Hajdú-Bihari Napló, 1998. április (55. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-08 / 83. szám

1998. ÁPRILIS 8., SZERDA KULTÚRA Boda István Műsorvezetők Némely műsorvezető egyre agresszívebb a te­levízióban. A közszolgálati és a kereskedelmi csatornán is. Népszerűségük mintha feljogosí­taná őket a „vendégek" megleckéztetésére. S indulataikat még csak nem is rejtik véka alá, személyes véleményük mintha egy rájuk sza­bott bokszkesztyű lenne, amivel akkor és ott csaphatják meg a másik arcát, amikor és ahol akarják. Holott az ellenfél teljesen védtelen. Ki van szolgáltatva a helyzet kényszerének. El kell tűrnie, hogy sarokba szorítsák s olyan ütések­kel sorozzák, amelyek teljesen szabálytalanok. Hogy ez a „szervezet" mit kapott a nyilvános­ság előtt, egészen elképesztő. Mindenki úgy beszélt vele, róla, mintha ő ejtette volna te­herbe a kislányt, akiből a végén nemzeti hős lett. Teljesen megdicsőült s ominózus műtétje mellett szinte az egész társadalom ott asszisz­tált. Pedig hát az igazi „elkövető" is megje­lent - persze neki elsatírozták az arcát -, s leg­alább olyan gonoszul fogalmazott, mint a hi­vatásos kérdezők. Kerek perec kijelentette: a kislány 16 évesnek hazudta magát, nem volt már szűz, sőt még azt is kikotyogta partneré­nek, hogy egy idősebb férfi tette asszonnyá, amikor ő alkohol hatása alatt állott. És ez el­úszott a levegőben, az ügyvédek nem tettek feljelentést becsületsértés miatt, viszont a jó szimatú zsurnalizmus mihamar kiderítette: az egyesület főtitkára azonos, azzal a személlyel, aki azt a bizonyos erotikusan romantikus, sze­relmes regénysorozatot szerkeszti. Pontosab­ban a kiadó vezetője, első számú irányítója. S a műsorvezető kimondta a sorozat nevét. Nem is egyszer. Többször. Megfűszerezve azzal, hogy bizony ez a kiadvány erősen pornografikus. Hogy miért érdekes ez? Máskor a rátermett és megtermett műsordiktátor azonnal lehur­rogja a pácienst, hogy ki ne mondja már a ter­mék, az áru, a portéka nevét, mert az reklám­nak minősül, s rá nézve annak anyagi kocká­zata van. Kivéve persze a gyevi bírót. Ő fel van oldozva az ilyen apróság alól. Legutoljára a Kék-fény nagyhatalmú kor­mánybiztosa gerjesztett ilyen félelmet műsor­vezetői tevékenységével, mint most a Nyitott száj vezéralakja. Aki a szája íze szerint beszél, jöhet, aki nem, menjen a francba. Hülyét csi­nál belőle, miközben nem csak őt, hanem min­ket, nézőket is megaláz. Hiába, az önkény már csak olyan, hogy előbb-utóbb megszüli önma­gát. Pláne, ha hajlamos is rá az ember. Ifjú zongoristák gálaműsora Debrecen (HBN)­­ A fiatal zongoristák el­ső debreceni versenyének gálaestjét ren­dezi meg a Debrecen Városi Televízió április 9-én­­ csütörtökön­­ 19.30-tól az Aranybika Szálló Bartók Termében. Csaknem kétszáz 14-22 éves fiatal jelent­kezett a helyi televízió által kiírt versenyre. A zsűri huszonöt ifjút juttatott a képernyő előtt februrár 19. és március 26. között élő adásban zajlott öt elődöntőbe. A verseny lezárását, a díjosztó gálát is egyenes adás­ban közvetíti a városi televízió. A szervezők jelezték: felvételről a Buka­rest­­ Televízió is sugározza a versenyt, s a Magyar Televízió május végén ad 45 per­ces összefoglalót az eseményről. A gálán - amelynek fővédnöke Hevessy József polgár­mester - az öt kategória győztesei lépnek föl a Debreceni filharmonikus zenekar közre­működésével (vezető karnagy Kollár Imre). A Debrecenben tanuló - s a harmadik kate­góriában győztes - 14 éves kínai kislányt, Ding-Dinget a Kodály Zoltán Zeneművésze­ti Szakközépiskola ifjúsági filharmonikus ze­nekara kíséri (Pazár István vezetésével). Nagyszámú, majdnem hatezer közönség­­szavazat érkezett a verseny során. A közön­ségdíjas Kis Szabina Edit lett, de - a kis sza­vazatkülönbség miatt - a karók úgy döntöt­tek, a második legtöbb szavazatot kapott Ve­­reczkei Ildikót is közönségdíjjal jutalmazzák. A kategóriagyőztesek márkás svájci kar­órát vehetnek át, és a Nyári Zenei Szemi­nárium Alapítvány kéthetes kurzusára szó­ló részvételi lehetőséget kapnak a Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főiskolán. Az egyik különdíj: három versenyző a marosvásárhelyi opera és színház meghí­vásának tehet eleget, továbbá a Simonffy Emil Zeneiskola, a Kodály-szakközépiskola és a zeneművészeti főiskola is ajánlott díja­kat az alapítványából. Cégek is jelentkeztek, amelyek díjazni kí­vánnak. A gálán ősbemutatóként hangzik el Mozart Esz-dúr, két zongorára írt zongora­­versenye, Duffek Mihály és Sarkadi Katalin előadóművészek közreműködésével, a Deb­receni filharmonikus zenekar kíséretével. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 19 A zene nem luxus, hanem életszükséglet Beszélgetés Géczy Károllyal, az USA-ban élő zenetörténésszel és nagybőgőművésszel Leövey Sándor Debrecen (HBN)­­ Géczy Károly zenész, zenetörténész, nagybőgő­­művész 1931-ben született Mező­­ladányban. A debreceni Csoko­­nai-gimnáziumban érettségizett. 1956-ban disszidált az USA-ba. 1962-ben diplomázott a New York-i Juilliard Zeneakadémián. 1964-ben nősült, felesége balett­művész. A napokban alkalmam volt vele találkozni Debrecenben. - Milyen késztetések vezették a ze­nei pályára? - Gyerekkoromban hegedülni tanultam, de komoly zenei tanul­mányokat csak 22 éves koromban kezdhettem Debrecenben, a Vár utcai zeneiskolában. 1956-ban vol­tam elsőéves a budapesti Liszt­akadémián, ahonnan hamarosan New Yorkba kerültem. Itt néhány hónapos angol nyelvtanulás után írtam az akkor a floridai egyete­men működő Dohnányi Ernőnek, tanácsot kérve tőle az amerikai ze­neoktatást illetően. Ő a Juilliard Zeneakadémiát ajánlotta, írja a Serly család történetét - Kikkel ismerkedett meg kiérke­zése után? - Többek között Würtzler Arisztiddal és Rozsnyai Zoltánnal. Ez utóbbi a Csokonai Színháznál is dolgozott mint karmester, de '56 után menekült magyar zenészek­ből Bécsben megalakította a Fil­harmónia Hungaricát. Később New Yorkba kerülve Bernstein asszisztense lett és az ottani ma­gyar rendezvényeken is szerepelt. Würtzler pedig rövid detroiti szimfonikus zenekari szereplés után szintén tagja lett a New York-i filharmonikusoknak. De ő nem elégedett meg a zenekari já­tékkal és 1970-ben megalakította a New York-i hárfaegyüttest, amely­­lyel bejárta az egész világot. Négy­szer játszott a Fehér Házban is. Clinton elnök legutóbbi kará­csonyi koncertjén már nem vehe­tett részt, mert két héttel a terve­zett zenei esemény előtt Debrecen­ben az I. számú belklinikán el­hunyt. Annak ellenére, hogy Ame­rika zenei életét sok híres magyar zenész gazdagította, rajta kívül csak a szabadságharc nagy hege­dűse, a világjáró Reményi Edét ér­te ez a megtiszteltetés a múlt szá­zad vége felé. Lemezfelvételt csi­náltam vele, mint az együttes ka­marazenekarának nagybőgőse, és együttműködtem a több mint húsz lemez zenei anyagának összeállításában, s én írtam a le­mezek borítójára a zenetörténeti ismertetőt is. - Hogyan alakult pályája a későb­biekben? - A Juilliard Zeneakadémia el­végzése után a New Orleans-i, Kansas City-i filharmonikusokkal, valamint az Amerikai Balettszín­ház zenekarával játszottam. Itt nagy élményt jelentett számomra Hacsaturján, Casals, Rubinstein és Igor Ojsztrah vendégszereplése. Részt vettem néhány kanadai és amerikai zenei fesztiválon mint muzsikus és mint tanár is, majd Minnesota állam egyik főiskoláján tanítottam nagybőgőt és zenetör­ténetet. Mivel családi helyzetem úgy alakult, hogy ki tudtam hasz­nálni azt a lehetőséget, amit a szö­vetségi kormány a Szputnyik fel­lövése után dollármilliókkal az egyetemeken megteremtett, a Co­lumbia Egyetemen masters-deg­­ree-t, majd jóval később a New York-i Egyetemen PhD-t szerez­tem. Ez utóbbit 58 éves koromban sikerült elérnem. Ezzel méltán rá­szolgáltam falumban arra a művé­szek körében jól ismert értékelés­re, hogy „hát kellett neki, azért olyan éhenkórász, mert ezt a link pályát választotta, soha nem sze­retett dolgozni!" Talán igazuk is van, ha arra gondolok, hogy mi­lyen jó lenne most felvenni azt a nyugdíjat, amit ezek a rézgyári dolgozók élveznek ma. - Milyen kapcsolata volt a magyar zenével Amerikában? - Serly Géza, a Kék nefelejcs szerzőjének legkisebbik fia, hosz­­szú évekig a New York-i zenész szakszervezetnek volt magas ran­gú tisztviselője. Mikor az ottani magyar televízióadásokat Bárdos Károly megkezdte, sikerült Gézát megnyernünk, hogy Tibor bátyja interjút adjon legközelebbi New York-i látogatása alkalmával. Majdnem egyórás interjúban ízes, palócos kiejtéssel taglalta Bartók­kal való barátságát, s beszélt leg­újabb könyvéről, zeneszerzői tevé­kenységéről. Kérdéseinkre precíz válaszokat kaptunk az általa felfe­dezett új zenei koncepcióról, a Modus Lascivusról is. Ez volt éle­tének utolsó interjúja; rövid idő múlva Londonban autószerencsét­lenség következtében meghalt. A Columbia Egyetem lapjában, a Spectatorban írtam kritikát, ha a város valamelyik koncerttermében magyar zenét játszottak. Talán en­nek volt köszönhető, hogy az Edi­­tio Musica kiadó küldött nekem műveket kortárs zeneszerzőktől, amiknek népszerűsítése, beval­lom, nagy nehézségekbe ütközött. Hogy a Kodály-módszer amerikai terjesztésének lehetőségét jobban megismerjem, ezért egy nyarat a Boston melletti Wellesley College­ban székelő Kodály-intézetben mint tanuló töltöttem. Ha jöttek New Yorkba hazai művészek - fő­leg az Operettszínházból -, azo­kon néhányszor szerepeltem hangszeremmel. - Milyen tervei vannak a jövőre nézvést? - Szeretném befejezni a Serly család hagyatékából átadott zenei és életrajzi anyagból a könyvemet, aminek címe „Kék nefelejcs - a Serly család története" lesz. Ebben egy 175 oldalas életrajzi írástöre­dék is van, amit Serly Lajos halá­la előtt vetett papírra. Itt fény de­rül a múlt század végi magyar ze­nei élet néhány ismeretlen aspek­tusára, a Vikár-Bartók-Kodály előtti útkeresésre, valamint az iro­dalmi és színházi élet berkeiben történt eseményekre. Első kézből tudhatjuk meg, hogyan „pazarol­ta" el jussát egy bőrgyártulajdo­nos fia a magyar kultúra terjeszté­séért az akkori Magyarországon a bürokrácia útvesztőjében, mi­után felépítette a Kisfaludy Szín­házat. Hogy miért kellett 1905-ben elhagynia szeretett hazáját népes családjával, csak azért, hogy e megkezdett missziót Amerikában folytathassa. Külön fejezetet érde­mel Serly Tibornak, Bartók barát­jának az amerikai költőkkel és írókkal való barátsága, ami sajná­latos félreértések miatt politikai kátyúba torkollott. Néhány kisebb jelentőségű Bartók-vonatkozású adalék is felszínre kerül majd. Ami a hegedűt illeti, tartjuk magunkat - Mi a véleménye a mai magyar zeneszerzőkről és előadóművészek­ről? - Hosszabb útkeresés után úgy tűnik, hogy a Bartók- és Kodály­­epigonok is megtalálták saját hangjukat, s megtartva magyar ze­nei nyelvezetüket, néhányan a vi­lág élvonalához zárkóztak fel. Kö­zülük talán legjelentősebb a kül­földön élő Ligeti György, akit ma a legnagyobbak között emleget­nek. Megtaláljuk a nemzetközi mezőnyben még Kurtágot, Szoko­­lait, Petrovicsot, Pongráczot és Ko­­csárt is. A magyar előadóművé­szek óriási fejlődése nyilvánvaló, egy részük nemzetközi színvona­lat képvisel. Néhány kivételtől el­tekintve talán a hegedű az a hang­szer, ahol a világhírű Hubay-isko­­lát még a japán-koreai-kínai elő­retörés sem tudott felejtetni. - Miben hisz az olyan ember, aki­nek nap mint nap a zene nemesíti a lelkét? - Nagyon hiszek abban, hogy a zene szerepe a gyermek szemé­lyiségfejlődésében döntő szerepet játszik, s elszomorító, hogy nap­jainkban a komputer sivárrá teszi a legalapvetőbb emberi kapcsola­tokat is. Amikor a szülők E-mai­­len küldik otthon magukra ha­gyott gyerekeiknek a „modern" pedagógiai utasításokat, miközben ők fülsüketítő diszkókban rock and rollt ropnak. Hová lettek a boldog, mosolygó arcok a gyer­mekkórusokból, hisz világjelen­ség, hogy az iskolákban már alig van igazi ének-zene oktatás? A mi saját portánkon is: mivé lett szá­zadunk nagy pedagógusának, Ko­dálynak egy boldogabb „éneklő Magyarország"-ról alkotott vízió­ja? Ma már fizetnie kell egy zenei tehetséggel megáldott gyermek­nek, ha az iskolában kedvenc hangszerén egy órát is gyakorol­ni akar. De mivel gyógyíthatatlan optimista vagyok, hiszem, hogy eljön az az idő, amikor a zene más művészeti ágakkal egyetemben­­ a mindenkori kormány szemében is mint alapvető életszükséglet elfoglalja méltó helyét a társada­lomban. Géczy Károly sokat tett és tesz a magyar zenekultúra külhoni nép­szerűsítésért Fotó: Horváth Katalin A múzeum kivonul a várból Miskolc, Diósgyőr (MTI)­­ Befejez­te munkáját a diósgyőri várban, s jó­formán teljesen kivonul az európai jelentőségű műemlékből a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság. Áprilistól a Kincstári Vagyoni Igazgatóság megyei kiren­deltsége őrzi és üzemelteti a várat. Erről Veres László megyei mú­zeumigazgató tájékoztatta az MTI-t. Ez év január 18-ig a múzeum bér­lőként üzemeltette a várat. Kötele­ző feladatain túl biztosította a mű­emlék látogathatóságát, s a kulturá­lis rendezvények menetét. A bérle­ti szerződés felmondását követően csak az őrzést végezte, nem kívánt az anyagilag is terhes üzemeltetői feladatokra vállalkozni. A jövőben a múzeum csak a rondella vártör­téneti kiállítását s a Déryné-házban lévő tárlatot gondozza, szolgáltatá­sa nem terjed ki a vár bejárására, a bástyák megtekintésére, a műemlé­ki sétákra, s nem illetékes a várhoz kapcsolódó kulturális rendezvé­nyekben sem. J­UXJU.11 líl n il J3JJ /J31 aMw Kitörési pontot talál a 102. BUDAPESTI NEMZETKÖZI VÁSÁRon ahol naponta látogatók tízezrei tekintik meg cége kínálatát. Jelentkezési határidő: 1998. április 30. Tel: 263-6000, 263-6067 hungexpo budapesti nemzetközi vásár Fax: 263*6066, 263-6342 JÓ NAPOKAT KÍNÁLUNK! HIRDETÉS"

Next