Hajdú-Bihari Napló, 1997. július (54. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-01 / 151. szám
1997. JÚLIUS 1., KEDD HARMADIK OLDAL HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 □ Kis magyar pénztörténet a dénártól a forintig Mától hivatalos fizetőeszköz a legújabb, tízezret érő magyar bankjegy Dombrovszky Ádám Budapest (ISB) - 1997. július 1- je bevonul a magyar pénzkibocsátás történetébe, hiszen a tízezer forintos bankó megjelenése nem mindennapi esemény. Mivel az első magyar pénzérmét I. István verette, így e történeti szál is összekapcsol múltat mával, hiszen a tízezer forintos bankjegyen I. István arcképe látható. Annak idején a pénzérem előlapját lándzsa, hátlapját pedig templomábrázolás, majd később egyenes szárú kereszt és körülötte az uralkodóra, illetve a székvárosra, Esztergomra utaló felirat díszítette. A mától érvényben lévő tízezer forintos hátoldalán egyébként Esztergom látképe van. A tízezressel egy öt címletből álló sorozat első darabja kerül ma forgalomba, s idővel kiadják a hasonló méretű és tervezésű 200, 500, 1000 és 5000 forintost. 2000-re teljesen lecserélik a jelenleg forgalomban lévő papírpénzállományt. Érdekes egyébként, hogy az új megjelenés többnyire új személyiségekhez is kapcsolódik. A legmeglepőbb, hogy az a Kossuth Lajos, akinek pénzügyminiszterként a nevéhez fűződik az első magyar papírpénzek kibocsátása, s ráadásul arcképe a rendszerváltozás előtt az 500 forintos megjelenéséig 24 éven át a Magyar Népköztársaság legértékesebb bankóját jellemezte, 2000-től nem lesz ott egyetlen magyar papírpénzen sem. Búcsú Adytól és Bartóktól Ugyancsak búcsút mondhatunk az ezredfordulóig attól, hogy pénztárcánkban Ady Endre- és Bartók Béla-arcképeket őrizgessünk. Lám, ilyen a művészsors Magyarországon! (Nem kis fejtörést okozott volna egyébként - ha a művészeknél maradunk -, hogy ki került volna az új tízezer forintosra.) Nagy költőnk és zeneszerzőnk helyét történelmi személyiségek veszik át, így kerül a 200-asra az aranyforintot kibocsátó Károly Róbert (hátoldalon az egykori Anjou-birtok, a diósgyőri vár), az 500-asra II. Rákóczi Ferenc (hátoldalon a sárospataki vár), az 1000-esre Hunyadi János (hátoldalra a visegrádi reneszánsz palota) és az 5000-esen marad Széchenyi István (hátoldalon a nagycenki kastély). Fenti nevekkel sorra találkozhatunk, ha a magyar pénzkibocsátás történetét áttanulmányozzuk. I. István nyugati mintára veretett dénárai után III. Béla európai pénzveréstől idegen bizánci stílusú rézpénzt bocsátott ki, de a XII. századi nagy pénzromlás következményeként az ország lakosságának megcsappant a bizalma a királyi pénzek iránt. Mi volt erre a megoldás? Egyrészt veretlen ezüstöt, másrészt - milyen ismerősen hangzik -idegen pénzeket kezdtek használni. A magyar pénzek éremképeinek legváltozatosabb időszaka az Árpád-kor végére esik. A magyar veretek nagyobbak lettek, a megnövekedett éremfelület sokkal kifinomultabb ábrázolásokra adott lehetőséget, amelynek következtében ismét feltűntek a figurális ábrázolások, királyportrék, állatalakok, templomok. Ekkor kezdtek kialakulni a magyar címer elemei is. A kettős kereszt III. Béla egyik dénárján jelent meg, a sávos címer pedig II. András pénzén. Az első aranyforint Károly Róbert verette Magyarországon az első aranyforintot firenzei mintára. Előlapján a firenzei liliom, hátlapján Keresztelő Szent János látható. I. Károly reformjai közé tartozott a garasverés megindítása is. A pénzverés az uralkodói szuverenitásból eredő felségjog volt. A 13. század végéig Esztergomban verték a magyar király pénzeit. 1221-től feltételezhető egy Csanádon működő pénzverde létezése is. Mátyás király 1467-es pénzreformja kedvező hatással volt az akkori gazdasági életre. Állandósította a dénárt, s újraindította a Nagy Lajos idején megszakadt garasverést. A reform megváltoztatta a pénzek díszítőelemeit is, valamennyi érmére Madonna-ábrázolás került, az éremkép 1939-ig volt látható a magyar pénzeken. A magyar pénzkibocsátás történetében rövid, de érdekes színfolt volt az 1703-11 között lezajlott Rákóczi-szabadságharc időszaka. A pénzérméket Körmöcbányán, Kassán, Nagybányán, Munkácson és Kolozsváron verték. Főként a külföldi kiadások fedezésére adtak ki aranydukátokat és ezüst féltallért (forintot). Unikális darab a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonában lévő II. Rákóczi Ferenc portréját ábrázoló dukát, mert a pénzeken mindig a magyar, illetve az erdélyi címer és a Madonna szerepelt. A fejedelem leghíresebb pénzei a rézből készült libertások, melyeket a rajtuk lévő PRO LIBERTATE felirat miatt hívtak így. Lesz-e (s mikor) 15 000 forintos? Az 1848/49-es szabadságharc a pénztörténetben is jelentős fejezet. Kossuth Lajos pénzügyminiszter nevéhez fűződik az első magyar papírpénzek kibocsátása. Az immár magyar nyelvű pa-H pénzek a Pesti Magyar Kereselmi Bankon keresztül kerültek forgalomba. E bank létrehozásában jelentős szerepet játszott a Hitel szerzője, Széchenyi István. A trianoni békeszerződést követően a súlyos tőkehiány miatt a kormány a Népszövetségtől kért segítséget. 250 millió aranykorona értékű kölcsön biztosította az 1927. január 1-jével bevezetett új valuta, a pengő stabilitását, melynek a koronához hasonlóan a fillér maradt a váltópénze. A háború végén Körmöcbányáról áttelepített Pénzverde ekkor már mai helyén, az Üllői úton működött. 1946. augusztus 1-jén vezették be a forintot. 1 forint 400 ezer kvadrillió pengővel volt egyenértékű. A forintkibocsátás mértékét az 1939-es szint felében, azaz egymilliárd forintban határozták meg. 1946-tól a 100 forintos bankjegy 24 éven át számított a legértékesebbnek, amikor is (1970) bevezették az 500 forintost. Az ezresre már csak 13 év volt a várakozási idő (1983), az ötezresre pedig csak nyolc (1991). A tízezres hat esztendővel később (1997) kerül a mai napon forgalomba. S ha már az események így felgyorsultak, nagy kérdés, mennyit kell várnunk a 15 000 forintos(?) bankjegy érkezésére. ratideterua^artájlsii»tra »*Rj S őt;' 'forte if v’. inti fértek« a’ kíítarlomány ilt-albikor áVtr.feit. Képl^rbor -Wtf- '.'! 'h*W: . ■•-■ — ,íTí'iK-í te SA-Vte' í. Kossuth Lajos, a hajdani pénzügyminiszter arcmása nem fog bankjegyen szerepelni Nagy Gábor reprodukciója A pénzverde ontja a forintot, egy megfelelő határig Fotó: Nagy Gábor (ISB) Állampolgár - könyvalakban Budapest (MTI - Z. L.) - Fogalmam sincs, milyen az EU-konform igazolvány, bár mostanában mint mindent, ezt is efféle jövő időben emlegetik. Csak azt tudom, hogy láttam egy amerikai igazolványt. Pontosabban szólva: jogosítványt. Ez a kettő ugyanis ott - legalábbis abban az államban - ugyanaz. Akkora, mint nálunk egy névjegy. Vagy, ha így jobb, mint egy bankkártya. Persze, aki az igazolványát mutatta, annak bankkártyái is vannak, nem is egy. Ezeket egy erre a célra kapható tarsolykában gyűjti. Az én személyi igazolványom egész kis könyvecske: 32 oldal, kemény kötésben, két és félszer akkora, mint egy névjegy, és természetesen jóval vastagabb. A jogosítványom két kártya. Aztán van még az adólap, meg a nyugdíjas-igazolvány, taj-kártya, betegbiztosítási igazolvány - és persze, van újságíró-igazolványom is. Könyvalakban. A sors durva tréfája és az adatvédelem Budapest (MTI) Megtréfálta a sors azt a hölgyet, akinek egyetlen „bűne", hogy személyes adatai hasonlóak egy nem igazán erkölcsös életmódot folytató ismeretlenével. Panaszosunkat nap mint nap határozatokkal zaklatja a rendőrség, a határozatokban pedig - a hölgy nem kis megdöbbenésére - általában a következőkre szólítja fel az eljáró hatóság: „Mivel a tiltott kéjelgés miatt kirótt több ezer forintos szabálysértési bírságot nem fizette meg az előírt határidőn belül, a büntetést elzárásra változtatják, és ennek letöltése végett egynapi hideg élelemmel és tisztasági csomaggal jelenjen meg a kijelölt BV-intézetben". A hölgy már rutinos, ilyenkor rohan a rendőrségre, és tisztázza, hogy ő nem azonos azzal a bizonyos személlyel, és egyébként is kikéri magának. A rendőrtiszt ekkor bocsánatot kér, és minden folytatódik elölről. A panaszos ügyét végül megvizsgálta az adatvédelmi biztos is, és mindenki legnagyobb meglepetésére a következőkre derült fény. A két hölgy neve, születési helye, ideje és anyjuk neve megdöbbentő módon majdnem teljesen azonos. Azaz mégsem, a mi panaszosunk keresztneve egy kicsit más, de a különbség csak annyi, mint a Mária-Marianna, Júlia-Julianna, vagy Zsuzsa-Zsuzsanna keresztnevek között. Egyetlen gépelési hiba miatt rossz név került a rendőrségi nyilvántartásba, és ezt követően már automatikusan kihozta a gép. A rendőrségi hivatalos válasz szerint a gép panelekben gondolkodik, elsősorban a név és az anyja neve alapján keres, hasonlítja össze az adatbázisban szereplő személyek adatait, majd áttér ugyan a többi adat egyeztetésére, de kis különbség esetén a számítógép az eltérést automatikusan kijavítja. Mi a tanulsága ennek az érintett számára csöppet sem vicces esetnek? Az első az, hogy ne bízzuk magunkat feltétel nélkül az „okos" gépekre. A másik tanulság, hogy a személyes adatok kezelésére igen nagy gondot kell fordítania az adatkezelőnek, mert könnyen előfordulhat, hogy kis tévedéssel is hatalmas kellemetlenséget okozhatunk ártatlan embertársainknak. A harmadik tanulság, hogy mi magunk is óvjuk személyes adatainkat, és a kellő helyen és időben lépjünk fel azért, hogy jogaink és törvényes érdekeink ne szenvedjenek csorbát. KOMMENTÁR Vass Attila Yard a sűrűben Minden derék magyarban ott szunnyad az ősi, szittya, nomád érzület. No nem olyan - múltunkhoz amúgy vajmi keveset konyító - formában, hogy kopaszra nyíratják az üstöküket, formagöncbe és surranóba bújnak, és karszalagot húznak, hogy a nyájba tömörülés eufórikus érzetétől kikottásodva nekik nem tetsző alakokat gyepáljanak meg. Nem. Különben is, mára - a rendőrség szerint - kiöregedtek és lehiggadtak az egykori radikális skinheadek. Jóllehet, az ezt közlő Népszabadság-cikk megjelenése előtti este a MIÉP által szervezett debreceni tüntetésen töretlen lelkesedéssel demonstráltak az egészséges hajbőr eszméjének helyi mozgalmárai. Apropó, egészség. Ösztönök világa. Korunk embere is változatlan kedvvel, eltökéltséggel és szenvedéllyel gyűjtöget (legyen az mellszobor a Fényesudvarban vagy Hatvani professzor gyertyatartója a KLTE-nél), s tesz tönkre és rondít össze mindent, ami féltve őrzött lakása ajtaján kívül található (gondoljunk csak a tengernyi lépcsőházi és utcai szemétre, az agyonköpdösött liftfülkékre, a homokozókban futtatott és kakáltatott, szájkosár nélküli vérebekre). Szóval van még mit változtatni a környezeten és a fejekben. Mindazonáltal be kell látni, hogy az elmékben nehezebb rendet rakni. Mi a teendő akkor? Netalán az okozott károkat kell megszüntetni? A hatékony statuálás érdekében nem igazán. Mert a megelőzés a lényeg! Akkor is, ha az úgymond elrettentő prevenció is csak tüneti kezelést nyújt. Ami persze a semminél mindenképpen több (s talán a szélsőségesek ellen se volna hiábavaló módszer). Gondolatfutamomra jó példa, hogy a minap végre megnyugtató fordulatot vett a korábban oly sokat szenvedett nagyerdei békás tó ügye. A fenntartó ugyanis növényevő halakat telepített a piskóta alakú medencébe, hogy folyamatosan, biológiailag tisztítsák az élőhelyüket. A pénzbírságoló, szabálysértési feljelentési joggal felruházott közterület-felügyelők és a rendőrök immár gyakrabban ruccannak ki arra a vidékre, elejét veendő a horgászásnak, vízszennyezésnek. A szigorítás - egyelőre eredményesnek látszik: kevesebben „sportolnak” a parton, s a tótükör is simább. Igaz, ha tiszta a levegő, a lumpenek újfent akcióba lépnek. Vonulásukat kilőtt lámpabúrák, letépett ajtajú villanyoszlopok kilógó vezetékei, taccsföltok, tóba vetett piásüvegek jelzik (vajon hol lehet a kis fahídról a galambdúc?). Szóval, ami - örvendetesen - elkezdődött, még nem az igazi... Merthogy, mint az élet megannyi területén, igenis állandósítani kell a hatóság jelenlétét. De nem ám úgy, hogy - szemben a mostani gyakorlattal - a rendfenntartással, példamutatással megbízott egyenruhások is autóval furikáznak a Nagyerdő járdáin i |_________________________________________| Nagy Zsuzsa Szegény Borzán Gáspár Hogy kinek a nevét viseli a buszvégállomásként is szolgáló utca, leginkább csak azok tudhatják, akik ismerik Szabó Magda Kiálts, város! című drámáját. A török időkben, amikor Debrecen nem fegyveresekkel, hanem pénzzel védte magát töröktől, labanctól, hajdútól, az éppen esedékes sarc megfizetéséig túszként vitték el a főbíró lányának vőlegényét. A megadott határidő napjai gyorsan peregtek, de a sokszor kifosztott városban semmiképpen sem sikerült összeszedni az ifjú Borzán szabadságát visszaadó kincseket. Egyetlen megoldás kínálkozott a szó szoros értelmében, a görög kereskedő többször megismételt ajánlata: fizet, ha jogot kap a letelepedésre. Csakhogy a magyar kálvinizmus fővárosának nem lehetett polgára egy mégoly bőkezű, ám bizánci vallású ember. S mire a reális kényszer felülkerekedett az ideológián, már késő volt, Borzán Gáspár tragédiája beteljesedett. Debrecen várost napjainkban legfeljebb a kisgazda-pártvezér szóhasználata szerint „sarcolják”, a nagy port kavart túszejtési kísérlet tettese is megkapta már büntetését, tény viszont, hogy adóssága bőségesen van az önkormányzatnak. Másik tény: nemcsak hogy eltérő vallású, de ferde szemű és az itteninél sárgásabb bőrű emberek adnának tetemes összeget, ha a város befogadná őket. A dollárezrek sokasága alapján vélhető, nem piaci zokniárus kínaiakról van szó, hanem épp ellenkezőleg, tőkéjüket a nagy hazához való visszatérés után is biztonságban tudni akaró hongkongiakról. Akik itt adóznának, esetleg munkahelyeket is teremtenének. Mindez persze így látatlanban csak feltételezés, számtalan kérdés vár tisztázásra - immár bő egy esztendeje. A városatyák ésanyák mondogatják pro és kontra véleményüket, de mind tisztán „elvi” alapon. Az idő pedig telik. Kétségtelen, csupán egy lehetőség megragadása vagy elszalasztása forog kockán, ami egy ifjú ember életéhez mérten valóban semmiség.