Hajdú-Bihari Napló, 1998. április (55. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-08 / 83. szám
1998. ÁPRILIS 8., SZERDA KULTÚRA Boda István Műsorvezetők Némely műsorvezető egyre agresszívebb a televízióban. A közszolgálati és a kereskedelmi csatornán is. Népszerűségük mintha feljogosítaná őket a „vendégek" megleckéztetésére. S indulataikat még csak nem is rejtik véka alá, személyes véleményük mintha egy rájuk szabott bokszkesztyű lenne, amivel akkor és ott csaphatják meg a másik arcát, amikor és ahol akarják. Holott az ellenfél teljesen védtelen. Ki van szolgáltatva a helyzet kényszerének. El kell tűrnie, hogy sarokba szorítsák s olyan ütésekkel sorozzák, amelyek teljesen szabálytalanok. Hogy ez a „szervezet" mit kapott a nyilvánosság előtt, egészen elképesztő. Mindenki úgy beszélt vele, róla, mintha ő ejtette volna teherbe a kislányt, akiből a végén nemzeti hős lett. Teljesen megdicsőült s ominózus műtétje mellett szinte az egész társadalom ott asszisztált. Pedig hát az igazi „elkövető" is megjelent - persze neki elsatírozták az arcát -, s legalább olyan gonoszul fogalmazott, mint a hivatásos kérdezők. Kerek perec kijelentette: a kislány 16 évesnek hazudta magát, nem volt már szűz, sőt még azt is kikotyogta partnerének, hogy egy idősebb férfi tette asszonnyá, amikor ő alkohol hatása alatt állott. És ez elúszott a levegőben, az ügyvédek nem tettek feljelentést becsületsértés miatt, viszont a jó szimatú zsurnalizmus mihamar kiderítette: az egyesület főtitkára azonos, azzal a személlyel, aki azt a bizonyos erotikusan romantikus, szerelmes regénysorozatot szerkeszti. Pontosabban a kiadó vezetője, első számú irányítója. S a műsorvezető kimondta a sorozat nevét. Nem is egyszer. Többször. Megfűszerezve azzal, hogy bizony ez a kiadvány erősen pornografikus. Hogy miért érdekes ez? Máskor a rátermett és megtermett műsordiktátor azonnal lehurrogja a pácienst, hogy ki ne mondja már a termék, az áru, a portéka nevét, mert az reklámnak minősül, s rá nézve annak anyagi kockázata van. Kivéve persze a gyevi bírót. Ő fel van oldozva az ilyen apróság alól. Legutoljára a Kék-fény nagyhatalmú kormánybiztosa gerjesztett ilyen félelmet műsorvezetői tevékenységével, mint most a Nyitott száj vezéralakja. Aki a szája íze szerint beszél, jöhet, aki nem, menjen a francba. Hülyét csinál belőle, miközben nem csak őt, hanem minket, nézőket is megaláz. Hiába, az önkény már csak olyan, hogy előbb-utóbb megszüli önmagát. Pláne, ha hajlamos is rá az ember. Ifjú zongoristák gálaműsora Debrecen (HBN) A fiatal zongoristák első debreceni versenyének gálaestjét rendezi meg a Debrecen Városi Televízió április 9-én csütörtökön 19.30-tól az Aranybika Szálló Bartók Termében. Csaknem kétszáz 14-22 éves fiatal jelentkezett a helyi televízió által kiírt versenyre. A zsűri huszonöt ifjút juttatott a képernyő előtt februrár 19. és március 26. között élő adásban zajlott öt elődöntőbe. A verseny lezárását, a díjosztó gálát is egyenes adásban közvetíti a városi televízió. A szervezők jelezték: felvételről a Bukarest Televízió is sugározza a versenyt, s a Magyar Televízió május végén ad 45 perces összefoglalót az eseményről. A gálán - amelynek fővédnöke Hevessy József polgármester - az öt kategória győztesei lépnek föl a Debreceni filharmonikus zenekar közreműködésével (vezető karnagy Kollár Imre). A Debrecenben tanuló - s a harmadik kategóriában győztes - 14 éves kínai kislányt, Ding-Dinget a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola ifjúsági filharmonikus zenekara kíséri (Pazár István vezetésével). Nagyszámú, majdnem hatezer közönségszavazat érkezett a verseny során. A közönségdíjas Kis Szabina Edit lett, de - a kis szavazatkülönbség miatt - a karók úgy döntöttek, a második legtöbb szavazatot kapott Vereczkei Ildikót is közönségdíjjal jutalmazzák. A kategóriagyőztesek márkás svájci karórát vehetnek át, és a Nyári Zenei Szeminárium Alapítvány kéthetes kurzusára szóló részvételi lehetőséget kapnak a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. Az egyik különdíj: három versenyző a marosvásárhelyi opera és színház meghívásának tehet eleget, továbbá a Simonffy Emil Zeneiskola, a Kodály-szakközépiskola és a zeneművészeti főiskola is ajánlott díjakat az alapítványából. Cégek is jelentkeztek, amelyek díjazni kívánnak. A gálán ősbemutatóként hangzik el Mozart Esz-dúr, két zongorára írt zongoraversenye, Duffek Mihály és Sarkadi Katalin előadóművészek közreműködésével, a Debreceni filharmonikus zenekar kíséretével. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 19 A zene nem luxus, hanem életszükséglet Beszélgetés Géczy Károllyal, az USA-ban élő zenetörténésszel és nagybőgőművésszel Leövey Sándor Debrecen (HBN) Géczy Károly zenész, zenetörténész, nagybőgőművész 1931-ben született Mezőladányban. A debreceni Csokonai-gimnáziumban érettségizett. 1956-ban disszidált az USA-ba. 1962-ben diplomázott a New York-i Juilliard Zeneakadémián. 1964-ben nősült, felesége balettművész. A napokban alkalmam volt vele találkozni Debrecenben. - Milyen késztetések vezették a zenei pályára? - Gyerekkoromban hegedülni tanultam, de komoly zenei tanulmányokat csak 22 éves koromban kezdhettem Debrecenben, a Vár utcai zeneiskolában. 1956-ban voltam elsőéves a budapesti Lisztakadémián, ahonnan hamarosan New Yorkba kerültem. Itt néhány hónapos angol nyelvtanulás után írtam az akkor a floridai egyetemen működő Dohnányi Ernőnek, tanácsot kérve tőle az amerikai zeneoktatást illetően. Ő a Juilliard Zeneakadémiát ajánlotta, írja a Serly család történetét - Kikkel ismerkedett meg kiérkezése után? - Többek között Würtzler Arisztiddal és Rozsnyai Zoltánnal. Ez utóbbi a Csokonai Színháznál is dolgozott mint karmester, de '56 után menekült magyar zenészekből Bécsben megalakította a Filharmónia Hungaricát. Később New Yorkba kerülve Bernstein asszisztense lett és az ottani magyar rendezvényeken is szerepelt. Würtzler pedig rövid detroiti szimfonikus zenekari szereplés után szintén tagja lett a New York-i filharmonikusoknak. De ő nem elégedett meg a zenekari játékkal és 1970-ben megalakította a New York-i hárfaegyüttest, amelylyel bejárta az egész világot. Négyszer játszott a Fehér Házban is. Clinton elnök legutóbbi karácsonyi koncertjén már nem vehetett részt, mert két héttel a tervezett zenei esemény előtt Debrecenben az I. számú belklinikán elhunyt. Annak ellenére, hogy Amerika zenei életét sok híres magyar zenész gazdagította, rajta kívül csak a szabadságharc nagy hegedűse, a világjáró Reményi Edét érte ez a megtiszteltetés a múlt század vége felé. Lemezfelvételt csináltam vele, mint az együttes kamarazenekarának nagybőgőse, és együttműködtem a több mint húsz lemez zenei anyagának összeállításában, s én írtam a lemezek borítójára a zenetörténeti ismertetőt is. - Hogyan alakult pályája a későbbiekben? - A Juilliard Zeneakadémia elvégzése után a New Orleans-i, Kansas City-i filharmonikusokkal, valamint az Amerikai Balettszínház zenekarával játszottam. Itt nagy élményt jelentett számomra Hacsaturján, Casals, Rubinstein és Igor Ojsztrah vendégszereplése. Részt vettem néhány kanadai és amerikai zenei fesztiválon mint muzsikus és mint tanár is, majd Minnesota állam egyik főiskoláján tanítottam nagybőgőt és zenetörténetet. Mivel családi helyzetem úgy alakult, hogy ki tudtam használni azt a lehetőséget, amit a szövetségi kormány a Szputnyik fellövése után dollármilliókkal az egyetemeken megteremtett, a Columbia Egyetemen masters-degree-t, majd jóval később a New York-i Egyetemen PhD-t szereztem. Ez utóbbit 58 éves koromban sikerült elérnem. Ezzel méltán rászolgáltam falumban arra a művészek körében jól ismert értékelésre, hogy „hát kellett neki, azért olyan éhenkórász, mert ezt a link pályát választotta, soha nem szeretett dolgozni!" Talán igazuk is van, ha arra gondolok, hogy milyen jó lenne most felvenni azt a nyugdíjat, amit ezek a rézgyári dolgozók élveznek ma. - Milyen kapcsolata volt a magyar zenével Amerikában? - Serly Géza, a Kék nefelejcs szerzőjének legkisebbik fia, hoszszú évekig a New York-i zenész szakszervezetnek volt magas rangú tisztviselője. Mikor az ottani magyar televízióadásokat Bárdos Károly megkezdte, sikerült Gézát megnyernünk, hogy Tibor bátyja interjút adjon legközelebbi New York-i látogatása alkalmával. Majdnem egyórás interjúban ízes, palócos kiejtéssel taglalta Bartókkal való barátságát, s beszélt legújabb könyvéről, zeneszerzői tevékenységéről. Kérdéseinkre precíz válaszokat kaptunk az általa felfedezett új zenei koncepcióról, a Modus Lascivusról is. Ez volt életének utolsó interjúja; rövid idő múlva Londonban autószerencsétlenség következtében meghalt. A Columbia Egyetem lapjában, a Spectatorban írtam kritikát, ha a város valamelyik koncerttermében magyar zenét játszottak. Talán ennek volt köszönhető, hogy az Editio Musica kiadó küldött nekem műveket kortárs zeneszerzőktől, amiknek népszerűsítése, bevallom, nagy nehézségekbe ütközött. Hogy a Kodály-módszer amerikai terjesztésének lehetőségét jobban megismerjem, ezért egy nyarat a Boston melletti Wellesley Collegeban székelő Kodály-intézetben mint tanuló töltöttem. Ha jöttek New Yorkba hazai művészek - főleg az Operettszínházból -, azokon néhányszor szerepeltem hangszeremmel. - Milyen tervei vannak a jövőre nézvést? - Szeretném befejezni a Serly család hagyatékából átadott zenei és életrajzi anyagból a könyvemet, aminek címe „Kék nefelejcs - a Serly család története" lesz. Ebben egy 175 oldalas életrajzi írástöredék is van, amit Serly Lajos halála előtt vetett papírra. Itt fény derül a múlt század végi magyar zenei élet néhány ismeretlen aspektusára, a Vikár-Bartók-Kodály előtti útkeresésre, valamint az irodalmi és színházi élet berkeiben történt eseményekre. Első kézből tudhatjuk meg, hogyan „pazarolta" el jussát egy bőrgyártulajdonos fia a magyar kultúra terjesztéséért az akkori Magyarországon a bürokrácia útvesztőjében, miután felépítette a Kisfaludy Színházat. Hogy miért kellett 1905-ben elhagynia szeretett hazáját népes családjával, csak azért, hogy e megkezdett missziót Amerikában folytathassa. Külön fejezetet érdemel Serly Tibornak, Bartók barátjának az amerikai költőkkel és írókkal való barátsága, ami sajnálatos félreértések miatt politikai kátyúba torkollott. Néhány kisebb jelentőségű Bartók-vonatkozású adalék is felszínre kerül majd. Ami a hegedűt illeti, tartjuk magunkat - Mi a véleménye a mai magyar zeneszerzőkről és előadóművészekről? - Hosszabb útkeresés után úgy tűnik, hogy a Bartók- és Kodályepigonok is megtalálták saját hangjukat, s megtartva magyar zenei nyelvezetüket, néhányan a világ élvonalához zárkóztak fel. Közülük talán legjelentősebb a külföldön élő Ligeti György, akit ma a legnagyobbak között emlegetnek. Megtaláljuk a nemzetközi mezőnyben még Kurtágot, Szokolait, Petrovicsot, Pongráczot és Kocsárt is. A magyar előadóművészek óriási fejlődése nyilvánvaló, egy részük nemzetközi színvonalat képvisel. Néhány kivételtől eltekintve talán a hegedű az a hangszer, ahol a világhírű Hubay-iskolát még a japán-koreai-kínai előretörés sem tudott felejtetni. - Miben hisz az olyan ember, akinek nap mint nap a zene nemesíti a lelkét? - Nagyon hiszek abban, hogy a zene szerepe a gyermek személyiségfejlődésében döntő szerepet játszik, s elszomorító, hogy napjainkban a komputer sivárrá teszi a legalapvetőbb emberi kapcsolatokat is. Amikor a szülők E-mailen küldik otthon magukra hagyott gyerekeiknek a „modern" pedagógiai utasításokat, miközben ők fülsüketítő diszkókban rock and rollt ropnak. Hová lettek a boldog, mosolygó arcok a gyermekkórusokból, hisz világjelenség, hogy az iskolákban már alig van igazi ének-zene oktatás? A mi saját portánkon is: mivé lett századunk nagy pedagógusának, Kodálynak egy boldogabb „éneklő Magyarország"-ról alkotott víziója? Ma már fizetnie kell egy zenei tehetséggel megáldott gyermeknek, ha az iskolában kedvenc hangszerén egy órát is gyakorolni akar. De mivel gyógyíthatatlan optimista vagyok, hiszem, hogy eljön az az idő, amikor a zene más művészeti ágakkal egyetemben a mindenkori kormány szemében is mint alapvető életszükséglet elfoglalja méltó helyét a társadalomban. Géczy Károly sokat tett és tesz a magyar zenekultúra külhoni népszerűsítésért Fotó: Horváth Katalin A múzeum kivonul a várból Miskolc, Diósgyőr (MTI) Befejezte munkáját a diósgyőri várban, s jóformán teljesen kivonul az európai jelentőségű műemlékből a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság. Áprilistól a Kincstári Vagyoni Igazgatóság megyei kirendeltsége őrzi és üzemelteti a várat. Erről Veres László megyei múzeumigazgató tájékoztatta az MTI-t. Ez év január 18-ig a múzeum bérlőként üzemeltette a várat. Kötelező feladatain túl biztosította a műemlék látogathatóságát, s a kulturális rendezvények menetét. A bérleti szerződés felmondását követően csak az őrzést végezte, nem kívánt az anyagilag is terhes üzemeltetői feladatokra vállalkozni. A jövőben a múzeum csak a rondella vártörténeti kiállítását s a Déryné-házban lévő tárlatot gondozza, szolgáltatása nem terjed ki a vár bejárására, a bástyák megtekintésére, a műemléki sétákra, s nem illetékes a várhoz kapcsolódó kulturális rendezvényekben sem. JUXJU.11 líl n il J3JJ /J31 aMw Kitörési pontot talál a 102. BUDAPESTI NEMZETKÖZI VÁSÁRon ahol naponta látogatók tízezrei tekintik meg cége kínálatát. Jelentkezési határidő: 1998. április 30. Tel: 263-6000, 263-6067 hungexpo budapesti nemzetközi vásár Fax: 263*6066, 263-6342 JÓ NAPOKAT KÍNÁLUNK! HIRDETÉS"