Hajdú-Bihari Napló, 1997. július (54. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-01 / 151. szám

1997. JÚLIUS 1., KEDD HARMADIK OLDAL HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 □ Kis magyar pénztörténet a dénártól a forintig Mától hivatalos fizetőeszköz a legújabb, tízezret érő magyar bankjegy Dombrovszky Ádám Budapest (ISB) - 1997. július 1- je bevonul a magyar pénzkibo­csátás történetébe, hiszen a tíz­ezer forintos bankó megjelenése nem mindennapi esemény. Mi­vel az első magyar pénzérmét I. István verette, így e történeti szál is összekapcsol múltat mával, hi­szen a tízezer forintos bankje­gyen I. István arcképe látható. Annak idején a pénzérem előlap­ját lándzsa, hátlapját pedig templomábrázolás, majd később egyenes szárú kereszt és körü­lötte az uralkodóra, illetve a székvárosra, Esztergomra utaló felirat díszítette. A mától érvény­ben lévő tízezer forintos hátol­dalán egyébként Esztergom lát­képe van. A tízezressel egy öt címletből álló sorozat első darabja kerül ma forgalomba, s idővel kiadják a hasonló méretű és tervezésű 200, 500, 1000 és 5000 forintost. 2000-re teljesen lecserélik a jelen­leg forgalomban lévő papírpénz­­állományt. Érdekes egyébként, hogy az új megjelenés többnyire új sze­mélyiségekhez is kapcsolódik. A legmeglepőbb, hogy az a Kossuth Lajos, akinek pénzügy­­miniszterként a nevéhez fűző­dik az első magyar papírpénzek kibocsátása, s ráadásul arcké­pe a rendszerváltozás előtt az 500 forintos megjelenéséig 24 éven át a Magyar Népköztársa­ság legértékesebb bankóját jel­lemezte, 2000-től nem lesz ott egyetlen magyar papírpénzen sem. Búcsú Ady­tól és Bartóktól Ugyancsak búcsút mondha­tunk az ezredfordulóig attól, hogy pénztárcánkban Ady End­re- és Bartók Béla-arcképeket őrizgessünk. Lám, ilyen a mű­vészsors Magyarországon! (Nem kis fejtörést okozott volna egyéb­ként - ha a művészeknél mara­dunk -, hogy ki került volna az új tízezer forintosra.) Nagy költőnk és zeneszerzőnk helyét történelmi személyiségek veszik át, így kerül a 200-asra az aranyforintot kibocsátó Károly Róbert (hátoldalon az egykori Anjou-birtok, a diósgyőri vár), az 500-asra II. Rákóczi Ferenc (hátoldalon a sárospataki vár), az 1000-esre Hunyadi János (hát­oldalra a visegrádi reneszánsz palota) és az 5000-esen marad Széchenyi István (hátoldalon a nagycenki kastély). Fenti nevekkel sorra találkoz­hatunk, ha a magyar pénzkibo­csátás történetét áttanulmányoz­zuk. I. István nyugati mintára veretett dénárai után III. Béla európai pénzveréstől idegen bizán­ci stílusú rézpénzt bocsátott ki, de a XII. századi nagy pénzrom­lás következményeként az or­szág lakosságának megcsappant a bizalma a királyi pénzek iránt. Mi volt erre a megoldás? Egy­részt veretlen ezüstöt, másrészt - milyen ismerősen hangzik -idegen pénzeket kezdtek hasz­nálni. A magyar pénzek éremképei­nek legváltozatosabb időszaka az Árpád-kor végére esik. A ma­gyar veretek nagyobbak lettek, a megnövekedett éremfelület sok­kal kifinomultabb ábrázolásokra adott lehetőséget, amelynek kö­vetkeztében ismét feltűntek a fi­gurális ábrázolások, királyport­rék, állatalakok, templomok. Ek­kor kezdtek kialakulni a magyar címer elemei is. A kettős kereszt III. Béla egyik dénárján jelent meg, a sávos címer pedig II. András pénzén. Az első­ aranyforint Károly Róbert verette Magyar­­országon az első aranyforintot­­ firenzei mintára. Előlapján a fi­renzei liliom, hátlapján Keresz­telő Szent János látható. I. Károly reformjai közé tartozott a garas­verés megindítása is. A pénzve­rés az uralkodói szuverenitásból eredő felségjog volt. A 13. szá­zad végéig Esztergomban verték a magyar király pénzeit. 1221-től feltételezhető egy Csanádon mű­ködő pénzverde létezése is. Mátyás király 1467-es pénzre­formja kedvező hatással volt az akkori gazdasági életre. Állandósította a dénárt, s újrain­dította a Nagy Lajos idején meg­szakadt garasverést. A reform megváltoztatta a pénzek díszítő­elemeit is, valamennyi érmére Madonna-ábrázolás került, az éremkép 1939-ig volt látható a magyar pénzeken. A magyar pénzkibocsátás tör­ténetében rövid, de érdekes szín­folt volt az 1703-11 között lezaj­lott Rákóczi-szabadságharc idő­szaka. A pénzérméket Körmöc­bányán, Kassán, Nagybányán, Munkácson és Kolozsváron ver­ték. Főként a külföldi kiadások fedezésére adtak ki aranyduká­­tokat és ezüst féltallért (forintot). Unikális darab a Magyar Nem­zeti Múzeum tulajdonában lévő II. Rákóczi Ferenc portréját ábrá­zoló dukát, mert a pénzeken mindig a magyar, illetve az erdé­lyi címer és a Madonna szerepelt. A fejedelem leghíresebb pénzei a rézből készült libertások, melye­ket a rajtuk lévő PRO LIBERTA­TE felirat miatt hívtak így. Lesz-e (s mikor) 15 000 forintos? Az 1848/49-es szabadságharc a pénztörténetben is jelentős fe­jezet. Kossuth Lajos pénzügymi­niszter nevéhez fűződik az első magyar papírpénzek kibocsátá­sa. Az immár magyar nyelvű pa-H pénzek a Pesti Magyar Keres­­elmi Bankon keresztül kerül­tek forgalomba. E bank létreho­zásában jelentős szerepet játszott a Hitel szerzője, Széchenyi Ist­ván. A trianoni békeszerződést kö­vetően a súlyos tőkehiány miatt a kormány a Népszövetségtől kért segítséget. 250 millió arany­korona értékű kölcsön biztosítot­ta az 1927. január 1-jével beveze­tett új valuta, a pengő stabilitá­sát, melynek a koronához hason­lóan a fillér maradt a váltópén­ze. A háború végén Körmöcbá­nyáról áttelepített Pénzverde ek­kor már mai helyén, az Üllői úton működött. 1946. augusztus 1-jén vezették be a forintot. 1 forint 400 ezer kvadrillió pengővel volt egyen­értékű. A forintkibocsátás mér­tékét az 1939-es szint felében, azaz egymilliárd forintban ha­tározták meg. 1946-tól a 100 fo­rintos bankjegy 24 éven át szá­mított a legértékesebbnek, ami­kor is (1970) bevezették az 500 forintost. Az ezresre már csak 13 év volt a várakozási idő (1983), az ötezresre pedig csak nyolc (1991). A tízezres hat esztendő­vel később (1997) kerül a mai na­pon forgalomba. S ha már az események így felgyorsultak, nagy kérdés, mennyit kell vár­nunk a 15 000 forintos(?) bank­jegy érkezésére. ratideterua^artájlsii»t­ra »*Rj S őt;' 'forte if v’. inti fértek« a’ kíítarlom­ány ilt-albik­or áVtr.feit. Képl^r­bor -Wtf- '.­'!­ 'h*W: . ■•-■ — ,íTí'iK-í te SA-Vte' í. Kossuth Lajos, a hajdani pénzügyminiszter arcmása nem fog bank­jegyen szerepelni Nagy Gábor reprodukciója A pénzverde ontja a forintot, egy megfelelő határig Fotó: Nagy Gábor (ISB) Állampolgár - könyvalakban Budapest (MTI - Z. L.) - Fogalmam sincs, milyen az EU-konform igazol­vány, bár mostanában mint mindent, ezt is efféle jövő időben emlegetik. Csak azt tudom, hogy láttam egy ame­rikai igazolványt. Pontosabban szólva: jogosítványt. Ez a kettő ugyanis ott - legalábbis abban az államban - ugyan­az. Akkora, mint nálunk egy névjegy. Vagy, ha így jobb, mint egy bankkár­tya. Persze, aki az igazolványát mutat­ta, annak bankkártyái is vannak, nem is egy. Ezeket egy erre a célra kapha­tó tarsolykában gyűjti. Az én személyi igazolványom egész kis könyvecske: 32 oldal, kemény kötésben, két és fél­szer akkora, mint egy névjegy, és ter­mészetesen jóval vastagabb. A jogosít­ványom két kártya. Aztán van még az adólap, meg a nyugdíjas-igazolvány, taj-kártya, betegbiztosítási igazolvány - és persze, van újságíró-igazolvá­nyom is. Könyvalakban. A sors durva tréfája és az adatvédelem Budapest (MTI)­­ Megtréfálta a sors azt a hölgyet, akinek egyet­len „bűne", hogy személyes ada­tai hasonlóak egy nem igazán erkölcsös életmódot folytató is­meretlenével. Panaszosunkat nap mint nap határozatokkal zaklatja a rendőrség, a határoza­tokban pedig - a hölgy nem kis megdöbbenésére - általában a következőkre szólítja fel az eljá­ró hatóság: „Mivel a tiltott kéjel­­gés miatt kirótt több ezer forin­tos szabálysértési bírságot nem fizette meg az előírt határidőn belül, a büntetést elzárásra vál­toztatják, és ennek letöltése vé­gett egynapi hideg élelemmel és tisztasági csomaggal jelenjen meg a kijelölt BV-intézetben". A hölgy már rutinos, ilyenkor rohan a rendőrségre, és tisztáz­za, hogy ő nem azonos azzal a bizonyos személlyel, és egyéb­ként is kikéri magának. A rend­őrtiszt ekkor bocsánatot kér, és minden folytatódik elölről. A panaszos ügyét végül megvizs­gálta az adatvédelmi biztos is, és mindenki legnagyobb meglepe­tésére a következőkre derült fény. A két hölgy neve, születé­si helye, ideje és anyjuk neve megdöbbentő módon majdnem teljesen azonos. Azaz mégsem, a mi panaszosunk keresztneve egy kicsit más, de a különbség csak annyi, mint a Mária-Mari­­anna, Júlia-Julianna, vagy Zsuzsa-Zsuzsanna keresztnevek között. Egyetlen gépelési hiba miatt rossz név került a rendőr­ségi nyilvántartásba, és ezt kö­vetően már automatikusan ki­hozta a gép. A rendőrségi hiva­talos válasz szerint a gép pane­lekben gondolkodik, elsősorban a név és az anyja neve alapján keres, hasonlítja össze az adat­bázisban szereplő személyek adatait, majd áttér ugyan a töb­bi adat egyeztetésére, de kis kü­lönbség esetén a számítógép az eltérést automatikusan kijavítja. Mi a tanulsága ennek az érin­tett számára csöppet sem vicces esetnek? Az első az, hogy ne bíz­zuk magunkat feltétel nélkül az „okos" gépekre. A másik tanul­ság, hogy a személyes adatok kezelésére igen nagy gondot kell fordítania az adatkezelőnek, mert könnyen előfordulhat, hogy kis tévedéssel is hatalmas kellemetlenséget okozhatunk ár­tatlan embertársainknak. A har­madik tanulság, hogy mi ma­gunk is óvjuk személyes ada­tainkat, és a kellő helyen és idő­ben lépjünk fel azért, hogy jo­gaink és törvényes érdekeink ne szenvedjenek csorbát. KOMMENTÁR Vass Attila Yard a sűrűben Minden derék magyarban ott szunnyad az ősi, szittya, nomád érzület. No nem olyan - múltunkhoz amúgy vajmi keveset konyító - for­mában, hogy kopaszra nyíratják az üstökü­ket, formagöncbe és surranóba bújnak, és kar­szalagot húznak, hogy a nyájba tömörülés eufórikus érzetétől kikottásodva nekik nem tetsző alakokat gyepáljanak meg. Nem. Különben is, mára - a rendőrség szerint - kiöregedtek és lehiggadtak az egykori radikális skinheadek. Jóllehet, az ezt közlő Népszabadság-cikk meg­jelenése előtti este a MIÉP által szervezett deb­receni tüntetésen töretlen lelkesedéssel de­monstráltak az egészséges hajbőr eszméjének helyi mozgalmárai. Apropó, egészség. Ösztönök világa. Korunk embere is változatlan kedvvel, eltökéltséggel és szenvedéllyel gyűjtöget (legyen az mellszo­bor a Fényesudvarban vagy Hatvani professzor gyertyatartója a KLTE-nél), s tesz tönkre és rondít össze mindent, ami féltve őrzött lakása ajtaján kívül található (gondoljunk csak a ten­gernyi lépcsőházi és utcai szemétre, az agyon­­köpdösött liftfülkékre, a homokozókban futta­tott és kakáltatott, szájkosár nélküli vérebek­re). Szóval van még mit változtatni a környe­zeten­­ és a fejekben. Mindazonáltal be kell látni, hogy az elmékben nehezebb rendet rak­ni. Mi a teendő akkor? Netalán az okozott ká­rokat kell megszüntetni? A hatékony statuá­­lás érdekében nem igazán. Mert a megelőzés a lényeg! Akkor is, ha az úgymond elrettentő prevenció is csak tüneti kezelést nyújt. Ami per­sze a semminél mindenképpen több (s talán a szélsőségesek ellen se volna hiábavaló mód­szer). Gondolatfutamomra jó példa, hogy a minap végre megnyugtató fordulatot vett a korábban oly sokat szenvedett nagyerdei békás tó ügye. A fenntartó ugyanis növényevő halakat telepí­tett a piskóta alakú medencébe, hogy folyama­tosan, biológiailag tisztítsák az élőhelyüket. A pénzbírságoló, szabálysértési feljelentési jog­gal felruházott közterület-felügyelők és a rend­őrök immár gyakrabban ruccannak ki arra a vidékre, elejét veendő a horgászásnak, víz­­szennyezésnek. A szigorítás - egyelőre­­ ered­ményesnek látszik: kevesebben „sportolnak” a parton, s a tótükör is simább. Igaz, ha tiszta a levegő, a lumpenek újfent akcióba lépnek. Vo­nulásukat kilőtt lámpabúrák, letépett ajtajú vil­lanyoszlopok kilógó vezetékei, taccsföltok, tó­ba vetett piásüvegek jelzik (vajon hol lehet a kis fahídról a galambdúc?). Szóval, ami - ör­vendetesen - elkezdődött, még nem az igazi... Merthogy, mint az élet megannyi területén, igen­is állandósítani kell a hatóság jelenlétét. De nem ám úgy, hogy - szemben a mostani gya­korlattal - a rendfenntartással, példamutatás­sal megbízott egyenruhások is autóval furikáz­nak a Nagyerdő járdáin i |_________________________________________| Nagy Zsuzsa Szegény Borzán Gáspár Hogy kinek a nevét viseli a buszvégállomás­ként is szolgáló utca, leginkább csak azok tud­hatják, akik ismerik Szabó Magda Kiálts, város! című drámáját. A török időkben, amikor Deb­recen nem fegyveresekkel, hanem pénzzel védte magát töröktől, labanctól, hajdútól, az éppen esedékes sarc megfizetéséig túszként vitték el a főbíró lányának vőlegényét. A meg­adott határidő napjai gyorsan peregtek, de a sokszor kifosztott városban semmiképpen sem sikerült összeszedni az ifjú Borzán szabadsá­gát visszaadó kincseket. Egyetlen megoldás kínálkozott a szó szoros értelmében, a görög kereskedő többször megismételt ajánlata: fi­zet, ha jogot kap a letelepedésre. Csakhogy a magyar kálvinizmus fővárosának nem lehe­tett polgára egy mégoly bőkezű, ám bizánci vallású ember. S mire a reális kényszer felül­kerekedett az ideológián, már késő volt, Bor­zán Gáspár tragédiája beteljesedett. Debrecen várost napjainkban legfeljebb a kisgazda-pártvezér szóhasználata szerint „sar­­colják”, a nagy port kavart túszejtési kísérlet tettese is megkapta már büntetését, tény vi­szont, hogy adóssága bőségesen van az ön­­kormányzatnak. Másik tény: nemcsak hogy el­térő vallású, de ferde szemű és az itteninél sár­­gásabb bőrű emberek adnának tetemes összeget, ha a város befogadná őket. A dol­lárezrek sokasága alapján vélhető, nem piaci zokniárus kínaiakról van szó, hanem épp el­lenkezőleg, tőkéjüket a nagy hazához való visszatérés után is biztonságban tudni akaró hongkongiakról. Akik itt adóznának, esetleg munkahelyeket is teremtenének. Mindez per­sze így látatlanban csak feltételezés, számta­lan kérdés vár tisztázásra - immár bő egy esz­tendeje. A városatyák és­­anyák mondogatják pro és kontra véleményüket, de mind tisztán „elvi” alapon. Az idő pedig telik. Kétségtelen, csupán egy lehetőség megragadása vagy el­szalasztása forog kockán, ami egy ifjú ember életéhez mérten valóban semmiség.

Next