Hajdú-Bihari Napló, 1998. március (55. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-30 / 75. szám

18 HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ □ KULTÚRA 1998. MÁRCIUS 30., HÉTFŐ Dúsa Lajos , mint Hypnosz Az álmok görög istenének, Hypnosznak kitüntetett helye volt az európai kultú­ra bölcsőjében, a hellén világképben. Ki­emelkedő személyek és nagy látnokok álmai maradtak fönn az egész ókor tör­ténetéből, s végig a középkoron és az új­koron át napjainkig. A történelemben, a művészetekben és a vallástörténetben is az álmok a való­ságból kiindulva láttatnak remélt vagy rettegett sorsfordulókat, s közös jellem­zőjük, hogy az ember nembeliségéhez állnak közelebb a vegetatív-partikuláris mindennapiság helyett. Néhány irodal­mi példát fölvillantva: a Szentivánéji álom a képzelet bakugrásaival az embe­ri tökéletlenségből csinál vígjátékot (Shakespeare), az „Anyám, az álmok nem hazudnak" Petőfi-himnusza az ál­mok megvalósíthatóságáról; Sütő And­rás Anyám könnyű álmot ígér című el­beszélése a remény fölemelése a re­ménytelenség pontos leírásának hátte­réből. Hypnosz birodalma lehet szörnyű is, mint Henoch Apokalypsisé; hátborzon­gató, mint Az ember tragédiájának esz­kimójelenete. Bizony, a mindennapi életben is gyakran verítékesen, össze­törve ébredünk föl rémálmunkból. Az álmok világával mint gyakorló könyvtárosnak az olvasószolgálati mun­ka során gyűlik meg a bajom. Biztosan állíthatom, hogy az ezredvégre megtör­tént az álom silány sorozatgyártása és kommersz iparággá fejlesztése. Egy át­lagos közgyűjteményben természetesen helye van a kriminek és a sci-finek is, s annyira prűd és intoleráns egy könyv­táros nem lehet, hogy a főként ajándé­kozások révén állományba kerülő túl­burjánzó szexualitást és rémségeket tar­talmazó könyveket elutasítsa, s legalább az efemer (nem tartós értékű) könyvek közé, a brosúra-nyilvántartásba ne re­gisztrálja. Mondanom sem kell, hogy eme efe­­mériákat egy-két éven belül ronggyá ol­vassák. Nem is olyan szűk az a réteg, amely csak tömény borzalmakat és por­nográfiába hajló szexualitást vesz ma­gához „szellemi táplálék" gyanánt, ha­sonlóan a médiák túltengő kultúrmo­­csok-áradatához. Hypnosz ipari-művi álomvilágának az égvilágon semmi köze nincs a nem­beli sorskérdésekhez, csak a frusztrált mindennapiság kivetülései ezek a bor­­zadályok és érzelemmentes szellemi kuplerájok. Az amerikanizálódás, a 20. századi parttalan liberalizmus legna­gyobb dicsőségére egyre dagad a mű­vi, előregyártott álomvilágban élők tá­bora. Mint mézgás légypapírra a legyek, úgy ragadnak bele ebbe a csapdába a ki­látástalan sorsúak. S hogy miért érdeke ez a hatalomra áhítozó „szakem­bereknek"? Azért, mert a saját érdekei ellenében egy alvilágban élő tömegen sokkal könnyebb uralkodni, mint egy öntudatos, érdekeit érvényesítő népen. Korhű babák Debrecen (HBN) - A székesfehérvári „Árpád" Szakképző iskola által meghir­detett országos - történelmi öltözetű - babakiállításra 12, ruhaipari képzéssel foglalkozó iskola küldte el a mintegy 50 babából álló kollekcióját, melyen a babák az 1848-as forradalom és sza­badságharc korhű ruháiban láthatók. A zsűri a jeligés munkák közül az első dí­jat a debreceni Könnyűipari Szakkö­zépiskola „Délibáb" jeligéjű babacso­portjának ítélte. A tárlat nemrégiben nyílt meg a meghirdető dunántúli intéz­ményben. A „könnyűiparis” babák egy csoportja Fotó: Magánarchívum A Csokonai Színház áprilisi műsora Csokonai Színház 1. (szerda), 18 óra: Anyegin - Hevesi Sándor-bérlet. Az előadást a Reemtsma Debreceni Dohány­gyár támogatta! 2. (csütörtök), 19 óra: Anyegin - Vámos László-bérlet. 3. (péntek), 19 óra: Liliomfi - Hegedűs Erzsi-bérlet. 4. (szombat), 19 óra: Liliomfi - Rubányi Vilmos-bérlet. 7. (kedd), 19 óra: Sybill - bérlet­szünet. 8. (szerda), 19 óra: Anyegin - Kodály Zoltán-bérlet. 9. (csütörtök), 19 óra: Liliomfi - Horváth Árpád-bérlet. 11. (szombat), 19 óra: Anyegin - Latinovics Zoltán-bérlet. 14. (kedd), 19 óra: Anyegin - Németh László-bérlet. 15. (szerda), 19 óra: Sybill - bér­letszünet. 16. (csütörtök), 19 óra: Anyegin - Ady Endre-bérlet. 17. (péntek), 19 óra: Anyegin - Hegedűs Erzsi-bérlet. Az utolsó bérletes előadás! 18. (szombat), 18 óra: Liliomfi - Hevesi Sándor-bérlet. 21. (kedd), 19 óra: Liliomfi - Lontay Margit-bérlet. 22. (szerda), 19 óra: Liliomfi - Neményi Lili-bérlet. 24. (péntek), 19 óra: Liliomfi - Arany János-bérlet. 25. (szombat), 19 óra: Liliomfi - Mensáros László-bérlet. 29. (szerda), 19 óra: Sybill - Cso­konai Vitéz Mihály-bérlet. Az utolsó bérletes előadás! 30. (csütörtök), 19 óra: Carmen - Erkel Ferenc-bérlet. Kölcsey művelődési központ ka­maraszínháza 2. (csütörtök), 19 óra: Hová lett a Rózsa Lelke? - bérletszünet. 4. (szombat), 11 óra: Csizmás Kandúr - bérletszünet. 4. (szombat), 15 óra: Csizmás Kandúr - bérletszünet. 17. (péntek), 19 óra: A mennyei híd - Gulyás Pál-bérlet. 18. (szombat), 19 óra: A meny­­nyei híd - Thuróczy Gyula-bérlet. 21. (kedd), 19 óra: A mennyei híd - Kossuth Lajos-bérlet. 22. (szerda), 15 óra: Csizmás Kandúr - bérletszünet. 23. (csütörtök), 19 óra: A meny­­nyei híd - Gerbán Tibor-bérlet. 24. (péntek), 19 óra: A mennyei híd - Téri Árpád-bérlet. 25. (szombat), 11 óra: Csizmás Kandúr - bérletszünet. 25. (szombat), 19 óra: A meny­­nyei híd - Móricz Zsigmond-bérlet. 28. (kedd), 19 óra: A mennyei híd - Németh László-bérlet. 29. (szerda), 15 óra: Csizmás Kandúr - bérletszünet. 30. (csütörtök), 19 óra: A meny­­nyei híd - Horváth Árpád-bérlet. Horváth Árpád Stúdiószínház (A Csokonai Színház épületében) 1. (szerda), 19 óra: Ősvigaszta­lás - bérletszünet. 10. (péntek), 19 óra: Ősvigasz­talás - A Vámosgép Kft. részére. 15. (szerda), 19 óra: Bolond Hel­ga - bérletszünet. 29. (szerda), 19 óra: Bolond Hel­ga - bérletszünet. A Reemtsma Debreceni Do­hánygyár a Csokonai Színház támogatója! Hét éven aluli gyermekek az előadásokat nem látogathatják (kivéve a gyermekelőadásokat)! Pontosan kezdenek, az előadás kezdetekor a nézőt­éri ajtókat lezárják. Jegyek válthatók - va­sárnap és hétfő kivételével - a Csokonai Színház jegy- és bér­letpénztárában: 14-19 óráig, szombaton 17-19 óráig (tel.: 52 417-811), a Kölcsey Ferenc Mű­velődési Központ színházi jegy­pénztárában csak az előadás előtt 1 órával (tel.: 52/417-848). Változó időpont esetén mindkét jegypénztárban az előadás előtt 1 órával. Jegyek elővételben minden hónap 20-ától válthatók korlátozott számban a bérletes előadásokra is. Információ kér­hető és csoportos jegyek meg­rendelhetők az 52/417-81­1, 413-565-ös telefonon, a szervezé­si osztályon. Miske László az ősvigasztalásban Fotó: Iklódy János a Cseh filmek Debrecen (HBN) - Máshol nem látható új cseh filmek­ből álló sorozatot vetítenek a Hajdú Film Kft. mozijaiban a Cseh Köztársaság Nagykö­vetsége segítségével. Az első bemutató az Apol­ló mozi kistermében lesz már­cius 30-án, 20 órától. Michá­­lek Az elfelejtett világosság (1996) című munkája, egy fa­lusi pap története a 80-as évek végéről. A Víg kamara moziban lát­ható március 31 -én 20 órától Sverák Utazás (1994) című munkája. A film két fiatalem­berről, egy lányról, és egy gyanúsan olcsó autóról szól, mellyel nem tanácsos főuta­kon közlekedni. Április 1-jén 20 órától Steindler Köszönet minden új reggelért (1994) cí­mű filmjét vetítik, édes-kese­rű emlékezés ez a 60-90-es évekre egy család története kapcsán. Április 2-án 20 órá­tól Dostál Golet a völgyben cí­mű munkáját (1995) vetítik. A történet a háború előtti Kár­­pát-Ukrajnában játszódik, ahol a szegénység közepette a községi fürdőt vallási ritu­álé során tejjel kell megtisztí­tani, mert kevés víz volt benne... Április 3-án 20 órá­tól Vores Kőhídja (1996) látha­tó. Egy főiskolás fiatalember önként a Károly hídnál éjsza­kázik és különös egzisztenci­ákkal tölti az idejét, így pró­bál dacolni környezete mes­terkedéseivel szemben, mely derék fiút, gondos családapát és produktív álművészt kíván faragni belőle. ­ Az autentikus és dramatikus népi tánc vonzása Vitéz Ferenc Megtelt pótsorokat, lépcsőn ülő­ket látni mindig melengető és erőt adó érzés egy művészeti esemé­nyen, s még inkább az az egyéb­ként is nagy befogadó képességű Kölcsey művelődési központ szín­háztermében. Ahol a negyvenöt éves jubileumát - a tavaszi feszti­vál rendezvényei sorában - ün­neplő debreceni Hajdú táncegyüt­tes csoportjai tulajdonképpen ott­hon léptek fel, hiszen - az örven­detes módon szaporodó, produk­ciókat és működést támogatók mellett - mára egyetlen gazdájuk a művelődési központ. A csütörtöki első bemutatót kö­vetően hallani lehetett olyan han­gokat, hogy „szombaton majd jobb lesz", amit az eseményről be­számoló újságíró nehezen tudott elképzelni. Az idősíkokat jelképe­sen, művészi átfogalmazásban és kronologikusan is sűrítő összél­­mény teljességéhez semmi nem hi­ányzott. A jubileumi esten a múlt-jelen-jövő hármasság jegyé­ben felléptek a régi „öreg", 1980 és '95 között az együttesben dol­gozó táncosok, a mai, az érettség szinte minden jelét felmutató ifik és az amatőr jelleg ellenére a pro­fik tudásához nőtt felnőtt fiúk és lányok. De színpadra léptek a jö­vő ígéretei, a gyerek táncosok is, az ötévesektől a tizennégy évese­kig, a Mütyürke, a Kistücsök, a Katicák, a Kereplők és a Luca cso­portok. A régiek bebizonyították, hogy - ha alkatilag teljesedtek is - nem felejtettek el táncolni, s hogy olyan a tánc, ami életet ad, amit - akár a születés lélekben és zsige­­rekben mindvégig tartó élményét - nem lehet elfelejteni: a hosszú hétköznapok a kirobbanásig érle­lik a létre rádöbbentő fájdalmat és örömöt. A műsor Visszatekintő ré­sze emellett azt is bizonyította, hogy Kardos László - aki negyed­századon át volt művészeti veze­tő, s ő az együttes mai művészeti igazgatója­­, Foltin Jolán, Rábai Miklós, Béres András és Varga Gyula - ők ketten, utóbbiak '53 és '66 között vezették az együttest - koreográfiái ma is izőmélyeket szólítanak s megszólítanak. A közönség ereje, biztatása, a produkciók sorát látva, csupán reflex, visszatükrözése annak az erőnek és hitnek, ami a népi tánc­ban rejlik. A műsorfelépítés vi­szonylag disszonáns volt a gyere­kek, ifjak és felnőttek egymást vál­tó fellépései miatt, ám míg a fel­nőttek biztos, autentikus és hite­les átfogalmazásokra is képes tu­dása lenyűgöző hatást keltett, a gyerekek produkciói az „aranyos" jelleg mellett az ígéretet is megfo­galmaztatták: belőlük lesznek a hagyományokat és sikereket foly­tató nagyok, lesznek közöttük jó ifjú, majd felnőtt táncosok. Nem csak a szándék és a hit, hanem a pedagógia, a csoportvezetők által is befektetett roppant munka és energia miatt. A kisebbek fellépé­sénél még a játékon van a fő hang­súly, de markánsan megjelenik e jegy az érett koreográfiákban is. Nem csupán amiatt, hogy sok esetben egy játékot táncolnak el, hanem mert az élet nagy kérdé­seinek egyike a játékra való képes­ségünk. Ezen a szinten a tragikum ellensúlyozására is jól jön a hu­mor, s a Hajdúk rádöbbentenek az egyszerű emberek egészséges, fel­szabadult jókedvére, a megtartó és továbbél­tető nevetésre. Utaltam fentebb az átfogalma­zás lehetőségeire, amire koráb­ban is volt példa - bemutatták Varga Gyula Pünkösdölőjét -, de Tiszai Zsuzsának és Lovas Bálint­nak, a Hajdú táncegyüttes jelen­legi, fiatal művészeti vezetőinek több koreográfiája is azt az utat jelzi, hogy felerősödhet a drama­tikus népi táncprodukciókat lét­rehívó jelleg, amihez a tánctudás mellett az ötletek is megszülető­ben vannak. Közös koreográfia volt a Nagykarácsony-Kiskará­csony, valamint a Jaj, bátyám, bá­tyám című, mely utóbbi nemcsak dramatikus, hanem drámai is lett, profi táncszínházi minőséget előlegezve, Lovas Bálint Emléke­zés című műve - a halott tanító­­mester árnyjátékkal is való meg­­idézése által - az erőtől duzzadó férfitánc mellett mély alázatot hordozott. Ez a kísérleti ág nem jelenti azonban azt, hogy teljesen lemon­danának az autentikus hagyomá­nyok folytatásáról, hiszen a játé­kot végig olyan táncelemek épí­tik fel, melyek hamisítatlan erede­tiséget sugároznak. Sőt, a két fia­tal koreográfus úgy a saját gyűjté­sű tusini román táncok, mint a so­mogyi mulatság esetében élővé és fergetegesen vonzóvá tudja tenni a különböző népcsoportok hagyo­mányát. A tánc emberi kapcsola­tokat is összeforrasztó erején túl pedig fontosak azok a viszonyok is, melyeket elővarázsolnak az iz­mok, a lábak, a zene és a mozdu­latok. Valóban társas élmény itt a tánc­­ szívének, vérereinek lükte­tésében a még néző is bekapcsoló­dik­­, átélhető a szerelem és a csa­lódás, az ember- és az istenhit, a kegyelem és az alázat, a hiány és a teljesség, a fogantatás, az élet bú­csúztatása és az emlékezet. A hitelesség jegyénél maradva, szólni kell a táncokat kísérő Mo­­rotva népzenei együttes közremű­ködéséről. A zenészek (hegedű, brácsa, nagybőgő, klarinét, cimba­lom és ének) művészekhez méltó színvonalon adták a talpalávalót - többen közülük zeneiskolai mű­vésztanárok -, teljes együttléleg­­zésben s­­szólásban szolgálva a táncot, erényeiket a fájdalmasan szép, önálló zenélés alkalmával külön is megcsillogtatva. Erő és hit rejlik a népi táncban Fotó: Iklódy János

Next