béla. A tudást, a tehetséget nem lehet elvenni Budapest (MTI) A Magyar Köztársaság elnöke - a miniszterelnök előterjesztésére - nemzeti ünnepünk, március 15-e alkalmából az Országház kupolacsarnokában adta át szerdán délután az idei Kossuth- és Széchenyi-díjakat, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend közép- és kiskeresztjeit. Göncz Árpád rövid köszöntőjében hangsúlyozta: „akiket ma kitüntetünk, azok tudását, tehetségét elvenni soha senki nem tudta. Széchenyi-nagydíjat adományozott a XVIII. század művelődéstörténetének mind módszertani, mind tartalmi szempontból kitűnő feldolgozásáért, a magyar reformkor s benne Széchenyi egész munkásságának bemutatásáért, továbbá Magyarország nemzetközi helyzetének történelmünk egész folyamán végigvezetett meghatározásáért, nemzeti hagyományrendszerünk tárgyilagos bemutatásáért, valamint tudományszervezői tevékenységéért Kosáry Domokos akadémikusnak, állami díjas történésznek, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének. Kossuth-díjat adományozott: színházi rendezői és színházszervezői munkásságért Babarczy Lászlónak, a Kaposvári Csiky Gergely Színház igazgató-főrendezőjének, kiváló művésznek, az operarendezés terén kifejtett kimagasló teljesítményeiért, a zenés színpadra került nemzedékek szakmai irányításáért, tanításáért Békés Andrásnak, a Magyar Állami Operaház nyugalmazott főrendezőjének, kiváló művésznek; három évtizedes eredményes koreográfiai munkásságáért, a gyermektáncmozgalom fellendítéséért, a gyermektáncoktatás metodikájának új alapokra való helyezéséért Foltin Jolán koreográfusnak, a Magyar Művelődési Intézet munkatársának; a kortárs magyar grafika egyik legjelentősebb teljesítményét nyújtó életművéért Gross Arnold festő- és grafikusművésznek, érdemes művésznek; művészi pályája elismeréseként Jancsó Adrienne színművésznek, érdemes művésznek; költői, műfordítói és szépprózai munkásságáért Lakatos István József Attila-díjas író, költő, műfordító, szerkesztőnek; költői, műfordítói és esszéírói munkásságáért Lator László József Attila-díjas költő, műfordító, esszéírónak; színházi és filmszerepeiben nyújtott kiváló alakításáért Molnár Piroskának, a Kaposvári Csiky Gergely Színház színművészének, kiváló művésznek; a képzőművészet minden ágában maradandót alkotó, játékos, kísérletező életművéért Schéner Mihály festőművésznek, kiváló művésznek; színházi és filmszerepeiben nyújtott kiváló alakításaiért Sinkó Lászlónak, az Új Színház színművészének, kiváló művésznek; kimagasló értékű építészeti - különösen templomépítő - munkásságáért, iskolateremtő oktató- és alkotótevékenységéért Török Ferenc Ybl Miklós-díjas építészmérnöknek, a Budapesti Műszaki Egyetem egyetemi tanárának. Széchenyi-díjat adományozott a geológia, mindenekelőtt az üledéktan hazai fejlődésében kiemelkedő jelentőségű Szedimentológia című kézikönyv szerkesztéséért és e tudományág meghonosításában és oktatásában végzett úttörő jellegű munkásságáért Balogh Kálmán geológusnak, nyugalmazott egyetemi tanárnak, a földtudomány doktorának; kiemelkedő kánonjogi tevékenységéért, nemzetközi hírű tudományos munkásságáért Bánk József érsekpüspöknek; nemzetközileg és hazailag is magasra értékelt virológiai kutatásaiért, melyekkel megteremtette több állatfaj esetében a hatásos vírusvakcina előállításának és alkalmazásának alapjait, életművéért Bartha Adorjánnak, az MTA levelező tagjának, az MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézete kutatóprofesszorának; élettanilag jelentős nagymolekulák és modelljeik fémion-koordinációja, különösen a specifikus fémionkötés törvényszerűségeinek feltárásáért Burger Kálmán akadémikusnak, a József Attila Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanárának, a közlekedéstudomány, a közlekedés-gazdaságtan és a közlekedéstörténet fejlesztése terén nemzetközileg is elismert szakirodalmi és tudományos tevékenységéért Czére Bélának, a közlekedéstudomány doktorának, a Közlekedési Múzeum nyugalmazott főigazgatójának, címzetes egyetemi tanárnak, a magyar könyvtárügy fejlesztésében, az egyetemi könyvtárosképzésben és -továbbképzésben elért kiemelkedő teljesítményéért, a kódexkutatásban külföldön is elismert tudományos munkásságáért Csapodi Csabának, az irodalomtudomány doktorának, az MTA Könyvtára nyugalmazott osztályvezetőjének, címzetes egyetemi tanárnak; tudományos életműve, a hazai művészettörténeti kutatás megteremtése és az egyházi gyűjtemények érdekében kifejtett tevékenysége alapján Dávid Katalinnak, a művészettörténeti tudomány kandidátusának, az Egyházi Gyűjtemények Szakfelügyelete vezetőjének, a növényi molekuláris és sejtbiológia területén a génátviteli rendszerek kifejlesztésében elért nemzetközileg új eredményekért, amelyek egyúttal alapot adnak a hazai technológiai fejlesztésekhez a növénynemesítésben Dudits Dénesnek, az MTA levelező tagjának, az MTA SZBK Növénybiológiai Intézet igazgatójának, a társadalmi rétegződés, az elszegényedés, a munkanélküliség okait feltáró, a szociálpolitikát és a foglalkoztatáspolitikát megalapozó kiemelkedő kutatói munkásságáért Ferge Zsuzsának, a szociológiatudomány doktorának, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanárának, különösen kiemelkedő, külföldön is ismert tudományos, oktató- és ismeretterjesztő tevékenységéért, a közgondolkodás alakításában játszott szerepéért, a tudományszervezésben elért eredményeiért, a magyar tudományosság nemzetközi elismertetésében végzett munkájáért, tanár- és kutatógenerációk képzéséért és továbbképzéséért Glatz Ferencnek, az MTA levelező tagjának, az MTA Történettudományi Intézete igazgatójának; tudományos munkássága elismeréseként Heller Ágnesnek, az MTA levelező tagjának, filozófusnak,rofesszornak; példaadó szeresztői és irodalomszervezői munkásságáért Ilia Mihály József Attila-díjas irodalomtörténésznek, a József Attila Tudományegyetem egyetemi docensének, az egészségügyi ellátásban, az orvosképzésben, a tudományos kutatásban és a tudományszervezésben végzett munkájának és elért eredményeinek elismeréséül Jobst Kázmér akadémikusnak, a Pécsi Orvostudományi Egyetem Klinikai Kémiai Intézete nyugalmazott igazgatójának; az analitikus számelmélet számos területén elért nemzetközileg is elismert kiemelkedő eredményeiért, a tudományegyetemeken folyó informatikai szakemberképzés megteremtése érdekében végzett oktatói és oktatásszervezési munkásságáért Kátai Imre akadémikusnak, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanárának, a magyar zenetudomány és zenekritika magas színvonalú műveléséért, valamint pedagógiai tevékenységéért Kroó Györgynek, a zenetudomány doktorának, Erkel Ferenc-díjas zenetörténésznek, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanszékvezető egyetemi tanárának; korszakokat átfogó kritikai és irodalomszervezői munkásságáért Lengyel Balázs József Attila-díjas írónak, kritikusnak; a glikoproteinek oligoszacharidjainak szintézisére kidolgozott módszereiért, a biológiailag jelentős és a klinikai diagnosztikában is alkalmazható mesterséges antigének előállításáért Lipták Andrásnak, az MTA levelező tagjának, a Kossuth Lajos Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanárának, a hazai járműipar megteremtésében, különösen az új autóbusz-konstrukciók fejlesztésében végzett tudományos, műszaki és oktatói tevékenységéért, járműfejlesztési iskola kialakításáért és nemzetközi elismertetéséért Michelberger Pál akadémikusnak, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárának, a magyar építészeti, műszaki kultúrát fejlesztő, szervező és oktató-nevelő tevékenységéért, építészeti életművéért Mikolás Tibor építészmérnöknek, főiskolai tanárnak; a XX. századi magyar és egyetemes történelem kutatása terén kifejtett munkásságáért, a felsőoktatásban betöltött szerepéért Ormos Mária akadémikusnak, történésznek, a Janus Pannonius Tudományegyetem egyetemi tanárának; tudományos munkássága elismeréseként Pataki Ferenc akadémikusnak, szociálpszichológusnak; számtalan orvosgeneráció nevelőjeként, a klinikai immunológia és a korszerű klinikai nephrológia megteremtőjeként végzett nemzetközi hírű tudományos és kutató munkásságáért Petrányi Gyula akadémikusnak, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. Számú Belgyógyászati Klinika nyugalmazott egyetemi tanárának, a fázisátalakulások dinamikai skálatörvényeinek meghatározásában elért eredményeiért, a térelméleti módszereken alapuló soktestproblémának, a kritikus jelenségek és fázisátalakulások modern elméletének, továbbá az egyensúlytól távoli instabilitások hazai kutatásának bevezetéséért, a kvantumrendszerek kaotikus viselkedésére vonatkozó világszerte elismert munkásságáért Szépfalusy Péter akadémikusnak, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanárának; a marketing - ezen belül az agrármarketing - nemzetközi szinten is újszerű elméleti-módszertani fejlesztéséért és magas szintű oktatásáért, valamint a növényi fajtaminősítés és a piaci műveletek kutatásában elért tudományos iskolateremtő tevékenységéért Tomcsányi Pálnak, az MTA levelező tagjának, az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet kutatóprofesszorának; a turbógenerátorok tranziens viselkedésének kutatásában és az irányítástechnika nemzetközileg is elismert művelésében elért eredményeiért Tuschák Róbert akadémikusnak, a Budapesti Műszaki Egyetem egyetemi tanárának; népzene-kutatói munkásságáért, különösen a határon túl megmaradt rokon népek pusztuló hagyományai feltárásáért, közreadásáért Vikár László Erkel Ferenc-díjas népzenekutatónak, az MTA Zenetudományi Intézete főmunkatársának. Több hajdú-bihari kitüntetett között volt dr. Hajdú Ibolya, a megyei bíróság tanácsvezető bírója, aki a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (polgári tagozat) elismerést vette át Fotó: Balázs Attila (ISB) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 KOMMENTÁR Porcsin Zsolt Fütty és taps Nem történt különösebb esemény, sem itthon, sem a környező országok magyarságának ünnepségein - adta hírül a távirati iroda március 15-én kora estig küldött jelentéseiben. Megkönnyebbülten hallgattuk a híreket, mert - hiába megannyi változás - a kisebbségben élő magyarok most is fenyegetettségben emlékeztek történelmünk egyik legjelesebb napjára. Idei aggodalmaink azonban nemcsak a határainkon túli ünnepségekkel kapcsolatban fogalmazódtak meg, hanem a határokon inneniek esetében is... Elkeseredett, felzaklatott, a szegénységgel küzdő, lehajtott fejű ország ünnepelt - ha ünnepelt - szerdán, káromkodva magában. Vagy ezt nem kellene leírni? Mert esetleg nem illik az ünnephez? Vagy azért nem kéne szót ejteni az ország hangulatáról, hogy ne hergeljük tovább az amúgy is tépett idegzetű polgárokat? Nem hiszem, hogy a tagadhatatlan tények megállapítása uszításnak számít, ahogy azt az álláspontot sem tudom elfogani, miszerint a sajtó kelti a rossz hangulatot hazánkban. Van az sajtó nélkül is, s tudták, tudnak róla az ünnepi beszédeket mondó politikusok is. Ki tompítani akarta, ki meglovagolni, mindenki a maga érdeke szerint. Lássuk csak, mit üzent néhány politikusunk a kokárda jegyében! A szabad demokrata Tamás Gáspár Miklós szerint sok tekintetben nyugodtabb a hazai társadalmi-politikai helyzet az egy esztendővel ezelőttinél (?), a hatalmon lévőket azonban akkor is ellenőrizni kell, ha azok a barátaink. Torgyán József, az FKGP vezére arra szólította fel tízezres hallgatóságát, hogy meg kell állítani a nemzet elveszejtőit, akik eltékozolják az ország vagyonát. Fodor István, a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára 1848 apropóján arra emlékeztetett, hogy áldozatok árán is haladni kell, mert csak így boldogulunk. A kisgazda G. Nagyné Maczó Ágnes, az Országgyűlés alelnöke szerint a kormány politikája tudatosan népellenes és könyörtelen. Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere beszédében arról elmélkedett, hogy csak a polgárok önszerveződése segíthet abban, hogy a súlyos gazdasági örökség ellenére elviselhetővé váljon életünk - hallgatóságának egy része több alkalommal is kifütyülte. Fütty, majd taps fogadta Göncz Árpád köztársasági elnököt is, s nem lehet tudni, szavai hány ember tudatáig jutottak el. Hányan nyitottak ma Magyarországon az elnök magabiztosságot, elszántságot, jövőbe vetett hitet kérő mondataira, arra a gondolatra, miszerint a változásokhoz keserves küzdelem és számos áldozat szükségeltetik? S hányan lehetnek azok, akik inkább a kedd esti fővárosi felvonulás résztvevőivel skandálták volna együtt: Vesszen a kormány! Munkát, kenyeret! Megértük ismét, hogy pártállami időket idéző, látványos rendőri készültség kísérte a hivatalos ünnepségeket a fővárosban. Szomorú, ha a demokráciában az utcától kell félnie a fölöseknek. Ugyanarra a népre, amelyikre a tavaly májusi választás után azt mondták, hogy bölcs volt, most nem mondhatják, hogy rövidlátóan lázongó. Akkor sem, ha később esetleg nem fojtja el a taps a füttyöt. JEGYZET Vass Attila Tapsok és kornyikák Körös körül, az oszlopokon megannyi súlyos trikolór drapéria, a pozsgás arcú egybegyűlteken ropogós kokárdák. A fellépők merészen újszerű műsort produkálnak taikban, táncban és prózában. Sikerük leírhatatlan. Majd Pozsgay Imre, a megemlékezés vezérszónoka sajátosan aktualizált, metaforikus gondolatot interpretál: „Vigyázó szemetek Moszkvára vessétek!” Vastaps, Anno 1986. március 15. - „reformfuvallatok idusa”. Néhány házzal odébb a múzeumkertjével vetekedő sokaság várakozik. A legelöl állók egy ódivatú jelképet tartanak. Szó nem hallik. Csak taps - de olyan elementárisan, hogy az addig értetlenkedők is csatlakoznak. A Parlamenthez tartanak. „A mindenit, itt rohamrendőrök vannak!” - hagyják el egyesek rémülten a „tábort”. De a Tizenkét pontot nélkülük is fölolvassák. Majd irány az örökmécses és Buda. Ahová azonban ismét kevesebben érkeznek. Merthogy a hídon bizony szigorú igazoltatás (és „eredménytől függő” előállítás) folyik. Anno 1986. március 15. - „reformfuvallatok...” S az évek szálltak, mint az órák... Nagyot változott a világ. Hogy mást ne mondjak, ma az emlékmécsesnél demonstráló népuralmisták (Vagy kik?) szószólója előkelő helyen szerepel a Krónika ünnepi tudósításaiban. Akik, mint halljuk, az egykori „máshogy tapsolókat” is kifütyülik. S jól látjuk - megérkezve Debrecenbe - hogy a 200 ezres lélekszámú megyeszékhely forradalmi emlékünnepén megjelent, szégyenletesen kicsiny hallgatóság jó részét a bakancsos, Trianon-emblémás társaság alkotja. Miközben szlalomozó buszok szolgáltatják a „zenét” és autószirénák a „ritmust”. A pocakos, árvalányhajas, vagy éppen menedzserkabátos reprezentánsok pedig csak koszorúznak, csak koszorúznak... Igaz, a közönség egy része nem unatkozik. Hisz’ olyan mulattató, hogy valaki falsul kornyikálja a Himnuszt.