Hajdú-Bihari Napló, 1995. október (52. évfolyam, 232-256. szám)
1995-10-17 / 245. szám
6 HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ Gibson és Marceau Budapest (HBN) A fővárosban a sajtónak holnapután vetítik le A rettenthetetlen című kosztümös kalandfilmet, amelynek két világsztár a főszereplője: Sophie Marceau és Mel Gibson. Mel Gibson a rendező is, s nem először vállal kamara mögötti szerepet; egyre inkább meggyőzi a közönséget s a kritikusokat rendezői kvalitásairól is. A film története a 13. századi Skóciában játszódik. A király nem hagy örököst maga után és Anglia magáénak követeli a trónt. Gibson természetesen nemzetmentő hőst játszik, akit megérint a szerelem is, ám ő nem az egyéni boldogságot választja, hanem a feladatot. A skót felkelésnek ő lesz új és karizmatikus vezetője, majd Stirling közelében Wallace - ravaszságát segítségül hívva - megfutamítja a támadó angol sereget. A hálás nemesek lovaggá ütik megmentőjüket, így a hadvezér - akinek vezetése alatt a skót katonák feldúlják az angliai York városát - az angolok szemében sem haramia már, hanem Sir William Wallace. Lovagi minőségben találkozik a zsarnok I. Edward békekövetével, Isabelle hercegnővel, aki megkedveli a skót nemest... (Hamarosan a debreceni mozikban is látható lesz.) Ők ketten, kétszer Fotó: Intercom A mérges Méreg Budapest (HBN) - Méreg címmel új kéthetente megjelenő lappal bővült a magyar sajtópaletta. A 75 ezer példányban megjelenő országos terjesztésű újság elsődlegesen a központi, illetve a helyi hatalom túlkapásaival, a korrupcióval, ismert közéleti szemlyiségek törvénysértő, etikátlan cselekedeteivel foglalkozik, hogy - mint a magazin szlogenje megfogalmazza - „tisztuljon a szemetek világa". Az első szám fellebbenti a fátylat a Budapest Bank tulajdonában lévő egyik kft. eltussolt 270 milliós áfa-csalásáról, bemutatja a híres Gerő-ügy hiteles történetét, fényt derítve a magyar titkosszolgálat „piszkos játszmájára", valamint részleteket közöl a Növényolaj-ipari és Mosószergyártó Vállalat jogszabálysértő privatizációjáról. A Méreg alapító-főszerkesztője: Valencsik Ferenc, felelős szerkesztő: Csarnai Attila. „Egerek”-konferencia Debrecen (HBN) - A Csokonai Színház társulata szeptember 22-én mutatta be a stúdiószínpadon az amerikai Dennis E. Perkins rendezésében Steinbeck Egerek és emberek című darabját. A darabhoz kötődő tanácskozást rendez október 18-án (szerdán) és 19-én a Kossuth-egyetem Észak-amerikai Tanszéke, az Ady Endre Gimnázium és a színház. 18-án 15 órától az egyetemen az első emeleti 111/2-es teremben előadások hangzanak el Virágos Zsolttól, Vadon Leheltől és Varró Gabriellától. 19-én 10 órától az Ady-gimnáziumban beszélgetést szerveznek színészek, a dramaturg és a rendező részvételével. KULTÚRA 1995. OKTÓBER 17., KEDD A fizika kilátásai az ezredfordulón Berényi Dénes Debrecen (HBN) - Megyénk székhelyén néhány héttel ezelőtt azért gyűltek össze a magyar fizikusok Debrecenben, hogy a fizika helyzetét megvitassák. Vannak talán, akik úgy gondolják, hogy ez a fizikusok „belügye", ugyan kit érdekelhet ez rajtuk kívül. Ez azonban talán mégsem így van. Ez a nézet bizonyára onnan ered, hogy sokan nincsenek tudatában annak, hogy mit is adott és ad nekünk a mindennapokban a fizika. Nézzünk széjjel csak például a konyhánkban. A fagyasztóládától az automatikusan ki- és bekapcsoló villanyvasalóig, a kenyérpirítótól az infra- és mikrohullámú sütőig, mindegyik működését fizikai folyamatok és törvények teszik lehetővé. Sok esetben nagyon is mély és részletekbe menő ismeretekre van szükség. A mikrohullámú sütő tervezéséhez nemcsak a mikrohullámok technikáját kell használnunk, de a vízmolekula szerkezetének pontos ismeretét is. Vagy ott van a mai szórakoztató elektronika és a hírközlés. Ma el se tudnánk képzelni az életünket rádió és televízió nélkül. Eszünkbe jut-e, hogy a Magyar Rádió e század húszas éveinek közepén, az MTV az ötvenes évek második felében kezdte el rendszeres adását. Magnónk, videónk, CD-lejátszónk, zsebrádiónk nem működne a tranzisztor felfedezése (1948. évi Nobel-díj!), illetve az ebből továbbfejlesztett integrált áramkör, majd mikroprocesszor nélkül. S folytathatnánk a számítástechnika szédületes fejlődésével, az irodai munka, a közlekedés átalakulásával, nem is beszélve az orvostudományról, illetve az orvosi gyakorlatról. Az emberi kultúrában A fizika azonban nemcsak mindennapjainkat befolyásolja döntően, de a világról alkotott felfogásunkat, kulturális fejlődésünket is. Hogy ez mennyire igaz pl. Kopernikusz, Galilei, Newton vagy Maxwell felfedezéseire vonatkozóan, nem kell különösebben bizonyítani. De lehet-e valaki művelt ember, egyáltalán valóban 20. századi, és nemsokára 21. századi ember, aki semmit nem tud a relativitáselmélet jelentőségéről vagy arról, hogyan derítette ki a tudomány ebben az évszázadban az atomok, atommagok és molekulák szerkezetét és egyáltalán jelenségeit („kvantummechanika"). Nem is beszélve az ősrobbanásról, a Nap energiatermeléséről vagy a molekuláris genetika (a modern átörökléstan) fizikai alapjairól. Mindezeken az önmagukban is fontos ismereteken túl, a modern tudomány és elsősorban a fizika megmutatja a való világ hihetetlen gazdagságát, amelyből érzékszerveinkkel közvetlenül csak vajmi keveset tudunk érzékelni. Tudjuk például, hogy a fény természetére nézve úgynevezett elektromágneses hullámzás. Elektromágneses hullám azonban igen sok van az infravörös sugárzástól a mikro- és rádióhullámokon keresztül a röntgen- és gamma-sugárzásig (csak rezgésszámban különböznek) és egy kis tartományon - a látható fény tartományán - kívül mégse „látjuk" őket. „Hiszem, ha látom" - mondják sokszor. De hiszen „láthatjuk", hogy a valóság mennyivel gazdagabb annál, amit látunk, hallunk, érzékszerveinkkel közvetlenül érzékelünk. Itt csak az elektromágneses hullámokat említettük, de a mai fizika csaknem csupa olyan jelenséggel foglalkozik, amelyek érzékszerveink számára közvetlenül felfoghatatlanok. A fizika, a tudomány e jelenségek vizsgálatát műszerei segítségével valósítja meg, amelyek lehetővé teszik, hogy elérjük a láthatatlant és a megfoghatatlant. Hogyan tovább? Valójában ez volt az igazi tárgya a cikkünk elején említett vándorgyűlésnek. Merre halad a fizika? Ezt kutatták az előadók a fizika egészére és egyes fejezeteire vonatkozóan és ez volt a témája a hozzászólásoknak, a vitáknak és kerekasztalmegbeszéléseknek. A jövő keresésében mindenképpen a múltból és jelenből, az itt észlelhető tendenciákból kell kiindulnunk még akkor is, ha jól tudjuk, hogy az igazi nagy felfedezések éppen azért nagyok, mert váratlanok, előre kiszámíthatatlanok. A legjobb módszer minden bizonnyal, ha a nyílt kérdéseket vesszük számba, azokat a természeti jelenségeket, amelyeknek magyarázatával adósok vagyunk. Itt nem mutathatom be a problémáknak azt a gazdagságát, a kirajzolódó trendeket, amelyek a háromnapos vándorgyűlés során napvilágra kerültek. Inkább csak egy-két jellemző példát említik. Az atomok és atommagok „alatti", úgynevezett elemi részecskék fizikájában olyan alapvető dolgokat nem tudunk még, hogy honnan származik ezek tömege, pl. az egyébként jól ismert elektroné, de nem tudjuk ennek méretét vagy alakját sem, ha ez utóbbi fogalmak egyáltalán alkalmazhatók a valóságnak ebben a tartományában. A további kutatásoktól, főleg a CERN-ben, a közös európai részecskefizikai kutatóintézetben (Genf) épülő nagy gyorsítótól várunk ezekre legalább részben feleletet. Most van kialakulóban az úgynevezett káoszelmélet, amelynek jelentősége a relativitáselméletéhez vagy a kvantumfizikáéhoz mérhető. Arról van szó, hogy ez az átfogó elmélet olyan egymástól távol eső jelenségeket tud összekapcsolni és értelmezni, mint az időjárás, a szívritmuszavarok, a rovarok szaporodása. Vajon nem arra mutat-e a fejlődés, hogy amint a kémiai folyamatok alapjait a kvantummechanika segítségével tudtuk mélyebben értelmezni, most a biológia és a káoszelmélet vonatkozásban várható valami hasonló? Ne felejtsük, hogy a fizika jövőjét kutatva, valamiképpen minden természettudomány fejlődésének az alapjairól van szó. Ez úgy volt a múltban is, de még fokozottabban ez várható a jövőben. Előtérbe kerülnek az úgynevezett interdiszciplináris kutatások, amelyekben több tudományág közös erőfeszítésére van szükség. Hogy csak egyet-kettőt említsünk a sok közül, itt van az agykutatás vagy az űrkutatás és a modern csillagászat, amelyek mindegyikében kitüntetett szerep jut a fizikának. És így van ez az alkalmazott kutatásokkal is, amelyeket sokszor igen nehéz lenne, de nem is szabad elválasztani az úgynevezett alapkutatásoktól. Világosan kiderült a vándorgyűlés folyamán, hogy ha a mai világ olyan égető aktuális kérdéseit, mint például az energiaprobléma, vagy a közlekedés megoldatlan kérdéseit elemeire bontjuk, egyértelművé válik, hogy végeredményben alapvetően a fizikai kutatásokon múlik a megoldásuk. Veszélyek és teendők Mindezek után valaki szememre vetheti, hogy egyvalamiről, nevezetesen a fizika és általában a tudomány haladása által keltett veszélyekről, a nukleáris bombákról, a lézerfegyverekről vagy akár a biológiából eredő fenyegetésekről és a többi hasonlóról nem beszélek. Ez való igaz, s e veszélyek nagyon is valóságosak. De a szellemet nem lehet visszaparancsolni a palackba. Menekülni csak előre menekülhetünk, és ez az emberiség erkölcsi megújulását jelenti, amely nélkül valóban végveszélybe sodródunk. Végül még egy fontos megjegyzés kívánkozik ide. A társadalom minden oldalú támogatását - beleértve ma különösen a financiális támogatást is -, a fizika, a tudomány nem nélkülözheti. Nélküle a felsőoktatás és általában az oktatás is visszaesik, és ez esetben a magyar társadalom nem sok jóra számíthat a jövőben. Intő példaként hadd hivatkozzam itt arra, hogy az Európai Unió egyik legutóbbi, Európa tudományos és fejlesztési teljesítményét felmérő kiadványában hazánkat e téren a legsikeresebbnek ítéli valamenynyi volt „szocialista" ország közül, de megjegyzi, hogy a kutatás és fejlesztés jelenlegi mostoha kezelése veszélyezteti az ország jövőbeni ipari versenyképességét. A fejlett országok úgynevezett OECD (Szervezet a Gazdasági Fejlődés és Kooperáció Előmozdítására) szervezete pedig, amelynek éppen most készülünk tagjává válni, a napokban megjelent anyagában arról beszél, hogy az OECD-országok gazdasága kivétel nélkül úgynevezett tudásra alapozott gazdaság, vagyis olyan, amelyik a kutatásra-fejlesztésre és a gazdaság szereplőinek mind nagyobb képzettségére, műveltségére épít. Mindez azt mutatja, hogy amikor a fizika és ezen belül a magyar fizika jövőjét készítjük elő, az egy kicsit mindnyájunk ügye, érinti egész társadalmunkat. KORTÁRS KATALÓGUS Szűcs Lajos 1948-ban született Hosszúpályiban, középiskolai tanulmányait Budapesten végezte. Nyíregyházán, a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán szerzett rajz-földrajz szakos diplomát, ezt követően Hosszúpályiban és Püspökladányban tanított, jelenleg pedig a debreceni Fazekas Mihály Általános Iskola tanára. A festés mellett tűzzománcokat készít, márványt farag. Csoportos kiállításokon 1985 óta vesz részt, ekkortól rendez saját tárlatokat is. A Kék Stúdió alapító tagja, köztéri szobra, a hősi emlékmű Hosszúpályiban látható. Kiállítások: (csoportos) 1985- től - megyei őszi tárlatok, nemzetközi kőszobrász szimpóziumok - Püspökladány, továbbá: Ózd, Telkibánya, Encs, Gönc, Hajdúnánás, Miskolc, Téglás; (önálló) 1985 - Hosszúpályi, Telkibánya, 1987 - Püspökladány, 1993, 1994 - Debrecen. „Nem tudom különválasztani az alkotást a tanítástól, de a képzőművészet különböző műfajai iránti vonzalom is egymás mellett él bennem. Egyformán vonz az olaj bársonyossága, melegsége, a fémek és az üvegek titka, a márvány látszólagos hidegsége, ami csak addig tűnik így, míg erezete nem sugallja a benne feszülő formát. Ami a pedagógiai munkát illeti: a legfinomabb, legérzékenyebb anyaggal, a gyermeki lélekkel dolgozni a legmagasztosabb emberi érzések egyike. Az élet szépségébe vetett hitet és reményt rajzolni fel a mai kavargásban erre a lélekre: ez a legnehezebb, ugyanakkor a legszebb emberi hivatás. A művészet - sajátosságaiból adódóan - örök elégedetlenséget szül, de amikor a tanítványaimmal találkozom, akik álmaikról és sikereikről mesélnek nekem, ezek a pillanatok kárpótolnak a meg nem festett képekért is. Fotók: Magánarchívum Szűcs Lajos alkotásai