Hajdú-Bihari Napló, 1997. március (54. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-20 / 66. szám
1997. MÁRCIUS 20., CSÜTÖRTÖK KULTÚRA HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 15 KÖNYVJELZŐ Szövegek a zenéről Budapest, Debrecen (HBN - E. S.) A Nemzeti Tankönyvkiadó új zenei kötettel gazdagította a szakirodalmat, amikor kibocsátotta - a debreceni Kedves Tamás összeállításában - a Szöveggyűjtemény a zeneesztétikai tanulmányokhoz című kötetet. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni Konzervatóriumának tanára a következő fejezetcímek alatt közli anyagát: Bevezetés, A zene ősi létezésmódja, Ókori mitológia a zenéről, Az ókori kelet vallásfilozófiájának zenekoncepciója, Az antikvitás zenefilozófiája, Középkori zenefilozófia, A rinascita, a reneszánsz zenéje, írások a barokk zenéről, Gondolatok a rokokó zenéről, Klasszikusok, A romantika kora, Gondolatok a 20. század zenéjéről és e század esztétikájának irodalmából. Zenei pályára készülő főiskolások, egyetemisták mellett zeneművészeti szakközépiskolások és zenekedvelők számára hasznos és élményt adó olvasmány ez a szöveggyűjtemény. A zenészek, tudósok és előadóművészek nézőpontjainak ismertetése gazdag, sokszínű képet alakít ki az olvasóban a zene lényegi meghatározottságairól, a művészek sajátos életéről és a zene sokféle társadalmi funkciójáról. Rendkívül szerteágazó és módfelett impozáns az a lista, amelyet a témáról megnyilvánulókból össze lehet állítani: Homérosz, Moni, Püthagorasz, XIII. Gergely pápa, Galilei, J. S. Bach, Debussy, Csajkovszkij, Beethoven, Haydn, Yehudi Menuhin, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Diderot, Schumann, Hegel, Paul Hindemith, Umberto Eco és mások. Különös érdeme, hogy bőséges irodalomjegyzékével a zenészélet alakításához szükséges gondolati alapokat erősítve inspirál a további tájékozódásra Műsor az oktatásért Derecske (HBN) A művelődési központ ad helyet március 22-én - szombaton - 18 órától annak a műsoros estnek, amelynek bevételét a „Derecske Művészeti Alapoktatásáért Alapítvány" kapja. A programban a zeneiskola növendékei és tanárai lépnek fel: hangszeres szólisták, a rézfúvóskvartett, a fúvószenekar, a fuvolazenekar, a vonószenekar, a tanári fúvósötös, a Cibri népi táncegyüttes, a majorette-csoport és az énekkar. A csoportok művészeti vezetői: Krucsó Zoltán, Szunyogh József, Pethő Károly, Kaszanyitzky András, Csik Istvánné, Balogh Adrienn és Hétyné Ficsor Erika. Tuza Tibor: (14.) Cigányoknak mécsvilága Ebben a vésztől Párizsban legalább nyolcszáz cigány élt. Putrikban, viskókban. Földbe vájt világ nyomorral, szép álmokkal, cigány hiedelmekkel, históriákkal, megszépülő fájdalmas emlékekkel. Számomra a világ közepét jelentette. Láthatatlan kerítés választott el egy másiktól, amelynek a megismerésére vágytam. Anyám tanult, hatelemis asszony volt. Ő másként látta az életet, mint az analfabéta apám. Engem is járatott iskolába. Hatodikos voltam, amikor társaim nyúlhajtásra hívtak napi húsz fillér fizetségért. Eltalált az igazgató vadászpuskával. Anyámat sokkhatás érte, amikor megvitték neki a hírt. Engem a község hintóján szállítottak a telepre. Anyám feljelentette az igazgatót. A bíróság azt ajánlotta, hogy egyezzenek ki. Ennek az egyezségnek, szerencsétlenség-megváltásnak az árán kerültem Békésre, a gimnáziumba. Sokan gúnyoltak. Anyámnak köszönhetem, hogy lenyeltem a sérelmeket, fogcsikorgatva s könnyeket rejtve tanultam. S rádöbbentem: nem igaz, hogy az okos emberek lenéznek. És amikor ráeszméltem erre az igazságra, akkor kényszerültem megválni az iskolától. Deportálták a családot. Kettévágtak bennünket, mint a kenyeret. Engem anyámmal és négy testvéremmel Ausztriába vittek. Csak a véletlenek és a felszabadítók gyors előrenyomulása mentette meg az életünket. Egy hónapi gyaloglás után érkeztünk haza Magyarországra. Boldogok voltunk, mert éltünk." Sorsladikját aztán ide-oda csapta, sodorta a szükség szele vihara, az embert próbáló idő. Lakatos Menyhért a legkritikusabb körülmények között is képes volt talpon maradni. Egyenes gerinccel éltél, s járta-járja a maga választotta, mégis kijelölt utat. Messiásként. Tanult. Volt népi kollégista, mérnöki diplomát szerzett Budapesten, hazament Vésztőre a gépjavítóba. Főnöke megsértette. Kikérte, de ő nem alázkodott meg. Elkényszerült a gyártól. Katedrát vállalt a vésztői gimnáziumban, később Okányban, a szakmunkásképzőben tanított matematikát és fizikát. S miután csaknem öt esztendőt szolgált a Nagykőrösi Állami Gazdaságban, a segíteni akarás szándéka csalta haza Vésztőre. Ötvenezer forintos alapítvány révén megvetette az első magyarországi cigány téglagyár alapját. Összefogta a cigányokat. S még állt a vésztől Párizs, a kivetettség jelképe, amikor Lakatos Menyhért a téesztől tíz évre, a valójában semmire sem jó, de a cigányságnak a mindennapi betevőt jelentő földet, gödröket megvásárolta. Téglát vetett, szenet, szénport vásárolt, épített égető boksakemencéket. Falat rakott, szárítószíneket tervezett. Egyszerre teremtettek munkahelyet és otthont maguknak a cigányok, reményt tápláló fészkeket, s már félezren voltak, amikor vészharang kondult a gyár felett. Elvették. Fájdalma, elkeseredése és a remény hajtotta Budapestre, beállt diszpécsernek a Vörös Csillagba, később megismerkedett a nyomdászattal, s amikor napvilágot látott a Minisztertanács határozata a cigány lakosság helyzetéről Szombat, vasárnap, hétfő Debrecen (HBN) - Nagyszínpadi vígjáték bemutatására készül a Csokonai Színház, a vendég Lendvai Zoltán rendező állítja színre Eduardo de Filippo komédiáját, a Szombat, vasárnap, hétfő címűt. A művet Nagy Magda fordította magyarra. A kecskeméti rendező március 13-án tartotta a mű olvasópróbáját, a bemutató május 2-án lesz a színházban. A darab szerepeit Szilágyi Enikő, Csikós Sándor, Simor Ottó, Sárközy Zoltán, Bor Adrienne, Tóth Zoltán, Kelemen Tímea, Ottlik Ádám, Bakota Árpád, Jantyik Csaba, Szántó Valéria, Majzik Edit, Korcsmáros Gábor, Somos Mónika, Krizsik Alfonz és Jámbor József alakítják, a jelmezeket Libor Katalin, a díszletet Horgas Péter tervezi, a dramaturg Duró Győző. Elöl Lendvai Zoltán rendező, szemben Szilágyi Enikő Fotó: Máthé András MINDENFÉLE • VENDÉGJÁTÉK. A debreceni Kuckó művésztanya szobaszínháza miskolci vendégjátékra utazik, három középiskolában mutatja be A nagy menetelés című, Örkényegypercesekből összeállított groteszk humorú műsorát. • A FEHÉR MEDVE. Ez a címe a debreceni Vojtina bábszínház legújabb produkciójának, amelyet Michael Devine rendez, s amelynek bemutatója március 23-án 11.30 órakor lesz a Kölcsey művelődési központ bábszínházában. A darabot játsszák: Asbóth Anikó, Krucsó Rita, Papp Melinda, Megyeri Béla és Reschofsky György. • FESTIVAL D'ITALIANO néven szervezi meg a debreceni Tóth Árpád Gimnázium március 21-én és 22-én az olasz nyelvi diáktalálkozót, amelyre az ország 52 középiskolájának 450 tanulóját várják. FÜLBEVALÓ Az éden visszahódítása Tóth-Labancz Attila Hat éve már, hogy nem jelentkezett új stúdióalbummal a mágikus népzenét játszó Vágtázó Halottkémek. Március közepén viszont a boltokba került sorrendben az ötödik, Az éden visszahódítása, 1. címet viselő anyaguk. A legendás múltúnak nevezhető csapat 1975-ben alakult, s azóta sem tért el igazán egyedi irányzatától. A minden keretet elvető, s főként az improvizációkra építő, teljesen szabad, mármár gátlástalan zeneteremtési módszerükkel itthon és külföldön egyaránt nagy népszerűségre tettek szert. Bár 1982-ben szerepeltek Bódy Gábornak A kutya éji dala című filmjében, előbb mégis Németországban és Hollandiában lettek igazán sikeresek, első lemezeik ottani kiadóknál jelentek meg. A legutóbbi két anyag viszont már saját kiadásban, idehaza látott először napvilágot. Az éden visszahódítása hangulatában és stílusában alig tér el az 1988-ban felvett A halál móresre tanításától. A lényeg itt is ugyanaz, mint akkor: a zene által az emberben lakozó elemi erők felszabadítása. Ehhez nagy segítséget nyújtanak a „másodállásban" csillagászként dolgozó Grandpierre Attilának a lélek és az értelem lebírhatatlan erejét hirdető szövegei: „a föld felett/ műanyag abroncs/ rothadó művilág/ terjed a lelkekbe / tenyészik mint a gaz/ mindent elfoglal/ mindent elrohaszt/ ha a lélek rohad/ mindennek vége/ nem lesz többé ember/ csak zombi és med mex/ rajtunk áll az élet/ álljunk át az élet/ akaratára/ ha mindenki velünk tart/ lesz Édenünk!" Az előző albumokhoz képest a változás csupán annyi, hogy az ösztön szülte ritmusok és a pszichedeliával mélyen átitatott népzenei motívumok mellett most konkrétabban jelennek meg a modern zenei irányzatok, úgymint a hardcore és a rock. Ez ugyan valamennyivel populárisabbá tette a VHK legutóbbi lemezét, de nem kell aggódni, a rádióadók nem fogják favorizálni Az éden visszahódítását. Már csak azért sem, mert ez a lemez csak akkor lesz érthető, illetve átérezhető igazán, ha a 73 percnyi anyagot az ember folyamatában ismeri meg. A látomásos utazások hangulatát idéző, az ősi sámán- és táltoszenékből merítkező anyag ugyanis olyan világokba kalauzolja hallgatóságát, ahová zene csak ritkán juttat el embereket. Ilyen brutális ősi dobritmusokat csak a Sepultura legutóbbi lemezén lehetett hallani, akik a Roots című albumukon valami hasonlóval próbálkoztak Brazíliában, mint a VHK Magyarországon. A párhuzamok abból erednek, hogy mindkét csapat az emberiség legmélyebb zenei gyökeréig próbált leásni, s amit a brazilok az őserdőben találtak, az a magyar sámánénekek ritmusában visszacseng. A VHK ma is kompromisszummentes, egyedi zenét játszik, s talán az egyetlen negatívum legutóbbi lemezükön a kicsit vékonyra sikeredett hangzás. Reméljük, a Vágtázó Halottkémekkel hamarosan élőben is találkozunk, ahol a zenészek szokásos elementáris színpadi megjelenésükkel bizonyára feledtetik majd a magyar stúdiók hiányosságait. A Maróti kórus vendégszereplése Debrecen, Kassa (HBN) A Maróthi György pedagóguskórus a kassai Thália Színházban és a magyarbődi református templomban vendégszerepelt telt házak előtt a helyi március 15-i megemlékezéseken. Több hazai jeles személyiség is részt vett az ünnepségeken, mint például Hegedűs Lóránt református püspök, Magyar Bálint kulturális miniszter és Boros Jenő nagykövet, akik gratuláltak és kiemelkedőnek minősítették a kórus teljesítményét (vezényelt Kéryné Mészáros Mária és Kéry Mihály, zongorán és orgonán közreműködött Kéry Tamás). A vendégszereplést a Rákóczi-szövetség támogatta, az előkészítésben és a lebonyolításban Soós Árpád, a kórus elnöke vállalt oroszlánrészt. s a teendőkről, a Magyar Tudományos Akadémia szociológiai csoportjához került. Nyakába vette az országot. Járta a cigánytelepeket. Két évig gyűjtött Szabolcsban is. Állandó vendége és rektora volt a hajdúbihari cigány olvasótáboroknak. S azóta mindig úton van. Titokban már korábban, régóta írt. Ahogyan hetvenévesen önmaga vall róla: „Gyerekkori szenvedélyem, írtam a feszültségek feloldására. Éreztem, megkönnyebbülök általa. írtam a magam megnyugtatására, a megaláztatások levezetésére. És rengeteget olvastam. Mindent. Elsősorban a magyar klasszikusokat, később a világirodalom óriásait." Franciaországban járt vendégként, amikor az Új írásban megjelent pályázatra a lánya, Aranka beküldte a Szántó című novelláját. Óriási volt a siker. Hatezer forintos csekkel kopogtatott be a postás. És érkeztek a felkérések, megkereste a Magvető Könyvkiadó igazgatója, hogy rábeszélje egy regény megírására. Megijedt, szabadkozott. Barátja, Pilinszky János és Pünkösti Árpád azonban sikerrel rábeszélték, hogy írja meg. így született meg a Füstös képek, a szociografikus regény. Olyan alapmű, mint Illyés Gyula Puszták népe. Füstös képek Minden új hang és ismeretlen új világ tartózkodást, ellenérzést vált ki az emberek többségében. „Én ezt nem szeretem!" - mondja az először látott ételre a gyermek, s meg is magyarázza, hogy azért nem, mert ez is meg az is bele van főzve. Ez történt Lakatos Menyhért vihart kavaró első kötetének megjelenésekor is. Az ámulattal vegyes elismerő döbbenet az elmarasztaló, berzenkedő értetlenséggel és elutasítással együtt bugyborékolt fel a sablonos világban. Tiltakoztak ellene azok, akiknek sohasem jutott eszükbe megvizsgálni azt, hogy törvényszerű-e a megszokott. Kifogásolták (lásd Kortárs 1976/4.), hogy „a szakemberek számára a könyv nem mond újat", „a legellentétesebb érzelmek kavarognak az olvasóban..., a brutalitástól és káosztól fintorgó elutasítás az extrém emberek szükségszerű hősiessége iránti tisztelettel vegyül", „a nyelvtani értelmetlenségek recsegése" bántó, „leverten belenyugszunk, hogy egy nagy mű lehetősége a szemünk előtt foszlik szét", „nem léét spontán módon regényt írni, szabadon csatangolni a mondanivalónak nem megfelelő műfaji keretek között, miközben magát a műfajt is állandóan változtatja az író", majd „az író csalhatatlan érzékkel kerüli ki a nyersanyagban rejlő irodalmi értékek kidolgozását" és így tovább addig a zárómondatig, hogy „a kalandok kedvéért feláldozta a társadalmi jelentőségű mondanivalót". A Füstös képek elementáris, elsöprő ereje, a kivételes művészi teljesítmény és közönségsiker azonban hamarosan arra kényszeríti a tiltakozókat, hogy szűkölve visszahúzódjanak pártállami bársonypáholyos védett odúikba. Néhány hónap múltán (lásd Valóság 1976/6.) már tárgyilagos méltatás, elismerés uralkodik a regény körüli viharban. Lakatos Menyhért első könyve, a Füstös képek (Magvető, 1975) megjelenése esemény, nemcsak irodalmi szempontból - kevés jobb regény jelent meg a hetvenes években - nemcsak társadalmi érdekeltsége miatt tévhitnek bélyegződik hitünk, hogy ismerjük a magyarországi cigány világot -, hanem totális őszintesége miatt - hiszen ez (a totális őszinteség) majdhogynem kiveszett korunkban. (Folytatjuk)