Hajdú-Bihari Napló, 1995. november (52. évfolyam, 257-282. szám)

1995-11-28 / 280. szám

14 HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ KULTÚRA 1995. NOVEMBER 28., KEDD Rablóhalak Szíjártó Imre Rablóhal. Rendezte: Francis Ford Coppola. Főszereplők: Matt Dillon, Mickey Rourke, Dennis Hopper. Amerikai film. Kezdetben volt James Dean, aki a „halj meg fiatalon" jelszót úgy vette komolyan, hogy életrajzát a filmjei közvetlen folytatá­saként alkotta meg. Közvetlen leszármazott­ja lehetne akár Mickey Rourke is: ahogy a Rablóhalban önmagát alakítja, még feltű­nőbb a modorossága. Éppen csak Cybuls­­ki-szemü­veget nem visel, de kötött mellé­nyét a nadrágjába tűri, felül rögtön zakó kö­vetkezik, felgyűrt gallérral. Ők hárman iga­zi küzdőhalak, történelmileg alakult öntu­datuk akváriumában tátognak oxigén után. Tetszőleges a hely, ahogy Francis Ford Cop­pola nálunk legújabb retrójában is az­ ok nél­kül lázadókat nemcsak közép-nyugat termel, hanem kelet-közép is. A dühös fiatalok ön­maguk ellen támadnak, pedig tükröt eléjük nem tart senki. Hacsak nem jövőbeli önma­gukat látják a tanárjukban, az apjukban, a lenti bolt tulajdonosában. Tessék észreven­ni, hogy a sziámi ragadozóhalak metafora­ként szerepelnek a történetben, lásd még Zbigniew Cybulskit, ahogy a lángoló vod­­káspoharakat lökdösi a söntesen - újragon­dolva a jelenet András Ferencnél: a nagy ge­neráció tagjai búcsúznak így a múltjuktól. Szóval ezek a kisméretű méregzsákok ön­gyilkos indulattal vetik rá magukat minden élőre, de azonosságélményük annyira inga­tag, hogy önmaguk tükörképének is neki­rontanak. Hasonlóak hozzájuk ezek a Kali­forniától és Floridától (a Paradicsom) egy­formán távol élő fiatalok, akik acsorognak a külvilágra. A két testvér (Matt Dillon és Mickey Rourke) az apjuktól (Dennis Hop­per) nehezen nyerhettek szocializációs min­tákat, mivel a nyugalmazott és átmenetileg - húsz éve - segélyeken élő jogász sörrel tartja fenn életfunkcióit, melléje gyorsítót küld. Vezessük azonban tovább a metafora jelentését: ha a rablóhalakat a szabad világ­ba menekítjük, korántsem biztos a túlélésük. Ugyanúgy a hely bajnokai ők, mint a film­beli Rusty­ James, akinek a fennhatósága alá a szomszéd utca már nem tartozik. Szűk te­hát az élettér, de a szabadság folyója csak bukások árán vezet el az óceánig. Nem ma­rad más a bratyójának sem, mint lelövetni magát az első körzeti megbízottal. Hát nem egy West side story a Rablóhal, az már biztos. Hőseinek igaz nincsenek problémáik, egy darab csupán­ a folyó rossz oldalára születtek. Ezen meg nem lehet vál­toztatni. Marad tehát az, hogy alkalmanként felnyomnak egy lakást, a helybeli középis­kola pedig szolgáltatja a lányutánpótlást a bulikhoz. Belőlük egyébként jó kis felfújt fri­­zurájú Dallas-cicák lesznek, mire elérik a tizenkilencet. Rusty­ James azonban őrzi ta­lán még a hetvenes évekből ittmaradt érin­tetlenségét a fű iránt - ez minden közössé­gi élet megrontója szerinte. Másrészt úgy tű­nik, ő a jelenkor hőse: az apja a fantomjai­val hadakozik a kocsmában, a bátyja kivo­nul a színek és a hangok evilági birodalmá­ból, ő viszont kevés a veszélyes élethez - a többiek azt mondják, nincs elég esze. Nem az a száraz Harley-Davidson érzés, fázósan húzzuk össze magunkon a bőrdzse­kit kifele jövet. Egy biztos: a kocsmárost kell figyelni, ő a legjobb az egészben. Egy kocka a filmből Tégláson bebizonyosodott: a mese még mindig él Száznegyvennégy ifjú méretett meg a „Babszem Jankó"-mesemondóversenyen Nagy Gábor Miklós Téglás (HBN) - Egyszer volt, hol nem volt, ott, ahol a kurta farkú malac túr, de lehet, hogy még azon is túl, persze azért az üveg­hegyen még mindenképpen in­nen... Szóval a téglási általános iskolában területi népmesemon­dó versenyt rendeztek szomba­ton. Száznegyvennégy kisdiák érke­zett a megye minden szegletéből, sőt, még Szabolcs-Szatmár-Bereg­­ből, Bökönyből is: összesen hu­szonegy település negyven iskolá­ja képviseltette magát az egyre népszerűbb, lassan-lassan hagyo­mánnyá váló, már harmadik alka­lommal megrendezett „Babszem Jankó" mesemondóversenyen. A téglási iskola alsó tagozatos épületének folyosóiján színes, ün­nepi dekoráció várta az érkező gyermekeket. Öt korcsoportban - elsőtől ötödik osztályig - mond­ták a különböző népek meséit az ifjak, még görög történetet is hall­hatott a nagyérdemű - s talán még maguknál a mesemondóknál is jobban izguló - publikum. És szállt a mese, reggel kilenc­től kora délutánig szállt... Szólt a mese Mátyás király igaz­mondó juhászának és a burícus ki­rálylánynak szerelméről, és Ra­vaszdi Annáról, és a kiskakasról is, aki visszaszerezte a hatalmas szultántól a gyémánt félkrajcárját, és szóltak a mesék szépséges her­cegnőkről, hercegekről, fele király­ságokról, no és persze legtöbbször az egyszeri szegényember mindig győzedelmeskedő, legkisebb fiáról... Igazi kis színésznők Legnagyobb volt az izgalom az első osztályosoknál, a produkciók előtt Porcsin László zsűritag,­ a debreceni Csokonai Színház ren­dezője játszott és beszélgetett el na­gyon közvetlenül a megilletődött apróságokkal. Arról kérdezte őket: szeretik-e a mesét, és hogy hogyan készültek erre a versenyre. - A legfontosabb, hogy keres­sük azokat a gyerekeket, akikből valaha lehetnek mesemondók - mondta a rendező. - Arra, hogy színészek, színésznők legyenek, a képesség már ebben a korban megmutatkozik, a tehetség azon­ban csak később jön felszínre. Nem szabad az ifjakat „il­lusztrálásra" nevelni, a gyermek lelkéből kell jönnie a gesztusok­nak. Voltak kísérletek, hogy egyes gyerekek önmagukon túli jelentést is próbáljanak megfogalmazni, több-kevesebb sikerrel. De az, aki több sikerrel tette ezt, sem biztos, hogy színművész lesz - tette hoz­zá Porcsin László. Tar Renáta, a debreceni Ibolya Utcai Általános Iskola negyedikes kisdiákja mindenesetre a színpad­ra vágyik, s készül rá „profi mó­don". Mind mondta, nagyon sze­reti a meséket, főleg olvasni sze­reti. Arra a kérdésre pedig, hogy miért esett a választása éppen ar­ra a történetre, amit mondott, „szakmai tömörséggel" csak eny­­nyit válaszolt: mert jól lehet hang­súlyozni. Az első osztályos Rezes Edina a Kiskakas gyémánt félkraj­cárjáról mesélt nagy átéléssel. Szá­mára a mese legkedvesebb figurá­ja a török császár. Edina nem szín­padra vágyik, „csak" pulpitusra: tanítónő szeretne lenni, és sokat szeretne mesélni a gyerekeknek. Téglási misszió - Már sokadik éve figyelem az ilyen versenyeket - mondta Ozs­­váth Sándor, a Kölcsey Ferenc Re­formátus Tanítóképző Főiskola közművelődési tanszékének ad­junktusa, ugyancsak zsűritag. - Észrevehetően feljavult a gyere­kek, de még inkább a pedagógu­sok teljesítménye. Ma már nem „betanítják" a gyermeknek a me­sét, sokkal inkább a gyermek egyéniségének megfelelően vá­lasztanak. Sőt, az előadó-művészet szabályait is figyelembe véve ad­ják elő meséiket ezek a kisdiákok: kontaktust teremtenek. Meglátszik a produkciókon a Zsolnai-prog­ram ismertsége, hiszen ott erre kü­lön hangsúlyt fordítanak. Színese­dik a választott mesék palettája is, ezen a megmérettetésen alig-alig hallhattunk két egyformát. Nega­tívumként vettem észre, és ez a té­vé, rádió szerepét mutatja a gyer­mekek életében, hogy - mint e mé­diákban - gyakran rosszul hang­súlyoznak a kis előadók - figyel­meztetett Ozsváth Sándor, majd végezetül még hozzátette: - A tég­lási általános iskola évről évre missziót teljesít. Az, ahogyan, ami­lyen pontossággal szervezik ezt a versenyt, tiszteletre méltó. A „Bab­szem Jankó"-mesemondóverseny itt, Tégláson - úgy. - A mese el­­ adott hangot örö­mének Tuza Tibor meseíró. - És, mert a gyermekek lételeme, mert valami rendkívüli emberformáló ereje van. Öröm volt látni, hogy a gyerekek nem csak ülnek a tévé előtt, hanem olvassák, és szívből fakadóan mondják azt, amivel azonosulni tudnak. Más dolog persze baráti körben, kötetlen for­mában elmondani azt, ami a gyer­mek lelkéből fakad, és megint más a minősítés súlyával előadni azt. Nincs még gyakorlatuk az előadó­­művészetben, holott ehhez az is kell. A többszöri drukk, a feszült­ség az érzékenyebb lelkű­eknél ne­hezíti annak a teljesítménynek fel­mutatását, amire képes a gyerek - mondta el Tuza Tibor. Szállt a mese, reggel kilenctől kora délutánig szállt a téglási, ál­talános iskolában. Száznegyven­­négy gyermek mondta el, adta át a lelkéből jövő mesét a hálás hall­gatóságnak. Aki nem hiszi, járjon utána... Mese a kis szitakötőről Grafika: L. Ritók Nóra A Csokonai Színház december havi műsora 1. (péntek), 19 óra: Luxemburg grófja - Horváth Árpád-bérlet. 2. (szombat), 19 óra: Paraszt­­becsü­let-Bajazzók - Téri Árpád­bérlet. Az utolsó bérletes előadás! 6. (szerda), 19 óra: A félkegyel­mű - Szendrő József-bérlet. 7. (csütörtök), 19 óra: A félke­gyelmű - Márkus László-bérlet. 8. (péntek), 19 óra: Operett - Gulyás Pál-bérlet. 9. (szombat), 19 óra: Operett - Thuróczy Gyula-bérlet. 12. (kedd), 19 óra: Luxemburg grófja - Ady Endre-bérlet. 13. (szerda), 19 óra: Operett - Kossuth Lajos-bérlet. 14. (csütörtök), 19 óra: Luxem­burg grófja - Arany János-bérlet. 15. (péntek), 19 óra: A félkegyel­mű - Bérletszünet. 16. (szombat), 19 óra: Luxemburg grófja - Rubányi Vilmos-bérlet. 19. (kedd), 19 óra: Operett - He­gedűs Erzsi-bérlet. 21. (csütörtök), 19 óra: Luxem­burg grófja - Sulyok Mária-bérlet. 22. (péntek), 19 óra: Operett - Téri Árpád-bérlet. 23. (szombat), 19 óra: Luxem­burg grófja - Latinovits Zoltán­­bérlet. 26. (kedd), 18 óra: Luxemburg grófja - Bérletszünet. 27. (szerda), 19 óra: Luxemburg grófja - Bérletszünet. 28. (csütörtök), 19 óra: Operett - Kodály Zoltán-bérlet. 29. (péntek), 18 óra: Pillangókis­asszony - Hevesi Sándor-bérlet. 30. (szombat), 19 óra: Operett - Móricz Zsigmond-bérlet. 31. (vasárnap), 18 óra: Luxem­burg grófja - Bérletszünet. Kölcsey művelődési központ kamaraszínház 2­ 2. (szombat), 19 óra: Svejk - Mó­ricz Zsigmond-bérlet. 7. (csütörtök), 15 óra: Óz, a nagy varázsló - Bérletszünet. 9. (szombat), 15 óra: Óz, a nagy varázsló - Böszörményi Úti Ált. Isk. részére. 12. (kedd), 19 óra: Svejk - Cso­konai Vitéz Mihály-bérlet. 13. (szerda), 15 óra: Óz, a nagy varázsló - Bérletszünet. 14. (csütörtök), 19 óra: Svejk - Neményi Lili-bérlet. 15. (péntek), 15 óra: Óz, a nagy varázsló - Bérletszünet. 16. (szombat), 19 óra: Svejk - Bérletszünet. 19. (kedd), 15 óra: Óz, a nagy varázsló - Bérletszünet. 20. (szerda), 15 óra: Óz, a nagy varázsló­- Bérletszünet. 21. (csütörtök), 19 óra: Svejk - Németh László-bérlet. 22. (péntek), 15 óra: Óz, a nagy varázsló - Bérletszünet. 23. (szombat), 11 óra: Óz, a nagy varázsló - Bérletszünet. 27. (szerda), 15 óra: Óz, a nagy varázsló - Bérletszünet. 28. (csütörtök), 15 óra: Óz, a nagy varázsló - Bérletszü­net. 29. (péntek), 19 óra: Svejk - Bér­letszünet. 30. (szombat), 11 óra: Óz, a nagy varázsló - a Kölcsey műve­lődési központ részére. 30. (szombat), 15 óra: Óz, a nagy varázsló - Bérletszünet. Horváth Árpád stúdiószínház 1. (péntek), 19 óra: Mi, hárman - Bérletszünet. Minden jegy el­kelt! 32. (szombat), 19 óra: Mi, hárman - Kertész Gyula-bérlet. 6. (szerda), 20 óra: Egerek és emberek - Bérletszünet. 7. (csütörtök), 20 óra: Egerek és emberek - Bérletszünet. 9. (szombat), 20 óra: Mi, hárman - Kardoss Géza-bérlet. 12. (kedd), 20 óra: Mi, hárman - Soós Imre-bérlet. 13. (szerda), 20 óra: Mi, hárman - Zakar István-bérlet. 14. (csütörtök), 20 óra: Mi, hár­man - Blum Tamás-bérlet. 21. (csütörtök), 20 óra: Marvin szobája - Bérletszünet. 29. (péntek), 20 óra: Marvin szo­bája - Bérletszünet. Jegyek válthatók - vasárnap és hétfő kivételével - a Csokonai Színház jegy- és bérletpénztár­ban: 13.30-19.00 óráig, szomba­ton 17.00-19.00 óráig (tel.: 52/ 417-848), a Kölcsey Ferenc Mű­velődési Központ színházi jegy­pénztárában csak az előadás előtt egy órával (tel.: 52/417- 848). Változó időpont esetén mindkét jegypénztárban az elő­adás előtt egy órával. Jegyek elő­vételben minden hónap husza­dikától válthatók korlátozott számban a bérletes előadásokra is. Információ és csoportos je­gyek megrendelése: 52/417-811, 413-565, szervezési osztály. Jelenet a Svejk előadásából Fotó: Napló-archívum

Next